Könyvkritika

Kapa Mátyás: Harangszótól harangszóig

Alapvetően szeretek történelmi regényeket olvasni, mert van egyfajta hangulatuk ezeknek a könyveknek, amitől életre kel a régmúlt és én mint olvasó egy teljesen más kor szellemiségébe és szokásaiba tudok belemerülni.

Kapa Mátyás könyve egy nagyon alapos és részletes kórképet mutat be egy 16. századi magyar kisvárosról, ami nagyon élvezetes és olvasmányos. Olvasóként azt gondoltam, hogy egy száraz és nyers történelmi információáradat fog rám zúdulni ezzel a könyvvel, de nagyon pozitívan csalódtam benne. A történelmi tények hűen adják vissza a 16. század eseményeit, ugyanakkor az írói fantázia kellemesen és harmonikusan szövi át ezt a történetet. Egészen különleges és megnyerő a magyar–török szemszögből leírt események felvázolása, főleg a regény elbeszélő stílusának köszönhetően. Még ha nem is áll valami közel hozzám az adott történelmi korszak, amiről a könyvben szó van, akkor is élvezetes az olvasása, mert nagyon autentikus a nyelvezete, a stílusa és a szerkezete.

A szerző elbeszélési stílusa és a regény cselekménye együtt, valami egészen élvezetes és különleges olvasási élményt nyújt.

Sok olyan dolog van ebben a történelmi könyvben, ami megnyerő és értékes.

Az egyik ilyen dolog az alapos és precíz háttérmunka. Nagyon igényesen és pontosan vannak leírva a történelmi események, dátumok és személyiségek. Ez főleg a mondatok szerkezetében és a cselekmény felépítésében mutatkozik meg a legjobban. A múltból való merítés, a források alapos tanulmányozása és a hiteles adatok átadása nagyon igényesen jelen vannak ebben a történelmi regényben.

Az események valós átadása sok olyan beszámolón és szakirodalmi forráson alapul, amit a szerző ebben a könyvben nagyon jól visszaad és olvasmányossá tesz. A regény cselekménysorozatához, aminek történelmi hűségalapja van, párosul egy írói képzelőerő, amitől csak még izgalmasabbá és fordulatosabbá válik az egész könyv. A valós történelmi események ilyen fajta feldolgozása igazi örömforrás minden olyan olvasónak, aki szívesen merül el egy adott történelmi korszak eseményeiben és élvezni tudja ezt a műfajt. A rengeteg könyvtári és levéltári forrás feldolgozása olyan formában kerül bele ebbe a könyvbe, ami csak még jobban kiszínesíti a regény cselekményét. A valós személyek mellett olyan szereplők is bekerülnek a regénybe, amelyek az írói fantázia szüleményei, de nekik is nagy szerepük van a regényben, ugyanis tetteikkel, érzelmeikkel és életükkel nagyon hűen visszatükrözik a korabeli események hangulatát.

A regény nyelvezete szerintem az egyik legélvezetesebb dolog ebben a regényben, egyszerre színes és gazdag, humoros és tragikus. Olyan szavak, kifejezések és szófordulatok vannak benne, amit a magyar nyelv már szinte el is felejtett, de ebben a regényben bravúrosak. Ebben a regényben a régies nyelvhasználat egyáltalán nem nehezíti meg az olvasást, sokkal inkább valami pluszt ad hozzá, amitől pörgőssé és lendületessé válik.

Az író világnézete, történelemszemlélete, valamint jogi háttere kellemesen ötvöződik a regény cselekményével. A miértek és a hogyanok azok a finom árnyalatok ebben a regényben, amik élvezetessé teszik az olvasást.

A regényhez tartozó függelékek, magyarázatok és a térkép nagyon sokat segítenek a történelmi események megértésében. Igazi mankóként szolgálnak ezek az információk, amelyeket én is szívesen használtam olvasás közben.

A regény cselekménye 1529-ben kezdődik, amikor is a török had egy magyar kisvárost próbál meghódítani. Kőszeg emberei, néhány katona és paraszt segítségével, szembeszállnak a pogány török hadsereggel, és életük árán is megküzdenek szabadságukért is hitükért. Ez a csata, Kőszeg ostromának története, rengeteg kalandot, intrikát, szerelmet tartogat, ami egy katartikus végkifejlethez vezet.

Nagyon sok szereplője van a regénynek, a legtöbb szereplő valós történelmi személyiség. Nem igazán lehet megnevezni a főszereplőket ebben a regényben, de a kitalált figurák életén és sorsán keresztül vibrálnak és életre kelnek a korabeli események. Nem egy főhősön van a hangsúly, hanem több kisember életén, akik mindannyian hozzájárulnak az események kialakulásához.

Ez a történelmi regény is követi a hagyományos cselekményszerkezetet. Kőszeg lakosságának ismertetése után a bonyodalmak csak fokozódnak, mindaddig míg a cselekmény eléri a tetőpontot és a végén ott van a katartikus megoldás és befejezés.

A regény alapkonfliktusa a magyar–török, valamint a keresztény-pogány közötti örökös harc és küzdelem. Az a jó ebben a regényben, hogy a szerző nem csak a magyar, hanem a török oldalt is bemutatja. Mindkét oldalon vannak pozitív és negatív szereplők, akik hozzájárulnak az események bonyodalmához és kibontakozásához. Az események nem csak Kőszeg ostromáról szólnak, hanem az előzmények, az ok-okozati összefüggések ismertetéséről is, amelyek egy átfogó képet adnak az akkori kor szellemiségéről. Ehhez fűződik egy romantikus szál, ami enyhíti a harcos jeleneteket. A szerelmi szál köré épülnek a kalandos, rejtélyes és csavaros fordulatok. Szerelem, árulás, hűség, hazaszeretet, és még megannyi nemes érzés kerül középpontba ebben a regényben.

Egy igazán izgalmas és mozgalmas történelmi regényről van szó, érdekfeszítő leírásokkal és olvasmányos elbeszélésekkel. Élvezetes a stílusa és nagyon lendületes a cselekménye. Érzékenyen és igényesen megírt történelmi regény, nem egy egyszerű harcregény, hanem egy hiteles, közérthető és lendületes kalandregény, ami tele van történelmi adatokkal és egy mozgalmas cselekménysorozattal.

Érdemes elolvasni, mert irodalmi szempontból is egy kincs és érték.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy házasság akkor jó, ha mindenről a férj dönt, lehetőleg úgy, ahogy azt az asszony szeretné.

Harangszótól harangszóig Book Cover Harangszótól harangszóig
Kapa Mátyás
Historycum Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
307

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

A könyv elolvasása után órákig nem tudtam egy másik könyvet a kezembe venni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy megszólalni se tudtam. Az eddig se volt számomra egy titok vagy meglepetés, hogy mennyire bátran, szókimondóan és érzékenyen tud Péterfy-Novák Éva írni. Na de ez a könyve abszolút minden elvárásomat felülmúlta, egyszerűen nem tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt, amit ez a könyv „tud”.

