2. világháború

Jeremy Dronfield: A fiú, aki követte az apját Auschwitzba

Nehezen lehet szavakba önteni, azt amiről ez a könyv szól. A súlyos tettek és tények felülírják az érzelmeket, és bár ez a könyv történelmi pontossággal és precizitással közelíti meg a holokauszt eseményeit, azért mégiscsak nehezen emészthető meg mindaz ami a sorok között kiolvasható.

A regény középpontjában apa és fia története áll, mégis egy családregény ez, mivel az összes családtagra kitér a szerző. Nagyon részletesen, eseménydúsan és történelmi pontossággal olvashatunk egy osztrák zsidó család rémséges történetéről, ami Bécsből indul el és Auschwitzig vezet.

A könyv igaz történet alapján íródott, kiindulópontja az apa naplója, valamint fia beszámolója és visszaemlékezései. Bár történetük maga a földi pokol, mélységes és meghitt kapcsolatuk egészen különleges és emberfeletti. Apa és fia 1939-ben kerülnek egy koncentrációs táborba, ami még csak a kezdete elképzelhetetlen megpróbáltatásaiknak. Mikor az apát Auschwitzba áthelyezik és fia önkéntesen vele tart, akkor derül ki igazán, hogy még a németek se voltak képesek arra, hogy szörnyű tetteikkel eltöröljék a legnemesebb emberi érzelmet: a szeretetet. Ezt legjobban apa és fia kapcsolata támasztja alá ebben a könyvben, de a többi mellékszálon is említésre kerülnek olyan emberek tettei és nevei, akik segítettek a halálra ítélt zsidókon.

Az apa naplóját kiegészíti a szerző nagyon alapos, precíz és mélyreható kutatói munkája, ami teljes képet ábrázol a holokauszt és a koncentrációs táborok pokláról.

Ennek a könyvnek két főszereplője van, akik egymás nélkül nem is tudnak működni. Az amit ők ketten átéltek a koncentrációs táborokban, az még a fikciót és a képzeletet is felülmúlja, de mégis valóságos és megtörtént dolog.

Sok holokausztról írt regényt olvastam már. Ez a regény azonban abban különbözik a többitől, hogy nem csak múltat mesél, hanem egyfajta figyelmeztetést és leckét is közvetít a jövőnek. Mivel apa és fia története „boldogan” ér véget, ezért életben maradásukkal mesélni, közvetíteni és figyelmeztetni tudnak. Mégis minden ilyen holokausztot túlélő történeténetnek az elolvasása után, ott lappang bennem a kérdés: Hogy hogyan tovább? Ez a regény is főleg a holokauszt rémségeinek elmesélésével foglalkozik, de utána nagyon kevés és érdemleges említést kapnak a főszereplők. Ez a hiányossága szerintem minden ilyen holokausztos történetnek, hogy minden figyelem csak a rémséges és szörnyű történetekre irányul. És ez így rendben is van, ugyan is az egyéni és kollektív bűn semmiképp nem bocsátható meg, de mi a történet folytatása a holokauszt után? Én eddig kevés információt kaptam erről. És ez a könyv is azt sugallja, hogy bár az élet megy tovább a holokauszt után is, de a harag, gyűlölet és fájdalom az sosem múlik el. Nagyon érdekelt volna apa és fia további története, de a könyv végén erről kevés és csak felületes említés van.

Szívszorítóan fájdalmas és hátborzongatóan őszinte vallomás ez a könyv. Csodálatos és érzelemdús apa-fia közötti kapcsolat, még a legszörnyűbb időkben is. Nagyon sokoldalú és részletgazdag a könyv, ugyanis a szerző több szemszögből is megvilágítja a 2. világháború szörnyű eseményeit. Nagyon sok benne a lábjegyzék, ami nagy segítség a történelmi adatok és információk eligazodásában. Bár a hangsúly az apa naplóján és a fia elbeszélésein van, azért több ember beszámolója is alapul szolgált a könyv megírásánál.

Ez a könyv kicsit sem túloz, túlreagál vagy elhomályosít dolgokat. Soha nem olvastam még ilyen részletgazdag és történelmileg precíz könyvet.

Nem egy egyszerű olvasmány, de aki történelmi alaposságot és írói bravúrt igényel, annak mindenképp ajánlott ez a könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember a szokások rabja, mindenhez hozzá tud szokni. Így megy ez, napról napra.

