romantikus

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Julie Cohen: Együtt

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Együtt Book Cover Együtt
Julie Cohen
Gabo Kiadó
2018
Kartonált
412

Lucinda Riley: Holdnővér (A hét nővér 5.)


Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Holdnővér Book Cover Holdnővér
Lucinda Riley
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
592

Bauer Barbara: A leggazdagabb árva

Szívet melengető és érzelmeket megindító olvasmány Bauer Barbara „A leggazdagabb árva” regénye. Elég már csak a könyv címéből és borítójából kiindulni, ami ambivalens érzéseket kelt az olvasóban. Két ellentétes szó egymással való ütközése, leggazdagabb és árva, pontosan azt az érzést tükrözi vissza, ami a regény hangulatát is végig kíséri. Egyfelől ott a pompa, dísz és fény, ez mégsem tudja feledtetni az árvaságot, a magányt és az egyedüllétet.

Bauer Barbara regényében egy olyan meghatározó történelmi személyiséget mutat be, akiről eddig kevesebbet lehetett olvasni, és legtöbbször Sisi császárné történeteinek peremén.

Ebben a regényben azonban Wenckheim Krisztináé a főszerep, egy gazdag grófnő élete, és egy szegény árva lány drámája.

Bauer Barbara lebilincselően és érzelemdúsan mutatja be ennek az alig 3 évesen árván maradt lánynak a történetét, akinek műveltségének, jótékonykodásának, nemeslelkűségének köszönhetően, sikerül megtalálnia lelki békéjét, elfogadnia múltját és nyitottá válni a szerelem és boldogság befogadására.

Ízig-vérig romantikus az egész történet, helyenként drámai elemekkel, de ezeket ellensúlyozza a sok kedves kis történet.

Számomra eddig teljesen ismeretlen volt a Wenckheim család története, Krisztina történetén keresztül azonban sikerült nem csak Sissi palotahölgyét közelebbről is megismerni, hanem az akkori kor szellemiségét, nehézségeit és értékeit.

Krisztina grófnő mellett, több fontos történelmi személyiség is felbukkan a regényben, amelyek még jobban kiszínesítik ezt az olvasmányt. Jókai Mór említése, valamint Sissi császárné látogatása, sokat tettek hozzá a regény élvezetéhez.

A történt lassan folydogál, a cselekmény fokozatosan épül fel, sok benne a párbeszéd. Annak ellenére, hogy Krisztina élete kicsit sem volt könnyű vagy egyszerű, a regény lapjai áradoznak a pozitív hangvételű eseményekről, valahogy minden olyan meseszerű. A jó legyőzi a gonoszt, a szerelem győz és a végén ott van a boldog vég. Kicsit irreálisnak tűnik mindez, de hát szerintem itt az írói fantázia is sokat hozzátett a regénynek ehhez a hangulatához, ahol minden szép és jó.

Nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele, nagyon egyszerű a cselekménye, bájos a karakterek ábrázolása. Nincsenek benne nagy fordulatok vagy csavaros megoldások, a fókusz inkább az emberi kapcsolatokon van, valamint az olyan nemes érzelmeken, mint a segítőkészség, nagylelkűség, emberség és szeretet.

Hangulatos kis regény, gördülékeny történettel, szeretni való szereplőkkel és tele magasztos emberi érzésekkel. A családi kötelék, a szeretet ereje és az emberség határozzák meg a regény fő vonalát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha valaha az életben bánat gyötör, végy a kezedbe egy könyvet, és hagyd, hogy a szavak elröpítsenek valahová máshová. Messze a bánattól. És hidd el, mire visszatérsz, egészen más színben látsz majd mindent.

A leggazdagabb árva Book Cover A leggazdagabb árva
Bauer Barbara
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2017
Keménytábla
338

Náray Tamás: Zarah öröksége

Mindig is nagy örömmel olvasom Náray Tamás regényeit, ezért különösen megörültem annak, hogy Zarah történetét egy újabb könyvben olvashatom tovább. Annak ellenére, hogy az első könyv nagyon elnyerte a tetszésemet, bizony ezzel a könyvvel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak.

