Sokat nevettem, kuncogtam, mosolyogtam, néha pedig elérzékenyülve és meghatódva olvastam végig ezt a gasztronovellás kötetet.
Péterfy-Novák Éva és Szentesi Éva gasztrokönyve megannyi kellemes pillanatot okozott nekem, nagyon élveztem közös könyvük olvasását. Történeteik által úgy éreztem magam, mintha én is szereplője lennék ezeknek a történeteknek, mintha éreznem az elkészült életek ínycsiklandó ízét, mintha az én gyerekkori emlékeim elevednének fel a könyv lapjain.
Csodanők, bátor és példaértékű két nő, akik most egy irodalmi és gasztro csemegét alkottak meg, ami humoros, kedves, bájos és életszagú. Nincs benne semmi giccs, manír vagy felesleges színjáték, csak a nagybetűs élet megannyi keserédes ízével és aromájával együtt.
A könyvben leírt történetek, a mi történeteink, rólunk szólnak, azok a sokszor jelentéktelennek tűnő hétköznapi eseményekről, melyek később válnak igazán értékessé és különlegessé.
Ezek a rövid, lényegre törő, hol humoros, hol keserédes történetek az élet egy szeletét ragadják ki, megmutatva azt, hogy az igazán fontos és értékes dolgok mégiscsak a baráti és családi közösségben találhatóak meg.
Életszagú, emberszagú és testközeli kis történetek, amiket megfűszerez egy-egy ínycsiklandó recept, ami nem csak az ízlelőbimbókat kelti életre, de kedvet hoz a főzéshez. A közös főzések és evések mindig összehozzák az embereket, és általában ott születnek meg az igazán emlékezetes történetek.
Nagyon személyesnek, meghittnek és közvetlennek éltem meg ezt a könyvet, ugyanis a könyv két szerzője egészen közel enged magához ezeken a történeteken keresztül. Mindennapjaikat, gyerekkori emlékeiket, felnőttkori csalódásaikat, valamint örömteli emlékeiket osztják meg az olvasókkal. Egészen különleges és izgalmas az a fajta csipkelődős és mégis tiszteletteljes barátság, ami összeköti a könyv két szerzőjét. A köztük lévő dinamika és energia átjárja a történetek hangulatát is, mindegyikben van egy csipetnyi szarkazmus, önirónia és könnyed humor.
Olvasás közben néha annyira beleéltem magam egy-egy történetbe, hogy kis szünetet kellett tartanom, mielőtt ráhangolódtam a következőre, mert ezek mélyen meghatottak és saját emlékeimet idézték elő. Néha szó szerint fájt, mikor egy történet végére értem, mert olyan szívesen olvastam volna még róla, de ilyenkor elvesztem a finomabbnál finomabb receptek között, amiket bárki elkészíthet, mert kevés alapanyagot igényelnek, valamint időben is hamar el lehet készíteni őket.
Ahogy halad az olvasó a történetekkel, egyre közelebb kerül a karácsonyhoz, ami szerintem egy csodálatos lezárása ennek a gasztrokönyvnek. A karácsonyi receptek, valamint azok a történetek, amelyek a karácsonyfa mellett hangzanak el, barátokat és családtagokat hoznak össze.
Azt hiszem ez a könyv több olyan embert is össze tud kötni, akik érdekeltek a konyhaművészetek iránt, valamint akik könnyed és rövid történetekre vágynak.
Mélyen megható történetek, finom és különleges receptek, mindez két olyan nő szemszögéből, akiknek élete és írói pályafutása inspiráló és motiváló mindazoknak, akik önmagukra találnak ezekben a hétköznapi történetekben, és magukkal tudják vinni azt a fajta könnyedséget, életösztönt és őserőt, ami erre a két csodálatos nőre jellemző.
Kedvenc idézetem a könyvből:
A gyerekkor az, amikor laskatésztáért könyörögsz nagymamának.
A gyerekkor az, amikor anya magas sarkújában slajferolsz a járdán, és rohannak utánad, nehogy kitörd a nyakad.
A gyerekkor az, amikor ezer aranytalléros a húslevesed, mert olyan gazdagok vagytok, hogy pénz se kell.
Damaszt és paprikás csirke
Libri Könyvkiadó Kft.
2020
Keménytábla
267