Egyszerre felkavaró, elgondolkodtató, érzékeny, szívbemarkoló és egyedi ebben a témában. Számomra teljesen elképesztő az a bátorság, elszántság és akaraterő, ami ahhoz vezette az írónőt, hogy megannyi áldozat helyett ő szólaljon meg könyvében. Szerintem már maga ez a tény is felbecsülhetetlen. Annyira tapintatosan, érzékenyen és gyöngéden nyúl ehhez a szexuális bántalmazás tabu témájához, hogy az olvasónak a lélegzete is eláll miközben könyvét olvassa. Én egy délutáni olvasás ideje alatt olvastam ki úgy, hogy addig fel sem álltam míg az utolsó mondatához nem értem. Zseniális és briliáns az, amit ez a könyv közvetít, elmesél és megértet. Olvasmányos és épp ezért letehetetlen, annak ellenére, hogy nehéz megemészteni és feldolgozni a könyvben olvasott történeteket.

Nem az a szörnyű ebben a könyvben, amiről olvas az ember, hanem maga a tény, mindazok a horribilis dolgok, amik a valóságban is megtörténtek emberekkel. Az, hogy ezt a könyvet igaz történetek ihlették, nagyon sokat hozzáad a könyv hitelességéhez. Sosem mertem eddig ilyen mélyen belegondolni abba, hogy az örökölt sorsok, a gyermekkori traumák és a családi titkok milyen romboló hatással lehetnek az emberi sorsokra.

Ez a könyv nem csak, hogy felnyitotta a szemeimet, de egy olyan nézőpontváltást adott, amitől már semmi sem egyértelműen fehér vagy fekete. Az, hogy a szégyen, a bűnösség, az abúzus, a szexuális bántalmazás és a pedofília mennyire súlyos és tabu témák, talán ezzel a könyvvel vált igazán valóssá.

Péterfy-Novák Éva könyve egy mestermű, amiről nehéz véleményt alkotni, mert szerintem minden benne van a könyvében. Az írónő annyira közel megy ehhez a témához, amennyire csak lehet, és úgy szólaltatja meg szereplőit, hogy azok hitelesek legyenek. Hatásos és szívbemarkoló az, ahogyan generációkon keresztül ugyanazok a traumák és hiányosságok tovább öröklődnek. Mindez nem fikció, hanem maga a nagy betűs ÉLET, ami tele van szörnyű dolgokkal, amikről a legtöbben nem is beszélnek. A bűn és a bűnösség kérdése súlyos téma ebben a könyvben, ugyanúgy ahogy a tettes és az áldozat szerepe gyakran összemosódik. Nincsenek egyértelmű bírálatok és ítéletek, mert nagyon vékony a határ a tettes és az áldozat szerepe között. A két szálon futó esemény pont ezt próbálja nem megértetni, mert a megérthetetlent nem lehet megérteni, csupán megmutatni és felfedni a bántalmazott és a bántalmazó ok-okozati viszonyait. Egy kisfiú, egy kislány, egy anya, egy nagyapa felváltva kerülnek tettes és áldozat szerepébe, és ilyenkor már nem csak az egyéni, hanem a kollektív bűn is megkérdőjelezhető. Mert ha csak az egyéni szemszöget nézi meg az ember, akkor mindegyik szereplő a saját igazságát éli meg, ami csak akkor érthető meg, ha valaki ugyanabba a helyzetbe kerül. Az, hogy a bántalmazás több szemszögből kerül megvilágításra ebben a könyvben, nem magyarázatként szolgál, csupán tényként. Mindenki másképp éli meg saját traumáit, ami egészen mélyen ki van fejtve ebben a könyvben.

Ki a tettes? Ki a bűnös? Ki a hibás? Ki fizet meg érte? Ki hozza helyre? Helyre lehet-e hozni? Ezek mind olyan kérdések, amiket az olvasó csak egyénileg tud megválaszolni.

Az tény, hogy a könyv minden egyes mondatában lehet érezni a sok évnyi alapos és precíz munkát, amit az írónő egy pszichológus segítségével véghez visz. Félelmetes és meghökkentő végigolvasni ezt a fájdalommal és szenvedéssel teli történetet, ugyanakkor szükséges. Képtelenség ezt a könyvet elfelejteni, mert egyedi és tényleg nagyon jól megírt és megszerkesztett. Annyira mélyen behatol az emberi lélektan sötét bugyraiba, hogy az valami hihetetlen. A hibás és sérült viselkedésminta megtanulása gyermekkorban súlyos következményekkel jár, amit ez a könyv fejt ki a legjobban.

Az tetszett benne, hogy az írónő nem foglalt álláspontot, nincs ítélkezés bántalmazó és bántalmazott fölött, mert ez egyszerűen lehetetlen is lenne ebben az esetben. Hogyan is lehetne ítéletet kimondani egy rossz és egy még rosszabb között? Nincs olyan, hogy bűnös és bűnösebb. A bűn az minden esetben bűn.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…az állatok még tudják, hogyan kell az utódokat gondozni. Mert az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.

Apád előtt ne vetkőzz Book Cover Apád előtt ne vetkőzz
Péterfy-Novák Éva
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
213

Thomas M. Sterner: Könnyedén a céljaidért! – Ne görcsölj, élvezd!

Egyre többet beszélünk az egészséges és tudatos életmódról, hangsúlyozva ennek fontosságát és életreszóló előnyeit. De mit is jelent ez valójában, mi áll mögötte és hogyan lehet ezt megvalósítani?

Bonyolultnak tűnhet mindez első látásra, miközben a megoldás karnyújtásnyira van mindannyiunktól.

Thomas Sterner könyve egy biztos és alapos kiindulópont ezen az úton. Könyve olyan dolgokat, tényeket és ismereteket ébreszt fel az olvasóban, amelyek gyakorlatiasak és hatékonyak.

Nyelvezete és stílusa annyira könnyed és közvetlen, hogy kész öröm olvasni ezt a könyvet. Motiváló és energizáló hatása van, mert olyan alapismereteket közvetít, amelyeket az élet bármelyik pontján alkalmazni lehet. Mivel személyes élettapasztalatain keresztül közvetíti mindezeket a tapasztalatokat és tanulságokat, ezért könnyen rá lehet hangolódni és elmerülni benne. Személyes élményei, humoros történetei és alapos ismeretei sok olyan bölcs tanítást közvetítenek, amelyek elengedhetetlen hozzávalói a tudatos életmódnak.

Nagyon érdekes megfigyelni azt, hogy egy-egy ilyen önfejlesztő könyv milyen mértékben tud hozzájárulni az emberi gondolkodás és szokás változtatásához. Sterner könyvét olvasva, a nehéz könnyűnek tűnik, a lehetetlen lehetségesnek. Gyakorlatias tanácsadásai konkrét tippekként szolgálnak, az elméleti háttér pedig magyarázatot ad arra, hogy hogyan is működik az emberi elme. Könyve igazi segítség és mankó lehet mindazok számára, akik életüket és ennek célját más szemszögből szeretnék megvilágítani, valamint ezt a folyamatot élvezni is szeretnék.