A fiú, aki követte az apját Auschwitzba Book Cover A fiú, aki követte az apját Auschwitzba
Jeremy Dronfield
Álomgyár Kiadó
2019
Keménytábla
512

Bernard Schlink: A felolvasó

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

A felolvasó Book Cover A felolvasó
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
254

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Gárdos Péter könyve már az olvasás első pillanatától lekötötte a figyelmemet, a szerteágazó cselekmény és a váltakozó idősíkok, egészen izgalmassá és kellemes olvasmánnyá teszik ezt a könyvet.

Nagyon tetszik a könyv egyszerű és letisztult borítója és a sokat sejtető könyv címe.

Könnyen és gyorsan lehet haladni a könyv olvasásával, miközben annyi minden történik benne és olyan mélyértelmű a mondanivalója.

Egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, egészen közelről ismerjük meg az emberi lélek és elme működését, főleg annak sötét és árnyékos oldalait.

A regény szereplőinek cselekedetei, döntései és választásai során minden összekapcsolódik és hatással van mások életére. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy esemény, ami 1912-ben indul, több éven át befolyásolja emberek életének alakulását. 1912-től 2011-ig majdnem 100 év telik, 100 magányos év.

Egy évszázad traumáját kísérhetjük végig 3 család történetén keresztül, hét mocskos nap történésein keresztül. A történet a fiatal, magyar egyetemistával, Szende Pállal indul, akinek tette befolyással lesz több ember sorsának alakulásáért. Az ő meggondolatlan, impulzív és ösztönből tett cselekvése egy olyan eseménysorozatot indít el, ami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

Szende Pállal kezdődik a történet és az ő unokájával, Szende Gézával zárul, ezzel is lezárva egy teljes kört, egy évszázadnyi értelmetlen szenvedést és kilátástalanságot.

A különböző élettörténetek és emberi sorsok, amiket a rövid és frappáns fejezetekben megismerünk, mind áldozatai az emberi önzőségnek, aljasságnak és hatalomvágynak. Az ő döntéseiknek következménye, nem csak, hogy mások életére is nagy hatással van, hanem saját életük esetlenségét és szörnyűségét ábrázolja.

Az egész regény olyan mint egy groteszk kép az emberi esendőségről és bűnre való hajlamosságról. Amennyire mocskos és embertelen az a sok emberi cselekedet, ami azt a bizonyos hét napot meghatározza, épp annyira csodás az emberi elme és lélek működése, ami átjön a könyv oldalain. Az ő sorsuk által egészen új értelmet nyer a véletlen, a fatális vagy a sorsszerű cselekedet fogalma.

Az a legjobban a regényben, hogy a gyorsan váltakozó képek, helyszínek és idősíkok izgalmassá és feszültté teszik a regény olvasását, ezzel is folyamatosan fenntartva az olvasó figyelmét.

Ezek az emberi sorsok csupán tényként jelennek meg, nincsenek értelmezve vagy megmagyarázva, mindez az olvasóra marad, aki saját maga dönthet a cselekedetek helyességéről. Itt nem a szereplőkön van a hangsúly, hanem a 20. század sorsdöntő cselekedeteinek kimenetelén.

Gárdos Péter bravúros érzékenységgel szemlélteti ezeket az eseményeket, az emberi lét mocskos oldalát, amely által annyi emberi sors megpecsételődött a 20. században.

Szégyen, bűn, mocsok, perverzió és még megannyi embertelen cselekedet, mindez erősen jellemzi a regényt.

Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a regényt, nekem főleg az jött át, hogy milyen nagy hatással van a múlt a jelenre. Minden egyes apró cselekedet vagy gondolat, emberek életét határozhatja meg.

A másik fontos dolog az emberi elme kiszámíthatatlan oldala, ami gyakran irracionális tettekhez vezet.

A könyv befejezése, ami nem is egy befejezés, hiszen nyitott marad, pont arra utal, hogy ilyen drámai eseményeket nem lehet lezárni és egy megoldást vagy magyarázatot találni a történtekre. A lényeg abban van, hogy a jelenből a múltba visszatekintve, jelentőséget kapjanak olyan események, amelyek talán értelmetlennek tűnnek, de mégis sok bennük az elmélkedni való.

