szerelem

Sally Rooney: Normális emberek

Egészen különleges olvasmány került a kezembe, ami felért egy érzelmi utazással. A felnőtté válás egyik legszebb művét olvastam, ami szívszorítóan fájdalmas és leplezetlenül reális. A regényt félmondatok, rövid kijelentések és elgondolkodtató kérdések jellemzik, amitől kicsit nyomasztónak és melankolikusnak tűnik a regény, de zseniálisan van megírva.

A félreértések, a ki nem mondott gondolatok és érzelmek, az elhallgatás, a sértődés, a sebezhetőség határozza meg két fiatal felnövésének néhány évét. Egy-egy rövid kis szösszenet vagy egy villanásnyi elbeszélés olyan hatást tud ebben a regényben kiváltani, amitől én mint olvasó beleborzongtam, össze szorult a szívem és csak vitt magával az ár.

Marianne és Connell különleges kapcsolata, ami hol barátság, hol szerelem, szimbolizálja a felnőtté válás bonyolult és fájdalmas szakaszait. Az ahogyan ez a két egyetemista egymáshoz, barátaikhoz, családjukhoz és a világhoz viszonyul, meghatározza „normálisnak” tűnő életüket. A népszerűség, az elfogadás, a társaságban betöltött szerepek, mind olyan dolgok, amitől sebezhetővé válnak.

Marianne és Connell két teljesen különböző családi háttérből jönnek, különböző családi mintákat és elvárásokat hoznak magukkal. Küzdelmük nem csak a világgal szemben nyilvánul meg, hanem önmagukkal szemben is. A családi gyökerek, a társadalmi ellentétek és a szociális elvárások rányomják bélyegüket a felnőtté válásukra.

A könyv annyira élethűen és autentikusan ábrázolja a középiskolások és egyetemisták nyomasztó problémáit, hogy ebben mindenki önmagára találhat valamilyen szinten. Talán ebben a korban számít a legtöbbet az, hogy ki a „normális” és ki az aki nem. Ebben a korban széles spektruma van a normalitásnak, mikor a menőség mindennél fontosabb. A szegény és gazdag diákok közti szakadék, a menő és kivetett közti távolság, áthidalhatatlannak tűnnek, miközben a szereposztások akár pillanatok alatt változnak. Innentől kezdve már semmi sem olyan egyértelmű, mint ahogyan az tűnik.

Tudatosan figyeltem fel arra a könyvben, hogy milyen gyakran használja a szerző a „normális” szót és nagyon gyakran előfordul ez a szó a könyv oldalain.

De mitől minősül valami vagy valaki normálisnak?

Vajon a népszerűség és a közkedveltség számítanak normálisnak? Vajon az elutasítás, a ridegség, a szeretet hiánya és  a családon belüli erőszak miatt automatikusan „nem normális” valaki? Vajon két teljesen különböző ember, lehet együtt normális? Vajon az önzetlen szeretet normálissá tud tenni?

És végül is ki határozza meg azt, hogy mi és ki a normális?

Egy fiatal és egyedülálló anya lehet normális? Egy magányos és visszahúzódó kamasz lehet normális? Egy megsebzett és sérült fiatal lány lehet normális? Egy erőszakos tinédzserből lehet normális felnőtt?

Én magam se tudnák ezekre a kérdésekre egyértelmű válaszokat adni, ennek ellenére ennek a könyvnek olyan hatása van, ami egyből magával ragad és beszippant.

Semmi nem hiányzik ebből a könyvből, minden megvan benne ami ahhoz szükséges, hogy egy remekmű legyen. Kevés dialógussal, annál inkább több világmegváltó bölcs mondással tarol és hódít ez a regény. Finomkodás nélkül, mégis érzékenyen és intelligensen, egy olyan kamaszokról írt és felnőtteknek szóló könyvről van itt szó, ami mélyértelmű, hiteles és nem egy tinis tucatregény.

Egy nem normális világban, két nem normálisnak tűnő fiatal, lehet együtt normális. Marianne és Conell szimbiózisa megtalálja a normálishoz vezető utat.

Olvasás szempontjából volt néhány apró kis tényező, ami helyenként zavaró volt. Mivel nem igazán vannak bekezdések a regényben és a párbeszédek sincsenek külön jelölve, ezért helyenként nehezen igazodtam el a szereplők között. Ezek miatt gyakran nehezebb volt összerakni a képet a fejemben, hogy ki kihez beszél, és épp kiről szól az adott jelenet de összességében ez nem nyomta rá a bélyegét az olvasás élvezetére. Annak ellenére, hogy sok a félreértés és az elhallgatás a regényben, nekem mégis egy kedvencem lett.

Okos, modern és mélyértelmű regény, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Sok benne a lélektani és romantikus elem, ettől olyan élvezetes az olvasása. Helyenként kényelmetlen vagy szívszorító a két fiatal küzdelme és bizonytalansága, de sokat árul el a rossz döntések következményeiről. Amennyire hétköznapinak tűnik ez a tinikről szóló történet, annyira nem hétköznapian van megírva.

Szerintem ez egy igazán jó fejlődésregény, ami letaglóz és elbűvöl. Remek a történetmesélési stílusa, sok dráma van benne, és megannyi katartikus pillanat. Kicsit szokatlannak tűnhet a stílusa és a szerkezete, de pont ettől olyan különleges, mivel a szerelmi szál mellett egyéb komolyabb témákat is feszeget, mint a gyerekkori traumák feldolgozása, a családon belüli erőszak, a mentális betegségek, a fétisek. Az, hogyan milyen erővel bír egy közösség, valamint milyen hatása lehet a magánynak, szerintem kitűnően van ábrázolva ebben a könyvben.

Érdemes elolvasni, nagyon jó olvasmány!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet az a valami, amit magunkkal viszünk a fejünkben.

Normális emberek Book Cover Normális emberek
Sally Rooney
21. Század Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
301

Warga Kati: Mikor lesz végre happy end?

