kortárs

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Kis tüzek mindenütt Book Cover Kis tüzek mindenütt
Celeste Ng
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
384

Garrard Conley: Eltörölt fiú

Megrázó és hihetetlen történet, ami nem is csak egy történet, hanem egy memoár, egy fájdalmas és szívszorító emlékirat.

Garrard Conley önéletrajzi könyve egy nagyon is aktuális témát feszeget, a homoszexualitás kényes és sokat vitatott témáját járja körül. Garrard saját drámai történetén keresztül próbál válaszokat és megoldásokat keresni a homoszexualitás kérdésére, miközben arra próbál saját maga is rájönni, hogy ez egy állapot, betegség, örökölt dolog vagy csak másság.

Garrard Conley, tizenkilenc évesen, akaratán kívül, színt vall szülei előtt a homoszexualitásával. Az amúgy is összezavarodott, bizonytalan és rémült fiatal fiút, szülei egy olyan egyházi program elvégzéséhez kényszerítik, amely gyógyulást ígér a homoszexualitásból és mélyíti az Istenbe vetett hitet. Garrardnak sok választása nem marad, ezért bekerül ebbe a közösségbe, amely nem hogy meggyógyítaná, de brutális és embertelen módszereivel, szinte megsemmisíti őt és súlyos lelki traumáknak a bélyegét teszi majd rá.

Erős gyomor kell ahhoz, hogy az ember végigolvassa ezeket a terápiás módszereket és gyakorlatokat, amelyek brutálisak, embertelenek és semmi közük Istenhez, csupán az emberi esendőségről szólnak.

Garrardnak végül is sikerül mindezek ellenére saját hangját és igazi énjét megtalálni és elfogadni, de közben rengeteget veszít mindabból, ami korábbi életéhez tartozott.

Számomra, mint olvasó, nehéz volt ezt a könyvet végig olvasni. Meghatott és megérintett ez a történet, de helyenként hiányosnak éreztem. Helyenként nehezen tudtam követni a cselekményt, mivel élesnek tartottam a váltást a múlt és a jelen váltakozása között. Nagyon tetszett a részletes leírás az exmeleg- terápia módszereiről, viszont itt is volt némi hiányérzetem. Gyakran éreztem azt, hogy az elmesélt dolgok csupán objektív megközelítésből lettek elmesélve. Azt értem, hogy ezen események leírása sok bátorságot és feldolgozási időt követelt, de én hiányoltam Garrard személyes véleményét és érzelmeit a történtekről. Úgy éreztem, mintha kívülállóként tekintene önmagára és így mesélné el traumatikus történetét. A könyv végén persze ott van az utalás arra, hogy mindez egy visszaemlékezés, amely több mint kilenc év feldolgozási folyamat után történik meg, de én nagyon hiányoltam a személyes és intim vallomást a könyvből, amely Garrard véleményét fejti ki a történtekről. Viszont talán az is lehet, hogy mindez nem véletlen, mivel Garrard nem ítélkezik, nem alkot véleményt és nem bíráskodik, csupán tényként adja vissza a történteket, ezáltal is nem a gyűlölet és harag útját választja, hanem a megbocsátás és a szeretet útját. És pont ez az, ami megkülönbözteti őt, azoktól az emberektől, akik oly sokat ártottak neki testileg és lelkileg. Ő nem abban különbözik a többiektől, hogy homoszexuális, hanem abban, hogy a haragra és a gyűlöletre, szeretettel és elfogadással válaszol.

Ezért is egészen különleges és egyedi az ő története, na meg persze az őszinteség és hitelesség miatt, amivel nyíltan beszél egy olyan szervezet működéséről, amely sok embernek tette tönkre az életét.

Szívszorítóan fájdalmas ezt a folyamatot végigolvasni, ahol egy szervezet, ami Isten ígéjének a felhasználásával hirdeti a gyógyulást, egész életeket töröl el, miközben érzelmeket és gondolatokat semmisít meg. Olvasóként hihetetlennek tűnnek ezek a módszerek és ideológiák, amelyekkel heteroszexuálissá próbálták „átnevelni” Garrard-ot és még megannyi társát.

