horror

Sarah Pinborough: 13 perc

Számomra ez a könyv nem hozta azt a várt hatást és olvasási élményt, amire számítottam. Ez egy átlagos krimi vagy thriller, de semmiképp nem egy izgalmas olvasmány. Érdekes az alaptörténete, de szerintem kiszámítható volt a cselekmény alakulása és főleg a rejtély megoldása. Számomra hiányzott belőle a meglepetés és a váratlan fordulat, ezért is kicsit laposnak és egyhangúnak tartottam. A szereplőkkel sehogy se tudtam megbarátkozni, ezen a téren is hiányérzetem volt. Egy ideig még izgalmasnak tűnt a rejtély felderítése és a tettes gyanúsítgatása, de hamar átláthatóvá vált a cselekmény kimenetele.

Mivel tinikről szól a könyv, ezért nehezen tudtam ráhangolódni, túldramatizáltnak tartottam benne nagyon sok mindent. A szereplők érzelmi világa már egyenesen untató volt számomra, a thriller jelenetek érdektelenek voltak és még a vége is olyan összecsapottnak tűnt. Túl hosszúnak és vontatottnak tartottam ezt a könyvet, mert alig szólt valamiről. Csak a könyv vége fele lett valamivel pörgősebb a regény, de itt már sajnos nagyon lelankadt a könyv iránti érdeklődésem.

Mikor egy ilyen könyvet olvasok, ami számomra semmi újat vagy eredetit nem tartalmaz, nehezen tudom megérteni, hogy miért kap olyan ajánlókat híres szerzőktől, amelyek mint „megrendítő” és „lebilincselő” történet emlegetik. Én nem tartottam olyan különlegesnek ezt a történetet, nehezen is kötötte le a figyelmemet.

Nekem nem jött be ez az ifjúsági pszichothriller, ez valahogy nem az én világom. Adott három fiatal gimis barátnő, egyikükkel egy tragikus baleset történik és az egész regény arról szól, hogy ez valójában baleset volt-e vagy sem. Unalmas és egyenesen idegesítő volt számomra végigolvasni azt a sok konfliktust és drámát ami a fiatal lányok között zajlott. Abban reménykedtem, hogy legalább a nyomozási részek valamivel érdekesebbek lesznek, de ebben is csalódtam.

Az a borzongás és feszültség, ami egy jól megírt thrillerrel jár, itt teljesen elmaradt. Csak a sok kesergés, panaszkodás és értelmetlen harcoskodás az, ami ezt a könyvet leginkább jellemzi.

Lehet, hogy én nőttem ki ezekből a könyvekből és ezért nem tudom kellően értékelni, de sehogy sem tudtam megbarátkozni vele. A manipuláció, a népszerűség, a hierarchia témái megfogtak és érdekeltek, csak épp az nem tetszett, hogy ezek el voltak túlozva és mint minden kiskamasz esetén, itt is óriásinak tűnt minden apró kis dolog.

Fiatal lányoknak és kamaszoknak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. Irodalmi szempontból vagy az olvasási élmény szempontjából nekem személy szerint nem sokat adott ez a könyv. Úgy olvastam végig, hogy előre láttam már a könyv befejezését és semmi izgalmasat nem találtam benne.

Csalódtam ebben a könyvben, jó sok minden a semmiről. Egy teljes káosz ez az egész könyv, van benne gyilkosság, nyomozás, rejtély, szerelem, féltékenység, pszichés betegség, vagyis minden, csak épp nem olyan formában, hogy az élvezetes is tudjon lenni.

Ami viszont tetszett a regény szerkezetében, az a különböző szemelvények, amelyek az elbeszélést valamivel lendületesebbé tették. A naplóbejegyzések, a telefonos üzenetetek, a felügyelői bejegyzések, a terapeuta jegyzetei, az újságcikkek, mind olyan dolgok, amelyek számomra megnyerőek voltak ebben a regényben. A több váltószemszögből elmesélt történet tetszett és az is, hogy különböző megvilágításból mutatja be a könyv a fiatalokat érintő komoly és fájdalmas problémákat, mint a kiközösítés, a családi kötődés hiánya és a barátok befolyásának fontossága.

Azt még mindenképp kiemelném, hogy azok a részek elgondolkodtatóak voltak számomra, amelyek arról szóltak, hogy milyen nagy hatása van a közösségi médiának a mai fiatalokra és hogy ezek a fiatalok milyen brutális módon építenek vagy épp rombolnak le kapcsolatokat. És talán az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy mindez nem csak fikció, hanem valóság is. A manipuláció, a mérgező barátságok, a klikkesedés és a serdülőkör nehézségei mai napig is aktuális témák.

