Könyvkritika

Anna Erelle: A dzsihád jegyese

Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv jobb legyen mint amire számítottam, ez legtöbbször fordítva szokott lenni. „A dzsihád jegyese” ennek tipikus példája, ugyanis úgy gondoltam, hogy már semmi újat nem tud leírni az iszlámról, hiszen ma már egyre több könyv foglalkozik ezzel a témával és már mindent kiaknáztak ezzel kapcsolatban. Ez a könyv azonban egyszerre volt sokkoló, megdöbbentő és elgondolkodtató. Még egy bizonyíték arra, hogy az Iszlám Állam mennyire ki tudja használni az emberek tudatlanságát, valamint a saját javára tudja fordítani a modern technológia kínálta lehetőségeket.

Ez a történet nem csak azért izgalmas, mert igaz történet alapján íródott meg, hanem azért is, mert egy olyan intim és személyes megvilágításból mutatja meg az iszlám szervezetek működését, amit eddig kevesen írtak így meg.

A könyv szerzője, Anna Erelle, aki álnév alatt írta meg könyvét, sok embert megdöbbentett és elrémisztett személyes történetével. Az álnéven publikáló fiatal francia újságírónő, több hónapos oknyomozó munkája során, feltárja olvasóinak azt, hogy hogyan is működnek ezek a terrorszervezetek, miként csábítanak magukhoz és manipulálnak egyre több európai nőt, valamint hogyan használják ki a közösségi felületeket, terrorcselekmények szervezéséhez. A könyv szerzője saját történetét, egyfajta krónikát ír le, melyben egy terroristavezér jegyeseként sikerül neki, az iszlám állam belső köreihez eljutni és hasznos információkat megszerezni. Kutató munkája során betekintést nyerünk az iszlám szervezetek működésébe, a virtuális tér veszélyeibe, valamint az iszlám szervezetek politikai és vallási meggyőződéseibe.

A könyv cselekménye és története nagyon izgalmas és eredeti, ezért jó sok gondolkodni valót adott nekem mint olvasó. Először is egyre jobban kezdtem megérteni azokat a nőket, fiatal lányokat, akiket ezek a szervezetek megszereznek maguknak, ugyanis nagyon ügyesen kihasználják a fiatal lányok, nők bizonytalanságát, tudatlanságát, céltalanságát és csalódottságát.

Ugyanakkor végig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudott az írónő ennyire bátor lenni, hogy önkényesen belevetette magát egy ilyen szélsőséges és veszélyes helyzetbe. Ezért is tartom ezt jó könyvnek, ugyanis a szerzőnek egy olyan karaktert és személyiséget kellett magára öltenie, amit valahogy össze kellett egyeztetni a valódi személyiségével. Külön dicséret és plussz pont ezért.

Nehezen tudtam úgy elolvasni ezt a könyvet, hogy ne hagyjon bennem mély nyomokat. Ugyanis elképesztő az a bátorság és elszántság, ahogyan Anna nap mint nap kapcsolatban van egy hidegvérű gyilkossal, még akkor is ha mindez „csak” virtuálisan valósul meg.

Nem azért lett különleges ez a könyv, mert annyira eseménydús, hanem azért mert teljesen realista és őszinte. Őszinte vallomás az iszlám állam toborzási műveleteiről és megható történet, ugyanis nap mint nap egyre több kiszolgáltatott és sebezhető lány, nő kerül be ezekbe a szervezetekbe.

Mivel a könyv esemény vezetése nagyon lebilincselő, ezért könnyen és gyorsan lehet haladni vele. A könyv személyes jellege, valamint a kettős identitás megélése volt számomra a legérdekesebb az egész könyvben.

Az egyre aktuálisabbá vált kérdések a terrorizmussal kapcsolatban, mai napig égető témákat feszegetnek. A legelszomorítóbb az egészben, hogy mindaz ami leírásra került ebben a könyvben nem fikció, hanem brutális valóság. Ez a jelenünk amiben élünk. De akkor mi is a feladatunk nekünk, akik ebben a jelenben élünk? Hol a határ? Hogyan lehet ezt megakadályozni? Ki a felelős?