Warga Kati könyve nagyon sok ellentétes és ellentmondó érzést váltott ki belőlem. A könyv címe és borítója alapján egyértelmű volt, hogy egy romantikus regénnyel lesz dolgom, de azért több olyan elem is volt ebben a könyvben, ami eltért ettől a műfajtól.

Sajnos nehezen nyerte el a tetszésemet ez a könyv, mert sok olyan dolog volt benne, ami számomra zavaró és nem egy jól megírt romantikus regénybe illő.

A könyv alaptörténete jó, csak túl sok olyan elem van benne, ami inkább emlékeztet egy szappanoperára vagy egy romantikus filmre, mint egy igazán érzelemdús és romantikus regényre.

A könyv nagyon jól indul el, olyan filozofikus gondolatokkal, amelyek egyből felébresztik az olvasó figyelmét. Jelenben indul be ez az elmélkedés és egy éles váltással egyből a múltba kerül az olvasó. Még itt is izgalmasnak tűnik a cselekmény, ugyanis úgy tűnik, hogy egy drámai és tragikus esemény egy olyan folyamatot fog beindítani, ami tele lesz izgalommal és feszültséggel. Én ezt vártam el ettől a könyvtől, az első oldalak elolvasása után. Tetszett a felvezetése, az a néhány elgondolkodtató filozofikus és mélyértelmű gondolatsor, ami beindította a cselekményt. Egyből megkedveltem a könyv főszereplőjét, akivel könnyen tudtam azonosulni.

A könyv főszereplője egy fiatal elözvegyült feleség, aki egy hosszú gyászfolyamat után, megint megpróbálja megkeresni a boldogságot és találkozik egy újabb szerelemmel.

A két idősíkban játszódó cselekmény által sikerül közelebbről is megismerni a könyv főszereplőjét, Katherina Freyt, akinek karaktere a könyv előrehaladtával egyre zavaróbb és zavaróbb. Mivel a könyv egy gyászfolyamattal indul, én ebből arra következtettem, hogy ennek a folyamatnak a feldolgozása, megélése lesz a meghatározó, de ez nem így lett. Sokkal szívesebben olvastam volna arról, hogy milyen feldolgozni és megélni egy szerelem elvesztését, mint azt, hogyan éli meg mindennapjait egy átlagos nő New Yorkban. Ahogy a könyv fókusza áttért a csöpögős szerelmi történetekre, egyből lankadt a könyv iránti érdeklődésem is.

Az tény, hogy a könyv főleg Katherina életéről szól, de mellette még három olyan szereplő is felbukkan, akiknek életéről egy kis szösszenet bekerül a könyvbe. Ez a négy jó barát, három nő és egy férfi, különböző utakon és módokon próbálják megtalálni a szerelmet. Ha mindez nem lenne már amúgy is túl sok, akkor hozzáadódik az a tény, hogy a cselekmény helyszíne New York, ami egyből a sorozatra emlékezteti az olvasót.

Főleg szerelemről és barátságról szól ez a könyv, de túlzottan érzelgős és tele van klisékkel. A négy jó barát élete nem valami izgalmas, sőt eltúlzott és szélsőséges. Van itt szerelem, féltékenység, csalódás, gyász, minden egy helyen, ami szerintem ebben a könyvben túl sok.

És ami a leginkább zavaró volt számomra az, hogy a cselekmény kellős közepén, hirtelen a semmiből olyan filozofikus gondolatok kerülnek be a könyvbe, amiket még most sem tudok hova tenni. Elsősorban azt nem tudtam, hogy kinek is a szájából hangzanak el ezek a gondolatok, a főszereplő vagy a szerző saját gondolatai ezek. Szerintem lehetetlen egy ilyen rövid tartalmú könyvön belül annyi témáról írni és álláspontot megfogalmazni, mint ebben a könyvben. Sokszor nem éreztem helyénvalónak ezeket a gondolatokat, amik sablonszerűnek tűntek. Most sem értem, hogyan lehet egyszerre a meddőségről, a válásról, a gyászról, a szülőségről és még sorolhatnám, egy könyvön belül beszélni és írni.

Egyszerre vagyok dühös és zavarodott, mert úgy érzem ez a könyv levegő nélkül hagyott. Túl sok benne a filozofikus elmélkedés, miközben meg túl kevés az igazi cselekmény.

Ahogy kicsit izgalmassá kezdett válni a cselekmény, azonnal megszakadt és derült égből rám zúdult egy hol humoros, hol komoly, hol filozofikus gondolat, amit egyáltalán nem éreztem odaillőnek. Jobban örültem volna annak, ha ezek a filozofikus gondolatok beépülnek a cselekménybe és nem mint különálló részek jelennek meg a könyvben. Gyakran éreztem azt olvasás közben, hogy egy szappanoperát olvasok, tele olcsó és zavaró közhelyekkel, amik a valóságban nem állják meg a helyüket.

Nő, feleség és dolgozó anyaként gyakran kiverték nálam a biztosítékot ezek az állítások, amiknek legtöbb pontja megcáfolható és nem felel meg a realitásnak.

Az még javított valamit a helyzeten, hogy a romantikus és szerelmi szál mellé, egy úgymond nyomozati szál is belekeveredett, de ez csak a könyv utolsó néhány oldalán válik érdekessé.

Annyira nagy hiányérzettel maradtam a könyv olvasása után, mivel én mint olvasó, nem érzem azt, hogy ez a könyv cselekményével szórakoztatni tudott volna, vagy egy kellemes olvasási élményt nyújtott volna. Nem éreztem elég eredetinek és a kevesebb néha több elv alapján, ebben az esetben is úgy gondolom, hogy túl sok téma került bele egy könyvbe.

Szenvedély és szerelem van bőven a könyvben, de hiányzik belőle az erő és a fantázia. Semmi álomszerűség vagy egyedi témaválasztás nincs benne, amivel én mint olvasó, gazdagodhatnék.

