szerelem

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

Cím: A házasságtörő
Szerző: Noelle Harrison
Kiadó: Tericum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2011
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 424

Meglepett ez a könyv, ugyanis ez az első könyvem, amit Guillaume Musso-tól olvasok és tetszett. A könyv borítója egyáltalán nem fogott meg, de maga a történet az igen.

Nagyon bájosan indul a kerettörténet. Adott egy repülőtér, egy férfi és egy nő, valamint két mobiltelefon. A zsúfolt és hektikus várakozóteremben egymásba ütköznek és a nagy kapkodásban, véletlenül elcserélik mobiltelefonjaikat. Mire erre rájönnek, már több ezer kilométer választja el őket egymástól. Két teljesen különböző életet élnek, a világ két teljesen ellentétes pontján. Madeline, Párizsban üzemelteti virágboltját, Jonathan San Fraciscoban vezet egy éttermet. Mindketten engednek a kíváncsiságnak és a csábításnak és belenéznek a másik telefonjába. Az üzeneteket, leveleket olvasva olyan titkot fedeznek fel egymásról, ami végül is összeköti őket. Miközben egymás üzeneteit közvetítik a másiknak, rendeléseket, foglalásokat adnak át a másiknak, olyan személyes dolgokat is megtudnak egymásról, ami egy közös pont lesz a regény további részeiben.

Musso regénye igazi lendületes és bájos romantikus történet, vegyítve némi misztikus, sorsszerű és krimi elemekkel. Ebből a szemszögből közelítve egyáltalán nem tűnik véletlenszerűnek Madeline és Jonathan találkozása, valamint telefonjaik elcserélése. A feszültség fokozását és az érdeklődés fenntartását úgy oldja meg a szerző, hogy a két főszereplő váltott nézőpontjain keresztül ismerteti velünk az eseményeket.

Eleinte kicsit kaotikusnak és értelmetlennek tűnik a sok elem keverése, ugyanis romantika, misztikum és krimi, kicsit soknak tűnhet egy regényben. De szerintem Musso ezt jól megoldotta és ezáltal kellemes és könnyed olvasmánnyá vált regénye. A romantikus szál a legdominánsabb a regényben, ezért is kicsit eltörpül mellette a krimi szál, ami kicsit kidolgozatlannak tűnik. Romantikus krimiként van hirdetve, két olyan műfaj, ami kedvenceim közé tartozik, de szerintem ez inkább romantikus regény, mint krimi. És ha mindez nem lenne már így is elég, egy kis thriller is belekeveredik a regénybe, mikor a két főszereplő megismeri a másik rejtett titkát a múltról és közös nyomozásba kezdenek.

A könyv hangneme és stílusa megnyerő, főleg az a melankolikus hangulat ami árad a sorokból. Egyfajta reménység és biztatás jön át a könyv lapjairól, az életbe és az emberiségbe vetett hit, miszerint mindig újra lehet kezdeni, mert az élet mindig ad egy új esélyt. Ugyanakkor el is gondolkodtat a regény: Mi a Sors és mi a Véletlen?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak akkor leszel jobban, ha végre megszabadulsz a kísérteteid terhétől.

Cím: Az angyal hív
Szerző: Guillaume Musso
Kiadó: Park Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Puhatáblás, Ragasztókötött
Oldalak száma: 411

Sajnos ez a könyv nem pont az volt, mint amire én számítottam a fülszöveg alapján. Könnyed olvasmány, de kicsit talán túl egyszerű, kidolgozatlan és száraz is.

A regény cselekménye két szálon fut. A múltbéli események során egy fiatal cselédlányt ismerünk meg, aki Londonba szökik egy jobb élet reményében, ott azonban a sors közbe szól és élete váratlan fordulatot vesz. Több mint kétszáz évvel a múltbéli események után, Harry Flint költözik be, Anne, a cselédlány egykori otthonába. Harry épp egy válást próbál kiheverni és az újrakezdés lehetőségét keresi új otthonában. Családfájának kutatása során olyan titkokat fedez fel, amelyek valamilyen szinten összekötik őt a múlttal, ugyanakkor lehetőséget adnak neki egy újabb szerelem kezdetének.

