romantikus

Kapa Mátyás: Harangszótól harangszóig

Alapvetően szeretek történelmi regényeket olvasni, mert van egyfajta hangulatuk ezeknek a könyveknek, amitől életre kel a régmúlt és én mint olvasó egy teljesen más kor szellemiségébe és szokásaiba tudok belemerülni.

Kapa Mátyás könyve egy nagyon alapos és részletes kórképet mutat be egy 16. századi magyar kisvárosról, ami nagyon élvezetes és olvasmányos. Olvasóként azt gondoltam, hogy egy száraz és nyers történelmi információáradat fog rám zúdulni ezzel a könyvvel, de nagyon pozitívan csalódtam benne. A történelmi tények hűen adják vissza a 16. század eseményeit, ugyanakkor az írói fantázia kellemesen és harmonikusan szövi át ezt a történetet. Egészen különleges és megnyerő a magyar–török szemszögből leírt események felvázolása, főleg a regény elbeszélő stílusának köszönhetően. Még ha nem is áll valami közel hozzám az adott történelmi korszak, amiről a könyvben szó van, akkor is élvezetes az olvasása, mert nagyon autentikus a nyelvezete, a stílusa és a szerkezete.

A szerző elbeszélési stílusa és a regény cselekménye együtt, valami egészen élvezetes és különleges olvasási élményt nyújt.

Sok olyan dolog van ebben a történelmi könyvben, ami megnyerő és értékes.

Az egyik ilyen dolog az alapos és precíz háttérmunka. Nagyon igényesen és pontosan vannak leírva a történelmi események, dátumok és személyiségek. Ez főleg a mondatok szerkezetében és a cselekmény felépítésében mutatkozik meg a legjobban. A múltból való merítés, a források alapos tanulmányozása és a hiteles adatok átadása nagyon igényesen jelen vannak ebben a történelmi regényben.

Az események valós átadása sok olyan beszámolón és szakirodalmi forráson alapul, amit a szerző ebben a könyvben nagyon jól visszaad és olvasmányossá tesz. A regény cselekménysorozatához, aminek történelmi hűségalapja van, párosul egy írói képzelőerő, amitől csak még izgalmasabbá és fordulatosabbá válik az egész könyv. A valós történelmi események ilyen fajta feldolgozása igazi örömforrás minden olyan olvasónak, aki szívesen merül el egy adott történelmi korszak eseményeiben és élvezni tudja ezt a műfajt. A rengeteg könyvtári és levéltári forrás feldolgozása olyan formában kerül bele ebbe a könyvbe, ami csak még jobban kiszínesíti a regény cselekményét. A valós személyek mellett olyan szereplők is bekerülnek a regénybe, amelyek az írói fantázia szüleményei, de nekik is nagy szerepük van a regényben, ugyanis tetteikkel, érzelmeikkel és életükkel nagyon hűen visszatükrözik a korabeli események hangulatát.

A regény nyelvezete szerintem az egyik legélvezetesebb dolog ebben a regényben, egyszerre színes és gazdag, humoros és tragikus. Olyan szavak, kifejezések és szófordulatok vannak benne, amit a magyar nyelv már szinte el is felejtett, de ebben a regényben bravúrosak. Ebben a regényben a régies nyelvhasználat egyáltalán nem nehezíti meg az olvasást, sokkal inkább valami pluszt ad hozzá, amitől pörgőssé és lendületessé válik.

Az író világnézete, történelemszemlélete, valamint jogi háttere kellemesen ötvöződik a regény cselekményével. A miértek és a hogyanok azok a finom árnyalatok ebben a regényben, amik élvezetessé teszik az olvasást.

A regényhez tartozó függelékek, magyarázatok és a térkép nagyon sokat segítenek a történelmi események megértésében. Igazi mankóként szolgálnak ezek az információk, amelyeket én is szívesen használtam olvasás közben.

A regény cselekménye 1529-ben kezdődik, amikor is a török had egy magyar kisvárost próbál meghódítani. Kőszeg emberei, néhány katona és paraszt segítségével, szembeszállnak a pogány török hadsereggel, és életük árán is megküzdenek szabadságukért is hitükért. Ez a csata, Kőszeg ostromának története, rengeteg kalandot, intrikát, szerelmet tartogat, ami egy katartikus végkifejlethez vezet.

