krimi

Katherine Webb: A rejtekhely

Sokszor beleesem abba a csapdába, hogy annyira megfog a könyv fülszövege, hogy nagy elvárásokkal kezdek neki, de sajnos néha csalódnom kell, főleg olyankor, mikor a könyv fülszövege többet ígér, mint amit valójában a könyv adni tud.

Ebben az esetben, számomra ez a könyv, nem igazán hozta el azt a beígért briliáns és érdekfeszítő drámát. Sajnos én gyakran laposnak, unalmasnak és egyhangúnak éltem meg ezt a könyvet, és így csak egy átlagos regény maradt.

Én ezt a könyvet semmiképp nem nevezném történelmi regénynek, sokkal inkább egy átlagos kriminek, ami épp a 20. század elején, az első világháborút követő években zajlik.

A gyilkosság helyszíne egy idillikus angol kisfalu, ahol egy jómódú és sokak által kedvelt malomtulajdonos, rejtélyes módon életét veszti. Téves módon, egy magába zárkózott háborút túlélő fiatal fiút vádolnak meg a bűntettel, ami egy nyomozást indít el. A nyomozást a fiú húgának és az áldozat feleségének a kezébe kerül, akik szerintem elég bugyuta módon kezdenek bele a nyomozásba. A végén nem csak a jelenbeli gyilkosság felderítésére kerül sor, hanem egy múltbeli rejtély is megoldódik, ami egy játékbabához kötődik.

Bár maga a nyomozás és a gyilkosság nem sok feszültséget vagy izgalmat rejteget, a szerző leírásai és a mondatok szerkezete számomra mégis megnyerő volt. Kevesebb benne a párbeszéd, sokkal több benne a leírás, ami egyfajta könnyedséget és melankolikus hangulatot kölcsönöz a könyvnek. Ez a hangulat végigkíséri az egész könyvet, lassan andalogva folynak az események, szinte alig történik valami.

A szereplők karakterkidolgozása nekem gyengének és érdektelennek tűnt, egyik szereplő sem emelkedik ki a többiek közül különleges módon.

Számomra csak a regény végén derült ki, hogy két különböző idősíkban folynak az események, addig lineárisnak tűnt a cselekmény szövése. Mivel a végkifejlet összeköti a múltat a jelennel, így már az előző részek is jobban érthetők.

Maga a gyilkosság és a nyomozás nem sok meglepetést rejteget, valahogy minden kiszámítható, ezért el is marad a katartikus élmény.

Helyenként szerepet kap az emberi lélek elemzése is, de ez is inkább csak felszínesen.

Én ennél több drámai és krimi elemet vártam volna tőle, ezért is van olyan hiányérzetem a könyv befejezése után. Bár a végkifejlet tartogat egy fordulatot, de szerintem ettől sem lesz ez egy remek olvasmány.

Ami igazán tetszett a könyvben, az a párhuzam a három női főszereplő között, akik különböző módon élték meg női sorsukat. Egyfelől ott van a naiv, tisztalelkű és félénk néma lány, aztán ott van a bátor, szókimondó és vakmerő lovaslány és végül a bizonytalan, szerelem csalódott és elveszett fiatal feleség. Ők hárman egyfajta egységet alkotnak számomra, ami nagyon is jól szimbolizálja a nőiség sokoldalúságát. Ez a női vonal amúgy is nagy hangsúlyt kap a regényben, erős női karakterek kapnak fontos szerepet a regényben.

A könyv címe is egy telitalálat, ami rejtekhelyet nyújt egy fiatal szerelem csalódott feleségnek, egy háborúból menekült férfinak, egy megkeseredett idős vénlánynak. Ez az idillikus hely egy ideig megvédi őket a külvilágtól, de egy idő után mindannyian szembe kell, hogy nézzenek tetteik következményeivel és az élet zord oldalaival. Ezt csodaszépen ábrázolja a könyv borítója, ami igazán megnyerő.

Könnyed, laza, egyszerű olvasmány ez, ami kikapcsolódásnak megfelel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyébként pedig féleszű az a hajótörött, aki a … hányódó deszkába kapaszkodik, amikor egy nagy, erős mentőcsónak úszik el mellette.

A rejtekhely Book Cover A rejtekhely
Katherine Webb
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
403

Cristina Alger: A bankár felesége

Nagyon szeretem a krimi könyveket, azon is belül az izgalmas és csavaros thrillereket. „A bankár felesége” elég nagy reklámot kapott és a fülszöveg alapján, egy csavaros és feszültséggel teli olvasmánynak ígérkezik. Számomra ez inkább volt egy szórakoztató olvasmány, mint egy fordulatos vagy lélegzetelállító thriller. Krimiként még nehezebben tudok rágondolni, mivel ahhoz, túl sok a romantikus szál benne, na meg persze a „happy end”, ami csak még inkább rontott a könyv hangulatán.

