Könyvkritika

Nehezen lehet szavakba önteni, azt amiről ez a könyv szól. A súlyos tettek és tények felülírják az érzelmeket, és bár ez a könyv történelmi pontossággal és precizitással közelíti meg a holokauszt eseményeit, azért mégiscsak nehezen emészthető meg mindaz ami a sorok között kiolvasható.

A regény középpontjában apa és fia története áll, mégis egy családregény ez, mivel az összes családtagra kitér a szerző. Nagyon részletesen, eseménydúsan és történelmi pontossággal olvashatunk egy osztrák zsidó család rémséges történetéről, ami Bécsből indul el és Auschwitzig vezet.

A könyv igaz történet alapján íródott, kiindulópontja az apa naplója, valamint fia beszámolója és visszaemlékezései. Bár történetük maga a földi pokol, mélységes és meghitt kapcsolatuk egészen különleges és emberfeletti. Apa és fia 1939-ben kerülnek egy koncentrációs táborba, ami még csak a kezdete elképzelhetetlen megpróbáltatásaiknak. Mikor az apát Auschwitzba áthelyezik és fia önkéntesen vele tart, akkor derül ki igazán, hogy még a németek se voltak képesek arra, hogy szörnyű tetteikkel eltöröljék a legnemesebb emberi érzelmet: a szeretetet. Ezt legjobban apa és fia kapcsolata támasztja alá ebben a könyvben, de a többi mellékszálon is említésre kerülnek olyan emberek tettei és nevei, akik segítettek a halálra ítélt zsidókon.

Az apa naplóját kiegészíti a szerző nagyon alapos, precíz és mélyreható kutatói munkája, ami teljes képet ábrázol a holokauszt és a koncentrációs táborok pokláról.

Ennek a könyvnek két főszereplője van, akik egymás nélkül nem is tudnak működni. Az amit ők ketten átéltek a koncentrációs táborokban, az még a fikciót és a képzeletet is felülmúlja, de mégis valóságos és megtörtént dolog.

Sok holokausztról írt regényt olvastam már. Ez a regény azonban abban különbözik a többitől, hogy nem csak múltat mesél, hanem egyfajta figyelmeztetést és leckét is közvetít a jövőnek. Mivel apa és fia története „boldogan” ér véget, ezért életben maradásukkal mesélni, közvetíteni és figyelmeztetni tudnak. Mégis minden ilyen holokausztot túlélő történeténetnek az elolvasása után, ott lappang bennem a kérdés: Hogy hogyan tovább? Ez a regény is főleg a holokauszt rémségeinek elmesélésével foglalkozik, de utána nagyon kevés és érdemleges említést kapnak a főszereplők. Ez a hiányossága szerintem minden ilyen holokausztos történetnek, hogy minden figyelem csak a rémséges és szörnyű történetekre irányul. És ez így rendben is van, ugyan is az egyéni és kollektív bűn semmiképp nem bocsátható meg, de mi a történet folytatása a holokauszt után? Én eddig kevés információt kaptam erről. És ez a könyv is azt sugallja, hogy bár az élet megy tovább a holokauszt után is, de a harag, gyűlölet és fájdalom az sosem múlik el. Nagyon érdekelt volna apa és fia további története, de a könyv végén erről kevés és csak felületes említés van.

Szívszorítóan fájdalmas és hátborzongatóan őszinte vallomás ez a könyv. Csodálatos és érzelemdús apa-fia közötti kapcsolat, még a legszörnyűbb időkben is. Nagyon sokoldalú és részletgazdag a könyv, ugyanis a szerző több szemszögből is megvilágítja a 2. világháború szörnyű eseményeit. Nagyon sok benne a lábjegyzék, ami nagy segítség a történelmi adatok és információk eligazodásában. Bár a hangsúly az apa naplóján és a fia elbeszélésein van, azért több ember beszámolója is alapul szolgált a könyv megírásánál.

Ez a könyv kicsit sem túloz, túlreagál vagy elhomályosít dolgokat. Soha nem olvastam még ilyen részletgazdag és történelmileg precíz könyvet.

Nem egy egyszerű olvasmány, de aki történelmi alaposságot és írói bravúrt igényel, annak mindenképp ajánlott ez a könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember a szokások rabja, mindenhez hozzá tud szokni. Így megy ez, napról napra.

Cím: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba
Szerző: Jeremy Dronfield
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 512

Egészen elképesztő, sokkoló és elbűvölő az, ahogyan Tayari Jones ír ebben a könyvben a szerelemről és a házasságról. Soha nem olvastam még ilyen jó könyvet, felfoghatatlan és lenyűgöző milyen ereje, hatása és dinamikája van ennek a könyvnek. Tayari Jones könyve szerintem megismételhetetlen, semmihez sem hasonlítható, mélyértelmű, egyedi és eredeti.

