magyar irodalom

Bauer Barbara: Ámon és Elior

Bauer Barbara új regénye egy fájdalmasan szép történet arról, hogyan lehet a romokból újra életet építeni. Nem egy könnyű olvasmány, mert a második világháború árnyékában játszódó történet tele van veszteséggel, gyásszal és bűntudattal, mégis van benne valami finom, csendes remény, ami végig ott világít a sorok között. Ez a regény egy megrendítő, mégis felemelő történet családról, testvéri szeretetről, gyászról és arról a csendes belső erőről, amely a legsötétebb időkben is...

Tovább...

Zubor Rozi: Nyári szünet

Zubor Rozi eddigi regényei közül sajnos ez a könyv szólított meg a legkevésbé. Pedig az alaptéma nagyon közel állhatott volna hozzám: én is édesanya vagyok, és korban is hasonló élethelyzetben járok, mint a regény négy női főszereplője. A fülszöveg, a borító és a cím alapján egy könnyed, vidám, nyári strandolvasmányra számítottam, de helyette számomra ez egy nagyon negatív hangvételű könyv lett. Sokszor inkább nyomasztónak éreztem, mint felszabadítónak vagy szórakoztatónak. A...

Tovább...

Mörk Leonóra: Ezüstszélű felhők

Ez a novelláskötet azokból az apró, hétköznapi pillanatokból építkezik, amelyek mellett sokszor észrevétlenül elmegyünk. Egy félbemaradt mondatból, egy furcsa emlékből, egy szelídített vadkacsából, egy váratlan döntésből vagy egy tepsi frissen sült pogácsából. És éppen ettől lesz annyira emberi. Mörk Leonóra finoman ironikus, mégis érzékeny hangon ír arról, hogyan bújik meg a jelentőség a legkisebb részletekben is. Nem nagy drámákat tár elénk, hanem olyan belső rezdüléseket, amelyeket talán mindannyian ismerünk: a...

Tovább...

Róza Kata: Búgócsiga

Róza Kata legújabb könyve egy olyan történet, amely nem egyszerűen a múltba vezet vissza, hanem egyenesen azok közé a kimondatlan sebek közé, amelyeket családok, barátságok és szerelmek generációkon át hordoznak magukban. A regény egyik legerősebb rétege számomra az, ahogyan az 1956-os forradalom nem pusztán történelmi háttérként jelenik meg, hanem emberi sorsokon keresztül válik átélhetővé. Lukács Ervin történetében ott van a szabadságvágy, a félelem, a veszteség, a szerelem és az a...

Tovább...

Szentesi Éva: Míg a halál nem választ

Szentesi Éva Míg a halál nem választ című könyve számomra egy olyan olvasmány volt, ami egyszerre fájdalmas, megrázó, néha szinte elviselhetetlenül őszinte, mégis különös módon felszabadító. Ez nem egy győzelmi történet a betegségről. Nem egy szépen felépített hősmese arról, hogyan lehet mindent legyőzni akaraterővel, bátorsággal és pozitív gondolkodással. Sokkal inkább egy lecsupaszított, kegyetlenül emberi vallomás arról, mi történik akkor, amikor az élet újra és újra szembesít minket a saját törékenységünkkel....

Tovább...

Fábián Janka: Millenniumi napló

Fábián Janka ebben a kisregényben méltó és érzelmes búcsút vesz a „naplóktól”, amelyek generációkon át vezették végig az olvasót egy család nőtagjainak sorsán keresztül. A mostani történet középpontjában Blanka áll, az Ónody család legkisebb gyermeke, aki 1896-ban, a Millennium évében lépi át a felnőttkor küszöbét. Ez az időszak nemcsak Magyarország történelmében különleges, hanem Blanka életében is fordulópontot jelent. Éppen befejezi az iskolát, maga mögött hagyja a gondtalanabb leányéveket, és lassan...

Tovább...

Bauer Barbara: A múlt ereje

Ez a regény egy igazi nagyívű családtörténet, amelyben a múlt nem lezárt fejezetként, hanem élő örökségként van jelen. A történet ott folytatódik, ahol az előző kötet véget ért, de közben sokkal többet ad egyszerű folytatásnál: generációkon átívelő sorsokat, történelmi fordulópontokat, családi legendákat és azt a mély felismerést, hogy az ember soha nem teljesen önmagában áll a világban. Nagyon szerettem benne, ahogyan az ismert történelmi alakok – Munkácsy Mihály, Jókai Mór,...

Tovább...

Lugosi Dóra: Merülés

Vannak könyvek, amelyek történetet mesélnek. És vannak könyvek, amelyek tükröt tartanak. Számomra ez a regény az utóbbi volt. Nem egyszerűen végigkísértem Adél útját, hanem közben óhatatlanul a saját kérdéseimmel, hiányaimmal és elhallgatott mondataimmal is szembesültem. Adél története fájdalmasan ismerős. Az a csendes, alig kimondott veszteség, amikor egy nő egyszer csak azt veszi észre, hogy miközben mindent odaadott a gyerekeinek, a házasságának, a munkájának, önmagából szinte semmi nem maradt. Nem egyik...

Tovább...

Zubor Rozi: Orchideák

Az Orchideák egy megrázó, mégis finoman megírt regény az életről, annak törékenységéről és újraértelmezéséről. A történet már az első sorokban feszültséget teremt: egy hétköznapi, szinte jelentéktelennek tűnő mondat mögött kimondatlan kétségbeesés húzódik meg. Ez az ellentét az egész regényre jellemző: a megszokott mindennapok felszíne alatt súlyos érzelmek, elfojtott gondolatok és régóta hordozott terhek rejtőznek, amelyek lassan, de biztosan utat törnek maguknak. A könyv szövege nem a cselekmény látványosságával vagy fordulatos...

Tovább...

Dobray Sarolta: Léna

Dobray Sarolta új regénye az Üvegfal folytatása, ami egy nyers, fájdalmasan őszinte történet a bántalmazásról, az önvesztésről és a lassú, mégis diadalmas újrakezdésről. Léna és Péter házassága kívülről talán egy átlagos kapcsolatnak tűnhet, belülről azonban egy örvény, amely lassan lehúzza mindazt, ami egykor élet volt benne. A történet nemcsak egy házasság széthullásáról szól, hanem arról a belső harcról is, amelyet egy nő vív önmagáért, a gyerekeiért és a szabadságáért. A...

Tovább...