Könyvkritika

Sarah Pinborough: 13 perc

Számomra ez a könyv nem hozta azt a várt hatást és olvasási élményt, amire számítottam. Ez egy átlagos krimi vagy thriller, de semmiképp nem egy izgalmas olvasmány. Érdekes az alaptörténete, de szerintem kiszámítható volt a cselekmény alakulása és főleg a rejtély megoldása. Számomra hiányzott belőle a meglepetés és a váratlan fordulat, ezért is kicsit laposnak és egyhangúnak tartottam. A szereplőkkel sehogy se tudtam megbarátkozni, ezen a téren is hiányérzetem volt. Egy ideig még izgalmasnak tűnt a rejtély felderítése és a tettes gyanúsítgatása, de hamar átláthatóvá vált a cselekmény kimenetele.

Mivel tinikről szól a könyv, ezért nehezen tudtam ráhangolódni, túldramatizáltnak tartottam benne nagyon sok mindent. A szereplők érzelmi világa már egyenesen untató volt számomra, a thriller jelenetek érdektelenek voltak és még a vége is olyan összecsapottnak tűnt. Túl hosszúnak és vontatottnak tartottam ezt a könyvet, mert alig szólt valamiről. Csak a könyv vége fele lett valamivel pörgősebb a regény, de itt már sajnos nagyon lelankadt a könyv iránti érdeklődésem.

Mikor egy ilyen könyvet olvasok, ami számomra semmi újat vagy eredetit nem tartalmaz, nehezen tudom megérteni, hogy miért kap olyan ajánlókat híres szerzőktől, amelyek mint „megrendítő” és „lebilincselő” történet emlegetik. Én nem tartottam olyan különlegesnek ezt a történetet, nehezen is kötötte le a figyelmemet.

Nekem nem jött be ez az ifjúsági pszichothriller, ez valahogy nem az én világom. Adott három fiatal gimis barátnő, egyikükkel egy tragikus baleset történik és az egész regény arról szól, hogy ez valójában baleset volt-e vagy sem. Unalmas és egyenesen idegesítő volt számomra végigolvasni azt a sok konfliktust és drámát ami a fiatal lányok között zajlott. Abban reménykedtem, hogy legalább a nyomozási részek valamivel érdekesebbek lesznek, de ebben is csalódtam.

Az a borzongás és feszültség, ami egy jól megírt thrillerrel jár, itt teljesen elmaradt. Csak a sok kesergés, panaszkodás és értelmetlen harcoskodás az, ami ezt a könyvet leginkább jellemzi.

Lehet, hogy én nőttem ki ezekből a könyvekből és ezért nem tudom kellően értékelni, de sehogy sem tudtam megbarátkozni vele. A manipuláció, a népszerűség, a hierarchia témái megfogtak és érdekeltek, csak épp az nem tetszett, hogy ezek el voltak túlozva és mint minden kiskamasz esetén, itt is óriásinak tűnt minden apró kis dolog.

Fiatal lányoknak és kamaszoknak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. Irodalmi szempontból vagy az olvasási élmény szempontjából nekem személy szerint nem sokat adott ez a könyv. Úgy olvastam végig, hogy előre láttam már a könyv befejezését és semmi izgalmasat nem találtam benne.

Csalódtam ebben a könyvben, jó sok minden a semmiről. Egy teljes káosz ez az egész könyv, van benne gyilkosság, nyomozás, rejtély, szerelem, féltékenység, pszichés betegség, vagyis minden, csak épp nem olyan formában, hogy az élvezetes is tudjon lenni.

Ami viszont tetszett a regény szerkezetében, az a különböző szemelvények, amelyek az elbeszélést valamivel lendületesebbé tették. A naplóbejegyzések, a telefonos üzenetetek, a felügyelői bejegyzések, a terapeuta jegyzetei, az újságcikkek, mind olyan dolgok, amelyek számomra megnyerőek voltak ebben a regényben. A több váltószemszögből elmesélt történet tetszett és az is, hogy különböző megvilágításból mutatja be a könyv a fiatalokat érintő komoly és fájdalmas problémákat, mint a kiközösítés, a családi kötődés hiánya és a barátok befolyásának fontossága.

Azt még mindenképp kiemelném, hogy azok a részek elgondolkodtatóak voltak számomra, amelyek arról szóltak, hogy milyen nagy hatása van a közösségi médiának a mai fiatalokra és hogy ezek a fiatalok milyen brutális módon építenek vagy épp rombolnak le kapcsolatokat. És talán az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy mindez nem csak fikció, hanem valóság is. A manipuláció, a mérgező barátságok, a klikkesedés és a serdülőkör nehézségei mai napig is aktuális témák.

Egy könnyed kikapcsolódásnak megfelel, de nem az a fajta könyv, ami mély nyomokat hagyna az olvasóban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindig van egy gyermek mindannyiunkban.

13 perc Book Cover 13 perc
Sarah Pinborough
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
431

Ina Valcsanova: A Krach sziget

Mikor először kezembe vettem ezt a nagyon szép és különleges borítójú könyvet, csupán csak a címe alapján még csak sejtelmem se volt, hogy miről is fog szólni. Megfogott a könyv fülszövege, a tengerkék borítója és az eredeti címe. Ez az a könyv, ami nagyon eltalálta az én ízlésemet, ugyanis van benne egy egészséges irónia, eredetiség és fantázia.

Engem nagyon megfogott ennek a könyvnek a stílusa és a szerkezete. Két teljesen különböző karakterű elbeszélő szólal meg a könyvben. Az egyik nő szinte már megszállottan és fanatikuson igyekszik a tökéletességre és a harmónia megteremtésére. A másik nő, férje és fia elől menekülni tűnik egy horvát kis szigetecskére, hogy újra önmagára találjon. Csak a könyv előrehaladtával derül ki, hogy valójában ez a két nő valamikor már találkozott és innentől kezdve életük két teljesen különböző irányba ment el.

Aszja a könyv főszereplője, aki a hétköznapoktól és a családi bonyodalmaktól menekülve, egy hosszabb nyaralásra indul. Ez a pihentetőnek és kikapcsolódásnak szánt nyaralás egy kaotikus összevisszaságba fordul át, ugyanis Aszja volt férje és annak új felesége nyaralójában száll meg, ami további bonyodalmakat hoz életébe. Kiderül, hogy a nyugalomnak és békének vélt sziget minden csak épp az nem. Aszja görcsösen próbál rendet rakni gondolatai és érzelmei között, miközben nem hogy a békére és nyugalomra talál rá, hanem életébe beüt a krach és onnantól kezdve borul az egész élete.

A másik nő, Radoszt, tőle jó néhány kilométerre megszállottan, a csillagok járását figyelve követi Aszja életét és előre megjósol egy előre látható katasztrófát Aszja életében. Radoszt innentől kezdve már csak annak szenteli életét, hogy megakadályozza ezt a katasztrófát ami Aszjára, az ő példaképére vár.