Egy könnyed kikapcsolódásnak megfelel, de nem az a fajta könyv, ami mély nyomokat hagyna az olvasóban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindig van egy gyermek mindannyiunkban.

13 perc Book Cover 13 perc
Sarah Pinborough
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
431

Chloé Esposito: Őrület

A szórakoztató irodalom lényege a kikapcsolódás és szórakozás, gyakran egy egyszerű kis történettel, ami vagy humoros, romantikus vagy bűnügyi. Ebben az esetben Chloé Esposito „Őrület” című könyve sajnos nagy csalódás volt számomra, mivel egyáltalán nem szórakoztatott, unalmas és lapos volt. Semmi fantázia nem volt benne, annak ellenére, hogy maga a témaválasztás eléggé ötletes.

Kriminek semmiképp nem mondanám, mert ahhoz túl egyértelmű a bűncselekmény, thrillerként pedig hiányzik belőle a feszültség, az izgalom és a csavaros fordulat.

Kevés olyan elem volt benne, amit egy krimitől elvár az olvasó. Persze a bűncselekmény az jelen volt, de annyira kiszámítható és előre látható volt, hogy semmi érdekes nem volt benne. A tettes egyből ismert, így még az izgalom is elmarad. Teljesen értelmetlen és brutális bűncselekmények felsorakozásából áll az egész könyv, rettentően idegesítő karakterekkel és egy durva nyelvezettel. És ha mindez nem lenne elég, akkor még ott van a könyv egyáltalán oda nem illő szexuális vonala, ami csak egy olcsó utánzat. Tipikusan jellemző erre a könyvre az erőszakos cselekedet és nyelvezet, ami nagyon taszító és unalmas.

Túl sok oldal beszél a semmiről és mikor egy kicsit is érdekessé válna a cselekmény, akkor csak úgy hirtelen megáll a történet. Főleg a könyv befejezésére vonatkozik ez, aminek semmi logikája vagy értelme. Hirtelen és kaotikusan ér véget az egész történet, amitől az előzmények is hiábavalónak tűnnek.

Maga a kerettörténet egy ikertestvérpár zavaros, beteges és kaotikus kapcsolatát mutatja be. A két lánytestvér élete közötti különbség nem is lehetne nagyobb, de mindez egy buta cserejáték során felfordul és valami értelmetlen fordulathoz vezet. Az, hogy a két lány életet „cserél” önmagában akár izgalmas és érdekes is lehetett volna, de a változás és csere után, úgy igazán semmi érdekes nem történik a könyvben. Csak az erőszakos tettek, a trágár szavak és a durva szexuális jelenetek jellemzik ezt a könyvet.

Minden hiányzik belőle, amitől egy izgalmas krimi lehetne. Nincs benne izgalmas bűncselekmény, rejtélyes titokzatosság, logikai rejtélykonstrukció, csavaros fordulat vagy hatásosan felépített leleplezés. Itt semmiképp nem a bűntényen van a hangsúly de még csak az elkövető indítóokai sem kapnak elég figyelmet, csupán a brutalitás és az erőszak kerülnek előtérbe. Semmilyen erkölcsi témával nem foglalkozik a könyv, és bár bőven lenne igény a tettes lélektani indítóokainak feltárásához, a szerző erre nem igazán tér ki. A sorok között ott lebeg a pszichológiai magyarázat, de szerintem sokkal érdekesebb lett volna ez a könyv, ha a tettes mentális zavarodottsága több figyelmet és részletesebb kidolgozást kapott volna. Mivel nincs rejtélymegoldás a könyvben, ezért nem is szórakoztató. Elmarad az olvasási élmény, mivel egyből a könyv elején minden poén elsül és már nem igazán van mire várni.

Tartalmilag tényleg nagyon unalmas és lapos, szerkezetileg pedig túl hosszú egy ilyen banális történethez. Semmi színvonalasság nincs ebben a könyvben, hiányzik belőle a humor, a megnyerő stílus, a karakterek jellemábrázolása és a környezeti leírás.

A könyv borítója és a történet alapötlete jók, de ezenkívül nem sokat tud adni ez a könyv, még csak kikapcsolódásnak se jó, mert annyira bugyuta és értelmetlen, hogy egyszerűen idegesítő és zavaró.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Isten nem szerencsejátékos. Okkal jöttem a világra; tudom, hogy így van. De azt még nem tudom, hogy miért.

Őrület Book Cover Őrület
Chloé Esposito
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Kartonált
472

Liz Lawler: Ne ébrejd fel!

