szépirodalom

Mikor először kezembe vettem ezt a nagyon szép és különleges borítójú könyvet, csupán csak a címe alapján még csak sejtelmem se volt, hogy miről is fog szólni. Megfogott a könyv fülszövege, a tengerkék borítója és az eredeti címe. Ez az a könyv, ami nagyon eltalálta az én ízlésemet, ugyanis van benne egy egészséges irónia, eredetiség és fantázia.

Engem nagyon megfogott ennek a könyvnek a stílusa és a szerkezete. Két teljesen különböző karakterű elbeszélő szólal meg a könyvben. Az egyik nő szinte már megszállottan és fanatikuson igyekszik a tökéletességre és a harmónia megteremtésére. A másik nő, férje és fia elől menekülni tűnik egy horvát kis szigetecskére, hogy újra önmagára találjon. Csak a könyv előrehaladtával derül ki, hogy valójában ez a két nő valamikor már találkozott és innentől kezdve életük két teljesen különböző irányba ment el.

Aszja a könyv főszereplője, aki a hétköznapoktól és a családi bonyodalmaktól menekülve, egy hosszabb nyaralásra indul. Ez a pihentetőnek és kikapcsolódásnak szánt nyaralás egy kaotikus összevisszaságba fordul át, ugyanis Aszja volt férje és annak új felesége nyaralójában száll meg, ami további bonyodalmakat hoz életébe. Kiderül, hogy a nyugalomnak és békének vélt sziget minden csak épp az nem. Aszja görcsösen próbál rendet rakni gondolatai és érzelmei között, miközben nem hogy a békére és nyugalomra talál rá, hanem életébe beüt a krach és onnantól kezdve borul az egész élete.

A másik nő, Radoszt, tőle jó néhány kilométerre megszállottan, a csillagok járását figyelve követi Aszja életét és előre megjósol egy előre látható katasztrófát Aszja életében. Radoszt innentől kezdve már csak annak szenteli életét, hogy megakadályozza ezt a katasztrófát ami Aszjára, az ő példaképére vár.

Nem mondanám azt, hogy valami eget rengető dolgok történnek ebben a könyvben, de elképesztően szórakoztató végigkövetni ennek a két nőnek az életét. A két nő párhuzamosan folyó élete különbözőbb már nem is lehetne, de mégis vannak olyan pontok benne, amelyek összekötik őket.

Számomra nagyon megnyerő volt a bolgár írónő debütáló regénye, mert egyszerre humoros, szarkasztikus és könnyed olvasmány. Lelkesen és kíváncsian olvastam a két párhuzamosan elbeszélő nő történetét, mindegyikben voltak olyan vonások, amelyekkel én is azonosulni tudtam. Helyenként még el is mosolyogtam magamban, mert annyira vicces és humoros volt a megfogalmazás, hogy úgy éreztem ilyen csak a fikcióban történhet meg. Csakhogy mindaz, ami ebben a regényben fikciónak tűnik, a két nő reális vagy épp nem reális problémái, a valóságban igenis sokkal komolyabbnak tűnnek, mint egy könyv lapjain. A boldogtalan házasság, a családon belüli erőszak, a megcsalás, a hűtlenség, a titkolózás, a válás, mind olyan problémák amelyekkel nem csak a könyv szereplői szembesülnek életük folyamán.

Nekem tetszett az a finomság és érzékenység, ahogyan az írónő megközelítette ennek a két nőnek az érzelmi és gondolati világát. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni egy bolgár írónő könyve. Persze nem egy eseménydús regényre kell gondolni, de kellő ráhangolódással és humorral, nagyon élvezetes tud lenni ez a könyv. A végén nem egy katartikus befejezésre kell számítani, de szerintem ennél a könyvnél ez nem is igazán hiányzik. Néha elég csak a sorok között olvasni, ahhoz hogy egy könyv adni tudjon valami útravalót, és szerintem ez a könyv ezt meg is teszi.

Egyik nő sem tökéletes ebben a könyvben, mindkét nő világa messze áll a tökéletességtől, de ettől olyan szimpatikusak és életszagúak. Aszja nem egy mintaanya vagy mintafeleség, de minden hibája ellenére próbálkozik, miközben önmagát is próbálja megvalósítani és megtalálni. Radoszt (Büdöske), a másik nő, a tökéletes élet megtalálásában és megteremtésében leli örömét, miközben Aszját csillagtestvérének tekinti, akitől tanulni szeretne az élet fontos dolgairól.

Csak a végén derül ki mindkét nő számára, hogy nem minden az aminek tűnik és az a harmónia, amire mindketten vágynak nem külső dolgokban lelhető meg, hanem az egy belső megnyugvás és elfogadás.

Eszméletlenül érdekes és szórakoztató végigkísérni ezt a folyamatot, amikor mindketten alakulnak, formálódnak és változnak. Mindketten kapaszkodnak valamibe vagy valakibe, de végül is ezek a külső tényezők vezetik el őket a változáshoz.

Nem egy romantikus vagy szerelmes regény ez, hanem olyan realista, humorral és öniróniával megfűszerezve, amit nagyon lehet élvezni. Könnyed és szórakoztató, érdemes elolvasni, mert kicsit eltér a megszokottól és ettől olyan különleges.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A betegség néha azért jön, hogy megmutassa az utat.

Cím: A Krach sziget
Szerző: Ina Valcsanova
Kiadó: Typotex Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
Oldalak száma: 188

Ez a kis lilás-rózsaszínes könyv, nagyon érdekes címével és fülszövegével, első perctől kezdve felkeltette a figyelmemet. Már csak a fülszövege alapján is úgy gondoltam, hogy ez bizonyára nem egy szokványos tucatkönyv, hanem valami egészen más. És akkor még csak nem is sejtettem, hogy mennyire más is ez a könyv. A könyv borítójából kiindulva egy könnyed és szórakoztató regényre gondoltam, de megtévesztett a borítója, mert ez a könyv távol áll a kikapcsolódástól.

Már a legelső oldalak elolvasása után éreztem ezt a másságot, amihez azért hozzá kellett szokni és rá kellett hangolódni. Mert hogy ez a könyv minden, csak épp hétköznapi nem. Eleinte nehezen igazodtam el a könyv cselekményén és a szereplőket is nehezen kötöttem össze, de ahogy haladtam a könyv olvasásával, egyre jobban és jobban letisztult ez a kép.

Ez a könyv egy keserédes könyv, ami alapvetően egy anya küzdelmeit és bizonytalanságait boncolgatja, miközben olyan mélyértelmű és elgondolkodtató bölcsességek fogalmazódnak meg benne, amihez szerintem egy bizonyos életkor és élettapasztalat szükséges, ahhoz hogy érthető legyen.

Ezt a könyvet szeretni vagy utálni lehet, de az biztos, hogy annak ellenére, hogy elsőre kicsit megfoghatatlannak és csapongónak tűnik az egész könyv, mégis van benne valami különleges és érdekes.

Fura a regény cselekménye, ennél már csak a szereplők karaktere az ami még furább, de összességében egy nagyon jól felépített és megszerkesztett regény.

Nem valami izgalmas és feszültséggel teli cselekményre kell számítani ebben a könyvben, hanem egy olyan elbeszélésre ami szinte már-már túl intimnek, személyesnek és zavarba hozónak tűnik, de pont ez az erőssége ennek a könyvnek.

