Könyvkritika

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

Cím: A házasságtörő
Szerző: Noelle Harrison
Kiadó: Tericum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2011
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 424

Az első történelmi regény, amit C. W. Gortner-től olvastam az „A királynő esküje”. Nagyon megkedveltem a szerző stílusát, és mivel szeretem ezt az irodalmi műfajt, ezért több könyvet is szeretnék Gortner-től olvasni. A legjobban az fogott meg az ő stílusában, hogy korhűen ábrázolja a történelmi eseményeket, alaposan és pontosan meséli el az adott korszakot. Az írói fantáziát leginkább a szereplők kidolgozásában láttam, ami nagyon szimpatikus volt, mert így a száraz történelmi események egyensúlyban maradtak a könyv regényesített részeivel.

Értékes és tartalmas regénynek tartom, mert a könyv nem csak arra összpontosít, hogy bemutassa a 15. századi Spanyolország politikáját, hanem Kasztíliai Izabellát nagyon körülményesen és emberien mutatja be.

Nagyon sok új információt és történelmi adatot tudtam meg a könyv segítségével. Az, hogy ez a könyv egy olyan meghatározó női történelmi személyiséget dolgoz fel, akinek uralkodása, élete hatással volt az Újvilág felfedezésének elindításához, csak még többet hozzáadott a könyv értékéhez.

Kasztíliai Izabellát tíz évesen ismerjük meg, akit fivérével együtt, anyjától elszakítva, Henrik király udvarába küldik. Nehéz élet és sors vár rá, ugyanis a királyi intrikák és cselszövések áldozata lesz, de tizenhét évesen, Kasztília trónörököse lesz. A királyi koronát sok harc és küzdelem árán sikerül megőriznie, de harcos szellemének, katolikus hitének és női bátorságának köszönhetően, sikerül neki egyesíteni egy széthullott országot és előrelátóan uralkodni.

Annak ellenére, hogy Izabella karaktere sokszor ellentmondásos, nehezen követhető, azért mégis kiemelkedő és figyelemre méltó uralkodásának kora. Karaktere izgalmas és feszültséggel teli, bár cselekedetei néha megkérdőjelezhetők.

Történelmi regényként igazán pörgős és szórakoztató, ugyanis korhű, hiteles és könnyed. Sokkal szórakoztatóbb és személyesebb élményt nyújt így megismerni a történelem eme korszakát, mint száraz adatokat olvasni vagy tanulni iskola padokban ülve.

Gortner nagyon ügyesen bánik a szavakkal és a mondatszerkezetekkel, a könyv csak úgy olvastatja magát, miközben egyik fontos esemény követi a másikat. Izabella mellett még sok egyházi és politikai személyiséget ismerhetünk meg, akiknek ugyanúgy betekinthetünk belső vívódásaikba és cselekedeteik indítékaiba.

Olvasóként együtt haladtam és sodródtam én is az eseményekkel és váltam a könyv részévé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senki sem hitte volna, hogy nagy tettekre születtem.

Cím: A királynő esküje
Szerző: C. W. Gortner
Kiadó: Tericum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2013
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 448

Meglepett ez a könyv, ugyanis ez az első könyvem, amit Guillaume Musso-tól olvasok és tetszett. A könyv borítója egyáltalán nem fogott meg, de maga a történet az igen.

Nagyon bájosan indul a kerettörténet. Adott egy repülőtér, egy férfi és egy nő, valamint két mobiltelefon. A zsúfolt és hektikus várakozóteremben egymásba ütköznek és a nagy kapkodásban, véletlenül elcserélik mobiltelefonjaikat. Mire erre rájönnek, már több ezer kilométer választja el őket egymástól. Két teljesen különböző életet élnek, a világ két teljesen ellentétes pontján. Madeline, Párizsban üzemelteti virágboltját, Jonathan San Fraciscoban vezet egy éttermet. Mindketten engednek a kíváncsiságnak és a csábításnak és belenéznek a másik telefonjába. Az üzeneteket, leveleket olvasva olyan titkot fedeznek fel egymásról, ami végül is összeköti őket. Miközben egymás üzeneteit közvetítik a másiknak, rendeléseket, foglalásokat adnak át a másiknak, olyan személyes dolgokat is megtudnak egymásról, ami egy közös pont lesz a regény további részeiben.