A krimi vagy a bűnügyi regények kedvenceim közé tartoznak. Minden megvan bennük, ami szükséges egy szórakoztató olvasmányhoz. Ott van a rejtélyes bűntény, a titokzatos bűnös, a bűntény felderítése, a nyomozás folyamata és ami a legfontosabb egy igazán jól kidolgozott kriminél, a lélektani indítóok.

Liz Lawler krimije attól olyan jó, hogy nincsenek benne horrorisztikus véres jelentek, csupán rejtélyes és titokzatos bűncselekmények, amelyek kellően fordulatosak és csavarosak.

Ez a krimi-thriller már a könyv elején egy csattanóval indul, ami egyből felkelti az olvasó érdeklődését, leköti a figyelmet és kíváncsivá tesz a cselekményre. Ebben a krimiben nem a durva erőszaktevésen van a hangsúly, sokkal inkább az emberi elme kiszámíthatatlanságával játszadozik. Magáról a bűnözőről kevés szó esik a könyvben, a végén is alig kap szerepet az ő szemszöge és indítóoka, sokkal inkább az áldozaton van a hangsúly.

Ebben a könyvben, az áldozat egy orvosnő, aki nehezen tud különbséget tenni az elszenvedett trauma és a valóság között. Mivel az ő jellemábrázolásán van a hangsúly, ezért magába szippant és az olvasó is részévé válik a bűncselekmény kiderítésében.

A sikeres orvosnőn végrehajtott erőszak nem tűnik reálisnak, épp ezért barátai és ismerősei sem hisznek neki. Ezzel beindul egy olyan lélektani folyamat, ami az ábránd, hallucináció, fantázia és a valóság között lebeg valahol. A nyomozás során felderült szereplők nem sok hangsúlyt kapnak, az igazi felderítés az orvosnő agyában zajlik, aki próbálja a múlt történéseit a jelennel egyeztetni.

A képzelés és a valóság közötti határvonal nagyon vékony és a szerző pont ezt a vonalat követi, kihasználva az olvasó kíváncsiságát és saját fantáziáját. Innentől kezdve válik ez a thriller igazán érdekessé és feszültséggel telivé, ugyanis megint csak előtérbe kerül az emberi elme bámulatos összetettsége, valamint az emberi előítéletek és hibák tragikus következménye.

A könyv szerzője végig fenntartja a bizonytalanság és homály látszatát, keverve mindezt a vészhelyzetbe került főhősnő kilátástalan helyzetével. És ettől olyan izgalmas a regény, hogy egy átlag emberrel, milyen nem átlagos dolgok történhetnek meg. Maga a bűntény elkövetője se egy hivatásos bűnöző, csupán egy lelkileg sérült ember, akit érzelmei egy bűncselekményhez vezetnek. És ez az átlagos főszereplő a hétköznapi bűnözővel egy mindennapi közegbe kerül be.

Az izgalom és a nyomozás benne vannak a regényben, a végkifejlet azonban kicsit alulmaradt. Túl hamar és hirtelen oldódik meg benne a bűncselekmény és kevés magyarázatot kap maga a bűntett, és ehhez társul még a nagyon banális indítóok, ami kiváltotta a bűncselekményt.

Mivel nagyon izgalmasan indul be a történet, ezért a befejezés is egy kellő csattanót kívánt volna meg, de szerintem ez elmaradt. Miközben folyamatosan vannak adagolva a csavaros fordulatok és a feszültséggel teli események, a megoldás azonban túl laposnak bizonyult nekem.

Mindenképp ajánlanám krimi vagy pszichothriller kedvelőknek, mivel maga a történet tényleg lebilincselő és izgalmas. De a karakterek ábrázolása, valamint a vége nem igazán kiemelkedő. Egyedül a történet vége váltott ki belőlem némi csalódást, talán azért is mert saját fantáziám, egészen más bűnözőt gondolt ki az előzmények után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember agya nagyon érzékeny jószág. Könnyedén megtéveszt bennünket, pedig nem is feltételezünk róla ilyesmit. Aztán meg csúnyán megbüntet minket, ha nem törődünk vele.

Ne ébrejd fel! Book Cover Ne ébrejd fel!
Liz Lawler
Lettero Kiadó
2019
Ragasztott
392

Lauer Gábor: Mindenvörös

Számomra nagy falatnak bizonyult Lauer Gábor második könyve, főleg úgy, hogy első könyvét még nem olvastam, ezért nem is igazán tudtam mire számíthatok. A könyv borítója és fülszövege alapján semmiképp nem egy tündérmesére számít az ember, jóval inkább egy kriminek gondoltam én is.

