szerelem

Egészen elképesztő, sokkoló és elbűvölő az, ahogyan Tayari Jones ír ebben a könyvben a szerelemről és a házasságról. Soha nem olvastam még ilyen jó könyvet, felfoghatatlan és lenyűgöző milyen ereje, hatása és dinamikája van ennek a könyvnek. Tayari Jones könyve szerintem megismételhetetlen, semmihez sem hasonlítható, mélyértelmű, egyedi és eredeti.

Ahogyan ő ír a szerelemről, de főleg a házasságról, úgy szerintem még soha senki nem tette előtte. Nem kliséket, jól bevált sémákat vagy általános közhelyeket ír a házasságról, hanem valahogy teljesen lecsupaszítja az olvasó előtt az emberi létet és elmét, miközben egyszerre szánja és emeli fel.

A történet egy dél-amerikai fekete házaspár házasságát mutatja be, ami bár boldogan indul, alig egy év után egy szörnyű tragédiába fordul át. Addigi életük teljesen felborul, lavinaszerűen süllyedni látszik szerelmük, kapcsolatuk és házasságuk, miközben több mint 5 éven át mindketten „igyekszenek” menteni szerelmüket és házasságukat. De a sorsuk elkerülhetetlen és kemény lecke árán a végére ők is rájönnek erre.

Egy egészen különleges, egyáltalán nem hétköznapi szerelmi történetről szól ez a könyv, amely a legmélyebb emberi érzéseket és gondolatokat tárja fel.

A szerelmes házaspár felkavaró történetéhez párosul egy szerelmi háromszög is, ami még jobban összezavarja a cselekmény alakulását.

Egy dolgot se tudok elmondani erről a könyvről, ami ne tetszett volna benne. Imádtam a stílusát, azt a lírai, lassan folydogáló mesélő és kibontakozó elbeszélést, ami harmonikusan simult a cselekmény dinamikájához. Mivel az emberi érzéseken van a hangsúly ebben a könyvben, ezért maga a cselekmény nem rangfontosságú, szinte már-már csak mellékesen van megemlítve. A szerző nem ennek tulajdonított fontosságot a könyvében, épp ezért csak röviden, tömören és lényegretörően kerülnek említésre a megtörtént dolgok. Mintha mindez csak egy objektív megközelítése lennek a történteknek, nincs mellébeszélés, magyarázkodás vagy reakció. Csupán a három főszereplő érzései, gondolatai és reakciói számítanak ebben a könyvben.

Mindegyik főszereplő egyenlő mennyiségben kap szerepet ebben a könyvben. Mindegyiknek megadatik az a kiváltság, hogy egyes szám első személyben mondja el az ő változatát a történteknek. Ezek a részek mintha külön álló kis fejezetek lennének, egyfajta monológ.

Egészen drámai és lebilincselő az, ahogyan a szereplők lecsupaszítva önmagukat, lelkük legmélyebb és legsötétebb oldalait is feltárják az olvasó előtt. Pont ezért is, ebben a könyvben nincsenek negatív vagy pozitív szereplők, minden nézőpont kérdése. Fájdalmas igazságok és elkerülhetetlen döntések állnak egymással szemben ebben a regényben.

Csodás az, ahogyan a szereplők jellemábrázolása szó szerint életre kel ebben a regényben. Magával ragad és azonnal beszippant, együttérzést vált ki az olvasóból. Főleg a szerelmesek levelezése az, ami kiemelkedik ebben a regényben, egy egészen bensőséges, intim és érzelmi megnyilvánulása a szerelemnek.

Minden egyes mondat, érzelmi megnyilvánulás az ember csontjáig hatol ebben a könyvben, ugyanis örök érvényű igazságot és tisztaságot közvetít.

Nincs egyértelmű helyes vagy jó döntés ebben a könyvben, ahhoz túl összetett az emberi elme, és ebben az esetben a két főszereplő szerelme és házassága. Döntések, élethelyzetek, következmények és emberi érzelmek vannak csupán.