Ahogyan ő ír a szerelemről, de főleg a házasságról, úgy szerintem még soha senki nem tette előtte. Nem kliséket, jól bevált sémákat vagy általános közhelyeket ír a házasságról, hanem valahogy teljesen lecsupaszítja az olvasó előtt az emberi létet és elmét, miközben egyszerre szánja és emeli fel.

A történet egy dél-amerikai fekete házaspár házasságát mutatja be, ami bár boldogan indul, alig egy év után egy szörnyű tragédiába fordul át. Addigi életük teljesen felborul, lavinaszerűen süllyedni látszik szerelmük, kapcsolatuk és házasságuk, miközben több mint 5 éven át mindketten „igyekszenek” menteni szerelmüket és házasságukat. De a sorsuk elkerülhetetlen és kemény lecke árán a végére ők is rájönnek erre.

Egy egészen különleges, egyáltalán nem hétköznapi szerelmi történetről szól ez a könyv, amely a legmélyebb emberi érzéseket és gondolatokat tárja fel.

A szerelmes házaspár felkavaró történetéhez párosul egy szerelmi háromszög is, ami még jobban összezavarja a cselekmény alakulását.

Egy dolgot se tudok elmondani erről a könyvről, ami ne tetszett volna benne. Imádtam a stílusát, azt a lírai, lassan folydogáló mesélő és kibontakozó elbeszélést, ami harmonikusan simult a cselekmény dinamikájához. Mivel az emberi érzéseken van a hangsúly ebben a könyvben, ezért maga a cselekmény nem rangfontosságú, szinte már-már csak mellékesen van megemlítve. A szerző nem ennek tulajdonított fontosságot a könyvében, épp ezért csak röviden, tömören és lényegretörően kerülnek említésre a megtörtént dolgok. Mintha mindez csak egy objektív megközelítése lennek a történteknek, nincs mellébeszélés, magyarázkodás vagy reakció. Csupán a három főszereplő érzései, gondolatai és reakciói számítanak ebben a könyvben.

Mindegyik főszereplő egyenlő mennyiségben kap szerepet ebben a könyvben. Mindegyiknek megadatik az a kiváltság, hogy egyes szám első személyben mondja el az ő változatát a történteknek. Ezek a részek mintha külön álló kis fejezetek lennének, egyfajta monológ.

Egészen drámai és lebilincselő az, ahogyan a szereplők lecsupaszítva önmagukat, lelkük legmélyebb és legsötétebb oldalait is feltárják az olvasó előtt. Pont ezért is, ebben a könyvben nincsenek negatív vagy pozitív szereplők, minden nézőpont kérdése. Fájdalmas igazságok és elkerülhetetlen döntések állnak egymással szemben ebben a regényben.

Csodás az, ahogyan a szereplők jellemábrázolása szó szerint életre kel ebben a regényben. Magával ragad és azonnal beszippant, együttérzést vált ki az olvasóból. Főleg a szerelmesek levelezése az, ami kiemelkedik ebben a regényben, egy egészen bensőséges, intim és érzelmi megnyilvánulása a szerelemnek.

Minden egyes mondat, érzelmi megnyilvánulás az ember csontjáig hatol ebben a könyvben, ugyanis örök érvényű igazságot és tisztaságot közvetít.

Nincs egyértelmű helyes vagy jó döntés ebben a könyvben, ahhoz túl összetett az emberi elme, és ebben az esetben a két főszereplő szerelme és házassága. Döntések, élethelyzetek, következmények és emberi érzelmek vannak csupán.

Nincs konkrét megfogalmazás, álláspont vagy vélemény a házasságról és a szerelemről. Egy kiismerhetetlen labirintus az egész. Túl bonyolult és összetett a házasság mint intézmény, szövetség, közösség, partnerség vagy kapcsolat, ahhoz hogy ezt egyértelműen le lehetne írni.

Mindenkinek mást és mást jelent a házasság, de egy biztos, a házasság csak két emberre tartozik, kívülről ezt semmiképp nem lehet megítélni.

Bevallom én beleszerettem ebbe a könyvbe, szavak nélkül maradtam elolvasása után. Olyan mélységes igazságok és életre szóló bölcsességek vannak benne megfogalmazva, amelyek mélyen megérintik az ember és sokáig foglalkoztatják.

Csodás történet, kiváló elbeszélés és rendkívül egyedi „feldolgozása” a szerelemnek és a házasságnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha meg kell bántanunk embereket, és megfizetni az árát.