Ez a könyv is egy családregény, amelyben már nem csak Zarah történetét ismerjük meg, hanem unokáinak életébe is betekintést nyerünk, miközben több szerteágazó szálon fut a cselekmény.

Én ezt a könyvet nem tartottam annyira izgalmasnak és szórakoztatónak, mint az elsőt, sok helyen kicsit erőltetettnek tűnt a cselekmény bonyolítása és ezért lapos maradt.

Zarah Winter sorsán keresztül és elmesélései alapján tovább bonyolódik a zsidó család története. Ebben a könyvben az ikerlányok kapnak nagy hangsúlyt, miközben a múlt sötét titkaira is fény derül.

Ebben a regényben is a romantikus szerelmi szál a fő motívum. Ez egy kifejezetten romantikus családregény, több-kevesebb történelmi háttérrel és kevés izgalmas thrillernek nevezhető elemmel.

Én személy szerint, Zarah ikerunokáinak történetét nem találtam annyira izgalmasnak és érdekesnek, mint az ő történetét. Nagyon sok helyen nem értettem a sok szükségtelen és érthetetlen fordulatot ami a regény cselekményét erősen megváltoztatta. Emellett túlzottan romantikusnak és elcsépeltnek tűnt sok rész a könyvben.

Még most is a könyv hatása alatt vagyok, de nem épp pozitív értelemben. Számomra túl szerteágazónak és kaotikusnak hatott a cselekmény lebonyolítása, valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző egy könyvön belül akart volna mindent bele sűríteni.

Hosszadalmasan ecseteli a két lányunoka szerelmi történetének alakulását, egészen váratlan és értelmetlen fordulatokat és csavarokat visz bele, közben pedig csipetnyi információkat szór el helyenként a 2. világháború eseményeiről, és még nyomozói elemeket is belevisz. Nekem ez túl sok és szükségtelen egy könyvben. Nehezen sikerült megtalálni a regény fő motívumát, mert túl sok minden került bele.

Túl színes számomra ez a regény, tele szerelemmel, árulással, bűnnel, bűnhődéssel, gyűlölettel, tragédiával. A „kevesebb néha több” elvet nem sikerült ebben a regényben véghez vinni és ez szerintem nagyon a kárára ment. Meseszerű, idillikus és irreális sok fordulat ami a regényben szerepet kap, ezért nehezen tudtam értékelni mint szépirodalmi regényt.

Kíváncsian várom a folytatását, bár tényleg nem tudom, hogy ezt hogyan lehet még fokozni, úgy hogy továbbra is érdekes és szórakoztató olvasmány maradjon.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy napon rájön, hogy nincs többé ideje tartalmatlan barátságokra, erőltetett kapcsolatokra és értelmetlen beszélgetésekre.

Zarah öröksége Book Cover Zarah öröksége
Náray Tamás
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
765

Min Jin Lee: Pacsinkó

Nagyon szeretek családregényeket olvasni, és szerintem „Pacsinkó” minden idők legjobb családregénye. A regény hangulata és stílusa, a szereplők karaktere és a csodás leírások engem teljesen elvarázsoltak.

Olyan élet történeteket és emberi sorsokat ismerünk meg a regényen keresztül, amelyek nem csak, hogy magukkal ragadnak és elbűvölnek, de el is gondolkodtatnak az emberi identitás és a boldogság keresés nagy kérdéseiről.

Ebben a regényben 4 generációt ismerhetünk meg, négy koreai családot, akik Japánba menekülnek és ott próbálnak boldogulni. Keményen dolgoznak a megélhetőségükért és erősen kitartanak az emberi nemes értékek mellett, mint a család, a becsület és a szeretet. Mindez azonban hiábavalónak tűnik, ugyanis a japán emberek csak megvetéssel, gúnnyal és kiközösítéssel fordulnak feléjük. Komoly identitás keresés és megtalálás ez az egész család számára, akiknek szívük mindig is az otthon felé húz, megélhetőségük és életben maradásuk azonban csak Japánban remélhető.