Könyvében a készségek fejlesztésén és a gyakorló elmén van a hangsúly. A nagybetűs ÉLET, amiről Sterner is beszél könyvében, egy sírig tartó folyamat, amit ha az ember tudatosan él meg és a gyakorló elme segítségével fejleszti képességeit, akkor ez a folyamat örömteli lesz, és nem okoz majd frusztrációt és aggodalmat. Mindannyian egy örömteli és sikeres élet után sóvárgunk, de sokan ennek elérését tekintik a végső célnak és eredménynek, nem pedig a célhoz vezető utat. Ahhoz, hogy ne a célkitűzés legyen a motiváló erő, hanem maga az útvonal, szükséges néhány dolog elsajátítása.

A legfontosabb dolog a tanulás utáni vágy, ami meghatározza az egész folyamatot. Profit- és eredményorientált világunkban csak a siker számít, miközben teljesen háttérbe szorul a folyamat, az útvonal, ami ehhez vezetett. Ezek szinte már nem is számítanak, pedig a tudatos gyakorló elme élvezni tudja ezt a folyamatot, amennyiben a jelenben marad.

A jelenben maradás tudatosságot és fegyelmet igényel, de mindez fejleszthető. A tényleges eredmény vagy teljesítmény türelmet és fegyelmet igényel, de a végén hatékonyabb lesz. A jelenben való maradás és a jelen megélése, segít ítélkezés nélkül élvezni a folyamatot, miközben a tanulás és a fejlesztés örömtelivé válik. Ez csak úgy működik, ha az ember tudatosan figyeli meg önmagát és cselekedeteit, valamint egyfajta nézőpontváltásra tesz szert. A folyamatorientált megközelítés felszabadító és hosszan tartó sikereket idézhet elő.

Egy olyan társadalomban ahol a többfeladatosság (multitasking) és az azonnali jutalmazás már kényszeresen működnek, az tökéletes és idealizált képeket szül. Ezek a tökéletes és idealizált képek nem valósak és mindig változóak, életkörülményektől függenek. A lassítás elve szükségszerűvé válik ilyenkor, valamint a jelen éberebb megélése. Nehéz összpontosítani és önfegyelmet gyakorolni egy sikerorientált világban és társadalomban, de az elme és a készségek fejleszthetőek. Mindez csupán rendszeres gyakorlást és tudatosságot igényel. Egy másik nézőpont vagy viszonyítási pont elsajátítása, sikeresen át tudja állítani az emberi elmét.

Ez a kis rövid, de annál inkább tartalmas könyvecske, lényegretörően világítja meg mindezeket a dolgokat. Összetett mondanivalója rengeteg hasznos információt és gyakorlatias tanácsot tartalmaz.

Ez egy nagyon hasznos önfejlesztő és önismereti könyv, ami életkortól és élethelyzettől függetlenül megállja a helyét és elegendő segítséget nyújt a tudatos életmód elsajátításához.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az életben minden, ami számít, türelmet követel. Valójában az élet maga nem más, mint egy hosszú gyakorlati óra, végtelen törekvés mozdulataink finomítására.

Könnyedén a céljaidért! - Ne görcsölj, élvezd! Book Cover Könnyedén a céljaidért! - Ne görcsölj, élvezd!
Thomas M. Sterner
Guruló Egyetem Kft.
2017
Ragasztókötött
171

Tapodi Brigitta: A hajtű

Tapodi Brigitta könyve számomra egy kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a regénye. Mivel ez volt az első ismerkedésem a szerzővel és írásával, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam, de hamar rájöttem arra, hogy érdemes könyvét elolvasni, mert sok szórakoztató elemet tartalmaz, valamint irodalmi szempontból sem elhanyagolandó.

Mivel nagy kedvelője vagyok a történelmi romantikus regényeknek, ezért ez a könyv is hamar elnyerte tetszésemet. Kellően szórakoztató, történelmileg pontos és alapos, irodalmilag pedig igényes. Izgalmas és érdekes a két szálon futó cselekmény, a múlt és a jelen váltakozása, valamint a magyar történelmi háttér, amihez egy romantikus szál kapcsolódik.

Számomra ez a könyv egy tökéletes szimbiózist alkotott, amitől kellemes olvasmánnyá vált.

Az első dolog, ami ebben a könyvben megfogott, az a könyv borítója. Egyszerűen csodálatos és elbűvölő. Olyan mint egy festmény, ami betekintést ad az olvasónak a könyv titokzatosságába és rejtelmeibe. Könnyen el lehet merülni a könyv borítójában, olyan mintha egy kiállítás egyik darabját figyelné az olvasó. Ez annyira hatásos, ízléses és csalogató, hogy az ember azonnal kedvet kap a regény olvasásához. A könyv borítóján megjelenő színek tökéletes összhangban vannak a balatoni történet megannyi színeivel, árnyalataival és tónusaival. Egyszerre idillikus és szemet gyönyörködtető ez a borító, ami szavak nélkül is képes összefoglalni a könyv lényegét. Tényleg bámulatos!

A könyv borítójához párosul a címválasztás, ami szerintem megint csak sikeres, mivel rejtélyes és titokzatos, ugyanakkor gyöngéden nőies és kifinomult. A könyv borítója és a címválasztás együttese már az olvasás elején megnyerőek, ezt az érzés azonban csak fokozódik a regény olvasása folyamán.

Nagyon szeretem azt egy könyvben, ha már a legelső mondatban felkelti valami a figyelmemet vagy egy olyan érzést közvetít, amivel azonosulni tudok én, mint olvasó. Ez ebben a könyvben meg is történik, mert a könyv első két oldala egy bámulatos elbeszélés, ahol a szavak életre kelnek és az olvasó egy történet kellős közepébe csöppen. A regény cselekménye a múltban indul, de hamar átvált a jelenre, ami beindítja a több szálon futó eseménysorozatot.

A könyv a 2. világháború utolsó éveit eleveníti fel, váltakozva a jelenbeli eseményekkel. Maga az alapötlet nagyon izgalmas, helyenként azonban, szerintem lehetett volna nagyobb terjedelmű is, főleg a múltbeli eseményekről olvastam volna még ennél is többet. Nagyon érdekes az a kép amit a szerző a 2. világháborús eseményekről fest le, lehet is érezni az alapos háttérmunkát, ami segít jobban megérteni a magyar történelem eseményeit. A szerző tudatosan összpontosít az asszonysorsokra ebben a regényben, akiknek sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nincs egyszerű feladatuk, mikor családjuk boldogságáról van szó. Bár jó sok év telik el a két esemény között, és az idő lenyomata meghatározza a jelen alakulását, az igazán értékes és nemes érzések, sosem változnak.

