2. világháború

Julia Gregson: Monszun Indiában

A „Monszun Indiában” számomra egy nagy kedvenc lett, nagyon élveztem a könyv minden egyes oldalát. Annyira érdekes volt a történet, a cselekmény fokozása és a feszültséggel teli megannyi pillanat benne, hogy alig tudtam letenni.

Csak dicsérő és elismerő szavakat tudok erről a könyvről írni, mert a könyv borítójától egészen a tartalmáig és a karakterek kidolgozásáig, minden megnyerő benne.

Annyira fordulatos, feszültséggel teli, rejtélyes ez a regény, hogy kár lenne kihagyni egy ilyen olvasmányt. Minden szükséges elem meg van benne, amitől számomra igazán érdekes és szórakoztató olvasmánnyá válik: szerelem, kaland, titokzatosság, rejtély és egzotikum.

A történet két fontos részből áll, ami két különböző helyszínen játszódik. A történet első fele Angliában, pontosabban egy vidéki kis településen játszódik, ahol megismerjük a regény főszereplőjét, Kitet.

Kit, egy képzett ápolónő, aki a 2. világháborúban egy londoni kórházban dolgozott és közben bábának is tanult. Egy elszenvedett trauma során azonban visszavonul anyjával a vidéki birtokra, hogy kiheverje ezt az élményt. Ott segít a birtok tulajdonosának, aki egyben családi barátjuk is, egy jótékonysági szervezet elindításában, ami helyileg Indiában van. Közben megismerkedik egy indiai orvossal, Antóval, és kezdetét veszi egy viharos és kalandos szerelem. Hirtelen felindulásból házasságot kötnek és együtt indulnak vissza, Anto szülővárosába és családjához, Indiába.

Ezzel zárul a regény első fele, amit egy sokkal érdekesebb és még kalandosabb második rész követ.

Az új helyszínnel a szereplők is változnak, ugyanis most Antó családtagjait és ezek életét ismerjük meg. Bár az indiai táj egzotikus és fantasztikus, ez még sem könnyíti meg a fiatal házaspár első éveit. Házasságukat nem csak Kit anyja ellenzi, hanem Antó szülei is, akik erősen ragaszkodnak a hagyományhoz és nehezen tudják elfogadni brit menyüket.

Nehéz, megpróbáltatásokkal és veszélyekkel teli évek várnak rájuk. Antó megpróbál orvosként elhelyezkedni egy olyan világban, ami éppen egy nagy átalakuláson megy át, a függetlenné válás után. Kit az általa és Daisy által támogatott szülőotthonban végzi munkáját, ami sok váratlan feszültséget, gondot és kihívást idéz elő életében.

A fiatal szerelmespár együtt és külön-külön próbál szakmailag és személyileg érvényesülni, egy hagyományokkal és babonákkal teli világban. Mindketten angol oktatásban részesültek, ezért nehezen alkalmazkodnak és találják meg helyüket egy olyan világban, ahol a kasztrendszer még mindig erősen jelen van. Mint egy monszun úgy vannak ők jelen Indiában, mindent felforgató és átgondoló terveikkel és cselekedeteikkel. Új szemléletük, átreformáló cselekedetük és szenvedélyes életük nagy hatással van az indiai emberekre akik épp a hagyomány és az új világ között örlődnek. A függetlenedés, a fejlődés és a változások nem csak Kitet és Antót állítják nagy kíhívások elé, hanem India egyszerű embereit is, akik nehezen tudnak felnőni ehhez az új élethelyzethez.

Gyakran érzi azt az ember, hogy ez a változás mindent elsöpör, mint egy monszun, a vihar után azonban minden letisztul, és a romokból valami egészen csodálatos épül fel.

Egészen csodálatosan alakul Kit és Antó története, miközben saját identitásukat keresik, ugyanakkor az indiai hagyománytisztelő kultúrába is próbálnak beilleszkedni. Saját házasságukat is próbálják a felszínen tartani, ami egyre nehezebbé válik, ugyanis Antó családja eleinte nagyon eltaszító és ítélkező a fiatal angol feleséggel szembe.