Épp ezért a könyvet végig kíséri egy fajta letargikus, melankolikus és feszültséggel teli hangulat, miközben emberi sorsok bontakoznak ki a könyv lapjain. Ezek az emberek mind élnek az élet adta lehetőséggel és próbálnak kitörni abból a szegénységből és szociális hátráltatásból, amit a sors rájuk mért, de oly kevés sikerrel járnak.

Nekem különlegesen tetszettek a narratív részek, amelyek ebben az esetben nem tűntek unalmasnak vagy vontatottnak, sokkal inkább alátámasztották a könyv hangulatát és az emberi sorsok kilátástalannak tűnő helyzetét. A váltott szemszögön keresztül betekintést nyerünk ezekbe az emberi sorsokba, azok mélységével és sokszínűségével együtt.

A regény fő motívuma a család és azok az értékek, amelyek képesek egy családot több generáción át is összetartani. Izgalmas családtörténeteken keresztül ismerjük meg a szerelem erejét, a döntések következményeit és a család biztonságot adó fészkét. Drámai és tragikus történetek ezek, amelyek mindvégig lebilincselik az olvasó figyelmét. Olyan emberi sorsokat ismerünk meg, akik sodródva a történelem eseményeivel, saját boldogságukat és helyüket a világban próbálják megtalálni.

A könyv tele van olyan anyai példákkal, akik áldozatkészen és hűségesen gondoskodnak férjeikről és gyerekeikről. Ők az igazi hősök, akik mernek dacolni és szembe menni a sorssal, azért hogy családjuknak a legjobbat tudják biztosítani. Ezek az anyák nem ismernek határokat és akadályokat, keményen harcolnak és kitartanak családjuk mellett.

Az apák szerepe is nagyon fontos ebben a regényben, ugyanis ők azok akik hol intellektuális, holt kétkezi, hol szellemi munkával próbálják a család fennmaradását biztosítani, közben pedig életre szóló értékeket adnak tovább fiaiknak.

Mindannyian túlélők és harcosok ebben a regényben, sorsuk mégis gyakran ér tragikus véget. Történetük az 1900-as években indul, mégis olyan értékeket és mondanivalókat közvetít, amelyek halhatatlanok, hitelesek és ugyanolyan aktuálisak ma is. Egészen elképesztő az a hozzáértés és tapintatosság, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek az életükbe, a gondolkodásukba és a lelki világukba.

Csodálatos és elbűvölő, ugyanakkor drámai és nyomasztó ez a regény. Irodalmilag viszont egy zseniális remekmű, amely mély nyomokat hagy az olvasóban és örökre szóló olvasási élményt nyújt.

Öröm volt olvasni minden egyes mondatát, hiszen kevés olyan könyvet olvastam eddig, amelyik ilyen nyíltan és őszintén foglalkozik az emigránsok életével, a hovatartozással, az identitás kereséssel, a haza megtalálásával és az otthon megteremtésével.

Az elmúlt idők legszínvonalasabb és legeredetibb szépirodalmi műve ez a regény.

Kedvenc idézetem a könyvből:

De az emberek akkor is beszélnek. Bármi lehet, úgyis szörnyűségeket fognak terjeszteni. Én már megszoktam.

Pacsinkó Book Cover Pacsinkó
Min Jin Lee
Alexandra Könyvesház Kft.
2018
Kötve, Védővel
543

Fábián Janka: A rózsalugas

Fábián Janka kedvenc magyar történelmi-romantikus szerzőm, szerintem ebben a műfajban ő a legjobb. Ebben a regényében is erősen jelen van a romantikus szál, de ennél most sokkal hangsúlyosabb a történelmi vonal, ami a kerete az egész regénynek.

