2. világháború

Noelle Harrison: A házasságtörő

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

A házasságtörő Book Cover A házasságtörő
Noelle Harrison
Tericum Kiadó Kft.
2011
Keménytábla, Védőborító
424

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544

Amir Gutfreund: A mi holokausztunk

A szépirodalmi kortárs irodalom kedvenc műfajom, azon belül pedig a 2. világháborúról szóló könyvek. „A mi holokausztunk” egy olyan könyv, amit csupán a címe miatt vettem meg, mert tudtam, hogy érdekel a téma. Amir Gutfreund szerintem valami egészen egyedit és különlegeset alkotott meg könyvében, ugyanis a holokausztot nem az elszenvedők, vagy a tettesek szemszögéből eleveníti meg, hanem két olyan gyermek szemléletén keresztül, akik mindeddig semmit sem tudtak a 2. világháború eme sötét korszakáról.

Két teljesen hétköznapi gyerek, Amir és Efi, próbálják megérteni környezetük furcsaságait és megfejteni azt, hogy mit is jelent az a szó, hogy „holokauszt”. Eleinte csak falakba és néma csendbe ütköznek, de egyszer csak elkezdenek mesélni a szülők, nagyszülők, szomszédok és ismerősök. Minden egyes elbeszélés egy újabb helyszínre viszi az olvasót, de mindegyik történetben közös az átélt szenvedés és reménytelenség.

Amir, a regény egyik elbeszélője, egyben a könyv szerzője is, a holokauszt utáni generáció egyik túlélője, aki csak annyit lát, hogy a nagyszülei generációja nagyon furcsán viselkedik, mintha egyre több lenne köztük az elmebeteg.

Ebből a meg nem értésből, az állandó elutasításból és találgatásból, jut el a két gyermek odáig, hogy kutakodni és érdeklődni kezdenek, nagyszüleik történetei, beszámolói és élményei után, amivel megfejthetik a holokausztot. Nagyon kreatív és trükkös technikákat alkalmaznak, hogy közelebb kerüljenek az igazsághoz és megértsék szüleik és nagyszüleik átélt traumáit.

Gyerekként a felnőttek nem tartják őket elég érettnek ahhoz, hogy megértsék a holokausztot, de a két gyermekből felnőtt lesz, és akkor döbbennek rá, hogy a sok elmesélt történet, könyvtári kutakodás és személyes élmény sem elegendő ahhoz, hogy ép ésszel fel tudják fogni azt, amin az előttük való generáció átment.

Megérteni mi, akik a holokauszt után születtünk, úgysem fogjuk sohasem, csak az segíthet ha ezek az emberek leírják, elmesélik, kibeszélik magukból mindazt amit a 2. világháború idején átéltek.

Sok megrázó és meghökkentő holokauszt történetet olvastam már, melyek mind nagy hatással voltak rám. Gutfreund könyve azért volt más ezektől a könyvektől, mert a sok felsorolt eseményt és történetet, amit a környezete szereplői elmesélnek, ő azt eleinte valamilyen könnyed, kicsit humoros stílusban adja elő, ahogy egy gyerek látja és átéli mindazt, amit lát és hall. De ezek a „viccesnek” tűnő történetek, súlyos drámákat rejtenek magukban, és a sok bolondnak vagy őrültnek vélt ember mögött, ott rejtőzködik a megélt tragédia, amit az író még felnőttként sem tud megemészteni.

És szerintem a regény pont ezt a kérdést teszi fel minden egyes olvasónak: Kívülállóként meg lehet-e érteni mindazt, ami akkor történt?

A könyv olvasása során sok érzelem ébred fel az olvasóban, a tehetetlenségtől egészen az empátiáig, tudván azt, hogy egy ilyen esemény szinte bármikor újra bekövetkezhet. Mert a holokausztot megváltoztatni, eltörölni már nem tudjuk, de vajon tanultunk e belőle?!

