szépirodalom

Bauer Barbara – Fábián Janka: Tündérvirágok

Egyes történetek nemcsak egy letűnt korba repítenek vissza bennünket, hanem arra is emlékeztetnek, hogy a történelem nagy eseményei mögött mindig ott vannak az emberi sorsok. A döntések, a szerelmek, az áldozatok és azok a veszteségek, amelyekről a történelemkönyvek sokszor csak néhány mondatban emlékeznek meg. Bauer Barbara és Fábián Janka közös regénye, a Zichy nővérek története számomra éppen ezért különösen érdekes olvasmány. Két nő életét ismerhetjük meg, akiknek sorsa elválaszthatatlanul összefonódott...

Tovább...

Allen Levi: Theo ajándékai

Hányszor megyünk el egymás mellett anélkül, hogy igazán észrevennénk a másikat? Hányszor kérdezzük meg valakitől, hogy van, miközben valójában nincs időnk vagy türelmünk meghallgatni a választ? És vajon mennyi minden változhatna meg az emberi kapcsolatainkban, ha néha egy kicsit kevesebbet beszélnénk önmagunkról, és többet figyelnénk egymásra? A Theo ajándékai számomra elsősorban ezekről a kérdésekről szól. Egy látszólag egyszerű, mégis mélyen emberi történet arról, milyen sokat jelenthet, ha valaki érdeklődéssel, előítéletek...

Tovább...

Caro Claire Burke: Aranykor

Ennek a könyvnek egyik alcíme akár ez is lehetne: Amikor a tökéletes élet mögött egészen más igazság rejtőzik… Szerintem mindannyiunkkal előfordult már az, hogy a közösségi médiát görgetve akaratlanul is összehasonlítottuk a saját életünket másokéval? Miközben napi szinten nézzük a gyönyörű otthonokat, a mindig mosolygó családokat, a gondosan megkomponált hétköznapokat, görgetés közben talán eszünkbe sem jut, hogy amit látunk, az nem feltétlenül a valóság, hanem annak egy tudatosan felépített, tökéletesre...

Tovább...

Nermin Yildirim: Érintés nélkül

Vajon hányszor fordul elő velünk, hogy csak évekkel később értjük meg, miért viselkedtünk bizonyos helyzetekben úgy, ahogyan? Miért nem tudtunk közel engedni valakit, aki szeretett bennünket? Miért hallgattunk, amikor beszélnünk kellett volna, vagy miért cipeltünk olyan szégyenérzetet, amelynek talán soha nem is volt valódi alapja? Szeretem azokat a könyveket, amelyek nemcsak elmesélnek egy történetet, hanem arra is késztetnek, hogy másként gondolkodjak önmagamról, az emberi kapcsolatokról és a láthatatlan terhekről, amelyeket...

Tovább...

Virginia Evans: A levélíró

Hány kimondatlan mondat fér el egy életben? És mit kezdünk velük, amikor egyre sürgetőbbé válik, hogy végre őszinték legyünk önmagunkhoz? Sybil Van Antwerp egy idős nő, aki élete végéhez közeledve levelekben meséli el életének fontosabb mozzanatait. Az írás számára egyfajta vezeklés, bűnbánat és a megkönnyebbülés keresése: megpróbál szembenézni mindazzal, amit hosszú éveken át magában hordozott. Sybil Van Antwerp történetében engem leginkább az érintett meg, hogy a levelei mögött mennyi vágy...

Tovább...

Tisza Kata: Oda nem illő

Volt már olyan érzésed, hogy túl sok vagy, túl más vagy, és sehol sem találod igazán a helyed? Tisza Kata Oda nem illő című regényének főszereplője, Rebeka ezt a kívülállóságot hordozza magában. Fantáziáiban menedéket keres a magány és a félelem elől, miközben valódi közelségre vágyik: arra, hogy valaki meglássa és elfogadja őt olyannak, amilyen. De hogyan lehet ezt elérni, létezik-e egyáltalán olyan ember, aki mindezt megtudja adni nekünk, és mit...

Tovább...

Fábián Janka: Veszprémi ősz

Ez a történet közelebb hozza hozzánk a történelmet: arcot ad azoknak, akiknek az életét egyetlen ősz örökre megváltoztatta. Fábián Janka kisregényének középpontjában egy fiatal lány áll, aki 1956 szeptemberében még szerelemmel, reményekkel és az új élet bizonytalanságával érkezik Veszprémbe. Eckert Andrea a gimnáziumi szerelmét követve kezdi meg tanulmányait a Nehézvegyipari Egyetemen. Miközben próbál beilleszkedni, barátságokat kötni és helytállni az egyetemen, azzal is szembesülnie kell, hogy a fiú, akiért ideköltözött, csupán...

Tovább...

Bonnie Garmus: Minden kémia

Vannak könyvek, amelyekben a főszereplőt már az első oldalakon a szívünkbe zárjuk, és vannak olyanok, amelyek lassan érik el, hogy másképp nézzünk a világra. Számomra ez a történet mindkettőt megadta. Elizabeth Zott különös, makacs és sebezhető alakja hamar közel került hozzám, miközben a története újra és újra megállított egy gondolat erejéig. Olvasás közben sokszor eszembe jutott, mennyi vágyunkról mondunk le pusztán azért, mert mások elhitetik velünk, hogy nincs jogunk hozzájuk....

Tovább...

Biró Kincső: Üvegfiú

Dorián és Zsófi története már az első pillanattól megérintett, mert két olyan fiatalról szól, akik látszólag egészen máshonnan érkeznek, mégis ugyanarra vágynak: hogy végre valaki igazán meglássa és feltétel nélkül szeresse őket. Mindketten olyan sebeket hordoznak, amelyeket a külvilág talán észre sem vesz, mégis ezek határozzák meg minden döntésüket és kapcsolatukat. Különösen fájdalmas volt látni, mennyire nehéz elfogadniuk a szeretetet, amelyre közben szinte kétségbeesetten vágynak. Találkozásuk ezért nem csupán egy...

Tovább...

Janet Skeslien Charles: A remény könyvei

Ez a könyv egy könyvtárosról szól, aki az első világháború pusztítása közepette nemcsak könyveket és könyvtárakat próbál megmenteni, hanem valami sokkal fontosabbat is: reményt, szépséget és egy kis normalitást vinni azoknak az embereknek, akik szinte mindent elveszítettek. Különösen szerettem azt a gondolatot benne, hogy a könyvek még a legsötétebb időkben is hidat jelenthetnek az emberek között, és hogy egy könyvtár újjáépítése valójában egy közösség újjáépítésének része lehet. Jessie Carson története...

Tovább...