Maga a könyv témája nagyon is érdekes és aktuális, részletesen és figyelemfelkeltően ábrázolja a bankárok és befolyásos emberek luxus és nagyvonalú életét. A regény kezdete mindenképp megnyerő és feszültséggel teli, ami egy izgalmas kibontakozást és csavaros végkifejletet sejtet. Ez azonban, szerintem nem teljesül be a könyvben, kevés benne a fordulat és nagyon sok csavar előre kiszámítható.

Annabel és Matthew története idillikusan indul, boldog és sikeres házaspár, akik életét a férj hirtelen és tragikus halála, megváltoztatja és nem várt események elé állítja. Annabel, férje halálának rejtélyes körülményei után kezd el nyomozni, miközben egy másik szálon Marina, egy sikeres újságíró pont a banki visszaélés törvénytelen titkairól ír tudósítást. A cselekmény két külön szálon fut, mindkét szál egy nyomozati szál, ami lassan-lassan összekapcsolódik. Ez a két szál, két női sors alakulásával is foglalkozik, mindkettőben közös a romantika és a szerelem, ami meghatározza a cselekmény alakulását.

Mivel a bank és pénzügy világa nagyon messze áll tőlem, ezért számomra túl részletes volt ez a rész és helyenként unalmas is. Annyira kiszámítható és előre látható volt a főhős körüli rejtély, hogy ez sokat elvett a regény élvezetéből. Kevés volt benne az intrika, a csavar, az izgalom, a könyv csattanója pedig igazi csalódás. Mivel egy thrillerről vagy krimiről van szó, ezért szerintem ez a fajta befejezés semmikép nem illik ehhez a műfajhoz, meg amúgy is végig az az érzésem volt, hogy egy könnyed kis romantikus regényt olvasok, apró kis ötletes csavarokkal.

Nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a könyv, lapos és egyhangú volt. A regény cselekménye nem épült fokozatosan és nem érte el a kívánt csattanót, hanem végig megmaradt ugyanazon a szinten. Csupán annyi változott, hogy folyamatosan bekerült egy-egy újabb szereplő a képbe, aki sokat nem tett hozzá a cselekmény fokozásához.

Kicsit csalódtam ebben az olvasmányban, túl gyenge ahhoz, hogy egy fordulatos és izgalmas thrillerként megállja a helyét. Könnyed, laza, szórakoztató és kikapcsoló olvasmány, de semmi észbontó vagy eget rengető dolog nem történik benne.

Egyszerű, kiszámítható és átlagos szórakoztató olvasmány.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem engedheti meg magának a luxust, hogy a rövid távú döntéseinek a hosszabb távú következményein gondolkodjon.

A bankár felesége Book Cover A bankár felesége
Cristina Alger
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
351

Guillaume Musso: Az angyal hív

Meglepett ez a könyv, ugyanis ez az első könyvem, amit Guillaume Musso-tól olvasok és tetszett. A könyv borítója egyáltalán nem fogott meg, de maga a történet az igen.

Nagyon bájosan indul a kerettörténet. Adott egy repülőtér, egy férfi és egy nő, valamint két mobiltelefon. A zsúfolt és hektikus várakozóteremben egymásba ütköznek és a nagy kapkodásban, véletlenül elcserélik mobiltelefonjaikat. Mire erre rájönnek, már több ezer kilométer választja el őket egymástól. Két teljesen különböző életet élnek, a világ két teljesen ellentétes pontján. Madeline, Párizsban üzemelteti virágboltját, Jonathan San Fraciscoban vezet egy éttermet. Mindketten engednek a kíváncsiságnak és a csábításnak és belenéznek a másik telefonjába. Az üzeneteket, leveleket olvasva olyan titkot fedeznek fel egymásról, ami végül is összeköti őket. Miközben egymás üzeneteit közvetítik a másiknak, rendeléseket, foglalásokat adnak át a másiknak, olyan személyes dolgokat is megtudnak egymásról, ami egy közös pont lesz a regény további részeiben.