A könyv elolvasása után, valahogy még mindig a hatása alatt vagyok, és nehezen tudok kiigazodni az érzelmek és gondolatok között, amelyeket ez a könyv váltott ki belőlem. Ambivalens érzéseim nagyon is jól visszatükrözik azt a történetet, amit Abel Ector atya, a könyv főszereplője, az olvasó elé tár.

A történet kezdete felkeltette a figyelmemet, főleg az a misztikum és titokzatosság, ami a könyv főszereplőjét, egy álszent papot, ölel körül. Kicsit borzongósan és rejtélyesen indul be a történet, egy átlagosnak és unalmasnak tűnő szombat estén. De ez a hatás csak néhány pillanatig tart, hiszen néhány oldal olvasása után minden szál összekuszálódik, a jelen váltakozik a múlttal, a fantázia és a valóság közötti határ pedig szinte már el is mosódik. A szombat esti történet csúcspontja egy rejtélyes találkozás, Abel atya és egy misztikus fenevad között. Ez a találkozás egy olyan sorozatláncot indít be, ami sokszor logikus ésszel nehezen érthető vagy követhető.

Innentől kezdve egy olyan történet veszi kezdettét, ami egyfajta verseny az idővel, a fenevaddal és az atya lelkiismeretével. A jelenbeli történésekre fény derül, miközben a cselekmény ugrál a jelen és a múlt között, magyarázatot adva ezáltal Abel atya cselekedeteire. Egy egészen negatív kép kezd kialakulni erről az álszent és vallásosnak nevezett emberről, miközben a visszaemlékezések által furcsa hangok, ismeretlen szereplők és múltbéli események kerülnek napvilágra. Ezáltal az olvasó egy olyan környezetbe kerül, ahol nehéz a valóságot az illúziótól elválasztani. Abel atya fizikai és mentális megpróbáltatásai, lelkiismeretének komoly harcát adják vissza, egyfajta elszámolás ez a múlt cselekedeteivel.

Én személy szerint könnyen haladtam a könyv olvasásával, de ennek ellenére sokszor kerültem olvasási válságba vele, mert sokat dacoltam és küzdöttem vele. Különösnek tartottam azt a fajta misztériumot és rejtélyt, ami végig jelen volt a cselekmény felépítésénél, de helyenként túl bonyolítottnak tartottam a történetet. Abel atya karaktere nagyon visszataszító, modora és megjelenése nagyon antipatikus. Ehhez társul a könyv enyhén szólva vulgáris nyelvezete, ami nagyon messze áll tőlem, de ebben az esetben nagyon jól párosult a főszereplő karakteréhez. Sok olyan dolog volt benne, amit nem értettem és talán értelmetlennek is tartottam.

A könyv elején felvázolt Lacorta térkép számomra nem sokat adott hozzá a könyvhöz, nem igazán találtam fontosnak, mivel az egész könyv valójában csak egy személy körül forog. Nekem az egész könyv egy monológnak tűnt, egy belső viaskodásnak, egy megtébolyult ember harca a lelkiismeretével.

A visszatérő motívumok, mint a fenevad és a vörös szín, tetszettek, mert ezek által jobban meg lehetett érteni a történetet. Amúgy is, ennél a könyvnél csak úgy működik az összkép, ha az ember minden egyes részletre odafigyel, mert ezek szorosan összefüggnek egymással.

A könyv befejezésével még mindig úgy érzem, hogy maradtak olyan részek, amelyek homályosak és érthetetlenek számomra. Kevés benne a szereplő, és az a néhány is csupán mellékszálként tűnik fel.

Én egy hátborzongató és feszültséggel teli krimire számítottam, de nem ezt kaptam. Ez egy misztikus, fantáziadús és összekuszált történet, ami egyáltalán nem hibátlan, de van benne bőven titokzatosság, rejtélyesség és misztérium.

Ha valaki szereti a fantasztikus és misztikus könyveket, akkor ezzel a könyvvel jól jár, mert ebben aztán a fantázia és a fikció határtalan.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csakhogy a könyveket írók követik el. És az írók… Az írók honnan tudnák, miképp működnek ezek a dolgok a valóságban?

Mindenvörös Book Cover Mindenvörös
Lauer Gábor
Underground Kiadó Kft.
2018
Puhatáblás
305

José Rodrigues dos Santos: A végső titok

Első könyvem, és eddig az egyetlen, amit José Rodrigues dos Santos-tól olvastam, az „A végső titok”. Annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tartottam a könyv borítóját és fülszövegét, hogy úgy gondoltam, kipróbálok egy új jellegű könyvet, egy eddig, számomra ismeretlen szerzőtől.