Nem mondanám azt, hogy valami eget rengető dolgok történnek ebben a könyvben, de elképesztően szórakoztató végigkövetni ennek a két nőnek az életét. A két nő párhuzamosan folyó élete különbözőbb már nem is lehetne, de mégis vannak olyan pontok benne, amelyek összekötik őket.

Számomra nagyon megnyerő volt a bolgár írónő debütáló regénye, mert egyszerre humoros, szarkasztikus és könnyed olvasmány. Lelkesen és kíváncsian olvastam a két párhuzamosan elbeszélő nő történetét, mindegyikben voltak olyan vonások, amelyekkel én is azonosulni tudtam. Helyenként még el is mosolyogtam magamban, mert annyira vicces és humoros volt a megfogalmazás, hogy úgy éreztem ilyen csak a fikcióban történhet meg. Csakhogy mindaz, ami ebben a regényben fikciónak tűnik, a két nő reális vagy épp nem reális problémái, a valóságban igenis sokkal komolyabbnak tűnnek, mint egy könyv lapjain. A boldogtalan házasság, a családon belüli erőszak, a megcsalás, a hűtlenség, a titkolózás, a válás, mind olyan problémák amelyekkel nem csak a könyv szereplői szembesülnek életük folyamán.

Nekem tetszett az a finomság és érzékenység, ahogyan az írónő megközelítette ennek a két nőnek az érzelmi és gondolati világát. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni egy bolgár írónő könyve. Persze nem egy eseménydús regényre kell gondolni, de kellő ráhangolódással és humorral, nagyon élvezetes tud lenni ez a könyv. A végén nem egy katartikus befejezésre kell számítani, de szerintem ennél a könyvnél ez nem is igazán hiányzik. Néha elég csak a sorok között olvasni, ahhoz hogy egy könyv adni tudjon valami útravalót, és szerintem ez a könyv ezt meg is teszi.

Egyik nő sem tökéletes ebben a könyvben, mindkét nő világa messze áll a tökéletességtől, de ettől olyan szimpatikusak és életszagúak. Aszja nem egy mintaanya vagy mintafeleség, de minden hibája ellenére próbálkozik, miközben önmagát is próbálja megvalósítani és megtalálni. Radoszt (Büdöske), a másik nő, a tökéletes élet megtalálásában és megteremtésében leli örömét, miközben Aszját csillagtestvérének tekinti, akitől tanulni szeretne az élet fontos dolgairól.

Csak a végén derül ki mindkét nő számára, hogy nem minden az aminek tűnik és az a harmónia, amire mindketten vágynak nem külső dolgokban lelhető meg, hanem az egy belső megnyugvás és elfogadás.

Eszméletlenül érdekes és szórakoztató végigkísérni ezt a folyamatot, amikor mindketten alakulnak, formálódnak és változnak. Mindketten kapaszkodnak valamibe vagy valakibe, de végül is ezek a külső tényezők vezetik el őket a változáshoz.

Nem egy romantikus vagy szerelmes regény ez, hanem olyan realista, humorral és öniróniával megfűszerezve, amit nagyon lehet élvezni. Könnyed és szórakoztató, érdemes elolvasni, mert kicsit eltér a megszokottól és ettől olyan különleges.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A betegség néha azért jön, hogy megmutassa az utat.

A Krach sziget Book Cover A Krach sziget
Ina Valcsanova
Typotex Kiadó Kft.
2019
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
188

A. J. Finn: Nő az ablakban

Ha egy könyv izgalmas, van benne gyilkossági vagy bűnügyi szál és még bele is lehet borzongani, akkor az számomra biztos egy jó thriller. Ez a könyv kiválóan megfelelt ezeknek a követelményeknek és tökéletesen teljesítette mindazt, amit én egy jó thrillertől elvárok. Már a könyv legelején sikerült elmerülni az izgalmas felvezetésben, ami az olvasás folyamán egyre csak fokozódott és végén ott volt a váratlan meglepetés és az izgalmas befejezés.

Ez a könyv egy ízig-vérig izgalmas pszichothriller, amiben adott egy ötletes alaptörténet, egy izgalmas nyomozási szál és megannyi csavaros fordulat.

Ennél a könyvnél garantált a szórakoztatási és kikapcsolódási faktor, az izgalom és a feszültség, valamint egy olyan olvasási élmény, amitől akár órákig is megfeledkezik magáról az ember és megállás nélkül olvassa ezt a könyvet.

Mint minden igazán jól megírt és szerkesztett thriller esetén, itt is egyedi és izgalmas az alaptörténet, de ennél sokkal hangsúlyosabb a szereplők lelki világa és lélektani elemzése. Engem főleg a szereplők háttértörténete fogott meg, ami lélektani és pszichológiai szempontból volt nagyon érdekes. A szülői minta hatása egy gyerekre, egy trauma következményei és egy pszichés betegség sötét bugyrai, azok a dolgok, amelyek izgalmasak ebben a könyvben. Nagyon el tudtam mélyülni ezeknél a részeknél, mert az emberi elme és lélek közeli megismerésével és megértésével, érdekessé vált számomra ez a thriller.

Mivel ehhez a thrillerhez egy bűnügyi cselekmény is tartozik, ezért az olvasó is a nyomozás részesévé válik, mikor is lépésről-lépésre bogozza ki a sok összekuszált szálat a regényben.

Számomra ez a legmegnyerőbb és a legfontosabb dolog egy jól megírt thriller esetén, mikor én magam is csak a sötétben tapogatózóm és csak sejtelmeim vannak a tettes felől, de legtöbbször az írói fantázia minden elvárásomat felülmúlja.

A regény főhőse, Anna Fox, aki egyedül él egy nagy New York-i családi házban, férje és lánya nélkül. Súlyos agorafóbiában szenved, ezért napjait alkohollal, régi filmek nézésével és idegenekkel való cseteléssel tölti. Háza ablakából figyeli szomszédai életét, és így valami olyasminek lesz tanúja, ami addigi életét teljesen felborítja és arra kényszeríti, hogy nézzen szembe félelmeivel és múltja hibáival.

Ebben a könyvben az a legjobb, hogy fokozatosan épül fel, de közben egy pillanatig sem laposodik el, sőt egyre izgalmasabbá válik a cselekmény minden egyes mozdulata. Annyira izgalmas mindaz, ami a regény főszereplőjével történik, hogy nehéz letenni a könyvet mindaddig míg ki nem derül ki a tettes és mi is Anna múltjának a története. A cselekmény főleg a jelenben játszódik, de gyakran a múltbeli események előtérbe kerülnek, csakis azért, hogy a jelen szálai érthetőbbek legyenek.

Szerintem briliáns és ugyanakkor hátborzongató ahogyan felépül ez a könyv. Számomra egyáltalán nem volt előrelátható, hogyan oldódnak meg a cselekmény szálai, ezért is fogott meg annyira.