Érdemes elolvasni a „Hét mocskos nap” című könyvet, sokat tanulhat belőle az ember és igazi olvasási élménnyel gyarapodhat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…bepattintotta a dobozka fedelét, és zsebre vágta egy család életének árát.

Hét mocskos nap Book Cover Hét mocskos nap
Gárdos Péter
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
376

Náray Tamás: Zarah öröksége

Mindig is nagy örömmel olvasom Náray Tamás regényeit, ezért különösen megörültem annak, hogy Zarah történetét egy újabb könyvben olvashatom tovább. Annak ellenére, hogy az első könyv nagyon elnyerte a tetszésemet, bizony ezzel a könyvvel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak.

Ez a könyv is egy családregény, amelyben már nem csak Zarah történetét ismerjük meg, hanem unokáinak életébe is betekintést nyerünk, miközben több szerteágazó szálon fut a cselekmény.

Én ezt a könyvet nem tartottam annyira izgalmasnak és szórakoztatónak, mint az elsőt, sok helyen kicsit erőltetettnek tűnt a cselekmény bonyolítása és ezért lapos maradt.

Zarah Winter sorsán keresztül és elmesélései alapján tovább bonyolódik a zsidó család története. Ebben a könyvben az ikerlányok kapnak nagy hangsúlyt, miközben a múlt sötét titkaira is fény derül.

Ebben a regényben is a romantikus szerelmi szál a fő motívum. Ez egy kifejezetten romantikus családregény, több-kevesebb történelmi háttérrel és kevés izgalmas thrillernek nevezhető elemmel.

Én személy szerint, Zarah ikerunokáinak történetét nem találtam annyira izgalmasnak és érdekesnek, mint az ő történetét. Nagyon sok helyen nem értettem a sok szükségtelen és érthetetlen fordulatot ami a regény cselekményét erősen megváltoztatta. Emellett túlzottan romantikusnak és elcsépeltnek tűnt sok rész a könyvben.

Még most is a könyv hatása alatt vagyok, de nem épp pozitív értelemben. Számomra túl szerteágazónak és kaotikusnak hatott a cselekmény lebonyolítása, valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző egy könyvön belül akart volna mindent bele sűríteni.

Hosszadalmasan ecseteli a két lányunoka szerelmi történetének alakulását, egészen váratlan és értelmetlen fordulatokat és csavarokat visz bele, közben pedig csipetnyi információkat szór el helyenként a 2. világháború eseményeiről, és még nyomozói elemeket is belevisz. Nekem ez túl sok és szükségtelen egy könyvben. Nehezen sikerült megtalálni a regény fő motívumát, mert túl sok minden került bele.

Túl színes számomra ez a regény, tele szerelemmel, árulással, bűnnel, bűnhődéssel, gyűlölettel, tragédiával. A „kevesebb néha több” elvet nem sikerült ebben a regényben véghez vinni és ez szerintem nagyon a kárára ment. Meseszerű, idillikus és irreális sok fordulat ami a regényben szerepet kap, ezért nehezen tudtam értékelni mint szépirodalmi regényt.

Kíváncsian várom a folytatását, bár tényleg nem tudom, hogy ezt hogyan lehet még fokozni, úgy hogy továbbra is érdekes és szórakoztató olvasmány maradjon.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy napon rájön, hogy nincs többé ideje tartalmatlan barátságokra, erőltetett kapcsolatokra és értelmetlen beszélgetésekre.

Zarah öröksége Book Cover Zarah öröksége
Náray Tamás
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
765

Julia Gregson: Monszun Indiában

A „Monszun Indiában” számomra egy nagy kedvenc lett, nagyon élveztem a könyv minden egyes oldalát. Annyira érdekes volt a történet, a cselekmény fokozása és a feszültséggel teli megannyi pillanat benne, hogy alig tudtam letenni.

Csak dicsérő és elismerő szavakat tudok erről a könyvről írni, mert a könyv borítójától egészen a tartalmáig és a karakterek kidolgozásáig, minden megnyerő benne.

Annyira fordulatos, feszültséggel teli, rejtélyes ez a regény, hogy kár lenne kihagyni egy ilyen olvasmányt. Minden szükséges elem meg van benne, amitől számomra igazán érdekes és szórakoztató olvasmánnyá válik: szerelem, kaland, titokzatosság, rejtély és egzotikum.