Nehéz és égető kérdések ezek, amelyek nyitva maradnak a könyv elolvasása után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) az ember általában nem egyedül hozza meg a döntést: mindig van valaki a környezetünkben, aki átformál és buzdít abban, hogy a tettek mezejére lépjünk.

A dzsihád jegyese Book Cover A dzsihád jegyese
Anna Erelle
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
272

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.

Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.

Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.

Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.

Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.

Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.

Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.

Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.

A zsidó menyasszony Book Cover A zsidó menyasszony
Margit Patrícia Eszter
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Cérnafűzött, Keménytáblás
634

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544

Dr. Karin Lindinger: Mondj le róla és…nyerj!

Nagyon szeretek olvasni, és legtöbbször próbálok irodalmilag minőségi könyveket olvasni, de néha úgy érzem, a legjobban egy olyan könyv tud kikapcsolni, amiből elég néhány oldal olvasása és máris jobban érzem magam tőle. Ilyenkor olyan könyveket szoktam választani, amelyek a személyiségfejlesztő vagy egészséges életmód kategóriába sorolhatók.

A „Mondj le róla és… nyerj!” című könyvet pont egy ilyen hosszú, pihenős hétvégén olvastam, és kikapcsolódásnak teljesen megfelelt. Nem mondanám azt, hogy a legmagasabb szintű személyiségfejlesztő könyvekhez tartozik, de azért van benne néhány hasznos gondolat és praktikus életmódbeli tanács.

Maga a könyv nagyon színes és vidám, tele van önismereti tesztekkel, rövid összefoglalókkal és mindennapi tanácsokkal.

Engem elsősorban a könyv címe fogott meg. Első ránézésre kicsit ellentmondásosnak tűnik a címe, ugyanis hogyan is lehetne többet nyerni abból, hogy lemondunk dolgokról?

Ez a könyv azonban pont azzal foglalkozik, ami a mai boldogság kutatás legfontosabb eredménye, mi szerint mindenki lehet boldog, ha azzá szeretne válni. Mindannyian a boldogságot kutatjuk és hajhásszuk, miközben fogalmunk sincs róla, hogyan is néz ki. Azt gondoljuk a boldogságot, tárgyak birtoklása, sikerélmények elérése, célok beteljesítése, feladatok elvégzése, listák kipipálása után tudjuk elérni. A könyv szerint pont ezért vagyunk boldogtalanok, mivel túl sok az igényünk, túl sokat birtokolunk és túl sok jelentéktelen dologgal foglalkozunk. A könyvben megfogalmazott „boldogságfék” szerint, több élvezetre és élményre van szükségünk, mint valódi tudásra vagy birtoklásra. A boldogságot csak úgy tudjuk elérni, ha életünket, környezetünket, szociális kapcsolatainkat megtisztítjuk minden szennyes, káros, haszontalan dologtól, és nem eredményorientáltakká válunk, hanem élményorientáltakká. Ez egy nagyon nehéz és kemény feladat, de hosszú távon kifizetődik.

Ebben a könyvben ötvöződik a modern boldogságkutatás- és a buddhista életbölcsesség, miszerint a boldogság igenis gyakorolható és tanulható. A könyv szerzője ezekre a bölcsességekre, valamint a tudományos kutatások eredményeire alapozza könyve nyolc egyszerű lépését, mely egy boldogabb és beteljesültebb élethez vezet. Az a jó ebben a nyolc lépésben, hogy ezek egymástól teljesen függetlenek és mindenki azt olvashatja el belőle, ami leginkább rá jellemző, vagy amivel leginkább van dolga. A lépések magukba foglalják a boldogság, öröm, kreativitás, idő, egészség, szabadság, lét, értelem fontosabb állomásait, melyek csak úgy valósíthatók meg, ha kevesebb az igényünk, kívánságunk, kényelmességünk, fogyasztásunk.

Nekem tetszett ez a nyolc lépcsős felépítése a könyvek, mert a boldogság kutatása nem csak a fizikai és anyagi létre alapszik, hanem az elme és lélek jólétére is. A kevesebb néha több elmélet szerint, itt is ez az ami kiemelkedik. Minél több felesleges és káros szenvedélytől, szokástól, tárgytól és embertől szabadulunk meg, annál több hely és idő marad, hasznos és értelmes dolgokra.