A regény főszereplője és egyben elbeszélője is, egy két gyerekes, férjezett és dolgozó anya. A szerepek, anyaság, feleség és dolgozó nő egyfajta válsághelyzetet indítanak el benne, ami által szinte újra gondolja az egész életét, főleg a gyerekkori traumáit, amelyek mostani felnőtt szerepeit is befolyásolják. Az ő történetét követhetjük végig, ami csupán négy napot mutat be az életéből, de ez bőven elegendő ahhoz, hogy az olvasó megismerje az ő gondolatvilágát és lelki válságát.

Engem magával ragadott és beszippantott ez a folyamat és válsághelyzet, amivel szerintem minden nő és anya, legalább egyszer szembesül élete folyamán.

Soha egy könyvnél sem éreztem még ennyire helyénvalónak és találónak a könyv címét, mint ebben az esetben. Remek címválasztásnak bizonyult ez a kis szójáték, ugyanis három rövidke kis szócska szinte már össze is foglalja mindazt amiről ez a könyv szól. Azt a bizonytalanságot, kételyt és határozatlanságot, amivel gyakran szembesülnek az anyák.

Egészen elképesztő az az érzelmi hullámvasút amit a könyv főszereplője, egy harmincas évei vége felé járó holland anya él meg. Bizonytalansága megmutatkozik az anyaság kérdéseiben, kételyei merülnek fel a házasságával kapcsolatban és gyerekkori traumáinak fel nem dolgozása bizony mély nyomokat hagy benne. Felszínesen olvasva úgy tűnik, hogy ez a könyv csak egy női sors alakulását mutatja be, de ennél sokkal több van benne.

Miközben egy anya életén keresztül kísérhetjük végig mindezeket, a háttérben olyan morális és társadalmi kérdések merülnek fel, amelyekre nem egyszerű a válasz. A női emancipáció, a nő és férfi közti egyenlőség, a szerepek közti különbségek, a közösségi média hatásai mind olyan dolgok amik ebben a könyvben jelen vannak.

És mindezt tetőzi a főszereplő lelki problémája és válsága, ami saját gyerekkorához fűződik. A szülői minta tovább öröklődése, a gyerekkori traumák következményei és a felnőtté válás nehézségei, azok a dolgok, amik igazán foglalkoztatják a könyv hősnőjét. Mindezt csupán az ő szemszögén keresztül lehet megfigyelni. Eleinte még szimpatikusnak tűnik ez az anya, és én mint olvasó a könyv vége fele se undorodtam meg tőle, sőt akkor értettem meg igazán az ő személyiségét és életét. Nem szánalmat vagy sajnálatot ébresztett bennem, sokkal inkább megértést és elfogadást. Mert ez a könyv megint csak felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyerekkori traumák és élmények bizony minden esetben kihatnak a felnőttkorra. Nem lehet ezeket csak úgy szőnyeg alá seperni vagy félvállról venni, mert előbb vagy utóbb szembesülni kell velük.

Szerintem ez a könyv pont ott ér véget, mikor ez a szembesülés és feldolgozás elkezdődik. Talán a könyv hősnőjének is megadatik még egy esély arra, hogy feldolgozza gyerekkori traumáit és tanulva belőlük, ne ugyanazokat a hibákat kövesse el.

Nagyon érdekes könyv, a kortárs világirodalom egyik kiemelkedő darabja. Szerintem több figyelmet is megérdemelne, mert irodalmi szempontból egy értékes könyv. A főhősnő történetén keresztül olyan perspektívák kerülnek előtérbe, amelyekre első olvasásra nem is gondolna az ember. Érdemes elgondolkodni a könyv üzenetein, főleg azon, hogy hova is tart az emberiség a 21. században és milyen reális vagy épp nem reális problémákkal küzd. A könyv csak egy nő néhány napját mutatja be, de hány ilyen nő és férfi él ma közöttünk, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…felelős vagyok a két fiamért, ezért a két kis élőlényért, akiknek szükségük van rám. Utat kell mutatnom nekik, nem számít, hogy még magam is csak keresem a helyem.

Cím: Talán bizony mégsem
Szerző: Jannah Loontjens
Kiadó: Typotex Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 232

A „Bíborszín” elolvasása után egyértelmű volt számomra, hogy még szeretnék könyveket olvasni a szerzőtől. Nem elég az a tény, hogy már a „Bíborszín” is szavak nélkül hagyott, de ez a könyv szó szerint ledöbbentett.

Nem tudom mikor érik meg rá az ember egy ilyen könyv olvasására, de az biztos, hogy bizony nehéz egy ilyen könyv feldolgozása, mert egy olyan érzelmi láncreakciót indít be az olvasóban, amivel nehéz megküzdeni.

A médián keresztül sokunkhoz eljutnak azok a szörnyűséges hírek és történetek, amelyek a „női körülmetélésről” számolnak be, de mindezt egy könyvben olvasni valahogy másképp hat. Hihetetlen az, hogy a női nemiszervek megcsonkításáról Alice Walker olyan könyvet tudott írni, ami tartalmilag bátorságot és kellő tapintatosságot tanúsít, irodalmilag pedig egy értékes olvasmány.

Ez a könyv sok kapcsolódási pontot mutat az előző könyvvel, de mégsem kimondottan annak a folytatása. Ez a könyv csupán apró részleteiben tér vissza a Bíborszín világába, de a hangsúly egy olyan női szereplőn van, aki az előző könyvben csak mint háttérszereplő tűnt fel. Ebben a könyvben Tashi története kerül a középpontba, akiről előzőleg csak annyi derült ki, hogy egy rituális szertartás keretén belül, egy női beavatási hagyományon vesz részt.

Tashi, egy fiatal olinka lány, tudatlanságból, hűségből és félelemből önként veti magát alá ennek a testi megcsonkításnak, mit sem sejtve ennek borzasztó következményeiről. Később férjével és sógornőjével Afrikából Amerikába kerül, de a csonkítás testi és lelki fájdalmaiba beleőrül. A könyv főleg az ő szemléleten keresztül adja vissza ennek a fájdalmas és kínzó folyamatnak a testi-lelki vetületeit, de mellette megszólalnak a könyvben más szereplők is, a férje, fia, férje szeretője, közös gyerekük, sógornője és egy analitikus pszichológus.

Nem egy könnyű olvasmány, főleg azokat a részeket nehéz elolvasni és feldolgozni, amelyek a női nemi szervek csonkításáról szólnak. Ezek a gyomorforgató mondatok és mély érzelmek, letaglóznak, elrémítenek és szavak nélkül hagynak.

A női elnyomás, a tudatlanság, a hagyomány iránti hűség olyan dolgok amelyek létfontosságúak ebben a könyvben.

Olvasóként lehetetlennek tűnik számomra bármit is megfogalmazni erről a könyvről. Brutális, ijesztő, félelmetes, ugyanakkor olyan erő van benne, ami mellett gyakorlott olvasóként nem tudok elmenni. Most is küzdök a szavaimmal és az érzelmeimmel, mert ez a könyv is újból ráébresztett arra, hogy a valóság gyakran a fikciónál is szörnyűbb tud lenni. Olyan kőkemény igazságok vannak ebben a könyvben, ami mellett nem lehet és nem is kell csak úgy elmenni. A női nemiszerv-csonkítás mai napig is sok országban egy gyakorolt hagyomány, amiről nem csak beszélni kell, de tenni is ellene.

