családon belüli erőszak

Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom

Az igazán mélyértelmű és értékes könyvek, többet tudnak adni az olvasónak, mint bármi más a világon. Számomra ebbe a kategóriába tartozik Golnaz Hashemzadeh Bonde könyve, az „El kell mondanom”. Nincs olyan dolog ami ne tetszett volna ebben a könyvben. Csodálatos a borítója, magával ragadó a könyv narrációs stílusa, egészen mélyértelmű a mondanivalója és irodalmilag is egy remekmű.

Én a könyv első mondataitól már teljesen a varázsa alá kerültem, ezért az sem titok, hogy nagyon hamar ki is olvastam. Nem egy terjedelmes könyv, rövid kis fejezetekre van bontva és a nagy része egy narráció, ami egy ötvenes évbeli iráni nő történetét adja vissza.

Amellett, hogy ez egy anya-lánya regény, szerintem ez akár memoárnak is megfelelne, hiszen tele van olyan élettapasztalattal és életfilozófiával, ami túlmutat a sok veszteségen, csalódáson és fájdalmon.

A regény narrátora, a jelenben élő ötvenéves iráni Nahid, rákbetegséggel küzd és ezáltal arra kényszerül, hogy számot vessen eddigi életével. Halálos betegsége és az a kevés ideje ami még hátra maradt, dühöt, haragot és tehetetlenséget vált ki belőle. Miközben kezelésekre jár és a végsőkig próbál a gyógyulás reményébe kapaszkodni, visszatekint elmúlt életére és azokra a hibákra, döntésekre és mulasztásokra, amelyek idáig vezették őt.

Nahid, Iránban született és nőtt fel, fiatal egyetemistaként úgy gondolta, halhatatlan és sebezhetetlen. Találkozása, Maszuddal, későbbi férjével, eleinte jól indul, összeköti őket a szabadságért és a forradalomért vívott harc. Ennek a harcnak azonban súlyos következményei lesznek, ami arra kényszeríti a fiatal házaspárt kislányukkal együtt, hogy Iránból Svédországba meneküljenek.

Nahid, ugyan túléli az iráni forradalmat és harcot, de az a plusz harminc év, amit az élettől kap, úgy tűnik hiábavaló és értelmetlen volt. Halálos ágyán kerül oda Nahid, hogy felelevenítse és megpróbálja megérteni ezt az elmúlt harminc évet, ami tele volt sok értelmetlen fájdalommal, mulasztással és rossz döntéssel. És ez az ami számára az igazi halált jelenti, nem az, hogy elmúlik, hanem az a tudat, hogy eddig sem élt, eddigi élete is értelmetlen és hiábavaló volt. Villámcsapásként éri őt az a tudat, hogy az ajándékba kapott harminc év, elpazarolt és elmulasztott idő volt, és innen már nincs kiút vagy menekülés.

Ez a regény legfeszültebb és legszívszaggatóbb része. Bár Nahid azt gondolta, hogy Iránból való menekülésével véget értek a harcok, fiatal feleség és édesanyaként jön rá arra, hogy az igazi harc az, mikor nap mint nap meg kell küzdeni a boldogságunkért. Nehéz sors vár rá Svédországban is, miközben folyamatos harc és viaskodás van benne és körülötte. Próbál ő jó édesanya lenni, de az elszenvedett trauma és fájdalom, lehetetlenné teszi ezt számára. Lánya jövőjének érdekében hagyták el Iránt, férjével még sem tudnak szabadulni attól a bűntudattól és lelkiismeret furdalástól, hogy hátra hagyták családjaikat. Ennél még súlyosabb számukra az a tudat, hogy ők is felelősek a múltban történt dolgok miatt.

30 év hallgatás után, Nahid próbálja még egyszer utoljára elmondani, azt ami elmondhatatlan. Azt, hogy bármerre is sodorjon az élet, a múltat nem lehet meg nem történtté tenni. Hiába a menekülés, a gyökerei mindig elkísérték őt, bárhova is ment. Lányának próbálja még egyszer elmondani azt, hogy számos tévedése és mulasztása ellenére, szereti.

Nahid súlyos és mélyértelmű kérdéseket tesz fel magának halálos ágyán és még egyszer utoljára harcba száll az élettel. A férjét hibáztatja azért a sok fájdalomért, amit elszenvedett. A lányát hibáztatja azért, mert nem segített neki. Az iráni politikai helyzetet okolja a sok értelmetlen halál és menekülés miatt. Vádaskodik, dacol, harcol, követelőzik, mindent megtesz Nahid, de az akit a legjobban hibáztat az önmaga.

A halál küszöbén mindent megkérdőjelez, amiben eddig hitt, felszámolja döntéseinek következményeit, szembenéz félelmeivel és szorongásaival.