A történet két fontos részből áll, ami két különböző helyszínen játszódik. A történet első fele Angliában, pontosabban egy vidéki kis településen játszódik, ahol megismerjük a regény főszereplőjét, Kitet.

Kit, egy képzett ápolónő, aki a 2. világháborúban egy londoni kórházban dolgozott és közben bábának is tanult. Egy elszenvedett trauma során azonban visszavonul anyjával a vidéki birtokra, hogy kiheverje ezt az élményt. Ott segít a birtok tulajdonosának, aki egyben családi barátjuk is, egy jótékonysági szervezet elindításában, ami helyileg Indiában van. Közben megismerkedik egy indiai orvossal, Antóval, és kezdetét veszi egy viharos és kalandos szerelem. Hirtelen felindulásból házasságot kötnek és együtt indulnak vissza, Anto szülővárosába és családjához, Indiába.

Ezzel zárul a regény első fele, amit egy sokkal érdekesebb és még kalandosabb második rész követ.

Az új helyszínnel a szereplők is változnak, ugyanis most Antó családtagjait és ezek életét ismerjük meg. Bár az indiai táj egzotikus és fantasztikus, ez még sem könnyíti meg a fiatal házaspár első éveit. Házasságukat nem csak Kit anyja ellenzi, hanem Antó szülei is, akik erősen ragaszkodnak a hagyományhoz és nehezen tudják elfogadni brit menyüket.

Nehéz, megpróbáltatásokkal és veszélyekkel teli évek várnak rájuk. Antó megpróbál orvosként elhelyezkedni egy olyan világban, ami éppen egy nagy átalakuláson megy át, a függetlenné válás után. Kit az általa és Daisy által támogatott szülőotthonban végzi munkáját, ami sok váratlan feszültséget, gondot és kihívást idéz elő életében.

A fiatal szerelmespár együtt és külön-külön próbál szakmailag és személyileg érvényesülni, egy hagyományokkal és babonákkal teli világban. Mindketten angol oktatásban részesültek, ezért nehezen alkalmazkodnak és találják meg helyüket egy olyan világban, ahol a kasztrendszer még mindig erősen jelen van. Mint egy monszun úgy vannak ők jelen Indiában, mindent felforgató és átgondoló terveikkel és cselekedeteikkel. Új szemléletük, átreformáló cselekedetük és szenvedélyes életük nagy hatással van az indiai emberekre akik épp a hagyomány és az új világ között örlődnek. A függetlenedés, a fejlődés és a változások nem csak Kitet és Antót állítják nagy kíhívások elé, hanem India egyszerű embereit is, akik nehezen tudnak felnőni ehhez az új élethelyzethez.

Gyakran érzi azt az ember, hogy ez a változás mindent elsöpör, mint egy monszun, a vihar után azonban minden letisztul, és a romokból valami egészen csodálatos épül fel.

Egészen csodálatosan alakul Kit és Antó története, miközben saját identitásukat keresik, ugyanakkor az indiai hagyománytisztelő kultúrába is próbálnak beilleszkedni. Saját házasságukat is próbálják a felszínen tartani, ami egyre nehezebbé válik, ugyanis Antó családja eleinte nagyon eltaszító és ítélkező a fiatal angol feleséggel szembe.

Meseszerű az egész történet, bájos és romantikus elemekkel, valamint kalandos és fordulatos csavarokkal.

Az indiai kultúrát, hagyományokat és a kasztrendszert csak a történetek peremén ismerjük meg, ezek kevesebb hangsúlyt kapnak a regényben, mint a szerelmespár kalandos története. A romantikus oldal a leghangsúlyosabb a regényben, kevés történelmi adattal és információval. Ettől válik a regény egy könnyed olvasmánnyá, amiben a család, a szerelem és a hagyományok nagy hangsúlyt kapnak.

Gyors és pörgős a regény stílusa, akárcsak az a világ, amiben a fiatal szerelmespár él. A terhelő titkok, az egzotikus történetek és a család fontossága teszik ezt a regényt olyan különlegessé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A kéz az enyém, de Isten cselekszik…

Monszun Indiában Book Cover Monszun Indiában
Julia Gregson
I.P.C. Mirror Könyvkiadó
2018
Kartonált
446

Hannah Rothschild: Valószínűtlen szerelem

A „Valószínűtlen szerelem” számomra egy olyan olvasmány volt, ami sajnos nem hozta meg azt az élményt, amire számítottam. Egészen különleges borítója és érdeklődést felkeltő fülszövege miatt kezdtem neki, de sajnos csalódtam benne.