Én azért tartom nagyon jó könyvnek, mert a sok elmesélt történeten túl, rámutat olyan problémákra is, amik mai napig is aktuálisak, faji-, vallási- vagy nemzeti megkülönböztetésekre, melyek megoldásra várnak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Pompásan működött a hallgatás ösztöne, ha valki olyan dolgokon ment át, mint ők.

A mi holokausztunk Book Cover A mi holokausztunk
Amir Gutfreund
Európa Könyvkiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
584

Mary Ann Shaffer & Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság

Aki imád olvasni és igazi könyvmolynak vallja magát, akkor az ki nem hagyhatja a „Krumplihéjpite Irodalmi Társaság” című könyvet. Annyira humoros a könyv címe és olyan bájos a borítója, hogy az ember azonnal kedvet kap az olvasáshoz.

Mindig is azt vallottam, hogy az olvasás elűzi a rosszkedvet, kreativitást ébreszt, előidézi a fejlődést, és még sok mindent sorolhatnék, de végső soron a könyvekhez és az olvasáshoz való hozzáállásomat ez a könyv alapozta meg a legjobban.

A könyvet olvasva az ember egy egészen más világba kerül, elbűvölnek a regényben felsorolt könyvek, ámulatba ejtenek a levelek és álmodozásra sarkall a regény története.

Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.

Szívet melengető, varázslatos és bámulatos kisregény alakul ki a levelezések sorozatából.

Miután elolvastam ezt a kisregényt arra vágytam bárcsak én is tagja lehetnék egy ilyen irodalmi társaságnak. Azok az emberek akik a leveleiken keresztül megosztják életük örömeit, bánatait és álmait, mind hétköznapi emberek, akik szeretettel, összetartással és együttérzéssel élték túl a 2. világháború szörnyűségeit.

És nekem pont ez tetszett ebben a regényben, hogy végre más szemszögből lett megvilágítva a 2. világháború. Tele érzelmekkel, kedves és bájos történetekkel és szívszorító mondatokkal.

Én a könyv elején kicsit küzdöttem a regény levélformátumával, nem igazán tudtam követni az eseményeket és a szereplőket. De néhány levél elolvasása után azonnal magával ragadott ez a stílus, úgy éreztem, akár én is tagja lehetnék ennek a kitalált könyvklubnak.

Nagyon különbözőek a levelek, de mindegyik tele van lélekkel, ezért is sokszor elmosolyogtam vagy épp elpityeregtem magam egy-egy levél elolvasása után.

A könyv annyira zseniálisra és egyedire sikeredett, hogy ezt az érzést semmikép nem szeretném elrontani azzal, hogy megnézem a róla készült filmet.

Ez a könyv számomra mindenképp toplistás, olyan olvasás élményt váltott ki belőlem, ami még sok ideig kihat majd a többi olvasmányaimra is. Örökre szívembe zártam!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ezért imádok úgy olvasni. Az ember érdeklődését felkelti egy icipici részlet, amelynek nyomán eljut egy újabb könyvhöz, és onnan egy apróság révén egy harmadikhoz. Mint egy mértani haladvány, amely soha nem ér véget, és az ember merő gyönyörűségből foglalkozik vele.

Krumplihéjpite Irodalmi Társaság Book Cover Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Mary Ann Shaffer & Annie Barrows
Park Kiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
372

Mary Nichols: Két világ

„Két világ” egy újabb háborús könyv, romantikával megfűszerezve, amit Mary Nichols-tól olvastam. Az írónő ezúttal is kellemesen lepett meg. Számomra minden tőle olvasott könyv élvezetes és kikapcsolódó.

A regény főhőse, Louise Fairhurst, egy fiatal tanárnő, akit a 2. világháború idején, Lengyelország megszállása idején, kitelepítenek Londonból, egy kis vidéki falucskába. Nagy felelősség és feladat előtt áll, ugyanis nem egyedül érkezik a norfolki faluba, hanem több tanítványával együtt, akiket próbál megvédeni a háború pusztító erejétől. Louise nem csak nevelőként, hanem szülőként is helytáll és egy félelmetes helyzetből a legjobbat hozza ki. Lassan sikerül beilleszkednie, új barátokat szerez, a gyerekeknek is segít elhelyezkedni az új környezetben és megismerkedik egy lengyel pilótával. Két különböző világból jönnek, nagy a szakadék közöttük, mégis találkozásuk új változásokat hoz életükbe.