Nagyon sok szereplője van a regénynek, a legtöbb szereplő valós történelmi személyiség. Nem igazán lehet megnevezni a főszereplőket ebben a regényben, de a kitalált figurák életén és sorsán keresztül vibrálnak és életre kelnek a korabeli események. Nem egy főhősön van a hangsúly, hanem több kisember életén, akik mindannyian hozzájárulnak az események kialakulásához.

Ez a történelmi regény is követi a hagyományos cselekményszerkezetet. Kőszeg lakosságának ismertetése után a bonyodalmak csak fokozódnak, mindaddig míg a cselekmény eléri a tetőpontot és a végén ott van a katartikus megoldás és befejezés.

A regény alapkonfliktusa a magyar–török, valamint a keresztény-pogány közötti örökös harc és küzdelem. Az a jó ebben a regényben, hogy a szerző nem csak a magyar, hanem a török oldalt is bemutatja. Mindkét oldalon vannak pozitív és negatív szereplők, akik hozzájárulnak az események bonyodalmához és kibontakozásához. Az események nem csak Kőszeg ostromáról szólnak, hanem az előzmények, az ok-okozati összefüggések ismertetéséről is, amelyek egy átfogó képet adnak az akkori kor szellemiségéről. Ehhez fűződik egy romantikus szál, ami enyhíti a harcos jeleneteket. A szerelmi szál köré épülnek a kalandos, rejtélyes és csavaros fordulatok. Szerelem, árulás, hűség, hazaszeretet, és még megannyi nemes érzés kerül középpontba ebben a regényben.

Egy igazán izgalmas és mozgalmas történelmi regényről van szó, érdekfeszítő leírásokkal és olvasmányos elbeszélésekkel. Élvezetes a stílusa és nagyon lendületes a cselekménye. Érzékenyen és igényesen megírt történelmi regény, nem egy egyszerű harcregény, hanem egy hiteles, közérthető és lendületes kalandregény, ami tele van történelmi adatokkal és egy mozgalmas cselekménysorozattal.

Érdemes elolvasni, mert irodalmi szempontból is egy kincs és érték.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy házasság akkor jó, ha mindenről a férj dönt, lehetőleg úgy, ahogy azt az asszony szeretné.

Harangszótól harangszóig Book Cover Harangszótól harangszóig
Kapa Mátyás
Historycum Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
307

Tapodi Brigitta: A hajtű

Tapodi Brigitta könyve számomra egy kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a regénye. Mivel ez volt az első ismerkedésem a szerzővel és írásával, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam, de hamar rájöttem arra, hogy érdemes könyvét elolvasni, mert sok szórakoztató elemet tartalmaz, valamint irodalmi szempontból sem elhanyagolandó.

Mivel nagy kedvelője vagyok a történelmi romantikus regényeknek, ezért ez a könyv is hamar elnyerte tetszésemet. Kellően szórakoztató, történelmileg pontos és alapos, irodalmilag pedig igényes. Izgalmas és érdekes a két szálon futó cselekmény, a múlt és a jelen váltakozása, valamint a magyar történelmi háttér, amihez egy romantikus szál kapcsolódik.

Számomra ez a könyv egy tökéletes szimbiózist alkotott, amitől kellemes olvasmánnyá vált.

Az első dolog, ami ebben a könyvben megfogott, az a könyv borítója. Egyszerűen csodálatos és elbűvölő. Olyan mint egy festmény, ami betekintést ad az olvasónak a könyv titokzatosságába és rejtelmeibe. Könnyen el lehet merülni a könyv borítójában, olyan mintha egy kiállítás egyik darabját figyelné az olvasó. Ez annyira hatásos, ízléses és csalogató, hogy az ember azonnal kedvet kap a regény olvasásához. A könyv borítóján megjelenő színek tökéletes összhangban vannak a balatoni történet megannyi színeivel, árnyalataival és tónusaival. Egyszerre idillikus és szemet gyönyörködtető ez a borító, ami szavak nélkül is képes összefoglalni a könyv lényegét. Tényleg bámulatos!

A könyv borítójához párosul a címválasztás, ami szerintem megint csak sikeres, mivel rejtélyes és titokzatos, ugyanakkor gyöngéden nőies és kifinomult. A könyv borítója és a címválasztás együttese már az olvasás elején megnyerőek, ezt az érzés azonban csak fokozódik a regény olvasása folyamán.