Garrard érzelmi hullámvasútja tükrözi a legjobban azt a zavarodottságot, elveszettséget és kétségbeesést, amit ez a szervezet okozott oly sok fiatalnak. Abszurdnak és embertelennek tűnik mindez, ahol a szégyen és bűntudat erősítésével próbáltak emberi életeket eltörölni.

A könyv szomorúan és traumatikusan ér véget, nincs megoldás, feloldozás vagy kilátás. Garrard számára a kényszeres exmeleg-terápia azt eredményezte, hogy elhidegült szüleitől és elvesztette istenhitét, ami mindennél fontosabb volt számára. Nyitott kérdésként ér véget a könyv, hiszen a válaszokat a homoszexualitás kérdésére mindenki saját maga adja meg. Garrardnak nem sikerült válaszokra, megoldásra vagy elfogadásra találni.

Az ő könyve egy őszinte vallomás és egy segélykérés. Erőteljes és mélyértelmű lélektani regény, erősen hat az érzelmekre és közben megrémiszt, elgondolkodtat és tanít.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akármi is történik velünk, akármennyit is szenvedünk, ha van hitünk, Isten mindent visszaad…

Eltörölt fiú Book Cover Eltörölt fiú
Garrard Conley
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
352

Daniel Tammet: Kék napon születtem

Mikor először kezembe vettem ezt a könyvet, fogalmam se volt mire számíthatok, a könyv borítója és címe nagyon megfogtak, de bevallom kicsit szkeptikusan kezdtem neki. A legnagyobb fejtörést az okozta, hogy megfejtsem a könyv címét, még mielőtt el is olvastam volna. Erre a rejtélyre azonban már a könyv legelső oldalán fény derül, ami egy egészen különleges történetet indít el.

Ez a könyv, számomra egészen más megvilágításba helyezte az autizmust, és rengeteg hasznos információval látott el, ami segít jobban megérteni azok életét, akik valamilyen testi- vagy szellemi fogyatékossággal élnek.

Daniel története azért is különleges mert ő meséli el, az ő szemszögéből jeleníti meg különleges világát.

A könyv alcíme „Egy autista zseni memoárja”, de itt valójában egy zseni autistával áll szembe az olvasó. Hihetetlen őszinteséggel és rendkívüli profizmussal írja meg történetét, ami nem csak hogy inspiráló és megható, de ugyanakkor egyedi és különleges.

Daniel, Angliában él, egy több gyerekes család elsőszülöttje, aki az autizmusból egy előnyt kovácsolt magának. Elképesztő az ő világa, ahol minden számnak és szónak külön alakzata, színe, formája és textúrája van. Emellett könnyen és hamar sajátít el bármilyen idegen nyelvet, sőt egyet saját maga fejlesztett ki. Bár nehezen épít szociális kapcsolatokat, nehezen tudja érzelmeit kifejezni és megérteni mások érzelmi megnyilvánulását, mégis sokat fejleszti magát ezen a területen is.

Egy fajta leküzdhetetlen önállóság, ambiciózus, akaraterő vezérli, ami egyre jobban motiválja és erősíti.

Számos tudós és orvos mai napig is próbálja megfejteni ennek a rejtélyes betegségnek az okait és megmagyarázni hogyan is hat ez az emberi agyra, mégis mai napig számos rejtély veszi körül az autizmust. Daniel könyve pont ezt a rejtélyt fejti meg és ad magyarázatot nagyon sok autizmussal kapcsolatos kérdésre.

Daniel nem megy bele a tudományos magyarázatokba és kísérletekbe, sokkal inkább személyes és hiteles tapasztalatát adja át emlékiratában.

A könyv tele van matematikai gyakorlatokkal, logikai megfejtésekkel és nyelvtani magyarázatokkal, amelyek önmagában unalmasak lennének, de ahogy mindezek szorosan összekapcsolódnak Daniel életével, mégis érdekessé teszik.

