Vannak könyvek, amelyek nem csupán olvasmányok, hanem lelki utazások. Csepelyi Adrienn új kötete pontosan ilyen. Egy szelíd, mégis mélyre ható időutazás a múltba: a nagymamák, a régi történetek, a szavak és az otthon melege felé. Ez a kötet nemcsak a szavak szintjén, hanem a szívünkben is megszólal.
A könyv nyelvjárásgyűjtésen és hangfelvételeken alapul, ami már önmagában különlegessé teszi. Olvasás közben szinte hallani véljük a szatmári nagymamák hangját, ahogy mesélnek, nevetnek, vagy elcsuklik a hangjuk egy régi emlék súlya alatt. A szövegek egyszerre nosztalgikusak és valóságosak: minden mondatban ott a múlt íze, a föld szaga, a konyhában fővő leves illata és a gyermekkori biztonság.
Formailag, szerkezetileg és nyelvileg ez egy teljesen rendbontó könyv, ami bátran eltér a hagyományos prózai keretektől. Nem regény, nem is novellafüzér a klasszikus értelemben, inkább emléktérkép, amelyen a szavak, mondatok, hangok és érzések együtt rajzolják ki a múltat.
Csepelyi Adrienn szövegei egyszerre dokumentumok és vallomások: a gyűjtött nyelvjárási szövegek mögött mindig ott lüktet az író személyes hangja, a saját gyökereivel való kapcsolódás vágya. A könyv formája is ezt a sokrétegűséget tükrözi: rövid, szinte versszerű részek váltakoznak lírai prózával, néha párbeszédekkel vagy egy-egy emléktöredékkel. Minden oldalon más ritmus, más hang szólal meg, mintha különböző idősíkok és életek fonódnának össze egyetlen közös dallammá. Ez a rendhagyó szerkezet nem véletlen: pontosan úgy működik, mint az emlékezet maga , szaggatottan, asszociatívan, mégis mélyen őszintén.
A tájnyelvi fordulatok, a szatmári kifejezések és a régies szavak nem csupán díszítik a szöveget, hanem élővé teszik. Az olvasó nemcsak olvassa, hanem hallja is a mondatokat, ahogy egy nagymama beszél, mesél, nevet vagy sóhajt.
Ez a formai szabadság, a hangok sokszínűsége és a mélyen emberi tartalom együtt teszi a könyvet különlegessé: egyszerre néprajzi kincs, irodalmi kísérlet és színtiszta érzelem.
Csepelyi Adrienn különleges kötete abban segít, hogy újra felfedezzük, mennyit tanulhatunk az idősebb generációtól: a kitartást, az egyszerű örömök szeretetét, és azt, hogy az élet igazi bölcsessége sokszor egy nagymama félmondatában rejlik. A könyv lapjain megelevenednek azok a hétköznapi történetek, szokások és mondások, amelyek egykor természetes részei voltak az életünknek, ma pedig már csak emlékfoszlányként élnek tovább bennünk. Adrienn szavai gyengéden emlékeztetnek arra, hogy ezek a hagyományok, ezek a kimondatlan családi örökségek nem a múltba húznak vissza minket, hanem épp ellenkezőleg: erőt adnak ahhoz, hogy a jelenben is szilárd talajon álljunk.
Ez a könyv megtanítja, hogy a gyökereink nem béklyók, hanem kapaszkodók. Hogy az, amit régen talán elavultnak, régimódinak, „vidékinek” hittünk, valójában a legmélyebb emberi tapasztalatokat hordozza: a túlélés, a szeretet, az egymásra figyelés tudását. Minden történetben ott rejlik egy apró életbölcsesség, ami segít más szemmel nézni a saját életünkre is.
Ez a könyv nemcsak egy gyűjtemény, hanem egy tükör is – olyan, amelyben megláthatjuk önmagunkat, a szüleinket, a nagyszüleinket, és azt a láthatatlan láncolatot, amely összeköt minket velük. Olvasás közben egyszerre érezzük a múlt melegségét és a jelen felelősségét: hogy amit tőlük kaptunk, azt mi is továbbadhatjuk. Ez a könyv nem nosztalgia, hanem szívből jövő hála mindazoknak, akik megtanítottak bennünket élni.
Megható, őszinte és felemelő olvasmány mindenkinek, aki valaha hallotta már nagymamája hangját a szívében – és szeretné, ha sosem halkulna el.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Gyerekkorom legfelhőtlenebb pillanatait olyanoknak köszönhetem, akik maguk soha nem lehettek gyerekek.
Nagymamám magyaráz
21. Század Kiadó
2025
Keménytábla, Védőborító
464