Első ránézésre egy szerelmi történetre vagy egy történelmi romantikus regényre számítottam, de ez a könyv megosztó érzéseket hagyott bennem. Még most értem igazán, mitől sikeredett ennyire kaotikusnak és zűrzavarosnak ez a könyv, de az tény, hogy egy ilyen történet elmesélése több mint 500 oldalon keresztül, enyhe túlzásnak tűnik.

Maga a kerettörténet szerintem nagyon jó ötlet, de a sok mellékszereplő, a sok szerteágazó apró kis jelentéktelen esemény, helyenként unalmassá és lapossá tette a regényt. A regény felvezetése nagyon unalmas és kaotikus, több oldalon keresztül csak mind olyan szereplőket ismerünk meg, akik között szinte semmi összefüggés nincs, cselekménye pedig aligha van a regénynek.

Bevallom, a festészet és a műkincs kereskedelem, távol áll tőlem, de a könyv olvasása után, ez csak még rosszabb lett. Túl részletesnek és zavarónak tartottam azt a sok információt és elmélyülést ebben a témában, hiszen cselekmény nélkül, ezek csupán száraz adatok maradtak, amelyek sajnos semmit nem tettek hozzá a regény olvasásának élvezetéhez. Érdekes és szórakoztató is lehetett volna a könyv, ha regényesebbre sikeredik, több cselekményszállal és kiemelkedő szereplőkkel.

A regény főszereplője, Annie, egy 31 éves szerelem csalódott fiatal nő, aki egy régiségboltban megvásárol egy értéktelennek és hamisítványnak tűnő régi festményt. Élete eléggé monoton, egyhangú és céltalan, főleg egy alkoholista anya mellett és egy olyan munka mellett, ami eddig szinte semmilyen szakmai sikert nem hozott neki. Az ominózus festmény vásárlása során, élete egy olyan fordulatot vesz, amire még ő sem számított. Akaratán kívül, egyre többen kezdenek érdeklődni a festmény után, miután Annie is elkezdi gyanítani a festmény igazi értékét. A festmény után való nyomozása során, Annie egyre több érdekes figurával ismerkedik meg, és közben a szerelem is rátalál.

Ami megnyerő volt ebben a könyvben, az a festmény története, ami szinte életre kel a regény lapjait olvasva, miközben megismerjük az európai történelem legsötétebb éveit és történeteit.

A szereplők karakterének kidolgozása nem nyerte el tetszésemet, túl sok volt benne a mellékszereplő, akiknek szerintem semmi értelmük nem volt a regény cselekménye szempontjából.

Egyedül Annie karaktere lett volna érdekes, ő azonban alig kapott figyelmet a regényben.

Nagyon kevés a cselekmény és történés a könyvben, nagyon élesek a váltások a különböző helyszínek és történetek között és nehezen lehet követni a szálak alakulását.

Nem nevezném ezt a könyvet szórakoztató regénynek, romantikus történetnek vagy történelmi könyvnek. Én semmi kalandosat vagy szórakoztatót nem találtam benne, nehezen tudta lekötni a figyelmemet, pedig vártam a feszültséggel teli részeket, amelyek több száz oldalon keresztül elmaradtak. Gasztroregénynek vagy detektív regénynek talán jobban megfelelne, hiszen ezek a legérdekesebb részei a könyvnek. Annie főzési kísérletei, amiket a festmények inspirálnak, valamint a festmény történetének nyomozása és felkutatása, a könyv legkiemelkedőbb részei.

A könyv vége kezdett érdekessé válni, de a szerző olyan hirtelen összecsapta a regény kimenetelét, hogy ez is csak egy csalódás lett. Az igaz, hogy a könyv végén minden a helyére kerül, de még így is, hiányérzetem maradt a könyv befejezése után.

Ízlések és pofonok, de ez a regény nem nyerte el a tetszésemet. Sokszor éreztem azt, hogy legszívesebben abba hagynám az olvasását, de kíváncsi voltam a végkifejletre.

