világirodalom

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Cím: Közös titkaink
Szerző: Amy Bloom
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 247

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Cím: Kis tüzek mindenütt
Szerző: Celeste Ng
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 384

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Cím: Eltörölt fiú
Szerző: Garrard Conley
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 352

Mikor először kezembe vettem ezt a könyvet, fogalmam se volt mire számíthatok, a könyv borítója és címe nagyon megfogtak, de bevallom kicsit szkeptikusan kezdtem neki. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy megfejtsem a könyv címét, még mielőtt el is olvastam volna. Erre a rejtélyre azonban már a könyv legelső oldalán fény derül, ami egy egészen különleges történetet indít el.

Ez a könyv, számomra egészen más megvilágításba helyezte az autizmust, és rengeteg hasznos információval látott el, ami segít jobban megérteni azok életét, akik valamilyen testi- vagy szellemi fogyatékossággal élnek.

Daniel története azért is különleges mert ő meséli el, az ő szemszögéből jeleníti meg különleges világát.

A könyv alcíme „Egy autista zseni memoárja”, de itt valójában egy zseni autistával áll szembe az olvasó. Hihetetlen őszinteséggel és rendkívüli profizmussal írja meg történetét, ami nem csak hogy inspiráló és megható, de ugyanakkor egyedi és különleges.

Daniel, Angliában él, egy több gyerekes család elsőszülöttje, aki az autizmusból egy előnyt kovácsolt magának. Elképesztő az ő világa, ahol minden számnak és szónak külön alakzata, színe, formája és textúrája van. Emellett könnyen és hamar sajátít el bármilyen idegen nyelvet, sőt egyet saját maga fejlesztett ki. Bár nehezen épít szociális kapcsolatokat, nehezen tudja érzelmeit kifejezni és megérteni mások érzelmi megnyilvánulását, mégis sokat fejleszti magát ezen a területen is.

Egy fajta leküzdhetetlen önállóság, ambiciózus, akaraterő vezérli, ami egyre jobban motiválja és erősíti.

Számos tudós és orvos mai napig is próbálja megfejteni ennek a rejtélyes betegségnek az okait és megmagyarázni hogyan is hat ez az emberi agyra, mégis mai napig számos rejtély veszi körül az autizmust. Daniel könyve pont ezt a rejtélyt fejti meg és ad magyarázatot nagyon sok autizmussal kapcsolatos kérdésre.

Daniel nem megy bele a tudományos magyarázatokba és kísérletekbe, sokkal inkább személyes és hiteles tapasztalatát adja át emlékiratában.

A könyv tele van matematikai gyakorlatokkal, logikai megfejtésekkel és nyelvtani magyarázatokkal, amelyek önmagában unalmasak lennének, de ahogy mindezek szorosan összekapcsolódnak Daniel életével, mégis érdekessé teszik.

Ez nem egy pörgős, eseménydús memoár, sokkal inkább egy lassan folydogáló, a részletekben elmerülő történet. A számok, színek és formák egy fajta misztikus világot alkotnak ebben a könyvben, valahogy minden új értelmet nyer.

Engem elvarázsolt az a misztikum és az a világ, amiben minden szónak és számnak különleges jelentése van. Ez valahogy kiszínesíti azt a világot, amit sokan csak logikus észérvekkel próbálunk megközelíteni, miközben egy tárgy vagy élőlény sokkal több is lehet, mint amit megtapasztalunk.

Daniel elszántsága és akaratereje, zseniális elméje, nem csak odáig vezetett, hogy mára már önállóan él egy boldog párkapcsolatban, hanem hivatásának és céljának tűzte ki, megismertetni egyre több emberrel az autisták különleges világának működését.

Érdemes elolvasni könyvét, egyedi és különleges élményt nyújt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell fogyatékosnak lenned ahhoz, hogy másmilyen legyél, mert minden ember másmilyen.