A karakterek ábrázolása szegényes, a regény cselekménye nagyon kaotikus és nem egy dologra fókuszál, hanem megannyi mellékszálra, amik sajnos valójában nem sokat tesznek hozzá a regény élvezetéhez.

Sajnos csalódtam ebben a könyvben, pedig annyira jól indult, de a benne lévő klisék mindenre rányomják a bélyeget. Mivel mindre megvan a tutinak tűnő válasz a könyvben, ezért nekem mint olvasó nem sok dolgom volt ezzel a könyvvel, mert a szerző nem valami sokat bízott az én fantáziámra és képzeletemre.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… nem vagyunk egész emberek, de szenvedélyesen vágyunk azzá lenni…

Mikor lesz végre happy end? Book Cover Mikor lesz végre happy end?
Warga Kati
Papírusz Book Kiadó
2019
Kartonált
312

Kapa Mátyás: Harangszótól harangszóig

Alapvetően szeretek történelmi regényeket olvasni, mert van egyfajta hangulatuk ezeknek a könyveknek, amitől életre kel a régmúlt és én mint olvasó egy teljesen más kor szellemiségébe és szokásaiba tudok belemerülni.

Kapa Mátyás könyve egy nagyon alapos és részletes kórképet mutat be egy 16. századi magyar kisvárosról, ami nagyon élvezetes és olvasmányos. Olvasóként azt gondoltam, hogy egy száraz és nyers történelmi információáradat fog rám zúdulni ezzel a könyvvel, de nagyon pozitívan csalódtam benne. A történelmi tények hűen adják vissza a 16. század eseményeit, ugyanakkor az írói fantázia kellemesen és harmonikusan szövi át ezt a történetet. Egészen különleges és megnyerő a magyar–török szemszögből leírt események felvázolása, főleg a regény elbeszélő stílusának köszönhetően. Még ha nem is áll valami közel hozzám az adott történelmi korszak, amiről a könyvben szó van, akkor is élvezetes az olvasása, mert nagyon autentikus a nyelvezete, a stílusa és a szerkezete.

A szerző elbeszélési stílusa és a regény cselekménye együtt, valami egészen élvezetes és különleges olvasási élményt nyújt.

Sok olyan dolog van ebben a történelmi könyvben, ami megnyerő és értékes.

Az egyik ilyen dolog az alapos és precíz háttérmunka. Nagyon igényesen és pontosan vannak leírva a történelmi események, dátumok és személyiségek. Ez főleg a mondatok szerkezetében és a cselekmény felépítésében mutatkozik meg a legjobban. A múltból való merítés, a források alapos tanulmányozása és a hiteles adatok átadása nagyon igényesen jelen vannak ebben a történelmi regényben.

Az események valós átadása sok olyan beszámolón és szakirodalmi forráson alapul, amit a szerző ebben a könyvben nagyon jól visszaad és olvasmányossá tesz. A regény cselekménysorozatához, aminek történelmi hűségalapja van, párosul egy írói képzelőerő, amitől csak még izgalmasabbá és fordulatosabbá válik az egész könyv. A valós történelmi események ilyen fajta feldolgozása igazi örömforrás minden olyan olvasónak, aki szívesen merül el egy adott történelmi korszak eseményeiben és élvezni tudja ezt a műfajt. A rengeteg könyvtári és levéltári forrás feldolgozása olyan formában kerül bele ebbe a könyvbe, ami csak még jobban kiszínesíti a regény cselekményét. A valós személyek mellett olyan szereplők is bekerülnek a regénybe, amelyek az írói fantázia szüleményei, de nekik is nagy szerepük van a regényben, ugyanis tetteikkel, érzelmeikkel és életükkel nagyon hűen visszatükrözik a korabeli események hangulatát.

A regény nyelvezete szerintem az egyik legélvezetesebb dolog ebben a regényben, egyszerre színes és gazdag, humoros és tragikus. Olyan szavak, kifejezések és szófordulatok vannak benne, amit a magyar nyelv már szinte el is felejtett, de ebben a regényben bravúrosak. Ebben a regényben a régies nyelvhasználat egyáltalán nem nehezíti meg az olvasást, sokkal inkább valami pluszt ad hozzá, amitől pörgőssé és lendületessé válik.

Az író világnézete, történelemszemlélete, valamint jogi háttere kellemesen ötvöződik a regény cselekményével. A miértek és a hogyanok azok a finom árnyalatok ebben a regényben, amik élvezetessé teszik az olvasást.

A regényhez tartozó függelékek, magyarázatok és a térkép nagyon sokat segítenek a történelmi események megértésében. Igazi mankóként szolgálnak ezek az információk, amelyeket én is szívesen használtam olvasás közben.

A regény cselekménye 1529-ben kezdődik, amikor is a török had egy magyar kisvárost próbál meghódítani. Kőszeg emberei, néhány katona és paraszt segítségével, szembeszállnak a pogány török hadsereggel, és életük árán is megküzdenek szabadságukért is hitükért. Ez a csata, Kőszeg ostromának története, rengeteg kalandot, intrikát, szerelmet tartogat, ami egy katartikus végkifejlethez vezet.

Nagyon sok szereplője van a regénynek, a legtöbb szereplő valós történelmi személyiség. Nem igazán lehet megnevezni a főszereplőket ebben a regényben, de a kitalált figurák életén és sorsán keresztül vibrálnak és életre kelnek a korabeli események. Nem egy főhősön van a hangsúly, hanem több kisember életén, akik mindannyian hozzájárulnak az események kialakulásához.

Ez a történelmi regény is követi a hagyományos cselekményszerkezetet. Kőszeg lakosságának ismertetése után a bonyodalmak csak fokozódnak, mindaddig míg a cselekmény eléri a tetőpontot és a végén ott van a katartikus megoldás és befejezés.

