szerelem

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Cím: Együtt
Szerző: Julie Cohen
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 412

---

Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Cím: Holdnővér
Szerző: Lucinda Riley
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 592

Szívet melengető és érzelmeket megindító olvasmány Bauer Barbara „A leggazdagabb árva” regénye. Elég már csak a könyv címéből és borítójából kiindulni, ami ambivalens érzéseket kelt az olvasóban. Két ellentétes szó egymással való ütközése, leggazdagabb és árva, pontosan azt az érzést tükrözi vissza, ami a regény hangulatát is végig kíséri. Egyfelől ott a pompa, dísz és fény, ez mégsem tudja feledtetni az árvaságot, a magányt és az egyedüllétet.

Bauer Barbara regényében egy olyan meghatározó történelmi személyiséget mutat be, akiről eddig kevesebbet lehetett olvasni, és legtöbbször Sisi császárné történeteinek peremén.

Ebben a regényben azonban Wenckheim Krisztináé a főszerep, egy gazdag grófnő élete, és egy szegény árva lány drámája.

Bauer Barbara lebilincselően és érzelemdúsan mutatja be ennek az alig 3 évesen árván maradt lánynak a történetét, akinek műveltségének, jótékonykodásának, nemeslelkűségének köszönhetően, sikerül megtalálnia lelki békéjét, elfogadnia múltját és nyitottá válni a szerelem és boldogság befogadására.

Ízig-vérig romantikus az egész történet, helyenként drámai elemekkel, de ezeket ellensúlyozza a sok kedves kis történet.

Számomra eddig teljesen ismeretlen volt a Wenckheim család története, Krisztina történetén keresztül azonban sikerült nem csak Sissi palotahölgyét közelebbről is megismerni, hanem az akkori kor szellemiségét, nehézségeit és értékeit.

Krisztina grófnő mellett, több fontos történelmi személyiség is felbukkan a regényben, amelyek még jobban kiszínesítik ezt az olvasmányt. Jókai Mór említése, valamint Sissi császárné látogatása, sokat tettek hozzá a regény élvezetéhez.

A történt lassan folydogál, a cselekmény fokozatosan épül fel, sok benne a párbeszéd. Annak ellenére, hogy Krisztina élete kicsit sem volt könnyű vagy egyszerű, a regény lapjai áradoznak a pozitív hangvételű eseményekről, valahogy minden olyan meseszerű. A jó legyőzi a gonoszt, a szerelem győz és a végén ott van a boldog vég. Kicsit irreálisnak tűnik mindez, de hát szerintem itt az írói fantázia is sokat hozzátett a regénynek ehhez a hangulatához, ahol minden szép és jó.

Nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele, nagyon egyszerű a cselekménye, bájos a karakterek ábrázolása. Nincsenek benne nagy fordulatok vagy csavaros megoldások, a fókusz inkább az emberi kapcsolatokon van, valamint az olyan nemes érzelmeken, mint a segítőkészség, nagylelkűség, emberség és szeretet.

Hangulatos kis regény, gördülékeny történettel, szeretni való szereplőkkel és tele magasztos emberi érzésekkel. A családi kötelék, a szeretet ereje és az emberség határozzák meg a regény fő vonalát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha valaha az életben bánat gyötör, végy a kezedbe egy könyvet, és hagyd, hogy a szavak elröpítsenek valahová máshová. Messze a bánattól. És hidd el, mire visszatérsz, egészen más színben látsz majd mindent.

Cím: A leggazdagabb árva
Szerző: Bauer Barbara
Kiadó: Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
Kiadás éve: 2017
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 338

Mindig is nagy örömmel olvasom Náray Tamás regényeit, ezért különösen megörültem annak, hogy Zarah történetét egy újabb könyvben olvashatom tovább. Annak ellenére, hogy az első könyv nagyon elnyerte a tetszésemet, bizony ezzel a könyvvel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak.

Ez a könyv is egy családregény, amelyben már nem csak Zarah történetét ismerjük meg, hanem unokáinak életébe is betekintést nyerünk, miközben több szerteágazó szálon fut a cselekmény.