Fábián Janka kellő érzékenységgel és hozzáértéssel mutatja be regényében a magyar nemesi életet, a 19. század közepének politikai viszonyait, miközben olyan családokat és életsorsokat ábrázol, akiknek életüket meghatározza a becsület, a tisztesség és a hazaszeretet.

Az eseményszál párhuzamosan, két külön világban zajlik. Anna és Endre bimbózó szerelmi története még Magyarországon indul, de egy tragikus esemény folytán útjaik szétválnak. Anna magára marad Magyarországon, Endre pedig az Újvilágba, Amerikába szökik.

Miközben Anna élete otthon lassan és egyhangúan folydogál, Endrét komoly kihívások és harcok elé állítja az élet. Nehéz munka és küzdelem árán sikerül beilleszkednie az amerikai társadalomba, de szíve mindig az otthoni vidékekre és emberekre vágyik.

Endre történetén keresztül ismerjük meg az amerikai, rabszolgaságot felszabadító, évekig tartó háborút, aminek ő is aktív részese.

A két fiatal, két teljesen különböző világban él, szerelmük mégis kiállja ezt a próbát is.

Nekem személy szerint ebben a regényben jobban tetszett a történelmi vonal, mint a romantikus szál. A polgárháború kitörése, valamint Lincoln elnök harca a rabszolgaság ellen, nagyon jól ki van dolgozva a regényben. Endre karaktere kiemelkedően illik bele ebbe a történelmi korba, aki emigránsként is harcol egy olyan hazáért, amit magáénak érez. Szerintem a polgárháború körüli események érdekesebbek, mint a rózsalugas környéki események.

Mint mindig, most is megfogott az a részletesség és pontosság, amivel Fábián Janka leírja és elmeséli egy adott kor politikai és társadalmi viszonyait. A részletes leírás számomra most sem volt unalmas, sokat tett hozzá a könyv hangulatához.

A szerelmi szálra, én csak mint mellékszálra tekintettem, ugyanis Endre karaktere annyira erősen van jelen a regényben, hogy Anna élete emellett eltörpülni látszott.

A könyv borítója megint csak meseszép, ami már előre sejteti a szerelmi vonalat, ami Annát és Endrét összekapcsolja. Szerelmük elég sok megpróbáltatásnak és akadálynak van kitéve, de végül legyőzi a távolságot, az időt, a hűtlenséget és a háborút.

Fábián Janka regényeiben az a legjobb, hogy lelassul az idő, minden cselekmény lassan folydogál, mintha az idő is megállna. Az írónő stílusának köszönhetően az olvasó bele tudjuk magát képzelni egy adott történelmi korba és emellett rengeteg információt tud meg róla. A történelmi személyiségek, jelen esetben, Lincoln is Sissi ábrázolása, csak még színvonalasabbá tették ezt a regényt.

Nagyon kellemes és könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel és eseménydús történetekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Semmi sem számít, csakis a látszat. A látszat pedig…A mai világunkban a látszat minden!

A rózsalugas Book Cover A rózsalugas
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla
468

Raphaelle Giordano: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni

Egészen új tapasztalat volt számomra a következő olvasmány, a szórakoztató irodalomnak egy olyan könyve, ami bár irodalmilag szerintem nem annyira értékes, mégis megfelel egy könnyed és laza kikapcsolódásnak. Életmódbeli tanácsadásnak, valamint önfejlesztő útmutatónak elég jó, irodalmilag azonban szerintem nagyon lapos és egyhangú.

Regényesített formában könnyebben megy ezeknek az életmódbeli tanácsoknak és módszereknek az átadása, megkímélve az olvasót egy száraz és unalmas tanfolyamtól.

A regény stílusából és felépítéséből mindenképp ki lehet érezni azt, hogy a könyv szerzője elsősorban egy motivációs trainer és egy személyiségfejlesztő coach, ugyanis a hangsúly ezeken az elemeken van.

