szépirodalom

Nehezen lehet szavakba önteni, azt amiről ez a könyv szól. A súlyos tettek és tények felülírják az érzelmeket, és bár ez a könyv történelmi pontossággal és precizitással közelíti meg a holokauszt eseményeit, azért mégiscsak nehezen emészthető meg mindaz ami a sorok között kiolvasható.

A regény középpontjában apa és fia története áll, mégis egy családregény ez, mivel az összes családtagra kitér a szerző. Nagyon részletesen, eseménydúsan és történelmi pontossággal olvashatunk egy osztrák zsidó család rémséges történetéről, ami Bécsből indul el és Auschwitzig vezet.

A könyv igaz történet alapján íródott, kiindulópontja az apa naplója, valamint fia beszámolója és visszaemlékezései. Bár történetük maga a földi pokol, mélységes és meghitt kapcsolatuk egészen különleges és emberfeletti. Apa és fia 1939-ben kerülnek egy koncentrációs táborba, ami még csak a kezdete elképzelhetetlen megpróbáltatásaiknak. Mikor az apát Auschwitzba áthelyezik és fia önkéntesen vele tart, akkor derül ki igazán, hogy még a németek se voltak képesek arra, hogy szörnyű tetteikkel eltöröljék a legnemesebb emberi érzelmet: a szeretetet. Ezt legjobban apa és fia kapcsolata támasztja alá ebben a könyvben, de a többi mellékszálon is említésre kerülnek olyan emberek tettei és nevei, akik segítettek a halálra ítélt zsidókon.

Az apa naplóját kiegészíti a szerző nagyon alapos, precíz és mélyreható kutatói munkája, ami teljes képet ábrázol a holokauszt és a koncentrációs táborok pokláról.

Ennek a könyvnek két főszereplője van, akik egymás nélkül nem is tudnak működni. Az amit ők ketten átéltek a koncentrációs táborokban, az még a fikciót és a képzeletet is felülmúlja, de mégis valóságos és megtörtént dolog.

Sok holokausztról írt regényt olvastam már. Ez a regény azonban abban különbözik a többitől, hogy nem csak múltat mesél, hanem egyfajta figyelmeztetést és leckét is közvetít a jövőnek. Mivel apa és fia története „boldogan” ér véget, ezért életben maradásukkal mesélni, közvetíteni és figyelmeztetni tudnak. Mégis minden ilyen holokausztot túlélő történeténetnek az elolvasása után, ott lappang bennem a kérdés: Hogy hogyan tovább? Ez a regény is főleg a holokauszt rémségeinek elmesélésével foglalkozik, de utána nagyon kevés és érdemleges említést kapnak a főszereplők. Ez a hiányossága szerintem minden ilyen holokausztos történetnek, hogy minden figyelem csak a rémséges és szörnyű történetekre irányul. És ez így rendben is van, ugyan is az egyéni és kollektív bűn semmiképp nem bocsátható meg, de mi a történet folytatása a holokauszt után? Én eddig kevés információt kaptam erről. És ez a könyv is azt sugallja, hogy bár az élet megy tovább a holokauszt után is, de a harag, gyűlölet és fájdalom az sosem múlik el. Nagyon érdekelt volna apa és fia további története, de a könyv végén erről kevés és csak felületes említés van.

Szívszorítóan fájdalmas és hátborzongatóan őszinte vallomás ez a könyv. Csodálatos és érzelemdús apa-fia közötti kapcsolat, még a legszörnyűbb időkben is. Nagyon sokoldalú és részletgazdag a könyv, ugyanis a szerző több szemszögből is megvilágítja a 2. világháború szörnyű eseményeit. Nagyon sok benne a lábjegyzék, ami nagy segítség a történelmi adatok és információk eligazodásában. Bár a hangsúly az apa naplóján és a fia elbeszélésein van, azért több ember beszámolója is alapul szolgált a könyv megírásánál.

Ez a könyv kicsit sem túloz, túlreagál vagy elhomályosít dolgokat. Soha nem olvastam még ilyen részletgazdag és történelmileg precíz könyvet.

Nem egy egyszerű olvasmány, de aki történelmi alaposságot és írói bravúrt igényel, annak mindenképp ajánlott ez a könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember a szokások rabja, mindenhez hozzá tud szokni. Így megy ez, napról napra.