Ez nem egy pörgős, eseménydús memoár, sokkal inkább egy lassan folydogáló, a részletekben elmerülő történet. A számok, színek és formák egy fajta misztikus világot alkotnak ebben a könyvben, valahogy minden új értelmet nyer.

Engem elvarázsolt az a misztikum és az a világ, amiben minden szónak és számnak különleges jelentése van. Ez valahogy kiszínesíti azt a világot, amit sokan csak logikus észérvekkel próbálunk megközelíteni, miközben egy tárgy vagy élőlény sokkal több is lehet, mint amit megtapasztalunk.

Daniel elszántsága és akaratereje, zseniális elméje, nem csak odáig vezetett, hogy mára már önállóan él egy boldog párkapcsolatban, hanem hivatásának és céljának tűzte ki, megismertetni egyre több emberrel az autisták különleges világának működését.

Érdemes elolvasni könyvét, egyedi és különleges élményt nyújt.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem kell fogyatékosnak lenned ahhoz, hogy másmilyen legyél, mert minden ember másmilyen.

Kék napon születtem Book Cover Kék napon születtem
Daniel Tammet
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla
272

Lucinda Riley: Holdnővér (A hét nővér 5.)


Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Holdnővér Book Cover Holdnővér
Lucinda Riley
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
592

Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Gárdos Péter könyve már az olvasás első pillanatától lekötötte a figyelmemet, a szerteágazó cselekmény és a váltakozó idősíkok, egészen izgalmassá és kellemes olvasmánnyá teszik ezt a könyvet.

Nagyon tetszik a könyv egyszerű és letisztult borítója és a sokat sejtető könyv címe.

Könnyen és gyorsan lehet haladni a könyv olvasásával, miközben annyi minden történik benne és olyan mélyértelmű a mondanivalója.

Egyszerű, hétköznapi emberek sorsán keresztül, egészen közelről ismerjük meg az emberi lélek és elme működését, főleg annak sötét és árnyékos oldalait.

A regény szereplőinek cselekedetei, döntései és választásai során minden összekapcsolódik és hatással van mások életére. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy egy esemény, ami 1912-ben indul, több éven át befolyásolja emberek életének alakulását. 1912-től 2011-ig majdnem 100 év telik, 100 magányos év.

Egy évszázad traumáját kísérhetjük végig 3 család történetén keresztül, hét mocskos nap történésein keresztül. A történet a fiatal, magyar egyetemistával, Szende Pállal indul, akinek tette befolyással lesz több ember sorsának alakulásáért. Az ő meggondolatlan, impulzív és ösztönből tett cselekvése egy olyan eseménysorozatot indít el, ami megállíthatatlan és visszafordíthatatlan.

Szende Pállal kezdődik a történet és az ő unokájával, Szende Gézával zárul, ezzel is lezárva egy teljes kört, egy évszázadnyi értelmetlen szenvedést és kilátástalanságot.

A különböző élettörténetek és emberi sorsok, amiket a rövid és frappáns fejezetekben megismerünk, mind áldozatai az emberi önzőségnek, aljasságnak és hatalomvágynak. Az ő döntéseiknek következménye, nem csak, hogy mások életére is nagy hatással van, hanem saját életük esetlenségét és szörnyűségét ábrázolja.

Az egész regény olyan mint egy groteszk kép az emberi esendőségről és bűnre való hajlamosságról. Amennyire mocskos és embertelen az a sok emberi cselekedet, ami azt a bizonyos hét napot meghatározza, épp annyira csodás az emberi elme és lélek működése, ami átjön a könyv oldalain. Az ő sorsuk által egészen új értelmet nyer a véletlen, a fatális vagy a sorsszerű cselekedet fogalma.

Az a legjobban a regényben, hogy a gyorsan váltakozó képek, helyszínek és idősíkok izgalmassá és feszültté teszik a regény olvasását, ezzel is folyamatosan fenntartva az olvasó figyelmét.

Ezek az emberi sorsok csupán tényként jelennek meg, nincsenek értelmezve vagy megmagyarázva, mindez az olvasóra marad, aki saját maga dönthet a cselekedetek helyességéről. Itt nem a szereplőkön van a hangsúly, hanem a 20. század sorsdöntő cselekedeteinek kimenetelén.