Nagyon szeretem azt egy könyvben, ha már a legelső mondatban felkelti valami a figyelmemet vagy egy olyan érzést közvetít, amivel azonosulni tudok én, mint olvasó. Ez ebben a könyvben meg is történik, mert a könyv első két oldala egy bámulatos elbeszélés, ahol a szavak életre kelnek és az olvasó egy történet kellős közepébe csöppen. A regény cselekménye a múltban indul, de hamar átvált a jelenre, ami beindítja a több szálon futó eseménysorozatot.

A könyv a 2. világháború utolsó éveit eleveníti fel, váltakozva a jelenbeli eseményekkel. Maga az alapötlet nagyon izgalmas, helyenként azonban, szerintem lehetett volna nagyobb terjedelmű is, főleg a múltbeli eseményekről olvastam volna még ennél is többet. Nagyon érdekes az a kép amit a szerző a 2. világháborús eseményekről fest le, lehet is érezni az alapos háttérmunkát, ami segít jobban megérteni a magyar történelem eseményeit. A szerző tudatosan összpontosít az asszonysorsokra ebben a regényben, akiknek sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nincs egyszerű feladatuk, mikor családjuk boldogságáról van szó. Bár jó sok év telik el a két esemény között, és az idő lenyomata meghatározza a jelen alakulását, az igazán értékes és nemes érzések, sosem változnak.

1944-ben indul el a történet, a németek által megszállt balatoni tájakon, majd 2005-ben folytatódik.

A múltból egy német katona és egy magyar nő találkozását ismerjük meg, ami egyszerre romantikus, drámai és eseménydús. Az ő életük határozza majd meg a következő nemzedék életét is, amit a jelenbeli események sorozata fejt majd ki. Mindez egy csodálatos és idillikus helyszínen, a Balaton térségében történik, ahol a természet színei és árnyalatai maguktól beszélnek. Nagyra becsülendő és értékelendő az a dolog, hogy a könyv sok történelmi tényt hűen ad vissza, a fiktív elemeket pedig harmonikusan egyezteti össze ezekkel.

Nagyon részletes, ugyanakkor érdekes és figyelmet felkeltő az 1944/45-ös események feltárása, ami ebben az esetben a magyar történelem szempontjából történik meg. Ez a múltbeli esemény egy nagyon szerethető és szimpatikus német katonát mutat be, aki a sors fintorának köszönhetően egy olyan magyar asszonyba botlik, aki egész életét megváltoztatja. Christopf, a német katona, a német megszállás idején kerül Nóra, a magyar szülésznő házába. Nóra férje, a fronton harcol, miközben Nóra gyermekével együtt próbálja túlélni a háború megpróbáltatásait. A német katona találkozása a magyar nővel váratlan eseményeket szül, amikre majd csak a jelenbeli események során kerül fény.

A jelenben Emma, a híres és sikeres festőművész életét lehet végigkísérni, aki egyik kiállítása során visszakerül a balatoni tájakra és ott elkezdi felfedni családja titkait. Főleg nagymamája, Nóra életére és titkaira derül fény, ami Emma életét is megváltoztatja. Találkozása gyerekkori barátjával és szerelmével, Erikkel, rég elfeledett érzelmeket hoz majd a felszínre, ahol megint csak a múlt és a jelen szálai, valami egészen újat hoznak majd létre.

Mindkét esemény, a múltbeli és a jelenbeli is, két erős és határozott nő élettörténetét festi meg, ami sokszínű és változatos. Nóra a 20. század legnehezebb időszakában próbál életben maradni, unokája, Emma, a 21. században szintén válaszút elé kerül, akárcsak nagymamája 60 évvel ezelőtt.

Bár őket két külön világ választja el, mindkettőjükben közös a szerelem és az élni akarás iránti vágy. Egy nagy titok összeköti őket, amiről majd csak az unoka értesül, amit egy különleges festmény és egy hajtű fejt majd meg.

Nagyon élvezetes ez a romantikus családregény, aminek erőssége a titokzatosság és az érzelmi vonal. Akárcsak egy jó festmény, elbűvölően léleksimogató és szórakoztatóan kikapcsoló. Kicsit idillikus és álomszerű világot fest meg, de pont ezért olyan élvezetes, mivel betekintést nyújt egy olyan világba, ahol az érzelmek, az emberség és a hazaszeretet még értékeknek számítottak.