Musso regénye igazi lendületes és bájos romantikus történet, vegyítve némi misztikus, sorsszerű és krimi elemekkel. Ebből a szemszögből közelítve egyáltalán nem tűnik véletlenszerűnek Madeline és Jonathan találkozása, valamint telefonjaik elcserélése. A feszültség fokozását és az érdeklődés fenntartását úgy oldja meg a szerző, hogy a két főszereplő váltott nézőpontjain keresztül ismerteti velünk az eseményeket.

Eleinte kicsit kaotikusnak és értelmetlennek tűnik a sok elem keverése, ugyanis romantika, misztikum és krimi, kicsit soknak tűnhet egy regényben. De szerintem Musso ezt jól megoldotta és ezáltal kellemes és könnyed olvasmánnyá vált regénye. A romantikus szál a legdominánsabb a regényben, ezért is kicsit eltörpül mellette a krimi szál, ami kicsit kidolgozatlannak tűnik. Romantikus krimiként van hirdetve, két olyan műfaj, ami kedvenceim közé tartozik, de szerintem ez inkább romantikus regény, mint krimi. És ha mindez nem lenne már így is elég, egy kis thriller is belekeveredik a regénybe, mikor a két főszereplő megismeri a másik rejtett titkát a múltról és közös nyomozásba kezdenek.

A könyv hangneme és stílusa megnyerő, főleg az a melankolikus hangulat ami árad a sorokból. Egyfajta reménység és biztatás jön át a könyv lapjairól, az életbe és az emberiségbe vetett hit, miszerint mindig újra lehet kezdeni, mert az élet mindig ad egy új esélyt. Ugyanakkor el is gondolkodtat a regény: Mi a Sors és mi a Véletlen?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak akkor leszel jobban, ha végre megszabadulsz a kísérteteid terhétől.

Cím: Az angyal hív
Szerző: Guillaume Musso
Kiadó: Park Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Puhatáblás, Ragasztókötött
Oldalak száma: 411

Sajnos ez a könyv nem pont az volt, mint amire én számítottam a fülszöveg alapján. Könnyed olvasmány, de kicsit talán túl egyszerű, kidolgozatlan és száraz is.

A regény cselekménye két szálon fut. A múltbéli események során egy fiatal cselédlányt ismerünk meg, aki Londonba szökik egy jobb élet reményében, ott azonban a sors közbe szól és élete váratlan fordulatot vesz. Több mint kétszáz évvel a múltbéli események után, Harry Flint költözik be, Anne, a cselédlány egykori otthonába. Harry épp egy válást próbál kiheverni és az újrakezdés lehetőségét keresi új otthonában. Családfájának kutatása során olyan titkokat fedez fel, amelyek valamilyen szinten összekötik őt a múlttal, ugyanakkor lehetőséget adnak neki egy újabb szerelem kezdetének.

A két szálon futó történet izgalmasa, de sajnos Anne története valahogy háttérbe szorul, több hangsúly van a jelenbeli Harry történetén. A szerelemi, romantikus szál erősen végigvezeti a regény esemény fonalát, de kevés benne a címben említett szellemjárás. Ezért is szerintem kicsit megtévesztő és nem helyénvaló a könyv címe, ugyanis a szellemjárás csak egyik mellékszála a cselekménynek, de semmiképp nem ez a legmeghatározóbb a könyvben.

A két történet összekapcsolódik és a múlt hatással van a jelenkori eseményekre is. A krimi és a romantika áll egymással szemben, de sajnos mindez eléggé középszerűen van leírva és kidolgozva. Szerintem Anne története több figyelmet is elbírt volna, ezt a részt valahogy túl rövidnek és hiányosnak tartottam.

Mivel én szeretem a rövid fejezeteket, ezért számomra egyáltalán nem volt zavaró a gyors és éles váltás a két különböző idősík között.

Ami tetszett a könyvben és ezt mindenképp szeretném kiemelni, azok a rövid kis idézetek, amelyek minden fejezet elején olvashatók voltak. Számomra ezek megnyerőek és tetszésemre voltak.

A könyv borítója is szép, ezért és a könyv címéért vettem meg, de mint kiderült a cím elég csalóka. Tehát ha valakit pont a szellemek világa érdekel, akkor az csalódni fog, mert ez a könyv nem arról szól. Ez inkább egy szerelmi történet, némi krimi elemekkel vegyítve.

Nem mondhatom, hogy ez a könyv színvonalas irodalmi olvasmány, de egyszeri olvasásnak megfelel. Unalmas, borongós estéken megfelel mint kikapcsolódási lehetőség. De nem az a könyv, ami mély nyomokat hagy az olvasóban vagy elgondolkodtat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, milyenek a nők. Ha gyűlölnek valakit, a végén beleszeretnek.