Most, miután már elolvastam, kicsit ambivalens érzések vannak bennem. Egyfelől úgy éreztem, hogy a könyv olvastatja magát és fent tartja a figyelmemet, mivel érdekes információk birtokába jutottam, másrészről azonban néhol nehezen értettem meg bizonyos tudományos részeket. Azt már tudom, hogy, José Rodrigues dos Santos könyvei valós adatokra és kutatásokra épülnek, pont ezért éreztem azt, hogy ahhoz, hogy a könyvet teljesen meg tudjam érteni, ehhez nekem is további kutató munkára és olvasásra lenne szükségem.

Tetszett a könyv fővonala, miszerint az író azt a nagy kérdést boncolgatja, hogy vajon a mai keresztyén vallások arra a tanításra épülnek, amit Jézus Krisztus oly sok évvel ezelőtt ráhagyott követőire. A rejtély az Újszövetség legégetőbb és legfontosabb kérdéseit próbálja körüljárni: Ki volt Jézus Krisztus? Milyen lenne a világ, ha Jézus visszatérne? Hogyan fogadnák őt az emberek?

Sok cselekménye nem igazán van a regénynek, inkább a megfejtéseken, az elméleteken és a tudományos bizonyítékokon van a hangsúly. Némi krimi szál is bekerül a könyvbe, de szerintem ez csak olyan mellékfonal, hogy az olvasó ne roskadjon össze a tömény információ és adat alatt.

Nagy vonalban arról szól a könyv, hogy egy spanyol paleográfus a Vatikáni Könyvtárban egy régi Biblia-kéziratot tanulmányoz. Tanulmányozása során, valaki rejtélyes módon megöli és egy üzenetet hagy a holttest mellett. Egy olasz rendőrfelügyelőnő és egy híres portugál történész próbálja felderíteni a gyilkosságot és megfejteni a holttest mellett talált rejtélyes üzenetet. Nyomozásuk és utazásaik során górcső alá veszik a Biblia üzeneteit és tanításait, felfedezvén egy utolsó újszövetségi titkot.

Elég jól ismerem az újszövetségi tanításokat, mégis valamilyen szinten érdekesnek tartottam tudományosabb szempontból is rávilágítani a keresztyénségre. Azonban nagyon részletesnek és helyenként túl száraznak tartottam azt a sok információt az újszövetség szövegeiről és Jézus személyéről. Épp ezért elég gyenge a kerettörténet, a karakterek kidolgozása se valami sikeres.

Hívő keresztyénként nagyon sok elméletet és tudományos bizonyítékot nehezen emésztettem meg, de azért még így is sikerült elég sok hasznos információt megtudni a Biblia világáról és koráról.

Azt mindenképp elismerem, hogy rengeteg háttérmunka és kutatás van a könyv mögött, ami nagy tiszteletet és elismerést vált ki belőlem.

Érdekesnek tartottam volna a könyv történetét, ha jobban meg lett volna írva. Regénynek nehezen tudom nevezni, mivel szinte semmi nem történik benne, dokumentum vagy tájékoztató könyvnek azonban nagyon jó. Megvan benne a precizitás, az információ, a kutatás, de a cselekmény, a karakterek és a párbeszédek szerintem nagyon unalmasak. Ezért irodalmilag nehezen értékelhető számomra, de mint információ és adat átadás tökéletesen működik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindazonáltal vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a hit, elegendő adat nélkül is.

A végső titok Book Cover A végső titok
José Rodrigues dos Santos
Kossuth Kiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
420

Louise Jensen: A béranya

Minden egyes könyv, amit Louise Jensen-től olvastam, egyre jobban megkedveltette velem az írónő stílusát. „A nővér” és „Az ajándék” után, kíváncsian vettem kezembe legújabb könyvét, tudván azt, hogy ez sem fog csalódást okozni. „A béranya” a kedvencem lett, nagyon izgalmasnak, fordulatosnak és szórakoztatónak tartottam. Számomra ez egy ízig-vérig pszichothriller, megvan benne minden ahhoz, hogy elég részletes elemzést adjon az emberi elme működéséről, karakteres és érdekfeszítő szereplőket kedveltessen meg az olvasóval, valamint olyan sok benne a csavar, a fordulat, a kiszámíthatatlanság, hogy ettől válik igazán jó olvasmánnyá.

A regény témája nagyon aktuális, néhány országban ez már teljesen elfogadott és legális, máshol pedig, még mindig komoly erkölcsi vitákat szül a béranyaság. Ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, nagyon sok kaput nyit meg és még annál több indulatot és érzelmet vált ki az emberekből.