1944-ben indul el a történet, a németek által megszállt balatoni tájakon, majd 2005-ben folytatódik.

A múltból egy német katona és egy magyar nő találkozását ismerjük meg, ami egyszerre romantikus, drámai és eseménydús. Az ő életük határozza majd meg a következő nemzedék életét is, amit a jelenbeli események sorozata fejt majd ki. Mindez egy csodálatos és idillikus helyszínen, a Balaton térségében történik, ahol a természet színei és árnyalatai maguktól beszélnek. Nagyra becsülendő és értékelendő az a dolog, hogy a könyv sok történelmi tényt hűen ad vissza, a fiktív elemeket pedig harmonikusan egyezteti össze ezekkel.

Nagyon részletes, ugyanakkor érdekes és figyelmet felkeltő az 1944/45-ös események feltárása, ami ebben az esetben a magyar történelem szempontjából történik meg. Ez a múltbeli esemény egy nagyon szerethető és szimpatikus német katonát mutat be, aki a sors fintorának köszönhetően egy olyan magyar asszonyba botlik, aki egész életét megváltoztatja. Christopf, a német katona, a német megszállás idején kerül Nóra, a magyar szülésznő házába. Nóra férje, a fronton harcol, miközben Nóra gyermekével együtt próbálja túlélni a háború megpróbáltatásait. A német katona találkozása a magyar nővel váratlan eseményeket szül, amikre majd csak a jelenbeli események során kerül fény.

A jelenben Emma, a híres és sikeres festőművész életét lehet végigkísérni, aki egyik kiállítása során visszakerül a balatoni tájakra és ott elkezdi felfedni családja titkait. Főleg nagymamája, Nóra életére és titkaira derül fény, ami Emma életét is megváltoztatja. Találkozása gyerekkori barátjával és szerelmével, Erikkel, rég elfeledett érzelmeket hoz majd a felszínre, ahol megint csak a múlt és a jelen szálai, valami egészen újat hoznak majd létre.

Mindkét esemény, a múltbeli és a jelenbeli is, két erős és határozott nő élettörténetét festi meg, ami sokszínű és változatos. Nóra a 20. század legnehezebb időszakában próbál életben maradni, unokája, Emma, a 21. században szintén válaszút elé kerül, akárcsak nagymamája 60 évvel ezelőtt.

Bár őket két külön világ választja el, mindkettőjükben közös a szerelem és az élni akarás iránti vágy. Egy nagy titok összeköti őket, amiről majd csak az unoka értesül, amit egy különleges festmény és egy hajtű fejt majd meg.

Nagyon élvezetes ez a romantikus családregény, aminek erőssége a titokzatosság és az érzelmi vonal. Akárcsak egy jó festmény, elbűvölően léleksimogató és szórakoztatóan kikapcsoló. Kicsit idillikus és álomszerű világot fest meg, de pont ezért olyan élvezetes, mivel betekintést nyújt egy olyan világba, ahol az érzelmek, az emberség és a hazaszeretet még értékeknek számítottak.

A hajtű és a festmény szimbólumai végig jelen vannak a regényben, amik nagyon jól beleillenek a fokozatosan épülő cselekménybe. Mivel a tények és az információk áradata nem egyből zúdul az olvasóra, ezért a feszültség fokozása folyamatos. Ennél már csak az emberi kapcsolatok érdekesebbek ebben a regényben, amelyek sok morális kérdést vetnek fel. A kötődés szó jellemzi talán a legjobban ezeket a kapcsolatokat, amelyek bár nem hibátlanok, mégis értékesek és múlhatatlanok.

A könyv vége egy igazi kis csattanót tartogat, amitől igazán kerekké válik az egész történet. Szerintem a könyv utolsó oldalai a legjobbak, léleksimogató ez a fajta befejezése a könyvnek.

Összességében tetszett a történet, a regény stílusa és szerkezete, de néhány dolog hiányzott belőle. Örültem volna annak, ha a mellékszereplők is kicsivel több figyelmet kapnak. Az ő karakterük eléggé kidolgozatlan maradt. Még a főszereplők esetében is úgy érzem, hogy elfért volna még egy kicsivel több karakterábrázolás, ami által még érthetőbb lett volna jellemük. Én egy fajta érzelmi háttér ábrázolást hiányoltam a szereplőknél.

A másik ilyen hiányos dolog, a kapcsolatok kibontakozásában mutatkozik meg. Christopf és Nóra kapcsolatáról tudunk meg a legtöbbet, de Nóra és Levente, valamint Nóra és Richárd kapcsolata kicsit befejezetlennek tűnik. Ez a tény néha zavaró volt olvasás közben, mert gyakran úgy tűnt, mintha egy-egy eseményszál elvarratlan maradt volna, ettől a cselekmény is helyenként megrekedt.

Ezektől a dolgoktól eltekintve, szerintem mindenképp egy élvezetes olvasmány, könnyed, stílusos és kifinomult.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.

A hajtű Book Cover A hajtű
Tapodi Brigitta
Historycum Kiadó
2019
Füles, Kartonált
284

Rose Tremain: Gustav-szonáta

Ez egy csendes, kellemes és gyöngéd könyv. Egyszerre édes és keserű, örömteli és fájdalmas, akárcsak maga az élet. Az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, lágyan dallamos mint egy szonáta, ugyanakkor elsöprően mélyértelmű.

Egészen különleges és egyedi az a barátság, ami Gustav Perle és Anton Zweibell között alakul ki, ami egy életen át kitart. Gyermeki naivsággal és tudatlansággal próbálják ők megérteni a felnőttek világát, valamint a 2. világháború szörnyű dolgait, amiről ők oly keveset tudnak az idillikus kis svájci városkájukban. Gustav, egyedüli gyerekként nő fel mogorva és magába zárkózó anyjával, aki nem örül fia barátságának a zsidó fiúval, Antonnal. Ennek ellenére Gustav egyre jobban és jobban elkezd kötődni és részt venni barátja és családja életében, miközben telnek az évek és a két gyerekből felnőtt ember lesz. Gustav és Anton két teljesen különböző életútra térnek felnőttként, de mélységes és meghitt baráti kapcsolatuk egy életen át tart.

Egészen megindító és érzelmes az, ahogyan ez a két kisfiú próbálja megérteni a nagybetűs életet. Barátságuk hol elmélyül, hol eltávolodik, de mindig visszatalálnak egymáshoz és kölcsönösen segítik egymást a felnőtté válásban.

Egészen érdekes a regény felépítése és szerkezete is. Az első részben a két tízéves gyereket ismerjük meg, valamint családjaik életkörülményeit.

A második rész visszatér a múltba, ahol Gustav anyját, Emili-t ismerheti meg az olvasó, valamint magyarázatot kap arra, hogy honnan is ered komorsága és antiszemitizmusa. Gustav szüleinek története kicsit sem egyszerű, mégis magyarázatul szolgál a jelenbeli események alakulásáért.

A harmadik rész már a két felnőtt férfi életének alakulásával foglalkozik.