Ez egy nagyon egyszerű, könnyű és mindenki számára érthető kis könyv. Személyiségfejlesztő vagy önismereti könyvként teljesen jól megállja a helyét, de helyenként azért kicsit már túl szájbarágós a könyv üzenete, kevés benne a fantázia. Önfejlesztő útbaigazításnak felel meg a legjobban, azonban színvonalban hagy maga után kívánnivalót. De hát ezeket a könyveket, talán nem is ezért kell olvasni, hanem üzenetük miatt, amely jó kis támaszpont lehet saját önfejlesztésünk útján.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Önmagad megismerése a leghasznosabb minden tett közül.

Mondj le róla és...nyerj! Book Cover Mondj le róla és...nyerj!
Dr. Karin Lindinger
Holló és Társa Kft.
2004
Keménytábla
158

Jo Baker: Longbourn árnyékában

Nagyon nagy Jane Austen rajongó vagyok, ezért is fogott meg a következő könyv, “Longbourn árnyékában” ami persze össze se hasonlítható Jane Austen „Büszkeség és balítélet” könyvével, de annyira bájos és aranyos megközelítése ennek a remekműnek, hogy engem teljesen rabul ejtett és beleszerettem. Több olyan szerző könyvét is olvastam már, akik megpróbálták Jane Austen könyveit újragondolni és tovább folytatni, de sajnos ez legtöbbször sikertelenül valósult meg.

Jo Baker könyve szerintem nem egy utánzása Jane Austen stílusának, hanem egy egészen más megvilágítása a történetnek, ami néhol humoros, néhol egészen komoly.

Ez egy csodálatos romantikus és szerelmes regény, ami az eredeti történet egy másik felét mutatja be. Szerintem egészen szórakoztatóra sikeredett az eredeti történet újramesélése, egészen más megvilágításból ismerjük meg a Bennet család tagjait, valamint a szolgák életét.

Ebben a regényben most nem a Bennet lányokon van a hangsúly, hanem a szolgáké, a házvezetőnőé és a cselédeké a főszerep. Longbourn cselédei és szolgái épp úgy élnek meg intrikákat, romantikát és csalódottságot, mint az emeleten levő úri lányok.

A könyv olvasása során a szerző olyan élethelyzeteket, humoros eseteket és karakteres szereplőket állít az olvasó elé, ami egészen más megvilágításba helyezi a Bennet lányok életét és sorsát. Hiszen az a kényelmes és gondok nélküli élet, amit a Bennet lányok megéltek, csak a szolgák és cselédek áldozatos, hűséges és sokszor kemény munkájuk árán jöhetett létre.

Ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, mint az eredeti mű hátterének megábrázolását. Ezek a szolgák és cselédek ugyanúgy tele vannak álmokkal, célokkal, szívfájdalmakkal, csak élethelyzetükből és társadalmi rangbesorolásukból adódóan, egészen más eszközökhöz kell, hogy folyamodjanak.

A viktoriánus kor felidézése ebben a könyvben is elvarázsolt engem. Jo Baker ügyesen használta fel az eredeti műből jól ismert környezetet és szereplőket, de nem utánozta le Jane Austen stílusát. Itt most nem a nemesek életén van a hangsúly, hanem belelátni olyan eldugott helyekre és életekbe, amelyek lehet, hogy nem idézik fel a Jane Austen által ismert szellemes iróniát, de humoros és élethű megvilágításba helyezik az akkori szolgák életét.

Ebben a könyvben a korfestés, a társadalomrajz és a karakterek elegáns kidolgozása nincs olyan magas szinteken mint Jane Austen-nél, de én ezt most nem is hiányoltam.

Ez egy kendőzetlen, de mégis realisztikus és bájos szerelmi történet. Szerintem nagy hiba az eredeti műhöz hasonlítani és aszerint értékelni, hiszen ez egy méltó kiegészítése az eredetinek, de nem utánzása.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Sarah megértette, miért bűn a hallgatózás: mert az ember csak összezavarodik és boldogtalan lesz.”