Tetszett Anna karakterábrázolása, annak ellenére, hogy az alkoholista részek enyhén taszítóak és kicsit erőltetettek. Viszont az utalások a régi fekete-fehér filmekre nagyon ötletesek és sok jó film kerül így megemlítésre a könyvben. Ettől kicsit még különlegesebbé válik a könyv.

A sok gyógyszer, alkohol és a mentális betegség egy nagyon ijesztő képet alkotnak Anna-ról, ez kicsit olyan amerikaiasnak tűnik, ahol az alkohol és a gyógyszer használata szinte már mindennapi.

Lélektani szempontból azonban szerintem érdekes lehet belepillantani egy zavarodott elme működésébe, valamint az agorafóbia betegség állapotába.

Mivel az események filmszerűen követik egymást, ezért nagyon olvasmányos a könyv és csak úgy visz magával. Az álom és ébrenlét, a képzelet és a valóság közti kontrasztok nagyon élesek ebben a könyvben, ami által az olvasó is bekerül egy olyan világba, ahol nehéz eldönteni mi igaz és mi nem.

Szerintem azért sok jó megfogalmazás és rejtett üzenet van benne. A traumák fel nem dolgozásának hatása, a pánikbetegségek kilátástalansága, a gyógyulás fájdalmas útja, a bűnhődés és a bűntudat feldolgozása, mind olyan dolgok amik nagyon fontos szerepet játszanak ebben a könyvben. Annak ellenére hogy ezek a dolgok nagyon nyomasztóak a könyvben, a szerzőnek mégis sikerült úgy alakítani a szálakat, hogy az izgalmas, váratlan és fordulatos legyen. Mivel több olyan momentuma is van a regénynek, amire az olvasó nem számít, ezért nagyon le tudja kötni a figyelmet.

Nehéz és egyben fájdalmas történet ez, sok benne a szenvedés, de erős a befejezése és még ennél is jobb a cselekmény felépítése.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A világ csodálatos hely. Ezt ne felejtsd el. És ne maradj le róla.

Nő az ablakban Book Cover Nő az ablakban
A. J. Finn
Alexandra Könyvesház Kft.
2018
Kartonált
427

Shunmyo Masuno: Az egyszerű élet művészete

Ez az a könyv, amit akár egy délután alatt, csupán néhány óra leforgása alatt könnyedén és gyorsan ki lehet olvasni. Nem igényel valami nagy gondolkodást, semmi eget rengető dolog nincs benne, mégis elgondolkodtatja olvasóját.

A könyv tartalmilag és szerkezetileg is nagyon egyszerű, száz egyoldalas kis tanácsokból áll, amelyeket akár napi olvasásra is le lehet bontani, de a könyv folyamatos olvasása is kivitelezhető. Ezek a bölcsességek a zen-buddhizmus alapelveire épülnek, de olyan közvetlen formában vannak megírva, hogy az bárki számára érthető. Valójában a könyvnek csak akkor van értelme, ha olvasója mindazt a sok jó tanácsot, ami a könyvben benne van, gyakorlatba is ülteti. Ezek nem valami elévült és túlbonyolított filozofikus gondolatok, sokkal inkább gyakorlatiasak és kézzel foghatóak. Nem a meglepetés vagy a váratlan faktorok határozzák meg ezt a könyvet, sokkal inkább a tudatosság és a lassúság.

Túlhajszolt és felgyorsult világunkban nagyon jól jön egy-egy ilyen könyv olvasása, ami kikapcsol, ugyanakkor elmélkedésre és változásra motivál. Minden egyes gyakorlat és bölcsesség egyszerűen beiktatható a mindennapi életbe, titka csupán annyiban áll, hogy az ember rendszeren és kitartással vigye véghez ezeket a feladatokat. A tudatos meditáció, relaxáció és önismeret elengedhetetlen kellékei a változásnak és a személyes fejlődésnek, amikre a könyv is gyakran utal és ösztönöz. A lassúság felfedezésében rejlik a könyv fő motívuma is, ezért is talán sokkal élvezetesebb a könyv olvasása, ha részenként olvassa az ember és hagy magának időt az elmélkedésre.

Az átlag európai embernek valamivel nehezebb lehet ráhangolódnia erre a könyvre, de mivel releváns és gyakorlatias feladatsorokat tartalmaz, ezért sokkal könnyebb el is végezni őket. Ez az a könyv, amit bármikor újra és újra elő lehet venni. Semmi újat nem fogalmaz meg benne a könyv szerzője, de az igazán fontos dolgokat nem lehet elég gyakran hangsúlyozni és megismételni. Vannak részek a könyvekben amelyek közelebb vagy távolabb állhatnak egy-egy emberhez, de szerintem mindenki talál benne olyan gondolatokat, amelyeket akár mantraként is használhat mindennapjai folyamán.

Egy nyugodt, békés és csendes könyv ez, ami ösztönöz a tudatos életmódra és a kiegyensúlyozott életvitelre. Egy-egy gyakorlat és gondolat elsajátításával bizony sokat lehet változni és fejlődni, és talán pont ez is a lényege ennek a kis könyvecskének.

A változás belülről fakad és a hatalmas információáradat között, nehéz elingadozni és rátalálni a „béke szigetére”. A könyv apró kis változásokat javasol, amelyeknek hatalmas befolyása lehet az emberi élet minőségére. A nyugalom és a békesség, amiről ez az egész könyv szól, ezekben az apró kis mozdulatokban, szokásokban és gyakorlatokban rejlik. Ez a könyv nem elméleti szempontból közelíti meg mindezt, hanem olyan egyszerű és praktikus gyakorlatokat javasol és ajánl, amelyek segítségével érzelmi és értelmi gondolatvilágunkat lehet megváltoztatni. Érdemes elolvasni ezt a kis könyvet, mert olyan rejtett kincseket tartalmaz, amelyek az élet igazi apró örömeire tudnak rávilágítani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Belekezdhetsz valamibe, ha van hozzá energiád. Befejezni is egyszerű. Állhatatosan tovább folytatni, az a nehéz.

Az egyszerű élet művészete Book Cover Az egyszerű élet művészete
Shunmyo Masuno
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
221

Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

Ez a kis lilás-rózsaszínes könyv, nagyon érdekes címével és fülszövegével, első perctől kezdve felkeltette a figyelmemet. Már csak a fülszövege alapján is úgy gondoltam, hogy ez bizonyára nem egy szokványos tucatkönyv, hanem valami egészen más. És akkor még csak nem is sejtettem, hogy mennyire más is ez a könyv. A könyv borítójából kiindulva egy könnyed és szórakoztató regényre gondoltam, de megtévesztett a borítója, mert ez a könyv távol áll a kikapcsolódástól.

