pszichothriller

Sarah Pinborough: 13 perc

Számomra ez a könyv nem hozta azt a várt hatást és olvasási élményt, amire számítottam. Ez egy átlagos krimi vagy thriller, de semmiképp nem egy izgalmas olvasmány. Érdekes az alaptörténete, de szerintem kiszámítható volt a cselekmény alakulása és főleg a rejtély megoldása. Számomra hiányzott belőle a meglepetés és a váratlan fordulat, ezért is kicsit laposnak és egyhangúnak tartottam. A szereplőkkel sehogy se tudtam megbarátkozni, ezen a téren is hiányérzetem volt. Egy ideig még izgalmasnak tűnt a rejtély felderítése és a tettes gyanúsítgatása, de hamar átláthatóvá vált a cselekmény kimenetele.

Mivel tinikről szól a könyv, ezért nehezen tudtam ráhangolódni, túldramatizáltnak tartottam benne nagyon sok mindent. A szereplők érzelmi világa már egyenesen untató volt számomra, a thriller jelenetek érdektelenek voltak és még a vége is olyan összecsapottnak tűnt. Túl hosszúnak és vontatottnak tartottam ezt a könyvet, mert alig szólt valamiről. Csak a könyv vége fele lett valamivel pörgősebb a regény, de itt már sajnos nagyon lelankadt a könyv iránti érdeklődésem.

Mikor egy ilyen könyvet olvasok, ami számomra semmi újat vagy eredetit nem tartalmaz, nehezen tudom megérteni, hogy miért kap olyan ajánlókat híres szerzőktől, amelyek mint „megrendítő” és „lebilincselő” történet emlegetik. Én nem tartottam olyan különlegesnek ezt a történetet, nehezen is kötötte le a figyelmemet.

Nekem nem jött be ez az ifjúsági pszichothriller, ez valahogy nem az én világom. Adott három fiatal gimis barátnő, egyikükkel egy tragikus baleset történik és az egész regény arról szól, hogy ez valójában baleset volt-e vagy sem. Unalmas és egyenesen idegesítő volt számomra végigolvasni azt a sok konfliktust és drámát ami a fiatal lányok között zajlott. Abban reménykedtem, hogy legalább a nyomozási részek valamivel érdekesebbek lesznek, de ebben is csalódtam.

Az a borzongás és feszültség, ami egy jól megírt thrillerrel jár, itt teljesen elmaradt. Csak a sok kesergés, panaszkodás és értelmetlen harcoskodás az, ami ezt a könyvet leginkább jellemzi.

Lehet, hogy én nőttem ki ezekből a könyvekből és ezért nem tudom kellően értékelni, de sehogy sem tudtam megbarátkozni vele. A manipuláció, a népszerűség, a hierarchia témái megfogtak és érdekeltek, csak épp az nem tetszett, hogy ezek el voltak túlozva és mint minden kiskamasz esetén, itt is óriásinak tűnt minden apró kis dolog.

Fiatal lányoknak és kamaszoknak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. Irodalmi szempontból vagy az olvasási élmény szempontjából nekem személy szerint nem sokat adott ez a könyv. Úgy olvastam végig, hogy előre láttam már a könyv befejezését és semmi izgalmasat nem találtam benne.

Csalódtam ebben a könyvben, jó sok minden a semmiről. Egy teljes káosz ez az egész könyv, van benne gyilkosság, nyomozás, rejtély, szerelem, féltékenység, pszichés betegség, vagyis minden, csak épp nem olyan formában, hogy az élvezetes is tudjon lenni.

Ami viszont tetszett a regény szerkezetében, az a különböző szemelvények, amelyek az elbeszélést valamivel lendületesebbé tették. A naplóbejegyzések, a telefonos üzenetetek, a felügyelői bejegyzések, a terapeuta jegyzetei, az újságcikkek, mind olyan dolgok, amelyek számomra megnyerőek voltak ebben a regényben. A több váltószemszögből elmesélt történet tetszett és az is, hogy különböző megvilágításból mutatja be a könyv a fiatalokat érintő komoly és fájdalmas problémákat, mint a kiközösítés, a családi kötődés hiánya és a barátok befolyásának fontossága.

Azt még mindenképp kiemelném, hogy azok a részek elgondolkodtatóak voltak számomra, amelyek arról szóltak, hogy milyen nagy hatása van a közösségi médiának a mai fiatalokra és hogy ezek a fiatalok milyen brutális módon építenek vagy épp rombolnak le kapcsolatokat. És talán az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy mindez nem csak fikció, hanem valóság is. A manipuláció, a mérgező barátságok, a klikkesedés és a serdülőkör nehézségei mai napig is aktuális témák.

Egy könnyed kikapcsolódásnak megfelel, de nem az a fajta könyv, ami mély nyomokat hagyna az olvasóban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindig van egy gyermek mindannyiunkban.

13 perc Book Cover 13 perc
Sarah Pinborough
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
431

A. J. Finn: Nő az ablakban

Ha egy könyv izgalmas, van benne gyilkossági vagy bűnügyi szál és még bele is lehet borzongani, akkor az számomra biztos egy jó thriller. Ez a könyv kiválóan megfelelt ezeknek a követelményeknek és tökéletesen teljesítette mindazt, amit én egy jó thrillertől elvárok. Már a könyv legelején sikerült elmerülni az izgalmas felvezetésben, ami az olvasás folyamán egyre csak fokozódott és végén ott volt a váratlan meglepetés és az izgalmas befejezés.