Egészen kreatív és szórakoztató szemszögből közelíti meg a könyv szerzője azt a fajta „erősebbkutya-szindrómát”, amit regényében kifejt. Mivel konkrét tippekkel és hasznos tanácsokkal látja el olvasót, ezért sikerül fenntartani egy ideig az olvasó érdeklődését, mégsem mondhatom el azt, hogy bennem maradandó élményt hagyott volna ez a könyv.

A regény központjában egy harmincas, munkakedvelő és elkötelezett fiatal nő áll, akinek cége, olyan embereken segít, akik szeretnének életvitelükön és gondolkodásukon változtatni. A változást és a fejlődést egy csoportterápián belül tapasztalják meg az oda látogatók, akik hajlandóak nem csak önmagukon dolgozni, de mernek szembeszállni az olyan oroszlán típusú emberekkel, akik felsőbbrendűnek érzik magukat és uralkodnak mások felett.

Ebbe a terápiás csoportba kerül be Maximilien Vogue is, a gazdag és sikeres üzletember, aki szintén terápiára szorul, hiszen nála is erősen jelen van az „erősebbkutya-szindróma”.

Romane, a terápia csoportvezetője, kreatív és konkrét példákkal és gyakorlatokkal segít azokon az embereken, akik évekig lenéző, hatalomittas vagy felsőbbrendű emberként viselkedtek családi-, baráti- vagy munkahelyi kapcsolataikban.

Humoros és érzelemdús utat járnak be a csoport tagjai, akiknek végül sikerül megtalálni saját útjukat, amely által egy boldogabb és beteljesültebb életet élhetnek.

A regény témaválasztása betalált nálam. Igazán fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk az olyan témákkal és ember típusokkal, amelyek által saját személyiségünk fejlődhet. Tanulságos és kézzel fogható konkrét tanácsokat és módszereket lehet ebből a könyvből tanulni.

A regényt átszövő szerelmi szál, számomra azonban túl romantikus és idillikus. Ez a része nagyon hasonlít egy tündérmesére, ahol minden szép és jó, a végén pedig mindenki boldog. Mivel a romantikus szál túl erősen jelen van ebben a könyvben, ezért a karakterek kidolgozása elég gyenge és lapos.

A könyv üzenete, az elfogadás és a nyitottság, mindenképp figyelemreméltó, viszont a könyv stílusa és hangulata nem sok olvasási élményt nyújt. Könnyed és laza szórakoztató olvasmánynak megfelel, de ne várjunk tőle katartikus élményeket, mert ez „csak” egy bájos, egyszerű és meseszerű kis történet, ahol minden jó előre kiszámítható és kevés benne az izgalom.

Könnyen és gyorsan lehet haladni vele, a végén azonban elég üresnek érezheti magát tőle az ember, mert sokat nem tesz hozzá az életéhez. Önsegítő és személyiségfejlesztő praktikákat nyújt, de nagyon amatőr és lapos szinten. Sajnos nagyon hiányzik belőle az írói fantázia és tehetség, mert ezek nélkül ez csak egy olyan könyv, amit végigolvas az ember, de utána nem sok minden marad meg benne.

Bárcsak több izgalmas és fordulatos eseményszál lett volna benne, mert így talán nagyobb hatást ért volna el. Így, ez a regény csak egy humoros és vicces könyv, ami egyfajta eligazítást mutat az oroszlánok megszelídítéséhez.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akarata ellenére senkit nem lehet megváltoztatni. Ellenben amikor valaki saját maga dönt úgy, hogy megváltozik, elképesztő eredményeket lehet elérni.

Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni Book Cover Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni
Raphaelle Giordano
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
304

Juliet Grey: Királyné lettem

Egy trilógia első részét vettem kezembe a napokban, hiszen nagy rajongója vagyok a történelmi romantikus regényeknek. Először olvastam Juliet Greytől egy könyvet, de szerintem méltó vetélytársa C.W. Gortner-nek, aki szintén ebben a kategóriában remekel történelmi regényeivel.