Meseszerű az egész történet, bájos és romantikus elemekkel, valamint kalandos és fordulatos csavarokkal.

Az indiai kultúrát, hagyományokat és a kasztrendszert csak a történetek peremén ismerjük meg, ezek kevesebb hangsúlyt kapnak a regényben, mint a szerelmespár kalandos története. A romantikus oldal a leghangsúlyosabb a regényben, kevés történelmi adattal és információval. Ettől válik a regény egy könnyed olvasmánnyá, amiben a család, a szerelem és a hagyományok nagy hangsúlyt kapnak.

Gyors és pörgős a regény stílusa, akárcsak az a világ, amiben a fiatal szerelmespár él. A terhelő titkok, az egzotikus történetek és a család fontossága teszik ezt a regényt olyan különlegessé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A kéz az enyém, de Isten cselekszik…

Monszun Indiában Book Cover Monszun Indiában
Julia Gregson
I.P.C. Mirror Könyvkiadó
2018
Kartonált
446

Hannah Rothschild: Valószínűtlen szerelem

A „Valószínűtlen szerelem” számomra egy olyan olvasmány volt, ami sajnos nem hozta meg azt az élményt, amire számítottam. Egészen különleges borítója és érdeklődést felkeltő fülszövege miatt kezdtem neki, de sajnos csalódtam benne.

Első ránézésre egy szerelmi történetre vagy egy történelmi romantikus regényre számítottam, de ez a könyv megosztó érzéseket hagyott bennem. Még most értem igazán, mitől sikeredett ennyire kaotikusnak és zűrzavarosnak ez a könyv, de az tény, hogy egy ilyen történet elmesélése több mint 500 oldalon keresztül, enyhe túlzásnak tűnik.

Maga a kerettörténet szerintem nagyon jó ötlet, de a sok mellékszereplő, a sok szerteágazó apró kis jelentéktelen esemény, helyenként unalmassá és lapossá tette a regényt. A regény felvezetése nagyon unalmas és kaotikus, több oldalon keresztül csak mind olyan szereplőket ismerünk meg, akik között szinte semmi összefüggés nincs, cselekménye pedig aligha van a regénynek.

Bevallom, a festészet és a műkincs kereskedelem, távol áll tőlem, de a könyv olvasása után, ez csak még rosszabb lett. Túl részletesnek és zavarónak tartottam azt a sok információt és elmélyülést ebben a témában, hiszen cselekmény nélkül, ezek csupán száraz adatok maradtak, amelyek sajnos semmit nem tettek hozzá a regény olvasásának élvezetéhez. Érdekes és szórakoztató is lehetett volna a könyv, ha regényesebbre sikeredik, több cselekményszállal és kiemelkedő szereplőkkel.

A regény főszereplője, Annie, egy 31 éves szerelem csalódott fiatal nő, aki egy régiségboltban megvásárol egy értéktelennek és hamisítványnak tűnő régi festményt. Élete eléggé monoton, egyhangú és céltalan, főleg egy alkoholista anya mellett és egy olyan munka mellett, ami eddig szinte semmilyen szakmai sikert nem hozott neki. Az ominózus festmény vásárlása során, élete egy olyan fordulatot vesz, amire még ő sem számított. Akaratán kívül, egyre többen kezdenek érdeklődni a festmény után, miután Annie is elkezdi gyanítani a festmény igazi értékét. A festmény után való nyomozása során, Annie egyre több érdekes figurával ismerkedik meg, és közben a szerelem is rátalál.

Ami megnyerő volt ebben a könyvben, az a festmény története, ami szinte életre kel a regény lapjait olvasva, miközben megismerjük az európai történelem legsötétebb éveit és történeteit.