Cím: Szellemjárás
Szerző: Alan Titchmarsh
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2013
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 374

Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv jobb legyen mint amire számítottam, ez legtöbbször fordítva szokott lenni. „A dzsihád jegyese” ennek tipikus példája, ugyanis úgy gondoltam, hogy már semmi újat nem tud leírni az iszlámról, hiszen ma már egyre több könyv foglalkozik ezzel a témával és már mindent kiaknáztak ezzel kapcsolatban. Ez a könyv azonban egyszerre volt sokkoló, megdöbbentő és elgondolkodtató. Még egy bizonyíték arra, hogy az Iszlám Állam mennyire ki tudja használni az emberek tudatlanságát, valamint a saját javára tudja fordítani a modern technológia kínálta lehetőségeket.

Ez a történet nem csak azért izgalmas, mert igaz történet alapján íródott meg, hanem azért is, mert egy olyan intim és személyes megvilágításból mutatja meg az iszlám szervezetek működését, amit eddig kevesen írtak így meg.

A könyv szerzője, Anna Erelle, aki álnév alatt írta meg könyvét, sok embert megdöbbentett és elrémisztett személyes történetével. Az álnéven publikáló fiatal francia újságírónő, több hónapos oknyomozó munkája során, feltárja olvasóinak azt, hogy hogyan is működnek ezek a terrorszervezetek, miként csábítanak magukhoz és manipulálnak egyre több európai nőt, valamint hogyan használják ki a közösségi felületeket, terrorcselekmények szervezéséhez. A könyv szerzője saját történetét, egyfajta krónikát ír le, melyben egy terroristavezér jegyeseként sikerül neki, az iszlám állam belső köreihez eljutni és hasznos információkat megszerezni. Kutató munkája során betekintést nyerünk az iszlám szervezetek működésébe, a virtuális tér veszélyeibe, valamint az iszlám szervezetek politikai és vallási meggyőződéseibe.

A könyv cselekménye és története nagyon izgalmas és eredeti, ezért jó sok gondolkodni valót adott nekem mint olvasó. Először is egyre jobban kezdtem megérteni azokat a nőket, fiatal lányokat, akiket ezek a szervezetek megszereznek maguknak, ugyanis nagyon ügyesen kihasználják a fiatal lányok, nők bizonytalanságát, tudatlanságát, céltalanságát és csalódottságát.

Ugyanakkor végig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudott az írónő ennyire bátor lenni, hogy önkényesen belevetette magát egy ilyen szélsőséges és veszélyes helyzetbe. Ezért is tartom ezt jó könyvnek, ugyanis a szerzőnek egy olyan karaktert és személyiséget kellett magára öltenie, amit valahogy össze kellett egyeztetni a valódi személyiségével. Külön dicséret és plussz pont ezért.

Nehezen tudtam úgy elolvasni ezt a könyvet, hogy ne hagyjon bennem mély nyomokat. Ugyanis elképesztő az a bátorság és elszántság, ahogyan Anna nap mint nap kapcsolatban van egy hidegvérű gyilkossal, még akkor is ha mindez „csak” virtuálisan valósul meg.

Nem azért lett különleges ez a könyv, mert annyira eseménydús, hanem azért mert teljesen realista és őszinte. Őszinte vallomás az iszlám állam toborzási műveleteiről és megható történet, ugyanis nap mint nap egyre több kiszolgáltatott és sebezhető lány, nő kerül be ezekbe a szervezetekbe.

Mivel a könyv esemény vezetése nagyon lebilincselő, ezért könnyen és gyorsan lehet haladni vele. A könyv személyes jellege, valamint a kettős identitás megélése volt számomra a legérdekesebb az egész könyvben.

Az egyre aktuálisabbá vált kérdések a terrorizmussal kapcsolatban, mai napig égető témákat feszegetnek. A legelszomorítóbb az egészben, hogy mindaz ami leírásra került ebben a könyvben nem fikció, hanem brutális valóság. Ez a jelenünk amiben élünk. De akkor mi is a feladatunk nekünk, akik ebben a jelenben élünk? Hol a határ? Hogyan lehet ezt megakadályozni? Ki a felelős?

Nehéz és égető kérdések ezek, amelyek nyitva maradnak a könyv elolvasása után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) az ember általában nem egyedül hozza meg a döntést: mindig van valaki a környezetünkben, aki átformál és buzdít abban, hogy a tettek mezejére lépjünk.