Még most is azon gondolkodom, vajon mi az amit még el kellett mondania Nahidnak. Az, hogy rossz anya volt, az hogy ő a hibás testvére haláláért, az hogy árulóvá vált, csak hogy mentse életét, az hogy cserben hagyta családját, az hogy kudarcot vallott az életben feleség és anyaként, az hogy a harc és a háború mindig értelmetlen, az hogy az élet kiszámíthatatlan és igazságtalan…

Nem tudom pontosan, de szerintem sok az amit ez a mélyértelmű, briliáns és kitűnő könyv el tud, el kell, hogy mondjon. Harc és szerelem, megbánás és újrakezdés, bűntudat és feloldozás, vezeklés és megbocsátás, ezt mondja el Nahid, ez a regény üzenete.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Azt hiszem, erről szól az élet. Arról, hogy éhesek vagyunk. Igyekszem most is olyasmire gondolni, amiért érdemes egész éjjel fennmaradni. De nem jut eszembe semmi, egyetlen árva gondolat sem.

El kell mondanom Book Cover El kell mondanom
Golnaz Hashemzadeh Bonde
Park Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
224

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

A könyv címe és borítója alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a következő könyv. Nem épp hétköznapi a témája, komoly a hangneme, és mély emberi érzelmeket dolgoz fel.

A „Törött szárnyú angyalok” egy visszatekintés a múltba, fájdalmas és embert próbáló visszaemlékezése három lánytestvérnek.

A három, Indiából Amerikába kivándorolt, lánytestvér hazatér, hogy apjuk mellett legyen, egy őt ért váratlan nehézség után. A három lány nem is lehetne különbözőbb, mindannyiuk életében ott van az otthonról való elmenekülés nyoma.

A történet az indiai család beilleszkedését, a családon belüli erőszakot és elnyomást dolgozza fel.

Szónijá fotósként, Trisá feleségként, Marin pedig üzletasszonyként próbál elmenekülni a gyermekkor fájdalmas és sötét emlékei elől. Édesanyjuk hallgatása és visszavonulása csak még jobban fokozza, a sötét csendben megbújó fájdalmat és szenvedést.

Anya és három lánya, négy nő, akik különböző módon próbálnak megbirkózni a múlt sérelmeivel, miközben egyre több múltbéli emlék kerül napvilágra. Mindeközben az édesapa mindvégig élet és halál között lebeg, felesége és lányai pedig, hol az életéért, hol a haláláért esedeznek.

Négy női sorsot ismerhetünk meg a regényben, akik mindannyian magukkal cipelik a múlt fájdalmas emlékeit. Ők azok, akik a családfő prioritása alatt, elnyomva és testileg-lelkileg megalázva próbálnak boldogulni egy idegen országban. Egy darabig tűrnek és elszenvedik a családfő brutalitását és autoritását, de végül saját kezük irányításába veszik sorsukat, szembe menve az indiai és családi hagyományokkal.

Tömény a könyv tartalma, erős érzelmeket és indulatokat válthat ki az olvasóból. A legtragikusabb benne az, hogy szerintem ilyen történetek nem csak fikcióban, hanem a valóságban is léteznek. Szerintem nagyon jóra sikeredett a könyv, elgondolkodtató, érzelmes és tanulságos.

A regény középpontjában álló apa-lánya(i) kapcsolat nehezen emészthető meg, nagyon sok a benne rejlő sérelem, fájdalom és keserűség. És ott van az anya szerepe, aki úgy tűnik, hogy férje és lányai között vívódik. Több kapcsolat feltárása is hangsúlyt kap a regényben: apa-gyermek, nő-férfi, testvér-testvér, illetve nő-nő közötti viszonyok, amelyek nagyon összetettek és érdekfeszítőek. Ezeket a, amúgy is bonyolult kapcsolatokat, csak még jobban nehezíti, a hagyományokkal teli indiai kultúra integrációja egy teljesen más világba.

Belőlem mindenképp katarzis élményt váltott ki a könyv olvasása. Nem is pont a regény tartalma és cselekménye miatt, hanem az elolvasása utáni napokban rám gyakorolt és kiváltott érzelmek miatt.

Nagyon erős a mondanivalója, miszerint a menekülés vagy a szőnyeg alá valós seprés, sosem jelentenek igazi megoldást. A családon belüli fizikai és lelki terror semmilyen körülmények között sem elfogadható, az áldozatok nem hibáztathatóak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… a mát nem a tegnap határozza meg, és holnap valóban új nap lesz.

Törött szárnyú angyalok Book Cover Törött szárnyú angyalok
Sejal Badani
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Kartonált
510

B.A.Paris: Zárt ajtók mögött

Egy újabb pszichológiai thrillert olvastam el, melynek címe „Zárt ajtók mögött”.