Longbourn árnyékában Book Cover Longbourn árnyékában
Jo Baker
I.P.C. Könyvek Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
408

Csepelyi Adrienn: Belemenés

Életem első focis könyve amit olvastam, Csepelyi Adrienntől a „Belemenés”. Nőként elég nagy kételyekkel és bizonytalansággal kezdtem neki, főleg úgy, hogy nem is vagyok egy foci szakértő, de még rajongó se. Nagy falatnak éreztem ezt a könyvet, hiszen semmilyen viszonyítási alapom nincs hozzá, ezzel a könyvvel tényleg a sötétben tapogatóztam.

Eleinte nagy lendülettel vetettem bele magam és érdeklődéssel kezdtem el olvasni egy női szurkoló életét. Személyesen, egy női foci rajongót se ismerek, legalábbis nem ilyen fanatikusan szenvedélyeset mint maga a szerző.

Teljes nyitottsággal közelítettem meg ezt a könyvet, mert meg tudom érteni, mit jelenthet valakinek egy olyan szenvedély, ami az egész életére hatással van. Ezért is tetszett minden olyan rész, amiben a szerző a fociról már nem is úgy ír, mint egy eszköz vagy tárgy, hanem mint egy megtestesült élőlény. Számomra teljes mértékben érthető, sőt valahol szerintem minden ember életében szükséges lenne egy ilyen fajta rajongás, szenvedély valami iránt.

Miután átverekedtem magam nagy nehezen a sok focis információn, inkább arra koncentráltam, hogy megértsem és megfejtsem, hogy mi késztethette a szerzőt arra, hogy a fociról írjon egy könyvet.

Az első dolog amit kiemelnék az az önéletrajzi indíttatás. Szerintem a foci, egy fajta kapaszkodót és kiutat jelképez a szürke és monoton mindennapokból. A rajongás, a szurkolás, eleinte csak egy hobbi, ami idővel az ember mozgató erejévé válik. Nézni mások sikerét, együtt örülni a focisták eredményeinek, együtt szenvedni velük, talán elviselhetőbbé teszi a mindennapok nehézségeivel való szembenézést.

A másik fontos dolog, az az atipikus jellege a könyvek. Mintha egy provokáció lenne, egy szembemenés a társadalmi elvárásokkal és egyben a jól beidegződött előítéletek lerombolását is jelképezi. Csepelyi Adrienn úgy ír a fociról, hogy az ember, az ő könyvét olvasva sokszor megkérdőjelezi azt, hogy ez tényleg egy nő szájából hangzik el. Mert nem ezzel vagyunk megszokva, mert nem ezzel szocializálódtunk. Az ilyen jellegű sztereotípiák lerombolását nagyon is díjazom, ezért külön pont jár a könyvnek. Mert a szerző olyan tudással és szenvedéllyel rendelkezik, ami sok más férfi rajongót megszégyeníthet.

Az írónő kapcsolata és kötődése ehhez a sportághoz megint csak figyelemre méltó. Én sokszor éreztem azt, hogy a foci már-már megszemélyesül könyvében, mintha egy titkolt szerető helyét venné át. Ez a kapcsolat tele van szenvedéllyel, elkötelezettséggel, kitartással, hűséggel, vagyis mind olyan nemesi érzésekkel, melyek egy valódi kapcsolatban jelen vannak.

A könyv tele van érzelmi átélésekkel és mély lelki töltésekkel, melyek kicsit enyhítenek az információáradatokon. Az első fele szerintem érdekesebb és jobban ki van dolgozva, mert itt azért még meg van a katartikus élmény, következetesen végig kísérhetjük az írónő útját. Ez azonban valahogy megbomlik a könyv második felében, ott már kicsit kaotikusanak tűnik a sok szöveg és alig lehet valamit a szerző magánéletéről megtudni. Számomra zavaró volt ez a szakadék a könyv két része között.

A könyv azonban mindenképp egyedi, és nem csak azért mert női szerző ír a fociról, hanem azért is, mert a női focit és foci rajongást egészen más megvilágításba helyezi. Annak ellenére, hogy ez a könyv ízig-vérig foci, azért van benne néhány bölcs lélektani gondolat is. A rövid kis anekdotikus történetek, valamint a gyerekkori visszaemlékezések megtörték egy kicsit a foci vonalát, de ez csak még többet hozzáadott a könyvhöz.

