A leggazdagabb árva volt az első könyv, amit Bauer Barbarától olvastam, ezért ez a könyv, ami valamilyen szinten annak a könyvnek a folytatása, egyből felkeltette a figyelmemet.
Bauer Barbara számomra minden egyes könyvével megújul és egy teljesen másik oldalát mutatja meg. Úgy érzem, hogy ez a könyv is teljesen más lett, mint az előbbiek.
Ebben a kötetben folytatódik Wenckheim Krisztina története, ahol már érett és felnőtt nőként, feleségként, anyaként és grófnőként ismerjük meg őt kastélya otthonában.
Bár ez a könyv A leggazdagabb árva folytatása, szerintem akkor is érthető és nyomon követhető, ha valaki nem olvasta az előbbi könyvet.
Wenckheim Krisztina alig 3 évesen marad árván, akinek műveltségének, jótékonykodásának, nemeslelkűségének köszönhetően, sikerül megtalálnia lelki békéjét, elfogadnia múltját és nyitottá válni a szerelem és boldogság befogadására.
Ennek a szerelemnek és boldogságnak a megünneplése kerül sorra ebben a kötetben, ahol egy estély keretén belül a szabadkígyósi kastélyba tudunk ellátogatni, együtt vacsorázunk az arisztokrácia felső köreivel és közben képzeletben végigkóstoljuk a legfinomabb ételeket és süteményeket.
Egy időutazással ér fel ez a könyv, ami nem egy regény, hanem sokkal inkább egy elbeszélés, amin belül több kis rövid történet kap helyet.
Ez a tizenkét novella egymásra épül és mindegyiknek a szabadkígyósi kastély a helyszíne. Egy este leforgása alatt közelebbről is megismerjük Krisztina gyermekeit, férjét, barátaikat és az ünnepségen összegyűlt arisztokratákat.
Főurak, nemesek, grófok és grófnők, dajkák, nevelők, szakácsok mind egy helyen, ki-ki a maga szerepében.
Ez az estély a kastélyban lehetőséget ad nekünk olvasóknak is, hogy visszarepülve az időbe megismerjük a 19. századi kor embereit, szokásaikat, hitrendszerüket és hagyományaikat.
Rövidke kis pillanatképek, egyszerű, mégis felemelő történetek, szerethető karakterek és érzelemdús párbeszédek gondoskodnak arról, hogy ez a könyv ne csak irodalmilag legyen élvezhető, hanem kulináris szempontból is, ugyanis a fejezetekben megjelenő recepteket a könyv végén képpel és részletes leírással meg lehet találni.
A kötet végén található életillusztrációk és receptek csak még inkább emelik ennek a könyvnek a hangulatát és értékét.
Egy vizuális, kulináris és irodalmi élményt nyújt ez a könyv, ami egyfajta megnyugvást és békét ad olvasás közben. A kastély, mint helyszín, az összegyűlt emberek társasága, az ételek bemutatása, a 19. századi hangulat, mint-mind hozzájárul ahhoz, hogy ez egy élvezetes olvasmány legyen.
Nagyon könnyen és gyorsan lehet haladni a kötettel, mert egyszerű a cselekménye, bájos a karakterek ábrázolása és élvezetes az ételek bemutatása. Nincsenek benne nagy fordulatok vagy váratlan események, a fókusz inkább az emberi kapcsolatokon van, valamint az olyan nemes érzelmeken, mint a segítőkészség, a nagylelkűség, az emberség és a szeretet.
Egy arisztokratikus család példáján keresztül szülő-gyermek kapcsolatáról, anyaságról, családi kötelékről, hagyományokról, szokásokról, babonáról és tiszta szeretetről lehet olvasni.
Egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Hogy értékelni tudd a fényt, ismerned kell az árnyékot is. Hogy adni tudj, észre kell venned, mi az, ami nincs.
Egy estély a kastélyban
Jaffa Kiadó
2024
Cérnafűzött, Keménytáblás
255