Musso regénye igazi lendületes és bájos romantikus történet, vegyítve némi misztikus, sorsszerű és krimi elemekkel. Ebből a szemszögből közelítve egyáltalán nem tűnik véletlenszerűnek Madeline és Jonathan találkozása, valamint telefonjaik elcserélése. A feszültség fokozását és az érdeklődés fenntartását úgy oldja meg a szerző, hogy a két főszereplő váltott nézőpontjain keresztül ismerteti velünk az eseményeket.

Eleinte kicsit kaotikusnak és értelmetlennek tűnik a sok elem keverése, ugyanis romantika, misztikum és krimi, kicsit soknak tűnhet egy regényben. De szerintem Musso ezt jól megoldotta és ezáltal kellemes és könnyed olvasmánnyá vált regénye. A romantikus szál a legdominánsabb a regényben, ezért is kicsit eltörpül mellette a krimi szál, ami kicsit kidolgozatlannak tűnik. Romantikus krimiként van hirdetve, két olyan műfaj, ami kedvenceim közé tartozik, de szerintem ez inkább romantikus regény, mint krimi. És ha mindez nem lenne már így is elég, egy kis thriller is belekeveredik a regénybe, mikor a két főszereplő megismeri a másik rejtett titkát a múltról és közös nyomozásba kezdenek.

A könyv hangneme és stílusa megnyerő, főleg az a melankolikus hangulat ami árad a sorokból. Egyfajta reménység és biztatás jön át a könyv lapjairól, az életbe és az emberiségbe vetett hit, miszerint mindig újra lehet kezdeni, mert az élet mindig ad egy új esélyt. Ugyanakkor el is gondolkodtat a regény: Mi a Sors és mi a Véletlen?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Csak akkor leszel jobban, ha végre megszabadulsz a kísérteteid terhétől.

Az angyal hív Book Cover Az angyal hív
Guillaume Musso
Park Kiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
411

Alan Titchmarsh: Szellemjárás

Sajnos ez a könyv nem pont az volt, mint amire én számítottam a fülszöveg alapján. Könnyed olvasmány, de kicsit talán túl egyszerű, kidolgozatlan és száraz is.

A regény cselekménye két szálon fut. A múltbéli események során egy fiatal cselédlányt ismerünk meg, aki Londonba szökik egy jobb élet reményében, ott azonban a sors közbe szól és élete váratlan fordulatot vesz. Több mint kétszáz évvel a múltbéli események után, Harry Flint költözik be, Anne, a cselédlány egykori otthonába. Harry épp egy válást próbál kiheverni és az újrakezdés lehetőségét keresi új otthonában. Családfájának kutatása során olyan titkokat fedez fel, amelyek valamilyen szinten összekötik őt a múlttal, ugyanakkor lehetőséget adnak neki egy újabb szerelem kezdetének.

A két szálon futó történet izgalmasa, de sajnos Anne története valahogy háttérbe szorul, több hangsúly van a jelenbeli Harry történetén. A szerelemi, romantikus szál erősen végigvezeti a regény esemény fonalát, de kevés benne a címben említett szellemjárás. Ezért is szerintem kicsit megtévesztő és nem helyénvaló a könyv címe, ugyanis a szellemjárás csak egyik mellékszála a cselekménynek, de semmiképp nem ez a legmeghatározóbb a könyvben.

A két történet összekapcsolódik és a múlt hatással van a jelenkori eseményekre is. A krimi és a romantika áll egymással szemben, de sajnos mindez eléggé középszerűen van leírva és kidolgozva. Szerintem Anne története több figyelmet is elbírt volna, ezt a részt valahogy túl rövidnek és hiányosnak tartottam.

Mivel én szeretem a rövid fejezeteket, ezért számomra egyáltalán nem volt zavaró a gyors és éles váltás a két különböző idősík között.

Ami tetszett a könyvben és ezt mindenképp szeretném kiemelni, azok a rövid kis idézetek, amelyek minden fejezet elején olvashatók voltak. Számomra ezek megnyerőek és tetszésemre voltak.

A könyv borítója is szép, ezért és a könyv címéért vettem meg, de mint kiderült a cím elég csalóka. Tehát ha valakit pont a szellemek világa érdekel, akkor az csalódni fog, mert ez a könyv nem arról szól. Ez inkább egy szerelmi történet, némi krimi elemekkel vegyítve.

Nem mondhatom, hogy ez a könyv színvonalas irodalmi olvasmány, de egyszeri olvasásnak megfelel. Unalmas, borongós estéken megfelel mint kikapcsolódási lehetőség. De nem az a könyv, ami mély nyomokat hagy az olvasóban vagy elgondolkodtat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Tudod, milyenek a nők. Ha gyűlölnek valakit, a végén beleszeretnek.

