angolszász

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Kis tüzek mindenütt Book Cover Kis tüzek mindenütt
Celeste Ng
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
384

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Mikor először kezembe vettem ezt a könyvet, fogalmam se volt mire számíthatok, a könyv borítója és címe nagyon megfogtak, de bevallom kicsit szkeptikusan kezdtem neki. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy megfejtsem a könyv címét, még mielőtt el is olvastam volna. Erre a rejtélyre azonban már a könyv legelső oldalán fény derül, ami egy egészen különleges történetet indít el.

Ez a könyv, számomra egészen más megvilágításba helyezte az autizmust, és rengeteg hasznos információval látott el, ami segít jobban megérteni azok életét, akik valamilyen testi- vagy szellemi fogyatékossággal élnek.

Daniel története azért is különleges mert ő meséli el, az ő szemszögéből jeleníti meg különleges világát.

A könyv alcíme „Egy autista zseni memoárja”, de itt valójában egy zseni autistával áll szembe az olvasó. Hihetetlen őszinteséggel és rendkívüli profizmussal írja meg történetét, ami nem csak hogy inspiráló és megható, de ugyanakkor egyedi és különleges.

Daniel, Angliában él, egy több gyerekes család elsőszülöttje, aki az autizmusból egy előnyt kovácsolt magának. Elképesztő az ő világa, ahol minden számnak és szónak külön alakzata, színe, formája és textúrája van. Emellett könnyen és hamar sajátít el bármilyen idegen nyelvet, sőt egyet saját maga fejlesztett ki. Bár nehezen épít szociális kapcsolatokat, nehezen tudja érzelmeit kifejezni és megérteni mások érzelmi megnyilvánulását, mégis sokat fejleszti magát ezen a területen is.

Egy fajta leküzdhetetlen önállóság, ambiciózus, akaraterő vezérli, ami egyre jobban motiválja és erősíti.

Számos tudós és orvos mai napig is próbálja megfejteni ennek a rejtélyes betegségnek az okait és megmagyarázni hogyan is hat ez az emberi agyra, mégis mai napig számos rejtély veszi körül az autizmust. Daniel könyve pont ezt a rejtélyt fejti meg és ad magyarázatot nagyon sok autizmussal kapcsolatos kérdésre.

Daniel nem megy bele a tudományos magyarázatokba és kísérletekbe, sokkal inkább személyes és hiteles tapasztalatát adja át emlékiratában.

A könyv tele van matematikai gyakorlatokkal, logikai megfejtésekkel és nyelvtani magyarázatokkal, amelyek önmagában unalmasak lennének, de ahogy mindezek szorosan összekapcsolódnak Daniel életével, mégis érdekessé teszik.

Ez nem egy pörgős, eseménydús memoár, sokkal inkább egy lassan folydogáló, a részletekben elmerülő történet. A számok, színek és formák egy fajta misztikus világot alkotnak ebben a könyvben, valahogy minden új értelmet nyer.

Engem elvarázsolt az a misztikum és az a világ, amiben minden szónak és számnak különleges jelentése van. Ez valahogy kiszínesíti azt a világot, amit sokan csak logikus észérvekkel próbálunk megközelíteni, miközben egy tárgy vagy élőlény sokkal több is lehet, mint amit megtapasztalunk.

Daniel elszántsága és akaratereje, zseniális elméje, nem csak odáig vezetett, hogy mára már önállóan él egy boldog párkapcsolatban, hanem hivatásának és céljának tűzte ki, megismertetni egyre több emberrel az autisták különleges világának működését.

Érdemes elolvasni könyvét, egyedi és különleges élményt nyújt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell fogyatékosnak lenned ahhoz, hogy másmilyen legyél, mert minden ember másmilyen.

Kék napon születtem Book Cover Kék napon születtem
Daniel Tammet
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla
272

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Julie Cohen: Együtt

Meglepően fordulatos, csavaros és kiszámíthatatlan ez a könyv. Nagyon könnyen és gyorsan lehet vele haladni, mert nagyon pörgős a cselekménye, a feszültség és az izgalom az folyamatos benne, a vége pedig valami egészen váratlant tartogat.

Ízig-vérig szerelmi történetről van szó ebben a könyvben, kicsit túl romantikus és idealizált, de azért kedves kis történet. A két szerelmes története, Robbie és Emily története azonban kicsit sem átlagos vagy mindennapi, sőt nagyon sok titok, rejtély és megkérdőjelezhető döntés és cseleket, veszi őket körül.

A regény cselekménye a jelenből a múltba indul vissza, ahol több szálon is futnak az események, valamint az idősíkok is váltakoznak. A két főszereplő mellett még sok mellékszereplő jelenik meg a könyvben, amelyek mind részei valamilyen szinten Robbie és Emily titkainak.

Számomra az mindenképp megnyerő volt a könyvben, hogy a szerteágazó események, sokkal izgalmasabbá és érdekesebbé tették az olvasást. A hiányt abban éreztem, hogy helyenként túl éles és hirtelen volt a váltás az események között, és így nagyon sok szál elvarratlan maradt. A szerző a könyv végén se tér vissza ezekre az elvarratlan szálakra, és ezáltal sok kérdés megválaszolatlan marad. Ezek a hézagok és be nem fejezett történetek nagyon zavaróak a könyvben, mert értelmetlennek tűnnek, ha nem bontakozik ki belőlük semmi. Több titokra is fény derül olvasás közben, de a szerző valahogy egyiknek se tulajdonít túl nagy jelentőséget, rövidre és tömörre fogja ezeket az információkat. Ez volt a legzavaróbb az egész regényben, hogy a szerző megteremti a feszültséget, fokozza a cselekményt és mikor a végkifejlethez ér, akkor hirtelen abba marad minden magyarázat. Nagy zuhanást és törést idézett ez elő a regény olvasása közben, így elég nehéz volt tovább haladni vele, mert folyamatosan csak az előző részek megfejtése árnyékolja be a soron következő eseményeket.

Annak ellenére, hogy tetszett a cselekmény felépítése, a fokozatos információ adagolás és feszültség fenntartás, az azonban nagyon zavart, mikor egy-egy esemény befejezetlenül maradt. Több ilyen szál is van a regényben, ami ugyan mellékszál, azért szerintem mégis több kidolgozást és figyelmet igényelt volna.

A befejezés az mindenképp katartikus, váratlan és teljesen meglepő.

Jól volt olvasni ezt a könyvet, de nem bántam volna ha kicsit terjedelmesebb és jobban belemegy a részletekbe. Így az az érzésem volt, hogy egy könyvbe sűrűsödött annyi történet, hogy ebből bőven akár több regényt is lehetett volna írni. Mivel ezek az apró kis történetek nem lettek kellően kidolgozva, így bizony kicsit zavaros és ellentmondásos volt a regény cselekménye.

Mindenképp meghatározó egy könyv, nagyon sokat elárul a szerelem és a sorsszerűség erejéről. Nagyon érzelemdús ez a szerelmi történet, kevés benne az értelem és racionalitás, sőt olyan erkölcsi kérdéseket vet fel, amelyek bizony sok gondolkodnivalót adnak az olvasónak.

Jó volt olvasni, remek az alaptörténet ötlete, de azért elég hiányos és befejezetlen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az összes hazugság célja csupán az volt, hogy megőrizhessék az igazságot.

Együtt Book Cover Együtt
Julie Cohen
Gabo Kiadó
2018
Kartonált
412

Lucinda Riley: Holdnővér (A hét nővér 5.)


Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Holdnővér Book Cover Holdnővér
Lucinda Riley
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
592