Cím: Egy amerikai házasság
Szerző: Tayari Jones
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 368

A szórakoztató irodalom lényege a kikapcsolódás és szórakozás, gyakran egy egyszerű kis történettel, ami vagy humoros, romantikus vagy bűnügyi. Ebben az esetben Chloé Esposito „Őrület” című könyve sajnos nagy csalódás volt számomra, mivel egyáltalán nem szórakoztatott, unalmas és lapos volt. Semmi fantázia nem volt benne, annak ellenére, hogy maga a témaválasztás eléggé ötletes.

Kriminek semmiképp nem mondanám, mert ahhoz túl egyértelmű a bűncselekmény, thrillerként pedig hiányzik belőle a feszültség, az izgalom és a csavaros fordulat.

Kevés olyan elem volt benne, amit egy krimitől elvár az olvasó. Persze a bűncselekmény az jelen volt, de annyira kiszámítható és előre látható volt, hogy semmi érdekes nem volt benne. A tettes egyből ismert, így még az izgalom is elmarad. Teljesen értelmetlen és brutális bűncselekmények felsorakozásából áll az egész könyv, rettentően idegesítő karakterekkel és egy durva nyelvezettel. És ha mindez nem lenne elég, akkor még ott van a könyv egyáltalán oda nem illő szexuális vonala, ami csak egy olcsó utánzat. Tipikusan jellemző erre a könyvre az erőszakos cselekedet és nyelvezet, ami nagyon taszító és unalmas.

Túl sok oldal beszél a semmiről és mikor egy kicsit is érdekessé válna a cselekmény, akkor csak úgy hirtelen megáll a történet. Főleg a könyv befejezésére vonatkozik ez, aminek semmi logikája vagy értelme. Hirtelen és kaotikusan ér véget az egész történet, amitől az előzmények is hiábavalónak tűnnek.

Maga a kerettörténet egy ikertestvérpár zavaros, beteges és kaotikus kapcsolatát mutatja be. A két lánytestvér élete közötti különbség nem is lehetne nagyobb, de mindez egy buta cserejáték során felfordul és valami értelmetlen fordulathoz vezet. Az, hogy a két lány életet „cserél” önmagában akár izgalmas és érdekes is lehetett volna, de a változás és csere után, úgy igazán semmi érdekes nem történik a könyvben. Csak az erőszakos tettek, a trágár szavak és a durva szexuális jelenetek jellemzik ezt a könyvet.

Minden hiányzik belőle, amitől egy izgalmas krimi lehetne. Nincs benne izgalmas bűncselekmény, rejtélyes titokzatosság, logikai rejtélykonstrukció, csavaros fordulat vagy hatásosan felépített leleplezés. Itt semmiképp nem a bűntényen van a hangsúly de még csak az elkövető indítóokai sem kapnak elég figyelmet, csupán a brutalitás és az erőszak kerülnek előtérbe. Semmilyen erkölcsi témával nem foglalkozik a könyv, és bár bőven lenne igény a tettes lélektani indítóokainak feltárásához, a szerző erre nem igazán tér ki. A sorok között ott lebeg a pszichológiai magyarázat, de szerintem sokkal érdekesebb lett volna ez a könyv, ha a tettes mentális zavarodottsága több figyelmet és részletesebb kidolgozást kapott volna. Mivel nincs rejtélymegoldás a könyvben, ezért nem is szórakoztató. Elmarad az olvasási élmény, mivel egyből a könyv elején minden poén elsül és már nem igazán van mire várni.

Tartalmilag tényleg nagyon unalmas és lapos, szerkezetileg pedig túl hosszú egy ilyen banális történethez. Semmi színvonalasság nincs ebben a könyvben, hiányzik belőle a humor, a megnyerő stílus, a karakterek jellemábrázolása és a környezeti leírás.

A könyv borítója és a történet alapötlete jók, de ezenkívül nem sokat tud adni ez a könyv, még csak kikapcsolódásnak se jó, mert annyira bugyuta és értelmetlen, hogy egyszerűen idegesítő és zavaró.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten nem szerencsejátékos. Okkal jöttem a világra; tudom, hogy így van. De azt még nem tudom, hogy miért.

Cím: Őrület
Szerző: Chloé Esposito
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 472

Felgyorsult világunkban egyre nagyobb az érdeklődés és a lehetőség az önfejlesztésre. Az önfejlesztő könyvek tárháza igencsak megnőtt az utóbbi években, bőven van miből választani. Mivel ezek a könyvek az egyéni boldogsággal és beteljesüléssel foglalkoznak, ezért lényegre törőek és konkrét tanácsadással szolgálnak

Szabó Péter „Válaszd a boldogságot” című útikönyve is ebbe a kategóriába tartozik, egyfajta kiindulópont ez mindazoknak, akik még az önfejlesztés elején járnak és egyfajta kapaszkodót keresnek. A könyv formátuma és szerkezete teret ad az önálló munkának, mivel nem lineáris, ezért elegendő csak egy-egy fejezet elolvasása ahhoz, hogy az beindítson egy folyamatot.