Nekem nagyon szimpatikus volt Louise karaktere, aki bár egy nagyon konzervatív és erőszakos családból származik, a háború ideje alatt erős és bátor hősként lép fel. Hamar rájön arra, hogy mindaz amit „bele neveltek” már nem aktuális, már nem a hagyomány és a szokás számít, hanem az életben való maradás. A regényben nem csak Louise és Jan két világát ismerhetjük meg, hanem a történelmi eseményeket, a lengyel belpolitikát és a hadműveleteket.

Mary Nichols regényében egyszerű, hétköznapi emberek küzdenek meg a háború nehézségeivel és nélkülözéseivel, miközben próbálnak emberségesek maradni.

Én eléggé elfogult vagyok az ilyen jellegű történetekkel szemben, amelyek nem a fronton játszódnak, mégis kiemelkedő és szívhez szóló eseményeket ábrázolnak. Ebben a regényben, a két főhős, Angliában és Lengyelországban élik meg a 2. világháború borzalmas éveit. Két világ áll köztük, közös bennük a boldogságért való harc és küzdelem.

Mivel ez egy romantikus könyv, ezért szerintem a történelmi események, valamint a szerelmi szálak egyensúlyban vannak. Megindító és szívszorító érzéseket kelt a háborús szörnyűségek és kínszenvedések olvasása, de ezt egyensúlyozza a romantikus történet, ami egy happy end-et kölcsönöz a könyvnek.

Ez a regény is azt mutatja meg, hogy a 2. világháború sok családot és életet tett tönkre, sokszor visszafordíthatatlan károkat és szenvedéseket okozva, az igazi emberi értékeket azonban nem tudta megsemmísíteni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Bizalom nélkül nem létezhet szeretet.

Két világ Book Cover Két világ
Mary Nichols
General Press Kiadó
2016
Füles, Kartonált
328

Mary Nichols: Menekülés holdfénynél

Mary Nichols, minden kételyt kizárva, számomra a megkoronázatlan királynője a romantikus történelmi regényeknek. Minden regénye tetszett, amit eddig olvastam a szerzőtől, van bennük elegendő érzelem, de ugyanakkor kellő mennyiségű történelmi háttér is.

„Menekülés holdfénynél” megint csak egy olyan háborús regény, melyben a veszély, titok és árulás jelen van, de ugyanannyi szerelem, boldogság és életöröm is kiolvasható a sorok között.

Elizabeth, egy gazdag és jómódú angol családból származik, aki a 2. világháború kitörésekor a sors kiszámíthatatlansága miatt, Franciaországban ragad. Eddigi kényelmes és egyszerű élete, hirtelen teljesen felfordul, mikor rájön arra, hogy nagynénje embereket szöktet át a határon. Elizabeth is csatlakozik nagynénje kockázatos és veszélyes akciójához, veszélybe sodorva élete biztonságát. A nagynéni azonban egyik akciója során börtönbe kerül, így Elizabeth egy másik katonával, Roger-rel, szervezi tovább a menekülést. Menekülési akcióik során, egyre több ellenállásba ütköznek, tervük meghiúsulni tűnik a német túlerővel szemben. A két fiatal között egyre szorosabb kötelék alakul ki, miközben a háborús körülmények minden eddigi hitüket és tervüket átformálja.

Ez a Mary Nichols regény a könnyedebb regények közé tartozik. Lassan folydogálnak az események, de ez mégis elegendő ahhoz, hogy egy kellemes olvasmánnyá váljon. Szerintem elég jól sikerült a szerzőnek kidolgozni a 2. világháború ellenállási és titkosszolgálati eseményeit, nem vite bele túl sok száraz történelmi hátteret. A hangsúly talán pont a szerelmi és családi szálakon van. Ennek ellenére egy szórakoztató olvasmány, mely nem igényel túl sok gondolkodást.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Muszáj volt kapitánynak lennem, egy közlegénynek bárki parancsolhat.