A szereplők karakterének kidolgozása nem nyerte el tetszésemet, túl sok volt benne a mellékszereplő, akiknek szerintem semmi értelmük nem volt a regény cselekménye szempontjából.

Egyedül Annie karaktere lett volna érdekes, ő azonban alig kapott figyelmet a regényben.

Nagyon kevés a cselekmény és történés a könyvben, nagyon élesek a váltások a különböző helyszínek és történetek között és nehezen lehet követni a szálak alakulását.

Nem nevezném ezt a könyvet szórakoztató regénynek, romantikus történetnek vagy történelmi könyvnek. Én semmi kalandosat vagy szórakoztatót nem találtam benne, nehezen tudta lekötni a figyelmemet, pedig vártam a feszültséggel teli részeket, amelyek több száz oldalon keresztül elmaradtak. Gasztroregénynek vagy detektív regénynek talán jobban megfelelne, hiszen ezek a legérdekesebb részei a könyvnek. Annie főzési kísérletei, amiket a festmények inspirálnak, valamint a festmény történetének nyomozása és felkutatása, a könyv legkiemelkedőbb részei.

A könyv vége kezdett érdekessé válni, de a szerző olyan hirtelen összecsapta a regény kimenetelét, hogy ez is csak egy csalódás lett. Az igaz, hogy a könyv végén minden a helyére kerül, de még így is, hiányérzetem maradt a könyv befejezése után.

Ízlések és pofonok, de ez a regény nem nyerte el a tetszésemet. Sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben abba hagynám az olvasását, de kíváncsi voltam a végkifejletre.

Kevés benne a romantika, semmi feszültség vagy csattanó nincs benne, rengeteg a mellékszereplő és kidolgozatlan a történet. Akik azonban érdekeltek a műkereskedelemben, a festészetben és a művészvilágban, azoknak talán tetszésükre lesz ez a regény. Híres mesterek műveit lehet benne megismerni, valamint egy részletet a náci Németország történetéből, ami szorosan összefügg az elüldözött zsidók vagyontárgyaival.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Történhet velünk a halálnál rosszabb is: az, hogy elfelejtünk élni.

Valószínűtlen szerelem Book Cover Valószínűtlen szerelem
Hannah Rothschild
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
556

Robert Seethaler: A trafikos

Az igazán jó regények, számomra azok, amelyek elolvasása után is úgy érzem, hogy bármikor újra olvasnám. Legtöbbször ezek a regények az elején nem igazán fognak meg, de ahogy haladok a könyv olvasásával egyre jobban és jobban magával ragad az olvasmány és teljesen belemerülök a könyv világába.

Pontosan ez történt velem akkor is, amikor elolvastam Robert Seethaler „A trafikos” című regényét. Én személy szerint zseniálisnak, briliánsnak és kitűnőnek tartom. Imádtam minden egyes sorát, a trafikos karakterét, a regény egyszerű cselekményét és azt a sok-sok mélyértelmű filozofikus és pszichológiai mondanivalót, amit ez a regény közvetített számomra.

Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé tette számomra a regényt.

Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.

Munkája során megismerkedik a híres pszichoanalitikus Sigmund Freuddal, akivel egy igazán különleges és nem mindennapi barátságot alakít ki. A két teljesen különböző férfi között egy olyan barátság alakul ki, ami teljesen megváltoztatja Franz eddigi gondolkodását és érzelmeit a világról, önmagáról és a szerelemről. Miközben a világ feje tetejére áll és egy újabb világháború küszöbén áll az emberiség, Franz azzal van elfoglalva, hogy megtalálja és megfejtse a szerelmet. Anezkával való kapcsolata csak rövid ideig tart, de épp elegendő ahhoz, hogy a fiatal Franz elbizonytalanodjon eddigi, életről és szerelemről vallott gondolkodásával kapcsolatban.

