Az olvasás a legtöbb ember számára egy hobbi, egy kikapcsolódási forma vagy csupán élvezet, szórakozás. Mindezekkel én is azonosulni tudok, de számomra az olvasás már ennél is több, nem hiába mondom is azt gyakran, hogy ez egy életstílus.
Sosem tudok azokra a kérdésekre válaszolni, hogy mióta olvasok, ki tanított meg olvasni vagy egyáltalán kitől örököltem ezt a nagy szenvedélyt a könyvek és az olvasás iránt. Azért nem tudok ezekre válaszolni, mert az olvasás mindig is az életem egyik legfontosabb része volt, annak ellenére, hogy senki nem olvas a közvetlen környezetemben. A legelső olvasási élményem az volt, amikor iskolába kerültem és elkezdtem megtanulni a betűket, onnantól kezdve szó szerint beleszerettem a szavakba és a szövegek olvasásába. A másik ilyen meghatározó élményem, egy nyári szünidő volt, amit a nagyszüleimnél töltöttem és mivel azon a nyáron nagyon sokat esett az eső, ezért egy teljes nyarat a szobámban töltöttem és olvastam. Azon a nyáron olvastam ki életem első regényét.
Azóta megállíthatatlan voltam a könyvek és az olvasás terén. Már kisgyerekként is egy könyvmoly voltam, aki órákat tudott eltölteni egy-egy könyvtárban. Gyakran zárkóztam be egy könyvtár csendes magányába, megfeledkezve a külvilágról és elmerülve egy-egy könyv világában. Számomra már az is élmény volt, ha egy könyvtárban nézegethettem a könyveket, segíthettem a könyvtáros néninek és szó szerint kapcsolatba kerültem egy-egy könyvvel, aminek a borítója, a lapjai, a betűtípusai számomra egy külön világot formáltak meg.
Tudom sokak számára ez talán távolinak és megfoghatatlannak tűnik, de számomra az olvasás egy idő után művészetté alakult. Kisgyerekként nem igazán voltam tehetséges semmi különösben, de olvasni imádtam, és ettől én is különlegesnek éreztem magam. Faltam a könyveket, gyorsan olvastam és egy idő után már több nyelven is tudtam olvasni.
Ez az élmény akkor csúcsosodott számomra, mikor egyetemi tanulmányaim miatt külföldre kerültem és onnantól kezdve már nem könyvtárakból kölcsönöztem a könyveket, hanem igazi könyvesboltokba jártam, ahol minden egyes könyvet megvásároltam. Ez azóta sem változott.
Már nem járok könyvtárakba, sokkal izgalmasabbnak tűnik a könyvek megvásárlása és kiállítása a könyvespolcaimon. Ez persze azt eredményezte, hogy mára már nem csak könyvespolcaim, hanem könyves szobám van, vagyis egy saját kis könyvtáram, amit imádok. Nem tudok megválni a könyveimtől, ezért mindegyiket megtartom, még azokat is amiket nem igazán kedvelek. Épp ezért nem is szoktam kölcsön adni a könyveimet, mert általában sosem kerülnek vissza hozzám vagy sokkal rosszabb állapotban, ami nagyon tud zavarni.
Kisgyerekkorom óta soha nem volt olyan helyzet az életemben, amikor ne jutott volna időm az olvasásra. Perszer nem mindig egyenlő arányban, de mivel számomra ez létfontosságú, ezért ez mindennél fontosabb nekem. Ez az egyetlen igazi hobbim, annak ellenére, hogy rengeteg más dolog érdekel még, mégis az olvasásnak szánom a legtöbb szabadidőmet.
Mikor néhány évvel ezelőtt kiderült, hogy édesanya leszek, rettegve gondoltam bele abba, hogy akkor most már biztosan háttérbe fog kerülni az olvasás. De ez nem így történet, mert mint mindenre az életemben, erre is tudatosan készültem és terveztem.
Persze a gyerekvállalással együtt az időbeosztásom is bonyolultabb és összetettebb lett, de nem lehetetlen. Megtanultam lopott időket szerezni magamnak és akkor olvasni. Sőt, mivel a gyerekem már a szülő szobában, utána a csecsemő szobában is, könyvvel a kezemben, látott meg először, ezért számára is természetes az, hogy anya (majdnem) mindig olvas.
És láss csodát, a gyerekem is szeret olvasni, nagyon sokat olvasunk együtt, vagyis egyelőre én olvasok fel neki, ő pedig a képek alapján magyarázza a történetet. Mikor megtudtam, hogy babát várok, én nem egy rugdalózót vettem először a gyerekemnek, hanem egy könyvet. Számomra nagyon fontossá vált az a tény, hogy vele is megszerettessem a könyvek és az olvasás világát, ami által úgy érzem, hogy egy értelmes és felelősségteljes kisembert tudok nevelni belőle. Vagyis ezt remélem!
Tényleg minden nap olvasok, sosem telik el úgy egy nap az életemből, hogy legalább néhány oldalt ne olvassak. Persze vannak olyan élethelyzetek, mikor nehéz ráhangolódni egy-egy könyvre, olyankor vagy valami könnyed olvasmányt veszek a kezembe, vagy csak meséket vagy rövid történeteket olvasok. A lényeg az, hogy olvassak, mert nekem ez a lelki táplálékom. Számomra ez a legjobb feltöltődési idő, ugyanakkor a legjobb önfejlesztési lehetőség.
Nem hiába mondom és vallom azt gyakran, hogy az olvasás a legjobb terápia, mert tényleg sokat lehet tanulni, gyógyulni, fejlődni és változni egy-egy könyv elolvasása után.
Az olvasás és a könyvek világa számos lehetőséget rejteget, számos képességünket fejleszti és egy egészen más világnézetre sarkall. És imádom ezt a világot, ahol mindig valami újat fedezek fel magamról, az emberekről és a környezetemről, és valahogy az élet nagy kérdéseire a könyvekben találom meg a válaszokat.
Szeretek embereknek könyveket ajánlani, együtt olvasni velük vagy segíteni nekik egy-egy idézettel a könyveimből. Szeretek az olvasási élményeimről írni, beszélni, mesélni és ezt megosztani másokkal, mert nekem ez a legerősebb önkifejezési formám.
Nem tudok rajzolni, festeni, énekelni, barkácsolni vagy sütni, de olvasni nagyon sokat tudok és szeretek. Ezért népszerűsítem az olvasást, a könyvek iránti szenvedélyt és az írást, mert hiszek ezeknek a terápiás hatásában, valamint értékeknek tartom ezeket. És mivel az olvasás összehoz embereket, ezért az évek folyamán én is sok olyan emberrel ismerkedtem meg, akik értékeket képviselnek és akik az én életemet is gazdagabbá teszik.
Tehát olvassatok sokat és minél változatosabb könyveket, mert az olvasás sosem fog kimenni a divatból! Jó olvasást kívánok nektek!