Kat és férje, Nick, bármit megtennének annak érdekében, hogy gyerekük legyen. Több év házasság után, hiába próbálkoznak természetes úton, a gyermekáldás elmarad. Két sikertelen örökbefogadási kísérlet után, úgy tűnik, hogy ez az álmuk örökre elveszett. Egy véletlen találkozás, azonban új reményeket kelt a fiatal párban, végre konkrét és kézzel fogható esélyt látnak arra, hogy gyerekük legyen. Kat, gyerekkori barátnőjével, Lisa-val való találkozása során, a lány felajánlja nekik a béranyaságot. Kat és Nick, könnyedén bele is mennek ebbe az ajánlatba, és úgy tűnik, hogy Lisa hamar teherbe is esik. Én innentől kezdve elindul egy lavina, amit már egyikük sem tud megállítani. Kat a végsőkig harcol a rég álmodott babáért, feláldozva és beáldozva mindent ennek érdekében. A két barátnő közös múltja beárnyékolja és veszélybe sodorja mindannyiuk életét, miközben újabb sötét és drámai titkok derülnek ki a házaspárról. Több élet keresztezi egymást, míg végül értelmet nyer minden.

Számomra egyáltalán nem volt unalmas a könyv, sőt nagyon is izgalmas. Minden egyes oldal elolvasása után egyre közelebbről ismertem meg a szereplőket, de ugyanakkor egyre több rejtélyes elem került a történetükbe, amit fokozta bennem a kíváncsiságot. Én elég pörgősnek éltem meg a regény cselekményét, nagyon sok tragikus és drámai helyzettel, ami még inkább növelte a krimi hatást. A fordulatos események egy részét már a könyv elején megfejtettem, de azért sok olyan váratlan elem volt benne, amire még én sem számítottam. A legnagyobb meglepetést pedig pont a könyv vége érte el nálam, szerintem ez egy igazán méltó befejezése volt a regénynek.

Louise Jensen-nek megint sikerült egy igazán jó thrillert alkotnia, amely legtöbbször sokkol, megrémít és elijeszt, de valójában pont azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő és „beteges” elmék bújnak meg, egészen átlagos, hétköznapinak vélt emberekben.

Nekem nagyon tetszett a regény lélektani elemzése is. Hol a határ a jó és a rossz között? Ki az igazi édesanya? Aki kihord és megszül, vagy aki felnevel? Jóvá lehet-e tenni múltbéli bűnöket? És végső soron a legfontosabb kérdés számomra: A cél szentesíti az eszközt?

Ezek mind olyan kérdések, melyek a könyv elolvasása után mélyen tovább munkálkodnak az olvasóban. És én pont ezt szeretem Louise Jensen-ben, hogy ő meri felvállalni és leírni ezeket a kényes és tabu témákat, de az olvasóra bízza, azok bírálását és feldolgozását.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az igazság különböző dolgok feketén kavargó tömege, hegyes farka van, és vicsorít.

A béranya Book Cover A béranya
Louise Jensen
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
382

5 legjobb krimi-thriller

Egyik kedvenc műfajom a krimi-thriller. Azért szeretem ezeket a könyveket, mert könnyen el lehet merülni az izgalmas és feszültséggel teli világban, ami egy-egy gyilkosság vagy bűneset nyomozása során előtérbe kerül. A krimik általában izgalmas olvasmányok, embert próbáló lelki élményekkel és egyedi történetekkel. Krimiket olvasva, az olvasó is együtt nyomozhat a rendőrökkel, nyomozókkal vagy akár egyszerű szereplőkkel, így lépésről-lépésre lehet megfejteni egy-egy bűncselekményt. Az a jó a krimikben, hogy a tettes felfedése és annak indítékai, csak fokozatosan derülnek ki.

Nagyon sok a választék ebben a műfajban is. Én most olyan könyveket szeretnék ajánlani, ahol az olvasó kicsit maga is beleborzong a történet olvasásakor és izgalmakkal követheti végig a nyomozási szálak kibontakozását.

1. Kathryn Croft: A lány, akit elvesztettél

A történet elmesélése két szálon fut: Simone, elmeséli a jelenben folytatott nyomozását, egy másik titokzatos narrátor pedig a múltból közelíti meg a jelent. A könyv végén a két szál találkozik, és egy váratlan végkifejlettel végződik a könyv.

2. Harlan Coben: Bűnösnek nyilvánítva

Szerintem ez egy kitűnő regény, izgalmas és fordulatos. Rabul ejt, mivel egy mindannyiunkat érintő témát feszeget: hol a virtuális valóság határa és milyen következményei, hatásai vannak a digitális médiának? A krimiben körülírt technikai társadalom veszélyei hátborzongatóak és elgondolkodtatóak is egyben.