Ez a könyv egy ízig-vérig izgalmas pszichothriller, amiben adott egy ötletes alaptörténet, egy izgalmas nyomozási szál és megannyi csavaros fordulat.

Ennél a könyvnél garantált a szórakoztatási és kikapcsolódási faktor, az izgalom és a feszültség, valamint egy olyan olvasási élmény, amitől akár órákig is megfeledkezik magáról az ember és megállás nélkül olvassa ezt a könyvet.

Mint minden igazán jól megírt és szerkesztett thriller esetén, itt is egyedi és izgalmas az alaptörténet, de ennél sokkal hangsúlyosabb a szereplők lelki világa és lélektani elemzése. Engem főleg a szereplők háttértörténete fogott meg, ami lélektani és pszichológiai szempontból volt nagyon érdekes. A szülői minta hatása egy gyerekre, egy trauma következményei és egy pszichés betegség sötét bugyrai, azok a dolgok, amelyek izgalmasak ebben a könyvben. Nagyon el tudtam mélyülni ezeknél a részeknél, mert az emberi elme és lélek közeli megismerésével és megértésével, érdekessé vált számomra ez a thriller.

Mivel ehhez a thrillerhez egy bűnügyi cselekmény is tartozik, ezért az olvasó is a nyomozás részesévé válik, mikor is lépésről-lépésre bogozza ki a sok összekuszált szálat a regényben.

Számomra ez a legmegnyerőbb és a legfontosabb dolog egy jól megírt thriller esetén, mikor én magam is csak a sötétben tapogatózóm és csak sejtelmeim vannak a tettes felől, de legtöbbször az írói fantázia minden elvárásomat felülmúlja.

A regény főhőse, Anna Fox, aki egyedül él egy nagy New York-i családi házban, férje és lánya nélkül. Súlyos agorafóbiában szenved, ezért napjait alkohollal, régi filmek nézésével és idegenekkel való cseteléssel tölti. Háza ablakából figyeli szomszédai életét, és így valami olyasminek lesz tanúja, ami addigi életét teljesen felborítja és arra kényszeríti, hogy nézzen szembe félelmeivel és múltja hibáival.

Ebben a könyvben az a legjobb, hogy fokozatosan épül fel, de közben egy pillanatig sem laposodik el, sőt egyre izgalmasabbá válik a cselekmény minden egyes mozdulata. Annyira izgalmas mindaz, ami a regény főszereplőjével történik, hogy nehéz letenni a könyvet mindaddig míg ki nem derül ki a tettes és mi is Anna múltjának a története. A cselekmény főleg a jelenben játszódik, de gyakran a múltbeli események előtérbe kerülnek, csakis azért, hogy a jelen szálai érthetőbbek legyenek.

Szerintem briliáns és ugyanakkor hátborzongató ahogyan felépül ez a könyv. Számomra egyáltalán nem volt előrelátható, hogyan oldódnak meg a cselekmény szálai, ezért is fogott meg annyira.

Tetszett Anna karakterábrázolása, annak ellenére, hogy az alkoholista részek enyhén taszítóak és kicsit erőltetettek. Viszont az utalások a régi fekete-fehér filmekre nagyon ötletesek és sok jó film kerül így megemlítésre a könyvben. Ettől kicsit még különlegesebbé válik a könyv.

A sok gyógyszer, alkohol és a mentális betegség egy nagyon ijesztő képet alkotnak Anna-ról, ez kicsit olyan amerikaiasnak tűnik, ahol az alkohol és a gyógyszer használata szinte már mindennapi.

Lélektani szempontból azonban szerintem érdekes lehet belepillantani egy zavarodott elme működésébe, valamint az agorafóbia betegség állapotába.

Mivel az események filmszerűen követik egymást, ezért nagyon olvasmányos a könyv és csak úgy visz magával. Az álom és ébrenlét, a képzelet és a valóság közti kontrasztok nagyon élesek ebben a könyvben, ami által az olvasó is bekerül egy olyan világba, ahol nehéz eldönteni mi igaz és mi nem.

Szerintem azért sok jó megfogalmazás és rejtett üzenet van benne. A traumák fel nem dolgozásának hatása, a pánikbetegségek kilátástalansága, a gyógyulás fájdalmas útja, a bűnhődés és a bűntudat feldolgozása, mind olyan dolgok amik nagyon fontos szerepet játszanak ebben a könyvben. Annak ellenére hogy ezek a dolgok nagyon nyomasztóak a könyvben, a szerzőnek mégis sikerült úgy alakítani a szálakat, hogy az izgalmas, váratlan és fordulatos legyen. Mivel több olyan momentuma is van a regénynek, amire az olvasó nem számít, ezért nagyon le tudja kötni a figyelmet.

Nehéz és egyben fájdalmas történet ez, sok benne a szenvedés, de erős a befejezése és még ennél is jobb a cselekmény felépítése.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A világ csodálatos hely. Ezt ne felejtsd el. És ne maradj le róla.