A két szálon futó történet izgalmasa, de sajnos Anne története valahogy háttérbe szorul, több hangsúly van a jelenbeli Harry történetén. A szerelemi, romantikus szál erősen végigvezeti a regény esemény fonalát, de kevés benne a címben említett szellemjárás. Ezért is szerintem kicsit megtévesztő és nem helyénvaló a könyv címe, ugyanis a szellemjárás csak egyik mellékszála a cselekménynek, de semmiképp nem ez a legmeghatározóbb a könyvben.

A két történet összekapcsolódik és a múlt hatással van a jelenkori eseményekre is. A krimi és a romantika áll egymással szemben, de sajnos mindez eléggé középszerűen van leírva és kidolgozva. Szerintem Anne története több figyelmet is elbírt volna, ezt a részt valahogy túl rövidnek és hiányosnak tartottam.

Mivel én szeretem a rövid fejezeteket, ezért számomra egyáltalán nem volt zavaró a gyors és éles váltás a két különböző idősík között.

Ami tetszett a könyvben és ezt mindenképp szeretném kiemelni, azok a rövid kis idézetek, amelyek minden fejezet elején olvashatók voltak. Számomra ezek megnyerőek és tetszésemre voltak.

A könyv borítója is szép, ezért és a könyv címéért vettem meg, de mint kiderült a cím elég csalóka. Tehát ha valakit pont a szellemek világa érdekel, akkor az csalódni fog, mert ez a könyv nem arról szól. Ez inkább egy szerelmi történet, némi krimi elemekkel vegyítve.

Nem mondhatom, hogy ez a könyv színvonalas irodalmi olvasmány, de egyszeri olvasásnak megfelel. Unalmas, borongós estéken megfelel mint kikapcsolódási lehetőség. De nem az a könyv, ami mély nyomokat hagy az olvasóban vagy elgondolkodtat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, milyenek a nők. Ha gyűlölnek valakit, a végén beleszeretnek.

Cím: Szellemjárás
Szerző: Alan Titchmarsh
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2013
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 374

Nagyon nagy Jane Austen rajongó vagyok, ezért is fogott meg a következő könyv, “Longbourn árnyékában” ami persze össze se hasonlítható Jane Austen „Büszkeség és balítélet” könyvével, de annyira bájos és aranyos megközelítése ennek a remekműnek, hogy engem teljesen rabul ejtett és beleszerettem. Több olyan szerző könyvét is olvastam már, akik megpróbálták Jane Austen könyveit újragondolni és tovább folytatni, de sajnos ez legtöbbször sikertelenül valósult meg.

Jo Baker könyve szerintem nem egy utánzása Jane Austen stílusának, hanem egy egészen más megvilágítása a történetnek, ami néhol humoros, néhol egészen komoly.

Ez egy csodálatos romantikus és szerelmes regény, ami az eredeti történet egy másik felét mutatja be. Szerintem egészen szórakoztatóra sikeredett az eredeti történet újramesélése, egészen más megvilágításból ismerjük meg a Bennet család tagjait, valamint a szolgák életét.

Ebben a regényben most nem a Bennet lányokon van a hangsúly, hanem a szolgáké, a házvezetőnőé és a cselédeké a főszerep. Longbourn cselédei és szolgái épp úgy élnek meg intrikákat, romantikát és csalódottságot, mint az emeleten levő úri lányok.

A könyv olvasása során a szerző olyan élethelyzeteket, humoros eseteket és karakteres szereplőket állít az olvasó elé, ami egészen más megvilágításba helyezi a Bennet lányok életét és sorsát. Hiszen az a kényelmes és gondok nélküli élet, amit a Bennet lányok megéltek, csak a szolgák és cselédek áldozatos, hűséges és sokszor kemény munkájuk árán jöhetett létre.

Ezt a könyvet úgy érdemes elolvasni, mint az eredeti mű hátterének megábrázolását. Ezek a szolgák és cselédek ugyanúgy tele vannak álmokkal, célokkal, szívfájdalmakkal, csak élethelyzetükből és társadalmi rangbesorolásukból adódóan, egészen más eszközökhöz kell, hogy folyamodjanak.

