Nagyon szeretem ezt a könyvsorozatot, ahol egyszerű és hétköznapi történeteken keresztül olyan emberi sorsokról, kapcsolatokról és élethelyzetekről lehet olvasni, amiben szerintem minden olvasó magára ismer. Négy történeten keresztül magáról az élet kihívásairól és nehézségeiről lehet olvasni, amiben sokan feltesszük magunkat a kérdést, hogyha visszamehetnénk az időben, akkor vajon mit és hogyan csinálnánk másképp.
Négy történeten keresztül olyan emberi sorsokról lehet olvasni, amiben mélyebb gondolatok bújnak meg. Ez a négy novella négy különálló történet, mégis van bennük néhány közös pont.
Ezek a történetek egy bizonyos Funiculi Funicula kávézóban kelnek életre. Van ebben a kávézóban egy különleges szék, amire ha ráül valaki, akkor annak időutazásban lehet része. A székre ülve a múltba vagy a jövőbe lehet utazni, de a jelent sosem lehet megváltoztatni. Az időutazás addig tart, amíg a kávé ki nem hűl.
A négy történetnek mindig ugyanaz a helyszíne, de minden történetben más szereplők kerülnek középpontba, akik bár már nem tudnak változtatni a jelenükön, mégis szeretnének egy újabb esélyt, egy olyan esélyt, amiben a megbánt dolgokat helyre tudják hozni.
A történet szereplői kipróbálják ezt a széket, elindulnak egy olyan utazásra, amiből visszatérve már új emberként folytatják életüket.
Ezek a történetek pont annyira meghatóak, mint amennyire szívszorítóak, ugyanakkor magukban hordoznak valami különleges szépséget és egyediséget is.
Rendkívül szimpatikusak a szereplői, könnyű élettörténetükkel azonosulni, valamint megtalálni mindegyik novellában azt az életmorzsát, amit az olvasó magával vihet a könyv elolvasása után is.
A sorozat előző részéből felbukkannak régi vendégek, valamint új vendégek is betérnek ebben a különleges hangulatú kávézóba.
Valamiért én úgy éreztem, hogy ez a második rész, talán még élvezetesebb is lett, mint a kötet előző része. Az a jó ezekben a megható és kedves történetekben, hogy rövidek és lényegre törőek, ezért pont annyit mutatnak be szereplőiből és a cselekményből, ami elegendő ahhoz, hogy az olvasó képzeletben bejárja ezeket a helyszíneket és megélje az adott érzéseket.
Minden fejezetnek megvan a figyelemfelkeltő címe, valamint az a hatása, hogy az ember lelkéig hatol. Kívül-belül csodálatos és megható ez a könyv, amiben a küzdeni akarás, a szeretet ereje, az újrakezdés lehetősége fontos szerepet kap.
Szerintem ez a kötet egy méltó folytatása lett az előbbi résznek, ahol olvasóként néhány történet erejéig mi is megtapasztalhatjuk az időutazást és annak lehetőségét, hogy bocsánatot kérjünk vagy elmondjunk valakinek egy fontos dolgot, amit a múltban elmulasztottunk. Bár a történet szereplői jelenüket nem tudják megváltoztatni, múltbeli cselekedeteikkel hatással lehetnek sorsuk további alakulására.
Ezek a szívmelengető történetek az élet apró és értékes pillanataira emlékeztetik az embert, azokra a pillanatokra, amelyekről sosem lehet előre tudni, hogy talán az utolsók lesznek-e az életünkben vagy van-e még lehetőségünk helyrehozni dolgokat.
Ez a lélektani könyv kiválóan ábrázolja azt, hogy minden rossz után jöhet és jönni is fog valami jó. A nehéz és fájdalmas időszakok után is jöhet új reménység és új kezdet.
Ez a kötet az előző kötet elolvasása nélkül is teljes mértékben érthető, annak ellenére, hogy vannak benne utalások a sorozat első részében megjelenő szereplőkre és történetekre.
Ki min változtatna az életén, ha visszamehetne a múltba vagy elutazhatna a jövőbe? Kivel találkozna és milyen üzenetet adna át neki?
Kedvenc idézetem a könyvből:
A lélek sérülése nem okvetlenül látszik kívülről. Az efféle sebek nem gyógyulnak be egykönnyen, kivált amikor súlyos bűntudattal társulnak.
Történetek a kávézóból
Kossuth Kiadó
2023
Puhatáblás, Ragasztókötött
253
Medgyesy Zsófia