A hajtű és a festmény szimbólumai végig jelen vannak a regényben, amik nagyon jól beleillenek a fokozatosan épülő cselekménybe. Mivel a tények és az információk áradata nem egyből zúdul az olvasóra, ezért a feszültség fokozása folyamatos. Ennél már csak az emberi kapcsolatok érdekesebbek ebben a regényben, amelyek sok morális kérdést vetnek fel. A kötődés szó jellemzi talán a legjobban ezeket a kapcsolatokat, amelyek bár nem hibátlanok, mégis értékesek és múlhatatlanok.

A könyv vége egy igazi kis csattanót tartogat, amitől igazán kerekké válik az egész történet. Szerintem a könyv utolsó oldalai a legjobbak, léleksimogató ez a fajta befejezése a könyvnek.

Összességében tetszett a történet, a regény stílusa és szerkezete, de néhány dolog hiányzott belőle. Örültem volna annak, ha a mellékszereplők is kicsivel több figyelmet kapnak. Az ő karakterük eléggé kidolgozatlan maradt. Még a főszereplők esetében is úgy érzem, hogy elfért volna még egy kicsivel több karakterábrázolás, ami által még érthetőbb lett volna jellemük. Én egy fajta érzelmi háttér ábrázolást hiányoltam a szereplőknél.

A másik ilyen hiányos dolog, a kapcsolatok kibontakozásában mutatkozik meg. Christopf és Nóra kapcsolatáról tudunk meg a legtöbbet, de Nóra és Levente, valamint Nóra és Richárd kapcsolata kicsit befejezetlennek tűnik. Ez a tény néha zavaró volt olvasás közben, mert gyakran úgy tűnt, mintha egy-egy eseményszál elvarratlan maradt volna, ettől a cselekmény is helyenként megrekedt.

Ezektől a dolgoktól eltekintve, szerintem mindenképp egy élvezetes olvasmány, könnyed, stílusos és kifinomult.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.

A hajtű Book Cover A hajtű
Tapodi Brigitta
Historycum Kiadó
2019
Füles, Kartonált
284

Colleen Mccullough: Tövismadarak

Vannak könyvek, amelyeknek hatása egy életre megmarad. Számomra ez a könyv ebbe a kategóriába tartozik, egyszerűen tökéletes és zseniális. Ez az átfogó és részletes romantikus családregény, annyira magával ragadó és sokszínű, hogy az valami hihetetlen.

Csodálatos korrajzot ad vissza, mesterien kidolgozott emberi karakterek és egy csodás tiltott szerelemről szóló történet. Igazi klasszikus, kiemelkedő női sorsokkal és történetekkel.

A történet középpontjában a Cleary család áll, számos fiú gyermekkel és egyetlen lány gyermekkel. Sorsuk úgy alakul, hogy Új-Zélandról Ausztráliába költöznek, ahol a gazdag nagynéni birtokát veszik gondozásba. A család összes tagjáról egy igazán részletes és érdekes beszámolót olvashatunk, de a legkiemelkedőbb karakterek ebben a családban, azok maguk a nők. A nagynéni, a nagymama, az anya és lánya, mind olyan személyek akik érzelmeiket tudatosan irányítják és rejtve tartják, de ez gyakran a vesztüket jelenti. Csodálatos a két generáció anya-lánya közötti kapcsolat, ami megannyi árnyalatban és színben mutatkozik meg. Minden emberi kapcsolatra ez jellemző amúgy ebben a regényben, bizonytalanság, büszkeség, gyarlóság és önfeláldozás. Az anyák sorra buknak meg anyai és női szerepükben, nem tanulnak egymás hibáiból, nem merik érzéseiket kinyilvánítani, miközben az élet és az igazi boldogság úgy megy el mellettük, hogy ők azt észre se veszik.

A férfi szereplők már nem annyira hangsúlyosak ebben a regényben, mint a női karakterek, de azért nekik is fontos szerepük van. Kicsit egyvonalú és egyhangú az ő szerepük, kevés érzelmet mutatnak meg, főleg a család fenntartásában játszanak nagy szerepet. Szerelem és boldogság alig vagy egyáltalán nem kap helyet az életükben, mindannyian egy álmot vagy eszmét kergetnek, amitől a boldogságukat várják.