Nem szeretem ha egy könyvnek van alcíme is, de ebben az esetben szerintem ez nagyon is helyénvaló. „Futball és egyéb társművészetek”, én ezt úgy értelmeztem, hogy van a foci és minden más mellette. Vagyis a foci mellett semmi más nem lehet már olyan fontos és szenvedéllyel teli. Csak a foci tudja megadni azt a mámort, katarzist, beteljesülést, amit semmi más.

Én ezt a könyvet így foglalnám össze: A kilátástalanságtól a beteljesülésig.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A győzelemmel egy nagy baj van csupán: mindent megváltoztat. Mert ha egyszer már elhitted, többé nem tudod nem elhinni, hogy lehetséges.

Belemenés Book Cover Belemenés
Csepelyi Adrienn
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Kötve, Védővel
306

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

frances-mayes-napsutotte-toszkana

Úgy terveztem, hogy a „Napsütötte Toszkána” című könyvet egy napsütéses nyaraláson fogom elolvasni, de sajnos más könyvek megelőzték, ezért őszi bekuckózós délutánokon olvastam el, ami nem hogy elvett volna a könyv hangulatából, hanem még kellemesebbé tette az olvasmányt.

Kicsit meglepődtem az oldalak olvasása közben, mert nem erre számítottam. Imádom Olaszországot, az olasz ételeket, az olasz életstílust és az olasz tájakat, ezért is már jó előre tudtam, hogy kedvelni fogom a könyvet. Ez így is volt, de nekem kicsit hiányzott az igazi cselekmény a könyvből, mert ez végig „csak” egy élménybeszámoló volt.

Tetszett az, hogy a szerző saját élettapasztalatát és olasz életérzését adta vissza könyvében, de szerintem ez kicsit kaotikusra sikeredett, ugyanis nagyon éles a váltás a különböző témák között. Mivel konkrét cselekménye nincs a könyvnek, ezért akár szakácskönyv, útikönyv vagy dokumentumregény is lehetne.

Persze imádtam a hangulatát és teljesen bele tudtam magamat képzelni abba a környezetbe, de a kevesebb néha több elv szerint, itt is jobb lett volna egy kicsivel kevesebb élménybeszámoló, és valamivel több konkrét cselekmény.

Az amerikai írónő arról számol be könyvében, hogy megvásárol egy régi házat egy hozzátartozó olajfaligettel Toszkánában, ami életének egy új fejezetét szimbolizálja. Ezt az új életfejezetet meséli el a szerző nagyon részletesen és pontosan, sok érzelemmel, humorral és életkedvvel. A sok elbeszélés során betekintést nyerünk egy ház megvásárlásának a bonyodalmaiba, a felújítás nehézségeibe, a vidék múltjába, valamint a tipikus olasz dolce far nienté-be, vagyis az édes semmittevésbe. Több száz oldalon keresztül piaci bevásárlások, olasz receptek, baráti vacsorák és romantikus esték elevenednek fel a könyv lapjain.

Frances Mayes nagyon szépen és érzékien fogalmazza meg az olasz életstílust, úgy hogy közben magával ragadja az olvasó fantáziáját és hatással van az érzékszerveire is.

Én teljesen át tudtam magam adni ennek az érzésnek, éreztem a friss fűszernövények illatát, a gyümölcsök édes aromáját, az ételek ínycsiklandó ízét, valamint az olasz táj elbűvölő, hangulatos és csodaszép helyeit.

Én túl soknak találtam a részletes beszámolókat, ez helyenként nyomasztó és már-már unalmas is volt. Nagyon hullámzónak tartottam az egész könyvet, voltak olyan részek amelyekben teljesen el tudtam merülni, de olyan leírások is, amelyeket teljesen feleslegnek tartottam.

Talán önéletrajzi vagy gasztro regényként állja meg a legjobban a helyét ez a könyv. Én jobban örültem volna annak, ha többet megtudok az írónő magánéletéről, férjéről és gyerekéről, bármi ami kicsit személyesebb, és amitől, én mint olvasó, közelebb érzem magamhoz a könyvet.