Cím: A dzsihád jegyese
Szerző: Anna Erelle
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Puhatáblás, Ragasztókötött
Oldalak száma: 272

„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.

Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.

Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.

Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.

Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.

Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.

Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.

Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.

Cím: A zsidó menyasszony
Szerző: Margit Patrícia Eszter
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Cérnafűzött, Keménytáblás
Oldalak száma: 634

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

Cím: A láthatatlan fény
Szerző: Anthony Doerr
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 544

Nagyon szeretek olvasni, és legtöbbször próbálok irodalmilag minőségi könyveket olvasni, de néha úgy érzem, a legjobban egy olyan könyv tud kikapcsolni, amiből elég néhány oldal olvasása és máris jobban érzem magam tőle. Ilyenkor olyan könyveket szoktam választani, amelyek a személyiségfejlesztő vagy egészséges életmód kategóriába sorolhatók.

A „Mondj le róla és… nyerj!” című könyvet pont egy ilyen hosszú, pihenős hétvégén olvastam, és kikapcsolódásnak teljesen megfelelt. Nem mondanám azt, hogy a legmagasabb szintű személyiségfejlesztő könyvekhez tartozik, de azért van benne néhány hasznos gondolat és praktikus életmódbeli tanács.

Maga a könyv nagyon színes és vidám, tele van önismereti tesztekkel, rövid összefoglalókkal és mindennapi tanácsokkal.

Engem elsősorban a könyv címe fogott meg. Első ránézésre kicsit ellentmondásosnak tűnik a címe, ugyanis hogyan is lehetne többet nyerni abból, hogy lemondunk dolgokról?

Ez a könyv azonban pont azzal foglalkozik, ami a mai boldogság kutatás legfontosabb eredménye, mi szerint mindenki lehet boldog, ha azzá szeretne válni. Mindannyian a boldogságot kutatjuk és hajhásszuk, miközben fogalmunk sincs róla, hogyan is néz ki. Azt gondoljuk a boldogságot, tárgyak birtoklása, sikerélmények elérése, célok beteljesítése, feladatok elvégzése, listák kipipálása után tudjuk elérni. A könyv szerint pont ezért vagyunk boldogtalanok, mivel túl sok az igényünk, túl sokat birtokolunk és túl sok jelentéktelen dologgal foglalkozunk. A könyvben megfogalmazott „boldogságfék” szerint, több élvezetre és élményre van szükségünk, mint valódi tudásra vagy birtoklásra. A boldogságot csak úgy tudjuk elérni, ha életünket, környezetünket, szociális kapcsolatainkat megtisztítjuk minden szennyes, káros, haszontalan dologtól, és nem eredményorientáltakká válunk, hanem élményorientáltakká. Ez egy nagyon nehéz és kemény feladat, de hosszú távon kifizetődik.

Ebben a könyvben ötvöződik a modern boldogságkutatás- és a buddhista életbölcsesség, miszerint a boldogság igenis gyakorolható és tanulható. A könyv szerzője ezekre a bölcsességekre, valamint a tudományos kutatások eredményeire alapozza könyve nyolc egyszerű lépését, mely egy boldogabb és beteljesültebb élethez vezet. Az a jó ebben a nyolc lépésben, hogy ezek egymástól teljesen függetlenek és mindenki azt olvashatja el belőle, ami leginkább rá jellemző, vagy amivel leginkább van dolga. A lépések magukba foglalják a boldogság, öröm, kreativitás, idő, egészség, szabadság, lét, értelem fontosabb állomásait, melyek csak úgy valósíthatók meg, ha kevesebb az igényünk, kívánságunk, kényelmességünk, fogyasztásunk.

Nekem tetszett ez a nyolc lépcsős felépítése a könyvek, mert a boldogság kutatása nem csak a fizikai és anyagi létre alapszik, hanem az elme és lélek jólétére is. A kevesebb néha több elmélet szerint, itt is ez az ami kiemelkedik. Minél több felesleges és káros szenvedélytől, szokástól, tárgytól és embertől szabadulunk meg, annál több hely és idő marad, hasznos és értelmes dolgokra.

