emlékirat

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Mikor először kezembe vettem ezt a könyvet, fogalmam se volt mire számíthatok, a könyv borítója és címe nagyon megfogtak, de bevallom kicsit szkeptikusan kezdtem neki. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy megfejtsem a könyv címét, még mielőtt el is olvastam volna. Erre a rejtélyre azonban már a könyv legelső oldalán fény derül, ami egy egészen különleges történetet indít el.

Ez a könyv, számomra egészen más megvilágításba helyezte az autizmust, és rengeteg hasznos információval látott el, ami segít jobban megérteni azok életét, akik valamilyen testi- vagy szellemi fogyatékossággal élnek.

Daniel története azért is különleges mert ő meséli el, az ő szemszögéből jeleníti meg különleges világát.

A könyv alcíme „Egy autista zseni memoárja”, de itt valójában egy zseni autistával áll szembe az olvasó. Hihetetlen őszinteséggel és rendkívüli profizmussal írja meg történetét, ami nem csak hogy inspiráló és megható, de ugyanakkor egyedi és különleges.

Daniel, Angliában él, egy több gyerekes család elsőszülöttje, aki az autizmusból egy előnyt kovácsolt magának. Elképesztő az ő világa, ahol minden számnak és szónak külön alakzata, színe, formája és textúrája van. Emellett könnyen és hamar sajátít el bármilyen idegen nyelvet, sőt egyet saját maga fejlesztett ki. Bár nehezen épít szociális kapcsolatokat, nehezen tudja érzelmeit kifejezni és megérteni mások érzelmi megnyilvánulását, mégis sokat fejleszti magát ezen a területen is.

Egy fajta leküzdhetetlen önállóság, ambiciózus, akaraterő vezérli, ami egyre jobban motiválja és erősíti.

Számos tudós és orvos mai napig is próbálja megfejteni ennek a rejtélyes betegségnek az okait és megmagyarázni hogyan is hat ez az emberi agyra, mégis mai napig számos rejtély veszi körül az autizmust. Daniel könyve pont ezt a rejtélyt fejti meg és ad magyarázatot nagyon sok autizmussal kapcsolatos kérdésre.

Daniel nem megy bele a tudományos magyarázatokba és kísérletekbe, sokkal inkább személyes és hiteles tapasztalatát adja át emlékiratában.

A könyv tele van matematikai gyakorlatokkal, logikai megfejtésekkel és nyelvtani magyarázatokkal, amelyek önmagában unalmasak lennének, de ahogy mindezek szorosan összekapcsolódnak Daniel életével, mégis érdekessé teszik.

Ez nem egy pörgős, eseménydús memoár, sokkal inkább egy lassan folydogáló, a részletekben elmerülő történet. A számok, színek és formák egy fajta misztikus világot alkotnak ebben a könyvben, valahogy minden új értelmet nyer.

Engem elvarázsolt az a misztikum és az a világ, amiben minden szónak és számnak különleges jelentése van. Ez valahogy kiszínesíti azt a világot, amit sokan csak logikus észérvekkel próbálunk megközelíteni, miközben egy tárgy vagy élőlény sokkal több is lehet, mint amit megtapasztalunk.

Daniel elszántsága és akaratereje, zseniális elméje, nem csak odáig vezetett, hogy mára már önállóan él egy boldog párkapcsolatban, hanem hivatásának és céljának tűzte ki, megismertetni egyre több emberrel az autisták különleges világának működését.

Érdemes elolvasni könyvét, egyedi és különleges élményt nyújt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell fogyatékosnak lenned ahhoz, hogy másmilyen legyél, mert minden ember másmilyen.

Kék napon születtem Book Cover Kék napon születtem
Daniel Tammet
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla
272

5 legjobb memoár

A memoár, emlékirat könyvek számomra a szépirodalom egyik legfontosabb műfajai közé tartoznak. Ezek az önéletrajzok, olyan emberi sorsokat és társadalmi vagy történelmi eseményeket mesélnek el, amelyek amellett hogy valóságosak és egy fontos emberi cselekedetet vagy megélt traumát közvetítenek, saját állásponttal rendelkeznek és egy szubjektív szemléletmódot mutatnak meg.