Gárdos Péter bravúros érzékenységgel szemlélteti ezeket az eseményeket, az emberi lét mocskos oldalát, amely által annyi emberi sors megpecsételődött a 20. században.

Szégyen, bűn, mocsok, perverzió és még megannyi embertelen cselekedet, mindez erősen jellemzi a regényt.

Sokféleképpen lehet értelmezni ezt a regényt, nekem főleg az jött át, hogy milyen nagy hatással van a múlt a jelenre. Minden egyes apró cselekedet vagy gondolat, emberek életét határozhatja meg.

A másik fontos dolog az emberi elme kiszámíthatatlan oldala, ami gyakran irracionális tettekhez vezet.

A könyv befejezése, ami nem is egy befejezés, hiszen nyitott marad, pont arra utal, hogy ilyen drámai eseményeket nem lehet lezárni és egy megoldást vagy magyarázatot találni a történtekre. A lényeg abban van, hogy a jelenből a múltba visszatekintve, jelentőséget kapjanak olyan események, amelyek talán értelmetlennek tűnnek, de mégis sok bennük az elmélkedni való.

Érdemes elolvasni a „Hét mocskos nap” című könyvet, sokat tanulhat belőle az ember és igazi olvasási élménnyel gyarapodhat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…bepattintotta a dobozka fedelét, és zsebre vágta egy család életének árát.

Hét mocskos nap Book Cover Hét mocskos nap
Gárdos Péter
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
376

Bauer Barbara: A leggazdagabb árva

Szívet melengető és érzelmeket megindító olvasmány Bauer Barbara „A leggazdagabb árva” regénye. Elég már csak a könyv címéből és borítójából kiindulni, ami ambivalens érzéseket kelt az olvasóban. Két ellentétes szó egymással való ütközése, leggazdagabb és árva, pontosan azt az érzést tükrözi vissza, ami a regény hangulatát is végig kíséri. Egyfelől ott a pompa, dísz és fény, ez mégsem tudja feledtetni az árvaságot, a magányt és az egyedüllétet.

Bauer Barbara regényében egy olyan meghatározó történelmi személyiséget mutat be, akiről eddig kevesebbet lehetett olvasni, és legtöbbször Sisi császárné történeteinek peremén.

Ebben a regényben azonban Wenckheim Krisztináé a főszerep, egy gazdag grófnő élete, és egy szegény árva lány drámája.

Bauer Barbara lebilincselően és érzelemdúsan mutatja be ennek az alig 3 évesen árván maradt lánynak a történetét, akinek műveltségének, jótékonykodásának, nemeslelkűségének köszönhetően, sikerül megtalálnia lelki békéjét, elfogadnia múltját és nyitottá válni a szerelem és boldogság befogadására.

Ízig-vérig romantikus az egész történet, helyenként drámai elemekkel, de ezeket ellensúlyozza a sok kedves kis történet.

Számomra eddig teljesen ismeretlen volt a Wenckheim család története, Krisztina történetén keresztül azonban sikerült nem csak Sissi palotahölgyét közelebbről is megismerni, hanem az akkori kor szellemiségét, nehézségeit és értékeit.

Krisztina grófnő mellett, több fontos történelmi személyiség is felbukkan a regényben, amelyek még jobban kiszínesítik ezt az olvasmányt. Jókai Mór említése, valamint Sissi császárné látogatása, sokat tettek hozzá a regény élvezetéhez.

A történt lassan folydogál, a cselekmény fokozatosan épül fel, sok benne a párbeszéd. Annak ellenére, hogy Krisztina élete kicsit sem volt könnyű vagy egyszerű, a regény lapjai áradoznak a pozitív hangvételű eseményekről, valahogy minden olyan meseszerű. A jó legyőzi a gonoszt, a szerelem győz és a végén ott van a boldog vég. Kicsit irreálisnak tűnik mindez, de hát szerintem itt az írói fantázia is sokat hozzátett a regénynek ehhez a hangulatához, ahol minden szép és jó.

Nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni vele, nagyon egyszerű a cselekménye, bájos a karakterek ábrázolása. Nincsenek benne nagy fordulatok vagy csavaros megoldások, a fókusz inkább az emberi kapcsolatokon van, valamint az olyan nemes érzelmeken, mint a segítőkészség, nagylelkűség, emberség és szeretet.

Hangulatos kis regény, gördülékeny történettel, szeretni való szereplőkkel és tele magasztos emberi érzésekkel. A családi kötelék, a szeretet ereje és az emberség határozzák meg a regény fő vonalát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha valaha az életben bánat gyötör, végy a kezedbe egy könyvet, és hagyd, hogy a szavak elröpítsenek valahová máshová. Messze a bánattól. És hidd el, mire visszatérsz, egészen más színben látsz majd mindent.

A leggazdagabb árva Book Cover A leggazdagabb árva
Bauer Barbara
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2017
Keménytábla
338

Náray Tamás: Zarah öröksége

Mindig is nagy örömmel olvasom Náray Tamás regényeit, ezért különösen megörültem annak, hogy Zarah történetét egy újabb könyvben olvashatom tovább. Annak ellenére, hogy az első könyv nagyon elnyerte a tetszésemet, bizony ezzel a könyvvel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak.

Ez a könyv is egy családregény, amelyben már nem csak Zarah történetét ismerjük meg, hanem unokáinak életébe is betekintést nyerünk, miközben több szerteágazó szálon fut a cselekmény.

Én ezt a könyvet nem tartottam annyira izgalmasnak és szórakoztatónak, mint az elsőt, sok helyen kicsit erőltetettnek tűnt a cselekmény bonyolítása és ezért lapos maradt.

Zarah Winter sorsán keresztül és elmesélései alapján tovább bonyolódik a zsidó család története. Ebben a könyvben az ikerlányok kapnak nagy hangsúlyt, miközben a múlt sötét titkaira is fény derül.

Ebben a regényben is a romantikus szerelmi szál a fő motívum. Ez egy kifejezetten romantikus családregény, több-kevesebb történelmi háttérrel és kevés izgalmas thrillernek nevezhető elemmel.

Én személy szerint, Zarah ikerunokáinak történetét nem találtam annyira izgalmasnak és érdekesnek, mint az ő történetét. Nagyon sok helyen nem értettem a sok szükségtelen és érthetetlen fordulatot ami a regény cselekményét erősen megváltoztatta. Emellett túlzottan romantikusnak és elcsépeltnek tűnt sok rész a könyvben.

Még most is a könyv hatása alatt vagyok, de nem épp pozitív értelemben. Számomra túl szerteágazónak és kaotikusnak hatott a cselekmény lebonyolítása, valahogy olyan érzésem volt olvasás közben, mintha a szerző egy könyvön belül akart volna mindent bele sűríteni.

Hosszadalmasan ecseteli a két lányunoka szerelmi történetének alakulását, egészen váratlan és értelmetlen fordulatokat és csavarokat visz bele, közben pedig csipetnyi információkat szór el helyenként a 2. világháború eseményeiről, és még nyomozói elemeket is belevisz. Nekem ez túl sok és szükségtelen egy könyvben. Nehezen sikerült megtalálni a regény fő motívumát, mert túl sok minden került bele.

Túl színes számomra ez a regény, tele szerelemmel, árulással, bűnnel, bűnhődéssel, gyűlölettel, tragédiával. A „kevesebb néha több” elvet nem sikerült ebben a regényben véghez vinni és ez szerintem nagyon a kárára ment. Meseszerű, idillikus és irreális sok fordulat ami a regényben szerepet kap, ezért nehezen tudtam értékelni mint szépirodalmi regényt.

Kíváncsian várom a folytatását, bár tényleg nem tudom, hogy ezt hogyan lehet még fokozni, úgy hogy továbbra is érdekes és szórakoztató olvasmány maradjon.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy napon rájön, hogy nincs többé ideje tartalmatlan barátságokra, erőltetett kapcsolatokra és értelmetlen beszélgetésekre.