A regény cselekménye lassan és csendesen folydogál, főleg anya és fia szemszögéből kerülnek megvilágításra az élet nehéz dolgai. Ők ketten küzdenek egymással, egymásért és egymás ellen, miközben tudatlanságuk miatt az életnek csak egy bizonyos részét látják és ismerik. Egymásban próbálnak vigaszra lelni, de egyikük sem tudja hogyan kell szeretni, mert nem volt kitől tanulni a szeretetet. Szomorú és fájdalmas a köztük levő kapcsolat, ennek ellenére Gustav ragaszkodóan kötődik anyjához, akitől élete végégig reméli a szeretetet és az elismerést.

Az egész könyv hangulatára jellemző a melankolikus, borús és ködös érzés. Nincsenek nagy érzelmi megnyilvánulások ebben a könyvben, mégis magával tud ragadni a sok rejtett, ki nem mondott és elfojtott érzelem ami a kapcsolatokat jellemzi ebben a regényben.

A szeretet, a figyelem és az elismerés utáni vágyakozás jellemzi ezeket a kapcsolatokat. Ez legjobban anya és fia között nyilvánul meg, ahol az évekig tartó csendes és lágy kiáltozás szinte szomjúhozik a szeretet megélése után. Az anya-fia kapcsolatot felülírja a zsidóság, a 2. világháború, az emberség kérdése, amelyek lágyan szólnak a háttérben, mint egy csendes dallam, ugyanakkor válaszokat követelnek.

Hullámzóan váltakozó a hangulata a könyvnek, akárcsak egy szonáta dallama és ritmusa. Hol magával ragadnak az események és az érzelmek, hol elcsendesül és megpihen minden és csak várakozik.

Csodálatos történet a barátságról, az élet nehézségeiről, az egyén fejlődéséről, valamint a hétköznapok kiszámíthatatlanságáról és veszteségeiről.

Igényes, alaposan kidolgozott és színvonalas irodalomi mű. A könyv erőssége szerintem lágy és könnyed elbeszélési stílusa, amibe bele lehet feledkezni és el lehet merülni benne. Hitelesek és szerethetőek a regény karakterei is.

Az a legjobb benne, hogy nem a holokausztot helyezi előtérbe, hanem két fiú barátságát, ami akarva-akaratlanul is felveti ezeket a súlyos kérdéseket. Rengeteg a személyes dráma és veszteség ebben a könyvben, ennek ellenére sikerül átadnia egy olyan érzetet, ami simogatóan és gyöngéden hat az emberi lélekre. A nagybetűs élet esendősége, kiszámíthatatlansága és bonyolultsága az ami engem megfogott ebben a regényben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Mert ilyen az élet. Sosem térhetünk vissza, ha valami egyszer már a múlté.

Gustav-szonáta Book Cover Gustav-szonáta
Rose Tremain
21. Század Kiadó
2017
Keménytábla, Védőborító
318

Sheila Heti: Változások könyve

Anyaként egyértelmű volt, hogy sokat fog jelenteni nekem ez a könyv, de azt sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám. Kívül-belül gyönyörű ez a könyv, provokatív és izgalmas.

Ez a könyv egyszerre tud humoros, vicces, könnyed, nyomasztó és elgondolkodtató lenni. Szerintem nyugodt szívvel jelenthetem azt ki, hogy még sosem olvastam ilyen szerkezetű és stílusú könyvet az anyaságról.

A könyv viccesen és játékosan indul, ugyanis egy pénzérme segítségével, egy negyvenhez közeli nő az élet fontos kérdéseit próbálja megválaszolni. Ez a motívum végigkíséri a könyvet, ami egyfajta könnyedséget és lazaságot ad hozzá, az amúgy is nagyon komoly témához.

Mit jelent ma anyának lenni? Mivel jár az anyaság? Hogyan egyeztethetők össze az egyéni vágyak, álmok és célok az anyasággal? Ezek mind olyan kérdések amiket a szerző nemcsak olvasóinak, hanem saját magának is feltesz. Nemhiába van tele ez a könyv megannyi kérdéssel, ugyanis mégis ki tudna egyértelmű választ adni az anyaságra.

A szerző könyvében nagyon őszintén, nyíltan, sallangmentesen beszél saját belső vívódásairól, küzdelmeiről és kételyeiről, ami több éven át is gyötri és foglalkoztatja őt. Rengeteg érvet és ellenérvet felhoz az anyaság mellett és ellen, de közben sosem állít valami konkrétat. Mintha mindkét oldal védőbírája lenne, de közben képtelen a saját álláspontfoglalásra.

Édesanya vagyok és nagyon is jól tudom mennyire nehéz egy ilyen döntést meghozni, és milyen következményei és hatásai vannak az anyaságnak egy nő életére nézve. Mégsem botránkoztatott meg ez e könyv, annak ellenére, hogy nem minden mondatával értek egyet. Azt nem mondanám, hogy ez a könyv lenne a „feminista próza…tündöklő ékköve”, de valóban különleges és megosztó.

Én a könyv elolvasása után se tudom eldönteni, hogy akkor most akar-e vagy sem gyereket az írónő, és könyve pont ezt a határozatlanságot, az elveszettséget és a bizonytalanságot igazolja. Merészen és bátran próbálja felvállalni azt, hogy ő nem érez késztetést az anyaságra, közben pedig sajnáltatja is magát és lelke mélyén talán vágyik is rá. Még az sem biztos, hogy egy gyerekre vágyik, csupán valamire vagy valakire, ami vagy aki betölti a benne lévő nagy űrt. Szerelemmel, munkával, írással, barátokkal, családdal és egy esetleges gyermekkel próbálja mindazt a szeretetet és törődést pótolni, amiben nagy hiányt szenved.

Kicsit sajnáltam és bántam azt, ahogyan véget ért ez a sokévnyi küzdelem a könyvében. Nincs konkrét álláspont, csupán menekülés az antidepresszánsok világába, letagadva és szőnyeg alá seperve mindazt, amiről több száz oldalon át ír az írónő.

Azzal semmi bajom ha valaki nem az anyaság mellett dönt, számomra ez semmiképp nem minősíti az illető nőt, ugyanakkor nem gondolom azt, hogy több vagy kevesebb lenne bármelyik másik anyánál. Ahogyan a szerző is nagyon jól megfogalmazza, egy nő aki nem anya, csak egyik életet éli a sok élhető életek közül. Ezért is tetszik az a része a könyvnek, ahol mer kiállni a nagyvilág elé és felvállalni lelke legmélyebb és legvadabb érzéseit az anyasággal kapcsolatban. Az rendben van, hogy valaki nem akar gyereket. De miért lenne szükséges ezt folyton folyvást igazolni, bebizonyítani és érvekkel alátámasztani? Azért mert ez egy társadalmi elvárás, azért hogy így könnyítsen a lelkiismeretén vagy csak azért, hogy provokációt és feltűnést keltsen?! Mindezt úgy kérdezem, hogy nem tudom rá az egyértelmű választ és a könyvből se derült ki.