Úgy érzem Alice Walker már könyvével is nagyon sokat tett ez ellen. Nehéz felkészülni vagy megérni ennek a könyvnek az olvasására, de az igazán fontos és nehéz témákról csak olyanok tudnak írni, akik kellő érzékenységgel, bátorsággal és szakmai profizmussal rendelkeznek.

„Az öröm titkának őrzői” egy borzalmasan nehéz, fájdalmas és szívszorító könyv. Szerintem ezt a könyvet gyakran és többször kellene elolvasni, ahhoz, hogy egyre többet és többet értsünk meg belőle. Felfogni sem tudom, ezeknek a nőknek a testi-lelki gyötrelmeit, még abban sem vagyok biztos, hogy ki lehet ebből gyógyulni. Az egyszer már tuti, hogy ez a könyv mindenben elbizonytalanított. Ott a rossz, a gonosz, a fájdalom, a tudatlanság, a félelem a világban, ki minek nevezi, miközben egyre kevesebben és kevesebben vannak azok, akik még őrzik az öröm titkait.

Nehéznek, sőt egyenesen lehetetlennek tűnik ennek a könyvnek az értelmezése, elemzése vagy bírálása. Szerintem ebben az esetben a könyv beszél magáért, nem is igazán kellenek e mellé még szavak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Elviselhetetlen számomra a hit nélkül leélt élet. De egy dolgot tudok: nincs félelmetesebb pokol az ember számára, mint az, amit a földön él.

Cím: Az öröm titkának őrzői
Szerző: Alice Walker
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 355

Egészen különleges olvasmány került a kezembe, ami felért egy érzelmi utazással. A felnőtté válás egyik legszebb művét olvastam, ami szívszorítóan fájdalmas és leplezetlenül reális. A regényt félmondatok, rövid kijelentések és elgondolkodtató kérdések jellemzik, amitől kicsit nyomasztónak és melankolikusnak tűnik a regény, de zseniálisan van megírva.

A félreértések, a ki nem mondott gondolatok és érzelmek, az elhallgatás, a sértődés, a sebezhetőség határozza meg két fiatal felnövésének néhány évét. Egy-egy rövid kis szösszenet vagy egy villanásnyi elbeszélés olyan hatást tud ebben a regényben kiváltani, amitől én mint olvasó beleborzongtam, össze szorult a szívem és csak vitt magával az ár.

Marianne és Connell különleges kapcsolata, ami hol barátság, hol szerelem, szimbolizálja a felnőtté válás bonyolult és fájdalmas szakaszait. Az ahogyan ez a két egyetemista egymáshoz, barátaikhoz, családjukhoz és a világhoz viszonyul, meghatározza „normálisnak” tűnő életüket. A népszerűség, az elfogadás, a társaságban betöltött szerepek, mind olyan dolgok, amitől sebezhetővé válnak.

Marianne és Connell két teljesen különböző családi háttérből jönnek, különböző családi mintákat és elvárásokat hoznak magukkal. Küzdelmük nem csak a világgal szemben nyilvánul meg, hanem önmagukkal szemben is. A családi gyökerek, a társadalmi ellentétek és a szociális elvárások rányomják bélyegüket a felnőtté válásukra.

A könyv annyira élethűen és autentikusan ábrázolja a középiskolások és egyetemisták nyomasztó problémáit, hogy ebben mindenki önmagára találhat valamilyen szinten. Talán ebben a korban számít a legtöbbet az, hogy ki a „normális” és ki az aki nem. Ebben a korban széles spektruma van a normalitásnak, mikor a menőség mindennél fontosabb. A szegény és gazdag diákok közti szakadék, a menő és kivetett közti távolság, áthidalhatatlannak tűnnek, miközben a szereposztások akár pillanatok alatt változnak. Innentől kezdve már semmi sem olyan egyértelmű, mint ahogyan az tűnik.

Tudatosan figyeltem fel arra a könyvben, hogy milyen gyakran használja a szerző a „normális” szót és nagyon gyakran előfordul ez a szó a könyv oldalain.

De mitől minősül valami vagy valaki normálisnak?

Vajon a népszerűség és a közkedveltség számítanak normálisnak? Vajon az elutasítás, a ridegség, a szeretet hiánya és  a családon belüli erőszak miatt automatikusan „nem normális” valaki? Vajon két teljesen különböző ember, lehet együtt normális? Vajon az önzetlen szeretet normálissá tud tenni?

És végül is ki határozza meg azt, hogy mi és ki a normális?

Egy fiatal és egyedülálló anya lehet normális? Egy magányos és visszahúzódó kamasz lehet normális? Egy megsebzett és sérült fiatal lány lehet normális? Egy erőszakos tinédzserből lehet normális felnőtt?

Én magam se tudnák ezekre a kérdésekre egyértelmű válaszokat adni, ennek ellenére ennek a könyvnek olyan hatása van, ami egyből magával ragad és beszippant.

Semmi nem hiányzik ebből a könyvből, minden megvan benne ami ahhoz szükséges, hogy egy remekmű legyen. Kevés dialógussal, annál inkább több világmegváltó bölcs mondással tarol és hódít ez a regény. Finomkodás nélkül, mégis érzékenyen és intelligensen, egy olyan kamaszokról írt és felnőtteknek szóló könyvről van itt szó, ami mélyértelmű, hiteles és nem egy tinis tucatregény.

Egy nem normális világban, két nem normálisnak tűnő fiatal, lehet együtt normális. Marianne és Conell szimbiózisa megtalálja a normálishoz vezető utat.

Olvasás szempontjából volt néhány apró kis tényező, ami helyenként zavaró volt. Mivel nem igazán vannak bekezdések a regényben és a párbeszédek sincsenek külön jelölve, ezért helyenként nehezen igazodtam el a szereplők között. Ezek miatt gyakran nehezebb volt összerakni a képet a fejemben, hogy ki kihez beszél, és épp kiről szól az adott jelenet de összességében ez nem nyomta rá a bélyegét az olvasás élvezetére. Annak ellenére, hogy sok a félreértés és az elhallgatás a regényben, nekem mégis egy kedvencem lett.

Okos, modern és mélyértelmű regény, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Sok benne a lélektani és romantikus elem, ettől olyan élvezetes az olvasása. Helyenként kényelmetlen vagy szívszorító a két fiatal küzdelme és bizonytalansága, de sokat árul el a rossz döntések következményeiről. Amennyire hétköznapinak tűnik ez a tinikről szóló történet, annyira nem hétköznapian van megírva.

Szerintem ez egy igazán jó fejlődésregény, ami letaglóz és elbűvöl. Remek a történetmesélési stílusa, sok dráma van benne, és megannyi katartikus pillanat. Kicsit szokatlannak tűnhet a stílusa és a szerkezete, de pont ettől olyan különleges, mivel a szerelmi szál mellett egyéb komolyabb témákat is feszeget, mint a gyerekkori traumák feldolgozása, a családon belüli erőszak, a mentális betegségek, a fétisek. Az, hogyan milyen erővel bír egy közösség, valamint milyen hatása lehet a magánynak, szerintem kitűnően van ábrázolva ebben a könyvben.

Érdemes elolvasni, nagyon jó olvasmány!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet az a valami, amit magunkkal viszünk a fejünkben.

