Csepelyi Adrienn novelláskötete az otthon sokféle jelentését járja körül. Megmutatja, hogy az otthon nem feltétlenül egy konkrét hely: lehet egy gyerekkori emlék, egy ismerős íz, egy régi tárgy, egy falusi utca vagy akár egy váratlanul kedves emberi gesztus. Olyasmi, amit akkor is magunkkal viszünk, amikor már messze járunk attól a helytől, ahonnan elindultunk.
A történetekben a múlt és a jelen folyamatosan egymásba fonódik, és egy-egy apró részlet egész emlékvilágokat képes felidézni. Az otthon egyszerre jelent biztonságot és hiányt, szeretetet és fájdalmat, valamit, amihez visszavágyunk, de amit talán már soha nem találunk ugyanolyannak. A kötet arra is emlékeztet, hogy a gyökereink akkor is formálnak bennünket, ha megpróbálunk elszakadni tőlük. Ezek a novellák csendesen, mégis mélyen mutatják meg, mennyi történet, veszteség és szeretet rejtőzik a leghétköznapibb helyek mögött.
A történetek hétköznapi, mindannyiunk számára ismerős helyzetekből bontakoznak ki, mégis mélyebb érzéseket és fájdalmas felismeréseket rejtenek. Lakások, udvarok, piacok és lépcsőházak válnak emberi sorsok, veszteségek és ki nem mondott történetek színtereivé. A kötet nem idealizálja a szülőföldet és a múltat: az otthonhoz nemcsak szeretet, hanem fájdalom, hiány és tragédia is kapcsolódhat.
A novellák legnagyobb ereje az együttérzésükben rejlik. Még a legnehezebb történetek mélyén is ott van az emberség, a megértés és annak reménye, hogy egy apró gesztus képes közelebb hozni egymáshoz az embereket. A szerző érzékenyen mutatja meg, mennyi minden rejtőzik a kimondatlan mondatok, a megszokott mozdulatok és a látszólag jelentéktelen pillanatok mögött. Szereplői esendők, sebezhetők és nagyon is valóságosak, ezért könnyű felismerni bennük önmagunkat vagy azokat az embereket, akik valaha fontosak voltak számunkra.
Ezek a novellák nem mindig kínálnak megnyugtató válaszokat, inkább kérdéseket hagynak maguk után. Arra késztetnek, hogy elgondolkodjunk azon, mit jelent számunkra az otthon, mennyit őrzünk magunkban a múltból, és vajon valóban el lehet-e szakadni attól a helytől, ahonnan elindultunk.
Ez a kötet csendesen, mégis mélyen hat. Nem feltétlenül hangos fordulatokkal ragad magával, hanem ismerős érzésekkel, emlékekkel és olyan mondatokkal, amelyek olvasás után is sokáig velünk maradnak.
Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik szeretik az emberközeli, érzékenyen megírt novellákat, amelyek hétköznapi helyzeteken keresztül beszélnek otthonról, gyökerekről, veszteségről és összetartozásról. Akkor is érdemes kézbe venni ezt a kötetet, ha valaha elköltöztél arról a helyről, ahol felnőttél, mégis érzed, hogy annak emlékeit, illatait és történeteit továbbra is magadban hordozod.
Csepelyi Adrienn történetei arra emlékeztetnek, hogy az otthon nemcsak az a hely, ahová visszatérhetünk, hanem mindaz, amit soha nem tudunk teljesen magunk mögött hagyni.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Apáról fiúra, nagymamáról unokára visszük, hordozzuk magunkban egymást.
Otthonról haza
21. Század Kiadó
2026
Keménytábla, Védőborító
206