Nincs konkrét megfogalmazás, álláspont vagy vélemény a házasságról és a szerelemről. Egy kiismerhetetlen labirintus az egész. Túl bonyolult és összetett a házasság mint intézmény, szövetség, közösség, partnerség vagy kapcsolat, ahhoz hogy ezt egyértelműen le lehetne írni.

Mindenkinek mást és mást jelent a házasság, de egy biztos, a házasság csak két emberre tartozik, kívülről ezt semmiképp nem lehet megítélni.

Bevallom én beleszerettem ebbe a könyvbe, szavak nélkül maradtam elolvasása után. Olyan mélységes igazságok és életre szóló bölcsességek vannak benne megfogalmazva, amelyek mélyen megérintik az ember és sokáig foglalkoztatják.

Csodás történet, kiváló elbeszélés és rendkívül egyedi „feldolgozása” a szerelemnek és a házasságnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha meg kell bántanunk embereket, és megfizetni az árát.

Cím: Egy amerikai házasság
Szerző: Tayari Jones
Kiadó: Európa Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 368

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Cím: Olga
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 288

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

Cím: A felolvasó
Szerző: Bernard Schlink
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 254

A romantikus regények nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, ez a könyv azonban izgalmas női olvasmánynak és szórakoztató kikapcsolódásnak bizonyult.

Lágy, könnyed, játékos, ugyanakkor egészen érdekes a témája és tetsző a felépítése. Igazi csajos könyv, tele romantikus jelenetekkel, helyenként kicsit túlcsordulnak az érzelmek, de szerintem egy laza kikapcsolódási olvasmánynak tökéletesen megfelel, hiszen van benne szerelem, romantika, háború, barátság, titok és rejtély. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy az olvasás élvezetes és örömteli legyen.

A regény cselekménye több szálon és váltakozó idősíkokban történik, a jelen és a múlt váltakozása harmonikusan összeillik. A jelenben egy megözvegyült fiatal anyának és kamasz lányának az életét ismerjük meg, míg a múltban az özvegyasszony édesapjának múltjára derül fény. A rejtély és a titokzatosság váltakozásával egyre jobban összefonódnak a szálak, míg végén ott van a várható boldog és örömteli befejezés.

Nagyon megnyerő a regényben a különböző helyszínek váltakozása, valamint a karakterek ábrazolása. A szereplők szenvedélyes és erős karaktere tipikus jellemzői ennek a műfajnak.

Nagyon erősen van jelen az álomszerűség és a szenvedélyes szerelem ebben a regényben. Ezek is többféleképpen jelennek meg a regényben, mintha egyfajta dicshimnusz lenne az egész könyv, dicshimnusz a szerelemről. A szerelem és a romantika sokszínűsége jellemzi a legjobban ezt a könyvet, ahol végül is mindenkire rátalál a szerelem, különböző korban és különböző formákban.

A könyv tele van nosztalgikus gondolatokkal és túlfokozott érzelmekkel. Mivel a regény cselekménye változatos, kalandos és izgalmas, ezért a túl érzelmes és szenvedélyes részek sem annyira zavaróak. Attól válik igazán érdekessé a regény cselekménye, hogy izgalmas helyszíneken történik mindez, valamint a váratlan fordulatoktól. A váratlan fordulatok és a kiszámíthatatlan csavarok lebilincselően hatnak az olvasóra. Erősen jelen vannak a kontrasztok a regény szereplői között, valamint nagyon éles határvonal választja el a rosszat a jótól, a szépet a csúftól.

A líraiság, a csodásan formált mondatok, az emelkedett hangulat nagyon szépen körbeölelik ezt a regényt.

Az egyéni boldogság és szerelem keresés útján, csodás történetek, humoros jelentek és érzelemdús vallomások kapnak fontos szerepet ebben a romantikus regényben. A szerteágazó, ugyanakkor egységes cselekmény nagyon szépen bontakozik ki, míg végül a tetőponton érik be igazán.