Szellemjárás Book Cover Szellemjárás
Alan Titchmarsh
General Press Kiadó
2013
Keménytábla
374

Jodi Picoult: Találj rám

Mindig nagyon szívesen olvasok Jodi Picoult regényt, hiszen annyira olvasmányosak és érdekesek könyvei, hogy mindig sikerül valami újat találni bennük.

A „Találj rám” talán kicsit másabb mint a többi könyve, tele van misztikummal és rejtéllyel, de nagyon szórakoztató, leköti az olvasó figyelmét és magával ragad a történet. Az már nem titok Jodi Picoult regényeiről, hogy a szerző mindig valami újat alkot, mindig van benne egy nem várt csavar vagy fordulat és nehéz, súlyos témákat feszeget könyvében. Eleinte nekem kicsit nehezen illett be a történetbe a misztikum és a természetfeletti, de utána sikerült eligazodni benne és már minden a helyére került. Minden könyve meglepően és nem várt fordulattal végződik, de ennek a könyvnek a „feloldozása” mindent visz. Tényleg nem erre számítottam.

Ebben a könyvben négy ember élete kereszteződik. Az a közös bennük, hogy mindannyian ott voltak azon a bizonyos helyen, de különböző időben. Mindannyiuk életét befolyásolta az a történés ami ott történt.

A történet egyik szereplője, Jenna, a tizenhárom éves kislány, aki anyukáját keresi, Alice-t. Anyukája utáni nyomozásában, másik két szereplő segít be neki, Virgil és Serenity. Virgil, a nyomozó, még mindig nem tud kibékülni a tíz éve történt baleset körülményeivel. Serenity, a médium pedig véletlenül csöppen bele ebbe az egész történetbe, de neki is fontos szerepe lesz az elefántrezervátumban történt baleset megfejtésében.

Nagyon sok érdekes eleme volt a könyvnek, ami nekem kimondottan tetszett.

Az egyik ilyen elem az elefántok világa és személyisége. Nagyon tetszett az a sok új információ amit megtudtam ezekről az állatokról, tetszett az a kutatás az elefántok gyászáról, amit Alice végzett, ami egy párhuzam volt az emberi gyásszal. Az elefántok már szinte emberi szintre lettek emelve ebben a könyvben, ami nagyon sokat hozzátett a könyv hangulatához. Ez enyhített egy kicsit a téma komorságán.

Ebből a könyvből most kivételesen hiányzott a bírósági tárgyalás és az ott elhangzott vádak és ítéletek. Jodi Picoult itt ebben a regényben, inkább az emberi kapcsolatok nehézségeire teszi a hangsúlyt, ami minden bírósági ítélkezés nélkül is, elég súlyos. Most kívételesen nem hiányoltam a jogi megközelítést, hiszen volt elég családi zűrzavar, ami elvette erről a figyelmemet.

Ebben a könyvben ott van a súlyos téma, a kíméletlen őszinteség és a társadalomkritika.

A történet több szemszögből kerül elmesélésre, párhuzamosan futnak a cselekményszálak, miközben egyre több információt tudunk meg az elefántok világáról.

Nagyon részletesen és jól vannak kidolgozva a történet szereplői, minden információmorzsának nagy jelentősége van, hiszen ezek a végén egy teljes képet alkotnak.

Kiváló ahogyan a természet találkozik a természetfelettivel Jodi Picoult könyvében, a tárgyilagosság helyét átveszi a misztikum, a valóság egybeolvad a mesével.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A gyűlölködőkkel foglalkozni olyan, mint mosogatni a Titanicon. Mi értelme?

Találj rám Book Cover Találj rám
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
456

Jodi Picoult: Sorsfordítók

Kedvenc szerzőim közé tartozik Jodi Picoult. Történetei mindig izgalmasabb, legváratlanabb csattanókkal és fordulatokkal, és egészen élethűen megábrázolt emberi karakterekkel, akikkel könnyedén azonosul az olvasó.

Azért olyan különleges a szerző stílusa, mert egy hétköznapi esemény feldolgozása mindig több szemszögből van megvilágítva és a végén mindig nyitva marad a történet, ezzel is rábízva az olvasóra a történet tovább gondolását, leszűrvén ki-ki a neki szánt mondanivalót.