Cím: Normális emberek
Szerző: Sally Rooney
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 301

Alapvetően szeretek történelmi regényeket olvasni, mert van egyfajta hangulatuk ezeknek a könyveknek, amitől életre kel a régmúlt és én mint olvasó egy teljesen más kor szellemiségébe és szokásaiba tudok belemerülni.

Kapa Mátyás könyve egy nagyon alapos és részletes kórképet mutat be egy 16. századi magyar kisvárosról, ami nagyon élvezetes és olvasmányos. Olvasóként azt gondoltam, hogy egy száraz és nyers történelmi információáradat fog rám zúdulni ezzel a könyvvel, de nagyon pozitívan csalódtam benne. A történelmi tények hűen adják vissza a 16. század eseményeit, ugyanakkor az írói fantázia kellemesen és harmonikusan szövi át ezt a történetet. Egészen különleges és megnyerő a magyar–török szemszögből leírt események felvázolása, főleg a regény elbeszélő stílusának köszönhetően. Még ha nem is áll valami közel hozzám az adott történelmi korszak, amiről a könyvben szó van, akkor is élvezetes az olvasása, mert nagyon autentikus a nyelvezete, a stílusa és a szerkezete.

A szerző elbeszélési stílusa és a regény cselekménye együtt, valami egészen élvezetes és különleges olvasási élményt nyújt.

Sok olyan dolog van ebben a történelmi könyvben, ami megnyerő és értékes.

Az egyik ilyen dolog az alapos és precíz háttérmunka. Nagyon igényesen és pontosan vannak leírva a történelmi események, dátumok és személyiségek. Ez főleg a mondatok szerkezetében és a cselekmény felépítésében mutatkozik meg a legjobban. A múltból való merítés, a források alapos tanulmányozása és a hiteles adatok átadása nagyon igényesen jelen vannak ebben a történelmi regényben.

Az események valós átadása sok olyan beszámolón és szakirodalmi forráson alapul, amit a szerző ebben a könyvben nagyon jól visszaad és olvasmányossá tesz. A regény cselekménysorozatához, aminek történelmi hűségalapja van, párosul egy írói képzelőerő, amitől csak még izgalmasabbá és fordulatosabbá válik az egész könyv. A valós történelmi események ilyen fajta feldolgozása igazi örömforrás minden olyan olvasónak, aki szívesen merül el egy adott történelmi korszak eseményeiben és élvezni tudja ezt a műfajt. A rengeteg könyvtári és levéltári forrás feldolgozása olyan formában kerül bele ebbe a könyvbe, ami csak még jobban kiszínesíti a regény cselekményét. A valós személyek mellett olyan szereplők is bekerülnek a regénybe, amelyek az írói fantázia szüleményei, de nekik is nagy szerepük van a regényben, ugyanis tetteikkel, érzelmeikkel és életükkel nagyon hűen visszatükrözik a korabeli események hangulatát.

A regény nyelvezete szerintem az egyik legélvezetesebb dolog ebben a regényben, egyszerre színes és gazdag, humoros és tragikus. Olyan szavak, kifejezések és szófordulatok vannak benne, amit a magyar nyelv már szinte el is felejtett, de ebben a regényben bravúrosak. Ebben a regényben a régies nyelvhasználat egyáltalán nem nehezíti meg az olvasást, sokkal inkább valami pluszt ad hozzá, amitől pörgőssé és lendületessé válik.

Az író világnézete, történelemszemlélete, valamint jogi háttere kellemesen ötvöződik a regény cselekményével. A miértek és a hogyanok azok a finom árnyalatok ebben a regényben, amik élvezetessé teszik az olvasást.

A regényhez tartozó függelékek, magyarázatok és a térkép nagyon sokat segítenek a történelmi események megértésében. Igazi mankóként szolgálnak ezek az információk, amelyeket én is szívesen használtam olvasás közben.

A regény cselekménye 1529-ben kezdődik, amikor is a török had egy magyar kisvárost próbál meghódítani. Kőszeg emberei, néhány katona és paraszt segítségével, szembeszállnak a pogány török hadsereggel, és életük árán is megküzdenek szabadságukért is hitükért. Ez a csata, Kőszeg ostromának története, rengeteg kalandot, intrikát, szerelmet tartogat, ami egy katartikus végkifejlethez vezet.

Nagyon sok szereplője van a regénynek, a legtöbb szereplő valós történelmi személyiség. Nem igazán lehet megnevezni a főszereplőket ebben a regényben, de a kitalált figurák életén és sorsán keresztül vibrálnak és életre kelnek a korabeli események. Nem egy főhősön van a hangsúly, hanem több kisember életén, akik mindannyian hozzájárulnak az események kialakulásához.

Ez a történelmi regény is követi a hagyományos cselekményszerkezetet. Kőszeg lakosságának ismertetése után a bonyodalmak csak fokozódnak, mindaddig míg a cselekmény eléri a tetőpontot és a végén ott van a katartikus megoldás és befejezés.

A regény alapkonfliktusa a magyar–török, valamint a keresztény-pogány közötti örökös harc és küzdelem. Az a jó ebben a regényben, hogy a szerző nem csak a magyar, hanem a török oldalt is bemutatja. Mindkét oldalon vannak pozitív és negatív szereplők, akik hozzájárulnak az események bonyodalmához és kibontakozásához. Az események nem csak Kőszeg ostromáról szólnak, hanem az előzmények, az ok-okozati összefüggések ismertetéséről is, amelyek egy átfogó képet adnak az akkori kor szellemiségéről. Ehhez fűződik egy romantikus szál, ami enyhíti a harcos jeleneteket. A szerelmi szál köré épülnek a kalandos, rejtélyes és csavaros fordulatok. Szerelem, árulás, hűség, hazaszeretet, és még megannyi nemes érzés kerül középpontba ebben a regényben.

Egy igazán izgalmas és mozgalmas történelmi regényről van szó, érdekfeszítő leírásokkal és olvasmányos elbeszélésekkel. Élvezetes a stílusa és nagyon lendületes a cselekménye. Érzékenyen és igényesen megírt történelmi regény, nem egy egyszerű harcregény, hanem egy hiteles, közérthető és lendületes kalandregény, ami tele van történelmi adatokkal és egy mozgalmas cselekménysorozattal.

Érdemes elolvasni, mert irodalmi szempontból is egy kincs és érték.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy házasság akkor jó, ha mindenről a férj dönt, lehetőleg úgy, ahogy azt az asszony szeretné.

Cím: Harangszótól harangszóig
Szerző: Kapa Mátyás
Kiadó: Historycum Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 307

A könyv elolvasása után órákig nem tudtam egy másik könyvet a kezembe venni, mert annyira a hatása alá kerültem, hogy megszólalni se tudtam. Az eddig se volt számomra egy titok vagy meglepetés, hogy mennyire bátran, szókimondóan és érzékenyen tud Péterfy-Novák Éva írni. Na de ez a könyve abszolút minden elvárásomat felülmúlta, egyszerűen nem tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni mindazt, amit ez a könyv „tud”.