Nő az ablakban Book Cover Nő az ablakban
A. J. Finn
Alexandra Könyvesház Kft.
2018
Kartonált
427

Guillaume Musso: Central Park

Vannak könyvek és szerzők, akikeknek bármelyik könyvüket, ha kezembe veszem, egyből érzem, hogy ez egy remek olvasmány lesz. Guillaume Musso könyveivel mindig így vagyok, bár még csak most ismerkedem úgy igazán ezzel a szerzővel, de már egy-két könyv is elegendő volt ahhoz, hogy rájöjjek arra, hogy milyen mesterien tudja szövögetni a cselekmény szálait regényeiben.

Szerintem ez egy nagyon jól felépített lélektani regény, nagyon jó krimi elemekkel, amiktől nem csak, hogy izgalmas és olvasmányos a könyv, hanem egyben szívszorító és romantikus is.

Már a legelső oldalon annyira izgalmas a könyv, hogy néhány mondat elolvasása után egyszerűen lehetetlen letenni ezt a regényt. Nagyon izgalmas a múlt és a jelen váltakozása a regényben, annyira pörgős és eseménydús a könyv, hogy az ember alig éri utol magát, és már máris történik valami új a könyvben, ami megint jól összekuszálja a szálakat.

A regény egy rejtéllyel indul el, két teljesen ismeretlen ember, egy párizsi rendőrnő és egy amerikai jazz-zongorista, egymáshoz bilincselve, az amerikai Central Park-ban ébrednek fel. A lehetetlennek tűnő találkozás, elindít egy nyomozási folyamatot. Egyikük sem emlékszik a múlt eseményeire, de közösen kiderítik azt, hogy hogyan kerültek egy park padjára és mi közük van egymáshoz. Csupán néhány nap leforgása alatt izgalmasabbnál izgalmasabb események történnek, míg a végén olyan igazságok kerülnek napfényre, amikre egyikük sem számított.

Ez a könyv egyszerre krimi, thriller, bűnügyi és romantikus regény. A szerző nagyon okosan és intelligensen húzogatja el a cselekmény szálait az olvasó előtt, elhitetve azt az olvasóval, hogy a regény fő témája egy nyomozási eset. A könyv végéig úgy tűnik, hogy minden egy bűnöző körül forog, és csak az utolsó néhány oldal fedi fel a regény tényleges konfliktusának a helyzetét. Ez a váratlan és szinte már katartikus befejezése a regénynek annyira eredeti és ötletes, hogy engem mint olvasót, teljesen levett a lábamról.

Csupán csak a könyv címe alapján az ember valami egészen másra számítani, ezért nagyon megtévesztő a címválasztás. De ebben a könyvben garantált a meglepetés és a váratlan fordulat. Semmi sem az aminek látszik vagy tűnik ebben a könyvben. Nem a véres és durva jelenetekben mutatkoznak meg a krimi elemei, hanem a feszültséggel teli csavaros fordulatokban, a rejtélyes bűnöző karakterábrázolásában és az emberi elme összetettségében.

A drámai helyzeteket nagyon jól megoldotta a szerző, mindig volt benne valami rejtély, titokzatosság és egy kevés romantika is. A pszichothriller szál erősen jelen van benne, de egy egészen elfogadható formában. A végén egy kicsit erőltetettnek éreztem a thriller keverését a romantikus szállal, de ez már ízlés kérdése, bár szerintem ez a szerelmi szál nem igazán illet bele ebbe a regénybe.

Nekem nagyon szimpatikus volt a két főszereplő karakterábrázolása. Kicsit szélsőséges és helyenként közhelyes ez a két főszereplő, az erős és határozott férfi és az esendő és gyenge nő jelleme, de szerintem ez nem annyira zavaró tényező a könyvben.

Furfangos, kiszámíthatatlan és megtévesztő ez a könyv, legerősebb jellegzetessége a lélektani ábrázolás és a játékos cselszövés. Az egész könyv olyan mintha egy véget nem érő labirintusban lenne az ember, ahol minden útszakasz csak egy újabb bonyodalmat hoz magával. De pont ez a furfangos váltakozás a legnagyobb előnye ennek a könyvnek, hiszen egy olyan drámai és feszültséggel teli hangulatot kelt, ami leköti az olvasó figyelmét. Musso olyan részletesen és hangulatosan tud írni tájakról, érzésekről, emberekről, hogy az szinte már reálisnak tűnik.

Szerintem ez egy színes és érdekes regény, tele fantáziával és drámai helyzetekkel. Nem egy hátborzongató vagy eget rengető krimi, de mivel a regény valós tartalma és mondanivalója nagyon is erős és hatásos, ezért szerintem ez egy igazán jó könyv. Talán ez a része kicsivel több figyelmet is megérdemelt volna, ugyanis Musso zseniális elbeszélése mellett, a lélektani ábrázolása is egy erős jellegzetesség. Az, hogy az élet és maga az ember mennyire törékeny és mit is jelent a kegyelmi idő, azt Musso tökéletesen visszaadja regényében. Szerintem a szerző csodásan fogalmazza meg a regény üzenetét, azt az egyszerű tényt, hogy bármi is történjen az emberrel, az élet mindig megy tovább. Vereségek, küzdelmek és fájdalmak árán is, de az életért érdemes küzdeni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor kinyílik egy ajtó, és napfény árad az ember életébe. Ritka pillanatok, amikor valami felszabadul ott belül. Súlytalan lebegés, száguldás egy radar nélküli sztrádán. A döntések egyértelműek, kérdések helyett válaszok vannak, a félelem átadja helyét a szerelemnek. Kegyelmi idő. Ritkán tart sokáig.

