terrorizmus

Anna Erelle: A dzsihád jegyese

Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv jobb legyen mint amire számítottam, ez legtöbbször fordítva szokott lenni. „A dzsihád jegyese” ennek tipikus példája, ugyanis úgy gondoltam, hogy már semmi újat nem tud leírni az iszlámról, hiszen ma már egyre több könyv foglalkozik ezzel a témával és már mindent kiaknáztak ezzel kapcsolatban. Ez a könyv azonban egyszerre volt sokkoló, megdöbbentő és elgondolkodtató. Még egy bizonyíték arra, hogy az Iszlám Állam mennyire ki tudja használni az emberek tudatlanságát, valamint a saját javára tudja fordítani a modern technológia kínálta lehetőségeket.

Ez a történet nem csak azért izgalmas, mert igaz történet alapján íródott meg, hanem azért is, mert egy olyan intim és személyes megvilágításból mutatja meg az iszlám szervezetek működését, amit eddig kevesen írtak így meg.

A könyv szerzője, Anna Erelle, aki álnév alatt írta meg könyvét, sok embert megdöbbentett és elrémisztett személyes történetével. Az álnéven publikáló fiatal francia újságírónő, több hónapos oknyomozó munkája során, feltárja olvasóinak azt, hogy hogyan is működnek ezek a terrorszervezetek, miként csábítanak magukhoz és manipulálnak egyre több európai nőt, valamint hogyan használják ki a közösségi felületeket, terrorcselekmények szervezéséhez. A könyv szerzője saját történetét, egyfajta krónikát ír le, melyben egy terroristavezér jegyeseként sikerül neki, az iszlám állam belső köreihez eljutni és hasznos információkat megszerezni. Kutató munkája során betekintést nyerünk az iszlám szervezetek működésébe, a virtuális tér veszélyeibe, valamint az iszlám szervezetek politikai és vallási meggyőződéseibe.

A könyv cselekménye és története nagyon izgalmas és eredeti, ezért jó sok gondolkodni valót adott nekem mint olvasó. Először is egyre jobban kezdtem megérteni azokat a nőket, fiatal lányokat, akiket ezek a szervezetek megszereznek maguknak, ugyanis nagyon ügyesen kihasználják a fiatal lányok, nők bizonytalanságát, tudatlanságát, céltalanságát és csalódottságát.

Ugyanakkor végig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudott az írónő ennyire bátor lenni, hogy önkényesen belevetette magát egy ilyen szélsőséges és veszélyes helyzetbe. Ezért is tartom ezt jó könyvnek, ugyanis a szerzőnek egy olyan karaktert és személyiséget kellett magára öltenie, amit valahogy össze kellett egyeztetni a valódi személyiségével. Külön dicséret és plussz pont ezért.

Nehezen tudtam úgy elolvasni ezt a könyvet, hogy ne hagyjon bennem mély nyomokat. Ugyanis elképesztő az a bátorság és elszántság, ahogyan Anna nap mint nap kapcsolatban van egy hidegvérű gyilkossal, még akkor is ha mindez „csak” virtuálisan valósul meg.

Nem azért lett különleges ez a könyv, mert annyira eseménydús, hanem azért mert teljesen realista és őszinte. Őszinte vallomás az iszlám állam toborzási műveleteiről és megható történet, ugyanis nap mint nap egyre több kiszolgáltatott és sebezhető lány, nő kerül be ezekbe a szervezetekbe.

Mivel a könyv esemény vezetése nagyon lebilincselő, ezért könnyen és gyorsan lehet haladni vele. A könyv személyes jellege, valamint a kettős identitás megélése volt számomra a legérdekesebb az egész könyvben.

Az egyre aktuálisabbá vált kérdések a terrorizmussal kapcsolatban, mai napig égető témákat feszegetnek. A legelszomorítóbb az egészben, hogy mindaz ami leírásra került ebben a könyvben nem fikció, hanem brutális valóság. Ez a jelenünk amiben élünk. De akkor mi is a feladatunk nekünk, akik ebben a jelenben élünk? Hol a határ? Hogyan lehet ezt megakadályozni? Ki a felelős?

Nehéz és égető kérdések ezek, amelyek nyitva maradnak a könyv elolvasása után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) az ember általában nem egyedül hozza meg a döntést: mindig van valaki a környezetünkben, aki átformál és buzdít abban, hogy a tettek mezejére lépjünk.

A dzsihád jegyese Book Cover A dzsihád jegyese
Anna Erelle
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
272

Gin Phillips: Lidércnyomás

Szeretek olyan könyveket olvasni, melyeknek már a címe sokat elárul a könyv tartalmáról és így legalább már jó előre meg tudom tippelni, hogy tetszeni fog-e az olvasmány vagy sem.

Elég hátborzongató maga a könyv története, ez több mint egy thriller. Magát a cselekményt, egy anya szemszögéből olvashatjuk, aki izgalmasan meséli el a történéseket, az anyaságról szóló érzéseit, valamint kapcsolatát kisfiához.

Joan egy átlagos napot tölt el az állatkertben, négyéves kisfiával. Lincoln, egy szófogadó, okos és kíváncsi kisgyerek, aki örömmel fedezi fel az állatkertet. Gondtalanságuk azonban hamar véget ér, ugyanis hirtelen lövöldözések szakítják meg állatkerti látogatásukat. Az édesanya próbál elrejtőzni kisfiával, miközben folyamatosan azon agyal hogyan hallgattassa el kisfiát, hogy a lövöldözőek ne vegyék őket észre. Elképzelhetetlen az a rémálom amit ők ketten átélnek az állatkertben, miközben az édesanya utolsókig küzd azért, hogy megmentse életüket. Logikusan és racionálisan tervez meg minden egyes lépést menekülésük útján, sokszor szembesülve olyan kemény döntésekkel, melyek emberileg vagy erkölcsileg még őt is próbára teszik.

Nagyon izgalmas és feszültséggel teli az a történet, amit az édesanya elmesél, akarva-akaratlanul is az ember el kezdi a helyébe képzelni magát. Mély emberi érzelmek, anyai ösztönök, rossz és jó közötti különbség…ezek mind olyan dolgok, melyek ebben a könyvben megtalálhatóak.

Annak ellenére, hogy maga a lövöldözés és a sok halott a földön nagyon rémisztő, a szerzőnek mégis sikerült nem ezt állítani a könyv középpontjába, hanem a szoros anya-gyerek kapcsolatot. Egy olyan, vitathatatlanul szoros kötelék ez, mely talán még az állati ösztönökön is túlmutat.

Szerintem ez a könyv egy fajta „dicshimnusz”-t állít az édesanyákról, akik sokszor a legvadabb helyzetekben is helytállnak és erő felett küzdenek gyermekükért.

Tulajdonképpen az egész könyv az életben maradásról, a menekülésről és a határtalan anyai szeretetről szól. A terror cselekmény eseményeit főleg Joan szavaiból ismerjük meg, de azért néhány mellékszereplő is megszólal és mesél a tömegmészárlás brutális részleteiről.

Ez nem egy véres krimi vagy thriller, inkább egy lélektani elmélkedés az emberi ösztönökről és erkölcsről.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Féltés és megengedés, találgatás és tervezgetés, az adok-kapok megfelelő aránya – ebből áll a gyereknevelés.

Lidércnyomás Book Cover Lidércnyomás
Gin Phillips:
Európa Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
318