Cím: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba
Szerző: Jeremy Dronfield
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 512

Egészen elképesztő, sokkoló és elbűvölő az, ahogyan Tayari Jones ír ebben a könyvben a szerelemről és a házasságról. Soha nem olvastam még ilyen jó könyvet, felfoghatatlan és lenyűgöző milyen ereje, hatása és dinamikája van ennek a könyvnek. Tayari Jones könyve szerintem megismételhetetlen, semmihez sem hasonlítható, mélyértelmű, egyedi és eredeti.

Ahogyan ő ír a szerelemről, de főleg a házasságról, úgy szerintem még soha senki nem tette előtte. Nem kliséket, jól bevált sémákat vagy általános közhelyeket ír a házasságról, hanem valahogy teljesen lecsupaszítja az olvasó előtt az emberi létet és elmét, miközben egyszerre szánja és emeli fel.

A történet egy dél-amerikai fekete házaspár házasságát mutatja be, ami bár boldogan indul, alig egy év után egy szörnyű tragédiába fordul át. Addigi életük teljesen felborul, lavinaszerűen süllyedni látszik szerelmük, kapcsolatuk és házasságuk, miközben több mint 5 éven át mindketten „igyekszenek” menteni szerelmüket és házasságukat. De a sorsuk elkerülhetetlen és kemény lecke árán a végére ők is rájönnek erre.

Egy egészen különleges, egyáltalán nem hétköznapi szerelmi történetről szól ez a könyv, amely a legmélyebb emberi érzéseket és gondolatokat tárja fel.

A szerelmes házaspár felkavaró történetéhez párosul egy szerelmi háromszög is, ami még jobban összezavarja a cselekmény alakulását.

Egy dolgot se tudok elmondani erről a könyvről, ami ne tetszett volna benne. Imádtam a stílusát, azt a lírai, lassan folydogáló mesélő és kibontakozó elbeszélést, ami harmonikusan simult a cselekmény dinamikájához. Mivel az emberi érzéseken van a hangsúly ebben a könyvben, ezért maga a cselekmény nem rangfontosságú, szinte már-már csak mellékesen van megemlítve. A szerző nem ennek tulajdonított fontosságot a könyvében, épp ezért csak röviden, tömören és lényegretörően kerülnek említésre a megtörtént dolgok. Mintha mindez csak egy objektív megközelítése lennek a történteknek, nincs mellébeszélés, magyarázkodás vagy reakció. Csupán a három főszereplő érzései, gondolatai és reakciói számítanak ebben a könyvben.

Mindegyik főszereplő egyenlő mennyiségben kap szerepet ebben a könyvben. Mindegyiknek megadatik az a kiváltság, hogy egyes szám első személyben mondja el az ő változatát a történteknek. Ezek a részek mintha külön álló kis fejezetek lennének, egyfajta monológ.

Egészen drámai és lebilincselő az, ahogyan a szereplők lecsupaszítva önmagukat, lelkük legmélyebb és legsötétebb oldalait is feltárják az olvasó előtt. Pont ezért is, ebben a könyvben nincsenek negatív vagy pozitív szereplők, minden nézőpont kérdése. Fájdalmas igazságok és elkerülhetetlen döntések állnak egymással szemben ebben a regényben.

Csodás az, ahogyan a szereplők jellemábrázolása szó szerint életre kel ebben a regényben. Magával ragad és azonnal beszippant, együttérzést vált ki az olvasóból. Főleg a szerelmesek levelezése az, ami kiemelkedik ebben a regényben, egy egészen bensőséges, intim és érzelmi megnyilvánulása a szerelemnek.

Minden egyes mondat, érzelmi megnyilvánulás az ember csontjáig hatol ebben a könyvben, ugyanis örök érvényű igazságot és tisztaságot közvetít.

Nincs egyértelmű helyes vagy jó döntés ebben a könyvben, ahhoz túl összetett az emberi elme, és ebben az esetben a két főszereplő szerelme és házassága. Döntések, élethelyzetek, következmények és emberi érzelmek vannak csupán.

Nincs konkrét megfogalmazás, álláspont vagy vélemény a házasságról és a szerelemről. Egy kiismerhetetlen labirintus az egész. Túl bonyolult és összetett a házasság mint intézmény, szövetség, közösség, partnerség vagy kapcsolat, ahhoz hogy ezt egyértelműen le lehetne írni.

Mindenkinek mást és mást jelent a házasság, de egy biztos, a házasság csak két emberre tartozik, kívülről ezt semmiképp nem lehet megítélni.

Bevallom én beleszerettem ebbe a könyvbe, szavak nélkül maradtam elolvasása után. Olyan mélységes igazságok és életre szóló bölcsességek vannak benne megfogalmazva, amelyek mélyen megérintik az ember és sokáig foglalkoztatják.