Central Park Book Cover Central Park
Guillaume Musso
Park Könyvkiadó Kft.
2019
Kartonált
285

Steinbach Annamária: 3 nővér és 1 fiú

Bevallom nagyon meglepett ez a könyv, sokkal jobb lett, mint amire számítottam. Krimiként és pszichothrillerként nagyon is megállja a helyét, izgalmas, érdekes és szórakoztató. Mivel ez a könyv is a bűnügyi műfajba tartozik, ezért a feszültség, izgalom, várakozás és a drámai hatások erősen jellemzik, amitől igazán szórakoztató olvasmánnyá válik. A veszélyhelyzetbe kerülő főhősnő itt is jelen van, valamint egy átlagos bűnöző, akiről senki sem gondolná, hogy egy gyilkos.

A regény főhőse egy félénk és visszahúzódó pszichológus, Emma, aki egyszerre próbál megküzdeni a múlt sérelmeivel, valamint saját démonjaival. Az ő személyisége áll a regény középpontjában, ami csak fokozatosan bontakozik ki az olvasó előtt, míg végül minden magyarázatra lel. Ő az áldozat, aki a pszichothriller középpontjában áll.

Érdekes, veszélyes és feszültséggel teli „kapcsolat” alakul ki az áldozat és elkövetője között, ami maga után von egy borzongós cselekménysorozatot. Mivel Emmát félelmei és sérelmei fogva tartják, ezért nehezen merészkedik ki a világba, és mikor ezt mégis megteszi, akkor valaki üldözni és fenyegetni kezdi. Innentől kezdve válik igazán érdekessé ez a krimi, amikor is a cselekmény szinte két részre oszlik. Egyfelől ott van Emma viaskodása, félelme, bizonytalansága, másfelől pedig a bűnöző rejtélyessége, titokzatossága és kegyetlensége. Mivel olvasóként folyamatos a találgatás az elkövető iránt, ezért egyfajta a krimire tipikusan jellemző feszültség keletkezik a tévesen megvádolt esetleges elkövető, és a tényleges bűnöző között. Nincs konkrét nyomozás a regényben, de szerintem ebben az esetben ez nem is hiányzik, mivel a szereplők első számú egyes személyben való elmesélése a történteknek, már elég hatásos.

Számomra az mindenképp megnyerő, hogy elmaradtak az erőszakos részek a könyvből, ennél sokkal nagyobb a hangsúly a lelki bántalmazáson és pszichikai terroron. Ezt a regényt nem a sok mozgás vagy cselekmény jellemzi, hanem az intenzív érzelmek, gondolatok, emlékek és élmények. Mivel a hangsúly a karakterek jellemábrázolásán van, ezért lélektanilag sokkal mélyebb, mint egy átlagos krimi. Maga a cselekmények helyszíne, a terek sokkal inkább korlátozottak és kevés a mozgalmas elem. Viszont annál intenzívebb a szereplők pszichológiai elemzése, amitől ez a regény annyira érdekes és szórakoztató.

És ez a kulcsa ennek a regénynek, részletesen és érthetően bemutatni az érintettek pszichés problémáit és zavarait. Pszichológiai szempontból ezek a részek nagyon érdekesek, mert élethű betekintést nyújtanak az emberi elme legeldugottabb érzelmeibe és gondolataiba, valamint annak sérülékenységébe és megbetegedésébe. Mivel nem magán a bűntényen, a fenyegetésen és üldözésen van a hangsúly ebben a regényben, ezért a tettek motivációs oka, valamint az elkövető pszichés állapota sokkal érdekesebbek.

Ebben az esetben, nem csak a tettes, hanem maga az áldozat is sérültek valamilyen szinten, ami megint csak azt igazolja, hogy a múlt fel nem dolgozott traumáinak súlyos következményei lehetnek a jelenben.

Pont ezért, én nem tudtam erre a könyvre, csak úgy tekinteni mint egy krimire vagy pszichothrillerre, hanem mint egyfajta pszichológiai, lélektani elemzésre is. Érdekes megfigyelni és megérteni azt, hogy milyen lelki-érzelmi-mentális hatások vagy kényszerek miatt lesz egy átlagos emberből egy bűnöző. De az áldozat szerepe se egyszerű, ugyanis az ő része rengeteget munkát megkövetel azért, hogy sikerüljön az áldozat szerepből kilépni és újból „normális” életet élni.

Ebben a krimiben gyakran összemosódik a jó és rossz közötti határvonal, pont azért is, mivel az emberi elme annyira összetett és bonyolult, hogy gyakran a jó szándék is tud rossz tetteket szülni. Érdekes ezen elmerengeni, hogy hol is a határ a jó és a rossz között, mi az ami még elfogadható és mi az, ami már bűntettnek számít. Ezt a krimit olvasva rengeteg ilyen jellegű kérdés merült fel bennem, de legfontosabbnak a gyerekkori traumák fel nem dolgozott, későbbi következményeiben láttam a nagy hangsúlyt. Az, hogy az egyén mögött ki és mi bújik meg, az gyakran láthatatlan marad mindaddig, míg egy súlyos tett be nem következik. Ebben az esetben a női pszichén van a nagy hangsúly, a védtelen és kiszolgáltatott nő, ami itt ugyanúgy az áldozatra és az elkövetőre is érvényes. A női karakterek erős ellentétben állnak egymással ebben a regényben, sérült lelki világuknak kibontakozása számos következményt sodor magával.