Én személy szerint inkább a könyv formátumú önfejlesztés mellett szavazok, mint a hang vagy videó anyagok mellett, mert a könyv sokkal hatásosabb, maradandó, lehetőséget ad a jegyzetelésre vagy saját gondolat hozzá írásához.

Ez az útikönyv egyfajta rövid és lényegre törő összegzése az önfejlesztés alapgondolatainak. A pozitív, beteljesült és önálló életmódhoz mindenképp hozzátartozik a tudatos gondolkodás és aktív változtatás.

Ez az útikönyv közvetlen, egyszerű és érhető példákon keresztül hamar a lényegre tér, megfogalmazva olyan életbölcsességeket vagy idézve híres emberek mondásait, amelyek elindítanak egyfajta önismereti folyamatot. A könyvben nem a miérteken van a hangsúly, hanem a hogyanokon. A konkrét tippek és javaslatok az egyéni fejlődést, változást és a boldogság megtalálását szolgálják.

Rövid fejezeteken keresztül olyan frappáns gondolatok vagy humoros történetek kerülnek az olvasó elé, amelyek által bárki dolgozhat személyisége fejlesztésén, növelni tudja életszínvonalának minőségét vagy változtathat emberi kapcsolatain.

Nem mindenkinek való az ilyen jellegű könyvek olvasása, ugyanis itt nem a nagy szavak megfogalmazásán van a hangsúly, hanem a motiváción és a gátak feloldozásán, amelyek megakadályozzák az egyéni személyiségfejlődést. Nem egy ilyen könyv adja meg a tuti siker és életre szóló boldogság receptjét, de kezdetnek nagyon sokat jelenthet.

Ez a könyv gyorsan és hamar kiolvasható, elegendő hozzá csupán 2-3 óra, de bármikor újra és újra elő lehet venni, mert egy-egy gondolat, megfogalmazás vagy idézet, akár inspiráló is lehet.

A könyv stílusa nagyon hasonlít egy motivációs előadásáéhoz, ami épp szerethető vagy sem. Sok benne az ismétlés és talán sok új egetrengető gondolat sincs benne, mégis hatásos minden egyes mondat, mivel bár többször, több könyvből is elhangzottak már ezek a jól megfogalmazott bölcsességek, az elolvasottak gyakorlatba való ültetése azért mégsem olyan egyszerű.

Mivel az önfejlesztő könyvek egy egészen speciális műfajt képeznek, ezért nehéz őket formailag, szerkezetileg vagy tartalmilag elemezni. De itt nem is ezen van a hangsúly.

Ennek a könyvnek is a szórakoztató és kikapcsoló hatása mellett, egyfajta motiváló, inspiráló és lendületet adó a hangneme és stílusa, ami egyéntől függően tetsző vagy sem. Mondanivalója mindenképp hatásos és elgondolkodtató.

Érdemes kísérletezni az önfejlesztő könyvekkel, meglepő lehet, mennyire sokat tudnak segíteni és ösztönözni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindig azt aratod, amit vetettél; mindig később aratod, mint amikor vetettél; és mindig sokkal többet aratsz, mint amennyit vetettél.

Cím: Válaszd a boldogságot!
Szerző: Szabó Péter
Kiadó: MotiBooks
Kiadás éve: 2018
Borító: Puhatáblás, Ragasztókötött
Oldalak száma: 168

Bevallom nagyon meglepett ez a könyv, sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Krimiként és pszichothrillerként nagyon is megállja a helyét, izgalmas, érdekes és szórakoztató. Mivel ez a könyv is a bűnügyi műfajba tartozik, ezért a feszültség, izgalom, várakozás és a drámai hatások erősen jellemzik, amitől igazán szórakoztató olvasmánnyá válik. A veszélyhelyzetbe kerülő főhősnő itt is jelen van, valamint egy átlagos bűnöző, akiről senki sem gondolná, hogy egy gyilkos.

A regény főhőse egy félénk és visszahúzódó pszichológus, Emma, aki egyszerre próbál megküzdeni a múlt sérelmeivel, valamint saját démonjaival. Az ő személyisége áll a regény középpontjában, ami csak fokozatosan bontakozik ki az olvasó előtt, míg végül minden magyarázatra lel. Ő az áldozat, aki a pszichothriller középpontjában áll.