Ennek ellenére nagyon megnyerő az, ahogyan a női lét bonyolult mivoltáról mesél, amivel szerintem minden nő tud azonosulni.

Engem nem riasztott el ez a könyv, semmiben sem bizonytalanított el, annak ellenére, hogy én már rég meghoztam azt a döntést, hogy anya leszek. Sokkal inkább felnyitotta a szememet, részletesen megmutatta nekem a másik oldal nézőpontját is, ami ugyanúgy egy életforma és életcél, mint számomra az anyaság. Az a szomorú dolog és tény marad a könyv elolvasása után, hogy nőként még mindig nagyon kemény bírálat és elvárás elé vagyunk állítva. Társadalmilag képtelenség megfelelni egy olyan értékrendszernek, ami nem egyénre szabott és ami sokszor sántít. Függetlenül attól, hogy valaki anya vagy sem, a kemény ítélkezés és bírálat, mindegyik csoport tagjaira egyformán lesúlyt.

Én nagyon örülök annak, hogy ez a könyv a kezembe került, anyaként is sokat adott nekem, sok olyan gondolat volt benne, amit érdemes elraktározni és tovább elmélkedni rajta.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyébként is, annyi mindennek lehet életet adni ezen a világon a konkrét emberéleten kívül.

Változások könyve Book Cover Változások könyve
Sheila Heti
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
312

Colleen Mccullough: Tövismadarak

Vannak könyvek, amelyeknek hatása egy életre megmarad. Számomra ez a könyv ebbe a kategóriába tartozik, egyszerűen tökéletes és zseniális. Ez az átfogó és részletes romantikus családregény, annyira magával ragadó és sokszínű, hogy az valami hihetetlen.

Csodálatos korrajzot ad vissza, mesterien kidolgozott emberi karakterek és egy csodás tiltott szerelemről szóló történet. Igazi klasszikus, kiemelkedő női sorsokkal és történetekkel.

A történet középpontjában a Cleary család áll, számos fiú gyermekkel és egyetlen lány gyermekkel. Sorsuk úgy alakul, hogy Új-Zélandról Ausztráliába költöznek, ahol a gazdag nagynéni birtokát veszik gondozásba. A család összes tagjáról egy igazán részletes és érdekes beszámolót olvashatunk, de a legkiemelkedőbb karakterek ebben a családban, azok maguk a nők. A nagynéni, a nagymama, az anya és lánya, mind olyan személyek akik érzelmeiket tudatosan irányítják és rejtve tartják, de ez gyakran a vesztüket jelenti. Csodálatos a két generáció anya-lánya közötti kapcsolat, ami megannyi árnyalatban és színben mutatkozik meg. Minden emberi kapcsolatra ez jellemző amúgy ebben a regényben, bizonytalanság, büszkeség, gyarlóság és önfeláldozás. Az anyák sorra buknak meg anyai és női szerepükben, nem tanulnak egymás hibáiból, nem merik érzéseiket kinyilvánítani, miközben az élet és az igazi boldogság úgy megy el mellettük, hogy ők azt észre se veszik.

A férfi szereplők már nem annyira hangsúlyosak ebben a regényben, mint a női karakterek, de azért nekik is fontos szerepük van. Kicsit egyvonalú és egyhangú az ő szerepük, kevés érzelmet mutatnak meg, főleg a család fenntartásában játszanak nagy szerepet. Szerelem és boldogság alig vagy egyáltalán nem kap helyet az életükben, mindannyian egy álmot vagy eszmét kergetnek, amitől a boldogságukat várják.

A tiltott szerelem, ami eleinte ártatlan gyerekszerelemnek tűnik, végül is rengeteg áldozattal és gyötrelemmel jár. Megfejthetetlen ez a szerelem, néha igaz szerelemnek, néha csupán ábrándnak, máskor pedig egy eszmének tűnik. A szenvedély és a szenvedés közötti határ ebben a szerelemben teljesen összemosódik, a jó és a rossz, az erkölcsi és vallási elvek közötti határ mindig következményekkel jár, amit a regény szereplői úgy tűnik mintha tudatosan vállalnák be, mert bár fáj a tövis szúrása, azért az emberi természet mégis vágyakozik arra, ami bűnös, tiltott vagy társadalmilag elfogadhatatlan.

Mindez egy idillikus környezetben történik, Ausztrália csodás vidékein, ahol bár nehéz az élet, a táj szinte kárpótol minden emberi erőfeszítést. Amilyen lenyűgöző és idillikus, ugyanakkor olyan vad és kiszámíthatatlan is tud lenni ez a táj, ami tökéletes összhangban van az emberi természet sokszínű rétegeivel. Nem csak a családi problémák kerülnek ebben a könyvben középpontba, hanem az akkori kor társadalmi problémái is. Az egyház hatalomvágya, a nők élethelyzete, a háború következményei, a vallás fanatizmusa, a gazdasági helyzet, mind olyan tényezők amelyek erősen befolyásolják a család életének alakulását. Ezektől a dolgoktól függ nem csak megélhetésük, hanem kapcsolataiknak sorsa is.

Az egész könyvre jellemző állandó harc és viaskodás, gyönyörűen meglátszik az emberi kapcsolatokban. A nagyanya harcol érzelmei ellen, egy ábrándot kerget, miközben az igazi szerelem elmegy mellette. Lánya, anyja hibái elől próbál menekül, miközben ugyanazokat a hibákat követi el. Az ő lánya pedig úgy tűnik, hogy teljesen elhatárolódik a női szerepektől, de a kemény kéreg alatt ott lapul az érzékeny női mivolt. A férfiak is harcolnak a maguk módján ebben a regényben, főleg a háború ideje alatt, de az ő harcuk kevésbe érzelmi alapú. Őket a munka és a megélhetőség vezérli, ennél többre nem is vágynak, ezért is adnak át minden hatalmat a nőknek, akik irányítanak és fenntartanak.

A hétköznapi ember viaskodása felett, még ott áll az ember Istennel való küzdelme, amit a vallás, az egyház és a hit vezényel.

Ezért is kap olyan nagy hangsúlyt a női lélek rejtelmessége ebben a regényben, mert minden cselekményi szál e köré összpontosul. A családok története és a generációs problémák főleg női szemszögből kerülnek elmesélésre, de a férfi-nő közötti kapcsolat is fontos ebben a regényben.

Annak ellenére, hogy ez a regény nagyon terjedelmes, egyáltalán nem unalmas, mivel a családi titkok, a történelmi események és a szerelmi szálak nagyon érdekessé és izgalmassá teszik ezt a regényt.

A tövismadár szimbóluma egészen elképesztő ebben a regényben. Az ember önmagában hordja sorsa alakulását, még akkor is ha nem tud róla vagy nem vesz róla tudomást, ellene úgysem tud tenni. Ez az emberi lét velejárója, ami bár gyakran felőröl, mégis elengedhetetlen része az emberi létnek.