Hátborzongatóan jó és szórakoztatóan olvasmányos ez a krimi. Az emberi és pszichológiai vonal teszik igazán különlegessé, valamint az áldozat-elkövető közti feszült kapcsolat, ami azonnal beszippant és magával ragad. És mivel a könyv vége váratlanul és befejezetlenül ér véget, ezért csak sejteni lehet, hogy ennek a pszichothrillernek lesz még folytatása, ahol talán a többi nővér sorsáról is többet meg lehet majd tudni.

A krimi vagy thriller kedvelőknek mindenképp ajánlom ezt a könyvet, nem fognak benne csalódni, mivel ez egy jól kidolgozott, kellően izgalmas és magával ragadó történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Szerinte az írás művészet, amit az olvasó ajándékba kap.

3 nővér és 1 fiú Book Cover 3 nővér és 1 fiú
Steinbach Annamária
K.U.K. Kiadó
2019
Füles, Kartonált
312

Liz Lawler: Ne ébrejd fel!

A krimi vagy a bűnügyi regények kedvenceim közé tartoznak. Minden megvan bennük, ami szükséges egy szórakoztató olvasmányhoz. Ott van a rejtélyes bűntény, a titokzatos bűnös, a bűntény felderítése, a nyomozás folyamata és ami a legfontosabb egy igazán jól kidolgozott kriminél, a lélektani indítóok.

Liz Lawler krimije attól olyan jó, hogy nincsenek benne horrorisztikus véres jelentek, csupán rejtélyes és titokzatos bűncselekmények, amelyek kellően fordulatosak és csavarosak.

Ez a krimi-thriller már a könyv elején egy csattanóval indul, ami egyből felkelti az olvasó érdeklődését, leköti a figyelmet és kíváncsivá tesz a cselekményre. Ebben a krimiben nem a durva erőszaktevésen van a hangsúly, sokkal inkább az emberi elme kiszámíthatatlanságával játszadozik. Magáról a bűnözőről kevés szó esik a könyvben, a végén is alig kap szerepet az ő szemszöge és indítóoka, sokkal inkább az áldozaton van a hangsúly.

Ebben a könyvben, az áldozat egy orvosnő, aki nehezen tud különbséget tenni az elszenvedett trauma és a valóság között. Mivel az ő jellemábrázolásán van a hangsúly, ezért magába szippant és az olvasó is részévé válik a bűncselekmény kiderítésében.

A sikeres orvosnőn végrehajtott erőszak nem tűnik reálisnak, épp ezért barátai és ismerősei sem hisznek neki. Ezzel beindul egy olyan lélektani folyamat, ami az ábránd, hallucináció, fantázia és a valóság között lebeg valahol. A nyomozás során felderült szereplők nem sok hangsúlyt kapnak, az igazi felderítés az orvosnő agyában zajlik, aki próbálja a múlt történéseit a jelennel egyeztetni.

A képzelés és a valóság közötti határvonal nagyon vékony és a szerző pont ezt a vonalat követi, kihasználva az olvasó kíváncsiságát és saját fantáziáját. Innentől kezdve válik ez a thriller igazán érdekessé és feszültséggel telivé, ugyanis megint csak előtérbe kerül az emberi elme bámulatos összetettsége, valamint az emberi előítéletek és hibák tragikus következménye.

A könyv szerzője végig fenntartja a bizonytalanság és homály látszatát, keverve mindezt a vészhelyzetbe került főhősnő kilátástalan helyzetével. És ettől olyan izgalmas a regény, hogy egy átlag emberrel, milyen nem átlagos dolgok történhetnek meg. Maga a bűntény elkövetője se egy hivatásos bűnöző, csupán egy lelkileg sérült ember, akit érzelmei egy bűncselekményhez vezetnek. És ez az átlagos főszereplő a hétköznapi bűnözővel egy mindennapi közegbe kerül be.

Az izgalom és a nyomozás benne vannak a regényben, a végkifejlet azonban kicsit alulmaradt. Túl hamar és hirtelen oldódik meg benne a bűncselekmény és kevés magyarázatot kap maga a bűntett, és ehhez társul még a nagyon banális indítóok, ami kiváltotta a bűncselekményt.

Mivel nagyon izgalmasan indul be a történet, ezért a befejezés is egy kellő csattanót kívánt volna meg, de szerintem ez elmaradt. Miközben folyamatosan vannak adagolva a csavaros fordulatok és a feszültséggel teli események, a megoldás azonban túl laposnak bizonyult nekem.

Mindenképp ajánlanám krimi vagy pszichothriller kedvelőknek, mivel maga a történet tényleg lebilincselő és izgalmas. De a karakterek ábrázolása, valamint a vége nem igazán kiemelkedő. Egyedül a történet vége váltott ki belőlem némi csalódást, talán azért is mert saját fantáziám, egészen más bűnözőt gondolt ki az előzmények után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember agya nagyon érzékeny jószág. Könnyedén megtéveszt bennünket, pedig nem is feltételezünk róla ilyesmit. Aztán meg csúnyán megbüntet minket, ha nem törődünk vele.