Cím: Kék napon születtem
Szerző: Daniel Tammet
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 272

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Cím: Homokból és hamuból
Szerző: Amy Harmon:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 520

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Cím: Együtt
Szerző: Julie Cohen
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 412

---

Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Cím: Holdnővér
Szerző: Lucinda Riley
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 592

Egy olyan könyvről nehéz azt mondani, hogy jó volt, ami tele van szörnyű dolgokkal és fájdalmas igazságokkal. De ez a könyv szerintem zseniális, és csak egy briliáns elme mint Ruta Sepetys tud a mocsokból és kilátástalanságból, reményt és jóságot kovácsolni.

Több könyvet is olvastam már a szerzőtől és mindegyikről állíthatom, hogy egyedi a stílusa, a története, a karakterábrázolása és a cselekmény felépítése.

Megrázó, kétségbeejtő és szívszorító Lina története, aki a legnagyobb nyomorúság, éhség, fájdalom és kiszolgáltatottság közepette is harcol az életben maradásért, úgy hogy közben megannyi veszteség éri.

A történet az 1941-ben indul egy nyári éjszakán, mikor Linát öccsével és anyjával együtt Szibériába telepítenek a szovjetek. A család embertelen körülmények között próbál életben maradni és másokon is segíteni. Lina szemszögén keresztül ismerjük meg azt a sok borzalmat és poklot, aminek ő és családja elszenvedői. Lina, írásai és rajzai segítségével, egy másik világba menekül, ahol a művészet segít neki feldolgozni a kimondhatatlant és megőrizni az utókornak mindazt, amiről sokat mit sem tudtak. Hasonlóan a koncentrációs táborokhoz, ezek a munkatáborok is haláltáborok voltak, ahol nem emberi, hanem állati törvények uraltak.

Egészen elképesztő és mélyértelmű az, ahogyan egy tizenéves fiatal kamasz lány meséli el a 2. világháború borzalmait, annak a sok százezer embernek a történetét, akik Sztálin kegyetlenségének az áldozataivá váltak.

A valós alapokon rendelkező regény egy olyan felejthetetlen élményt biztosít, amely az emberi lélek és elme legmélyebb titkaiba ad betekintést. Egyedül az emberi szeretet, a remény és a hit képes arra, hogy túléljen ilyen borzalmakat.

A regény mindenképp egy nagyon alapos kutatási munkának az eredménye, mesteri és élethű benne minden egyes kép, mozzanat és lélektani elemzés.

Alapos, informatív és nagyon jól megírt regény. Felnőtt, történelmi regénynek tartom, azzal kicsit nehezen tudok kibékülni, hogy ez egy ifjúsági regény lenne. Nem azzal van a gond, hogy túl sok benne a borzalom és ezt tiltani kellene egy fiataltól, hanem szerintem a lélektani és mélyértelmű mondanivalók azok, amelyek talán sok fiatal számára még érthetetlenek vagy megfoghatatlanok.

A könyv szerzője szerintem valami egészen különlegeset alkotott ezzel a könyvével (is), ami egyfajta méltó megemlékezés arról a sok millió emberről, akik halálukat lelték ezekben a munkatáborokban.

Megannyi emberi sorson keresztül átjön az emberi gonoszság és gyűlölet határtalan és végtelen ereje, de a legjobb az egészben az, hogy mindezt le tudja győzni az emberi szeretet és jóság. Ettől még egyáltalán nem válik meseszerűvé a történet, csupán mélyebb értelmet nyer a szenvedés és a halál. Az, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek a lelkükbe, a gondolkodásukba, a vágyaikba, megint csak hozzáértéséről és zsenialitásáról árulkodik.

Szerintem ez egy nagyon jó regény, olvasmányos, magával sodró és mélyértelmű.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá.

Cím: Árnyalatnyi remény
Szerző: Ruta Sepetys
Kiadó: Maxim Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2012
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 351

Nagyon szeretek családregényeket olvasni, és szerintem „Pacsinkó” minden idők legjobb családregénye. A regény hangulata és stílusa, a szereplők karaktere és a csodás leírások engem teljesen elvarázsoltak.

Olyan élet történeteket és emberi sorsokat ismerünk meg a regényen keresztül, amelyek nem csak, hogy magukkal ragadnak és elbűvölnek, de el is gondolkodtatnak az emberi identitás és a boldogság keresés nagy kérdéseiről.