A regény alapkonfliktusa a magyar–török, valamint a keresztény-pogány közötti örökös harc és küzdelem. Az a jó ebben a regényben, hogy a szerző nem csak a magyar, hanem a török oldalt is bemutatja. Mindkét oldalon vannak pozitív és negatív szereplők, akik hozzájárulnak az események bonyodalmához és kibontakozásához. Az események nem csak Kőszeg ostromáról szólnak, hanem az előzmények, az ok-okozati összefüggések ismertetéséről is, amelyek egy átfogó képet adnak az akkori kor szellemiségéről. Ehhez fűződik egy romantikus szál, ami enyhíti a harcos jeleneteket. A szerelmi szál köré épülnek a kalandos, rejtélyes és csavaros fordulatok. Szerelem, árulás, hűség, hazaszeretet, és még megannyi nemes érzés kerül középpontba ebben a regényben.

Egy igazán izgalmas és mozgalmas történelmi regényről van szó, érdekfeszítő leírásokkal és olvasmányos elbeszélésekkel. Élvezetes a stílusa és nagyon lendületes a cselekménye. Érzékenyen és igényesen megírt történelmi regény, nem egy egyszerű harcregény, hanem egy hiteles, közérthető és lendületes kalandregény, ami tele van történelmi adatokkal és egy mozgalmas cselekménysorozattal.

Érdemes elolvasni, mert irodalmi szempontból is egy kincs és érték.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy házasság akkor jó, ha mindenről a férj dönt, lehetőleg úgy, ahogy azt az asszony szeretné.

Harangszótól harangszóig Book Cover Harangszótól harangszóig
Kapa Mátyás
Historycum Kiadó
2019
Keménytábla, Védőborító
307

Tapodi Brigitta: A hajtű

Tapodi Brigitta könyve számomra egy kellemes meglepetés volt, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni a regénye. Mivel ez volt az első ismerkedésem a szerzővel és írásával, ezért kicsit a sötétben tapogatóztam, de hamar rájöttem arra, hogy érdemes könyvét elolvasni, mert sok szórakoztató elemet tartalmaz, valamint irodalmi szempontból sem elhanyagolandó.

Mivel nagy kedvelője vagyok a történelmi romantikus regényeknek, ezért ez a könyv is hamar elnyerte tetszésemet. Kellően szórakoztató, történelmileg pontos és alapos, irodalmilag pedig igényes. Izgalmas és érdekes a két szálon futó cselekmény, a múlt és a jelen váltakozása, valamint a magyar történelmi háttér, amihez egy romantikus szál kapcsolódik.

Számomra ez a könyv egy tökéletes szimbiózist alkotott, amitől kellemes olvasmánnyá vált.

Az első dolog, ami ebben a könyvben megfogott, az a könyv borítója. Egyszerűen csodálatos és elbűvölő. Olyan mint egy festmény, ami betekintést ad az olvasónak a könyv titokzatosságába és rejtelmeibe. Könnyen el lehet merülni a könyv borítójában, olyan mintha egy kiállítás egyik darabját figyelné az olvasó. Ez annyira hatásos, ízléses és csalogató, hogy az ember azonnal kedvet kap a regény olvasásához. A könyv borítóján megjelenő színek tökéletes összhangban vannak a balatoni történet megannyi színeivel, árnyalataival és tónusaival. Egyszerre idillikus és szemet gyönyörködtető ez a borító, ami szavak nélkül is képes összefoglalni a könyv lényegét. Tényleg bámulatos!

A könyv borítójához párosul a címválasztás, ami szerintem megint csak sikeres, mivel rejtélyes és titokzatos, ugyanakkor gyöngéden nőies és kifinomult. A könyv borítója és a címválasztás együttese már az olvasás elején megnyerőek, ezt az érzés azonban csak fokozódik a regény olvasása folyamán.

Nagyon szeretem azt egy könyvben, ha már a legelső mondatban felkelti valami a figyelmemet vagy egy olyan érzést közvetít, amivel azonosulni tudok én, mint olvasó. Ez ebben a könyvben meg is történik, mert a könyv első két oldala egy bámulatos elbeszélés, ahol a szavak életre kelnek és az olvasó egy történet kellős közepébe csöppen. A regény cselekménye a múltban indul, de hamar átvált a jelenre, ami beindítja a több szálon futó eseménysorozatot.

A könyv a 2. világháború utolsó éveit eleveníti fel, váltakozva a jelenbeli eseményekkel. Maga az alapötlet nagyon izgalmas, helyenként azonban, szerintem lehetett volna nagyobb terjedelmű is, főleg a múltbeli eseményekről olvastam volna még ennél is többet. Nagyon érdekes az a kép amit a szerző a 2. világháborús eseményekről fest le, lehet is érezni az alapos háttérmunkát, ami segít jobban megérteni a magyar történelem eseményeit. A szerző tudatosan összpontosít az asszonysorsokra ebben a regényben, akiknek sem a múltban, sem a jelenben nem volt és nincs egyszerű feladatuk, mikor családjuk boldogságáról van szó. Bár jó sok év telik el a két esemény között, és az idő lenyomata meghatározza a jelen alakulását, az igazán értékes és nemes érzések, sosem változnak.

1944-ben indul el a történet, a németek által megszállt balatoni tájakon, majd 2005-ben folytatódik.

A múltból egy német katona és egy magyar nő találkozását ismerjük meg, ami egyszerre romantikus, drámai és eseménydús. Az ő életük határozza majd meg a következő nemzedék életét is, amit a jelenbeli események sorozata fejt majd ki. Mindez egy csodálatos és idillikus helyszínen, a Balaton térségében történik, ahol a természet színei és árnyalatai maguktól beszélnek. Nagyra becsülendő és értékelendő az a dolog, hogy a könyv sok történelmi tényt hűen ad vissza, a fiktív elemeket pedig harmonikusan egyezteti össze ezekkel.