Ami viszont nagyon is átjött ebből a könyvből az az életigenlés és a derűs jókedv. Minden egyes oldal áradozik erről az érzésről, amit legjobban az olaszok tudnak megélni, és amit nekünk is jó lenne megtanulni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahol vagy, az vagy. Minél közelebb áll a szívedhez egy hely, minél mélyebben van benned, annál jobban összefonódik vele az identitásod, az egész lényed. Az ember sohasem véletlenszerűen választ ki egy helyet – a hely, amelyet választ magának, elárulja, mi az, amire valóban vágyik.

Napsütötte Toszkána Book Cover Napsütötte Toszkána
Frances Mayes
Tericum Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
373

Jodi Picoult: Magányos farkas

Jodi Picoult kedvenc íróim közé tartozik, így számomra teljesen egyértelmű, hogy minden egyes könyve élvezet számomra, teljesen bele tudok merülni a történetekbe és imádom a tárgyalásos jeleneteket.

Főleg azért szeretem annyira az ő könyveit, mert mindig olyan megnyerő és érdekes a témaválasztása, tele sok fájdalommal, igazságtalansággal, némi humorral is, de főleg sok-sok hétköznapi eseménnyel és etikai kérdéssel. Az ő regényeiben soha semmi nem egyértelmű, hiszen könnyen megy a nézőpont váltás, attól függően, hogy épp kivel tud az olvasó jobban azonosulni. Nincs ez másképp a „Magányos farkas” című könyvében se, ahol az írónő egy nagyon komoly témát boncolgat, tele nyomasztó és feszültséget gerjesztő helyzetekkel.

Jodi Picoult nem riad vissza attól, hogy olyan témákat feszegessen, amelyek talán sok esetben még tabunak számítanak, neki sikerül ezeket a korlátokat ledönteni, alapos és precíz részletességgel körüljárni egy témát, úgy, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a helyzetbe. Ettől válnak az ő történetei olyan elevenné, miközben az olvasó akarva-akaratlanul is felveszi a bírálói szerepet. Ez egyfajta lelki utazás, ahol jobban elmélyülünk a szereplők lelki világában, ugyanakkor saját értékrendünket is megkérdőjelezzük.

Jodi Picoult egy egészen súlyos kérdést tesz fel ebben a regényben: Ki dönt élet és halál fölött? Mi nevezhető életnek? Ki mit tenne hasonló helyzetben?

Nehéz ezekre a kérdésekre választ adni, hiszen mindannyian szubjektíven közelítjük meg a halál kérdését.

Maga a könyv két fontos részből áll. Az egyik részben megismerjük az édesapa életét és a farkasok világát. Jodi Picoult most is nagyon empatikusan és érzelemdúsan világít rá az állatok világára, sok információval halmoz el és egy csodás képet fest le, ember és állat közötti kapcsolatáról.

A könyv másik része, a főszereplő tragédiájával foglalkozik, mikor is a farkasszakértő édesapa egy autóbaleset folytán kómába esik, és arra kényszerül, hogy családja döntsön sorsa felől. Lánya, még csak tizenhét éves, kiskorúságánál fogva, jogilag nem beszámítható az ő döntése. Másfelől azért mégiscsak apja egyik legközelebbi hozzátartozója. Fia, már nagykorú, ő azonban az utóbbi években alig tartotta a kapcsolatot apjával, mégis úgy tűnik ráhárul most ez a felelősség. Volt felesége sem mentesül a felelősség és döntéshozatal alól, annak ellenére, hogy neki már új családja van. Ők hármak kell, hogy meghozzák a döntést az apa, volt férj élete vagy halála felett.

De hogyan lehet dönteni valaki élete fölött, akihez személyes élmények, sérelmek, fájdalmak és örömteli pillanatok is fűződnek?

Három teljesen különböző karakter, az elhanyagolt feleség, az elmenekülő fiú és a bizonytalan kamaszlány sorsfordító döntés előtt állnak, mely súlyos etikai kérdéseket von maga után.

Egyáltalán nem egyértelmű a válasz az eutanázia kérdésére, főleg akkor nem, ha több szemszögből is megvizsgáljuk. Jogilag, orvosilag, emberileg egészen más és más vélemények születnek.

Számomra mégis a legfontosabb üzenete ennek a könyvnek az, hogy az élet sérülékeny és semmit sem lehet készpénznek venni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, mi a különbség az álom és a cél között?, kérdezte mindig. A terv.