Ebben a regényben 4 generációt ismerhetünk meg, négy koreai családot, akik Japánba menekülnek és ott próbálnak boldogulni. Keményen dolgoznak a megélhetőségükért és erősen kitartanak az emberi nemes értékek mellett, mint a család, a becsület és a szeretet. Mindez azonban hiábavalónak tűnik, ugyanis a japán emberek csak megvetéssel, gúnnyal és kiközösítéssel fordulnak feléjük. Komoly identitás keresés és megtalálás ez az egész család számára, akiknek szívük mindig is az otthon felé húz, megélhetőségük és életben maradásuk azonban csak Japánban remélhető.

Épp ezért a könyvet végig kíséri egy fajta letargikus, melankolikus és feszültséggel teli hangulat, miközben emberi sorsok bontakoznak ki a könyv lapjain. Ezek az emberek mind élnek az élet adta lehetőséggel és próbálnak kitörni abból a szegénységből és szociális hátráltatásból, amit a sors rájuk mért, de oly kevés sikerrel járnak.

Nekem különlegesen tetszettek a narratív részek, amelyek ebben az esetben nem tűntek unalmasnak vagy vontatottnak, sokkal inkább alátámasztották a könyv hangulatát és az emberi sorsok kilátástalannak tűnő helyzetét. A váltott szemszögön keresztül betekintést nyerünk ezekbe az emberi sorsokba, azok mélységével és sokszínűségével együtt.

A regény fő motívuma a család és azok az értékek, amelyek képesek egy családot több generáción át is összetartani. Izgalmas családtörténeteken keresztül ismerjük meg a szerelem erejét, a döntések következményeit és a család biztonságot adó fészkét. Drámai és tragikus történetek ezek, amelyek mindvégig lebilincselik az olvasó figyelmét. Olyan emberi sorsokat ismerünk meg, akik sodródva a történelem eseményeivel, saját boldogságukat és helyüket a világban próbálják megtalálni.

A könyv tele van olyan anyai példákkal, akik áldozatkészen és hűségesen gondoskodnak férjeikről és gyerekeikről. Ők az igazi hősök, akik mernek dacolni és szembe menni a sorssal, azért hogy családjuknak a legjobbat tudják biztosítani. Ezek az anyák nem ismernek határokat és akadályokat, keményen harcolnak és kitartanak családjuk mellett.

Az apák szerepe is nagyon fontos ebben a regényben, ugyanis ők azok akik hol intellektuális, holt kétkezi, hol szellemi munkával próbálják a család fennmaradását biztosítani, közben pedig életre szóló értékeket adnak tovább fiaiknak.

Mindannyian túlélők és harcosok ebben a regényben, sorsuk mégis gyakran ér tragikus véget. Történetük az 1900-as években indul, mégis olyan értékeket és mondanivalókat közvetít, amelyek halhatatlanok, hitelesek és ugyanolyan aktuálisak ma is. Egészen elképesztő az a hozzáértés és tapintatosság, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek az életükbe, a gondolkodásukba és a lelki világukba.

Csodálatos és elbűvölő, ugyanakkor drámai és nyomasztó ez a regény. Irodalmilag viszont egy zseniális remekmű, amely mély nyomokat hagy az olvasóban és örökre szóló olvasási élményt nyújt.

Öröm volt olvasni minden egyes mondatát, hiszen kevés olyan könyvet olvastam eddig, amelyik ilyen nyíltan és őszintén foglalkozik az emigránsok életével, a hovatartozással, az identitás kereséssel, a haza megtalálásával és az otthon megteremtésével.

Az elmúlt idők legszínvonalasabb és legeredetibb szépirodalmi műve ez a regény.

Kedvenc idézetem a könyvből:

De az emberek akkor is beszélnek. Bármi lehet, úgyis szörnyűségeket fognak terjeszteni. Én már megszoktam.