Nagyon részletes, ugyanakkor érdekes és figyelmet felkeltő az 1944/45-ös események feltárása, ami ebben az esetben a magyar történelem szempontjából történik meg. Ez a múltbeli esemény egy nagyon szerethető és szimpatikus német katonát mutat be, aki a sors fintorának köszönhetően egy olyan magyar asszonyba botlik, aki egész életét megváltoztatja. Christopf, a német katona, a német megszállás idején kerül Nóra, a magyar szülésznő házába. Nóra férje, a fronton harcol, miközben Nóra gyermekével együtt próbálja túlélni a háború megpróbáltatásait. A német katona találkozása a magyar nővel váratlan eseményeket szül, amikre majd csak a jelenbeli események során kerül fény.

A jelenben Emma, a híres és sikeres festőművész életét lehet végigkísérni, aki egyik kiállítása során visszakerül a balatoni tájakra és ott elkezdi felfedni családja titkait. Főleg nagymamája, Nóra életére és titkaira derül fény, ami Emma életét is megváltoztatja. Találkozása gyerekkori barátjával és szerelmével, Erikkel, rég elfeledett érzelmeket hoz majd a felszínre, ahol megint csak a múlt és a jelen szálai, valami egészen újat hoznak majd létre.

Mindkét esemény, a múltbeli és a jelenbeli is, két erős és határozott nő élettörténetét festi meg, ami sokszínű és változatos. Nóra a 20. század legnehezebb időszakában próbál életben maradni, unokája, Emma, a 21. században szintén válaszút elé kerül, akárcsak nagymamája 60 évvel ezelőtt.

Bár őket két külön világ választja el, mindkettőjükben közös a szerelem és az élni akarás iránti vágy. Egy nagy titok összeköti őket, amiről majd csak az unoka értesül, amit egy különleges festmény és egy hajtű fejt majd meg.

Nagyon élvezetes ez a romantikus családregény, aminek erőssége a titokzatosság és az érzelmi vonal. Akárcsak egy jó festmény, elbűvölően léleksimogató és szórakoztatóan kikapcsoló. Kicsit idillikus és álomszerű világot fest meg, de pont ezért olyan élvezetes, mivel betekintést nyújt egy olyan világba, ahol az érzelmek, az emberség és a hazaszeretet még értékeknek számítottak.

A hajtű és a festmény szimbólumai végig jelen vannak a regényben, amik nagyon jól beleillenek a fokozatosan épülő cselekménybe. Mivel a tények és az információk áradata nem egyből zúdul az olvasóra, ezért a feszültség fokozása folyamatos. Ennél már csak az emberi kapcsolatok érdekesebbek ebben a regényben, amelyek sok morális kérdést vetnek fel. A kötődés szó jellemzi talán a legjobban ezeket a kapcsolatokat, amelyek bár nem hibátlanok, mégis értékesek és múlhatatlanok.

A könyv vége egy igazi kis csattanót tartogat, amitől igazán kerekké válik az egész történet. Szerintem a könyv utolsó oldalai a legjobbak, léleksimogató ez a fajta befejezése a könyvnek.

Összességében tetszett a történet, a regény stílusa és szerkezete, de néhány dolog hiányzott belőle. Örültem volna annak, ha a mellékszereplők is kicsivel több figyelmet kapnak. Az ő karakterük eléggé kidolgozatlan maradt. Még a főszereplők esetében is úgy érzem, hogy elfért volna még egy kicsivel több karakterábrázolás, ami által még érthetőbb lett volna jellemük. Én egy fajta érzelmi háttér ábrázolást hiányoltam a szereplőknél.

A másik ilyen hiányos dolog, a kapcsolatok kibontakozásában mutatkozik meg. Christopf és Nóra kapcsolatáról tudunk meg a legtöbbet, de Nóra és Levente, valamint Nóra és Richárd kapcsolata kicsit befejezetlennek tűnik. Ez a tény néha zavaró volt olvasás közben, mert gyakran úgy tűnt, mintha egy-egy eseményszál elvarratlan maradt volna, ettől a cselekmény is helyenként megrekedt.

Ezektől a dolgoktól eltekintve, szerintem mindenképp egy élvezetes olvasmány, könnyed, stílusos és kifinomult.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak begyógyíthatatlan sebek, amelyeken az idő sem segít. Összeforrnak, de a heg nyoma a test láthatatlan köpenyén örökké emlékeztet a múlt fájdalmára.

A hajtű Book Cover A hajtű
Tapodi Brigitta
Historycum Kiadó
2019
Füles, Kartonált
284

Colleen Mccullough: Tövismadarak

Vannak könyvek, amelyeknek hatása egy életre megmarad. Számomra ez a könyv ebbe a kategóriába tartozik, egyszerűen tökéletes és zseniális. Ez az átfogó és részletes romantikus családregény, annyira magával ragadó és sokszínű, hogy az valami hihetetlen.

Csodálatos korrajzot ad vissza, mesterien kidolgozott emberi karakterek és egy csodás tiltott szerelemről szóló történet. Igazi klasszikus, kiemelkedő női sorsokkal és történetekkel.

A történet középpontjában a Cleary család áll, számos fiú gyermekkel és egyetlen lány gyermekkel. Sorsuk úgy alakul, hogy Új-Zélandról Ausztráliába költöznek, ahol a gazdag nagynéni birtokát veszik gondozásba. A család összes tagjáról egy igazán részletes és érdekes beszámolót olvashatunk, de a legkiemelkedőbb karakterek ebben a családban, azok maguk a nők. A nagynéni, a nagymama, az anya és lánya, mind olyan személyek akik érzelmeiket tudatosan irányítják és rejtve tartják, de ez gyakran a vesztüket jelenti. Csodálatos a két generáció anya-lánya közötti kapcsolat, ami megannyi árnyalatban és színben mutatkozik meg. Minden emberi kapcsolatra ez jellemző amúgy ebben a regényben, bizonytalanság, büszkeség, gyarlóság és önfeláldozás. Az anyák sorra buknak meg anyai és női szerepükben, nem tanulnak egymás hibáiból, nem merik érzéseiket kinyilvánítani, miközben az élet és az igazi boldogság úgy megy el mellettük, hogy ők azt észre se veszik.

