Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs

Backman minden egyes könyve számomra egy akkora életlecke, aminek hatása sok ideig bennem marad. Ez a könyve is a nagybetűs életről, annak megannyi nehéz és boldog pillanatairól szól.

Ez a felnőtt mese, hétköznapi kis aranyos és kedves történeteken keresztül, egy nagymama és majdnem nyolc éves unokája történetét meséli el, amiben helyet kapnak olyan fontos témák, mint a gyász, a halál, a születés, a család, a barátok, a másság és az emberi értékek.

A könyv legnagyobb erőssége az egyes szám harmadik személyben elmesélt történet, ami ebben az esetben egy gyerek szájából hangzik el. Egészen különleges olvasni azt, hogy ő gyerekként hogya látja a világot, benne az embereket és hogyan küzd meg azokkal a dolgokkal, amiket gyerekként csak úgy tud megérteni, ha azt egy különleges történetbe ágyazza be.

Ebben nagymamája lesz segítségére ebben a történetben, aki egy kitalált világot alkot meg unokája számára, hogy ezáltal érthetőbbé és elérhetőbbé tegye a gyerek számára a felnőttek gyakran bonyolult és kiismerhetetlen világát.

Ez a felnőtteknek szóló gyerekkönyv, elbűvöl és magával ragad, bájos szereplőivel, kedves kis történetével és mély értelmű gondolataival.

A nagymama karaktere a legizgalmsabb ebben a történetben, aki mesékkel, egy kitalált világgal és a maga kis csínytevéseivel, bármit megtesz azért, hogy unokája biztonságban érezhesse magát a felnőttek kiszámíthatatlan világában. Ez a belevaló és menő nagymama olyan helyzetekbe keveredik unokájával, ami nem csak remek szórakozási lehetőségeket nyújt a regény két főszereplőjének, hanem egyben segítséget is az unokának, aki így megtanulja saját útját járni.

Nagymama és unokája, együtt fedeznek fel dolgokat, kísérleteznek, tévednek, újra kezdenek és fejlődnek.

Az az dillikus világ, ami ebben a könyvben megjelenik, sok mindenben hasonlít a Harry Potter világára, ugyanis a nagymama eme jól ismert történet alapján építi fel saját világát unokájával, amiben helyet kapnak gonoszak és jók, worsok és sárkányok, királyságok és uralkodók.

Ennek (is) köszönhetően annyira élvezetes és szórakoztató ez a regény, ugyanis mint egy jól megírt mesében, itt is a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jók pedig elnyerik jutalmukat. De az igazán érdekes szuperhősök sem maradnak el ebben a történetben, ugyanis ők azok, akik kisegítik a majdnem nyolc éves unokát, számára nehéz helyzetekből.

Minden felnőttnek és gyereknek szüksége lenne néha-néha egy ilyen kitalált világra, ahova elmenekülhet bajok és gondok esetén, és ahol kipihenheti fáradalmait és sérelmeit.

De ez a felnőttmese nem csak szuperhősökről és szupererőkről szól, hanem az őszinte, feltétel nélküli és határtalan szeretetről, ami megmutatkozik a tiszta barátságban és a családi kötelékben.

Bár nehéz veszteségről, halálról és gyászról olvasni ebben a könyvben, a könyv szerzője ezt mégis valahogy úgy tálalja olvasói elé, hogy az ne legyen túl nyomasztó, hanem sokkal inkább elgondolkodtató.

Ezek az erkölcsi tanulságok és a mély értelmű, felismerésekkel és aha-élményekkel teli mondatok, azt hiszem a legtöbb olvasóra hatással tudnak lenni.

Backman mindenből pont annyit adagol könyvében, hogy az elegendő és még fogyasztható legyen. Intelligensen és profizmussal vezeti történetének cselekményét, mindig oda figyel arra, hogy lekösse az olvasó figyelmét, és hol egy pikáns, hol egy humoros, hol pedig egy mélyen megható mondattal eléri azt, hogy az ember szinte megállás nélkül olvassa végig ezt a történetet.

Ez a könyv vitathatlanul hat az olvasójára, még akkor is ha néha egészen ellentétes érzelmeket tud kiváltani az emberből.

Egészen különleges, egyedi, mókás és bájos történet ez, ami különböző élettörténeteken keresztül emberi értékekről és a nagybtűs életról mesél.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– A legbiztosabb, ha az ember jósággal helyettesíti a rosszaságot.

A nagymamám azt üzeni, bocs Book Cover A nagymamám azt üzeni, bocs
Fredrik Backman
Animus Kiadó
2020
Keménytábla, Védőborító
383