Érdekes, veszélyes és feszültséggel teli „kapcsolat” alakul ki az áldozat és elkövetője között, ami maga után von egy borzongós cselekménysorozatot. Mivel Emmát félelmei és sérelmei fogva tartják, ezért nehezen merészkedik ki a világba, és mikor ezt mégis megteszi, akkor valaki üldözni és fenyegetni kezdi. Innentől kezdve válik igazán érdekessé ez a krimi, amikor is a cselekmény szinte két részre oszlik. Egyfelől ott van Emma viaskodása, félelme, bizonytalansága, másfelől pedig a bűnöző rejtélyessége, titokzatossága és kegyetlensége. Mivel olvasóként folyamatos a találgatás az elkövető iránt, ezért egyfajta a krimire tipikusan jellemző feszültség keletkezik a tévesen megvádolt esetleges elkövető, és a tényleges bűnöző között. Nincs konkrét nyomozás a regényben, de szerintem ebben az esetben ez nem is hiányzik, mivel a szereplők első számú egyes személyben való elmesélése a történteknek, már elég hatásos.

Számomra az mindenképp megnyerő, hogy elmaradtak az erőszakos részek a könyvből, ennél sokkal nagyobb a hangsúly a lelki bántalmazáson és pszichikai terroron. Ezt a regényt nem a sok mozgás vagy cselekmény jellemzi, hanem az intenzív érzelmek, gondolatok, emlékek és élmények. Mivel a hangsúly a karakterek jellemábrázolásán van, ezért lélektanilag sokkal mélyebb, mint egy átlagos krimi. Maga a cselekmények helyszíne, a terek sokkal inkább korlátozottak és kevés a mozgalmas elem. Viszont annál intenzívebb a szereplők pszichológiai elemzése, amitől ez a regény annyira érdekes és szórakoztató.

És ez a kulcsa ennek a regénynek, részletesen és érthetően bemutatni az érintettek pszichés problémáit és zavarait. Pszichológiai szempontból ezek a részek nagyon érdekesek, mert élethű betekintést nyújtanak az emberi elme legeldugottabb érzelmeibe és gondolataiba, valamint annak sérülékenységébe és megbetegedésébe. Mivel nem magán a bűntényen, a fenyegetésen és üldözésen van a hangsúly ebben a regényben, ezért a tettek motivációs oka, valamint az elkövető pszichés állapota sokkal érdekesebbek.

Ebben az esetben, nem csak a tettes, hanem maga az áldozat is sérültek valamilyen szinten, ami megint csak azt igazolja, hogy a múlt fel nem dolgozott traumáinak súlyos következményei lehetnek a jelenben.

Pont ezért, én nem tudtam erre a könyvre, csak úgy tekinteni mint egy krimire vagy pszichothrillerre, hanem mint egyfajta pszichológiai, lélektani elemzésre is. Érdekes megfigyelni és megérteni azt, hogy milyen lelki-érzelmi-mentális hatások vagy kényszerek miatt lesz egy átlagos emberből egy bűnöző. De az áldozat szerepe se egyszerű, ugyanis az ő része rengeteget munkát megkövetel azért, hogy sikerüljön az áldozat szerepből kilépni és újból „normális” életet élni.

Ebben a krimiben gyakran összemosódik a jó és rossz közötti határvonal, pont azért is, mivel az emberi elme annyira összetett és bonyolult, hogy gyakran a jó szándék is tud rossz tetteket szülni. Érdekes ezen elmerengeni, hogy hol is a határ a jó és a rossz között, mi az ami még elfogadható és mi az, ami már bűntettnek számít. Ezt a krimit olvasva rengeteg ilyen jellegű kérdés merült fel bennem, de legfontosabbnak a gyerekkori traumák fel nem dolgozott, későbbi következményeiben láttam a nagy hangsúlyt. Az, hogy az egyén mögött ki és mi bújik meg, az gyakran láthatatlan marad mindaddig, míg egy súlyos tett be nem következik. Ebben az esetben a női pszichén van a nagy hangsúly, a védtelen és kiszolgáltatott nő, ami itt ugyanúgy az áldozatra és az elkövetőre is érvényes. A női karakterek erős ellentétben állnak egymással ebben a regényben, sérült lelki világuknak kibontakozása számos következményt sodor magával.

Hátborzongatóan jó és szórakoztatóan olvasmányos ez a krimi. Az emberi és pszichológiai vonal teszik igazán különlegessé, valamint az áldozat-elkövető közti feszült kapcsolat, ami azonnal beszippant és magával ragad. És mivel a könyv vége váratlanul és befejezetlenül ér véget, ezért csak sejteni lehet, hogy ennek a pszichothrillernek lesz még folytatása, ahol talán a többi nővér sorsáról is többet meg lehet majd tudni.

