„Jézus gyermekkora” számomra egy olyan könyv, amit mai napig sem igazán értek. Első látásra megfogott a könyv címe, utána a könyv borítója, amit elég nehezen párosítottam a könyv címével, végül pedig az, hogy egy Nobel-díjas könyvről van szó.
Nem igazán értettem a könyvet, ezért nem is volt rám olyan nagy hatással.
Két elég fura főszereplője van a könyvnek, egy férfi és egy öt éves kisfiú, akik egy ismeretlen országba indulnak el. A férfi, Simón egy gabonakikötőben kezd el dolgozni, ahol dokkmunkás társaival együtt filozófiai beszélgetéseket kezdenek el folytatni. A kisfiú elveszíti azt a levelet, ami alapján meg kellene találja a szüleit, ezért Simónra marad az a feladat, hogy segítsen neki megtalálni igazi édesanyját. Miközben a férfi a közös megélhetésükön dolgozik, David egyre többet fedez fel, abból a világból, ami őt körülveszi. Hamar kiderül róla, hogy egy rendkívül intelligens és okos gyerek, aki azonban valahogy mégis másképp észleli a világot, mint a többiek.
Nagyon sok a filozofikus gondolat és elmélkedés a könyvben, számomra ezért volt kicsit nehezebben olvasható. Jézus tanításain keresztül, egy olyat világot mutat be nekünk a szerző, amire mindenki vágyna, de a valóság mégis más. Jó lenne olyannak lenni, mint ahogy azt a szerző megírja könyvében, az emberiség azonban gyarló, és csak tökéletlenül tud emberi maradni.
Nekem nem igazán jött be a szerző stílusa, a könyv címét pedig még mindig nem tudom összekötni a könyv tartalmával. Nem erre számítottam, és szerintem egy másik cím választás talán több fantáziát bízott volna az olvasóra. Így, akarva-akaratlanul is minden mondatban és a sorok között is csak a jézusi tanításokra tudtam gondolni.
Első könyvem volt, amit a szerzőtől olvastam, de szerintem egyben az utolsó is, mert rájöttem, hogy ez nem az én világom.
Kedvenc idézetem a könyvből:
– … Azért vagyunk itt, amiért mindenki más. Esélyt kaptunk az életre, és elfogadtuk. Élni nagy dolog. A legnagyobb.
Jézus gyermekkora
Helikon Kiadó Kft.
2014
Keménytábla, Védőborító
348