Én ezt a könyvet nem tartottam annyira izgalmasnak és szórakoztatónak, mint az elsőt, sok helyen kicsit erőltetettnek tűnt a cselekmény bonyolítása és ezért lapos maradt.

Zarah Winter sorsán keresztül és elmesélései alapján tovább bonyolódik a zsidó család története. Ebben a könyvben az ikerlányok kapnak nagy hangsúlyt, miközben a múlt sötét titkaira is fény derül.

Ebben a regényben is a romantikus szerelmi szál a fő motívum. Ez egy kifejezetten romantikus családregény, több-kevesebb történelmi háttérrel és kevés izgalmas thrillernek nevezhető elemmel.

Én személy szerint, Zarah ikerunokáinak történetét nem találtam annyira izgalmasnak és érdekesnek, mint az ő történetét. Nagyon sok helyen nem értettem a sok szükségtelen és érthetetlen fordulatot ami a regény cselekményét erősen megváltoztatta. Emellett túlzottan romantikusnak és elcsépeltnek tűnt sok rész a könyvben.

Még most is a könyv hatása alatt vagyok, de nem épp pozitív értelemben. Számomra túl szerteágazónak és kaotikusnak hatott a cselekmény lebonyolítása, valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző egy könyvön belül akart volna mindent bele sűríteni.

Hosszadalmasan ecseteli a két lányunoka szerelmi történetének alakulását, egészen váratlan és értelmetlen fordulatokat és csavarokat visz bele, közben pedig csipetnyi információkat szór el helyenként a 2. világháború eseményeiről, és még nyomozói elemeket is belevisz. Nekem ez túl sok és szükségtelen egy könyvben. Nehezen sikerült megtalálni a regény fő motívumát, mert túl sok minden került bele.

Túl színes számomra ez a regény, tele szerelemmel, árulással, bűnnel, bűnhődéssel, gyűlölettel, tragédiával. A „kevesebb néha több” elvet nem sikerült ebben a regényben véghez vinni és ez szerintem nagyon a kárára ment. Meseszerű, idillikus és irreális sok fordulat ami a regényben szerepet kap, ezért nehezen tudtam értékelni mint szépirodalmi regényt.

Kíváncsian várom a folytatását, bár tényleg nem tudom, hogy ezt hogyan lehet még fokozni, úgy hogy továbbra is érdekes és szórakoztató olvasmány maradjon.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy napon rájön, hogy nincs többé ideje tartalmatlan barátságokra, erőltetett kapcsolatokra és értelmetlen beszélgetésekre.

Cím: Zarah öröksége
Szerző: Náray Tamás
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 765

Nagyon szeretek családregényeket olvasni, és szerintem „Pacsinkó” minden idők legjobb családregénye. A regény hangulata és stílusa, a szereplők karaktere és a csodás leírások engem teljesen elvarázsoltak.

Olyan élet történeteket és emberi sorsokat ismerünk meg a regényen keresztül, amelyek nem csak, hogy magukkal ragadnak és elbűvölnek, de el is gondolkodtatnak az emberi identitás és a boldogság keresés nagy kérdéseiről.

Ebben a regényben 4 generációt ismerhetünk meg, négy koreai családot, akik Japánba menekülnek és ott próbálnak boldogulni. Keményen dolgoznak a megélhetőségükért és erősen kitartanak az emberi nemes értékek mellett, mint a család, a becsület és a szeretet. Mindez azonban hiábavalónak tűnik, ugyanis a japán emberek csak megvetéssel, gúnnyal és kiközösítéssel fordulnak feléjük. Komoly identitás keresés és megtalálás ez az egész család számára, akiknek szívük mindig is az otthon felé húz, megélhetőségük és életben maradásuk azonban csak Japánban remélhető.

Épp ezért a könyvet végig kíséri egy fajta letargikus, melankolikus és feszültséggel teli hangulat, miközben emberi sorsok bontakoznak ki a könyv lapjain. Ezek az emberek mind élnek az élet adta lehetőséggel és próbálnak kitörni abból a szegénységből és szociális hátráltatásból, amit a sors rájuk mért, de oly kevés sikerrel járnak.