Egyszerre felkavaró, elgondolkodtató, érzékeny, szívbemarkoló és egyedi ebben a témában. Számomra teljesen elképesztő az a bátorság, elszántság és akaraterő, ami ahhoz vezette az írónőt, hogy megannyi áldozat helyett ő szólaljon meg könyvében. Szerintem már maga ez a tény is felbecsülhetetlen. Annyira tapintatosan, érzékenyen és gyöngéden nyúl ehhez a szexuális bántalmazás tabu témájához, hogy az olvasónak a lélegzete is eláll miközben könyvét olvassa. Én egy délutáni olvasás ideje alatt olvastam ki úgy, hogy addig fel sem álltam míg az utolsó mondatához nem értem. Zseniális és briliáns az, amit ez a könyv közvetít, elmesél és megértet. Olvasmányos és épp ezért letehetetlen, annak ellenére, hogy nehéz megemészteni és feldolgozni a könyvben olvasott történeteket.

Nem az a szörnyű ebben a könyvben, amiről olvas az ember, hanem maga a tény, mindazok a horribilis dolgok, amik a valóságban is megtörténtek emberekkel. Az, hogy ezt a könyvet igaz történetek ihlették, nagyon sokat hozzáad a könyv hitelességéhez. Sosem mertem eddig ilyen mélyen belegondolni abba, hogy az örökölt sorsok, a gyermekkori traumák és a családi titkok milyen romboló hatással lehetnek az emberi sorsokra.

Ez a könyv nem csak, hogy felnyitotta a szemeimet, de egy olyan nézőpontváltást adott, amitől már semmi sem egyértelműen fehér vagy fekete. Az, hogy a szégyen, a bűnösség, az abúzus, a szexuális bántalmazás és a pedofília mennyire súlyos és tabu témák, talán ezzel a könyvvel vált igazán valóssá.

Péterfy-Novák Éva könyve egy mestermű, amiről nehéz véleményt alkotni, mert szerintem minden benne van a könyvében. Az írónő annyira közel megy ehhez a témához, amennyire csak lehet, és úgy szólaltatja meg szereplőit, hogy azok hitelesek legyenek. Hatásos és szívbemarkoló az, ahogyan generációkon keresztül ugyanazok a traumák és hiányosságok tovább öröklődnek. Mindez nem fikció, hanem maga a nagy betűs ÉLET, ami tele van szörnyű dolgokkal, amikről a legtöbben nem is beszélnek. A bűn és a bűnösség kérdése súlyos téma ebben a könyvben, ugyanúgy ahogy a tettes és az áldozat szerepe gyakran összemosódik. Nincsenek egyértelmű bírálatok és ítéletek, mert nagyon vékony a határ a tettes és az áldozat szerepe között. A két szálon futó esemény pont ezt próbálja nem megértetni, mert a megérthetetlent nem lehet megérteni, csupán megmutatni és felfedni a bántalmazott és a bántalmazó ok-okozati viszonyait. Egy kisfiú, egy kislány, egy anya, egy nagyapa felváltva kerülnek tettes és áldozat szerepébe, és ilyenkor már nem csak az egyéni, hanem a kollektív bűn is megkérdőjelezhető. Mert ha csak az egyéni szemszöget nézi meg az ember, akkor mindegyik szereplő a saját igazságát éli meg, ami csak akkor érthető meg, ha valaki ugyanabba a helyzetbe kerül. Az, hogy a bántalmazás több szemszögből kerül megvilágításra ebben a könyvben, nem magyarázatként szolgál, csupán tényként. Mindenki másképp éli meg saját traumáit, ami egészen mélyen ki van fejtve ebben a könyvben.

Ki a tettes? Ki a bűnös? Ki a hibás? Ki fizet meg érte? Ki hozza helyre? Helyre lehet-e hozni? Ezek mind olyan kérdések, amiket az olvasó csak egyénileg tud megválaszolni.

Az tény, hogy a könyv minden egyes mondatában lehet érezni a sok évnyi alapos és precíz munkát, amit az írónő egy pszichológus segítségével véghez visz. Félelmetes és meghökkentő végigolvasni ezt a fájdalommal és szenvedéssel teli történetet, ugyanakkor szükséges. Képtelenség ezt a könyvet elfelejteni, mert egyedi és tényleg nagyon jól megírt és megszerkesztett. Annyira mélyen behatol az emberi lélektan sötét bugyraiba, hogy az valami hihetetlen. A hibás és sérült viselkedésminta megtanulása gyermekkorban súlyos következményekkel jár, amit ez a könyv fejt ki a legjobban.

Az tetszett benne, hogy az írónő nem foglalt álláspontot, nincs ítélkezés bántalmazó és bántalmazott fölött, mert ez egyszerűen lehetetlen is lenne ebben az esetben. Hogyan is lehetne ítéletet kimondani egy rossz és egy még rosszabb között? Nincs olyan, hogy bűnös és bűnösebb. A bűn az minden esetben bűn.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…az állatok még tudják, hogyan kell az utódokat gondozni. Mert az állatok ösztönből szeretnek. Az ember viszont már kezd elkorcsosulni, és érdek nélkül nem tud szeretni.

Cím: Apád előtt ne vetkőzz
Szerző: Péterfy-Novák Éva
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 213

Tapodi Brigitta könyve számomra egy kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a regénye. Mivel ez volt az első ismerkedésem a szerzővel és írásával, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam, de hamar rájöttem arra, hogy érdemes könyvét elolvasni, mert sok szórakoztató elemet tartalmaz, valamint irodalmi szempontból sem elhanyagolandó.

Mivel nagy kedvelője vagyok a történelmi romantikus regényeknek, ezért ez a könyv is hamar elnyerte tetszésemet. Kellően szórakoztató, történelmileg pontos és alapos, irodalmilag pedig igényes. Izgalmas és érdekes a két szálon futó cselekmény, a múlt és a jelen váltakozása, valamint a magyar történelmi háttér, amihez egy romantikus szál kapcsolódik.

Számomra ez a könyv egy tökéletes szimbiózist alkotott, amitől kellemes olvasmánnyá vált.

Az első dolog, ami ebben a könyvben megfogott, az a könyv borítója. Egyszerűen csodálatos és elbűvölő. Olyan mint egy festmény, ami betekintést ad az olvasónak a könyv titokzatosságába és rejtelmeibe. Könnyen el lehet merülni a könyv borítójában, olyan mintha egy kiállítás egyik darabját figyelné az olvasó. Ez annyira hatásos, ízléses és csalogató, hogy az ember azonnal kedvet kap a regény olvasásához. A könyv borítóján megjelenő színek tökéletes összhangban vannak a balatoni történet megannyi színeivel, árnyalataival és tónusaival. Egyszerre idillikus és szemet gyönyörködtető ez a borító, ami szavak nélkül is képes összefoglalni a könyv lényegét. Tényleg bámulatos!

A könyv borítójához párosul a címválasztás, ami szerintem megint csak sikeres, mivel rejtélyes és titokzatos, ugyanakkor gyöngéden nőies és kifinomult. A könyv borítója és a címválasztás együttese már az olvasás elején megnyerőek, ezt az érzés azonban csak fokozódik a regény olvasása folyamán.

Nagyon szeretem azt egy könyvben, ha már a legelső mondatban felkelti valami a figyelmemet vagy egy olyan érzést közvetít, amivel azonosulni tudok én, mint olvasó. Ez ebben a könyvben meg is történik, mert a könyv első két oldala egy bámulatos elbeszélés, ahol a szavak életre kelnek és az olvasó egy történet kellős közepébe csöppen. A regény cselekménye a múltban indul, de hamar átvált a jelenre, ami beindítja a több szálon futó eseménysorozatot.