A romantikus műfaj kedvelői számára ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató könyv, ami igazi olvasási élményt tud nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senkinek az élete sem lehet teljes, amíg nem látta Dél-Franciaországot.

Cím: A szív térképe
Szerző: Susan Wiggs
Kiadó: HarperCollins Magyarország Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Puhatáblás
Oldalak száma: 431

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Cím: Közös titkaink
Szerző: Amy Bloom
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Keménytábla, Védőborító
Oldalak száma: 247

Nagyon szeretem a krimi könyveket, azon is belül az izgalmas és csavaros thrillereket. „A bankár felesége” elég nagy reklámot kapott és a fülszöveg alapján, egy csavaros és feszültséggel teli olvasmánynak ígérkezik. Számomra ez inkább volt egy szórakoztató olvasmány, mint egy fordulatos vagy lélegzetelállító thriller. Krimiként még nehezebben tudok rágondolni, mivel ahhoz, túl sok a romantikus szál benne, na meg persze a „happy end”, ami csak még inkább rontott a könyv hangulatán.

Maga a könyv témája nagyon is érdekes és aktuális, részletesen és figyelemfelkeltően ábrázolja a bankárok és befolyásos emberek luxus és nagyvonalú életét. A regény kezdete mindenképp megnyerő és feszültséggel teli, ami egy izgalmas kibontakozást és csavaros végkifejletet sejtet. Ez azonban, szerintem nem teljesül be a könyvben, kevés benne a fordulat és nagyon sok csavar előre kiszámítható.

Annabel és Matthew története idillikusan indul, boldog és sikeres házaspár, akik életét a férj hirtelen és tragikus halála, megváltoztatja és nem várt események elé állítja. Annabel, férje halálának rejtélyes körülményei után kezd el nyomozni, miközben egy másik szálon Marina, egy sikeres újságíró pont a banki visszaélés törvénytelen titkairól ír tudósítást. A cselekmény két külön szálon fut, mindkét szál egy nyomozati szál, ami lassan-lassan összekapcsolódik. Ez a két szál, két női sors alakulásával is foglalkozik, mindkettőben közös a romantika és a szerelem, ami meghatározza a cselekmény alakulását.

Mivel a bank és pénzügy világa nagyon messze áll tőlem, ezért számomra túl részletes volt ez a rész és helyenként unalmas is. Annyira kiszámítható és előre látható volt a főhős körüli rejtély, hogy ez sokat elvett a regény élvezetéből. Kevés volt benne az intrika, a csavar, az izgalom, a könyv csattanója pedig igazi csalódás. Mivel egy thrillerről vagy krimiről van szó, ezért szerintem ez a fajta befejezés semmikép nem illik ehhez a műfajhoz, meg amúgy is végig az az érzésem volt, hogy egy könnyed kis romantikus regényt olvasok, apró kis ötletes csavarokkal.

Nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a könyv, lapos és egyhangú volt. A regény cselekménye nem épült fokozatosan és nem érte el a kívánt csattanót, hanem végig megmaradt ugyanazon a szinten. Csupán annyi változott, hogy folyamatosan bekerült egy-egy újabb szereplő a képbe, aki sokat nem tett hozzá a cselekmény fokozásához.

Kicsit csalódtam ebben az olvasmányban, túl gyenge ahhoz, hogy egy fordulatos és izgalmas thrillerként megállja a helyét. Könnyed, laza, szórakoztató és kikapcsoló olvasmány, de semmi észbontó vagy eget rengető dolog nem történik benne.

Egyszerű, kiszámítható és átlagos szórakoztató olvasmány.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem engedheti meg magának a luxust, hogy a rövid távú döntéseinek a hosszabb távú következményein gondolkodjon.