Annak ellenére, hogy még csak az első részét sikerült elolvasni a regénynek, már most tetszik a szerző stílusa, a részletes, körülíró és lassan kibontakozó vonal, ami által egy mindent átfogó, teljes képet kapunk Marie Antoinette életéről. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a történelmi kornak, főleg Mária Terézia életéről olvastam eddig többet, de legfiatalabb lányának élete, legalább olyan izgalmas és intrikákkal teli, mint az édesanyjáé. Nagy öröm volt számomra a Habsburg uralkodói udvar mellett a francia udvart is megismerni, amelyek között nagy különbségeket fedeztem fel.

Mint minden történelmi regénynek, ennek is lassan folydogáló és vontatott a stílusa, de aki szeret részletesen belemenni egy adott történelmi korszak politikai, társadalmi és kulturális viszontagságaiba, annak ez nem jelent gondot. Az eseményekkel együtt fejlődik az olvasó is, aki teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a korba, hiszen a részletes leírás pont ezt a célt szolgálja.

A trilógia első könyvében, a „Királyné lettem” című regényben, a fiatal Marie Antoinette ifjúkorát ismerjük meg, aki politikai célokat és érdekeket követve, feleségül megy a szintén kamasz, leendő francia királyhoz, XVI. Lajoshoz.

A könyv első felében még csak ismerkedünk az alig 11-12 éves Marie Antoinette-tel, akit maga az osztrák császárné, Mária Terézia, készít fel arra, hogy belőle egy napon francia királynő váljon. Ez a rész a naiv, gyerekes és tudatlan hercegnőt mutatja be, aki még tudatában sincs feladatának felelősségével, mégis alázatosan és méltóságteljesen veti alá magát sorsának.

A regény második fele a 14 éves fiatal francia feleséget mutatja be, aki egyre jobban ráébred nemesi származásának erejére és hatalmára, és ezt megpróbálja előnyére kovácsolni. Házassága első évei azonban magányosan, elszigetelten és unalmasan telnek, napjait csak az intrika és ármány keresztezi. Hiába a királyi udvar és pompa, ha nem tudja férje szeretetét és vonzódását magáénak tudni.

A cselekmények fokozatosan épülnek egymásra, a sorok között azonban már kiolvasható a forradalmi feszültség, ami ott várakozik. Egészen élethű képet kapunk a francia uralkodásról, mindezt fűszerezi az írói fantázia, ami által gördülékenyebben olvashatóak a történelmi adatok és információk.

Marie Antoinette gyerekkorát és házas életének első éveit öleli fel ez a regény, együtt a 18. század uralkodói és királyi udvarok történeteivel.

Most sem tudtam elmenni amellett, hogy milyen különlegesre sikeredett a könyv borítója, ami külön pontot érdemel. Szépen felépített regény ez, a naiv és játékos kislány szemszögéből indul a történet, és ott fejeződik be, ahol már egy érett és talpraesett királynőt ismerhetünk meg.

Ez mindenképp egy izgalmas és fordulatos történelmi könyv, színes és szórakoztató. A királyi udvar és fényűzés megannyi titkaiba nyerünk betekintést, ahol az etikett, a hagyomány és a látszat mindennél fontosabb. Az intrika, a cselszövés, a ridegség és a pletyka világában nehezen áll helyet Marie Antoinette is, és az elhúzódó részek már jó előre kivetítik azt az unalmas, magányos és egyhangú életet, ami rá vár.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A saját nyájában a fekete bárány sem tudhatja, hogy ő az egyetlen, aki nem olyan, mint a többi.

Királyné lettem Book Cover Királyné lettem
Juliet Grey
Tericum Kiadó Kft.
2012
Keménytábla, Védőborító
458