3. Claire Douglas: Ikrek

Lucy és Abi ikertestvérek. Azonban Abi elveszíti ikertestvérét, Lucyt, melynek következtében Londonból Bath-be költözik. Itt egy újabb ikerpárral ismerkedik meg, Beatrice-szel és Bennel. Azonban hamar kiderül, hogy a két testvér közti kapcsolat nem az aminek tűnik, ehhez túl szoros a köztük lévő bizarr kapcsolat. Abi szerelmes lesz Benbe, és ezáltal a cselekmény is túlbonyolódik.

4. Louise Jensen: Az ajándék

Jenna, egy nagyon beteg lány, akinek az egyetlen esélye a túlélésre, egy újabb szív. Egy Callie nevű lány szívét kapja, ami egy újabb esélyt ad neki az életre. Az új szívvel azonban el kezdi érdekelni a donorlány élete is, ugyanis „a szív emlékszik”. El kezd Callie, a donorlány, múltja után nyomozni és kapcsolatba lép annak családjával, hogy kiderítse a lány halálának körülményeit.

5. B.A.Paris: Zárt ajtók mögött

A könyv végig egy félelmetes feszültségben tartja olvasóját, izgalmas és dermesztő. Folyamatosan ott lebeg a levegőben a kérdés: van-e kiút Grace számára ebből a pokolból? Hiszen az, ami a zárt ajtók mögött történik, az a félelem és a rettegés csúcspontjait éri el. A folytonos aggodalom, a lelki terror és a megfélemlítő büntetések csak egy részét képezik annak, ami a zárt ajtók mögött történik.

Megan Miranda: Minden eltűnt lány

Újabb thriller került a kezembe, melynek címében megint ott van a „lány” szó, amely már jó előre sejteti, hogy valami krimi és nyomozás lesz a könyv főtémája.

Nicolette, a könyv főszereplője, akinek élete minden szinten sikeres. Van egy jó munkahelye és egy szerető vőlegénye. Mindezt egy rövid időre hátra hagyja, azért, hogy szülővárosába visszatérve beteg édesapjáról és a családi házról gondoskodjon. Az elmúlt tíz évben nem sok minden változott ebben az amerikai kisvárosban, a régi barátok, ismerősök, sőt még Nicolette bátyja és családja is, még mindig itt élnek. Nic visszatérése újra felidézi benne azt az estét, amikor legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt. Nicolette hazatérése után újabb lány tűnik el, és a régi barátok újból egy tragikus esemény közepén találják magukat. Ez az újabb eltűnt lány esete, felszínre hozza a régi hibákat és tévedéseket, felfedve azt is, hogy ki és milyen mértékben volt felelős a tíz évvel ezelőtt eltűnt lány esetében.

Nagyon érdekes Megan Miranda pszichothrillere, ugyanis az események fordított sorrendben kerülnek elmesélésre. A 15. naptól az 1. napig haladva, Nicolette mindent megtesz azért, hogy kiderítse eltűnt barátnőjének misztériumát. Ennek azonban nagy ára lesz, ugyanis rémes dolgok fognak kiderülni családtagjairól és barátairól.

Izgalmas volt a visszafele haladó narrációt olvasni, nem gyakran olvasok ilyen könyveket, de így legalább csak fokozatosan derültek kis a múltból eltitkolt dolgok. De nem csak a múltbeli események feltárásának olvasása volt érdekes, hanem a karakterek kibontakozása, lelki világuk és gondolataik megismerése. Bár néha kicsit nehéz volt követni a cselekményszálakat, a bonyolultság ellenére, a végére azonban minden érthetővé válik. Elgondolkodtató volt a könyv, pont a visszafele mesélő stílusnak köszönhetően, hiszen minden egyes mozaik darabot ügyesen kellett összeilleszteni, ahhoz hogy összeálljon a kép.

Végül is ez egy jó krimi, friss és üdítő írói megoldásokkal. A vége nekem tetszett, hiszen akkor értjük meg, hogy mi is történt tíz évvel, illetve 15 nappal korábban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni.

Minden eltűnt lány Book Cover Minden eltűnt lány
Megan Miranda
Agave Könyvek Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött

Katerina Diamond: A tanár

Bár szeretek krimiket olvasni, ez a könyv valahogy nem igazán fogott meg. Nekem kicsit túl részletgazdag volt, ami a véres részeket illette, és a történet sem igazán kötötte le a figyelmemet. Túl sok volt benne az erőszak, a bosszú és a kegyetlenség.