Egy memoár, része a történelem alakulásának, persze mindez szubjektív módon, ugyanakkor pont ez a szubjektivitás az, ami egy ilyen műfajú könyvnek hitelességet, önigazoló jelleget és személyességet kölcsönöz.

Ebben a kategóriában olyan könyveket sorolok fel, melyek szívszaggató és gyakran igazságtalan élettörténeteket mesélnek el, olyan intim és személyes hangnemben, ami értékes és kiváló remekművekké titulálja őket.

  1. Edith Eva Eger: A döntés

Dr. Edith Eva Eger, egy nemzetközileg elismert pszichológus, aki egy felejthetetlen, lebilincselő és tanulságos emlékiratot és egyben személyiségfejlesztő könyvet is írt.

A magyar származású írónő könyve személyes tapasztalatra épül, saját történetét meséli el, mindazt a borzalmat amit átélt és túlélt a 2. világháborúban. Sok ilyen könyvet olvashatunk ebben a kategóriában, de dr. Edith Eva Eger könyve túlmutat ezen a szörnyű valóságon és felülemelkedik az átélt traumákon, azáltal, hogy megbocsátva önmagának és a múltnak, képessé válik élvezni az életet és ezt a képességet másoknak is továbbadja.

  1. Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Ez az őszinte hangvételű, olykor hátborzongató, de ugyanakkor felemelő kortárs regény, napjaink egyik leghűbb tükre a valóságnak.

Ezt a könyvet nem lehet elfelejteni, nem lehet kihagyni részeket belőle, nem lehet letenni, csak végig olvasni lehet.

Szinte hétköznapi történetnek tűnik Éva története, mégis olyan különleges és egyedi. Attól válik olyan különlegessé, hogy az egyszerűen és tisztán megfogalmazott mondatokban, ott rejlik a bátorság, az őszinteség, a fájdalom és az öröm is.

  1. Heather Morris: Az auschwitzi tetováló

Ez egy megrázó, igaz történet a 2. világháború borzalmas haláltáborairól, valamint az élet győzelme a halál és a gyűlölet felett. Az auschwitzi halálgyárról már sok borzalmas történetet hallottunk és olvastunk, de ez a történet egy „túlélésre kiválasztott” ember sorsa, akit arra ítéltek, hogy sorsokat és emberi életeket bélyegezzen meg, egy karra tetovált sorszámmal. És pont ez a borzalmas feladat volt az, ami megmentette életét, és ezáltal ő is sokak életét mentette meg.

Ez a történelmi regény, egy memoár, az élet ünneplése. Nem a halálról és a reményvesztettségről szól, hanem két ember szerelméről. Ez Lale és Gita szerelmi története, akik túlélték az auschwitzi haláltábort és utána új életet kezdtek. Az élet győzött a halál felett.

  1. Sue Klebold: Napsugaram

Sue Klebold egy hős, aki nem törik meg a gyász és a bűntudat terhe alatt, hanem elszánt aktivistává válik, hogy másoknak is segíteni tudjon. Könyvében nem feloldozást vagy mentséget keres fia kegyetlen tettére, még csak nem is vonja ki magát a felelősség terhe alól, sokkal inkább segíteni próbál szülőknek, tanároknak, szakembereknek, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat.

Letehetetlen és megrázó ez az olvasmány, mert annyira aktuális témákat feszeget mint a mentális betegség veszélyei, öngyilkosság, depresszió, agresszió. Minden szülőnek csak ajánlani tudom ezt a könyvet.

  1. Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel

Egy vakmerő és bátor lány, szembeszáll a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájával, beszámol a történelem egyik legdurvább éhínségéről, valamint a szabadságért vívott harcáról.

A regény felkavaró, dühítő és néhol igazán sokkoló.

Hyeonseo megrendítő őszinteséggel és bátorsággal mesél arról a kálváriáról, amit átélt Észak-Koreában, miközben foggal-körömmel harcolt egy olyan szabadságért, melyet hazájában soha meg sem ismert.