A férfi szereplők már nem annyira hangsúlyosak ebben a regényben, mint a női karakterek, de azért nekik is fontos szerepük van. Kicsit egyvonalú és egyhangú az ő szerepük, kevés érzelmet mutatnak meg, főleg a család fenntartásában játszanak nagy szerepet. Szerelem és boldogság alig vagy egyáltalán nem kap helyet az életükben, mindannyian egy álmot vagy eszmét kergetnek, amitől a boldogságukat várják.

A tiltott szerelem, ami eleinte ártatlan gyerekszerelemnek tűnik, végül is rengeteg áldozattal és gyötrelemmel jár. Megfejthetetlen ez a szerelem, néha igaz szerelemnek, néha csupán ábrándnak, máskor pedig egy eszmének tűnik. A szenvedély és a szenvedés közötti határ ebben a szerelemben teljesen összemosódik, a jó és a rossz, az erkölcsi és vallási elvek közötti határ mindig következményekkel jár, amit a regény szereplői úgy tűnik mintha tudatosan vállalnák be, mert bár fáj a tövis szúrása, azért az emberi természet mégis vágyakozik arra, ami bűnös, tiltott vagy társadalmilag elfogadhatatlan.

Mindez egy idillikus környezetben történik, Ausztrália csodás vidékein, ahol bár nehéz az élet, a táj szinte kárpótol minden emberi erőfeszítést. Amilyen lenyűgöző és idillikus, ugyanakkor olyan vad és kiszámíthatatlan is tud lenni ez a táj, ami tökéletes összhangban van az emberi természet sokszínű rétegeivel. Nem csak a családi problémák kerülnek ebben a könyvben középpontba, hanem az akkori kor társadalmi problémái is. Az egyház hatalomvágya, a nők élethelyzete, a háború következményei, a vallás fanatizmusa, a gazdasági helyzet, mind olyan tényezők amelyek erősen befolyásolják a család életének alakulását. Ezektől a dolgoktól függ nem csak megélhetésük, hanem kapcsolataiknak sorsa is.

Az egész könyvre jellemző állandó harc és viaskodás, gyönyörűen meglátszik az emberi kapcsolatokban. A nagyanya harcol érzelmei ellen, egy ábrándot kerget, miközben az igazi szerelem elmegy mellette. Lánya, anyja hibái elől próbál menekül, miközben ugyanazokat a hibákat követi el. Az ő lánya pedig úgy tűnik, hogy teljesen elhatárolódik a női szerepektől, de a kemény kéreg alatt ott lapul az érzékeny női mivolt. A férfiak is harcolnak a maguk módján ebben a regényben, főleg a háború ideje alatt, de az ő harcuk kevésbe érzelmi alapú. Őket a munka és a megélhetőség vezérli, ennél többre nem is vágynak, ezért is adnak át minden hatalmat a nőknek, akik irányítanak és fenntartanak.

A hétköznapi ember viaskodása felett, még ott áll az ember Istennel való küzdelme, amit a vallás, az egyház és a hit vezényel.

Ezért is kap olyan nagy hangsúlyt a női lélek rejtelmessége ebben a regényben, mert minden cselekményi szál e köré összpontosul. A családok története és a generációs problémák főleg női szemszögből kerülnek elmesélésre, de a férfi-nő közötti kapcsolat is fontos ebben a regényben.

Annak ellenére, hogy ez a regény nagyon terjedelmes, egyáltalán nem unalmas, mivel a családi titkok, a történelmi események és a szerelmi szálak nagyon érdekessé és izgalmassá teszik ezt a regényt.

A tövismadár szimbóluma egészen elképesztő ebben a regényben. Az ember önmagában hordja sorsa alakulását, még akkor is ha nem tud róla vagy nem vesz róla tudomást, ellene úgysem tud tenni. Ez az emberi lét velejárója, ami bár gyakran felőröl, mégis elengedhetetlen része az emberi létnek.

Fájdalmas és érzelemdús történet, nem egy tipikus lányregény, hanem egy örök klasszikus.

Gigantikus és monumentális könyv harcról, generációs hibákról, anya-lánya viszonyról, tiltott szerelemről és a hit kérdéseiről.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten azt értette, hogy a nő számára minden, ami a gyermekeivel kapcsolatos, fájdalmat okoz. Nagy örömöt, de nagy fájdalmat is

Tövismadarak Book Cover Tövismadarak
Colleen Mccullough
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
892

Dorit Rabinyan: Visz a víz

Ez a könyv egyszerre tragikus, drámai és romantikus. Imádom az olyan könyveket, amelyek már első tapintásra egészen különlegesek, és kész élvezet és öröm minden egyes oldal olvasása.

Dorit Rabinyan könyve nem is annyira fikció, ugyanis saját életéből merítette ennek a könyvnek a történetét, ami egy igencsak nehéz témát feszeget, a vegyes házasságok jogosultságát és jövőjét. Ő maga is izraeli nőként egy palesztin férfival osztja meg életét, ami ennek a könyvnek a kiindulópontja.

Ez a könyv számomra egyszerre volt könnyű és nehéz olvasmány. Könnyű azért volt, mert gördülékeny a könyv története, nagyon szépek a megfogalmazások benne és nagyon hatásos a sok elgondolkodtató üzenet benne. A nehézséget pedig maga a könyv témája okozta, az izraeliek és palesztinek közötti állandó harcoskodás, ami ebben a könyvben egy szerelmi történeten keresztül kerül górcső alá.