Nekem különlegesen tetszettek a narratív részek, amelyek ebben az esetben nem tűntek unalmasnak vagy vontatottnak, sokkal inkább alátámasztották a könyv hangulatát és az emberi sorsok kilátástalannak tűnő helyzetét. A váltott szemszögön keresztül betekintést nyerünk ezekbe az emberi sorsokba, azok mélységével és sokszínűségével együtt.

A regény fő motívuma a család és azok az értékek, amelyek képesek egy családot több generáción át is összetartani. Izgalmas családtörténeteken keresztül ismerjük meg a szerelem erejét, a döntések következményeit és a család biztonságot adó fészkét. Drámai és tragikus történetek ezek, amelyek mindvégig lebilincselik az olvasó figyelmét. Olyan emberi sorsokat ismerünk meg, akik sodródva a történelem eseményeivel, saját boldogságukat és helyüket a világban próbálják megtalálni.

A könyv tele van olyan anyai példákkal, akik áldozatkészen és hűségesen gondoskodnak férjeikről és gyerekeikről. Ők az igazi hősök, akik mernek dacolni és szembe menni a sorssal, azért hogy családjuknak a legjobbat tudják biztosítani. Ezek az anyák nem ismernek határokat és akadályokat, keményen harcolnak és kitartanak családjuk mellett.

Az apák szerepe is nagyon fontos ebben a regényben, ugyanis ők azok akik hol intellektuális, holt kétkezi, hol szellemi munkával próbálják a család fennmaradását biztosítani, közben pedig életre szóló értékeket adnak tovább fiaiknak.

Mindannyian túlélők és harcosok ebben a regényben, sorsuk mégis gyakran ér tragikus véget. Történetük az 1900-as években indul, mégis olyan értékeket és mondanivalókat közvetít, amelyek halhatatlanok, hitelesek és ugyanolyan aktuálisak ma is. Egészen elképesztő az a hozzáértés és tapintatosság, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek az életükbe, a gondolkodásukba és a lelki világukba.

Csodálatos és elbűvölő, ugyanakkor drámai és nyomasztó ez a regény. Irodalmilag viszont egy zseniális remekmű, amely mély nyomokat hagy az olvasóban és örökre szóló olvasási élményt nyújt.

Öröm volt olvasni minden egyes mondatát, hiszen kevés olyan könyvet olvastam eddig, amelyik ilyen nyíltan és őszintén foglalkozik az emigránsok életével, a hovatartozással, az identitás kereséssel, a haza megtalálásával és az otthon megteremtésével.

Az elmúlt idők legszínvonalasabb és legeredetibb szépirodalmi műve ez a regény.

Kedvenc idézetem a könyvből:

De az emberek akkor is beszélnek. Bármi lehet, úgyis szörnyűségeket fognak terjeszteni. Én már megszoktam.

Cím: Pacsinkó
Szerző: Min Jin Lee
Kiadó: Alexandra Könyvesház Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Kötve, Védővel
Oldalak száma: 543

Fábián Janka kedvenc magyar történelmi-romantikus szerzőm, szerintem ebben a műfajban ő a legjobb. Ebben a regényében is erősen jelen van a romantikus szál, de ennél most sokkal hangsúlyosabb a történelmi vonal, ami a kerete az egész regénynek.

Fábián Janka kellő érzékenységgel és hozzáértéssel mutatja be regényében a magyar nemesi életet, a 19. század közepének politikai viszonyait, miközben olyan családokat és életsorsokat ábrázol, akiknek életüket meghatározza a becsület, a tisztesség és a hazaszeretet.

Az eseményszál párhuzamosan, két külön világban zajlik. Anna és Endre bimbózó szerelmi története még Magyarországon indul, de egy tragikus esemény folytán útjaik szétválnak. Anna magára marad Magyarországon, Endre pedig az Újvilágba, Amerikába szökik.

Miközben Anna élete otthon lassan és egyhangúan folydogál, Endrét komoly kihívások és harcok elé állítja az élet. Nehéz munka és küzdelem árán sikerül beilleszkednie az amerikai társadalomba, de szíve mindig az otthoni vidékekre és emberekre vágyik.