A tiltott szerelem, ami eleinte ártatlan gyerekszerelemnek tűnik, végül is rengeteg áldozattal és gyötrelemmel jár. Megfejthetetlen ez a szerelem, néha igaz szerelemnek, néha csupán ábrándnak, máskor pedig egy eszmének tűnik. A szenvedély és a szenvedés közötti határ ebben a szerelemben teljesen összemosódik, a jó és a rossz, az erkölcsi és vallási elvek közötti határ mindig következményekkel jár, amit a regény szereplői úgy tűnik mintha tudatosan vállalnák be, mert bár fáj a tövis szúrása, azért az emberi természet mégis vágyakozik arra, ami bűnös, tiltott vagy társadalmilag elfogadhatatlan.

Mindez egy idillikus környezetben történik, Ausztrália csodás vidékein, ahol bár nehéz az élet, a táj szinte kárpótol minden emberi erőfeszítést. Amilyen lenyűgöző és idillikus, ugyanakkor olyan vad és kiszámíthatatlan is tud lenni ez a táj, ami tökéletes összhangban van az emberi természet sokszínű rétegeivel. Nem csak a családi problémák kerülnek ebben a könyvben középpontba, hanem az akkori kor társadalmi problémái is. Az egyház hatalomvágya, a nők élethelyzete, a háború következményei, a vallás fanatizmusa, a gazdasági helyzet, mind olyan tényezők amelyek erősen befolyásolják a család életének alakulását. Ezektől a dolgoktól függ nem csak megélhetésük, hanem kapcsolataiknak sorsa is.

Az egész könyvre jellemző állandó harc és viaskodás, gyönyörűen meglátszik az emberi kapcsolatokban. A nagyanya harcol érzelmei ellen, egy ábrándot kerget, miközben az igazi szerelem elmegy mellette. Lánya, anyja hibái elől próbál menekül, miközben ugyanazokat a hibákat követi el. Az ő lánya pedig úgy tűnik, hogy teljesen elhatárolódik a női szerepektől, de a kemény kéreg alatt ott lapul az érzékeny női mivolt. A férfiak is harcolnak a maguk módján ebben a regényben, főleg a háború ideje alatt, de az ő harcuk kevésbe érzelmi alapú. Őket a munka és a megélhetőség vezérli, ennél többre nem is vágynak, ezért is adnak át minden hatalmat a nőknek, akik irányítanak és fenntartanak.

A hétköznapi ember viaskodása felett, még ott áll az ember Istennel való küzdelme, amit a vallás, az egyház és a hit vezényel.

Ezért is kap olyan nagy hangsúlyt a női lélek rejtelmessége ebben a regényben, mert minden cselekményi szál e köré összpontosul. A családok története és a generációs problémák főleg női szemszögből kerülnek elmesélésre, de a férfi-nő közötti kapcsolat is fontos ebben a regényben.

Annak ellenére, hogy ez a regény nagyon terjedelmes, egyáltalán nem unalmas, mivel a családi titkok, a történelmi események és a szerelmi szálak nagyon érdekessé és izgalmassá teszik ezt a regényt.

A tövismadár szimbóluma egészen elképesztő ebben a regényben. Az ember önmagában hordja sorsa alakulását, még akkor is ha nem tud róla vagy nem vesz róla tudomást, ellene úgysem tud tenni. Ez az emberi lét velejárója, ami bár gyakran felőröl, mégis elengedhetetlen része az emberi létnek.

Fájdalmas és érzelemdús történet, nem egy tipikus lányregény, hanem egy örök klasszikus.

Gigantikus és monumentális könyv harcról, generációs hibákról, anya-lánya viszonyról, tiltott szerelemről és a hit kérdéseiről.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten azt értette, hogy a nő számára minden, ami a gyermekeivel kapcsolatos, fájdalmat okoz. Nagy örömöt, de nagy fájdalmat is

Tövismadarak Book Cover Tövismadarak
Colleen Mccullough
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
892

Dorit Rabinyan: Visz a víz

Ez a könyv egyszerre tragikus, drámai és romantikus. Imádom az olyan könyveket, amelyek már első tapintásra egészen különlegesek, és kész élvezet és öröm minden egyes oldal olvasása.