A regény két tipikus, hétköznapi amerikai családot mutat be, akik tizennyolc éven át harmonikus családi barátságban és szomszédi kapcsolatban álltak egymással. Gyerekeik, Chris és Emily, együtt nőttek fel, az évek folyamán a gyermeki barátságból szerelem lett. Egy szörnyű tragédia azonban örökre szétválasztja ezt a két családot. Emily öngyilkos lesz, és úgy tűnik, hogy ehhez Chrisnek is valami köze van, hiszen a végzetes lövés Chris apjának fegyveréből származik. A fegyverben azonban maradt még egy golyó, amit úgy tűnik a két kamasz Chrisnek szánt, ugyanis valami fura egyezség alakult ki köztük, amit mindenki elől eltitkoltak. Christ el kezdik szerelme meggyilkolásának gyanújával megvádolni, miközben Emily tragikus halála ennél sokkal bonyolultabb.

A szörnyű halálos tragédia nagyon sok titkok felszínre hoz, de a legnagyobb kérdés mégis az, hogy mit titkolt el ez a két fiatal kamasz és miben egyeztek meg. Egyedül Chris tudja a teljes igazságot, ő azonban hallgat.

Jodi Picoult megint nagy bravúrral teszi fel az életbevágóan fontos kérdéseket: Mi az igazán fontos egy barátságban? Mennyire ismeri a szülő a gyerekét? Meddig vagyunk képesek elmenni a szerelem nevében?

Szerintem ez megint csak egy remek olvasmány. Nem könnyű megemészteni a regény cselekményét, sokszor elgondolkodtat és szavak nélkül hagyja az olvasót, de Jodi Picoult minden regényének ez a célja, hogy megdöbbentse olvasóját, hiszen így maradandó hatást gyakorol a könyv az olvasóra.

A sok változatos karakter, a váltott szemszögből megismert események emelik a cselekmény feszültségét és drámáját, a végén pedig ott a feloldozás, de ez mégsem könnyít a regény hangulatán, hiszen már semmi sem lesz olyan mint régen. Ezért is olyan nyomasztóak Jodi Picoult regényei, mert a regény elolvasása után még sokáig ott dolgozik az olvasóban a könyv mondanivalója.

Jodi Picoult-hoz hűen, van benne nyomozás, tárgyalásos jelenet és romantikus szál.

A „Sorsfordítók” fantasztikusan jó könyv, megrendítő, elgondolkodtató és tanulságos. Ez a könyv egyszerre krimi, családregény és romantikus könyv.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy gyermek halála nem veszteség, hanem katasztrófa, pusztulás, pokol.

Sorsfordítók Book Cover Sorsfordítók
Jodi Picoult
Athenaeum Kiadó Kft.
2014
Kartonált, Ragasztókötés, Visszahajló Füllel
560

Karin Alvtegen: Szégyen

Nagyon szeretek svéd krimiket olvasni, számomra nagyon izgalmasak és szórakoztatóak ezek a regények. Én azt szeretem a svéd krimikben, hogy a gyilkosság nyomozása és felderítése mellett, nagy hangsúly van a szereplők lélektani elemzésén. Indulataik, tetteik, motivációjuk, gondolatuk, mindaz ami elvezet egy gyilkost egy bűncselekmény elkövetéséhez, a svéd krimikben mindig górcső alá kerül és több szemszögből van megvilágítva.

Karin Alvtegen pszichokrimije két teljesen különböző nő sorsának alakulását mutatja be, akik gyermek- és ifjúkori gyötrelmes emlékeik miatt, nehezen tudnak szabadulni a múlt fogságából.

Monika, az okos, sikeres és fiatal orvosnő, akire úgy tűnik, hogy rátalált a szerelem. Maj-Britt, egy idősödő, túlsúlyos és magányos nő, aki évek óta nem hagyta el otthonát. Két váratlan esemény, egy baleset és egy levél, arra kényszeríti ezt a két nőt, hogy nézzen szembe a múltjával, és annak borzalmas tetteivel és következményeivel.

A két női főszereplő élete megint csak egy jó példa arra, hogy a múlt árnyékai elől nem lehet elmenekülni, előbb vagy utóbb úgyis szembe kell néznünk ezekkel a traumákkal.

Monika és Maj-Britt is, csak úgy tudnak felszabadult életet élni, ha a gyermekkori traumáikat feldolgozzák, mert azok határozzák meg a jelenlegi életüket. A múltbéli események, a vallásos közösség és a szülők, olyan nagy terhet tettek két nő életére, hogy ők ezek miatt, évekig szégyenként hordták el magukban mindazt a sok elkövetett bűnt, amiért ők nem teljes mértékben voltak felelősek.

Eléggé nyomasztó és depresszív a könyv hangulata, azonban megfelelő egy őszi esős délutáni olvasáshoz. Nagyon lehangoló a két nő élettörténete, épp ezért is olyan meglepő a könyv vége, hiszen az előző oldalak hangulata alapján, én személy szerint nem erre a befejezésre számítottam.