Már a legelső oldalak elolvasása után éreztem ezt a másságot, amihez azért hozzá kellett szokni és rá kellett hangolódni. Mert hogy ez a könyv minden, csak épp hétköznapi nem. Eleinte nehezen igazodtam el a könyv cselekményén és a szereplőket is nehezen kötöttem össze, de ahogy haladtam a könyv olvasásával, egyre jobban és jobban letisztult ez a kép.

Ez a könyv egy keserédes könyv, ami alapvetően egy anya küzdelmeit és bizonytalanságait boncolgatja, miközben olyan mélyértelmű és elgondolkodtató bölcsességek fogalmazódnak meg benne, amihez szerintem egy bizonyos életkor és élettapasztalat szükséges, ahhoz hogy érthető legyen.

Ezt a könyvet szeretni vagy utálni lehet, de az biztos, hogy annak ellenére, hogy elsőre kicsit megfoghatatlannak és csapongónak tűnik az egész könyv, mégis van benne valami különleges és érdekes.

Fura a regény cselekménye, ennél már csak a szereplők karaktere az ami még furább, de összességében egy nagyon jól felépített és megszerkesztett regény.

Nem valami izgalmas és feszültséggel teli cselekményre kell számítani ebben a könyvben, hanem egy olyan elbeszélésre ami szinte már-már túl intimnek, személyesnek és zavarba hozónak tűnik, de pont ez az erőssége ennek a könyvnek.

A regény főszereplője és egyben elbeszélője is, egy két gyerekes, férjezett és dolgozó anya. A szerepek, anyaság, feleség és dolgozó nő egyfajta válsághelyzetet indítanak el benne, ami által szinte újra gondolja az egész életét, főleg a gyerekkori traumáit, amelyek mostani felnőtt szerepeit is befolyásolják. Az ő történetét követhetjük végig, ami csupán négy napot mutat be az életéből, de ez bőven elegendő ahhoz, hogy az olvasó megismerje az ő gondolatvilágát és lelki válságát.

Engem magával ragadott és beszippantott ez a folyamat és válsághelyzet, amivel szerintem minden nő és anya, legalább egyszer szembesül élete folyamán.

Soha egy könyvnél sem éreztem még ennyire helyénvalónak és találónak a könyv címét, mint ebben az esetben. Remek címválasztásnak bizonyult ez a kis szójáték, ugyanis három rövidke kis szócska szinte már össze is foglalja mindazt amiről ez a könyv szól. Azt a bizonytalanságot, kételyt és határozatlanságot, amivel gyakran szembesülnek az anyák.

Egészen elképesztő az az érzelmi hullámvasút amit a könyv főszereplője, egy harmincas évei vége felé járó holland anya él meg. Bizonytalansága megmutatkozik az anyaság kérdéseiben, kételyei merülnek fel a házasságával kapcsolatban és gyerekkori traumáinak fel nem dolgozása bizony mély nyomokat hagy benne. Felszínesen olvasva úgy tűnik, hogy ez a könyv csak egy női sors alakulását mutatja be, de ennél sokkal több van benne.

Miközben egy anya életén keresztül kísérhetjük végig mindezeket, a háttérben olyan morális és társadalmi kérdések merülnek fel, amelyekre nem egyszerű a válasz. A női emancipáció, a nő és férfi közti egyenlőség, a szerepek közti különbségek, a közösségi média hatásai mind olyan dolgok amik ebben a könyvben jelen vannak.

És mindezt tetőzi a főszereplő lelki problémája és válsága, ami saját gyerekkorához fűződik. A szülői minta tovább öröklődése, a gyerekkori traumák következményei és a felnőtté válás nehézségei, azok a dolgok, amik igazán foglalkoztatják a könyv hősnőjét. Mindezt csupán az ő szemszögén keresztül lehet megfigyelni. Eleinte még szimpatikusnak tűnik ez az anya, és én mint olvasó a könyv vége fele se undorodtam meg tőle, sőt akkor értettem meg igazán az ő személyiségét és életét. Nem szánalmat vagy sajnálatot ébresztett bennem, sokkal inkább megértést és elfogadást. Mert ez a könyv megint csak felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyerekkori traumák és élmények bizony minden esetben kihatnak a felnőttkorra. Nem lehet ezeket csak úgy szőnyeg alá seperni vagy félvállról venni, mert előbb vagy utóbb szembesülni kell velük.

Szerintem ez a könyv pont ott ér véget, mikor ez a szembesülés és feldolgozás elkezdődik. Talán a könyv hősnőjének is megadatik még egy esély arra, hogy feldolgozza gyerekkori traumáit és tanulva belőlük, ne ugyanazokat a hibákat kövesse el.

Nagyon érdekes könyv, a kortárs világirodalom egyik kiemelkedő darabja. Szerintem több figyelmet is megérdemelne, mert irodalmi szempontból egy értékes könyv. A főhősnő történetén keresztül olyan perspektívák kerülnek előtérbe, amelyekre első olvasásra nem is gondolna az ember. Érdemes elgondolkodni a könyv üzenetein, főleg azon, hogy hova is tart az emberiség a 21. században és milyen reális vagy épp nem reális problémákkal küzd. A könyv csak egy nő néhány napját mutatja be, de hány ilyen nő és férfi él ma közöttünk, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…felelős vagyok a két fiamért, ezért a két kis élőlényért, akiknek szükségük van rám. Utat kell mutatnom nekik, nem számít, hogy még magam is csak keresem a helyem.

Talán bizony mégsem Book Cover Talán bizony mégsem
Jannah Loontjens
Typotex Kiadó Kft.
2016
Füles, Kartonált
232

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

A „Bíborszín” elolvasása után egyértelmű volt számomra, hogy még szeretnék könyveket olvasni a szerzőtől. Nem elég az a tény, hogy már a „Bíborszín” is szavak nélkül hagyott, de ez a könyv szó szerint ledöbbentett.

Nem tudom mikor érik meg rá az ember egy ilyen könyv olvasására, de az biztos, hogy bizony nehéz egy ilyen könyv feldolgozása, mert egy olyan érzelmi láncreakciót indít be az olvasóban, amivel nehéz megküzdeni.

A médián keresztül sokunkhoz eljutnak azok a szörnyűséges hírek és történetek, amelyek a „női körülmetélésről” számolnak be, de mindezt egy könyvben olvasni valahogy másképp hat. Hihetetlen az, hogy a női nemiszervek megcsonkításáról Alice Walker olyan könyvet tudott írni, ami tartalmilag bátorságot és kellő tapintatosságot tanúsít, irodalmilag pedig egy értékes olvasmány.

Ez a könyv sok kapcsolódási pontot mutat az előző könyvvel, de mégsem kimondottan annak a folytatása. Ez a könyv csupán apró részleteiben tér vissza a Bíborszín világába, de a hangsúly egy olyan női szereplőn van, aki az előző könyvben csak mint háttérszereplő tűnt fel. Ebben a könyvben Tashi története kerül a középpontba, akiről előzőleg csak annyi derült ki, hogy egy rituális szertartás keretén belül, egy női beavatási hagyományon vesz részt.