Dorit Rabinyan könyve nem is annyira fikció, ugyanis saját életéből merítette ennek a könyvnek a történetét, ami egy igencsak nehéz témát feszeget, a vegyes házasságok jogosultságát és jövőjét. Ő maga is izraeli nőként egy palesztin férfival osztja meg életét, ami ennek a könyvnek a kiindulópontja.

Ez a könyv számomra egyszerre volt könnyű és nehéz olvasmány. Könnyű azért volt, mert gördülékeny a könyv története, nagyon szépek a megfogalmazások benne és nagyon hatásos a sok elgondolkodtató üzenet benne. A nehézséget pedig maga a könyv témája okozta, az izraeliek és palesztinek közötti állandó harcoskodás, ami ebben a könyvben egy szerelmi történeten keresztül kerül górcső alá.

Hilmi, a tehetséges művész palesztin fiú, nagy álmokkal és vágyakkal érkezik Amerikába, a lehetőségek országába. New Yorkban találkozik egy tel-avivi zsidó lánnyal, akivel elindul viharos és hullámzó kapcsolatuk. Otthoni tájakon ez a kapcsolat elképzelhetetlen lenne, ugyanis a vallási, politikai és társadalmi különbségek elválasztanák őket. Amerikában azonban megtapasztalják nem csak a szenvedélyes szerelmet, hanem a szabadság ízét is. Kapcsolatuk, olyan mint a tenger vize, amit Hilmi gyakran lefest, egyszerre nyugodt és csendes, ugyanakkor háborgó és veszélyes is. Bár úgy tűnik, hogy az élet egymásnak teremtette őket, ők már a kapcsolatuk legelején tisztában vannak azzal, hogy ez a szerelem nem egy életre szól, hanem egy jól meghatározott időszakra. Ősszel ismerkednek meg és a korai nyár elején már véget is ér kapcsolatuk. Néhány hónapig minden napjukat közösen töltik, megélik a pillanat varázsát, de sosem ábrándoznak közös jövőről. Úgy élik meg ezt a szerelmet, hogy szabadon szeretnek, ugyanakkor korlátok közé szorítják kapcsolatukat. A vallási, nyelvi, kulturális különbségek elválasztják őket, ezért gyakran szégyellik is szerelmüket. Főleg Liat, a konzervatív családban felnőtt zsidó lány az, aki próbálja titkolni ezt a tiltott szerelmet és gyakran szégyelli kapcsolatát egy arab férfival.

Ez a legkülönlegesebb ebben a tiltott szerelmi történetben, hogy tele van szenvedéllyel, szenvedéssel, vívódással, szégyennel, reménnyel és elfogadással.

Leírhatatlan az, hogy a szerző milyen hangulatosan és hatásosan adja vissza két fiatal szerelmes, két teljesen különböző világát, ami Amerikában nem tűnik annyira különbözőnek, de otthoni viszonylatban világok választják el őket egymástól. Egyszerre romantikus és melankolikus, viharos és veszélyes az ő kapcsolatuk. Ez a teher annyira megbélyegzi szerelmüket, hogy egyikük sem lát esélyt arra, hogy valamikor az idők folyamán elfogadható lenne egy izraeli és palesztini közötti szerelmes kapcsolat. Szerelmük csak sodródik az árral, néha kiköt a béke és nyugalom szigetén, de hamar újra hullámokba és viharba ütközik. A szenvedély egy idő után szenvedéssé alakul és bár a szerelmesek a végsőkig harcolnak, a víz ereje mégis legyőzi őket.

Keserűen édes, fájdalmasan szívszorító szerelmi történet, két különböző világról egy közös földrajzi területen.

Nekem nagyon tetszett a könyv hangulata, stílusa és szerkezete. Varászlatosnak tűnt megint csak a Közel-Kelet világa, ami bár nagyon messze áll tőlem, azért egyszerre visz magával, mint a víz, és egyszerre rémiszt is meg habos hullámaival.

Nem egy hétköznapi történet, nem egy átlagos könyv, nem egy közhelyes szirupos történet ez, hanem egy kifinomult, sokszínű és árnyalatos modern kori szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezt a hasonlóságot, ezt a bizonyos közös sorstudatot úgy is szokták emlegetni: valahol minden ember szülőföldjének a lenyomata.