Tetszett a könyv sötét hangulata és néhol ijesztő és feszültséggel teli része. Idillikusan kezdődik a történet, de nem úgy ér véget. Első ránézésre, Jack és Grace, tökéletes házasságban élnek, szinte példaértékű az ő szerelmi kapcsolatuk. Grace, az okos és tehetséges feleség. Jack, a sikeres ügyvéd, aki úgy tűnik isteníti feleségét. Barátaik, ismerőseik és családjuk szemében mindenképp egy boldog szerelmespárnak tűnnek. De elég hamar kiderül, hogy mindez csak látszat, mert a tökéletes házasság mögött, tökéletesen felépített hazugságok állnak. Olvasás közben, hamar kiderül, hogy Grace, a minta feleség napjai tele vannak testi-lelki borzalmakkal, és nincs kiút ebből a pokolból. Férje olyan jól leplezi ezeket a szörnyűségeket, hogy ez aligha tűnik is fel valakinek. Jack, a briliáns ügyvéd okosan használja tudását és képességeit, lassan építi fel lépéseit, mindennek értelme van amit csinál. Célja, felesége állandó rettegésben és félelemben való tartása. Mindez nem is igazán kihívás számára, szinte már-már élvezet. Azonban az árulkodó jelek, mint a saját telefon és e-mail cím hiánya hamar szemet szúr egyik szomszédjuknak.

A könyv végig egy félelmetes feszültségben tartja olvasóját, izgalmas és dermesztő. Folyamatosan ott lebeg a levegőben a kérdés: van-e kiút Grace számára ebből a pokolból? Hiszen az, ami a zárt ajtók mögött történik, az a félelem és a rettegés csúcspontjait éri el. A folytonos aggodalom, a lelki terror és a megfélemlítő büntetések csak egy részét képezik annak, ami a zárt ajtók mögött történik.

Kegyetlen és megdöbbentő Grace sorsa, de sajnos messziről sem fiktív, hiszen sajnos sokan élnek ilyen körülmények között. Pont ezért intő és felhívó üzenete van a könyvnek: jobban oda kellene figyeljünk a körülöttünk élőkre, mert a felszín alatt néha borzalmas dolgok bújnak meg. Súlyos témát érint a könyv: nők testi-lelki bántalmazása.

Miért nem figyelünk fel jobban ezekre a nőkre? Miért nem hiszünk neki? Miért nem segítünk nekik? Súlyos kérdések ezek, melyek megválaszolása igenis aktuális kellene, hogy legyen.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A lovagiasság általában kirepül az ablakon, amikor egy kapcsolatban beköszönt a megszokás meg a babák.

Zárt ajtók mögött Book Cover Zárt ajtók mögött
B.A.Paris
Művelt Nép Könyvkiadó
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
319

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony

Az egyik legmeghatározóbb és legőszintébb könyv, amit egy nap alatt kiolvastam, Péterfy-Novák Éva: Egyasszony könyve. Ez az őszinte hangvételű, olykor hátborzongató, de ugyanakkor felemelő kortárs regény, napjaink egyik leghűbb tükre a valóságnak.

Ezt a könyvet nem lehet elfelejteni, nem lehet kihagyni részeket belőle, nem lehet letenni, csak végig olvasni lehet.

Szinte hétköznapi történetnek tűnik Éva története, mégis olyan különleges és egyedi. Attól válik olyan különlegessé, hogy az egyszerűen és tisztán megfogalmazott mondatokban, ott rejlik a bátorság, az őszinteség, a fájdalom és az öröm is.

Éva, regényének saját főszereplője, aki őszintén mesél fiatalkori éveiről. Ő az az egyszerű vidéki lány, aki a 80-as években egy mozgás- és értelmi sérült gyereknek ad életet. Bántalmazó férje mellett kitartva, mégis megpróbál családja boldogságáért harcolni, de úgy tűnik harca kudarcba fullad.

A magyar írónő nem egy „lányregény”-t mesél el, hanem életének saját drámáját tárja elénk, mindezt nem egy sajnáltató vagy panaszkodó stílusban, hanem megbocsátással és megértéssel az őt ért szenvedések iránt.

A könyv nem egy egyszerű olvasmány, hiszen témája maga az élet, kiszámíthatatlan harcaival, szenvedéseivel és harcaival. A regény egy édesanya harcát és küzdelmét meséli el. Egy olyan anyáét, aki küzd gyermekéért, aki segítség és támogatás nélkül neveli fogyatékos gyermekét. Az édesanya küzdelmét, lelki vívódását olvashatjuk minden egyes oldalon. De ez az édesanya nem adta fel a folytonos harcot fogyatékos gyerekével. A sok nehézség, alváshiány, állandó készenléti állapot, a fizikai kimerültség ellenére is megtalálta azt a megoldást, ami kislányának a legjobb megoldás.

Szülőként, de főleg anyaként, nem lehet ezt a könyvet csak úgy végigolvasni. Akarva akaratlanul átéljük Éva drámai sorsát, együtt érzünk vele és erőt merítünk az ő történetéből.

Kőkemény valóság ez a könyv. Főleg szülőknek ajánlom, akik talán jobban megértik azt az áldott és örömteli, de néha mégis oly fájdalmas és erőt próbáló szülői feladatot. De azoknak is ajánlom, akik mernek kiállni a sorból és a sok szenvedés és nehézség ellenére is, az élet feletti örömöt és az élet ünneplését választják.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem baj, kislányom, ha így esett, tesszük a dolgunk.

Egyasszony Book Cover Egyasszony
Péterfy-Novák Éva
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla, Védőborító
176