Első könyvem amit Charity Norman-től olvastam, de már a könyv első néhány oldala felkeltette a figyelmemet, hiszen egyből egy drámai cselekménnyel indul. Akár családregénynek is nevezhetnénk, hiszen egy átlagos, hétköznapi család drámai szituációját meséli el. Érzelemdús, izgalmas, tele váratlan fordulatokkal és meglepetésekkel.
Adott egy átlagos, hétköznapi család, apa, anya és egy kamasz lány és egy fiú ikertestvérpár. A szebb és boldogabb jövőt kergetve, Angliából az idillikus Új Zélandra költöznek, ahol kezdetben úgy tűnik minden adott a sikeres és boldog élethez. Azonban az egyik kisfiú lezuhanása az erkélyről megkérdőjelezi a család egységét és összetartozását.
Ez a drámai esemény legjobban az édesanyát érinti, aki szemtanúja volt ennek a tragédiának, de mindvégig visszahúzódva hallgat és titkolózik az esemény igazi történéseiről.
Olvasás közben folyamatosan felmerül bennünk a kérdés: vajon a kisfiú zuhanása baleset következménye, vagy esetleg valaki más áll a tettek mögött?
Az eset kivizsgálása újabb és újabb, családi titkokat hoz napfényre: alkohol-és drogfüggőség, depresszió, öngyilkosság, stb.
A „Zuhanás” egy lélektani dráma, mely komoly emberi érzelmeket jelenít meg. Nagyon sok érzékeny vetülete van a regénynek, melyekkel könnyen tudunk azonosulni, ugyanakkor millió új kérdést vet fel: Én hogyan cselekedtem volna? Hibáztatható az édesanya? Milyen káros hatásai vannak a szenvedélybetegségeknek?
Charity Norman regénye, érzelmekre ható, realisztikus. A család összetartását állítja a regény központjába, valamint az újrakezdés lehetőségét, amennyiben hajlandóak vagyunk a múltból tanulni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Ne izgulj, anyu – suttogta, és megpuszilta az arcomat. – Akármi történik is, kijön a mosásban.
Zuhanás
Lettero Kiadó
2015
Kemény kötés
384
