utópia

Nikki Erlick: Pipacsmező

Egy rendkívül elgondolkodtató és érzelmileg gazdag regény, amely a gyász, a veszteség és a gyógyulás témáját vizsgálja egy különleges, futurisztikus kontextusban. Egy amolyan utópia, amelynek középpontjában egy különleges klinika áll, ahova mindazokat várják, akik valamilyen veszteséget vagy gyászt éltek át. Az itt eltöltött egy vagy két hónap alatt a pácienseket elaltatják, és hosszú, mély álomba merítik, hogy elkerüljék a fájdalom közvetlen súlyát. Ez az alvás nem csupán menekülés a bánat...

Tovább...

C.S. Lazzar: Víz alatt

Bevallom ennél a könyvnél a címe, a borítója és a fülszövege volt az ami egyből felkeltette a figyelmemet. Ez nem mindig van így, sőt legtöbbször pont ezek miatt csalódok a legtöbbet a könyv elolvasása után, de ebben az esetben úgy gondolom, hogy jogos volt az érdeklődés felkeltése, mert tetszett az amit ebben a könyvben olvastam. Ahogyan ez már a könyv borítóján is egyértelmű, egy szerelmes történetről van szó ebben a...

Tovább...

Margaret Atwood: A szolgálólány meséje

„A szolgálólány meséje” egy tipikusan olyan könyv számomra, amit egyszer sikerült elolvasnom, de szerintem még egyszer nem menne. Nem azért mert nem tetszett a könyv, hanem azért mert annyira nyomasztó és felkavaró a könyv cselekménye. A könyv alapján készült sorozatot pedig végképp nem követem, mert ez még nyomasztóbb lenne. Tömören arról szól a könyv, hogy létezik egy olyan állam, mely olyan disztópiát dédelget, amely szerint az állam lakóinak egyetlen céljuk...

Tovább...