A krimi vagy thriller kedvelőknek mindenképp ajánlom ezt a könyvet, nem fognak benne csalódni, mivel ez egy jól kidolgozott, kellően izgalmas és magával ragadó történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Szerinte az írás művészet, amit az olvasó ajándékba kap.

Cím: 3 nővér és 1 fiú
Szerző: Steinbach Annamária
Kiadó: K.U.K. Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 312

A krimi vagy a bűnügyi regények kedvenceim közé tartoznak. Minden megvan bennük, ami szükséges egy szórakoztató olvasmányhoz. Ott van a rejtélyes bűntény, a titokzatos bűnös, a bűntény felderítése, a nyomozás folyamata és ami a legfontosabb egy igazán jól kidolgozott kriminél, a lélektani indítóok.

Liz Lawler krimije attól olyan jó, hogy nincsenek benne horrorisztikus véres jelentek, csupán rejtélyes és titokzatos bűncselekmények, amelyek kellően fordulatosak és csavarosak.

Ez a krimi-thriller már a könyv elején egy csattanóval indul, ami egyből felkelti az olvasó érdeklődését, leköti a figyelmet és kíváncsivá tesz a cselekményre. Ebben a krimiben nem a durva erőszaktevésen van a hangsúly, sokkal inkább az emberi elme kiszámíthatatlanságával játszadozik. Magáról a bűnözőről kevés szó esik a könyvben, a végén is alig kap szerepet az ő szemszöge és indítóoka, sokkal inkább az áldozaton van a hangsúly.

Ebben a könyvben, az áldozat egy orvosnő, aki nehezen tud különbséget tenni az elszenvedett trauma és a valóság között. Mivel az ő jellemábrázolásán van a hangsúly, ezért magába szippant és az olvasó is részévé válik a bűncselekmény kiderítésében.

A sikeres orvosnőn végrehajtott erőszak nem tűnik reálisnak, épp ezért barátai és ismerősei sem hisznek neki. Ezzel beindul egy olyan lélektani folyamat, ami az ábránd, hallucináció, fantázia és a valóság között lebeg valahol. A nyomozás során felderült szereplők nem sok hangsúlyt kapnak, az igazi felderítés az orvosnő agyában zajlik, aki próbálja a múlt történéseit a jelennel egyeztetni.

A képzelés és a valóság közötti határvonal nagyon vékony és a szerző pont ezt a vonalat követi, kihasználva az olvasó kíváncsiságát és saját fantáziáját. Innentől kezdve válik ez a thriller igazán érdekessé és feszültséggel telivé, ugyanis megint csak előtérbe kerül az emberi elme bámulatos összetettsége, valamint az emberi előítéletek és hibák tragikus következménye.

A könyv szerzője végig fenntartja a bizonytalanság és homály látszatát, keverve mindezt a vészhelyzetbe került főhősnő kilátástalan helyzetével. És ettől olyan izgalmas a regény, hogy egy átlag emberrel, milyen nem átlagos dolgok történhetnek meg. Maga a bűntény elkövetője se egy hivatásos bűnöző, csupán egy lelkileg sérült ember, akit érzelmei egy bűncselekményhez vezetnek. És ez az átlagos főszereplő a hétköznapi bűnözővel egy mindennapi közegbe kerül be.

Az izgalom és a nyomozás benne vannak a regényben, a végkifejlet azonban kicsit alulmaradt. Túl hamar és hirtelen oldódik meg benne a bűncselekmény és kevés magyarázatot kap maga a bűntett, és ehhez társul még a nagyon banális indítóok, ami kiváltotta a bűncselekményt.

Mivel nagyon izgalmasan indul be a történet, ezért a befejezés is egy kellő csattanót kívánt volna meg, de szerintem ez elmaradt. Miközben folyamatosan vannak adagolva a csavaros fordulatok és a feszültséggel teli események, a megoldás azonban túl laposnak bizonyult nekem.

Mindenképp ajánlanám krimi vagy pszichothriller kedvelőknek, mivel maga a történet tényleg lebilincselő és izgalmas. De a karakterek ábrázolása, valamint a vége nem igazán kiemelkedő. Egyedül a történet vége váltott ki belőlem némi csalódást, talán azért is mert saját fantáziám, egészen más bűnözőt gondolt ki az előzmények után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember agya nagyon érzékeny jószág. Könnyedén megtéveszt bennünket, pedig nem is feltételezünk róla ilyesmit. Aztán meg csúnyán megbüntet minket, ha nem törődünk vele.

Cím: Ne ébrejd fel!
Szerző: Liz Lawler
Kiadó: Lettero Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Ragasztott
Oldalak száma: 392

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Cím: Olga
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 288

Az önfejlesztő és önismereti könyvek az utóbbi években egyre népszerűbbek és egyre kedveltebbek lettek. Én is szoktam ilyen könyveket olvasni, mert nagyon motiválónak és inspirálónak tartom őket.

