Dr. Csernus Imre: A magyar

Dr. Csernus Imre könyveit olvasni nem egy egyszerű feladat, ugyanis nagyon erős és éles tükröt tart elénk a szerző, egy olyan tükröt, ami elől el lehet menekülni, de nem igazán van értelme, mert a végtelenségig úgysem tudunk menekülni elakadásaink, gyávaságunk és hibáink elől.

Ez a könyv nem csak címével, borítójával és tartalmával üt és hat, hanem mindazzal a sok gondolattal és érzéssel, ami az olvasóban megfogalmazódik egy ennyire szókimondó és provokatív könyv elolvasása után.

A könyv kezdő és egyben legfontosabb kérdése: Mit jelent ma magyarnak lenni? Mi kell ahhoz, hogy valaki magyarnak nevezze magát?

Virtus, magyar nyelv és hagyományok, szokások, történelmi események, földrajzi helyek vagy ezek együttesen mind?

A könyv fejezeteit olvasva, egyre inkább közelebb kerülünk ahhoz, hogy megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, miközben egy olyan önismereti utat járunk be, amin ha eléggé nyitottak vagyunk, sokat megtudhatunk magyarságunkról, valamint arról, hogy milyen emberek vagyunk.

Dr. Csernus Imre ezzel a könyvvel egy ajánlatot tesz nekünk. Megmutatja az átlag magyar ember viselkedését, gondolkodását és elakadásait, miközben mi olvasók szörnyülködve vesszük tudomásul azt, hogy a pesszimisták, a depressziósok, a búvalbélelt és az alkoholisták nemzetévé váltunk az elmúlt évtizedekben.

Ily sok negatív tulajdonság után, nehéz derűlátóan és pozitívan megfogalmazni azt, hogy miért jó magyarnak lenni és mi az, amit ebből a magyarságból át szeretnénk adni a következő generációnak.

Dr. Csernus Imre nem csak ezeket az elakadásokat vázolja fel könyvében, hanem egy javaslatot is tesz, megmutatva azt, hogy hogyan válhatunk büszke magyarokká és ezen belül is felelősséget vállaló emberekké, akik nem mástól várják a problémáik megoldását, hanem saját kezükbe veszik életük irányítását és nem másokra mutogatnak. Hiszen erről szól a felnőtt élet, felelősséget vállalni tetteinkért és szavainkért, küzdeni azért, amiben hiszünk és mindent megtenni azért, hogy olyan emberekké váljunk, akik este nem lelkiismeret-furdalással, szégyennel és bűntudattal zárják a napot, hanem tiszta lelkiismerettel, tudván azt, hogy mindent megtettek azért, hogy ne a gyáva megalkuvást vagy az elkerülő megoldásokat keressék, hanem azt amire minden ember képes, saját boldogságának a megteremtése.

A könyv elolvasása után már nem lehet kifogása vagy magyarázata az embernek azért, hogy miért nem cselekszik. Emberként és magyarként is, felelősséggel tartozunk azért, ahogyan élünk, ahogyan gondolkodunk és ahogyan cselekszünk.

A megoldás a problémáinkra gyakran a legegyszerűbb dolgokban található meg. Egy bátor tettben, egy kimondott szóban, egy vállalt konfliktusban, egy szókimondó felismerésben, olyan apró, ugyanakkor őszinte, bátor és felelősségteljes cselekedetekben, amelyek először egyéni, később kollektív szinten tudnak változásokat előidézni.

Mindenkinek csak annyi a feladata, hogy saját életéért felelősséget vállaljon és dolgozzon azért, hogy lépésről-lépésre jobb emberré és embertárssá váljon.

A könyv elolvasása után talán sikerül megfogalmaznunk azt, hogy mitől érezzük magunkat magyarnak, de az igazi kihívás akkor kezdődik, mikor a hétköznapokban mindezt gyakorlatba is ültetjük, nem elmenekülünk, nem kifogásokat keresünk, nem meghunyászkodunk, nem terelünk, hanem felismerjük és beismerjük elakadásainkat, hibáinkat és hiányosságainkat, mindezt azért, hogy ne egy búvalbélelt és megkeseredett ember és nemzet váljon belőlünk, hanem egy optimista, mosolygós és felelősségteljes ember és nemzet.

És akkor talán valamikor nem csak valljuk, hanem meg is éljük Petőfi Sándor szavait:

„A magyar név megint szép lesz,

Méltó régi nagy hiréhez;

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!”

Ilyen hozzáállással érdemes elolvasni ezt a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Akár nyerek, akár veszítek, ha azt érzem, hogy én megtettem mindent, amit megtehettem, akkor nem lesz rossz szájízem a kudarctól sem. Ha tudom, hogy nem jöhet össze minden, amire vágyakozom, de én megtettem érte minden tőlem telhetőt, akkor úgy fogok aludni, mint a tej. Nem lesz vergődés, nem nyugtalanság: ha valami nem jött össze, majd holnap összejön, megyek tovább, nem cipelem a terhet.