Menekülés holdfénynél Book Cover Menekülés holdfénynél
Mary Nichols
General Press Kiadó
2014
Keménytábla
368

Fábián Janka: Rose regénye

Fábián Jankától már megszoktam a több szálon futó családregényeket, melyek mindig izgalmasak és szórakoztatóak. „Rose regénye” sem volt ez alól kivétel, hiszen első perctől kezdve beleszerettem a könyv borítójába, később pedig Rose történetébe.

Fábián Jankával amúgy is elfogult vagyok, mert miután már minden regényét elolvastam, ki tudom jelenteni, hogy kedvenc magyar szerzőim közé tartozik. Fábián Janka regényeinek stílusa, nyelvezete történelmi hitelessége számomra nagyon megnyerőek.

„Rose regénye” egy fordulatos és izgalmas családregény, mely a 2. világháború idejét és az azt követő Europát idézi fel, tele karakteres szereplőkkel és szívszorító történetekkel.

A regény főszereplője Rose, akit édesanyja megtagad, de anyja egykori szerelme, a kedves és becsületes, Sepp Weinbach, vagyis Borpataky Jóska, örökbe fogad.

Rose édesanyja, Cecile és nevelőapja, Sepp, a 2. világháború ideje alatt ismerkedtek meg. Szerelmük azonban nem tudott beteljesedni, mivel Sepp a keleti frontvonalra került. A háború után, testi és lelki sérelmekkel, már képtelen volt visszatérni egykori szerelméhez, így Cecile magára maradt. Megszülte gyermekét, Rose-t, akit nagyapja Sepp-re bízott, mivel Cecile hallani sem akart, az erőszak következtében született lányáról. Sepp gondját viseli Rose-nak, felneveli és mindenből a legjobbat nyújtja neki.

Rose, apja halála után, arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon az életben és megtalálja saját útját. Kalandosra és izgalmasra sikeredik élete: zenét tanul, többször is szerelmes lesz, beutazza Európát, férjhez megy, elveszít egy gyereket és végül rátalál a boldogságra. Az egykori fiatal német lányból, érett felnőtt francia nő lesz.

Aprólékossággal és részletesen van leírva a 2. világháború korának szelleme és történelmi háttere. Ebbe a történelmi kontextusba kerülnek bele a regény szereplői, akiknek múltjukat és jövőjük alakulását olvashatjuk a regényben. Miközben végig követjük életüket, kronológiai sorrendben olvashatjuk Franciaország, Magyarország és Németország történelmét.

A regény két részből áll: A német lány és A francia nő. Annak ellenére, hogy én nem igazán tudtam kibékülni Rose karakterével, aki számomra túl kiszámíthatatlan, kicsit naiv és butácska, hisztis és elkényeztetett; a könyv első része mégis jobban tetszett. Rose, mint a német lány, közelebb állt hozzám, ezekben a fejezetekben még láttam reményt Rose fejlődésében. A francia nő, Rose, már nem tűnt olyan izgalmasnak, néhol kicsit unalmas és taszító volt a karaktere. De Fábián Jankára jellemzően, most is sikerült a regény érzelmi színvonalát folyamatosan emelni, ami egy kellemes és könnyed olvasmánnyá tette a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen jó lehet annak, akit nem gyötörnek kétségek az élete folyásával, értelmével és céljával kapcsolatban…

Rose regénye Book Cover Rose regénye
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla
556

Helen Bryan: A háború jegyesei

Minden könyv, aminek a címében benne van a „háború” szó, az számomra egy jó könyv. Nagyon szeretem a háborús könyveket, úgy érzem ezt a témát és műfajt soha nem tudom megunni.

„A háború jegyesei” Helen Bryan-től, izgalmas és érdekes, főleg mivel a történelem egy olyan korszakát ábrázolja, ami mai napig is sok kérdést hagyott maga után.