Endre történetén keresztül ismerjük meg az amerikai, rabszolgaságot felszabadító, évekig tartó háborút, aminek ő is aktív részese.

A két fiatal, két teljesen különböző világban él, szerelmük mégis kiállja ezt a próbát is.

Nekem személy szerint ebben a regényben jobban tetszett a történelmi vonal, mint a romantikus szál. A polgárháború kitörése, valamint Lincoln elnök harca a rabszolgaság ellen, nagyon jól ki van dolgozva a regényben. Endre karaktere kiemelkedően illik bele ebbe a történelmi korba, aki emigránsként is harcol egy olyan hazáért, amit magáénak érez. Szerintem a polgárháború körüli események érdekesebbek, mint a rózsalugas környéki események.

Mint mindig, most is megfogott az a részletesség és pontosság, amivel Fábián Janka leírja és elmeséli egy adott kor politikai és társadalmi viszonyait. A részletes leírás számomra most sem volt unalmas, sokat tett hozzá a könyv hangulatához.

A szerelmi szálra, én csak mint mellékszálra tekintettem, ugyanis Endre karaktere annyira erősen van jelen a regényben, hogy Anna élete emellett eltörpülni látszott.

A könyv borítója megint csak meseszép, ami már előre sejteti a szerelmi vonalat, ami Annát és Endrét összekapcsolja. Szerelmük elég sok megpróbáltatásnak és akadálynak van kitéve, de végül legyőzi a távolságot, az időt, a hűtlenséget és a háborút.

Fábián Janka regényeiben az a legjobb, hogy lelassul az idő, minden cselekmény lassan folydogál, mintha az idő is megállna. Az írónő stílusának köszönhetően az olvasó bele tudjuk magát képzelni egy adott történelmi korba és emellett rengeteg információt tud meg róla. A történelmi személyiségek, jelen esetben, Lincoln is Sissi ábrázolása, csak még színvonalasabbá tették ezt a regényt.

Nagyon kellemes és könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel és eseménydús történetekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Semmi sem számít, csakis a látszat. A látszat pedig…A mai világunkban a látszat minden!

Cím: A rózsalugas
Szerző: Fábián Janka
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 468

Egészen új tapasztalat volt számomra a következő olvasmány, a szórakoztató irodalomnak egy olyan könyve, ami bár irodalmilag szerintem nem annyira értékes, mégis megfelel egy könnyed és laza kikapcsolódásnak. Életmódbeli tanácsadásnak, valamint önfejlesztő útmutatónak elég jó, irodalmilag azonban szerintem nagyon lapos és egyhangú.

Regényesített formában könnyebben megy ezeknek az életmódbeli tanácsoknak és módszereknek az átadása, megkímélve az olvasót egy száraz és unalmas tanfolyamtól.

A regény stílusából és felépítéséből mindenképp ki lehet érezni azt, hogy a könyv szerzője elsősorban egy motivációs trainer és egy személyiségfejlesztő coach, ugyanis a hangsúly ezeken az elemeken van.

Egészen kreatív és szórakoztató szemszögből közelíti meg a könyv szerzője azt a fajta „erősebbkutya-szindrómát”, amit regényében kifejt. Mivel konkrét tippekkel és hasznos tanácsokkal látja el olvasót, ezért sikerül fenntartani egy ideig az olvasó érdeklődését, mégsem mondhatom el azt, hogy bennem maradandó élményt hagyott volna ez a könyv.

A regény központjában egy harmincas, munkakedvelő és elkötelezett fiatal nő áll, akinek cége, olyan embereken segít, akik szeretnének életvitelükön és gondolkodásukon változtatni. A változást és a fejlődést egy csoportterápián belül tapasztalják meg az oda látogatók, akik hajlandóak nem csak önmagukon dolgozni, de mernek szembeszállni az olyan oroszlán típusú emberekkel, akik felsőbbrendűnek érzik magukat és uralkodnak mások felett.