Visz a víz Book Cover Visz a víz
Dorit Rabinyan
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
371

Imogen Hermes Gowar: A hableány és Mrs. Hancock

Vannak könyvek, amelyek első látásra, tapintásra és olvasásra elvarázsolnak. Engem elvarázsolt ennek a könyvnek a borítója, a rejtélyes és titokzatos kezdete, de valahogy a könyv előre haladtával nem igazán éreztem már ezt a varászlatot, annak ellenére, hogy nem tudtam letenni és végigolvastam.

Nem mondhatom azt, hogy nagy dolgok történnek ebben a könyvben, kevés benne a cselekmény, és az is lassan folydogál és vontatott. De valami miatt mégis lekötötte a figyelmemet és végig olvastam, mert a hangulata az, ami megfogott. Annyira sokoldalú és sokszínű a szereplők felhozatala ebben a könyvben, hogy már azon elegendő elmerengeni. A különös lény, egy hableány, az aki annyira felkavarja a szereplők életét, és főleg két ember sorsára van nagy hatással, Mr. És Mrs Hancockra.

Mivel a hangsúly nem igazán a cselekményen van, ezért a szereplők jellemábrazolása az ami engem különlegesen érdekelt ebben a könyvben. Főleg a női szereplőkön van a hangsúly, a női sors és karakter egészen különböző és szélsőséges változatai jelennek meg ebben a könyvben. A nők kiszolgáltatott és tehetetlen helyzete megbélyegzi ezt a könyvet, hiszen túl nagy választásuk nincs. Vagy férjhez mennek vagy kurtizánok lesznek, de valahogy mindkét esetben férjüktől vagy épp szeretőjüktől függ megélhetésük. Mindkét esetben a sors és a férfi uralom „rabszolgái”. A nők ebben a regényben ugyanúgy mint a hableány, mintha nem is lennének igazi lények, csupán haszontárgyak, amiket jó megcsodálni és élvezni.

Egészen közelről és részletesen ismerteti a szerző a kurtizánok életét és sorsát ebben a könyvben. Mindez egy olyan történelmi háttérben zajlik, ami tele van ellentétekkel. A 18. századi London vibráló, ugyanakkor nyomor élete egészen nagy kontrasztot alkot ebben a könyvben. A kontraszt az egyszerű munkások és a kereskedők, az úri hölgyek és a kurtizánok között nem is lehetne nagyobb, és ehhez még párosul egy misztikus lény, egy hableány, aki körül minden megváltozik.

A hableány körüli misztikum, rejtélyesség és titokzatosság a könyv végéig kitart, csak a háttérből „szólal” meg lágy és melankolikus hangon. Gyakran az az érzésem volt, hogy a hableány hangja az maga Mrs. Hancock, mintha ő mesélné el sorsának kiszolgáltatott, de egyben izgalmas mivoltát is.

Szerintem ennek a könyvnek a nagy erőssége az adott kor szellemiségének megidézése, ami lírai, melankolikus és néha monoton. Nincsenek nagy fordulatok vagy izgalmas részek a könyvben, itt minden a lassan folydogáló történetmesélésről szól, ahol a valóság keveredik a misztikummal. Nem egy könnyen olvasható hétköznapi történet, de hangulatában és stílusában egészen különleges.

Az emberi sorsok lecsupaszított valósága áll szemben egy nyers és csak a külsőségekkel foglalkozó világban. A környezeti leírások, a kor hangulata és a szereplők jellemábrázolása igazán jók ebben a könyvben. Nem a szépen, a nemesen vagy a csodálatosan van itt a hangsúly, hanem a 18. század legmocskosabb, legnyersebb és legbrutálisabb oldalaian. Ahol küzdelem és harc a mindennapi életbenmaradás, ahol a ranglista és az előítéletek mindennél fontosabbak, ahol a látszat az ami számít. Nyomorúság és kilátástalanság mindenhol, és ebben a nyomorban bukkan fel egy olyan misztikus lény, amire a könyv szereplői vágyakoznak, hiszen csak egy hableány szépsége és titokzatossága tud még valami csodálatosat varázsolni mindennapjaikba.