Ez egy nagyon egyszerű, könnyű és mindenki számára érthető kis könyv. Személyiségfejlesztő vagy önismereti könyvként teljesen jól megállja a helyét, de helyenként azért kicsit már túl szájbarágós a könyv üzenete, kevés benne a fantázia. Önfejlesztő útbaigazításnak felel meg a legjobban, azonban színvonalban hagy maga után kívánnivalót. De hát ezeket a könyveket, talán nem is ezért kell olvasni, hanem üzenetük miatt, amely jó kis támaszpont lehet saját önfejlesztésünk útján.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Önmagad megismerése a leghasznosabb minden tett közül.

Cím: Mondj le róla és...nyerj!
Szerző: Dr. Karin Lindinger
Kiadó: Holló és Társa Kft.
Kiadás éve: 2004
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 158

Nagyon nagy Jane Austen rajongó vagyok, ezért is fogott meg a következő könyv, “Longbourn árnyékában” ami persze össze se hasonlítható Jane Austen „Büszkeség és balítélet” könyvével, de annyira bájos és aranyos megközelítése ennek a remekműnek, hogy engem teljesen rabul ejtett és beleszerettem. Több olyan szerző könyvét is olvastam már, akik megpróbálták Jane Austen könyveit újragondolni és tovább folytatni, de sajnos ez legtöbbször sikertelenül valósult meg.

Jo Baker könyve szerintem nem egy utánzása Jane Austen stílusának, hanem egy egészen más megvilágítása a történetnek, ami néhol humoros, néhol egészen komoly.

Ez egy csodálatos romantikus és szerelmes regény, ami az eredeti történet egy másik felét mutatja be. Szerintem egészen szórakoztatóra sikeredett az eredeti történet újramesélése, egészen más megvilágításból ismerjük meg a Bennet család tagjait, valamint a szolgák életét.

Ebben a regényben most nem a Bennet lányokon van a hangsúly, hanem a szolgáké, a házvezetőnőé és a cselédeké a főszerep. Longbourn cselédei és szolgái épp úgy élnek meg intrikákat, romantikát és csalódottságot, mint az emeleten levő úri lányok.

A könyv olvasása során a szerző olyan élethelyzeteket, humoros eseteket és karakteres szereplőket állít az olvasó elé, ami egészen más megvilágításba helyezi a Bennet lányok életét és sorsát. Hiszen az a kényelmes és gondok nélküli élet, amit a Bennet lányok megéltek, csak a szolgák és cselédek áldozatos, hűséges és sokszor kemény munkájuk árán jöhetett létre.

Ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, mint az eredeti mű hátterének megábrázolását. Ezek a szolgák és cselédek ugyanúgy tele vannak álmokkal, célokkal, szívfájdalmakkal, csak élethelyzetükből és társadalmi rangbesorolásukból adódóan, egészen más eszközökhöz kell, hogy folyamodjanak.

A viktoriánus kor felidézése ebben a könyvben is elvarázsolt engem. Jo Baker ügyesen használta fel az eredeti műből jól ismert környezetet és szereplőket, de nem utánozta le Jane Austen stílusát. Itt most nem a nemesek életén van a hangsúly, hanem belelátni olyan eldugott helyekre és életekbe, amelyek lehet, hogy nem idézik fel a Jane Austen által ismert szellemes iróniát, de humoros és élethű megvilágításba helyezik az akkori szolgák életét.

Ebben a könyvben a korfestés, a társadalomrajz és a karakterek elegáns kidolgozása nincs olyan magas szinteken mint Jane Austen-nél, de én ezt most nem is hiányoltam.

Ez egy kendőzetlen, de mégis realisztikus és bájos szerelmi történet. Szerintem nagy hiba az eredeti műhöz hasonlítani és aszerint értékelni, hiszen ez egy méltó kiegészítése az eredetinek, de nem utánzása.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Sarah megértette, miért bűn a hallgatózás: mert az ember csak összezavarodik és boldogtalan lesz.”

Cím: Longbourn árnyékában
Szerző: Jo Baker
Kiadó: I.P.C. Könyvek Kft.
Kiadás éve: 2013
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 408

Életem első focis könyve amit olvastam, Csepelyi Adrienntől a „Belemenés”. Nőként elég nagy kételyekkel és bizonytalansággal kezdtem neki, főleg úgy, hogy nem is vagyok egy foci szakértő, de még rajongó se. Nagy falatnak éreztem ezt a könyvet, hiszen semmilyen viszonyítási alapom nincs hozzá, ezzel a könyvvel tényleg a sötétben tapogatóztam.