Cím: Pacsinkó
Szerző: Min Jin Lee
Kiadó: Alexandra Könyvesház Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Kötve, Védővel
Oldalak száma: 543

Kevés olyan könyv van, ami akkora hatást gyakorolt volna rám, mint Alice Walker „Bíborszín” című könyve. Egyfelől úgy érzem, hogy a könyv elolvasása után szó szerint szavak nélkül maradtam. Egyszerűen képtelenség szavakba önteni azt, ami ebben a regényben ott lapul a nehéz nyelvezet, és a kiszolgáltatott sorsú emberek élete mögött. Másrészről pedig úgy érzem, hogy erről a „csodák könyvéről” nagyon sokat lehetne írni, mert üzenete kortalan és határtalan. A regény főszereplőjének szavaival élve: lehet az ember csúnya, fekete, buta, alárendelt vagy bármi más, de mégis itt van a Földön, mert az élethez mindenkinek joga van. Ezt a jogot nem mástól kapjuk meg, nem más minősítése tesz minket erre érdemesnek, nem kiharcoljuk magunknak, hanem vele születünk.

A történet főhőse, egy afroamerikai csúnyának és butának vélt fiatal lány, Celie, aki egy férfiak által uralt gettó környezetben él. Élete teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott. Fekete emberként és nőként a hierarchia legalján áll. Egyetlen feladata a férfiak minden testi-lelki vágyának kielégítése és kiszolgálása. Magányos, szeretetlen és kiúttalan életéből a spiritualitás felé fordul. Istenhez beszél, rávetítve az egyetlen olyan férfi szerepet, amit ismer. Még az Istennel való kapcsolatában is alárendeli magát egy felsőbb hatalomnak, azt remélve, hogy minden szenvedése egyszer majd örömre talál a túlvilágban.

Ebből a kiúttalan helyzetből, két nő segítségével sikerül Celie-nek kiemelkedni. Az egyik, szeretett nővére, Nettie, akinek levelezései életben tartják és reményt keltenek benne. A másik, imádott barátnője, Shug, akitől megtanul szeretni. A két szeretett nőhöz fűződő kapcsolata során, Celie ráébred saját öntudatára. A férfiak által uralt álszent világ lassan kezd darabokra hullani, miközben megtanulja felfedezni és szeretni önmagát, testét és a benne rejlő nőiséget.

Megindító, néhol durva, máshol szívszaggató, legtöbbször pedig fájdalmas és szomorú a könyv.

Celie története nekem több szempontból is volt egészen különleges.

Először is mindannyiunknak szükségünk van a hitre. Egy olyan hitre, ami kapaszkodót és reménységet nyújt nehéz és kilátástalan helyzetekben.

A másik nagyon fontos elem: a szeretet ereje. A színtiszta, őszinte, önzetlen szeretet, mely összeköti az embereket, és amely nélkül képtelenek vagyunk létezni.

A harmadik a férfi és női egyenlőség, a faji egyenlőség, mind olyan témák, amik mai napig tisztázatlanok. Mai napig nagyon összemosódnak a nemi szerepek, ami rengeteg konfliktushoz és egyenlőtlenséghez vezet.

Na és akkor ott van még a szexualitás kérdése. Ezzel se állunk jobban. Az a fajta női alávetettség és alárendeltség, amit Celie megél, bizony sok mai kapcsolatban még mindig jelen van.

És akkor ott van még Celie egyszerű tőmondatokból álló monológja. Az egyszerű, néhol durva, máshol érthetetlen szavak, de így próbál felszínre törni mindaz a sok érzelem és átélt dolog, amit Celie egyszerűségében képtelen megfogalmazni. Itt ébredünk rá arra, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a szavak és mondatok, amiket kimondunk. A szavak teremteni és rombolni tudnak.

És a legvégén ott van a bíborszín. A királyi, pompás, örömteli szín, amit minden ember fel kell tudjon fedezni saját életében. A bíborszín a szépség, öröm, teljesség és elfogadás színe. Mert minden durvaság és erőszak ellenére, pont ez a könyv üzenete: Az örömteli, szabad és teljes életre mindenkinek joga van!

Kedvenc idézetem a könyvből:

De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

Cím: Bíborszín
Szerző: Alice Walker
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 344