Csodás történet, kiváló elbeszélés és rendkívül egyedi „feldolgozása” a szerelemnek és a házasságnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha meg kell bántanunk embereket, és megfizetni az árát.

Cím: Egy amerikai házasság
Szerző: Tayari Jones
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 368

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Cím: Olga
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 288

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

Cím: A felolvasó
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 254

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Cím: Közös titkaink
Szerző: Amy Bloom
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 247

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Cím: Kis tüzek mindenütt
Szerző: Celeste Ng
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 384

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Cím: Eltörölt fiú
Szerző: Garrard Conley
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 352

Mikor először kezembe vettem ezt a könyvet, fogalmam se volt mire számíthatok, a könyv borítója és címe nagyon megfogtak, de bevallom kicsit szkeptikusan kezdtem neki. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy megfejtsem a könyv címét, még mielőtt el is olvastam volna. Erre a rejtélyre azonban már a könyv legelső oldalán fény derül, ami egy egészen különleges történetet indít el.

Ez a könyv, számomra egészen más megvilágításba helyezte az autizmust, és rengeteg hasznos információval látott el, ami segít jobban megérteni azok életét, akik valamilyen testi- vagy szellemi fogyatékossággal élnek.

Daniel története azért is különleges mert ő meséli el, az ő szemszögéből jeleníti meg különleges világát.

A könyv alcíme „Egy autista zseni memoárja”, de itt valójában egy zseni autistával áll szembe az olvasó. Hihetetlen őszinteséggel és rendkívüli profizmussal írja meg történetét, ami nem csak hogy inspiráló és megható, de ugyanakkor egyedi és különleges.

Daniel, Angliában él, egy több gyerekes család elsőszülöttje, aki az autizmusból egy előnyt kovácsolt magának. Elképesztő az ő világa, ahol minden számnak és szónak külön alakzata, színe, formája és textúrája van. Emellett könnyen és hamar sajátít el bármilyen idegen nyelvet, sőt egyet saját maga fejlesztett ki. Bár nehezen épít szociális kapcsolatokat, nehezen tudja érzelmeit kifejezni és megérteni mások érzelmi megnyilvánulását, mégis sokat fejleszti magát ezen a területen is.

Egy fajta leküzdhetetlen önállóság, ambiciózus, akaraterő vezérli, ami egyre jobban motiválja és erősíti.

Számos tudós és orvos mai napig is próbálja megfejteni ennek a rejtélyes betegségnek az okait és megmagyarázni hogyan is hat ez az emberi agyra, mégis mai napig számos rejtély veszi körül az autizmust. Daniel könyve pont ezt a rejtélyt fejti meg és ad magyarázatot nagyon sok autizmussal kapcsolatos kérdésre.

Daniel nem megy bele a tudományos magyarázatokba és kísérletekbe, sokkal inkább személyes és hiteles tapasztalatát adja át emlékiratában.

A könyv tele van matematikai gyakorlatokkal, logikai megfejtésekkel és nyelvtani magyarázatokkal, amelyek önmagában unalmasak lennének, de ahogy mindezek szorosan összekapcsolódnak Daniel életével, mégis érdekessé teszik.

Ez nem egy pörgős, eseménydús memoár, sokkal inkább egy lassan folydogáló, a részletekben elmerülő történet. A számok, színek és formák egy fajta misztikus világot alkotnak ebben a könyvben, valahogy minden új értelmet nyer.

Engem elvarázsolt az a misztikum és az a világ, amiben minden szónak és számnak különleges jelentése van. Ez valahogy kiszínesíti azt a világot, amit sokan csak logikus észérvekkel próbálunk megközelíteni, miközben egy tárgy vagy élőlény sokkal több is lehet, mint amit megtapasztalunk.

Daniel elszántsága és akaratereje, zseniális elméje, nem csak odáig vezetett, hogy mára már önállóan él egy boldog párkapcsolatban, hanem hivatásának és céljának tűzte ki, megismertetni egyre több emberrel az autisták különleges világának működését.

Érdemes elolvasni könyvét, egyedi és különleges élményt nyújt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell fogyatékosnak lenned ahhoz, hogy másmilyen legyél, mert minden ember másmilyen.

Cím: Kék napon születtem
Szerző: Daniel Tammet
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 272

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Cím: Homokból és hamuból
Szerző: Amy Harmon:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 520

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Cím: Együtt
Szerző: Julie Cohen
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 412