A vágy és a beteljesülés ritkán ér célba ebben a könyvben. A kurtizánok és a fiatal nők vágyakozása egy jobb életre csupán álom marad, vergődnek és némán tiltakoznak, de végül csak beletörődnek sorsukba. Minden próbálkozásuk mintha eleve kudarca lenne ítélve. Olyanok ők, mint a hableány, egy csodálnivaló látványosság, ami elkápráztat, de valójában semmi igazán értékes nincs mögötte. Nehéz kitörni abból a világból, ami egyre csak húz vissza, ahol erős falak és előítéletek működnek.

Az egész könyv olyan mint egy folyamatos és véget nem érő harc, ahol szinte értelmetlen is a küzdés és kitörés, mert a nyomor és az emberek felszínessége esélyt sem ad a változásra. Ezért a szereplők is csak díszek, akik eljátsszák szerepüket, mindaddig míg senkinek sincs szüksége már rájuk.

Brutálisan valós és nyers a könyv, de ebben rejlik az egyedisége is.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A veszteség nem egyenlő az ürességgel.

A hableány és Mrs. Hancock Book Cover A hableány és Mrs. Hancock
Imogen Hermes Gowar
21. Század Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
494

Bernard Schlink: A felolvasó

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

A felolvasó Book Cover A felolvasó
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
254

Susan Wiggs: A szív térképe

A romantikus regények nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, ez a könyv azonban izgalmas női olvasmánynak és szórakoztató kikapcsolódásnak bizonyult.

Lágy, könnyed, játékos, ugyanakkor egészen érdekes a témája és tetsző a felépítése. Igazi csajos könyv, tele romantikus jelenetekkel, helyenként kicsit túlcsordulnak az érzelmek, de szerintem egy laza kikapcsolódási olvasmánynak tökéletesen megfelel, hiszen van benne szerelem, romantika, háború, barátság, titok és rejtély. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy az olvasás élvezetes és örömteli legyen.

A regény cselekménye több szálon és váltakozó idősíkokban történik, a jelen és a múlt váltakozása harmonikusan összeillik. A jelenben egy megözvegyült fiatal anyának és kamasz lányának az életét ismerjük meg, míg a múltban az özvegyasszony édesapjának múltjára derül fény. A rejtély és a titokzatosság váltakozásával egyre jobban összefonódnak a szálak, míg végén ott van a várható boldog és örömteli befejezés.

Nagyon megnyerő a regényben a különböző helyszínek váltakozása, valamint a karakterek ábrazolása. A szereplők szenvedélyes és erős karaktere tipikus jellemzői ennek a műfajnak.

Nagyon erősen van jelen az álomszerűség és a szenvedélyes szerelem ebben a regényben. Ezek is többféleképpen jelennek meg a regényben, mintha egyfajta dicshimnusz lenne az egész könyv, dicshimnusz a szerelemről. A szerelem és a romantika sokszínűsége jellemzi a legjobban ezt a könyvet, ahol végül is mindenkire rátalál a szerelem, különböző korban és különböző formákban.

A könyv tele van nosztalgikus gondolatokkal és túlfokozott érzelmekkel. Mivel a regény cselekménye változatos, kalandos és izgalmas, ezért a túl érzelmes és szenvedélyes részek sem annyira zavaróak. Attól válik igazán érdekessé a regény cselekménye, hogy izgalmas helyszíneken történik mindez, valamint a váratlan fordulatoktól. A váratlan fordulatok és a kiszámíthatatlan csavarok lebilincselően hatnak az olvasóra. Erősen jelen vannak a kontrasztok a regény szereplői között, valamint nagyon éles határvonal választja el a rosszat a jótól, a szépet a csúftól.

A líraiság, a csodásan formált mondatok, az emelkedett hangulat nagyon szépen körbeölelik ezt a regényt.

Az egyéni boldogság és szerelem keresés útján, csodás történetek, humoros jelentek és érzelemdús vallomások kapnak fontos szerepet ebben a romantikus regényben. A szerteágazó, ugyanakkor egységes cselekmény nagyon szépen bontakozik ki, míg végül a tetőponton érik be igazán.

A romantikus műfaj kedvelői számára ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató könyv, ami igazi olvasási élményt tud nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senkinek az élete sem lehet teljes, amíg nem látta Dél-Franciaországot.

A szív térképe Book Cover A szív térképe
Susan Wiggs
HarperCollins Magyarország Kft.
2019
Puhatáblás
431

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Julie Cohen: Együtt

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Együtt Book Cover Együtt
Julie Cohen
Gabo Kiadó
2018
Kartonált
412