Életünk során sok olyan kérdés és feladat merülhet fel, amelyekre érdemes tudatosan odafigyelni és dolgozni rajtuk. Mindenki életében előfordulhat az, hogy egy olyan problémával vagy akadállyal szembesül, amikor jól jöhet egy életmódbeli tanácsadás vagy esetleg egy konkrét segítség is.

Kárpáti Boglárka önismereti és önfejlesztő könyve nagy segítséget tud ebben nyújtani. Én kíváncsian és lelkesen kezdtem neki könyvének, és bevallom nagy elvárásokkal is, mivel már sok ilyen jellegű könyvet olvastam. Magasra tettem a mércét, de Kárpáti Boglárka könyve felülmúlta az elvárásaimat. Annyira könnyed, humoros, vicces, de kellően szókimondó és lényegre törő a mondanivalója, hogy azonnal rabul ejtett. Ezt a hatást csak még jobban növelte az a tudat, hogy mindezt egy nő írta le, hiszen eddigi önismereti olvasmányaim főleg férfi szerzőktől származtak.

Kárpáti Boglárka önismereti útikönyve egyfajta biztos alap mindazok számára, akik tudatosan élik életüket és akik célzottan dolgoznak rajta.

A boldogság, a lelki béke és az érzelmi kiegyensúlyozottság gyakorolhatók, tanulhatók és elsajátíthatók. Számomra ez a legfontosabb üzenete ennek az útikönyvnek, amit a szerző sok személyes példával alá is támaszt. A könyvnek van egyfajta pozitív kisugárzása, és mivel nem lineáris a felépítése, ezért szinte bárhol ki lehet nyitni és tanulni belőle.

Nekem nagyon tetszett a könyv felépítése, megkezdve a szerző személyes bevezetésétől egészen a záró gondolatokig. A könyv három fontos része útbaigazodást, motivációt és bátorságot ad a saját életfelelősség felvállalásához.

Tartalmilag nagyon fontos és hasznos információkat ad át, szerkezetileg pedig nagyon megnyerő, mivel egyszerű és közvetlen a közvetítési módja.

Fiatal anyaként és nőként, úgy érzem sokat adott nekem ez a könyv, egyfajta felüdülés és megerősítés volt önismereti utamon. Megfelelő minták és szokások hiányában sokaknak segíthet egy ilyen jellegű könyv, főleg az egyéni felelősségvállalás, a helyes döntések és az önismeret útján.

A könyv rengeteg teret ad az elmélkedésre, a dacolásra és a visszakérdezésre. Én ilyen szemmel olvastam végig, tudván azt, hogy a könyv igazi hatása napokkal a befejezése után jön meg igazán, mikor is én, mint olvasó, megemésztem, feldolgozom és elmerengek a könyvben olvasottakon.

Ez a könyv nagyon jó kiindulópont az önismeret és az önfejlesztés útján, mivel nagy hangsúlyt fektet az önbecsülés jelentőségére. Nem a könyv a megoldás minden emberi problémára, de bizony nagy segítség az eligazodásban és a bizonytalanságban.

Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mivel egyszerű és érthető a nyelvezete, kevés benne a szakkifejezés és a túlmagyarázkodás.

Amit én kicsit hiányoltam a könyvben, az a szerző személyes előéletéről való részek voltak, ami nagyon érdekelt volna. Úgy éreztem ettől még hatásosabb lett volna, ha személyes útvonalán keresztül támasztja alá az elmondottakat. Vannak erre utalások a könyvben, de ennél több is belefért volna, mert számomra ettől igazán hiteles egy önismereti könyv. Személyes praktikákat vagy tippeket is szívesen olvastam volna, ezek azonban nem igazán vannak jelen a könyvben.

Ennek ellenére egy átfogó és tanulságos önismereti könyvnek tartom, amit bármikor szívesen újra olvasnák. Nagyon motiváló és lelkesítő, bátorítás a saját élet megélésére és a valódi arc felvállalásához.

Kárpáti Boglárka ezt nagyon szépen kifejti könyvében, magával ragadó és inspiráló olvasmánya. Nincs benne mellébeszélés vagy túlmagyarázás, nem probléma orientált, hanem cél- és megoldás orientált.

Csak ajánlani tudom, jó átlapozni, elmerengeni az üzeneteken és tovább gondolni a leírtakat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Minden úgy történik, ahogyan azt tudatosan vagy tudat alatt megteremted.