Magányos farkas Book Cover Magányos farkas
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2017
Füles, Kartonált
384

Szöllősi Mátyás: Simon Péter

Nagyon nehezen kezdtem neki könyvrecenziót írni, Szöllősi Mátyás „Simon Péter” című szépirodalmi művéről, hiszen egyfelől még mindig a könyv hatása alatt vagyok, másfelől pedig még mindig nem tudom, hogyan fogalmazzam meg azt amit én „megértettem” a könyvből és ami számomra fontos vagy értékes volt benne.

Bevallom, nagyon tetszett a könyv és hamar kiolvastam, csakhogy miután elolvastam az utolsó oldalát is, valahogy úgy éreztem, hogy itt még nem érhet véget a „történet”. Hiányérzetem volt, hiszen végig azt reméltem, hogy a regény végére össze fognak állni a különböző történetek és egy kerek egészet fognak alkotni. Hát ez nem így történt.

Azonban mielőtt egyáltalán neki kezdtem volna az olvasásnak, sokáig nézegettem a könyv borítóját és címét. Én a címe alapján egyből a bibliai Simon Péterre gondoltam, akit Jézus elhívott tanítványának, aki őt a kereszthalál előtt háromszor is megtagadta, Jézus azonban feltámadása után neki jelent meg és bízta rá a pásztori tisztet. Nehezen tudtam elvonatkoztatni ettől az asszociációtól, végig kerestem a párhuzat a bibliai Simon Péter és a regényi Simon Péter között. De sajnos alig találtam párhuzamot köztük. Mégis, a legfontosabb párhuzam, amit én kettőjük között találtam, az a csüggedés, a gyermeki kíváncsiság és a szeretetreméltó emberi esendőség.

A bibliai Simon Péter csak Jézus elhívása után válik „kősziklává” (Péter nevének jelentése), előtte folyamatosan kételkedik, tagad, fellelkesedik utána elcsügged, míg végül felismeri igazi küldetését és Jézus nyomdokai lép.

A regényben szereplő Simon Péter végig egy válságon megy keresztül, ami által ő mindent megkérdőjelez, amiben eddig hitt és amit eddig a világról gondolt. Válságának oka mindvégig megfejthetetlennek tűnik, és az eseményekkel való sodródás csak még jobban a mélybe rántja, amúgy is zaklatott elméjét.

Annak ellenére, hogy nehezen fejtettem meg a regény „mondanivalóját”, rengeteg érdekes és figyelemre méltó gondolatra találtam benne.

A könyv több egymástól teljesen független kis történetből és eseményből áll, amelyek a regény végére sem állnak össze, ezért is olyan érdekes és feszültséggel teli minden egyes mozzanat és esemény, aminek Simon Péter tanúja.

A könyvben nem is azon van a hangsúly, hogy a különböző történeteknek mi a cselekménye, vagy kik a szereplői, inkább az a fontos, hogy milyen világnézetek, hitbéli kérdések, emberi eszmék és értékek ütköznek egymással. A sok különböző szösszenet, olyan elementáris és központi kérdéseket vet fel, ami elgondolkodtatja nem csak Simon Pétert, hanem az olvasót is: Mit jelent hinni? Mennyire kell nyitottnak és együtt érzőknek lennünk másokkal? Mennyit vagyunk hajlandóak mások terhéből magunkra vállalni? Mi a helyes emberi cselekedet? Mi határozza meg cselekedeteinket?

A könyv lapjait olvasva egyre csak nő a feszültség és a homály, hiszen minden esemény, párbeszéd vagy szereplő, csak egyre több és több kérdést vet fel. És így valójában soha nem ér véget a regény, ezért is volt nekem olyan hiányérzetem a végén, de rájöttem, hogy az emberi lét nagy kérdéseire sosem tudunk a végére járni.

Szöllősi Mátyás regénye ezt remekül ábrázolja. Az emberi lét megfejthetetlen, ember és Isten közötti kapcsolat tele van rejtélyekkel, az emberi cselekvés pedig mindig megkérdőjelezhető, hiszen szubjektív.

Egyedi és bravúros műnek tartom, hiszen a könyv mindenkinek mást ás mást üzen, attól függően, hogy ki és milyen életkörülmények között olvassa.