Csodálatos az, ahogyan Franz a szemünk előtt felnő, és az, ahogyan világ történései körülötte, hatnak rá. Eleinte idegennek és nem odavalónak érzi magát Bécsben, hiszen egész életét egy egyszerű kis falucskában töltötte, ahol idillikusan élt édesanyjával és mit sem sejtett a világ dolgairól. Édesanyjával folytatott levelezései csodásan ábrázolják azt az idillikus világot, ami után még mindig sóvárog, ami azonban egy újabb világ megismerésével már soha vissza nem szerezhető. Franz, Bécsben megismeri az emberi gyűlölet, kegyetlenség és árulás olyan mély bugyrait, ami által arra kényszerül, hogy felnőjön és ráébredjen a világ és az emberek kegyetlenségére.

A levelezések mellett, ott van a sok beszélgetés és találkozás a pszichoanalitikus Freuddal, ami igazi gyöngyszeme a regénynek. Azt a nyomasztó és borongós élethangulatot, ami akkor Bécsben uralkodott, felváltja ez az eleven és dinamikus találkozás, ami a doktor úr és egy trafikos tanonc között alakul ki. Ezek a párbeszédek tele vannak megannyi érzelmi töltettel és filozofikus gondolattal, ami még nagyobb kontrasztba állítja Franz világát a körülötte lévő világgal. Tele vannak élettel, ezek a beszélgetések, melyek által egy fiú felnőtté válását követhetjük végig, miközben a körülötte lévő világ egy vissza nem fordítható katasztrófa felé közeledik.

A szerelmi szál számomra csak egy mellékes fonala volt a regénynek, ami ugyan sokat tett hozzá Franz karakterfejlődéséhez, azonban szerintem mégsem ez volt a legmeghatározóbb az életében.

Freud és Anezka mellett, megismerjük Ott Trsnjek trafikost is, akitől Franz tanul, nem csak mesterséget, hanem emberséget és egy életre szóló leckét is.

Franz barátsága és ismeretsége ezzel a három különböző emberrel hozzájárul jellemvonásának alakulásához, valamint további élete történéseihez.

Annak ellenére, hogy a regény döcögősen indul el, a vége hatásos befejezést ígér. Ez az, ami számomra megkoronázta az egész regényt és amiért érdemes volt elolvasni.

Szépirodalmi szempontból szerintem ez egy remekmű. A 2.világháborúról nem csak úgy lehet írni, hogy véres és halálos történeteket mesélünk, hanem hétköznapi emberek sorsán keresztül éljük meg, a háború drámai következményeit, ami nem ismert se barátságot, se szerelmet, se emberséget.

Szerintem pontosan erről szól ez a regény. Arról, hogyan kényszerül felnőtté válni Franz egy olyan világban, amit épp hogy csak elkezdett megismerni, és ami pillanatok alatt szétrombolt mindent, amiben addig hinni próbált.

Bennem maradandó élményt hagyott a könyv, az egyik legjobb könyv amit az utóbbi időben olvastam.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

A trafikos Book Cover A trafikos
Robert Seethaler
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
280

Noelle Harrison: A házasságtörő

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

A házasságtörő Book Cover A házasságtörő
Noelle Harrison
Tericum Kiadó Kft.
2011
Keménytábla, Védőborító
424

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

A szépirodalmi kortárs irodalom kedvenc műfajom, azon belül pedig a 2. világháborúról szóló könyvek. „A mi holokausztunk” egy olyan könyv, amit csupán a címe miatt vettem meg, mert tudtam, hogy érdekel a téma. Amir Gutfreund szerintem valami egészen egyedit és különlegeset alkotott meg könyvében, ugyanis a holokausztot nem az elszenvedők, vagy a tettesek szemszögéből eleveníti meg, hanem két olyan gyermek szemléletén keresztül, akik mindeddig semmit sem tudtak a 2. világháború eme sötét korszakáról.