Ebbe a terápiás csoportba kerül be Maximilien Vogue is, a gazdag és sikeres üzletember, aki szintén terápiára szorul, hiszen nála is erősen jelen van az „erősebbkutya-szindróma”.

Romane, a terápia csoportvezetője, kreatív és konkrét példákkal és gyakorlatokkal segít azokon az embereken, akik évekig lenéző, hatalomittas vagy felsőbbrendű emberként viselkedtek családi-, baráti- vagy munkahelyi kapcsolataikban.

Humoros és érzelemdús utat járnak be a csoport tagjai, akiknek végül sikerül megtalálni saját útjukat, amely által egy boldogabb és beteljesültebb életet élhetnek.

A regény témaválasztása betalált nálam. Igazán fontosnak tartom, hogy foglalkozzunk az olyan témákkal és ember típusokkal, amelyek által saját személyiségünk fejlődhet. Tanulságos és kézzel fogható konkrét tanácsokat és módszereket lehet ebből a könyvből tanulni.

A regényt átszövő szerelmi szál, számomra azonban túl romantikus és idillikus. Ez a része nagyon hasonlít egy tündérmesére, ahol minden szép és jó, a végén pedig mindenki boldog. Mivel a romantikus szál túl erősen jelen van ebben a könyvben, ezért a karakterek kidolgozása elég gyenge és lapos.

A könyv üzenete, az elfogadás és a nyitottság, mindenképp figyelemreméltó, viszont a könyv stílusa és hangulata nem sok olvasási élményt nyújt. Könnyed és laza szórakoztató olvasmánynak megfelel, de ne várjunk tőle katartikus élményeket, mert ez „csak” egy bájos, egyszerű és meseszerű kis történet, ahol minden jó előre kiszámítható és kevés benne az izgalom.

Könnyen és gyorsan lehet haladni vele, a végén azonban elég üresnek érezheti magát tőle az ember, mert sokat nem tesz hozzá az életéhez. Önsegítő és személyiségfejlesztő praktikákat nyújt, de nagyon amatőr és lapos szinten. Sajnos nagyon hiányzik belőle az írói fantázia és tehetség, mert ezek nélkül ez csak egy olyan könyv, amit végigolvas az ember, de utána nem sok minden marad meg benne.

Bárcsak több izgalmas és fordulatos eseményszál lett volna benne, mert így talán nagyobb hatást ért volna el. Így, ez a regény csak egy humoros és vicces könyv, ami egyfajta eligazítást mutat az oroszlánok megszelídítéséhez.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akarata ellenére senkit nem lehet megváltoztatni. Ellenben amikor valaki saját maga dönt úgy, hogy megváltozik, elképesztő eredményeket lehet elérni.

Cím: Az a nap, amikor az oroszlánok salátát fognak enni
Szerző: Raphaelle Giordano
Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó
Kiadás éve: 2018
Oldalak száma: 304

Egy trilógia első részét vettem kezembe a napokban, hiszen nagy rajongója vagyok a történelmi romantikus regényeknek. Először olvastam Juliet Greytől egy könyvet, de szerintem méltó vetélytársa C.W. Gortner-nek, aki szintén ebben a kategóriában remekel történelmi regényeivel.

Annak ellenére, hogy még csak az első részét sikerült elolvasni a regénynek, már most tetszik a szerző stílusa, a részletes, körülíró és lassan kibontakozó vonal, ami által egy mindent átfogó, teljes képet kapunk Marie Antoinette életéről. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a történelmi kornak, főleg Mária Terézia életéről olvastam eddig többet, de legfiatalabb lányának élete, legalább olyan izgalmas és intrikákkal teli, mint az édesanyjáé. Nagy öröm volt számomra a Habsburg uralkodói udvar mellett a francia udvart is megismerni, amelyek között nagy különbségeket fedeztem fel.

Mint minden történelmi regénynek, ennek is lassan folydogáló és vontatott a stílusa, de aki szeret részletesen belemenni egy adott történelmi korszak politikai, társadalmi és kulturális viszontagságaiba, annak ez nem jelent gondot. Az eseményekkel együtt fejlődik az olvasó is, aki teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a korba, hiszen a részletes leírás pont ezt a célt szolgálja.