A történet egy fiúiskolában indul, ahol az iskola igazgatóját holtan találják. Úgy tűnik, hogy saját maga vetett véget az életének, miután egy titokzatos csomag a kezébe került, ami már nem hagyott neki menekülő utat. Két rendőr kezd el nyomozni a felakasztott tanár esete után, miközben további furcsa gyilkosságok sorozata kerül napvilágra. Korrupció, erőszak és megannyi hazugság kerül a felszínre nyomozásuk során, miközben egyre közelebb kerülnek a rejtély megfejtéséhez, mely évtizedek óta titkolva van a közösség legbefolyásosabb emberei által.

Borzalmas és rémisztő részletek derülnek ki a múlt eseményeiből, közben pedig egymást követik a kegyetlenebbnél kegyetlenebb gyilkosságok. Nekem most kivételesen zavaró volt a több szálon futó esemény, még akkor is ha a végén ezek valamilyen szinten kapcsolódnak egymáshoz. A gyilkos felfedése kissé összezavart, bár kegyetlen módszerekkel gyilkolta meg áldozatait, azért indítékai néha szinte akár még megmagyarázhatóak is voltak. Ezért is volt olyan nehéz elhatárolni a jót és a rosszat a könyvben. Néha már nem is igazán tudtam ki a negatív és ki a pozitív szereplő a történetben.

A szereplők, hol szimpatikusak, hol idegesítőek voltak, mindegyikük titkolt valamit a múltból, és úgy tűnt ezért bűnhődniük is kell. A két nyomozó karaktere sem került közel hozzám, túl sok terhet cipeltek ők is a múltból, és ezért nyomozásuk nekem nem tűnt annyira dinamikusnak, inkább kissé vontatott volt az egész.

A könyv címe és borítója csalogató volt számomra, ezért vettem meg és kezdtem el olvasni, de nem olyan krimi volt amire számítottam. Nehezen értettem meg a könyv mondanivalóját és nem hiszem, hogy folytatni fogom az Imogen Grey sorozatot.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) az emberek nem mindig akarják hallani az igazságot: néha jobb, ha az ember megtartja magának az azzal járó terhet.

A tanár Book Cover A tanár
Katerina Diamond
General Press Kiadó
2016
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
307

Kathryn Croft: A nő, aki máshol ébredt

Kathryn Croft megbontja könyvsorozatát, melynek címe mindig úgy kezdődik, hogy „A lány, aki…” és most újabb könyve ezzel a címmel olvasható: „A nő, aki máshol ébredt”. Én ebből, első látásra arra következtettem, hogy ez a könyv valamivel „érettebb” lesz, mint a másik kettő. És így, a könyv olvasása után most már azt mondhatom, hogy ez nem épp így van A három elolvasott Kathryn Croft könyvből, nekem ez tetszett eddig a legkevésbé, „A lány, akit elvesztettél” sokkal jobb volt.

Rejtélyes és izgalmas volt végig ez a könyv is, folyamatosan próbáltam megfejteni a cselekményeket és érdek feszítve olvastam végig, de nem volt rám olyan hatással mint a másik kettő.

Tara Logan, a könyv női főszereplője tökéletes kis családban él, férjével és két tizenéves gyermekével együtt. Élete azonban darabokra hullik, mikor egy reggelen szomszédja ágyában ébred, és ráadásul a mellette levő férfi már halott. Tara teljesen összezavarodik és próbálja megfejteni, hogy hogyan került ő egy idegen férfi ágyába és vajon mi történt kettejük között.

Férje és gyermekei közben egyre furcsábban viselkednek vele, és Tara úgy gondolja, hogy tudnak valamit arról a titokzatos éjszakáról. Mikor már a rendőrség is nyomozni kezd a halott férfi után, akkor döbben rá Tara, hogy neki kell kiderítenie az igazságot a történtekkel kapcsolatban. De az igazság felderítése mindig fájdalmas, és ezúttal is sok eltitkolt dolog kerül napfényre. Hirtelen minden családtagja gyanússá válik, mindenki hazudik és értelmetlen dolgok történnek. Tara szemszögéből ismerjük meg ezt a diszfunkcionális családot, amelyik tele van hazugságokkal és titkokkal.

Azért mégis csak jó kis olvasmány volt, hiszen végig találgattam, hogy ki lehet a tettes, és így legalább lekötötte a figyelmemet az olvasás. Sok benne a fordulatos csavar, érdekesek a karakterek és izgalmas a könyv csattanója a végén.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mert mindnyájan álarcot mutatunk a világnak, nem igaz?

A nő, aki máshol ébredt Book Cover A nő, aki máshol ébredt
Kathryn Croft
Művelt Nép Könyvkiadó
2017
Kartonkötés
382