Ne ébrejd fel! Book Cover Ne ébrejd fel!
Liz Lawler
Lettero Kiadó
2019
Ragasztott
392

Cara Hunter: Sötétben

Zseniális és briliáns ez a könyv, az egyik legjobb krimi, amit olvastam az utóbbi időben. Különleges a felépítése, nagyon összetett a története és hátborzongatóan izgalmas. Első perctől fogva leköti az olvasó figyelmét, végig feszültséggel teli, kellőképpen fordulatos és csavaros, valamint lélegzetelállítóan furfangos a befejezése.

Az Adam Fawley sorozat második könyve, a „Sötétben” egy olyan gyilkossági esetet dolgoz fel, ami szorosan kapcsolódik egy másik nő tragikus sorsához, közben azonban több szálon is futnak az események. Adam Fawley, a detektívfelügyelő precíz és alapos munkája által, rengeteg titokra derül fény, miközben úgy tűnik, hogy egyre csak jobban és jobban nő a feszültség a nyomozás során. Az eltűnt nő és a pincében talált félholt nő és gyermek közötti kapcsolat rengeteg váratlan és kiszámíthatatlan fordulatot rejteget.

Több dolog is van, ami engem megfogott ebben a krimi-thrillerben.

Az egyik, a detektívfelügyelő egyes szám első személyében elmesélt változata. Ettől közelinek és még személyesebbnek tűnt a horror történet, és ezt váltotta fel nagyon harmonikusan a többi szereplő egyes szám harmadik személyében elmesélt változata.

A másik fontos eleme ennek a regénynek, a különböző stílusban megírt beszámolók az eseményekről. Ott vannak a média, az újság, a szemtanúk, a kihallgatások tanúvallomásai, amelyek egyfajta dinamikát visznek bele az egész történetbe.

Mivel a nyomozás során folyamatosan újabb és újabb tanúk és bizonyítékok kerülnek elő, ezért a feszültség és az izgalom végig adottak. Egyáltalán nem kiszámítható a végkifejlet, sőt valami nagyszerű megoldást hoz elő a könyv szerzője.

Az még a jó ebben a regényben, hogy annak ellenére, hogy egy gyilkossági eset áll a regény középpontjában, a szerző mégis kitér karakterei magán életére, ezáltal is igazi emberi karaktereket formálva, amelyektől olyan életszerű az egész könyv. Nem csak a detektívfelügyelő és felesége traumáját ismerjük meg, hanem a többi nyomozó életét is, akiknek magán életük szorosan kapcsolódik munkájukhoz.

Az egész regény egy jól kidolgozott csapatmunka, ahol különböző személyiségek és tehetségek érvényesülnek, miközben felderítésre kerül egy bűnügyi eset.

A könyv stílusa annyira könnyed és közvetlen, hogy rengeteg teret ad az emberi fantáziának és elmélkedésnek, szinte már-már arra ösztönözve az olvasót, hogy ő maga fejtse meg a rejtély megoldását.

Tényleg nagyon jó krimi, letehetetlen, magával ragadó, megdöbbentő, sokkoló és elgondolkodtató. Annyira izgalmas és pörgős, hogy az olvasó nehezen tudja letenni, mert minden egyes rész újat és újat követel. Nem egy egyszerű történet, millió kis apró puzzle darabkákból tevődik össze, ami erőteljesen érdekessé és izgalmassá teszi ezt a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahogy a téma egyik legjobb ismerője egyszer megfogalmazta, egy pszichopata társaságában kitűnően érezheti magát az ember, de a végén mindig nagy árat kell fizetni érte.

Sötétben Book Cover Sötétben
Cara Hunter
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
458

Karin Alvtegen: Szégyen

Nagyon szeretek svéd krimiket olvasni, számomra nagyon izgalmasak és szórakoztatóak ezek a regények. Én azt szeretem a svéd krimikben, hogy a gyilkosság nyomozása és felderítése mellett, nagy hangsúly van a szereplők lélektani elemzésén. Indulataik, tetteik, motivációjuk, gondolatuk, mindaz ami elvezet egy gyilkost egy bűncselekmény elkövetéséhez, a svéd krimikben mindig górcső alá kerül és több szemszögből van megvilágítva.

Karin Alvtegen pszichokrimije két teljesen különböző nő sorsának alakulását mutatja be, akik gyermek- és ifjúkori gyötrelmes emlékeik miatt, nehezen tudnak szabadulni a múlt fogságából.

Monika, az okos, sikeres és fiatal orvosnő, akire úgy tűnik, hogy rátalált a szerelem. Maj-Britt, egy idősödő, túlsúlyos és magányos nő, aki évek óta nem hagyta el otthonát. Két váratlan esemény, egy baleset és egy levél, arra kényszeríti ezt a két nőt, hogy nézzen szembe a múltjával, és annak borzalmas tetteivel és következményeivel.

A két női főszereplő élete megint csak egy jó példa arra, hogy a múlt árnyékai elől nem lehet elmenekülni, előbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk ezekkel a traumákkal.