Cím: A bankár felesége
Szerző: Cristina Alger
Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Puhatáblás
Oldalak száma: 351

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Cím: Homokból és hamuból
Szerző: Amy Harmon:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft.
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 520

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Cím: Együtt
Szerző: Julie Cohen
Kiadó: Gabo Kiadó
Kiadás éve: 2018
Borító: Kartonált
Oldalak száma: 412

---

Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Cím: Holdnővér
Szerző: Lucinda Riley
Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2019
Borító: Füles, Kartonált
Oldalak száma: 592

Szívet melengető és érzelmeket megindító olvasmány Bauer Barbara „A leggazdagabb árva” regénye. Elég már csak a könyv címéből és borítójából kiindulni, ami ambivalens érzéseket kelt az olvasóban. Két ellentétes szó egymással való ütközése, leggazdagabb és árva, pontosan azt az érzést tükrözi vissza, ami a regény hangulatát is végig kíséri. Egyfelől ott a pompa, dísz és fény, ez mégsem tudja feledtetni az árvaságot, a magányt és az egyedüllétet.

Bauer Barbara regényében egy olyan meghatározó történelmi személyiséget mutat be, akiről eddig kevesebbet lehetett olvasni, és legtöbbször Sisi császárné történeteinek peremén.

Ebben a regényben azonban Wenckheim Krisztináé a főszerep, egy gazdag grófnő élete, és egy szegény árva lány drámája.

Bauer Barbara lebilincselően és érzelemdúsan mutatja be ennek az alig 3 évesen árván maradt lánynak a történetét, akinek műveltségének, jótékonykodásának, nemeslelkűségének köszönhetően, sikerül megtalálnia lelki békéjét, elfogadnia múltját és nyitottá válni a szerelem és boldogság befogadására.

Ízig-vérig romantikus az egész történet, helyenként drámai elemekkel, de ezeket ellensúlyozza a sok kedves kis történet.

Számomra eddig teljesen ismeretlen volt a Wenckheim család története, Krisztina történetén keresztül azonban sikerült nem csak Sissi palotahölgyét közelebbről is megismerni, hanem az akkori kor szellemiségét, nehézségeit és értékeit.

Krisztina grófnő mellett, több fontos történelmi személyiség is felbukkan a regényben, amelyek még jobban kiszínesítik ezt az olvasmányt. Jókai Mór említése, valamint Sissi császárné látogatása, sokat tettek hozzá a regény élvezetéhez.

A történt lassan folydogál, a cselekmény fokozatosan épül fel, sok benne a párbeszéd. Annak ellenére, hogy Krisztina élete kicsit sem volt könnyű vagy egyszerű, a regény lapjai áradoznak a pozitív hangvételű eseményekről, valahogy minden olyan meseszerű. A jó legyőzi a gonoszt, a szerelem győz és a végén ott van a boldog vég. Kicsit irreálisnak tűnik mindez, de hát szerintem itt az írói fantázia is sokat hozzátett a regénynek ehhez a hangulatához, ahol minden szép és jó.

Nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele, nagyon egyszerű a cselekménye, bájos a karakterek ábrázolása. Nincsenek benne nagy fordulatok vagy csavaros megoldások, a fókusz inkább az emberi kapcsolatokon van, valamint az olyan nemes érzelmeken, mint a segítőkészség, nagylelkűség, emberség és szeretet.

Hangulatos kis regény, gördülékeny történettel, szeretni való szereplőkkel és tele magasztos emberi érzésekkel. A családi kötelék, a szeretet ereje és az emberség határozzák meg a regény fő vonalát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha valaha az életben bánat gyötör, végy a kezedbe egy könyvet, és hagyd, hogy a szavak elröpítsenek valahová máshová. Messze a bánattól. És hidd el, mire visszatérsz, egészen más színben látsz majd mindent.

Cím: A leggazdagabb árva
Szerző: Bauer Barbara
Kiadó: Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
Kiadás éve: 2017
Borító: Keménytábla
Oldalak száma: 338