Sarah Crossan történelmi regénye egyszerre szívszorító és felemelő olvasmány, amely az 1846-os ír éhínség árnyékában bontakozik ki. Különleges szerkezete, felépítése és hangulata van a könyvnek, hiszen valójában egy verses regényként él az olvasó előtt. A történet rövid, tömör mondatai, a minimális párbeszédek és a szokásostól eltérő cselekményvezetés mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasó egyfajta lírai, meditatív élményben részesüljön. A könyv nem a hagyományos történetmesélésre épít, hanem a hangulatokra, az érzelmekre...