Monika és Maj-Britt is, csak úgy tudnak felszabadult életet élni, ha a gyermekkori traumáikat feldolgozzák, mert azok határozzák meg a jelenlegi életüket. A múltbéli események, a vallásos közösség és a szülők, olyan nagy terhet tettek két nő életére, hogy ők ezek miatt, évekig szégyenként hordták el magukban mindazt a sok elkövetett bűnt, amiért ők nem teljes mértékben voltak felelősek.

Eléggé nyomasztó és depresszív a könyv hangulata, azonban megfelelő egy őszi esős délutáni olvasáshoz. Nagyon lehangoló a két nő élettörténete, épp ezért is olyan meglepő a könyv vége, hiszen az előző oldalak hangulata alapján, én személy szerint nem erre a befejezésre számítottam.

Én ettől a könyvtől valamivel többet vártam el, kicsit túl lapos és rideg volt.

Ebben a történetben valahogy mindenki sérült és beteg, mind olyan szégyenfoltokat hordoznak magukon, amire az olvasó csak rémülettel tud reagálni. És a sok borzalom elolvasása után, a végén ott van a szereplők feloldozása, ami szerintem egyáltalán nem illik ebbe a képbe.

Még nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most egy krimit, egy drámát, egy thrillert vagy egy lélektani regényt olvastam. Mindenből volt egy kicsi benne, de egyik rész sem volt úgy igazán jól kidolgozva.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem futhat elég gyorsan az ember, ha az, ami elől menekül, benne lakozik.

Szégyen Book Cover Szégyen
Karin Alvtegen
Animus Kiadó kft.
2014
Füles, Kartonált
288

Louise Jensen: A béranya

Minden egyes könyv, amit Louise Jensen-től olvastam, egyre jobban megkedveltette velem az írónő stílusát. „A nővér” és „Az ajándék” után, kíváncsian vettem kezembe legújabb könyvét, tudván azt, hogy ez sem fog csalódást okozni. „A béranya” a kedvencem lett, nagyon izgalmasnak, fordulatosnak és szórakoztatónak tartottam. Számomra ez egy ízig-vérig pszichothriller, megvan benne minden ahhoz, hogy elég részletes elemzést adjon az emberi elme működéséről, karakteres és érdekfeszítő szereplőket kedveltessen meg az olvasóval, valamint olyan sok benne a csavar, a fordulat, a kiszámíthatatlanság, hogy ettől válik igazán jó olvasmánnyá.

A regény témája nagyon aktuális, néhány országban ez már teljesen elfogadott és legális, máshol pedig, még mindig komoly erkölcsi vitákat szül a béranyaság. Ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, nagyon sok kaput nyit meg és még annál több indulatot és érzelmet vált ki az emberekből.

Kat és férje, Nick, bármit megtennének annak érdekében, hogy gyerekük legyen. Több év házasság után, hiába próbálkoznak természetes úton, a gyermekáldás elmarad. Két sikertelen örökbefogadási kísérlet után, úgy tűnik, hogy ez az álmuk örökre elveszett. Egy véletlen találkozás, azonban új reményeket kelt a fiatal párban, végre konkrét és kézzel fogható esélyt látnak arra, hogy gyerekük legyen. Kat, gyerekkori barátnőjével, Lisa-val való találkozása során, a lány felajánlja nekik a béranyaságot. Kat és Nick, könnyedén bele is mennek ebbe az ajánlatba, és úgy tűnik, hogy Lisa hamar teherbe is esik. Én innentől kezdve elindul egy lavina, amit már egyikük sem tud megállítani. Kat a végsőkig harcol a rég álmodott babáért, feláldozva és beáldozva mindent ennek érdekében. A két barátnő közös múltja beárnyékolja és veszélybe sodorja mindannyiuk életét, miközben újabb sötét és drámai titkok derülnek ki a házaspárról. Több élet keresztezi egymást, míg végül értelmet nyer minden.

Számomra egyáltalán nem volt unalmas a könyv, sőt nagyon is izgalmas. Minden egyes oldal elolvasása után egyre közelebbről ismertem meg a szereplőket, de ugyanakkor egyre több rejtélyes elem került a történetükbe, amit fokozta bennem a kíváncsiságot. Én elég pörgősnek éltem meg a regény cselekményét, nagyon sok tragikus és drámai helyzettel, ami még inkább növelte a krimi hatást. A fordulatos események egy részét már a könyv elején megfejtettem, de azért sok olyan váratlan elem volt benne, amire még én sem számítottam. A legnagyobb meglepetést pedig pont a könyv vége érte el nálam, szerintem ez egy igazán méltó befejezése volt a regénynek.

Louise Jensen-nek megint sikerült egy igazán jó thrillert alkotnia, amely legtöbbször sokkol, megrémít és elijeszt, de valójában pont azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő és „beteges” elmék bújnak meg, egészen átlagos, hétköznapinak vélt emberekben.

Nekem nagyon tetszett a regény lélektani elemzése is. Hol a határ a jó és a rossz között? Ki az igazi édesanya? Aki kihord és megszül, vagy aki felnevel? Jóvá lehet-e tenni múltbéli bűnöket? És végső soron a legfontosabb kérdés számomra: A cél szentesíti az eszközt?

Ezek mind olyan kérdések, melyek a könyv elolvasása után mélyen tovább munkálkodnak az olvasóban. És én pont ezt szeretem Louise Jensen-ben, hogy ő meri felvállalni és leírni ezeket a kényes és tabu témákat, de az olvasóra bízza, azok bírálását és feldolgozását.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az igazság különböző dolgok feketén kavargó tömege, hegyes farka van, és vicsorít.