Hilmi, a tehetséges művész palesztin fiú, nagy álmokkal és vágyakkal érkezik Amerikába, a lehetőségek országába. New Yorkban találkozik egy tel-avivi zsidó lánnyal, akivel elindul viharos és hullámzó kapcsolatuk. Otthoni tájakon ez a kapcsolat elképzelhetetlen lenne, ugyanis a vallási, politikai és társadalmi különbségek elválasztanák őket. Amerikában azonban megtapasztalják nem csak a szenvedélyes szerelmet, hanem a szabadság ízét is. Kapcsolatuk, olyan mint a tenger vize, amit Hilmi gyakran lefest, egyszerre nyugodt és csendes, ugyanakkor háborgó és veszélyes is. Bár úgy tűnik, hogy az élet egymásnak teremtette őket, ők már a kapcsolatuk legelején tisztában vannak azzal, hogy ez a szerelem nem egy életre szól, hanem egy jól meghatározott időszakra. Ősszel ismerkednek meg és a korai nyár elején már véget is ér kapcsolatuk. Néhány hónapig minden napjukat közösen töltik, megélik a pillanat varázsát, de sosem ábrándoznak közös jövőről. Úgy élik meg ezt a szerelmet, hogy szabadon szeretnek, ugyanakkor korlátok közé szorítják kapcsolatukat. A vallási, nyelvi, kulturális különbségek elválasztják őket, ezért gyakran szégyellik is szerelmüket. Főleg Liat, a konzervatív családban felnőtt zsidó lány az, aki próbálja titkolni ezt a tiltott szerelmet és gyakran szégyelli kapcsolatát egy arab férfival.

Ez a legkülönlegesebb ebben a tiltott szerelmi történetben, hogy tele van szenvedéllyel, szenvedéssel, vívódással, szégyennel, reménnyel és elfogadással.

Leírhatatlan az, hogy a szerző milyen hangulatosan és hatásosan adja vissza két fiatal szerelmes, két teljesen különböző világát, ami Amerikában nem tűnik annyira különbözőnek, de otthoni viszonylatban világok választják el őket egymástól. Egyszerre romantikus és melankolikus, viharos és veszélyes az ő kapcsolatuk. Ez a teher annyira megbélyegzi szerelmüket, hogy egyikük sem lát esélyt arra, hogy valamikor az idők folyamán elfogadható lenne egy izraeli és palesztini közötti szerelmes kapcsolat. Szerelmük csak sodródik az árral, néha kiköt a béke és nyugalom szigetén, de hamar újra hullámokba és viharba ütközik. A szenvedély egy idő után szenvedéssé alakul és bár a szerelmesek a végsőkig harcolnak, a víz ereje mégis legyőzi őket.

Keserűen édes, fájdalmasan szívszorító szerelmi történet, két különböző világról egy közös földrajzi területen.

Nekem nagyon tetszett a könyv hangulata, stílusa és szerkezete. Varászlatosnak tűnt megint csak a Közel-Kelet világa, ami bár nagyon messze áll tőlem, azért egyszerre visz magával, mint a víz, és egyszerre rémiszt is meg habos hullámaival.

Nem egy hétköznapi történet, nem egy átlagos könyv, nem egy közhelyes szirupos történet ez, hanem egy kifinomult, sokszínű és árnyalatos modern kori szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezt a hasonlóságot, ezt a bizonyos közös sorstudatot úgy is szokták emlegetni: valahol minden ember szülőföldjének a lenyomata.

Visz a víz Book Cover Visz a víz
Dorit Rabinyan
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
371

Tayari Jones: Egy amerikai házasság

Egészen elképesztő, sokkoló és elbűvölő az, ahogyan Tayari Jones ír ebben a könyvben a szerelemről és a házasságról. Soha nem olvastam még ilyen jó könyvet, felfoghatatlan és lenyűgöző milyen ereje, hatása és dinamikája van ennek a könyvnek. Tayari Jones könyve szerintem megismételhetetlen, semmihez sem hasonlítható, mélyértelmű, egyedi és eredeti.

Ahogyan ő ír a szerelemről, de főleg a házasságról, úgy szerintem még soha senki nem tette előtte. Nem kliséket, jól bevált sémákat vagy általános közhelyeket ír a házasságról, hanem valahogy teljesen lecsupaszítja az olvasó előtt az emberi létet és elmét, miközben egyszerre szánja és emeli fel.

A történet egy dél-amerikai fekete házaspár házasságát mutatja be, ami bár boldogan indul, alig egy év után egy szörnyű tragédiába fordul át. Addigi életük teljesen felborul, lavinaszerűen süllyedni látszik szerelmük, kapcsolatuk és házasságuk, miközben több mint 5 éven át mindketten „igyekszenek” menteni szerelmüket és házasságukat. De a sorsuk elkerülhetetlen és kemény lecke árán a végére ők is rájönnek erre.

Egy egészen különleges, egyáltalán nem hétköznapi szerelmi történetről szól ez a könyv, amely a legmélyebb emberi érzéseket és gondolatokat tárja fel.

A szerelmes házaspár felkavaró történetéhez párosul egy szerelmi háromszög is, ami még jobban összezavarja a cselekmény alakulását.

Egy dolgot se tudok elmondani erről a könyvről, ami ne tetszett volna benne. Imádtam a stílusát, azt a lírai, lassan folydogáló mesélő és kibontakozó elbeszélést, ami harmonikusan simult a cselekmény dinamikájához. Mivel az emberi érzéseken van a hangsúly ebben a könyvben, ezért maga a cselekmény nem rangfontosságú, szinte már-már csak mellékesen van megemlítve. A szerző nem ennek tulajdonított fontosságot a könyvében, épp ezért csak röviden, tömören és lényegretörően kerülnek említésre a megtörtént dolgok. Mintha mindez csak egy objektív megközelítése lennek a történteknek, nincs mellébeszélés, magyarázkodás vagy reakció. Csupán a három főszereplő érzései, gondolatai és reakciói számítanak ebben a könyvben.