Cím: Hogyan éld a saját életed
Szerző: Kárpáti Boglárka
Kiadó: Mental Energy Bt.
Kiadás éve: 2018
Borító: Puhatáblás
Oldalak száma: 192

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

Cím: A felolvasó
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 254

Számomra nagy falatnak bizonyult Lauer Gábor második könyve, főleg úgy, hogy első könyvét még nem olvastam, ezért nem is igazán tudtam mire számíthatok. A könyv borítója és fülszövege alapján semmiképp nem egy tündérmesére számít az ember, jóval inkább egy kriminek gondoltam én is.

A könyv elolvasása után, valahogy még mindig a hatása alatt vagyok, és nehezen tudok kiigazodni az érzelmek és gondolatok között, amelyeket ez a könyv váltott ki belőlem. Ambivalens érzéseim nagyon is jól visszatükrözik azt a történetet, amit Abel Ector atya, a könyv főszereplője, az olvasó elé tár.

A történet kezdete felkeltette a figyelmemet, főleg az a misztikum és titokzatosság, ami a könyv főszereplőjét, egy álszent papot, ölel körül. Kicsit borzongósan és rejtélyesen indul be a történet, egy átlagosnak és unalmasnak tűnő szombat estén. De ez a hatás csak néhány pillanatig tart, hiszen néhány oldal olvasása után minden szál összekuszálódik, a jelen váltakozik a múlttal, a fantázia és a valóság közötti határ pedig szinte már el is mosódik. A szombat esti történet csúcspontja egy rejtélyes találkozás, Abel atya és egy misztikus fenevad között. Ez a találkozás egy olyan sorozatláncot indít be, ami sokszor logikus ésszel nehezen érthető vagy követhető.

Innentől kezdve egy olyan történet veszi kezdettét, ami egyfajta verseny az idővel, a fenevaddal és az atya lelkiismeretével. A jelenbeli történésekre fény derül, miközben a cselekmény ugrál a jelen és a múlt között, magyarázatot adva ezáltal Abel atya cselekedeteire. Egy egészen negatív kép kezd kialakulni erről az álszent és vallásosnak nevezett emberről, miközben a visszaemlékezések által furcsa hangok, ismeretlen szereplők és múltbéli események kerülnek napvilágra. Ezáltal az olvasó egy olyan környezetbe kerül, ahol nehéz a valóságot az illúziótól elválasztani. Abel atya fizikai és mentális megpróbáltatásai, lelkiismeretének komoly harcát adják vissza, egyfajta elszámolás ez a múlt cselekedeteivel.

Én személy szerint könnyen haladtam a könyv olvasásával, de ennek ellenére sokszor kerültem olvasási válságba vele, mert sokat dacoltam és küzdöttem vele. Különösnek tartottam azt a fajta misztériumot és rejtélyt, ami végig jelen volt a cselekmény felépítésénél, de helyenként túl bonyolítottnak tartottam a történetet. Abel atya karaktere nagyon visszataszító, modora és megjelenése nagyon antipatikus. Ehhez társul a könyv enyhén szólva vulgáris nyelvezete, ami nagyon messze áll tőlem, de ebben az esetben nagyon jól párosult a főszereplő karakteréhez. Sok olyan dolog volt benne, amit nem értettem és talán értelmetlennek is tartottam.

A könyv elején felvázolt Lacorta térkép számomra nem sokat adott hozzá a könyvhöz, nem igazán találtam fontosnak, mivel az egész könyv valójában csak egy személy körül forog. Nekem az egész könyv egy monológnak tűnt, egy belső viaskodásnak, egy megtébolyult ember harca a lelkiismeretével.

A visszatérő motívumok, mint a fenevad és a vörös szín, tetszettek, mert ezek által jobban meg lehetett érteni a történetet. Amúgy is, ennél a könyvnél csak úgy működik az összkép, ha az ember minden egyes részletre odafigyel, mert ezek szorosan összefüggnek egymással.

A könyv befejezésével még mindig úgy érzem, hogy maradtak olyan részek, amelyek homályosak és érthetetlenek számomra. Kevés benne a szereplő, és az a néhány is csupán mellékszálként tűnik fel.

Én egy hátborzongató és feszültséggel teli krimire számítottam, de nem ezt kaptam. Ez egy misztikus, fantáziadús és összekuszált történet, ami egyáltalán nem hibátlan, de van benne bőven titokzatosság, rejtélyesség és misztérium.

Ha valaki szereti a fantasztikus és misztikus könyveket, akkor ezzel a könyvvel jól jár, mert ebben aztán a fantázia és a fikció határtalan.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csakhogy a könyveket írók követik el. És az írók… Az írók honnan tudnák, miképp működnek ezek a dolgok a valóságban?

Cím: Mindenvörös
Szerző: Lauer Gábor
Kiadó: Underground Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Puhatáblás
Oldalak száma: 305