A könyv a 2. világháború utolsó éveit eleveníti fel, váltakozva a jelenbeli eseményekkel. Maga az alapötlet nagyon izgalmas, helyenként azonban, szerintem lehetett volna nagyobb terjedelmű is, főleg a múltbeli eseményekről olvastam volna még ennél is többet. Nagyon érdekes az a kép amit a szerző a 2. világháborús eseményekről fest le, lehet is érezni az alapos háttérmunkát, ami segít jobban megérteni a magyar történelem eseményeit. A szerző tudatosan összpontosít az asszonysorsokra ebben a regényben, akiknek sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nincs egyszerű feladatuk, mikor családjuk boldogságáról van szó. Bár jó sok év telik el a két esemény között, és az idő lenyomata meghatározza a jelen alakulását, az igazán értékes és nemes érzések, sosem változnak.

1944-ben indul el a történet, a németek által megszállt balatoni tájakon, majd 2005-ben folytatódik.

A múltból egy német katona és egy magyar nő találkozását ismerjük meg, ami egyszerre romantikus, drámai és eseménydús. Az ő életük határozza majd meg a következő nemzedék életét is, amit a jelenbeli események sorozata fejt majd ki. Mindez egy csodálatos és idillikus helyszínen, a Balaton térségében történik, ahol a természet színei és árnyalatai maguktól beszélnek. Nagyra becsülendő és értékelendő az a dolog, hogy a könyv sok történelmi tényt hűen ad vissza, a fiktív elemeket pedig harmonikusan egyezteti össze ezekkel.

Nagyon részletes, ugyanakkor érdekes és figyelmet felkeltő az 1944/45-ös események feltárása, ami ebben az esetben a magyar történelem szempontjából történik meg. Ez a múltbeli esemény egy nagyon szerethető és szimpatikus német katonát mutat be, aki a sors fintorának köszönhetően egy olyan magyar asszonyba botlik, aki egész életét megváltoztatja. Christopf, a német katona, a német megszállás idején kerül Nóra, a magyar szülésznő házába. Nóra férje, a fronton harcol, miközben Nóra gyermekével együtt próbálja túlélni a háború megpróbáltatásait. A német katona találkozása a magyar nővel váratlan eseményeket szül, amikre majd csak a jelenbeli események során kerül fény.

A jelenben Emma, a híres és sikeres festőművész életét lehet végigkísérni, aki egyik kiállítása során visszakerül a balatoni tájakra és ott elkezdi felfedni családja titkait. Főleg nagymamája, Nóra életére és titkaira derül fény, ami Emma életét is megváltoztatja. Találkozása gyerekkori barátjával és szerelmével, Erikkel, rég elfeledett érzelmeket hoz majd a felszínre, ahol megint csak a múlt és a jelen szálai, valami egészen újat hoznak majd létre.

Mindkét esemény, a múltbeli és a jelenbeli is, két erős és határozott nő élettörténetét festi meg, ami sokszínű és változatos. Nóra a 20. század legnehezebb időszakában próbál életben maradni, unokája, Emma, a 21. században szintén válaszút elé kerül, akárcsak nagymamája 60 évvel ezelőtt.

Bár őket két külön világ választja el, mindkettőjükben közös a szerelem és az élni akarás iránti vágy. Egy nagy titok összeköti őket, amiről majd csak az unoka értesül, amit egy különleges festmény és egy hajtű fejt majd meg.

Nagyon élvezetes ez a romantikus családregény, aminek erőssége a titokzatosság és az érzelmi vonal. Akárcsak egy jó festmény, elbűvölően léleksimogató és szórakoztatóan kikapcsoló. Kicsit idillikus és álomszerű világot fest meg, de pont ezért olyan élvezetes, mivel betekintést nyújt egy olyan világba, ahol az érzelmek, az emberség és a hazaszeretet még értékeknek számítottak.

A hajtű és a festmény szimbólumai végig jelen vannak a regényben, amik nagyon jól beleillenek a fokozatosan épülő cselekménybe. Mivel a tények és az információk áradata nem egyből zúdul az olvasóra, ezért a feszültség fokozása folyamatos. Ennél már csak az emberi kapcsolatok érdekesebbek ebben a regényben, amelyek sok morális kérdést vetnek fel. A kötődés szó jellemzi talán a legjobban ezeket a kapcsolatokat, amelyek bár nem hibátlanok, mégis értékesek és múlhatatlanok.

A könyv vége egy igazi kis csattanót tartogat, amitől igazán kerekké válik az egész történet. Szerintem a könyv utolsó oldalai a legjobbak, léleksimogató ez a fajta befejezése a könyvnek.

Összességében tetszett a történet, a regény stílusa és szerkezete, de néhány dolog hiányzott belőle. Örültem volna annak, ha a mellékszereplők is kicsivel több figyelmet kapnak. Az ő karakterük eléggé kidolgozatlan maradt. Még a főszereplők esetében is úgy érzem, hogy elfért volna még egy kicsivel több karakterábrázolás, ami által még érthetőbb lett volna jellemük. Én egy fajta érzelmi háttér ábrázolást hiányoltam a szereplőknél.

A másik ilyen hiányos dolog, a kapcsolatok kibontakozásában mutatkozik meg. Christopf és Nóra kapcsolatáról tudunk meg a legtöbbet, de Nóra és Levente, valamint Nóra és Richárd kapcsolata kicsit befejezetlennek tűnik. Ez a tény néha zavaró volt olvasás közben, mert gyakran úgy tűnt, mintha egy-egy eseményszál elvarratlan maradt volna, ettől a cselekmény is helyenként megrekedt.

Ezektől a dolgoktól eltekintve, szerintem mindenképp egy élvezetes olvasmány, könnyed, stílusos és kifinomult.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.

Cím: A hajtű
Szerző: Tapodi Brigitta
Kiadó: Historycum Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 284

Ez egy csendes, kellemes és gyöngéd könyv. Egyszerre édes és keserű, örömteli és fájdalmas, akárcsak maga az élet. Az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége, lágyan dallamos mint egy szonáta, ugyanakkor elsöprően mélyértelmű.

Egészen különleges és egyedi az a barátság, ami Gustav Perle és Anton Zweibell között alakul ki, ami egy életen át kitart. Gyermeki naivsággal és tudatlansággal próbálják ők megérteni a felnőttek világát, valamint a 2. világháború szörnyű dolgait, amiről ők oly keveset tudnak az idillikus kis svájci városkájukban. Gustav, egyedüli gyerekként nő fel mogorva és magába zárkózó anyjával, aki nem örül fia barátságának a zsidó fiúval, Antonnal. Ennek ellenére Gustav egyre jobban és jobban elkezd kötődni és részt venni barátja és családja életében, miközben telnek az évek és a két gyerekből felnőtt ember lesz. Gustav és Anton két teljesen különböző életútra térnek felnőttként, de mélységes és meghitt baráti kapcsolatuk egy életen át tart.

Egészen megindító és érzelmes az, ahogyan ez a két kisfiú próbálja megérteni a nagybetűs életet. Barátságuk hol elmélyül, hol eltávolodik, de mindig visszatalálnak egymáshoz és kölcsönösen segítik egymást a felnőtté válásban.

Egészen érdekes a regény felépítése és szerkezete is. Az első részben a két tízéves gyereket ismerjük meg, valamint családjaik életkörülményeit.