Két teljesen hétköznapi gyerek, Amir és Efi, próbálják megérteni környezetük furcsaságait és megfejteni azt, hogy mit is jelent az a szó, hogy „holokauszt”. Eleinte csak falakba és néma csendbe ütköznek, de egyszer csak elkezdenek mesélni a szülők, nagyszülők, szomszédok és ismerősök. Minden egyes elbeszélés egy újabb helyszínre viszi az olvasót, de mindegyik történetben közös az átélt szenvedés és reménytelenség.

Amir, a regény egyik elbeszélője, egyben a könyv szerzője is, a holokauszt utáni generáció egyik túlélője, aki csak annyit lát, hogy a nagyszülei generációja nagyon furcsán viselkedik, mintha egyre több lenne köztük az elmebeteg.

Ebből a meg nem értésből, az állandó elutasításból és találgatásból, jut el a két gyermek odáig, hogy kutakodni és érdeklődni kezdenek, nagyszüleik történetei, beszámolói és élményei után, amivel megfejthetik a holokausztot. Nagyon kreatív és trükkös technikákat alkalmaznak, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz és megértsék szüleik és nagyszüleik átélt traumáit.

Gyerekként a felnőttek nem tartják őket elég érettnek ahhoz, hogy megértsék a holokausztot, de a két gyermekből felnőtt lesz, és akkor döbbennek rá, hogy a sok elmesélt történet, könyvtári kutakodás és személyes élmény sem elegendő ahhoz, hogy ép ésszel fel tudják fogni azt, amin az előttük való generáció átment.

Megérteni mi, akik a holokauszt után születtünk, úgysem fogjuk sohasem, csak az segíthet ha ezek az emberek leírják, elmesélik, kibeszélik magukból mindazt amit a 2. világháború idején átéltek.

Sok megrázó és meghökkentő holokauszt történetet olvastam már, melyek mind nagy hatással voltak rám. Gutfreund könyve azért volt más ezektől a könyvektől, mert a sok felsorolt eseményt és történetet, amit a környezete szereplői elmesélnek, ő azt eleinte valamilyen könnyed, kicsit humoros stílusban adja elő, ahogy egy gyerek látja és átéli mindazt, amit lát és hall. De ezek a „viccesnek” tűnő történetek, súlyos drámákat rejtenek magukban, és a sok bolondnak vagy őrültnek vélt ember mögött, ott rejtőzködik a megélt tragédia, amit az író még felnőttként sem tud megemészteni.

És szerintem a regény pont ezt a kérdést teszi fel minden egyes olvasónak: Kívülállóként meg lehet-e érteni mindazt, ami akkor történt?

A könyv olvasása során sok érzelem ébred fel az olvasóban, a tehetetlenségtől egészen az empátiáig, tudván azt, hogy egy ilyen esemény szinte bármikor újra bekövetkezhet. Mert a holokausztot megváltoztatni, eltörölni már nem tudjuk, de vajon tanultunk e belőle?!

Én azért tartom nagyon jó könyvnek, mert a sok elmesélt történeten túl, rámutat olyan problémákra is, amik mai napig is aktuálisak, faji-, vallási- vagy nemzeti megkülönböztetésekre, melyek megoldásra várnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Pompásan működött a hallgatás ösztöne, ha valki olyan dolgokon ment át, mint ők.

A mi holokausztunk Book Cover A mi holokausztunk
Amir Gutfreund
Európa Könyvkiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
584

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Mary Nichols: Két világ

„Két világ” egy újabb háborús könyv, romantikával megfűszerezve, amit Mary Nichols-tól olvastam. Az írónő ezúttal is kellemesen lepett meg. Számomra minden tőle olvasott könyv élvezetes és kikapcsolódó.