Zarah öröksége Book Cover Zarah öröksége
Náray Tamás
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
765

Min Jin Lee: Pacsinkó

Nagyon szeretek családregényeket olvasni, és szerintem „Pacsinkó” minden idők legjobb családregénye. A regény hangulata és stílusa, a szereplők karaktere és a csodás leírások engem teljesen elvarázsoltak.

Olyan élet történeteket és emberi sorsokat ismerünk meg a regényen keresztül, amelyek nem csak, hogy magukkal ragadnak és elbűvölnek, de el is gondolkodtatnak az emberi identitás és a boldogság keresés nagy kérdéseiről.

Ebben a regényben 4 generációt ismerhetünk meg, négy koreai családot, akik Japánba menekülnek és ott próbálnak boldogulni. Keményen dolgoznak a megélhetőségükért és erősen kitartanak az emberi nemes értékek mellett, mint a család, a becsület és a szeretet. Mindez azonban hiábavalónak tűnik, ugyanis a japán emberek csak megvetéssel, gúnnyal és kiközösítéssel fordulnak feléjük. Komoly identitás keresés és megtalálás ez az egész család számára, akiknek szívük mindig is az otthon felé húz, megélhetőségük és életben maradásuk azonban csak Japánban remélhető.

Épp ezért a könyvet végig kíséri egy fajta letargikus, melankolikus és feszültséggel teli hangulat, miközben emberi sorsok bontakoznak ki a könyv lapjain. Ezek az emberek mind élnek az élet adta lehetőséggel és próbálnak kitörni abból a szegénységből és szociális hátráltatásból, amit a sors rájuk mért, de oly kevés sikerrel járnak.

Nekem különlegesen tetszettek a narratív részek, amelyek ebben az esetben nem tűntek unalmasnak vagy vontatottnak, sokkal inkább alátámasztották a könyv hangulatát és az emberi sorsok kilátástalannak tűnő helyzetét. A váltott szemszögön keresztül betekintést nyerünk ezekbe az emberi sorsokba, azok mélységével és sokszínűségével együtt.

A regény fő motívuma a család és azok az értékek, amelyek képesek egy családot több generáción át is összetartani. Izgalmas családtörténeteken keresztül ismerjük meg a szerelem erejét, a döntések következményeit és a család biztonságot adó fészkét. Drámai és tragikus történetek ezek, amelyek mindvégig lebilincselik az olvasó figyelmét. Olyan emberi sorsokat ismerünk meg, akik sodródva a történelem eseményeivel, saját boldogságukat és helyüket a világban próbálják megtalálni.

A könyv tele van olyan anyai példákkal, akik áldozatkészen és hűségesen gondoskodnak férjeikről és gyerekeikről. Ők az igazi hősök, akik mernek dacolni és szembe menni a sorssal, azért hogy családjuknak a legjobbat tudják biztosítani. Ezek az anyák nem ismernek határokat és akadályokat, keményen harcolnak és kitartanak családjuk mellett.

Az apák szerepe is nagyon fontos ebben a regényben, ugyanis ők azok akik hol intellektuális, holt kétkezi, hol szellemi munkával próbálják a család fennmaradását biztosítani, közben pedig életre szóló értékeket adnak tovább fiaiknak.

Mindannyian túlélők és harcosok ebben a regényben, sorsuk mégis gyakran ér tragikus véget. Történetük az 1900-as években indul, mégis olyan értékeket és mondanivalókat közvetít, amelyek halhatatlanok, hitelesek és ugyanolyan aktuálisak ma is. Egészen elképesztő az a hozzáértés és tapintatosság, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek az életükbe, a gondolkodásukba és a lelki világukba.

Csodálatos és elbűvölő, ugyanakkor drámai és nyomasztó ez a regény. Irodalmilag viszont egy zseniális remekmű, amely mély nyomokat hagy az olvasóban és örökre szóló olvasási élményt nyújt.