Eleinte nagy lendülettel vetettem bele magam és érdeklődéssel kezdtem el olvasni egy női szurkoló életét. Személyesen, egy női foci rajongót se ismerek, legalábbis nem ilyen fanatikusan szenvedélyeset mint maga a szerző.

Teljes nyitottsággal közelítettem meg ezt a könyvet, mert meg tudom érteni, mit jelenthet valakinek egy olyan szenvedély, ami az egész életére hatással van. Ezért is tetszett minden olyan rész, amiben a szerző a fociról már nem is úgy ír, mint egy eszköz vagy tárgy, hanem mint egy megtestesült élőlény. Számomra teljes mértékben érthető, sőt valahol szerintem minden ember életében szükséges lenne egy ilyen fajta rajongás, szenvedély valami iránt.

Miután átverekedtem magam nagy nehezen a sok focis információn, inkább arra koncentráltam, hogy megértsem és megfejtsem, hogy mi késztethette a szerzőt arra, hogy a fociról írjon egy könyvet.

Az első dolog amit kiemelnék az az önéletrajzi indíttatás. Szerintem a foci, egy fajta kapaszkodót és kiutat jelképez a szürke és monoton mindennapokból. A rajongás, a szurkolás, eleinte csak egy hobbi, ami idővel az ember mozgató erejévé válik. Nézni mások sikerét, együtt örülni a focisták eredményeinek, együtt szenvedni velük, talán elviselhetőbbé teszi a mindennapok nehézségeivel való szembenézést.

A másik fontos dolog, az az atipikus jellege a könyvek. Mintha egy provokáció lenne, egy szembemenés a társadalmi elvárásokkal és egyben a jól beidegződött előítéletek lerombolását is jelképezi. Csepelyi Adrienn úgy ír a fociról, hogy az ember, az ő könyvét olvasva sokszor megkérdőjelezi azt, hogy ez tényleg egy nő szájából hangzik el. Mert nem ezzel vagyunk megszokva, mert nem ezzel szocializálódtunk. Az ilyen jellegű sztereotípiák lerombolását nagyon is díjazom, ezért külön pont jár a könyvnek. Mert a szerző olyan tudással és szenvedéllyel rendelkezik, ami sok más férfi rajongót megszégyeníthet.

Az írónő kapcsolata és kötődése ehhez a sportághoz megint csak figyelemre méltó. Én sokszor éreztem azt, hogy a foci már-már megszemélyesül könyvében, mintha egy titkolt szerető helyét venné át. Ez a kapcsolat tele van szenvedéllyel, elkötelezettséggel, kitartással, hűséggel, vagyis mind olyan nemesi érzésekkel, melyek egy valódi kapcsolatban jelen vannak.

A könyv tele van érzelmi átélésekkel és mély lelki töltésekkel, melyek kicsit enyhítenek az információáradatokon. Az első fele szerintem érdekesebb és jobban ki van dolgozva, mert itt azért még meg van a katartikus élmény, következetesen végig kísérhetjük az írónő útját. Ez azonban valahogy megbomlik a könyv második felében, ott már kicsit kaotikusanak tűnik a sok szöveg és alig lehet valamit a szerző magánéletéről megtudni. Számomra zavaró volt ez a szakadék a könyv két része között.

A könyv azonban mindenképp egyedi, és nem csak azért mert női szerző ír a fociról, hanem azért is, mert a női focit és foci rajongást egészen más megvilágításba helyezi. Annak ellenére, hogy ez a könyv ízig-vérig foci, azért van benne néhány bölcs lélektani gondolat is. A rövid kis anekdotikus történetek, valamint a gyerekkori visszaemlékezések megtörték egy kicsit a foci vonalát, de ez csak még többet hozzáadott a könyvhöz.

Nem szeretem ha egy könyvnek van alcíme is, de ebben az esetben szerintem ez nagyon is helyénvaló. „Futball és egyéb társművészetek”, én ezt úgy értelmeztem, hogy van a foci és minden más mellette. Vagyis a foci mellett semmi más nem lehet már olyan fontos és szenvedéllyel teli. Csak a foci tudja megadni azt a mámort, katarzist, beteljesülést, amit semmi más.

Én ezt a könyvet így foglalnám össze: A kilátástalanságtól a beteljesülésig.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A győzelemmel egy nagy baj van csupán: mindent megváltoztat. Mert ha egyszer már elhitted, többé nem tudod nem elhinni, hogy lehetséges.

Cím: Belemenés
Szerző: Csepelyi Adrienn
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Kötve, Védővel
Oldalak száma: 306