Kevés benne a romantika, semmi feszültség vagy csattanó nincs benne, rengeteg a mellékszereplő és kidolgozatlan a történet. Akik azonban érdekeltek a műkereskedelemben, a festészetben és a művészvilágban, azoknak talán tetszésükre lesz ez a regény. Híres mesterek műveit lehet benne megismerni, valamint egy részletet a náci Németország történetéből, ami szorosan összefügg az elüldözött zsidók vagyontárgyaival.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Történhet velünk a halálnál rosszabb is: az, hogy elfelejtünk élni.

Valószínűtlen szerelem Book Cover Valószínűtlen szerelem
Hannah Rothschild
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Füles, Kartonált
556

Robert Seethaler: A trafikos

Az igazán jó regények, számomra azok, amelyek elolvasása után is úgy érzem, hogy bármikor újra olvasnám. Legtöbbször ezek a regények az elején nem igazán fognak meg, de ahogy haladok a könyv olvasásával egyre jobban és jobban magával ragad az olvasmány és teljesen belemerülök a könyv világába.

Pontosan ez történt velem akkor is, amikor elolvastam Robert Seethaler „A trafikos” című regényét. Én személy szerint zseniálisnak, briliánsnak és kitűnőnek tartom. Imádtam minden egyes sorát, a trafikos karakterét, a regény egyszerű cselekményét és azt a sok-sok mélyértelmű filozofikus és pszichológiai mondanivalót, amit ez a regény közvetített számomra.

Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé tette számomra a regényt.

Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.

Munkája során megismerkedik a híres pszichoanalitikus Sigmund Freuddal, akivel egy igazán különleges és nem mindennapi barátságot alakít ki. A két teljesen különböző férfi között egy olyan barátság alakul ki, ami teljesen megváltoztatja Franz eddigi gondolkodását és érzelmeit a világról, önmagáról és a szerelemről. Miközben a világ feje tetejére áll és egy újabb világháború küszöbén áll az emberiség, Franz azzal van elfoglalva, hogy megtalálja és megfejtse a szerelmet. Anezkával való kapcsolata csak rövid ideig tart, de épp elegendő ahhoz, hogy a fiatal Franz elbizonytalanodjon eddigi, életről és szerelemről vallott gondolkodásával kapcsolatban.

Csodálatos az, ahogyan Franz a szemünk előtt felnő, és az, ahogyan világ történései körülötte, hatnak rá. Eleinte idegennek és nem odavalónak érzi magát Bécsben, hiszen egész életét egy egyszerű kis falucskában töltötte, ahol idillikusan élt édesanyjával és mit sem sejtett a világ dolgairól. Édesanyjával folytatott levelezései csodásan ábrázolják azt az idillikus világot, ami után még mindig sóvárog, ami azonban egy újabb világ megismerésével már soha vissza nem szerezhető. Franz, Bécsben megismeri az emberi gyűlölet, kegyetlenség és árulás olyan mély bugyrait, ami által arra kényszerül, hogy felnőjön és ráébredjen a világ és az emberek kegyetlenségére.

A levelezések mellett, ott van a sok beszélgetés és találkozás a pszichoanalitikus Freuddal, ami igazi gyöngyszeme a regénynek. Azt a nyomasztó és borongós élethangulatot, ami akkor Bécsben uralkodott, felváltja ez az eleven és dinamikus találkozás, ami a doktor úr és egy trafikos tanonc között alakul ki. Ezek a párbeszédek tele vannak megannyi érzelmi töltettel és filozofikus gondolattal, ami még nagyobb kontrasztba állítja Franz világát a körülötte lévő világgal. Tele vannak élettel, ezek a beszélgetések, melyek által egy fiú felnőtté válását követhetjük végig, miközben a körülötte lévő világ egy vissza nem fordítható katasztrófa felé közeledik.

A szerelmi szál számomra csak egy mellékes fonala volt a regénynek, ami ugyan sokat tett hozzá Franz karakterfejlődéséhez, azonban szerintem mégsem ez volt a legmeghatározóbb az életében.

Freud és Anezka mellett, megismerjük Ott Trsnjek trafikost is, akitől Franz tanul, nem csak mesterséget, hanem emberséget és egy életre szóló leckét is.

Franz barátsága és ismeretsége ezzel a három különböző emberrel hozzájárul jellemvonásának alakulásához, valamint további élete történéseihez.

Annak ellenére, hogy a regény döcögősen indul el, a vége hatásos befejezést ígér. Ez az, ami számomra megkoronázta az egész regényt és amiért érdemes volt elolvasni.