Fájdalmas és érzelemdús történet, nem egy tipikus lányregény, hanem egy örök klasszikus.

Gigantikus és monumentális könyv harcról, generációs hibákról, anya-lánya viszonyról, tiltott szerelemről és a hit kérdéseiről.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten azt értette, hogy a nő számára minden, ami a gyermekeivel kapcsolatos, fájdalmat okoz. Nagy örömöt, de nagy fájdalmat is

Tövismadarak Book Cover Tövismadarak
Colleen Mccullough
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
892

Dorit Rabinyan: Visz a víz

Ez a könyv egyszerre tragikus, drámai és romantikus. Imádom az olyan könyveket, amelyek már első tapintásra egészen különlegesek, és kész élvezet és öröm minden egyes oldal olvasása.

Dorit Rabinyan könyve nem is annyira fikció, ugyanis saját életéből merítette ennek a könyvnek a történetét, ami egy igencsak nehéz témát feszeget, a vegyes házasságok jogosultságát és jövőjét. Ő maga is izraeli nőként egy palesztin férfival osztja meg életét, ami ennek a könyvnek a kiindulópontja.

Ez a könyv számomra egyszerre volt könnyű és nehéz olvasmány. Könnyű azért volt, mert gördülékeny a könyv története, nagyon szépek a megfogalmazások benne és nagyon hatásos a sok elgondolkodtató üzenet benne. A nehézséget pedig maga a könyv témája okozta, az izraeliek és palesztinek közötti állandó harcoskodás, ami ebben a könyvben egy szerelmi történeten keresztül kerül górcső alá.

Hilmi, a tehetséges művész palesztin fiú, nagy álmokkal és vágyakkal érkezik Amerikába, a lehetőségek országába. New Yorkban találkozik egy tel-avivi zsidó lánnyal, akivel elindul viharos és hullámzó kapcsolatuk. Otthoni tájakon ez a kapcsolat elképzelhetetlen lenne, ugyanis a vallási, politikai és társadalmi különbségek elválasztanák őket. Amerikában azonban megtapasztalják nem csak a szenvedélyes szerelmet, hanem a szabadság ízét is. Kapcsolatuk, olyan mint a tenger vize, amit Hilmi gyakran lefest, egyszerre nyugodt és csendes, ugyanakkor háborgó és veszélyes is. Bár úgy tűnik, hogy az élet egymásnak teremtette őket, ők már a kapcsolatuk legelején tisztában vannak azzal, hogy ez a szerelem nem egy életre szól, hanem egy jól meghatározott időszakra. Ősszel ismerkednek meg és a korai nyár elején már véget is ér kapcsolatuk. Néhány hónapig minden napjukat közösen töltik, megélik a pillanat varázsát, de sosem ábrándoznak közös jövőről. Úgy élik meg ezt a szerelmet, hogy szabadon szeretnek, ugyanakkor korlátok közé szorítják kapcsolatukat. A vallási, nyelvi, kulturális különbségek elválasztják őket, ezért gyakran szégyellik is szerelmüket. Főleg Liat, a konzervatív családban felnőtt zsidó lány az, aki próbálja titkolni ezt a tiltott szerelmet és gyakran szégyelli kapcsolatát egy arab férfival.

Ez a legkülönlegesebb ebben a tiltott szerelmi történetben, hogy tele van szenvedéllyel, szenvedéssel, vívódással, szégyennel, reménnyel és elfogadással.

Leírhatatlan az, hogy a szerző milyen hangulatosan és hatásosan adja vissza két fiatal szerelmes, két teljesen különböző világát, ami Amerikában nem tűnik annyira különbözőnek, de otthoni viszonylatban világok választják el őket egymástól. Egyszerre romantikus és melankolikus, viharos és veszélyes az ő kapcsolatuk. Ez a teher annyira megbélyegzi szerelmüket, hogy egyikük sem lát esélyt arra, hogy valamikor az idők folyamán elfogadható lenne egy izraeli és palesztini közötti szerelmes kapcsolat. Szerelmük csak sodródik az árral, néha kiköt a béke és nyugalom szigetén, de hamar újra hullámokba és viharba ütközik. A szenvedély egy idő után szenvedéssé alakul és bár a szerelmesek a végsőkig harcolnak, a víz ereje mégis legyőzi őket.

Keserűen édes, fájdalmasan szívszorító szerelmi történet, két különböző világról egy közös földrajzi területen.

Nekem nagyon tetszett a könyv hangulata, stílusa és szerkezete. Varászlatosnak tűnt megint csak a Közel-Kelet világa, ami bár nagyon messze áll tőlem, azért egyszerre visz magával, mint a víz, és egyszerre rémiszt is meg habos hullámaival.

Nem egy hétköznapi történet, nem egy átlagos könyv, nem egy közhelyes szirupos történet ez, hanem egy kifinomult, sokszínű és árnyalatos modern kori szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezt a hasonlóságot, ezt a bizonyos közös sorstudatot úgy is szokták emlegetni: valahol minden ember szülőföldjének a lenyomata.

Visz a víz Book Cover Visz a víz
Dorit Rabinyan
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
371

Farkas János – Muhoray Róbert – Szabó Péter: Szokásaink fogságában

Nagyon szeretem az önismereti és az ismeretterjesztő könyveket, rengeteget lehet tanulni belőlük. Az a legjobb ezekben a könyvekben, hogy amellett hogy szórakoztatnak, kikapcsolnak és motiválnak is.

Szórakozva tanul az olvasó, miközben rengeteg olyan tippet és tanácsot kap, ami elsőre egyszerűnek tűnik, de nem könnyű.

Szeretem az önismereti könyvek lényegretörő hangulatát, a közvetlen megfogalmazását és a szókimondó stílusát.

Eme könyv három szerzője úgy alkot egy egységet ebben a könyvben, hogy mindannyian kicsit más megvilágításból közelítik meg a szokások, szenvedélyek és függőségek kérdését, ugyanakkor a hangsúly az egyéni felelősségvállaláson van.

Nagyon tetszett ebben a könyvben a szerkezetfelépítés, a rengeteg hasznos kitekintő, valamint a tudományos magyarázatok.

Hasznos és tanulságos ez a könyv, helyenként döbbenetes tényekkel, ugyanakkor elgondolkodtató mondatokkal.

Sokan gondolják azt, hogy egy ilyen jellegű önismereti vagy önfejlesztési könyv valójában semmiről sem szól. Szerintem pedig ez a nagy „semmi”, valójában akár a minden lehet(ne), legalábbis az esszenciája minden emberi fejlődés alapjának.

Ez a könyv egyszerre útmutató, önismereti tájékoztató és motiváló írott anyag.