A regény főhőse, Louise Fairhurst, egy fiatal tanárnő, akit a 2. világháború idején, Lengyelország megszállása idején, kitelepítenek Londonból, egy kis vidéki falucskába. Nagy felelősség és feladat előtt áll, ugyanis nem egyedül érkezik a norfolki faluba, hanem több tanítványával együtt, akiket próbál megvédeni a háború pusztító erejétől. Louise nem csak nevelőként, hanem szülőként is helytáll és egy félelmetes helyzetből a legjobbat hozza ki. Lassan sikerül beilleszkednie, új barátokat szerez, a gyerekeknek is segít elhelyezkedni az új környezetben és megismerkedik egy lengyel pilótával. Két különböző világból jönnek, nagy a szakadék közöttük, mégis találkozásuk új változásokat hoz életükbe.

Nekem nagyon szimpatikus volt Louise karaktere, aki bár egy nagyon konzervatív és erőszakos családból származik, a háború ideje alatt erős és bátor hősként lép fel. Hamar rájön arra, hogy mindaz amit „bele neveltek” már nem aktuális, már nem a hagyomány és a szokás számít, hanem az életben való maradás. A regényben nem csak Louise és Jan két világát ismerhetjük meg, hanem a történelmi eseményeket, a lengyel belpolitikát és a hadműveleteket.

Mary Nichols regényében egyszerű, hétköznapi emberek küzdenek meg a háború nehézségeivel és nélkülözéseivel, miközben próbálnak emberségesek maradni.

Én eléggé elfogult vagyok az ilyen jellegű történetekkel szemben, amelyek nem a fronton játszódnak, mégis kiemelkedő és szívhez szóló eseményeket ábrázolnak. Ebben a regényben, a két főhős, Angliában és Lengyelországban élik meg a 2. világháború borzalmas éveit. Két világ áll köztük, közös bennük a boldogságért való harc és küzdelem.

Mivel ez egy romantikus könyv, ezért szerintem a történelmi események, valamint a szerelmi szálak egyensúlyban vannak. Megindító és szívszorító érzéseket kelt a háborús szörnyűségek és kínszenvedések olvasása, de ezt egyensúlyozza a romantikus történet, ami egy happy end-et kölcsönöz a könyvnek.

Ez a regény is azt mutatja meg, hogy a 2. világháború sok családot és életet tett tönkre, sokszor visszafordíthatatlan károkat és szenvedéseket okozva, az igazi emberi értékeket azonban nem tudta megsemmísíteni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Bizalom nélkül nem létezhet szeretet.

Két világ Book Cover Két világ
Mary Nichols
General Press Kiadó
2016
Füles, Kartonált
328

Mary Nichols: Menekülés holdfénynél

Mary Nichols, minden kételyt kizárva, számomra a megkoronázatlan királynője a romantikus történelmi regényeknek. Minden regénye tetszett, amit eddig olvastam a szerzőtől, van bennük elegendő érzelem, de ugyanakkor kellő mennyiségű történelmi háttér is.

„Menekülés holdfénynél” megint csak egy olyan háborús regény, melyben a veszély, titok és árulás jelen van, de ugyanannyi szerelem, boldogság és életöröm is kiolvasható a sorok között.

Elizabeth, egy gazdag és jómódú angol családból származik, aki a 2. világháború kitörésekor a sors kiszámíthatatlansága miatt, Franciaországban ragad. Eddigi kényelmes és egyszerű élete, hirtelen teljesen felfordul, mikor rájön arra, hogy nagynénje embereket szöktet át a határon. Elizabeth is csatlakozik nagynénje kockázatos és veszélyes akciójához, veszélybe sodorva élete biztonságát. A nagynéni azonban egyik akciója során börtönbe kerül, így Elizabeth egy másik katonával, Roger-rel, szervezi tovább a menekülést. Menekülési akcióik során, egyre több ellenállásba ütköznek, tervük meghiúsulni tűnik a német túlerővel szemben. A két fiatal között egyre szorosabb kötelék alakul ki, miközben a háborús körülmények minden eddigi hitüket és tervüket átformálja.