Öröm volt olvasni minden egyes mondatát, hiszen kevés olyan könyvet olvastam eddig, amelyik ilyen nyíltan és őszintén foglalkozik az emigránsok életével, a hovatartozással, az identitás kereséssel, a haza megtalálásával és az otthon megteremtésével.

Az elmúlt idők legszínvonalasabb és legeredetibb szépirodalmi műve ez a regény.

Kedvenc idézetem a könyvből:

De az emberek akkor is beszélnek. Bármi lehet, úgyis szörnyűségeket fognak terjeszteni. Én már megszoktam.

Pacsinkó Book Cover Pacsinkó
Min Jin Lee
Alexandra Könyvesház Kft.
2018
Kötve, Védővel
543

Fábián Janka: A rózsalugas

Fábián Janka kedvenc magyar történelmi-romantikus szerzőm, szerintem ebben a műfajban ő a legjobb. Ebben a regényében is erősen jelen van a romantikus szál, de ennél most sokkal hangsúlyosabb a történelmi vonal, ami a kerete az egész regénynek.

Fábián Janka kellő érzékenységgel és hozzáértéssel mutatja be regényében a magyar nemesi életet, a 19. század közepének politikai viszonyait, miközben olyan családokat és életsorsokat ábrázol, akiknek életüket meghatározza a becsület, a tisztesség és a hazaszeretet.

Az eseményszál párhuzamosan, két külön világban zajlik. Anna és Endre bimbózó szerelmi története még Magyarországon indul, de egy tragikus esemény folytán útjaik szétválnak. Anna magára marad Magyarországon, Endre pedig az Újvilágba, Amerikába szökik.

Miközben Anna élete otthon lassan és egyhangúan folydogál, Endrét komoly kihívások és harcok elé állítja az élet. Nehéz munka és küzdelem árán sikerül beilleszkednie az amerikai társadalomba, de szíve mindig az otthoni vidékekre és emberekre vágyik.

Endre történetén keresztül ismerjük meg az amerikai, rabszolgaságot felszabadító, évekig tartó háborút, aminek ő is aktív részese.

A két fiatal, két teljesen különböző világban él, szerelmük mégis kiállja ezt a próbát is.

Nekem személy szerint ebben a regényben jobban tetszett a történelmi vonal, mint a romantikus szál. A polgárháború kitörése, valamint Lincoln elnök harca a rabszolgaság ellen, nagyon jól ki van dolgozva a regényben. Endre karaktere kiemelkedően illik bele ebbe a történelmi korba, aki emigránsként is harcol egy olyan hazáért, amit magáénak érez. Szerintem a polgárháború körüli események érdekesebbek, mint a rózsalugas környéki események.

Mint mindig, most is megfogott az a részletesség és pontosság, amivel Fábián Janka leírja és elmeséli egy adott kor politikai és társadalmi viszonyait. A részletes leírás számomra most sem volt unalmas, sokat tett hozzá a könyv hangulatához.

A szerelmi szálra, én csak mint mellékszálra tekintettem, ugyanis Endre karaktere annyira erősen van jelen a regényben, hogy Anna élete emellett eltörpülni látszott.

A könyv borítója megint csak meseszép, ami már előre sejteti a szerelmi vonalat, ami Annát és Endrét összekapcsolja. Szerelmük elég sok megpróbáltatásnak és akadálynak van kitéve, de végül legyőzi a távolságot, az időt, a hűtlenséget és a háborút.

Fábián Janka regényeiben az a legjobb, hogy lelassul az idő, minden cselekmény lassan folydogál, mintha az idő is megállna. Az írónő stílusának köszönhetően az olvasó bele tudjuk magát képzelni egy adott történelmi korba és emellett rengeteg információt tud meg róla. A történelmi személyiségek, jelen esetben, Lincoln is Sissi ábrázolása, csak még színvonalasabbá tették ezt a regényt.

Nagyon kellemes és könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel és eseménydús történetekkel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Semmi sem számít, csakis a látszat. A látszat pedig…A mai világunkban a látszat minden!

A rózsalugas Book Cover A rózsalugas
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla
468