Tashi, egy fiatal olinka lány, tudatlanságból, hűségből és félelemből önként veti magát alá ennek a testi megcsonkításnak, mit sem sejtve ennek borzasztó következményeiről. Később férjével és sógornőjével Afrikából Amerikába kerül, de a csonkítás testi és lelki fájdalmaiba beleőrül. A könyv főleg az ő szemléleten keresztül adja vissza ennek a fájdalmas és kínzó folyamatnak a testi-lelki vetületeit, de mellette megszólalnak a könyvben más szereplők is, a férje, fia, férje szeretője, közös gyerekük, sógornője és egy analitikus pszichológus.

Nem egy könnyű olvasmány, főleg azokat a részeket nehéz elolvasni és feldolgozni, amelyek a női nemi szervek csonkításáról szólnak. Ezek a gyomorforgató mondatok és mély érzelmek, letaglóznak, elrémítenek és szavak nélkül hagynak.

A női elnyomás, a tudatlanság, a hagyomány iránti hűség olyan dolgok amelyek létfontosságúak ebben a könyvben.

Olvasóként lehetetlennek tűnik számomra bármit is megfogalmazni erről a könyvről. Brutális, ijesztő, félelmetes, ugyanakkor olyan erő van benne, ami mellett gyakorlott olvasóként nem tudok elmenni. Most is küzdök a szavaimmal és az érzelmeimmel, mert ez a könyv is újból ráébresztett arra, hogy a valóság gyakran a fikciónál is szörnyűbb tud lenni. Olyan kőkemény igazságok vannak ebben a könyvben, ami mellett nem lehet és nem is kell csak úgy elmenni. A női nemiszerv-csonkítás mai napig is sok országban egy gyakorolt hagyomány, amiről nem csak beszélni kell, de tenni is ellene.

Úgy érzem Alice Walker már könyvével is nagyon sokat tett ez ellen. Nehéz felkészülni vagy megérni ennek a könyvnek az olvasására, de az igazán fontos és nehéz témákról csak olyanok tudnak írni, akik kellő érzékenységgel, bátorsággal és szakmai profizmussal rendelkeznek.

„Az öröm titkának őrzői” egy borzalmasan nehéz, fájdalmas és szívszorító könyv. Szerintem ezt a könyvet gyakran és többször kellene elolvasni, ahhoz, hogy egyre többet és többet értsünk meg belőle. Felfogni sem tudom, ezeknek a nőknek a testi-lelki gyötrelmeit, még abban sem vagyok biztos, hogy ki lehet ebből gyógyulni. Az egyszer már tuti, hogy ez a könyv mindenben elbizonytalanított. Ott a rossz, a gonosz, a fájdalom, a tudatlanság, a félelem a világban, ki minek nevezi, miközben egyre kevesebben és kevesebben vannak azok, akik még őrzik az öröm titkait.

Nehéznek, sőt egyenesen lehetetlennek tűnik ennek a könyvnek az értelmezése, elemzése vagy bírálása. Szerintem ebben az esetben a könyv beszél magáért, nem is igazán kellenek e mellé még szavak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Elviselhetetlen számomra a hit nélkül leélt élet. De egy dolgot tudok: nincs félelmetesebb pokol az ember számára, mint az, amit a földön él.

Az öröm titkának őrzői Book Cover Az öröm titkának őrzői
Alice Walker
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
355

Végh-Fodor Mónika: Mesetréning

Végh-Fodor Mónika könyve egy kellemes és bájos olvasmánynak bizonyult, ami könnyed és lágy módokon olyan mély alapismereteket közvetített, amitől kedvet kaptam a mesék olvasásához.

Felnőttként az a téves hit él bennünk, hogy a mesék kizárólag gyerekeknek vannak. Ez a könyv pedig pont ezt a tévhitet cáfolja meg, ugyanis a mesék elsősorban felnőtteknek szólnak. Eredetileg felnőtteknek szánták a meséket, amikből a felnőtt ember életvezetési tanácsokkal és bölcsességekkel gazdagodhat. Ez a rövid kis könyvecske nagyon jól összefoglalja mindazt, amit egy mese közvetíteni tud a felnőtt ember számára.

A könyv elolvasása után egyértelművé vált számomra, hogy nem csak a gyerekemnek jó ha mesét olvasok, hanem nekem is. Innentől kezdve a mesés könyvek már nem csak a gyerekszobában fogják elfoglalni méltó helyüket, hanem az én könyvespolcomon is.

Talán kevesen gondolnánk arra, hogy egy mese akár egy önismereti lecke vagy önfejlesztési lehetőség is lehet. Ez a könyv stílusában és szerkezetében pont erre hívja fel az olvasó figyelmét, hogy a mesék nem valami régi, elfeledett, gyerekes szövegek, hanem ennél sokkal összetettebb és szélesebb spektrumú irodalmi kincsek. Minden mese hordoz olyan univerzális, mai napig is hasznos értékeket, amelyek nagy segítséget tudnak nyújtani az egyéni önismeretben, valamint a körülöttünk lévő világ megértésében.

A digitális világ eszközei sosem fogják tudni átvenni a mesék szerepét. Csak a mese képes egy olyan világot teremteni, ahol a szereplők tapasztalatai és érzései által, tanulni és fejlődni tud az ember. A mesének sokkal több köze van a realitáshoz, mint az bárki is gondolná, hiszen olyan érzelmeket, cselekedeteket és emberi tulajdonságokat közvetít, amelyek örök érvényűek.

A mesék szerkezete és felépítése egyértelmű válaszokat ad arra, hogy mi a különbség a jó és a rossz között, milyen hatásai vannak érzelmeinknek cselekedeteinkre és milyen következményei vannak cselekedeteinknek.

Végh-Fodor Mónika „Mesetréning” könyve egy átfogó és közérthető alapismeretet közvetít a mesék fontosságáról és szerepéről.

Szerkezetileg megnyerő a stílusa, ugyanis a meséket négy hétre, összesen 30 napra bontja le. Minden napra jut egy mese, egy rövid magyarázattal és egy hozzá tartozó egészen praktikus gyakorlattal. Sok ismert népmeséről esik szó könyvében, amelyeknek az önfejlesztés és a változás a célja. A könyv egyfajta interakciót követel meg az olvasótól, ugyanis a mesék nincsenek benne a könyvben, de minden mese elérhetősége külön lábjegyzékben fel van tüntetve. Én személy szerint kicsit jobban örültem volna annak, ha a mesék is bekerülnek a könyvbe, de mivel néhányukat már jól ismerem és a hiányzókat pótolni tudtam, ezért nem okozott olyan nagy gondot a könyv olvasása során.