A viktoriánus kor felidézése ebben a könyvben is elvarázsolt engem. Jo Baker ügyesen használta fel az eredeti műből jól ismert környezetet és szereplőket, de nem utánozta le Jane Austen stílusát. Itt most nem a nemesek életén van a hangsúly, hanem belelátni olyan eldugott helyekre és életekbe, amelyek lehet, hogy nem idézik fel a Jane Austen által ismert szellemes iróniát, de humoros és élethű megvilágításba helyezik az akkori szolgák életét.

Ebben a könyvben a korfestés, a társadalomrajz és a karakterek elegáns kidolgozása nincs olyan magas szinteken mint Jane Austen-nél, de én ezt most nem is hiányoltam.

Ez egy kendőzetlen, de mégis realisztikus és bájos szerelmi történet. Szerintem nagy hiba az eredeti műhöz hasonlítani és aszerint értékelni, hiszen ez egy méltó kiegészítése az eredetinek, de nem utánzása.

Kedvenc idézetem a könyvből:

„Sarah megértette, miért bűn a hallgatózás: mert az ember csak összezavarodik és boldogtalan lesz.”

Cím: Longbourn árnyékában
Szerző: Jo Baker
Kiadó: I.P.C. Könyvek Kft.
Kiadás éve: 2013
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 408

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Cím: Sorsfordítók
Szerző: Jodi Picoult
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2014
Borító: Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
Oldalak száma: 560

Szeretem az úgy nevezett téglaméretű könyveket, nem riaszt el a sok oldal, főleg akkor nem, ha érdekes a könyv cselekménye. És J. Courtney Sullivan regényével pont így éreztem.

Az „Eljegyezve” című sikerkönyvet több nyelvre is lefordították már, sikerét életszerű és romantikus stílusának köszönheti.

A történet öt különböző történetet dolgoz fel, öt különböző idősíkban. Egy független nő, aki elutasítja az elköteleződést és a házasságot. Egy párizsi nő, akire New Yorkban talál rá a szerelem. Egy kétségbeesett, családi problémákkal küzdő háziasszony. Egy mentős, akinek nem sikerül elérni álmait. És végül egy meleg pár, akik a házasságra készülnek. Az öt különböző élettörténetben közös a gyémántgyűrű, ami egészen váratlan helyzetekben és más-más jelentőséggel bukkan fel a szereplők életében. A gyűrű hol összehoz embereket, hol ajándékként okoz örömöt, hol pedig életet jelképez.

Ez a regény, a kapcsolatokat helyezi középpontba. Szerelmeket, szakításokat, kibékülésüket és válásokat mutat be, öt különböző történeten keresztül.

Kicsit nehézkes a több szálon futó történet a sok szereplővel, de ezek a történetek valamilyen úton-módon a végén összeforrnak. Lassan indul be a történet, mivel időben ugrál a cselekmény, de megéri végigolvasni, mert ezek a szálak nagyon szépen összefonódnak. Érdekes történet alakul ki, tele érzelmekkel és romantikával. Több generáció életébe nyerünk betekintést, és mindenütt felbukkan a titokzatos sokat jelentő gyémántgyűrű.

Nem egyszerű végig követni ezeket a történeteket, különböző mesélő, különböző helyszín. De ez még különlegesebbé teszi a cselekmények alakulását, hiszen így fokozatosan nő a cselekmény körüli feszültség. Ezáltal sikerül a szereplők érzelmi világát is megismerni.

A könyv borítója nagyon lányos, romantikus és letisztult. Sokat sejtet a könyv cselekményéből, de ugyanakkor valamilyen titokzatosság is van benne. És nem mellesleg nagyon sok új információt és fontos adatot tudhatunk meg a gyűrűkről és a gyémántokról.

Szerintem a könyv sokkal jobb, mint ahogy az, első látásra tűnik. Több mint egy egyszerű romantikus regény, szépirodalmi szempontból is értékesre sikeredett.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Időnként az az érzésem, hogy addig nem látjuk tisztán, miről is mondunk le, amíg túl késő nem lesz.