Ez a Mary Nichols regény a könnyedebb regények közé tartozik. Lassan folydogálnak az események, de ez mégis elegendő ahhoz, hogy egy kellemes olvasmánnyá váljon. Szerintem elég jól sikerült a szerzőnek kidolgozni a 2. világháború ellenállási és titkosszolgálati eseményeit, nem vite bele túl sok száraz történelmi hátteret. A hangsúly talán pont a szerelmi és családi szálakon van. Ennek ellenére egy szórakoztató olvasmány, mely nem igényel túl sok gondolkodást.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Muszáj volt kapitánynak lennem, egy közlegénynek bárki parancsolhat.

Menekülés holdfénynél Book Cover Menekülés holdfénynél
Mary Nichols
General Press Kiadó
2014
Keménytábla
368

Fábián Janka: Rose regénye

Fábián Jankától már megszoktam a több szálon futó családregényeket, melyek mindig izgalmasak és szórakoztatóak. „Rose regénye” sem volt ez alól kivétel, hiszen első perctől kezdve beleszerettem a könyv borítójába, később pedig Rose történetébe.

Fábián Jankával amúgy is elfogult vagyok, mert miután már minden regényét elolvastam, ki tudom jelenteni, hogy kedvenc magyar szerzőim közé tartozik. Fábián Janka regényeinek stílusa, nyelvezete történelmi hitelessége számomra nagyon megnyerőek.

„Rose regénye” egy fordulatos és izgalmas családregény, mely a 2. világháború idejét és az azt követő Europát idézi fel, tele karakteres szereplőkkel és szívszorító történetekkel.

A regény főszereplője Rose, akit édesanyja megtagad, de anyja egykori szerelme, a kedves és becsületes, Sepp Weinbach, vagyis Borpataky Jóska, örökbe fogad.

Rose édesanyja, Cecile és nevelőapja, Sepp, a 2. világháború ideje alatt ismerkedtek meg. Szerelmük azonban nem tudott beteljesedni, mivel Sepp a keleti frontvonalra került. A háború után, testi és lelki sérelmekkel, már képtelen volt visszatérni egykori szerelméhez, így Cecile magára maradt. Megszülte gyermekét, Rose-t, akit nagyapja Sepp-re bízott, mivel Cecile hallani sem akart, az erőszak következtében született lányáról. Sepp gondját viseli Rose-nak, felneveli és mindenből a legjobbat nyújtja neki.

Rose, apja halála után, arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon az életben és megtalálja saját útját. Kalandosra és izgalmasra sikeredik élete: zenét tanul, többször is szerelmes lesz, beutazza Európát, férjhez megy, elveszít egy gyereket és végül rátalál a boldogságra. Az egykori fiatal német lányból, érett felnőtt francia nő lesz.

Aprólékossággal és részletesen van leírva a 2. világháború korának szelleme és történelmi háttere. Ebbe a történelmi kontextusba kerülnek bele a regény szereplői, akiknek múltjukat és jövőjük alakulását olvashatjuk a regényben. Miközben végig követjük életüket, kronológiai sorrendben olvashatjuk Franciaország, Magyarország és Németország történelmét.

A regény két részből áll: A német lány és A francia nő. Annak ellenére, hogy én nem igazán tudtam kibékülni Rose karakterével, aki számomra túl kiszámíthatatlan, kicsit naiv és butácska, hisztis és elkényeztetett; a könyv első része mégis jobban tetszett. Rose, mint a német lány, közelebb állt hozzám, ezekben a fejezetekben még láttam reményt Rose fejlődésében. A francia nő, Rose, már nem tűnt olyan izgalmasnak, néhol kicsit unalmas és taszító volt a karaktere. De Fábián Jankára jellemzően, most is sikerült a regény érzelmi színvonalát folyamatosan emelni, ami egy kellemes és könnyed olvasmánnyá tette a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen jó lehet annak, akit nem gyötörnek kétségek az élete folyásával, értelmével és céljával kapcsolatban…

Rose regénye Book Cover Rose regénye
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla
556