A második világháború angliai partvidékét ismerjük meg a regényben, ahol már alig maradtak férfiak, hiszen legtöbbjük bevonult a háborúba, helyettük pedig új lakók költöztek a kis déli partvidéki falucskába. Négy teljesen különböző nő költözik erre a háború sújtotta vidékre: egy titokzatos amerikai hölgy, egy híres családból származó nő, egy fiatal terhesasszony és egy egyszerű londoni lány. A négy fiatal nő magára marad, csak egymásra számíthatnak és a helybéli lelkész lányára. A háború kegyetlensége és kilátástalansága őket is utoléri, sorsuk akarva-akaratlanul is megváltozik. A háború éveiben megtapasztalnak szerelmet, árulást, nélkülözést, halált, mindez azonban csak még jobban összekovácsolja őket. A háború után, újra visszatérnek erre a helyre, hogy a múlt tragikus eseményeit felidézzék és megbosszulják.

Helen Bryan regénye a barátságról, a szeretetről és az összetartásról szól. Öt teljesen különböző előéletű nőt összehoz a háború, akik között szoros barátság és szövetség alakul ki.

Az ilyen típusú regények mindig együttérzést és ugyanakkor rémületet váltanak ki belőlem. Együtt érzek azokkal a hősökkel és hétköznapi emberekkel, akik a fronton vagy a háttérben mindent megtettek hazájukért és életben maradásukért. Ugyanakkor, elborzadva olvasom azt a sok kegyetlenséget és értelmetlen halált amit a 2. világháború követelt.

A könyv könnyed stílusa bájosan végig vezeti az olvasót a 2. világháború történetein, néhol vicces, máshol szívmelengető részekkel.

A regény különlegessége abban rejlik, hogy a 2. világháborút nem a zsidók és a holokauszt szemszögéből világítja meg, hanem egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, ahol a háttérben legtöbbször egy erős, bátor és legyőzhetetlen nő áll.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Alice nem bírta felfogni, hogyan lehet ennyi bánat a világban.

A háború jegyesei Book Cover A háború jegyesei
Helen Bryan
General Press Kiadó
2015
Puhatáblás
424

Nina Willner: 40 ősz

A kortárs német irodalom kedvenceim közé tartozik. Mivel több évig is éltem Németországban, ezért különlegesen érdekel a német irodalom és történelem.

A “40 ősz” számomra egy nagyon megnyerő könyv. Nagyon tetszik a könyv címe, borítója és főleg a cselekménye.

A könyv középpontjában egy kelet német többgyerekes pedagóguscsalád élete áll. Nina Willner, a könyv szerzője nagyon nagy pontossággal és részletességgel mutatja be a regény két szálon futó cselekményét. Az egyik szálon a népes kelet német család nehézségekkel, megpróbáltatásokkal és kudarcokkal teli életét ismerhetjük meg. A másik szál, A Német Demokratikus Köztársaság kegyetlen börtönként működő mindennapjait mutatja be. Annak ellenére, hogy az NDK, mint rendszer, tele van terrorral, bizonytalansággal, nélkülözéssel, megalkuvással és küzdelemmel, mégsem sikerül teljesen elnyomni és elhallgattatni az embereket. Az NDK kegyetlensége és szürkesége, szöges ellentétben áll a kelet német család szeretetével, mely még mindig őrzi a régi idők értékeit, és optimizmusuknak és becsületességüknek köszönhetően lázadnak a beteges rendszer ellen.

Szerintem ez egy izgalmas történelmi olvasmány, ugyanakkor komoly témája ellenére is, egy szórakoztató irodalom is, mivel egy család történetét kísérhetjük végig a 2. világháborútól egészen a berlini fal leomlásáig. A sok személyes beszámolóra és dokumentumra alapozó történet, hitelessé teszi a történelmi szálat. A 40 ősz, vagyis a 4 évtized, a kommunista Kelet-Németország kiszámíthatatlan történelmét mutatja be, melyben a szocialista diktatúra kiszámíthatatlan lépései, családok sorsának alakulását befolyásolta.