Cím: Eljegyezve
Szerző: J. Courtney Sullivan
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2016
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 600

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Cím: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Szerző: Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Kiadó: Park Kiadó Kft.
Kiadás éve: 2018
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 372

„Két világ” egy újabb háborús könyv, romantikával megfűszerezve, amit Mary Nichols-tól olvastam. Az írónő ezúttal is kellemesen lepett meg. Számomra minden tőle olvasott könyv élvezetes és kikapcsolódó.

A regény főhőse, Louise Fairhurst, egy fiatal tanárnő, akit a 2. világháború idején, Lengyelország megszállása idején, kitelepítenek Londonból, egy kis vidéki falucskába. Nagy felelősség és feladat előtt áll, ugyanis nem egyedül érkezik a norfolki faluba, hanem több tanítványával együtt, akiket próbál megvédeni a háború pusztító erejétől. Louise nem csak nevelőként, hanem szülőként is helytáll és egy félelmetes helyzetből a legjobbat hozza ki. Lassan sikerül beilleszkednie, új barátokat szerez, a gyerekeknek is segít elhelyezkedni az új környezetben és megismerkedik egy lengyel pilótával. Két különböző világból jönnek, nagy a szakadék közöttük, mégis találkozásuk új változásokat hoz életükbe.

Nekem nagyon szimpatikus volt Louise karaktere, aki bár egy nagyon konzervatív és erőszakos családból származik, a háború ideje alatt erős és bátor hősként lép fel. Hamar rájön arra, hogy mindaz amit „bele neveltek” már nem aktuális, már nem a hagyomány és a szokás számít, hanem az életben való maradás. A regényben nem csak Louise és Jan két világát ismerhetjük meg, hanem a történelmi eseményeket, a lengyel belpolitikát és a hadműveleteket.

Mary Nichols regényében egyszerű, hétköznapi emberek küzdenek meg a háború nehézségeivel és nélkülözéseivel, miközben próbálnak emberségesek maradni.

Én eléggé elfogult vagyok az ilyen jellegű történetekkel szemben, amelyek nem a fronton játszódnak, mégis kiemelkedő és szívhez szóló eseményeket ábrázolnak. Ebben a regényben, a két főhős, Angliában és Lengyelországban élik meg a 2. világháború borzalmas éveit. Két világ áll köztük, közös bennük a boldogságért való harc és küzdelem.

Mivel ez egy romantikus könyv, ezért szerintem a történelmi események, valamint a szerelmi szálak egyensúlyban vannak. Megindító és szívszorító érzéseket kelt a háborús szörnyűségek és kínszenvedések olvasása, de ezt egyensúlyozza a romantikus történet, ami egy happy end-et kölcsönöz a könyvnek.

Ez a regény is azt mutatja meg, hogy a 2. világháború sok családot és életet tett tönkre, sokszor visszafordíthatatlan károkat és szenvedéseket okozva, az igazi emberi értékeket azonban nem tudta megsemmísíteni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Bizalom nélkül nem létezhet szeretet.

Cím: Két világ
Szerző: Mary Nichols
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2016
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 328

Emma Donoghue neve „A szoba” elolvasása után számomra mélyen elraktározódott. Mivel annyira tetszett az írónő stílusa, ezért egy újabb könyvvel próbálkoztam, aminek elsősorban a titokzatos és sokatmondó borítója fogott meg.

A „Hétpecsétes titok” egy nagyon átfogó képet mutat be az angol társaság megtévesztő világáról, a női sorsok drámájáról és a szerelem erejéről.

A történet a 19. század Londonában indul, két meghatározó nővel, akik egy megtörtént esemény főszereplői. Emily, a nőmozgalmak élharcosa, Helen, a jómódú házas asszony. A két nő élete teljesen különbözik, más életutat élnek és más nézeteket vallanak. Emily, a lázadó és harcos, Helen pedig a boldogtalan házasságába belefásult asszony.

Jó pár év elteltével találkoznak újra, amikor Emily váratlanul, Helen házassági válságainak közepébe kerül. Helen házassága válással zárul, ami a két nő hírnevét megkockáztatja.