Szokásainkon nem sokat szoktunk agyalni, mivel ezek rutinszerű cselekedetek, amelyeket biológiailag örököltünk vagy életünk folyamán elsajátítottunk. Nagyon nagy különbség van a két típusú szokás között, de mindkét szokáson lehet változtatni vagy akár teljesen eltörölni. Az, hogy ezek a rutinszerűnek tűnő szokások mennyire befolyásolják kapcsolatainkat, viselkedésünket, egészségünket vagy akár az egész életünket, csak akkor derül ki, mikor górcső alá helyezzük őket.

Főleg a negatív szokások tudnak egy idő után elhatalmasodni az emberek életén, amelyeknek ha nem is pillanatnyilag, de hosszútávon mindenképp meg lesz a következménye.

Ez a könyv egy átfogó áttekintést és magyarázatot ad arról, hogy hogyan is alakulnak ki szokásaink, milyen hatalmuk van felettünk és hogyan lehet őket legyőzni.

Engem az elméleti részek nagyon megfogtak benne, mert szeretem előbb megérteni valaminek a működését, mielőtt dolgozni tudnák vele. Ezért a fejlődéstani, társadalmi és pszichológiai magyarázatok kellő alapot szolgáltak ahhoz, hogy az utána következő gyakorlatias részek is fel tudják kelteni az érdeklődésemet.

Nyelvezete, szerkezete és stílusa annyira testhezálló, hogy ezt a könyvet bárki könnyedén el tudja olvasni. A könyvben leírt tanácsok, praktikák és tippek egyszerűen elsajátíthatóak, ugyanakkor egyfajta tudatosabb életmódra ösztönöznek.

Számomra ez a könyv olyan volt mint egy jól felépített piramis, ahol a biztos alapok után jött a csúcspont, ami körbeölelte az egész könyvet, és ami a lényege az egész emberi élet működésének, az elismerés és a szeretet megszerzése. Minden ember erre törekszik, ennek pedig egyik elengedhetetlen tényezője a szokásaink fogságából való menekülés.

Ez a könyv praktikus és szórakoztató, mindenki találhat benne olyan részt amely fejlesztésre szorulhat. Jó kis önfejlesztő könyv ez, amit bármikor újra és újra elő lehet venni. Bőven van mit tanulni belőle!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A világot nem gyengékre vagy erősekre, sikeresekre vagy sikertelenekre érdemes osztani, hanem olyanokra, akik készek tanulni, változni, és olyanokra, akik nem.

Szokásaink fogságában Book Cover Szokásaink fogságában
Farkas János - Muhoray Róbert - Szabó Péter
MotiBooks
2018
Ragasztókötött
196

Sarah Perry: Az essexi kígyó

Ez a lassan folydogáló lírikus történet egészen különleges. A 19. századi Anglia korát és hangulatát idézi fel, a mesés tájakkal, az emberi kapcsolatok bonyolultságával és a részletekben rejtőző érdekességekkel.

Bár ez a könyv a viktoriánus kort idézi fel, azért a hangsúly valahogy mégsem a nagy emberi érzelmeken van, hanem a borús és melankolikus hangulaton, ami az egész könyvre rányomja a pecsétet. A csavaros történet elég szerteágazó ebben a könyvben, nem annyira kalandos, inkább bonyolult és kicsit misztikus.

Bennem jó érzést váltott ki ez a könyv, helyenként nagyon lekötötte a figyelmemet, de valahogy nem igazán tudtam ráhangolódni. Sok benne a mellékszál, ami helyenként felerősödik, de utána nyomtalanul és halkan lecseng, mintha értelme se lett volna. A nagybetűs ÉLET-ről szóló részek átjönnek ebben a könyvben, de számomra nem állt össze a teljes kép a regény elolvasása után se.

A regényt átszövő szerelmi szál tűnik a legérdekesebbnek ebben a könyvben, de mellette olyan sok minden történik még benne, hogy nehezen tudtam fókuszálni bármelyikre is. Minden egyes cselekménysorozat felkeltette a figyelmemet, de mivel egyiket se találtam igazán hangsúlyosnak, ezért nehéz volt összefüggést találni közöttük.

Kétségkívül van egy hangulata ennek a könyvnek, a stílusa, a megfogalmazások, a leírások, mind egészen különlegesek, de a katartikus élmény számomra elmaradt.

A két főszereplő, Cora és William közti kapcsolat tűnt a legérdekesebbnek ebben a regényben, ahol a barátság, a szerelem, a lelkitárs mélyen ötvözik egymást. Nem egy klasszikus szerelmi kapcsolat ez, hanem tele bonyodalmakkal és akadályokkal. Egészen különlegesen alakul az ő „tiltott” kapcsolatuk, de az is nagyon lényeges ebben a könyvben, hogy ez a kapcsolat milyen hatással van a többi szereplőre, akik ugyanúgy megélik saját drámájukat ebben a könyvben.

Ez az igazán értékes ebben a könyvben, az emberek közötti kapcsolat, a ki nem mondott és meg nem élt érzelmek. Valóság és misztikum áll szemben ebben a könyvben, érzelmek és gondolatok, ábrándozások és csalódások. A misztikus lény körüli fejtegetés az ami tettekre és cselekedetekre sarkallja a regény szereplőt, és ami egy olyan történetet szül, ami körül a hit és a valóság közti határvonal elmosódni látszik. Érdekes volt megfigyelni azt, hogy csupán egy tévhit vagy egy egyszerű kitalált lény milyen hatással tud lenni az emberekre. A kígyó, ez a misztikus lény annyira magával ragadja a könyv szereplőit, hogy azok gyakran olyan dolgokat tesznek meg, amiket emberi ésszel meg nem tudnak magyarázni, mintha ez a kígyó csábítaná és a bűnre sarkallná őket.

A különböző életképek, amiket olvasóként végigkövettem, nagyon érdekesek, főleg a hit és a babona közti szöges ellentét. Elképesztő az, hogy egy lény, amit senki se látott valójában, hogyan tud hatni az emberek életére és érzelmeire. Mert ebben a könyvben nagyon összekuszálódnak az emberi kapcsolatok és érzelmek, a végén már alig lehet átlátni őket. És bár a misztikus lény valóssága nem bizonyosodik meg ebben a regényben, az emberi érzelmek bonyolultsága nagyon is sok szerepet kap benne. És mivel a könyv szereplői nem tudnak megbirkózni gyakran ellentétes és bonyolult érzelmeikkel, ezért a könnyebb utat választják, és belekapaszkodnak egy valósnak vélt szörnybe, ami legalább némi magyarázatot ad a történtekre. Ámítás, menekülés és önbecsapás az egész, de mégis élvezetes.

Jó volt ez a könyv, de valami miatt úgy érzem, nem teljes, mintha valami még hiányozna belőle. Hangulata és stílusa magával ragadott, ennek ellenére azonban nem váltotta be a fülszöveg alapján ígért váratlan fordulatokat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…a legragyogóbb elmék képesek egyszerre két ellentétes dolgot elgondolni.

Az essexi kígyó Book Cover Az essexi kígyó
Sarah Perry
21. Század Kiadó
2017
Keménytábla, Védőborító
432