A béranya Book Cover A béranya
Louise Jensen
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
382

Megan Miranda: Minden eltűnt lány

Újabb thriller került a kezembe, melynek címében megint ott van a „lány” szó, amely már jó előre sejteti, hogy valami krimi és nyomozás lesz a könyv főtémája.

Nicolette, a könyv főszereplője, akinek élete minden szinten sikeres. Van egy jó munkahelye és egy szerető vőlegénye. Mindezt egy rövid időre hátra hagyja, azért, hogy szülővárosába visszatérve beteg édesapjáról és a családi házról gondoskodjon. Az elmúlt tíz évben nem sok minden változott ebben az amerikai kisvárosban, a régi barátok, ismerősök, sőt még Nicolette bátyja és családja is, még mindig itt élnek. Nic visszatérése újra felidézi benne azt az estét, amikor legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt. Nicolette hazatérése után újabb lány tűnik el, és a régi barátok újból egy tragikus esemény közepén találják magukat. Ez az újabb eltűnt lány esete, felszínre hozza a régi hibákat és tévedéseket, felfedve azt is, hogy ki és milyen mértékben volt felelős a tíz évvel ezelőtt eltűnt lány esetében.

Nagyon érdekes Megan Miranda pszichothrillere, ugyanis az események fordított sorrendben kerülnek elmesélésre. A 15. naptól az 1. napig haladva, Nicolette mindent megtesz azért, hogy kiderítse eltűnt barátnőjének misztériumát. Ennek azonban nagy ára lesz, ugyanis rémes dolgok fognak kiderülni családtagjairól és barátairól.

Izgalmas volt a visszafele haladó narrációt olvasni, nem gyakran olvasok ilyen könyveket, de így legalább csak fokozatosan derültek kis a múltból eltitkolt dolgok. De nem csak a múltbeli események feltárásának olvasása volt érdekes, hanem a karakterek kibontakozása, lelki világuk és gondolataik megismerése. Bár néha kicsit nehéz volt követni a cselekményszálakat, a bonyolultság ellenére, a végére azonban minden érthetővé válik. Elgondolkodtató volt a könyv, pont a visszafele mesélő stílusnak köszönhetően, hiszen minden egyes mozaik darabot ügyesen kellett összeilleszteni, ahhoz hogy összeálljon a kép.

Végül is ez egy jó krimi, friss és üdítő írói megoldásokkal. A vége nekem tetszett, hiszen akkor értjük meg, hogy mi is történt tíz évvel, illetve 15 nappal korábban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni.

Minden eltűnt lány Book Cover Minden eltűnt lány
Megan Miranda
Agave Könyvek Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött

Kathryn Croft: A nő, aki máshol ébredt

Kathryn Croft megbontja könyvsorozatát, melynek címe mindig úgy kezdődik, hogy „A lány, aki…” és most újabb könyve ezzel a címmel olvasható: „A nő, aki máshol ébredt”. Én ebből, első látásra arra következtettem, hogy ez a könyv valamivel „érettebb” lesz, mint a másik kettő. És így, a könyv olvasása után most már azt mondhatom, hogy ez nem épp így van A három elolvasott Kathryn Croft könyvből, nekem ez tetszett eddig a legkevésbé, „A lány, akit elvesztettél” sokkal jobb volt.

Rejtélyes és izgalmas volt végig ez a könyv is, folyamatosan próbáltam megfejteni a cselekményeket és érdek feszítve olvastam végig, de nem volt rám olyan hatással mint a másik kettő.

Tara Logan, a könyv női főszereplője tökéletes kis családban él, férjével és két tizenéves gyermekével együtt. Élete azonban darabokra hullik, mikor egy reggelen szomszédja ágyában ébred, és ráadásul a mellette levő férfi már halott. Tara teljesen összezavarodik és próbálja megfejteni, hogy hogyan került ő egy idegen férfi ágyába és vajon mi történt kettejük között.

Férje és gyermekei közben egyre furcsábban viselkednek vele, és Tara úgy gondolja, hogy tudnak valamit arról a titokzatos éjszakáról. Mikor már a rendőrség is nyomozni kezd a halott férfi után, akkor döbben rá Tara, hogy neki kell kiderítenie az igazságot a történtekkel kapcsolatban. De az igazság felderítése mindig fájdalmas, és ezúttal is sok eltitkolt dolog kerül napfényre. Hirtelen minden családtagja gyanússá válik, mindenki hazudik és értelmetlen dolgok történnek. Tara szemszögéből ismerjük meg ezt a diszfunkcionális családot, amelyik tele van hazugságokkal és titkokkal.

Azért mégis csak jó kis olvasmány volt, hiszen végig találgattam, hogy ki lehet a tettes, és így legalább lekötötte a figyelmemet az olvasás. Sok benne a fordulatos csavar, érdekesek a karakterek és izgalmas a könyv csattanója a végén.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mert mindnyájan álarcot mutatunk a világnak, nem igaz?

A nő, aki máshol ébredt Book Cover A nő, aki máshol ébredt
Kathryn Croft
Művelt Nép Könyvkiadó
2017
Kartonkötés
382