A különböző hetekre és napokra lebontott mesék főleg az emberi fejlődésre, sikerre, harmóniára és boldogságra helyezik a hangsúlyt. A hozzátartozó feladatsorok nagyon egyszerűek és könnyen végrehajthatóak, ugyanakkor sok lényeges változást tudnak előidézni. Ettől válik olyan izgalmassá ez a könyv, hogy a mese ötvöződik az önfejlesztéssel, ami harmonikusan hat az olvasóra.

A könyvben említett különböző népmesék és műmesék elindítanak egyfajta önismereti folyamatot az olvasóban. A könyvet könnyedén ki lehet olvasni néhány óra alatt, de akár napokra is lehet bontani. A könyv egy hónapon át való olvasása több teret ad az elmélkedésnek és a gyakorlatok elvégzésére. Minden egyes gyakorlat segít az önvizsgálatban, az önismeretben és az önfejlesztésben.

Ez a könyv nagyon nagy segítséget tud nyújtani minden felnőtt embernek vagy mindazoknak akik a felnőtté válás küszöbén állnak. Legfőképp arra a kérdésre próbál válaszokat adni a könyv, hogy „Ki vagyok én?”, amit nem egy tuti megmondással old meg, hanem mesék által. A mese lehet terápia, lehet tréning és lehet fejlesztő gyakorlat is. A szerző nagyon jól rávilágít ezekre a dolgokra, egyfajta iránymutatás az ő könyve. Az élet és az emberek megértésének legjobb módja a mesék útján történik, ezt az üzenetet közvetíti a könyv is. A mesék elvarázsolnak és elbűvölnek, ugyanakkor ÉLETRE és ÉLNI tanítanak.

Szerintem ez egy igazán jó könyv, mindenkinek ajánlom aki érdeklődik a meseterápia és a mesetréning iránt. Kellemes kikapcsolódást nyújt, ugyanakkor hasznos olvasmány, mert a mesék évezredes bölcsességét eleveníti fel, amit a mai ember már szinte el is felejtett. Életvezetési, párkapcsolati, gyereknevelési és önfejlesztési lehetőségek rejlenek ebben a könyvben és az ajánlott mesékben, amelyek örök emberi értékeket rejtenek magukban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha nem akörül pörgünk, hogy mit lehetetlen megtennünk, hanem azt figyeljük, hol és hogyan keletkezhet lehetőség, akkor meglepő változások állhatnak be az életünkben!

Mesetréning Book Cover Mesetréning
Végh-Fodor Mónika
Ad Librum Kiadó
2018
Kartonált
155

Sally Rooney: Normális emberek

Egészen különleges olvasmány került a kezembe, ami felért egy érzelmi utazással. A felnőtté válás egyik legszebb művét olvastam, ami szívszorítóan fájdalmas és leplezetlenül reális. A regényt félmondatok, rövid kijelentések és elgondolkodtató kérdések jellemzik, amitől kicsit nyomasztónak és melankolikusnak tűnik a regény, de zseniálisan van megírva.

A félreértések, a ki nem mondott gondolatok és érzelmek, az elhallgatás, a sértődés, a sebezhetőség határozza meg két fiatal felnövésének néhány évét. Egy-egy rövid kis szösszenet vagy egy villanásnyi elbeszélés olyan hatást tud ebben a regényben kiváltani, amitől én mint olvasó beleborzongtam, össze szorult a szívem és csak vitt magával az ár.

Marianne és Connell különleges kapcsolata, ami hol barátság, hol szerelem, szimbolizálja a felnőtté válás bonyolult és fájdalmas szakaszait. Az ahogyan ez a két egyetemista egymáshoz, barátaikhoz, családjukhoz és a világhoz viszonyul, meghatározza „normálisnak” tűnő életüket. A népszerűség, az elfogadás, a társaságban betöltött szerepek, mind olyan dolgok, amitől sebezhetővé válnak.

Marianne és Connell két teljesen különböző családi háttérből jönnek, különböző családi mintákat és elvárásokat hoznak magukkal. Küzdelmük nem csak a világgal szemben nyilvánul meg, hanem önmagukkal szemben is. A családi gyökerek, a társadalmi ellentétek és a szociális elvárások rányomják bélyegüket a felnőtté válásukra.

A könyv annyira élethűen és autentikusan ábrázolja a középiskolások és egyetemisták nyomasztó problémáit, hogy ebben mindenki önmagára találhat valamilyen szinten. Talán ebben a korban számít a legtöbbet az, hogy ki a „normális” és ki az aki nem. Ebben a korban széles spektruma van a normalitásnak, mikor a menőség mindennél fontosabb. A szegény és gazdag diákok közti szakadék, a menő és kivetett közti távolság, áthidalhatatlannak tűnnek, miközben a szereposztások akár pillanatok alatt változnak. Innentől kezdve már semmi sem olyan egyértelmű, mint ahogyan az tűnik.

Tudatosan figyeltem fel arra a könyvben, hogy milyen gyakran használja a szerző a „normális” szót és nagyon gyakran előfordul ez a szó a könyv oldalain.

De mitől minősül valami vagy valaki normálisnak?

Vajon a népszerűség és a közkedveltség számítanak normálisnak? Vajon az elutasítás, a ridegség, a szeretet hiánya és  a családon belüli erőszak miatt automatikusan „nem normális” valaki? Vajon két teljesen különböző ember, lehet együtt normális? Vajon az önzetlen szeretet normálissá tud tenni?

És végül is ki határozza meg azt, hogy mi és ki a normális?

Egy fiatal és egyedülálló anya lehet normális? Egy magányos és visszahúzódó kamasz lehet normális? Egy megsebzett és sérült fiatal lány lehet normális? Egy erőszakos tinédzserből lehet normális felnőtt?

Én magam se tudnák ezekre a kérdésekre egyértelmű válaszokat adni, ennek ellenére ennek a könyvnek olyan hatása van, ami egyből magával ragad és beszippant.

Semmi nem hiányzik ebből a könyvből, minden megvan benne ami ahhoz szükséges, hogy egy remekmű legyen. Kevés dialógussal, annál inkább több világmegváltó bölcs mondással tarol és hódít ez a regény. Finomkodás nélkül, mégis érzékenyen és intelligensen, egy olyan kamaszokról írt és felnőtteknek szóló könyvről van itt szó, ami mélyértelmű, hiteles és nem egy tinis tucatregény.

Egy nem normális világban, két nem normálisnak tűnő fiatal, lehet együtt normális. Marianne és Conell szimbiózisa megtalálja a normálishoz vezető utat.

Olvasás szempontjából volt néhány apró kis tényező, ami helyenként zavaró volt. Mivel nem igazán vannak bekezdések a regényben és a párbeszédek sincsenek külön jelölve, ezért helyenként nehezen igazodtam el a szereplők között. Ezek miatt gyakran nehezebb volt összerakni a képet a fejemben, hogy ki kihez beszél, és épp kiről szól az adott jelenet de összességében ez nem nyomta rá a bélyegét az olvasás élvezetére. Annak ellenére, hogy sok a félreértés és az elhallgatás a regényben, nekem mégis egy kedvencem lett.