Az akkori Angliában egyikőjükre se néztek jó szemmel. Emily-t megvetették feminista nézetei miatt, Helen-t pedig házasságtörése miatt. Mintha mindezek a vádak nem lennének már így is elég megterhelőek, a két asszony egymáshoz fűződő különleges kapcsolatát is megkérdőjelezik. Emily-t súlyos társadalmi vádak és előítéletek érik, miközben meg kell küzdenie saját nézeteivel és mindazzal, amit független nőként képvisel.

Valóság és fikció találkozik ebben a regényben. Valóság az a történelmi és társadalmi háttér, amit a könyv ábrázol, fikció a kitalált történet egy-egy része, még akkor is ha egy rég történt esemény mozzanatai lettek újra feldolgozva.

Nagyon érdekes volt a viktoriánus Angliáról olvasni, ami egy különleges hangulatot adott a könyvnek. Kőkemény valóság, kőkemény hiedelmek és előítéletek, kevés romantikával. Főleg a válásról alkotott korhű kép az, ami leginkább visszaadta a könyvben, azt a komor és cseppet sem igazságos korrajzot, amiben az akkori emberek éltek. Jó a korrajz, csak kicsit unalmas.

Megnyerő a különböző szereplők karaktere, akik mind tele vannak hibákkal és tökéletlenségekkel, ezt mégis könnyebben tudják elviselni, ha közben mások hibáira koncentrálnak.

Nem mondom azt, hogy egy könnyű olvasmány volt, kevés benne a cselekmény, helyenként kicsit vontatott és nehezen lehet vele haladni.

Akik szeretik a viktoriánus Angliáról szóló történeteket, lassan folydogáló eseményekkel, azoknak azonban mindenképp ajánlom a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy úriember mindig úriember marad, kivéve, ha egy úrinő megfeledkezik az úrinői mivoltáról.

Cím: Hétpecsétes titok
Szerző: Emma Donoghue
Kiadó: Alexandra Kiadó
Kiadás éve: 2013
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 456

Mary Nichols, minden kételyt kizárva, számomra a megkoronázatlan királynője a romantikus történelmi regényeknek. Minden regénye tetszett, amit eddig olvastam a szerzőtől, van bennük elegendő érzelem, de ugyanakkor kellő mennyiségű történelmi háttér is.

„Menekülés holdfénynél” megint csak egy olyan háborús regény, melyben a veszély, titok és árulás jelen van, de ugyanannyi szerelem, boldogság és életöröm is kiolvasható a sorok között.

Elizabeth, egy gazdag és jómódú angol családból származik, aki a 2. világháború kitörésekor a sors kiszámíthatatlansága miatt, Franciaországban ragad. Eddigi kényelmes és egyszerű élete, hirtelen teljesen felfordul, mikor rájön arra, hogy nagynénje embereket szöktet át a határon. Elizabeth is csatlakozik nagynénje kockázatos és veszélyes akciójához, veszélybe sodorva élete biztonságát. A nagynéni azonban egyik akciója során börtönbe kerül, így Elizabeth egy másik katonával, Roger-rel, szervezi tovább a menekülést. Menekülési akcióik során, egyre több ellenállásba ütköznek, tervük meghiúsulni tűnik a német túlerővel szemben. A két fiatal között egyre szorosabb kötelék alakul ki, miközben a háborús körülmények minden eddigi hitüket és tervüket átformálja.

Ez a Mary Nichols regény a könnyedebb regények közé tartozik. Lassan folydogálnak az események, de ez mégis elegendő ahhoz, hogy egy kellemes olvasmánnyá váljon. Szerintem elég jól sikerült a szerzőnek kidolgozni a 2. világháború ellenállási és titkosszolgálati eseményeit, nem vite bele túl sok száraz történelmi hátteret. A hangsúly talán pont a szerelmi és családi szálakon van. Ennek ellenére egy szórakoztató olvasmány, mely nem igényel túl sok gondolkodást.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Muszáj volt kapitánynak lennem, egy közlegénynek bárki parancsolhat.

Cím: Menekülés holdfénynél
Szerző: Mary Nichols
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2014
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 368