A regény egy izgalmas visszaemlékezés, többgenerációs élettörténet, hátborzongató háttérrel és szívszorító történetekkel. Hétköznapi emberek bátorsága és akaratereje kerül előtérbe, miközben a hidegháború teljes mértékben meghatározza a berlini két fal oldalán élők mindennapjait. Igazi családregény, kiemelkedő karakterekkel és emberi értékekkel.

A sok részletes elbeszélés és dokumentáció ellenére sem sikeredett száraznak vagy túl tudományosnak a könyv, szerintem könnyen olvastatta magát és mindvégig izgalmas volt. Relatív kevés párbeszéd van a könyvben, ennél több a részletes leírás, de ez egyáltalán nem válik a könyv rovására. A történet szépen halad, végig lekötve az olvasó figyelmét. Annak ellenére, hogy egy család történetét ismerjük meg, betekintést nyerünk a német kül- és belpolitikai eseményeibe, amelyek csak még több együttérzést váltanak ki az olvasóból.

Zseniális könyv, hiteles bemutatása az NDK-nak és izgalmas családregény.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Azok a keletnémetek, akik az építkezés idején éppen odaát voltak, ott is ragadtak: elszakították őket szeretteiktől. Családok szakadtak így szét pillanatok alatt.

40 ősz Book Cover 40 ősz
Nina Willner
Maxim Könyvkiadó Kft.
2017
Füles, Kartonált
400

Mary Nichols: Lány a tengerparton

Mary Nichols könyveire véletlenül találtam rá, de azóta se bántam meg, hiszen nagyon szeretem az írónő könnyed, bájos és romantikus stílusát. Azt szeretem leginkább könyveiben, ahogy a történelmi szál szépen összefonódik a szerelmi szállal. Így kellő történelmi információhoz jut az olvasó ahhoz hogy jobban átérezze az adott kor szellemiségét, ugyanakkor a szerelmi szál gondoskodik a szórakoztatásról és a kikapcsolódásról is.

A regény két főszereplője, Julie és Harry, a tengerparton ismerkednek meg, két gyerek, akik első perctől kezdve megkedvelik egymást és egy különleges kötelék alakul ki közöttük. A tengerparti találkozásuk után útjaik elválnak, néhány év múlva azonban újra összehozza őket a sors. Most már mindketten felnőttek, úgy gondolják most már semmi sem választhatja el őket egymástól. Házasságot kötnek és reménytelien vágnak neki a jövőnek. A második világháború azonban újra elválasztja őket. Harry nagyon szereti feleségét, de hazája iránt érzett kötelességéről sem tud lemondani, így csatlakozik a légierőhöz. Julie arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe a háború nehézségeivel és megpróbáltatásaival. Egyik nap azonban egy bombázás során, súlyosan megsérül. Bár életben marad, mégsem emlékszik semmire korábbi életéből. Új azonosságot kap, immár Eve Seaton, aki próbál új életét felépíteni a háború romjaiból, miközben folyamatosan kísértik a múlt emlékei. Az élet és a háború komoly döntés elé állítja a lányt: a jövőben új életet kezd mint Eve, vagy megpróbálja újra felfedezni a múltbéli Julie-t?

Mary Nichols regénye a szerelem erejéről szól, ami még a háborús időket is túléli.

Nekem tetszett a könyvben leírt részletes fronti helyzet, a háborús övezet, valamint a hétköznapi tevékenységek bemutatása, melyeket oly nagy mértékben befolyásolt a háború. Én szeretem a háborús regényeket, nem untatnak a részletes leírások, és érdeklődéssel olvasom az akkori emberek küzdelmeit és vívódásait. Ez a regény nem emel ki megrendítő hősöket vagy mártírokat, inkább azon van a hangsúly, hogy férfiak és nők, apák és anyák, felnőttek és gyerekek, hogyan küzdöttek meg minden egyes nap az életben maradásért, és mennyire a történelem alakulásától függött az egész életük.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Erről szólt ez a háború: legjobb képességeink szerint viselni a csapásokat, és túlélni.

Lány a tengerparton Book Cover Lány a tengerparton
Mary Nichols
General Press Kiadó
2013
Kemény kötés
352