A második rész visszatér a múltba, ahol Gustav anyját, Emili-t ismerheti meg az olvasó, valamint magyarázatot kap arra, hogy honnan is ered komorsága és antiszemitizmusa. Gustav szüleinek története kicsit sem egyszerű, mégis magyarázatul szolgál a jelenbeli események alakulásáért.

A harmadik rész már a két felnőtt férfi életének alakulásával foglalkozik.

A regény cselekménye lassan és csendesen folydogál, főleg anya és fia szemszögéből kerülnek megvilágításra az élet nehéz dolgai. Ők ketten küzdenek egymással, egymásért és egymás ellen, miközben tudatlanságuk miatt az életnek csak egy bizonyos részét látják és ismerik. Egymásban próbálnak vigaszra lelni, de egyikük sem tudja hogyan kell szeretni, mert nem volt kitől tanulni a szeretetet. Szomorú és fájdalmas a köztük levő kapcsolat, ennek ellenére Gustav ragaszkodóan kötődik anyjához, akitől élete végégig reméli a szeretetet és az elismerést.

Az egész könyv hangulatára jellemző a melankolikus, borús és ködös érzés. Nincsenek nagy érzelmi megnyilvánulások ebben a könyvben, mégis magával tud ragadni a sok rejtett, ki nem mondott és elfojtott érzelem ami a kapcsolatokat jellemzi ebben a regényben.

A szeretet, a figyelem és az elismerés utáni vágyakozás jellemzi ezeket a kapcsolatokat. Ez legjobban anya és fia között nyilvánul meg, ahol az évekig tartó csendes és lágy kiáltozás szinte szomjúhozik a szeretet megélése után. Az anya-fia kapcsolatot felülírja a zsidóság, a 2. világháború, az emberség kérdése, amelyek lágyan szólnak a háttérben, mint egy csendes dallam, ugyanakkor válaszokat követelnek.

Hullámzóan váltakozó a hangulata a könyvnek, akárcsak egy szonáta dallama és ritmusa. Hol magával ragadnak az események és az érzelmek, hol elcsendesül és megpihen minden és csak várakozik.

Csodálatos történet a barátságról, az élet nehézségeiről, az egyén fejlődéséről, valamint a hétköznapok kiszámíthatatlanságáról és veszteségeiről.

Igényes, alaposan kidolgozott és színvonalas irodalomi mű. A könyv erőssége szerintem lágy és könnyed elbeszélési stílusa, amibe bele lehet feledkezni és el lehet merülni benne. Hitelesek és szerethetőek a regény karakterei is.

Az a legjobb benne, hogy nem a holokausztot helyezi előtérbe, hanem két fiú barátságát, ami akarva-akaratlanul is felveti ezeket a súlyos kérdéseket. Rengeteg a személyes dráma és veszteség ebben a könyvben, ennek ellenére sikerül átadnia egy olyan érzetet, ami simogatóan és gyöngéden hat az emberi lélekre. A nagybetűs élet esendősége, kiszámíthatatlansága és bonyolultsága az ami engem megfogott ebben a regényben.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Mert ilyen az élet. Sosem térhetünk vissza, ha valami egyszer már a múlté.

Cím: Gustav-szonáta
Szerző: Rose Tremain
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2017
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 318

Anyaként egyértelmű volt, hogy sokat fog jelenteni nekem ez a könyv, de azt sosem gondoltam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám. Kívül-belül gyönyörű ez a könyv, provokatív és izgalmas.

Ez a könyv egyszerre tud humoros, vicces, könnyed, nyomasztó és elgondolkodtató lenni. Szerintem nyugodt szívvel jelenthetem azt ki, hogy még sosem olvastam ilyen szerkezetű és stílusú könyvet az anyaságról.

A könyv viccesen és játékosan indul, ugyanis egy pénzérme segítségével, egy negyvenhez közeli nő az élet fontos kérdéseit próbálja megválaszolni. Ez a motívum végigkíséri a könyvet, ami egyfajta könnyedséget és lazaságot ad hozzá, az amúgy is nagyon komoly témához.

Mit jelent ma anyának lenni? Mivel jár az anyaság? Hogyan egyeztethetők össze az egyéni vágyak, álmok és célok az anyasággal? Ezek mind olyan kérdések amiket a szerző nemcsak olvasóinak, hanem saját magának is feltesz. Nemhiába van tele ez a könyv megannyi kérdéssel, ugyanis mégis ki tudna egyértelmű választ adni az anyaságra.

A szerző könyvében nagyon őszintén, nyíltan, sallangmentesen beszél saját belső vívódásairól, küzdelmeiről és kételyeiről, ami több éven át is gyötri és foglalkoztatja őt. Rengeteg érvet és ellenérvet felhoz az anyaság mellett és ellen, de közben sosem állít valami konkrétat. Mintha mindkét oldal védőbírája lenne, de közben képtelen a saját álláspontfoglalásra.

Édesanya vagyok és nagyon is jól tudom mennyire nehéz egy ilyen döntést meghozni, és milyen következményei és hatásai vannak az anyaságnak egy nő életére nézve. Mégsem botránkoztatott meg ez e könyv, annak ellenére, hogy nem minden mondatával értek egyet. Azt nem mondanám, hogy ez a könyv lenne a „feminista próza…tündöklő ékköve”, de valóban különleges és megosztó.

Én a könyv elolvasása után se tudom eldönteni, hogy akkor most akar-e vagy sem gyereket az írónő, és könyve pont ezt a határozatlanságot, az elveszettséget és a bizonytalanságot igazolja. Merészen és bátran próbálja felvállalni azt, hogy ő nem érez késztetést az anyaságra, közben pedig sajnáltatja is magát és lelke mélyén talán vágyik is rá. Még az sem biztos, hogy egy gyerekre vágyik, csupán valamire vagy valakire, ami vagy aki betölti a benne lévő nagy űrt. Szerelemmel, munkával, írással, barátokkal, családdal és egy esetleges gyermekkel próbálja mindazt a szeretetet és törődést pótolni, amiben nagy hiányt szenved.

Kicsit sajnáltam és bántam azt, ahogyan véget ért ez a sokévnyi küzdelem a könyvében. Nincs konkrét álláspont, csupán menekülés az antidepresszánsok világába, letagadva és szőnyeg alá seperve mindazt, amiről több száz oldalon át ír az írónő.

Azzal semmi bajom ha valaki nem az anyaság mellett dönt, számomra ez semmiképp nem minősíti az illető nőt, ugyanakkor nem gondolom azt, hogy több vagy kevesebb lenne bármelyik másik anyánál. Ahogyan a szerző is nagyon jól megfogalmazza, egy nő aki nem anya, csak egyik életet éli a sok élhető életek közül. Ezért is tetszik az a része a könyvnek, ahol mer kiállni a nagyvilág elé és felvállalni lelke legmélyebb és legvadabb érzéseit az anyasággal kapcsolatban. Az rendben van, hogy valaki nem akar gyereket. De miért lenne szükséges ezt folyton folyvást igazolni, bebizonyítani és érvekkel alátámasztani? Azért mert ez egy társadalmi elvárás, azért hogy így könnyítsen a lelkiismeretén vagy csak azért, hogy provokációt és feltűnést keltsen?! Mindezt úgy kérdezem, hogy nem tudom rá az egyértelmű választ és a könyvből se derült ki.