A trilógia első könyvében, a „Királyné lettem” című regényben, a fiatal Marie Antoinette ifjúkorát ismerjük meg, aki politikai célokat és érdekeket követve, feleségül megy a szintén kamasz, leendő francia királyhoz, XVI. Lajoshoz.

A könyv első felében még csak ismerkedünk az alig 11-12 éves Marie Antoinette-tel, akit maga az osztrák császárné, Mária Terézia, készít fel arra, hogy belőle egy napon francia királynő váljon. Ez a rész a naiv, gyerekes és tudatlan hercegnőt mutatja be, aki még tudatában sincs feladatának felelősségével, mégis alázatosan és méltóságteljesen veti alá magát sorsának.

A regény második fele a 14 éves fiatal francia feleséget mutatja be, aki egyre jobban ráébred nemesi származásának erejére és hatalmára, és ezt megpróbálja előnyére kovácsolni. Házassága első évei azonban magányosan, elszigetelten és unalmasan telnek, napjait csak az intrika és ármány keresztezi. Hiába a királyi udvar és pompa, ha nem tudja férje szeretetét és vonzódását magáénak tudni.

A cselekmények fokozatosan épülnek egymásra, a sorok között azonban már kiolvasható a forradalmi feszültség, ami ott várakozik. Egészen élethű képet kapunk a francia uralkodásról, mindezt fűszerezi az írói fantázia, ami által gördülékenyebben olvashatóak a történelmi adatok és információk.

Marie Antoinette gyerekkorát és házas életének első éveit öleli fel ez a regény, együtt a 18. század uralkodói és királyi udvarok történeteivel.

Most sem tudtam elmenni amellett, hogy milyen különlegesre sikeredett a könyv borítója, ami külön pontot érdemel. Szépen felépített regény ez, a naiv és játékos kislány szemszögéből indul a történet, és ott fejeződik be, ahol már egy érett és talpraesett királynőt ismerhetünk meg.

Ez mindenképp egy izgalmas és fordulatos történelmi könyv, színes és szórakoztató. A királyi udvar és fényűzés megannyi titkaiba nyerünk betekintést, ahol az etikett, a hagyomány és a látszat mindennél fontosabb. Az intrika, a cselszövés, a ridegség és a pletyka világában nehezen áll helyet Marie Antoinette is, és az elhúzódó részek már jó előre kivetítik azt az unalmas, magányos és egyhangú életet, ami rá vár.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A saját nyájában a fekete bárány sem tudhatja, hogy ő az egyetlen, aki nem olyan, mint a többi.

Cím: Királyné lettem
Szerző: Juliet Grey
Kiadó: Tericum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2012
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 458

A „Monszun Indiában” számomra egy nagy kedvenc lett, nagyon élveztem a könyv minden egyes oldalát. Annyira érdekes volt a történet, a cselekmény fokozása és a feszültséggel teli megannyi pillanat benne, hogy alig tudtam letenni.

Csak dicsérő és elismerő szavakat tudok erről a könyvről írni, mert a könyv borítójától egészen a tartalmáig és a karakterek kidolgozásáig, minden megnyerő benne.

Annyira fordulatos, feszültséggel teli, rejtélyes ez a regény, hogy kár lenne kihagyni egy ilyen olvasmányt. Minden szükséges elem meg van benne, amitől számomra igazán érdekes és szórakoztató olvasmánnyá válik: szerelem, kaland, titokzatosság, rejtély és egzotikum.

A történet két fontos részből áll, ami két különböző helyszínen játszódik. A történet első fele Angliában, pontosabban egy vidéki kis településen játszódik, ahol megismerjük a regény főszereplőjét, Kitet.

Kit, egy képzett ápolónő, aki a 2. világháborúban egy londoni kórházban dolgozott és közben bábának is tanult. Egy elszenvedett trauma során azonban visszavonul anyjával a vidéki birtokra, hogy kiheverje ezt az élményt. Ott segít a birtok tulajdonosának, aki egyben családi barátjuk is, egy jótékonysági szervezet elindításában, ami helyileg Indiában van. Közben megismerkedik egy indiai orvossal, Antóval, és kezdetét veszi egy viharos és kalandos szerelem. Hirtelen felindulásból házasságot kötnek és együtt indulnak vissza, Anto szülővárosába és családjához, Indiába.