Sok ideig sokkolt ez a regény, dühös voltam mert nem értettem az eseményeket és nem tudtam megfejteni a sorok mögött rejtőző üzeneteket. A könyvben alig történik valami, én mégse tudtam letenni, mert folyton hajtott a vágy, hogy megtaláljam azt a mozzanatot, ami mindent megmagyaráz. Nem találtam meg, de szerintem ez nem véletlen. Arra viszont rájöttem, hogy ahogyan Simon Péter keresi a válaszokat, az önigazolást, az elfogadást és magyarázatot tetteire, úgy én is mint olvasó, minden egyes történetből tanultam valamit, ami hozzátett emberi mivoltomhoz.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember mindig éppen olyan, amilyen. A többi csupán feltételezés.

Simon Péter Book Cover Simon Péter
Szöllősi Mátyás
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
256

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása

A könyv borítójából és címéből, arra következtettem, hogy egy vicces, humoros regényt fogok olvasni. Bár a könyv stílusa könnyed és szórakoztató, azért a sorok között elég komoly életbölcsesség és élettapasztalat olvasható ki belőle, csak sajnos nem igazán sikerült ezt izgalmasan átadni az olvasónak.

„Harold Fry valószínűtlen utazása” egyszerre kaland- és lélektani regény.

Harold Fry, a regény főhőse, egy egyszerű idős, magányos nyugdíjas, akinek napjai egyhangúan telnek, mindaddig míg levelet nem kap egy régi ismerősétől, aki halálos ágyán van. Harold Fry egy rögtönzött levélben válaszol 20 éve nem látott barátnőjének, Queenienek, és elhatározza, hogy gyalog teszi meg a hozzá vezető több száz kilométert. Azzal a hittel és reménnyel indul el, hogy ameddig ő úton van, addig Queenie barátnője nem hal meg. Kalandokkal, emlékekkel, reménnyel és küzdelmekkel teli útja, végül elhozza Harold Frynak a megbékélést múltjával és veszteségeivel.

Ami engem nagyon megfogott ebben a könyvben az maga az út volt. Nevezhetnénk ezt zarándok útnak, elszámolásnak a halál előtt, vezeklésnek, vagy akár egy egyszerű kalandnak. Számomra nem azon volt a hangsúly, hogy mi mindenre emlékszik vissza Harold Fry ezen az utazáson, milyen események történnek vele, mire jön rá, mit tanul meg, hanem az, hogy milyen körülmények között történik mindez. Ugyanis egy igazán szélsőséges, kicsit sem könnyű és veszélytelen helyzetben, az ember hajlamos újragondolni és átértékelni dolgokat. Harold Fry kivonul a zajos, ingerrekkel teli világából, és elindul egy olyan útra, ami teljesen ismeretlen számára, tele van veszélyekkel és nem kevés kockázattal jár. Annyira hirtelen és gyorsan hozza meg ezt a döntést, hogy úgy tűnik, mintha menekülne valami elől, hiszen még feleségét is hátra hagyja. De amint egyre inkább magába fordul és kizárja a külső világot, sikerül neki elmerengeni az út szépségein és számot vetni múltjával.

A zarándok út mellett, ez egyfajta meditációval is felér, hiszen Harold Fry az élet nagy kérdésein kezd el merengeni és reflektálni. Ha csak a felszínt nézzük, akkor ez az egész nem szól másról, csak egy öreg ember szeszélyes kalandjáról, de ha jobban belevetjük magunkat, akkor hamar világossá válik, hogy egy idős ember csüggedéséről, magányáról, megbánásairól és elmulasztásairól szól az egész. Abban hisz és azt reméli, hogy egy ilyen út talán még jóvá teheti a múlt hibáit, talán még van lehetőség a feloldásra és megbékélésre.

Tetszett a sok leírás a könyvben, de mivel kevés cselekmény volt benne, ezért gyakran elkalandozott a figyelmem és nehezen tudtam beleélni magam. A szépen megfogalmazott gondolatok megmaradtak, de ezenkívül nem volt semmi kiemelkedő a könyvben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet egészen más, ha keresztülsétál rajta az ember.

Harold Fry valószínűtlen utazása Book Cover Harold Fry valószínűtlen utazása
Rachel Joyce
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
320