Én ettől a könyvtől valamivel többet vártam el, kicsit túl lapos és rideg volt.

Ebben a történetben valahogy mindenki sérült és beteg, mind olyan szégyenfoltokat hordoznak magukon, amire az olvasó csak rémülettel tud reagálni. És a sok borzalom elolvasása után, a végén ott van a szereplők feloldozása, ami szerintem egyáltalán nem illik ebbe a képbe.

Még nem igazán tudom eldönteni, hogy akkor most egy krimit, egy drámát, egy thrillert vagy egy lélektani regényt olvastam. Mindenből volt egy kicsi benne, de egyik rész sem volt úgy igazán jól kidolgozva.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem futhat elég gyorsan az ember, ha az, ami elől menekül, benne lakozik.

Szégyen Book Cover Szégyen
Karin Alvtegen
Animus Kiadó kft.
2014
Füles, Kartonált
288

Ruta Sepetys: Kalitkába zárt álmok

Első ismerkedésem Ruta Sepetys-el a „Tengerbe veszett könnyek” olvasása során történt meg, ami azóta is kedvenc könyvemmé vált. A második könyv, amit a szerzőtől olvastam, igencsak nagy hatással volt rám, bár ez kicsit más olvasásélményt nyújtott, mint az előző könyv.

Bár az az igazság, hogy Ruta Sepetys szinte bármiről írhat, ugyanis engem nagyon lenyűgöz az, ahogyan elmeséli a történeteket és hogy milyen jól ismeri az emberi elmét. Pont ezért vannak olyan nagy hatással rám az ő könyvei. Csak Ruta Sepetys tud úgy mesélni, hogy az olvasó teljesen bele tudja magát képzelni az adott környezetbe, és ezáltal bele is szeret a történet szereplőibe.

A „Kalitkába zárt álmok” az 1950-es évek New Orleans-ban játszódik. Josie, a regény főhőse, a francia negyedben, rossz hírű prostituált anyja árnyékában, arra kényszerül, hogy egyedül nézzen szembe az élet nehézségeivel és kőkeményen dolgozzon meg álmaiért.

Josie, egy fiatal, okos és bátor, alig tizennyolc éves lány, aki, ki akar törni ebből a mocskos, elfajult és bűnös városból, ezért titokban szövögeti álmait. Terveket szövöget arról, hogy hogyan hagyja el a várost, és kezd el főiskolára járni egy másik helyen. Tervei azonban meghiúsulni tűnnek, mikor egy rejtélyes gyilkosság napfényre kerül, amibe Josie is belekeveredik, akarata ellenére.

Josie egy bordélyházban takarít, mellette pedig egy könyvesboltban dolgozik. Úgy tűnik ilyen körülmények mellett esélytelen a kitörés, de neki sikerülni fog, csak kicsit másképp, mint ahogy azt az olvasó reméli.

Bátorságának, kitartásának és lelki erejének köszönhetően a végsőkig harcol álmaiért, és nem lép anyja bűnös nyomdokaiba.

Vegyesek az érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Érdekes volt betekintést nyerni az alvilág, a bordélyházak, a prostituáltak életébe, ami tele volt elfajzott és bűnös tettekkel. Ebben a mocskos világban, nagyon nagy kontraszt volt, egy olyan okos, szép és talpraesett lányról olvasni, aki már gyerekként arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon. Alig tizenkét évesen egyedül beköltözik a könyvesbolt feletti lakásba, takarít abban a bordélyházban, ahol anyja prostituálkodik, közben pedig világirodalmi könyveket olvas és híres íróktól idéz. Engem elbűvölt ez az erős kontraszt. Ezért szerettem meg ennyire Josie karakterét.

Hiába a sok csillogás, bájos esték és luxus autók, az alvilág mocskát, titkát és bűnét, nem tudta elnyomni. Josie magasan kiemelkedik ebből a világból, első perctől kezdve bele se illet. Ezért is látta szegény, minden valamivel okosabb és műveltebb férfiban az apját, mert hinni akart abban, hogy ő mégsem teljesen romlott, anyja és taszító környezete ellenére.

Annak ellenére, hogy egész életét eme mocskos világban töltötte, egy önző és bűnös anya mellett nőtt fel, apátlanul és céltalanul, neki mégis sikerült kiemelkednie és felülemelkednie.

