Könyvkritika

Mörk Leonóra: Ezüstszélű felhők

Ez a novelláskötet azokból az apró, hétköznapi pillanatokból építkezik, amelyek mellett sokszor észrevétlenül elmegyünk. Egy félbemaradt mondatból, egy furcsa emlékből, egy szelídített vadkacsából, egy váratlan döntésből vagy egy tepsi frissen sült pogácsából. És éppen ettől lesz annyira emberi. Mörk Leonóra finoman ironikus, mégis érzékeny hangon ír arról, hogyan bújik meg a jelentőség a legkisebb részletekben is. Nem nagy drámákat tár elénk, hanem olyan belső rezdüléseket, amelyeket talán mindannyian ismerünk: a...

Tovább...

Róza Kata: Búgócsiga

Róza Kata legújabb könyve egy olyan történet, amely nem egyszerűen a múltba vezet vissza, hanem egyenesen azok közé a kimondatlan sebek közé, amelyeket családok, barátságok és szerelmek generációkon át hordoznak magukban. A regény egyik legerősebb rétege számomra az, ahogyan az 1956-os forradalom nem pusztán történelmi háttérként jelenik meg, hanem emberi sorsokon keresztül válik átélhetővé. Lukács Ervin történetében ott van a szabadságvágy, a félelem, a veszteség, a szerelem és az a...

Tovább...

Daisy Wood: Berlin betiltott könyvei

Daisy Wood regénye két nő történetén keresztül beszél múltról, titkokról, félelemről, árulásról és arról, hogy a történelem sebei nem mindig zárulnak le egyetlen nemzedék alatt. A regény szépen mutatja meg, hogy a múlt nemcsak emlék, hanem örökség is. Egy régi napló, egy elfeledett név vagy egy bátor döntés képes új fényt vetni mindarra, amit egy család addig igaznak hitt. Freya és Maddie története ezért nemcsak történelmi utazás, hanem érzelmi nyomozás...

Tovább...

Elif Shafak: Tekintet

Elif Shafak Tekintet című regénye kétségtelenül különleges és mély gondolatokat hordoz a szépségről, a testképről, a társadalmi ítélkezésről és arról, hogyan formál bennünket mások tekintete. A négyszáz évet átívelő idősíkok, a gyakori kitérők, a mítoszok és filozófiai elmélkedések azonban sokszor megtörték a cselekmény lendületét, így olvasás közben inkább elveszettnek éreztem magam, mint kíváncsinak. A szereplők sorsa érdekes volt, de számomra nem alakult ki az az érzelmi kötődés, amely végigvitt volna...

Tovább...

Szentesi Éva: Míg a halál nem választ

Szentesi Éva Míg a halál nem választ című könyve számomra egy olyan olvasmány volt, ami egyszerre fájdalmas, megrázó, néha szinte elviselhetetlenül őszinte, mégis különös módon felszabadító. Ez nem egy győzelmi történet a betegségről. Nem egy szépen felépített hősmese arról, hogyan lehet mindent legyőzni akaraterővel, bátorsággal és pozitív gondolkodással. Sokkal inkább egy lecsupaszított, kegyetlenül emberi vallomás arról, mi történik akkor, amikor az élet újra és újra szembesít minket a saját törékenységünkkel....

Tovább...

Fábián Janka: Millenniumi napló

Fábián Janka ebben a kisregényben méltó és érzelmes búcsút vesz a „naplóktól”, amelyek generációkon át vezették végig az olvasót egy család nőtagjainak sorsán keresztül. A mostani történet középpontjában Blanka áll, az Ónody család legkisebb gyermeke, aki 1896-ban, a Millennium évében lépi át a felnőttkor küszöbét. Ez az időszak nemcsak Magyarország történelmében különleges, hanem Blanka életében is fordulópontot jelent. Éppen befejezi az iskolát, maga mögött hagyja a gondtalanabb leányéveket, és lassan...

Tovább...

Bauer Barbara: A múlt ereje

Ez a regény egy igazi nagyívű családtörténet, amelyben a múlt nem lezárt fejezetként, hanem élő örökségként van jelen. A történet ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért, de közben sokkal többet ad egyszerű folytatásnál: generációkon átívelő sorsokat, történelmi fordulópontokat, családi legendákat és azt a mély felismerést, hogy az ember soha nem teljesen önmagában áll a világban. Nagyon szerettem benne, ahogyan az ismert történelmi alakok – Munkácsy Mihály, Jókai Mór,...

Tovább...

Christy Lefteri: A lángok kialszanak

Ez a regény egy nagyon erős és fájdalmas alaphelyzetből indul: egy család elveszíti az otthonát egy pusztító görögországi futótűzben, és a tragédia után mindenkinek másképp kell szembenéznie azzal, ami megmaradt, vagy éppen azzal, ami örökre elveszett. A történet egyik legérdekesebb része számomra Irini belső vívódása volt. Az, ahogyan a gyász, a düh és a tehetetlenség lassan összesűrűsödik benne, majd egyetlen pillanat alatt olyan döntésbe sodorja, amelyet később már nem lehet...

Tovább...

Amélie Nothomb: Oda se neki!

Ez a kisregény egy megrázó, különös és fájdalmasan szép olvasmány. Amélie Nothomb gyermeki nézőpontból mesél félelemről, szeretetről, kiszolgáltatottságról és túlélésről, ami elsőre szinte már túl egyszerűnek tűnik, mégis nagyon mélyen hat az olvasóra. A történet középpontjában a négyéves Adrienne áll, aki egy nyarat tölt az anyai nagyanyjánál. A nagyanya háza nem egy biztonságos menedék, sokkal inkább egy fenyegető, rideg és érthetetlen világ, ahol Adrienne nem tudja pontosan megnevezni, mi történik...

Tovább...

Alice Feeney: Higgy nekem

Ez a történet már az első mondataival és gondolataival beszippant, mert rögtön arra épít, hogy az igazság soha nem teljesen egyértelmű. Mindenkinek megvan a saját verziója a múltról, a sérelmekről, a bűnről és az ártatlanságról, az olvasó pedig már a kezdetektől érzi, hogy ebben a történetben semmi sem az, aminek elsőre látszik. A regény egyik legerősebb eleme éppen ez a folyamatos bizonytalanság, hiszen ugyanannak az eseménysornak megannyi változata tárul elénk,...

Tovább...