Okos, modern és mélyértelmű regény, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Sok benne a lélektani és romantikus elem, ettől olyan élvezetes az olvasása. Helyenként kényelmetlen vagy szívszorító a két fiatal küzdelme és bizonytalansága, de sokat árul el a rossz döntések következményeiről. Amennyire hétköznapinak tűnik ez a tinikről szóló történet, annyira nem hétköznapian van megírva.

Szerintem ez egy igazán jó fejlődésregény, ami letaglóz és elbűvöl. Remek a történetmesélési stílusa, sok dráma van benne, és megannyi katartikus pillanat. Kicsit szokatlannak tűnhet a stílusa és a szerkezete, de pont ettől olyan különleges, mivel a szerelmi szál mellett egyéb komolyabb témákat is feszeget, mint a gyerekkori traumák feldolgozása, a családon belüli erőszak, a mentális betegségek, a fétisek. Az, hogyan milyen erővel bír egy közösség, valamint milyen hatása lehet a magánynak, szerintem kitűnően van ábrázolva ebben a könyvben.

Érdemes elolvasni, nagyon jó olvasmány!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet az a valami, amit magunkkal viszünk a fejünkben.

Normális emberek Book Cover Normális emberek
Sally Rooney
21. Század Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
301

Guillaume Musso: Central Park

Vannak könyvek és szerzők, akikeknek bármelyik könyvüket, ha kezembe veszem, egyből érzem, hogy ez egy remek olvasmány lesz. Guillaume Musso könyveivel mindig így vagyok, bár még csak most ismerkedem úgy igazán ezzel a szerzővel, de már egy-két könyv is elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy milyen mesterien tudja szövögetni a cselekmény szálait regényeiben.

Szerintem ez egy nagyon jól felépített lélektani regény, nagyon jó krimi elemekkel, amiktől nem csak, hogy izgalmas és olvasmányos a könyv, hanem egyben szívszorító és romantikus is.

Már a legelső oldalon annyira izgalmas a könyv, hogy néhány mondat elolvasása után egyszerűen lehetetlen letenni ezt a regényt. Nagyon izgalmas a múlt és a jelen váltakozása a regényben, annyira pörgős és eseménydús a könyv, hogy az ember alig éri utol magát, és már máris történik valami új a könyvben, ami megint jól összekuszálja a szálakat.

A regény egy rejtéllyel indul el, két teljesen ismeretlen ember, egy párizsi rendőrnő és egy amerikai jazz-zongorista, egymáshoz bilincselve, az amerikai Central Park-ban ébrednek fel. A lehetetlennek tűnő találkozás, elindít egy nyomozási folyamatot. Egyikük sem emlékszik a múlt eseményeire, de közösen kiderítik azt, hogy hogyan kerültek egy park padjára és mi közük van egymáshoz. Csupán néhány nap leforgása alatt izgalmasabbnál izgalmasabb események történnek, míg a végén olyan igazságok kerülnek napfényre, amikre egyikük sem számított.

Ez a könyv egyszerre krimi, thriller, bűnügyi és romantikus regény. A szerző nagyon okosan és intelligensen húzogatja el a cselekmény szálait az olvasó előtt, elhitetve azt az olvasóval, hogy a regény fő témája egy nyomozási eset. A könyv végéig úgy tűnik, hogy minden egy bűnöző körül forog, és csak az utolsó néhány oldal fedi fel a regény tényleges konfliktusának a helyzetét. Ez a váratlan és szinte már katartikus befejezése a regénynek annyira eredeti és ötletes, hogy engem mint olvasót, teljesen levett a lábamról.

Csupán csak a könyv címe alapján az ember valami egészen másra számítani, ezért nagyon megtévesztő a címválasztás. De ebben a könyvben garantált a meglepetés és a váratlan fordulat. Semmi sem az aminek látszik vagy tűnik ebben a könyvben. Nem a véres és durva jelenetekben mutatkoznak meg a krimi elemei, hanem a feszültséggel teli csavaros fordulatokban, a rejtélyes bűnöző karakterábrázolásában és az emberi elme összetettségében.

A drámai helyzeteket nagyon jól megoldotta a szerző, mindig volt benne valami rejtély, titokzatosság és egy kevés romantika is. A pszichothriller szál erősen jelen van benne, de egy egészen elfogadható formában. A végén egy kicsit erőltetettnek éreztem a thriller keverését a romantikus szállal, de ez már ízlés kérdése, bár szerintem ez a szerelmi szál nem igazán illet bele ebbe a regénybe.

Nekem nagyon szimpatikus volt a két főszereplő karakterábrázolása. Kicsit szélsőséges és helyenként közhelyes ez a két főszereplő, az erős és határozott férfi és az esendő és gyenge nő jelleme, de szerintem ez nem annyira zavaró tényező a könyvben.

Furfangos, kiszámíthatatlan és megtévesztő ez a könyv, legerősebb jellegzetessége a lélektani ábrázolás és a játékos cselszövés. Az egész könyv olyan mintha egy véget nem érő labirintusban lenne az ember, ahol minden útszakasz csak egy újabb bonyodalmat hoz magával. De pont ez a furfangos váltakozás a legnagyobb előnye ennek a könyvnek, hiszen egy olyan drámai és feszültséggel teli hangulatot kelt, ami leköti az olvasó figyelmét. Musso olyan részletesen és hangulatosan tud írni tájakról, érzésekről, emberekről, hogy az szinte már reálisnak tűnik.

Szerintem ez egy színes és érdekes regény, tele fantáziával és drámai helyzetekkel. Nem egy hátborzongató vagy eget rengető krimi, de mivel a regény valós tartalma és mondanivalója nagyon is erős és hatásos, ezért szerintem ez egy igazán jó könyv. Talán ez a része kicsivel több figyelmet is megérdemelt volna, ugyanis Musso zseniális elbeszélése mellett, a lélektani ábrázolása is egy erős jellegzetesség. Az, hogy az élet és maga az ember mennyire törékeny és mit is jelent a kegyelmi idő, azt Musso tökéletesen visszaadja regényében. Szerintem a szerző csodásan fogalmazza meg a regény üzenetét, azt az egyszerű tényt, hogy bármi is történjen az emberrel, az élet mindig megy tovább. Vereségek, küzdelmek és fájdalmak árán is, de az életért érdemes küzdeni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó, és napfény árad az ember életébe. Ritka pillanatok, amikor valami felszabadul ott belül. Súlytalan lebegés, száguldás egy radar nélküli sztrádán. A döntések egyértelműek, kérdések helyett válaszok vannak, a félelem átadja helyét a szerelemnek. Kegyelmi idő. Ritkán tart sokáig.