Ezzel zárul a regény első fele, amit egy sokkal érdekesebb és még kalandosabb második rész követ.

Az új helyszínnel a szereplők is változnak, ugyanis most Antó családtagjait és ezek életét ismerjük meg. Bár az indiai táj egzotikus és fantasztikus, ez még sem könnyíti meg a fiatal házaspár első éveit. Házasságukat nem csak Kit anyja ellenzi, hanem Antó szülei is, akik erősen ragaszkodnak a hagyományhoz és nehezen tudják elfogadni brit menyüket.

Nehéz, megpróbáltatásokkal és veszélyekkel teli évek várnak rájuk. Antó megpróbál orvosként elhelyezkedni egy olyan világban, ami éppen egy nagy átalakuláson megy át, a függetlenné válás után. Kit az általa és Daisy által támogatott szülőotthonban végzi munkáját, ami sok váratlan feszültséget, gondot és kihívást idéz elő életében.

A fiatal szerelmespár együtt és külön-külön próbál szakmailag és személyileg érvényesülni, egy hagyományokkal és babonákkal teli világban. Mindketten angol oktatásban részesültek, ezért nehezen alkalmazkodnak és találják meg helyüket egy olyan világban, ahol a kasztrendszer még mindig erősen jelen van. Mint egy monszun úgy vannak ők jelen Indiában, mindent felforgató és átgondoló terveikkel és cselekedeteikkel. Új szemléletük, átreformáló cselekedetük és szenvedélyes életük nagy hatással van az indiai emberekre akik épp a hagyomány és az új világ között örlődnek. A függetlenedés, a fejlődés és a változások nem csak Kitet és Antót állítják nagy kíhívások elé, hanem India egyszerű embereit is, akik nehezen tudnak felnőni ehhez az új élethelyzethez.

Gyakran érzi azt az ember, hogy ez a változás mindent elsöpör, mint egy monszun, a vihar után azonban minden letisztul, és a romokból valami egészen csodálatos épül fel.

Egészen csodálatosan alakul Kit és Antó története, miközben saját identitásukat keresik, ugyanakkor az indiai hagyománytisztelő kultúrába is próbálnak beilleszkedni. Saját házasságukat is próbálják a felszínen tartani, ami egyre nehezebbé válik, ugyanis Antó családja eleinte nagyon eltaszító és ítélkező a fiatal angol feleséggel szembe.

Meseszerű az egész történet, bájos és romantikus elemekkel, valamint kalandos és fordulatos csavarokkal.

Az indiai kultúrát, hagyományokat és a kasztrendszert csak a történetek peremén ismerjük meg, ezek kevesebb hangsúlyt kapnak a regényben, mint a szerelmespár kalandos története. A romantikus oldal a leghangsúlyosabb a regényben, kevés történelmi adattal és információval. Ettől válik a regény egy könnyed olvasmánnyá, amiben a család, a szerelem és a hagyományok nagy hangsúlyt kapnak.

Gyors és pörgős a regény stílusa, akárcsak az a világ, amiben a fiatal szerelmespár él. A terhelő titkok, az egzotikus történetek és a család fontossága teszik ezt a regényt olyan különlegessé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A kéz az enyém, de Isten cselekszik…

Cím: Monszun Indiában
Szerző: Julia Gregson
Kiadó: I.P.C. Mirror Könyvkiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 446

Az igazán jó regények, számomra azok, amelyek elolvasása után is úgy érzem, hogy bármikor újra olvasnám. Legtöbbször ezek a regények az elején nem igazán fognak meg, de ahogy haladok a könyv olvasásával egyre jobban és jobban magával ragad az olvasmány és teljesen belemerülök a könyv világába.