Ennek ellenére nagyon megnyerő az, ahogyan a női lét bonyolult mivoltáról mesél, amivel szerintem minden nő tud azonosulni.

Engem nem riasztott el ez a könyv, semmiben sem bizonytalanított el, annak ellenére, hogy én már rég meghoztam azt a döntést, hogy anya leszek. Sokkal inkább felnyitotta a szememet, részletesen megmutatta nekem a másik oldal nézőpontját is, ami ugyanúgy egy életforma és életcél, mint számomra az anyaság. Az a szomorú dolog és tény marad a könyv elolvasása után, hogy nőként még mindig nagyon kemény bírálat és elvárás elé vagyunk állítva. Társadalmilag képtelenség megfelelni egy olyan értékrendszernek, ami nem egyénre szabott és ami sokszor sántít. Függetlenül attól, hogy valaki anya vagy sem, a kemény ítélkezés és bírálat, mindegyik csoport tagjaira egyformán lesúlyt.

Én nagyon örülök annak, hogy ez a könyv a kezembe került, anyaként is sokat adott nekem, sok olyan gondolat volt benne, amit érdemes elraktározni és tovább elmélkedni rajta.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyébként is, annyi mindennek lehet életet adni ezen a világon a konkrét emberéleten kívül.

Cím: Változások könyve
Szerző: Sheila Heti
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 312

Vannak könyvek, amelyeknek hatása egy életre megmarad. Számomra ez a könyv ebbe a kategóriába tartozik, egyszerűen tökéletes és zseniális. Ez az átfogó és részletes romantikus családregény, annyira magával ragadó és sokszínű, hogy az valami hihetetlen.

Csodálatos korrajzot ad vissza, mesterien kidolgozott emberi karakterek és egy csodás tiltott szerelemről szóló történet. Igazi klasszikus, kiemelkedő női sorsokkal és történetekkel.

A történet középpontjában a Cleary család áll, számos fiú gyermekkel és egyetlen lány gyermekkel. Sorsuk úgy alakul, hogy Új-Zélandról Ausztráliába költöznek, ahol a gazdag nagynéni birtokát veszik gondozásba. A család összes tagjáról egy igazán részletes és érdekes beszámolót olvashatunk, de a legkiemelkedőbb karakterek ebben a családban, azok maguk a nők. A nagynéni, a nagymama, az anya és lánya, mind olyan személyek akik érzelmeiket tudatosan irányítják és rejtve tartják, de ez gyakran a vesztüket jelenti. Csodálatos a két generáció anya-lánya közötti kapcsolat, ami megannyi árnyalatban és színben mutatkozik meg. Minden emberi kapcsolatra ez jellemző amúgy ebben a regényben, bizonytalanság, büszkeség, gyarlóság és önfeláldozás. Az anyák sorra buknak meg anyai és női szerepükben, nem tanulnak egymás hibáiból, nem merik érzéseiket kinyilvánítani, miközben az élet és az igazi boldogság úgy megy el mellettük, hogy ők azt észre se veszik.

A férfi szereplők már nem annyira hangsúlyosak ebben a regényben, mint a női karakterek, de azért nekik is fontos szerepük van. Kicsit egyvonalú és egyhangú az ő szerepük, kevés érzelmet mutatnak meg, főleg a család fenntartásában játszanak nagy szerepet. Szerelem és boldogság alig vagy egyáltalán nem kap helyet az életükben, mindannyian egy álmot vagy eszmét kergetnek, amitől a boldogságukat várják.

A tiltott szerelem, ami eleinte ártatlan gyerekszerelemnek tűnik, végül is rengeteg áldozattal és gyötrelemmel jár. Megfejthetetlen ez a szerelem, néha igaz szerelemnek, néha csupán ábrándnak, máskor pedig egy eszmének tűnik. A szenvedély és a szenvedés közötti határ ebben a szerelemben teljesen összemosódik, a jó és a rossz, az erkölcsi és vallási elvek közötti határ mindig következményekkel jár, amit a regény szereplői úgy tűnik mintha tudatosan vállalnák be, mert bár fáj a tövis szúrása, azért az emberi természet mégis vágyakozik arra, ami bűnös, tiltott vagy társadalmilag elfogadhatatlan.

Mindez egy idillikus környezetben történik, Ausztrália csodás vidékein, ahol bár nehéz az élet, a táj szinte kárpótol minden emberi erőfeszítést. Amilyen lenyűgöző és idillikus, ugyanakkor olyan vad és kiszámíthatatlan is tud lenni ez a táj, ami tökéletes összhangban van az emberi természet sokszínű rétegeivel. Nem csak a családi problémák kerülnek ebben a könyvben középpontba, hanem az akkori kor társadalmi problémái is. Az egyház hatalomvágya, a nők élethelyzete, a háború következményei, a vallás fanatizmusa, a gazdasági helyzet, mind olyan tényezők amelyek erősen befolyásolják a család életének alakulását. Ezektől a dolgoktól függ nem csak megélhetésük, hanem kapcsolataiknak sorsa is.

Az egész könyvre jellemző állandó harc és viaskodás, gyönyörűen meglátszik az emberi kapcsolatokban. A nagyanya harcol érzelmei ellen, egy ábrándot kerget, miközben az igazi szerelem elmegy mellette. Lánya, anyja hibái elől próbál menekül, miközben ugyanazokat a hibákat követi el. Az ő lánya pedig úgy tűnik, hogy teljesen elhatárolódik a női szerepektől, de a kemény kéreg alatt ott lapul az érzékeny női mivolt. A férfiak is harcolnak a maguk módján ebben a regényben, főleg a háború ideje alatt, de az ő harcuk kevésbe érzelmi alapú. Őket a munka és a megélhetőség vezérli, ennél többre nem is vágynak, ezért is adnak át minden hatalmat a nőknek, akik irányítanak és fenntartanak.

A hétköznapi ember viaskodása felett, még ott áll az ember Istennel való küzdelme, amit a vallás, az egyház és a hit vezényel.

Ezért is kap olyan nagy hangsúlyt a női lélek rejtelmessége ebben a regényben, mert minden cselekményi szál e köré összpontosul. A családok története és a generációs problémák főleg női szemszögből kerülnek elmesélésre, de a férfi-nő közötti kapcsolat is fontos ebben a regényben.

Annak ellenére, hogy ez a regény nagyon terjedelmes, egyáltalán nem unalmas, mivel a családi titkok, a történelmi események és a szerelmi szálak nagyon érdekessé és izgalmassá teszik ezt a regényt.

A tövismadár szimbóluma egészen elképesztő ebben a regényben. Az ember önmagában hordja sorsa alakulását, még akkor is ha nem tud róla vagy nem vesz róla tudomást, ellene úgysem tud tenni. Ez az emberi lét velejárója, ami bár gyakran felőröl, mégis elengedhetetlen része az emberi létnek.

Fájdalmas és érzelemdús történet, nem egy tipikus lányregény, hanem egy örök klasszikus.

Gigantikus és monumentális könyv harcról, generációs hibákról, anya-lánya viszonyról, tiltott szerelemről és a hit kérdéseiről.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten azt értette, hogy a nő számára minden, ami a gyermekeivel kapcsolatos, fájdalmat okoz. Nagy örömöt, de nagy fájdalmat is

Cím: Tövismadarak
Szerző: Colleen Mccullough
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 892