Central Park Book Cover Central Park
Guillaume Musso
Park Könyvkiadó Kft.
2019
Kartonált
285

Warga Kati: Mikor lesz végre happy end?

Warga Kati könyve nagyon sok ellentétes és ellentmondó érzést váltott ki belőlem. A könyv címe és borítója alapján egyértelmű volt, hogy egy romantikus regénnyel lesz dolgom, de azért több olyan elem is volt ebben a könyvben, ami eltért ettől a műfajtól.

Sajnos nehezen nyerte el a tetszésemet ez a könyv, mert sok olyan dolog volt benne, ami számomra zavaró és nem egy jól megírt romantikus regénybe illő.

A könyv alaptörténete jó, csak túl sok olyan elem van benne, ami inkább emlékeztet egy szappanoperára vagy egy romantikus filmre, mint egy igazán érzelemdús és romantikus regényre.

A könyv nagyon jól indul el, olyan filozofikus gondolatokkal, amelyek egyből felébresztik az olvasó figyelmét. Jelenben indul be ez az elmélkedés és egy éles váltással egyből a múltba kerül az olvasó. Még itt is izgalmasnak tűnik a cselekmény, ugyanis úgy tűnik, hogy egy drámai és tragikus esemény egy olyan folyamatot fog beindítani, ami tele lesz izgalommal és feszültséggel. Én ezt vártam el ettől a könyvtől, az első oldalak elolvasása után. Tetszett a felvezetése, az a néhány elgondolkodtató filozofikus és mélyértelmű gondolatsor, ami beindította a cselekményt. Egyből megkedveltem a könyv főszereplőjét, akivel könnyen tudtam azonosulni.

A könyv főszereplője egy fiatal elözvegyült feleség, aki egy hosszú gyászfolyamat után, megint megpróbálja megkeresni a boldogságot és találkozik egy újabb szerelemmel.

A két idősíkban játszódó cselekmény által sikerül közelebbről is megismerni a könyv főszereplőjét, Katherina Freyt, akinek karaktere a könyv előrehaladtával egyre zavaróbb és zavaróbb. Mivel a könyv egy gyászfolyamattal indul, én ebből arra következtettem, hogy ennek a folyamatnak a feldolgozása, megélése lesz a meghatározó, de ez nem így lett. Sokkal szívesebben olvastam volna arról, hogy milyen feldolgozni és megélni egy szerelem elvesztését, mint azt, hogyan éli meg mindennapjait egy átlagos nő New Yorkban. Ahogy a könyv fókusza áttért a csöpögős szerelmi történetekre, egyből lankadt a könyv iránti érdeklődésem is.

Az tény, hogy a könyv főleg Katherina életéről szól, de mellette még három olyan szereplő is felbukkan, akiknek életéről egy kis szösszenet bekerül a könyvbe. Ez a négy jó barát, három nő és egy férfi, különböző utakon és módokon próbálják megtalálni a szerelmet. Ha mindez nem lenne már amúgy is túl sok, akkor hozzáadódik az a tény, hogy a cselekmény helyszíne New York, ami egyből a sorozatra emlékezteti az olvasót.

Főleg szerelemről és barátságról szól ez a könyv, de túlzottan érzelgős és tele van klisékkel. A négy jó barát élete nem valami izgalmas, sőt eltúlzott és szélsőséges. Van itt szerelem, féltékenység, csalódás, gyász, minden egy helyen, ami szerintem ebben a könyvben túl sok.

És ami a leginkább zavaró volt számomra az, hogy a cselekmény kellős közepén, hirtelen a semmiből olyan filozofikus gondolatok kerülnek be a könyvbe, amiket még most sem tudok hova tenni. Elsősorban azt nem tudtam, hogy kinek is a szájából hangzanak el ezek a gondolatok, a főszereplő vagy a szerző saját gondolatai ezek. Szerintem lehetetlen egy ilyen rövid tartalmú könyvön belül annyi témáról írni és álláspontot megfogalmazni, mint ebben a könyvben. Sokszor nem éreztem helyénvalónak ezeket a gondolatokat, amik sablonszerűnek tűntek. Most sem értem, hogyan lehet egyszerre a meddőségről, a válásról, a gyászról, a szülőségről és még sorolhatnám, egy könyvön belül beszélni és írni.

Egyszerre vagyok dühös és zavarodott, mert úgy érzem ez a könyv levegő nélkül hagyott. Túl sok benne a filozofikus elmélkedés, miközben meg túl kevés az igazi cselekmény.

Ahogy kicsit izgalmassá kezdett válni a cselekmény, azonnal megszakadt és derült égből rám zúdult egy hol humoros, hol komoly, hol filozofikus gondolat, amit egyáltalán nem éreztem odaillőnek. Jobban örültem volna annak, ha ezek a filozofikus gondolatok beépülnek a cselekménybe és nem mint különálló részek jelennek meg a könyvben. Gyakran éreztem azt olvasás közben, hogy egy szappanoperát olvasok, tele olcsó és zavaró közhelyekkel, amik a valóságban nem állják meg a helyüket.

Nő, feleség és dolgozó anyaként gyakran kiverték nálam a biztosítékot ezek az állítások, amiknek legtöbb pontja megcáfolható és nem felel meg a realitásnak.

Az még javított valamit a helyzeten, hogy a romantikus és szerelmi szál mellé, egy úgymond nyomozati szál is belekeveredett, de ez csak a könyv utolsó néhány oldalán válik érdekessé.

Annyira nagy hiányérzettel maradtam a könyv olvasása után, mivel én mint olvasó, nem érzem azt, hogy ez a könyv cselekményével szórakoztatni tudott volna, vagy egy kellemes olvasási élményt nyújtott volna. Nem éreztem elég eredetinek és a kevesebb néha több elv alapján, ebben az esetben is úgy gondolom, hogy túl sok téma került bele egy könyvbe.

Szenvedély és szerelem van bőven a könyvben, de hiányzik belőle az erő és a fantázia. Semmi álomszerűség vagy egyedi témaválasztás nincs benne, amivel én mint olvasó, gazdagodhatnék.

A karakterek ábrázolása szegényes, a regény cselekménye nagyon kaotikus és nem egy dologra fókuszál, hanem megannyi mellékszálra, amik sajnos valójában nem sokat tesznek hozzá a regény élvezetéhez.

Sajnos csalódtam ebben a könyvben, pedig annyira jól indult, de a benne lévő klisék mindenre rányomják a bélyeget. Mivel mindre megvan a tutinak tűnő válasz a könyvben, ezért nekem mint olvasó nem sok dolgom volt ezzel a könyvvel, mert a szerző nem valami sokat bízott az én fantáziámra és képzeletemre.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… nem vagyunk egész emberek, de szenvedélyesen vágyunk azzá lenni…

Mikor lesz végre happy end? Book Cover Mikor lesz végre happy end?
Warga Kati
Papírusz Book Kiadó
2019
Kartonált
312