Pontosan ez történt velem akkor is, amikor elolvastam Robert Seethaler „A trafikos” című regényét. Én személy szerint zseniálisnak, briliánsnak és kitűnőnek tartom. Imádtam minden egyes sorát, a trafikos karakterét, a regény egyszerű cselekményét és azt a sok-sok mélyértelmű filozofikus és pszichológiai mondanivalót, amit ez a regény közvetített számomra.

Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé tette számomra a regényt.

Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.

Munkája során megismerkedik a híres pszichoanalitikus Sigmund Freuddal, akivel egy igazán különleges és nem mindennapi barátságot alakít ki. A két teljesen különböző férfi között egy olyan barátság alakul ki, ami teljesen megváltoztatja Franz eddigi gondolkodását és érzelmeit a világról, önmagáról és a szerelemről. Miközben a világ feje tetejére áll és egy újabb világháború küszöbén áll az emberiség, Franz azzal van elfoglalva, hogy megtalálja és megfejtse a szerelmet. Anezkával való kapcsolata csak rövid ideig tart, de épp elegendő ahhoz, hogy a fiatal Franz elbizonytalanodjon eddigi, életről és szerelemről vallott gondolkodásával kapcsolatban.

Csodálatos az, ahogyan Franz a szemünk előtt felnő, és az, ahogyan világ történései körülötte, hatnak rá. Eleinte idegennek és nem odavalónak érzi magát Bécsben, hiszen egész életét egy egyszerű kis falucskában töltötte, ahol idillikusan élt édesanyjával és mit sem sejtett a világ dolgairól. Édesanyjával folytatott levelezései csodásan ábrázolják azt az idillikus világot, ami után még mindig sóvárog, ami azonban egy újabb világ megismerésével már soha vissza nem szerezhető. Franz, Bécsben megismeri az emberi gyűlölet, kegyetlenség és árulás olyan mély bugyrait, ami által arra kényszerül, hogy felnőjön és ráébredjen a világ és az emberek kegyetlenségére.

A levelezések mellett, ott van a sok beszélgetés és találkozás a pszichoanalitikus Freuddal, ami igazi gyöngyszeme a regénynek. Azt a nyomasztó és borongós élethangulatot, ami akkor Bécsben uralkodott, felváltja ez az eleven és dinamikus találkozás, ami a doktor úr és egy trafikos tanonc között alakul ki. Ezek a párbeszédek tele vannak megannyi érzelmi töltettel és filozofikus gondolattal, ami még nagyobb kontrasztba állítja Franz világát a körülötte lévő világgal. Tele vannak élettel, ezek a beszélgetések, melyek által egy fiú felnőtté válását követhetjük végig, miközben a körülötte lévő világ egy vissza nem fordítható katasztrófa felé közeledik.

A szerelmi szál számomra csak egy mellékes fonala volt a regénynek, ami ugyan sokat tett hozzá Franz karakterfejlődéséhez, azonban szerintem mégsem ez volt a legmeghatározóbb az életében.

Freud és Anezka mellett, megismerjük Ott Trsnjek trafikost is, akitől Franz tanul, nem csak mesterséget, hanem emberséget és egy életre szóló leckét is.

Franz barátsága és ismeretsége ezzel a három különböző emberrel hozzájárul jellemvonásának alakulásához, valamint további élete történéseihez.

Annak ellenére, hogy a regény döcögősen indul el, a vége hatásos befejezést ígér. Ez az, ami számomra megkoronázta az egész regényt és amiért érdemes volt elolvasni.

Szépirodalmi szempontból szerintem ez egy remekmű. A 2.világháborúról nem csak úgy lehet írni, hogy véres és halálos történeteket mesélünk, hanem hétköznapi emberek sorsán keresztül éljük meg, a háború drámai következményeit, ami nem ismert se barátságot, se szerelmet, se emberséget.

Szerintem pontosan erről szól ez a regény. Arról, hogyan kényszerül felnőtté válni Franz egy olyan világban, amit épp hogy csak elkezdett megismerni, és ami pillanatok alatt szétrombolt mindent, amiben addig hinni próbált.

Bennem maradandó élményt hagyott a könyv, az egyik legjobb könyv amit az utóbbi időben olvastam.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

Cím: A trafikos
Szerző: Robert Seethaler
Kiadó: Park Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 280