Újabb pszichothriller került a kezembe, aminek sötét borítója és sejtelmes címe elég sokat elárul a könyv témájáról és hangulatáról. Nagyon izgalmasan indul be a történet, szerintem ez a feszültségi szint meg is marad a könyv végéig. Nagyon sok benne a rejtély, a titok, a hazugság és tényleg úgy van felépítve, hogy mindvégig csak találgatások alapján lehet rájönni a bűncselekmény igazi elkövetőjére.
Témájában, stílusában és ötleteiben nagyon hasonlít a „Holtodiglan” című pszichothrillerre. Számomra ez a tény nem is volt annyira zavaró, mivel végig élveztem a könyv felépítését és hangulatát, inkább a végkifejlettel akadtak problémáim, ami szerintem nem volt annyira ötletes és izgalmas, mint maga a történet.
A kerettörténet egy író házaspárról szól, akiknek élete messziről nem annyira örömteli, mint ahogy azt mások látják. Tökéletesen felépített életük rengeteg titkot és hazugságot rejt magában, amire csak azután kerül fény, miután Sutton, a feleség eltűnik. Férje, Ethan lesz az első számú gyanúsított felesége eltűnése kapcsán, a rendőrök és a családtagok is meg vannak róla győződve, hogy ő a tettes. A könyv végig erről a nyomozásról szól, a házaspár visszaemlékezéseiről, valamint egy rejtélyes személyről, aki egyes szám első személyben szól az olvasóhoz.
Most miután végigolvastam ezt a könyvet és leülepedtek bennem az első érzések és benyomások, sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy kicsit összezavart ez a könyv és több olyan eleme is volt, amin nehezen tudtam kiigazodni.
Az mindenképp tetszett benne, hogy szerkezetileg három fontos részből áll. Az első részben a férj mesél, a második részben a feleség, és ezt a két részt összeköti egy rejtélyes harmadik szereplő, aki csak helyenként bukkan fel a könyvben, de mindig hátborzongatóan rejtélyes és titokzatos. A cselekmény végig ugrándozik a jelen és a múlt között, Ethan és Sutton visszaemlékezései töltik ki a múltbeli események hiányzó részeit. A jelenbeli történet főleg a nyomozásra koncentrál, ami nagyon gyenge és semmi izgalmasat nem tartalmaz, sajnos ez a része a könyvnek unalmas és erőltetett.
Emellett gyakran az az érzésem volt mintha egy-egy rész vagy szereplő nem lett volna teljesen kidolgozva. Miután a regény szerzője izgalmasan és csavarosan felépíti a cselekményt, hirtelen mély zuhanással szinte már összecsapja a végét, sok esetben bármilyen jellegű magyarázat nélkül és egy olyan befejezéssel zárja a könyvet, ami nem méltó ehhez a thrillerhez. Végig egy nyomasztó, búskomor és hátborzongató hangulata volt a könyvnek, erre a könyv boldogan és idillikusan ér véget. Ez volt a legzavaróbb számomra ebben a regényben, szerintem egy ilyen befejezés távol áll a thriller világától.
A regény lélektani vetülete érthető és követhető volt, ez sok esetben magyarázatot adott a szereplők cselekedeteire. Az anyák karaktere azonban nagyon furcsa és taszító volt ebben a könyvben, gyakran nem értettem cselekedeteik hátterét.
Az az érzésem ezzel a könyvvel kapcsolatban, mintha befejezetlen lenne, mintha sok jó gondolat és ötlet találkozna benne, de ez nem elegendő ahhoz, hogy ez regény formájában is élvezhető legyen.
Szerintem a szereplők karaktere nem eléggé élvezetes és mélyreható, sok háttér információ hiányzik belőle, ami miatt bizonyos szálak érthetetlenek a könyvben, valamint a regény befejezése túl egyszerű és kézenfekvő. A könyv címét még mindig próbálom megfejteni, és csak arra tudok gondolni, hogy ebben a regényben mindenki titkol valamit, mindannyian hazudnak egymásnak és önmaguknak, és ennek ellenére boldogan ér véget a regény.
Sajnos hiányérzettel fejeztem be ezt a könyvet, mert pont a végén maradt el az az igazi csattanó, amire végig vártam a történet olvasása során. Érdekes volt ez az olvasmány, de szerintem a részletekben rejlik az igazi profizmus, és ez sajnos elmaradt ennél a könyvnél.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Mindben ügy előbb-utóbb megoldódik. Főleg akkor, ha sok mozgalmas részlet van benne, sok a buktató és a sötét, feltárulkozni vágyó dolog.
Hazudj nekem!
Tericum Kiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
339