A sok mellékszereplő nagyon sokat hozzátett a regény olvasási élményéhez. Mindegyik szereplő szerethető volt valamiért, hiszen mindannyian hozzájárultak valamilyen szinten Josie sorsának alakulásáért.

A regény vége kicsit meglepett és váratlanul ért, kicsit úgy éreztem mintha túl hamar ért volna véget, és ezért számomra kicsit nyitva maradt Josie története.

Ennek ellenére nagyon megkedveltem a könyvet és nagyon megérintett Josie története. Ha más nem is, de egy biztos üzenete mindenképp van a könyvnek: Az álmainkért mindig érdemes küzdeni!

Kedvenc idézetem a könyvből:

Néha elindulunk egy úton úgy, hogy azt hisszük, egy irányba visz, és valahol egészen másutt kötünk ki. De ez jól van így. A lényeg, hogy elinduljunk.

Kalitkába zárt álmok Book Cover Kalitkába zárt álmok
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2013
Füles, Kartonált
332

José Rodrigues dos Santos: A végső titok

Első könyvem, és eddig az egyetlen, amit José Rodrigues dos Santos-tól olvastam, az „A végső titok”. Annyira izgalmasnak és rejtélyesnek tartottam a könyv borítóját és fülszövegét, hogy úgy gondoltam, kipróbálok egy új jellegű könyvet, egy eddig, számomra ismeretlen szerzőtől.

Most, miután már elolvastam, kicsit ambivalens érzések vannak bennem. Egyfelől úgy éreztem, hogy a könyv olvastatja magát és fent tartja a figyelmemet, mivel érdekes információk birtokába jutottam, másrészről azonban néhol nehezen értettem meg bizonyos tudományos részeket. Azt már tudom, hogy, José Rodrigues dos Santos könyvei valós adatokra és kutatásokra épülnek, pont ezért éreztem azt, hogy ahhoz, hogy a könyvet teljesen meg tudjam érteni, ehhez nekem is további kutató munkára és olvasásra lenne szükségem.

Tetszett a könyv fővonala, miszerint az író azt a nagy kérdést boncolgatja, hogy vajon a mai keresztyén vallások arra a tanításra épülnek, amit Jézus Krisztus oly sok évvel ezelőtt ráhagyott követőire. A rejtély az Újszövetség legégetőbb és legfontosabb kérdéseit próbálja körüljárni: Ki volt Jézus Krisztus? Milyen lenne a világ, ha Jézus visszatérne? Hogyan fogadnák őt az emberek?

Sok cselekménye nem igazán van a regénynek, inkább a megfejtéseken, az elméleteken és a tudományos bizonyítékokon van a hangsúly. Némi krimi szál is bekerül a könyvbe, de szerintem ez csak olyan mellékfonal, hogy az olvasó ne roskadjon össze a tömény információ és adat alatt.

Nagy vonalban arról szól a könyv, hogy egy spanyol paleográfus a Vatikáni Könyvtárban egy régi Biblia-kéziratot tanulmányoz. Tanulmányozása során, valaki rejtélyes módon megöli és egy üzenetet hagy a holttest mellett. Egy olasz rendőrfelügyelőnő és egy híres portugál történész próbálja felderíteni a gyilkosságot és megfejteni a holttest mellett talált rejtélyes üzenetet. Nyomozásuk és utazásaik során górcső alá veszik a Biblia üzeneteit és tanításait, felfedezvén egy utolsó újszövetségi titkot.

Elég jól ismerem az újszövetségi tanításokat, mégis valamilyen szinten érdekesnek tartottam tudományosabb szempontból is rávilágítani a keresztyénségre. Azonban nagyon részletesnek és helyenként túl száraznak tartottam azt a sok információt az újszövetség szövegeiről és Jézus személyéről. Épp ezért elég gyenge a kerettörténet, a karakterek kidolgozása se valami sikeres.

Hívő keresztyénként nagyon sok elméletet és tudományos bizonyítékot nehezen emésztettem meg, de azért még így is sikerült elég sok hasznos információt megtudni a Biblia világáról és koráról.

Azt mindenképp elismerem, hogy rengeteg háttérmunka és kutatás van a könyv mögött, ami nagy tiszteletet és elismerést vált ki belőlem.

Érdekesnek tartottam volna a könyv történetét, ha jobban meg lett volna írva. Regénynek nehezen tudom nevezni, mivel szinte semmi nem történik benne, dokumentum vagy tájékoztató könyvnek azonban nagyon jó. Megvan benne a precizitás, az információ, a kutatás, de a cselekmény, a karakterek és a párbeszédek szerintem nagyon unalmasak. Ezért irodalmilag nehezen értékelhető számomra, de mint információ és adat átadás tökéletesen működik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindazonáltal vannak olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen a hit, elegendő adat nélkül is.