Mindegyik főszereplő egyenlő mennyiségben kap szerepet ebben a könyvben. Mindegyiknek megadatik az a kiváltság, hogy egyes szám első személyben mondja el az ő változatát a történteknek. Ezek a részek mintha külön álló kis fejezetek lennének, egyfajta monológ.

Egészen drámai és lebilincselő az, ahogyan a szereplők lecsupaszítva önmagukat, lelkük legmélyebb és legsötétebb oldalait is feltárják az olvasó előtt. Pont ezért is, ebben a könyvben nincsenek negatív vagy pozitív szereplők, minden nézőpont kérdése. Fájdalmas igazságok és elkerülhetetlen döntések állnak egymással szemben ebben a regényben.

Csodás az, ahogyan a szereplők jellemábrázolása szó szerint életre kel ebben a regényben. Magával ragad és azonnal beszippant, együttérzést vált ki az olvasóból. Főleg a szerelmesek levelezése az, ami kiemelkedik ebben a regényben, egy egészen bensőséges, intim és érzelmi megnyilvánulása a szerelemnek.

Minden egyes mondat, érzelmi megnyilvánulás az ember csontjáig hatol ebben a könyvben, ugyanis örök érvényű igazságot és tisztaságot közvetít.

Nincs egyértelmű helyes vagy jó döntés ebben a könyvben, ahhoz túl összetett az emberi elme, és ebben az esetben a két főszereplő szerelme és házassága. Döntések, élethelyzetek, következmények és emberi érzelmek vannak csupán.

Nincs konkrét megfogalmazás, álláspont vagy vélemény a házasságról és a szerelemről. Egy kiismerhetetlen labirintus az egész. Túl bonyolult és összetett a házasság mint intézmény, szövetség, közösség, partnerség vagy kapcsolat, ahhoz hogy ezt egyértelműen le lehetne írni.

Mindenkinek mást és mást jelent a házasság, de egy biztos, a házasság csak két emberre tartozik, kívülről ezt semmiképp nem lehet megítélni.

Bevallom én beleszerettem ebbe a könyvbe, szavak nélkül maradtam elolvasása után. Olyan mélységes igazságok és életre szóló bölcsességek vannak benne megfogalmazva, amelyek mélyen megérintik az ember és sokáig foglalkoztatják.

Csodás történet, kiváló elbeszélés és rendkívül egyedi „feldolgozása” a szerelemnek és a házasságnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha meg kell bántanunk embereket, és megfizetni az árát.

Egy amerikai házasság Book Cover Egy amerikai házasság
Tayari Jones
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
368

Bernard Schlink: Olga

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Olga Book Cover Olga
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
288

Bernard Schlink: A felolvasó

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

A felolvasó Book Cover A felolvasó
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
254

Susan Wiggs: A szív térképe

A romantikus regények nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, ez a könyv azonban izgalmas női olvasmánynak és szórakoztató kikapcsolódásnak bizonyult.

Lágy, könnyed, játékos, ugyanakkor egészen érdekes a témája és tetsző a felépítése. Igazi csajos könyv, tele romantikus jelenetekkel, helyenként kicsit túlcsordulnak az érzelmek, de szerintem egy laza kikapcsolódási olvasmánynak tökéletesen megfelel, hiszen van benne szerelem, romantika, háború, barátság, titok és rejtély. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy az olvasás élvezetes és örömteli legyen.

A regény cselekménye több szálon és váltakozó idősíkokban történik, a jelen és a múlt váltakozása harmonikusan összeillik. A jelenben egy megözvegyült fiatal anyának és kamasz lányának az életét ismerjük meg, míg a múltban az özvegyasszony édesapjának múltjára derül fény. A rejtély és a titokzatosság váltakozásával egyre jobban összefonódnak a szálak, míg végén ott van a várható boldog és örömteli befejezés.

Nagyon megnyerő a regényben a különböző helyszínek váltakozása, valamint a karakterek ábrazolása. A szereplők szenvedélyes és erős karaktere tipikus jellemzői ennek a műfajnak.

Nagyon erősen van jelen az álomszerűség és a szenvedélyes szerelem ebben a regényben. Ezek is többféleképpen jelennek meg a regényben, mintha egyfajta dicshimnusz lenne az egész könyv, dicshimnusz a szerelemről. A szerelem és a romantika sokszínűsége jellemzi a legjobban ezt a könyvet, ahol végül is mindenkire rátalál a szerelem, különböző korban és különböző formákban.

A könyv tele van nosztalgikus gondolatokkal és túlfokozott érzelmekkel. Mivel a regény cselekménye változatos, kalandos és izgalmas, ezért a túl érzelmes és szenvedélyes részek sem annyira zavaróak. Attól válik igazán érdekessé a regény cselekménye, hogy izgalmas helyszíneken történik mindez, valamint a váratlan fordulatoktól. A váratlan fordulatok és a kiszámíthatatlan csavarok lebilincselően hatnak az olvasóra. Erősen jelen vannak a kontrasztok a regény szereplői között, valamint nagyon éles határvonal választja el a rosszat a jótól, a szépet a csúftól.

A líraiság, a csodásan formált mondatok, az emelkedett hangulat nagyon szépen körbeölelik ezt a regényt.

Az egyéni boldogság és szerelem keresés útján, csodás történetek, humoros jelentek és érzelemdús vallomások kapnak fontos szerepet ebben a romantikus regényben. A szerteágazó, ugyanakkor egységes cselekmény nagyon szépen bontakozik ki, míg végül a tetőponton érik be igazán.

A romantikus műfaj kedvelői számára ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató könyv, ami igazi olvasási élményt tud nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senkinek az élete sem lehet teljes, amíg nem látta Dél-Franciaországot.

A szív térképe Book Cover A szív térképe
Susan Wiggs
HarperCollins Magyarország Kft.
2019
Puhatáblás
431