Szépirodalmi szempontból szerintem ez egy remekmű. A 2.világháborúról nem csak úgy lehet írni, hogy véres és halálos történeteket mesélünk, hanem hétköznapi emberek sorsán keresztül éljük meg, a háború drámai következményeit, ami nem ismert se barátságot, se szerelmet, se emberséget.

Szerintem pontosan erről szól ez a regény. Arról, hogyan kényszerül felnőtté válni Franz egy olyan világban, amit épp hogy csak elkezdett megismerni, és ami pillanatok alatt szétrombolt mindent, amiben addig hinni próbált.

Bennem maradandó élményt hagyott a könyv, az egyik legjobb könyv amit az utóbbi időben olvastam.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell megérteni a vizet ahhoz, hogy fejest ugorjunk belé!

A trafikos Book Cover A trafikos
Robert Seethaler
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
280

Noelle Harrison: A házasságtörő

A könyv címe kíváncsivá tett, a fülszövege pedig felkeltette az érdeklődésemet. Maga a témaválasztás nagyon jó: házasság, szerelem, hűség és hűtlenség. A két szálon futó történet, a két különböző idősík fokozza a regény feszültségét, miközben egyre több megválaszolatlan kérdés marad az olvasóban.

A hűtlenség kérdése két különböző szemszögből, múltból és jelenből van megközelítve, miközben a két történet összefonódik.

Érzelemdús, melankolikus és fájdalmas is egyben, de ugyanakkor nagyon jól kidolgozott regény. Lélektani regényként nagyon is megállja a helyét, hiteles és életszerű.

Nagyon vitatott és megosztó témát boncolgat, de a sok különböző aspektus, a házasságtörés minden oldalát megvilágítja, mindazt ami egy házasságtörőben lejátszódik, a házasságtörés következményeit és ennek lelki okait.

A két történet főszereplői: Nicholas és June. Nicholas, a jelenben él, aki Dublinből menekül vidékre, miután megtudja, hogy felesége megcsalta. A vidéki ház felújítása közben, kapcsolatba lép egy szellemmel a múltból, aki nem más, mint June. June ugyanabban a házban élt férjével, Roberttel, aki a 2. világháború idején bevonult, magára hagyva feleségét. Magányosan és egyedül June is elkezd engedni a kísértésnek.

A két ember története ötvözi egymást, érzelmek kavalkádja elevenedik meg a könyv oldalain, szeretet, szenvedély, féltékenység és hűtlenség. June és Nicholas egymást segítik, segítik megérteni és feldolgozni azt ami velük történt, valamint egymásban keresik döntésük helyességét.

Olvasóként nehéz volt objektíven kezelni az eseményeket és főleg ezt a sok emberi érzelmet. Egyfelől teljesen elítélendő a házasságtörés, de a magány, a boldogtalanság, a hiány mellett nehéz úgy elmenni, hogy az ne gondolkodtasson el. Elszomorító az, hogy sokszor olyan kevesen múlik a boldogság, de mi emberek ezt valahogy mindig túlbonyolítjuk.

Szerintem a könyvnek nem is az a célja, hogy egyértelmű választ adjon a házasságtörésre, hanem hogy nyitottságot ébresszen az olvasóban. Nem a házasságtörésre való nyitottságot, hanem az emberi életekre és érzelmekre, amelyek soha nem olyan egyértelműek, mint ahogy azok kívülről tűnnek.

Fájdalmas, szívszorító és elgondolkodtató regény. Egy házasságtörésnek mindig több oldala van, és ez mindig attól függ, hogy épp ki meséli el. Nicholas nagyon szigorú hűtlen feleségével, ugyanakkor önmagával már sokkal engedékenyebb, mikor saját kis flörtöléséről van szó. June mély barátsága a szomszéd férfihoz ugyancsak megkérdőjelezhető, de mindez már jobban érthető, ha megismerjük June életét, akinek már anyja is házasságtörő volt.

Végkifejletként számomra mindenképp az az üzenete a könyvnek, hogy a házasságtörés mindig csak szenvedést és fájdalmat okoz, legyen az az elkövetője vagy az elszenvedője ennek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… az ember azt gondolja az oldalról, amelyiken áll, hogy az mindig a jó oldal.

A házasságtörő Book Cover A házasságtörő
Noelle Harrison
Tericum Kiadó Kft.
2011
Keménytábla, Védőborító
424

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544