A végső titok Book Cover A végső titok
José Rodrigues dos Santos
Kossuth Kiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
420

Louise Jensen: A béranya

Minden egyes könyv, amit Louise Jensen-től olvastam, egyre jobban megkedveltette velem az írónő stílusát. „A nővér” és „Az ajándék” után, kíváncsian vettem kezembe legújabb könyvét, tudván azt, hogy ez sem fog csalódást okozni. „A béranya” a kedvencem lett, nagyon izgalmasnak, fordulatosnak és szórakoztatónak tartottam. Számomra ez egy ízig-vérig pszichothriller, megvan benne minden ahhoz, hogy elég részletes elemzést adjon az emberi elme működéséről, karakteres és érdekfeszítő szereplőket kedveltessen meg az olvasóval, valamint olyan sok benne a csavar, a fordulat, a kiszámíthatatlanság, hogy ettől válik igazán jó olvasmánnyá.

A regény témája nagyon aktuális, néhány országban ez már teljesen elfogadott és legális, máshol pedig, még mindig komoly erkölcsi vitákat szül a béranyaság. Ez a téma nagyon sok kérdést vet fel, nagyon sok kaput nyit meg és még annál több indulatot és érzelmet vált ki az emberekből.

Kat és férje, Nick, bármit megtennének annak érdekében, hogy gyerekük legyen. Több év házasság után, hiába próbálkoznak természetes úton, a gyermekáldás elmarad. Két sikertelen örökbefogadási kísérlet után, úgy tűnik, hogy ez az álmuk örökre elveszett. Egy véletlen találkozás, azonban új reményeket kelt a fiatal párban, végre konkrét és kézzel fogható esélyt látnak arra, hogy gyerekük legyen. Kat, gyerekkori barátnőjével, Lisa-val való találkozása során, a lány felajánlja nekik a béranyaságot. Kat és Nick, könnyedén bele is mennek ebbe az ajánlatba, és úgy tűnik, hogy Lisa hamar teherbe is esik. Én innentől kezdve elindul egy lavina, amit már egyikük sem tud megállítani. Kat a végsőkig harcol a rég álmodott babáért, feláldozva és beáldozva mindent ennek érdekében. A két barátnő közös múltja beárnyékolja és veszélybe sodorja mindannyiuk életét, miközben újabb sötét és drámai titkok derülnek ki a házaspárról. Több élet keresztezi egymást, míg végül értelmet nyer minden.

Számomra egyáltalán nem volt unalmas a könyv, sőt nagyon is izgalmas. Minden egyes oldal elolvasása után egyre közelebbről ismertem meg a szereplőket, de ugyanakkor egyre több rejtélyes elem került a történetükbe, amit fokozta bennem a kíváncsiságot. Én elég pörgősnek éltem meg a regény cselekményét, nagyon sok tragikus és drámai helyzettel, ami még inkább növelte a krimi hatást. A fordulatos események egy részét már a könyv elején megfejtettem, de azért sok olyan váratlan elem volt benne, amire még én sem számítottam. A legnagyobb meglepetést pedig pont a könyv vége érte el nálam, szerintem ez egy igazán méltó befejezése volt a regénynek.

Louise Jensen-nek megint sikerült egy igazán jó thrillert alkotnia, amely legtöbbször sokkol, megrémít és elijeszt, de valójában pont azt mutatja meg, hogy milyen rémisztő és „beteges” elmék bújnak meg, egészen átlagos, hétköznapinak vélt emberekben.

Nekem nagyon tetszett a regény lélektani elemzése is. Hol a határ a jó és a rossz között? Ki az igazi édesanya? Aki kihord és megszül, vagy aki felnevel? Jóvá lehet-e tenni múltbéli bűnöket? És végső soron a legfontosabb kérdés számomra: A cél szentesíti az eszközt?

Ezek mind olyan kérdések, melyek a könyv elolvasása után mélyen tovább munkálkodnak az olvasóban. És én pont ezt szeretem Louise Jensen-ben, hogy ő meri felvállalni és leírni ezeket a kényes és tabu témákat, de az olvasóra bízza, azok bírálását és feldolgozását.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az igazság különböző dolgok feketén kavargó tömege, hegyes farka van, és vicsorít.

A béranya Book Cover A béranya
Louise Jensen
Művelt Nép Könyvkiadó
2018
Kartonkötés
382