A sikerlistás könyvek könnyebb helyzetben vannak, mint a kevésbé ismert könyvek, mert hírüket a jó reklám jóval hamarabb megelőzi.
Viszont nagyon sok jó könyv van a piacon, amelyek története nagyon érdekes, viszont valamiért nem annyira ismertek.
Ebbe a listába azok a könyvek kerültek be, amelyek címe, könyvborítója és története magával ragadó, és szerintem jóval több figyelmet érdemelnének meg.
A kevésbé ismert könyvek kategóriájába most különböző nemzetiségű szerzők különböző témájú könyvei kerültek be, amiket nem csak izgalmas vagy megható történetük miatt érdemes elolvasni, hanem irodalmi értékük miatt is.
A valós alapokon megírt regény egy olyan felejthetetlen élményt biztosít, amely az emberi lélek és elme legmélyebb titkaiba ad betekintést. Egyedül az emberi szeretet, a remény és a hit képes arra, hogy túléljen ilyen borzalmakat.
A regény mindenképp egy nagyon alapos kutatási munkának az eredménye, mesteri és élethű benne minden egyes kép, mozzanat és lélektani elemzés.
A történet 1941-ben indul egy nyári éjszakán, mikor Linát öccsével és anyjával együtt Szibériába telepítik a szovjetek. A család embertelen körülmények között próbál életben maradni és másokon is segíteni. Lina szemszögén keresztül ismerjük meg azt a sok borzalmat és poklot, aminek ő és családja elszenvedői.
Lina, írásai és rajzai segítségével, egy másik világba menekül, ahol a művészet segít neki feldolgozni a kimondhatatlant és megőrizni az utókornak mindazt, amiről sokat mit sem tudtak. Hasonlóan a koncentrációs táborokhoz, ezek a munkatáborok is haláltáborok voltak, ahol nem emberi, hanem állati törvények uraltak.
Egészen elképesztő és mélyértelmű az, ahogyan egy tizenéves fiatal kamasz lány meséli el a 2. világháború borzalmait, annak a sok százezer embernek a történetét, akik Sztálin kegyetlenségének az áldozataivá váltak.
Megannyi emberi sorson keresztül átjön az emberi gonoszság és gyűlölet határtalan és végtelen ereje, de a legjobb az egészben az, hogy mindezt le tudja győzni az emberi szeretet és jóság. Ettől még egyáltalán nem válik meseszerűvé a történet, csupán mélyebb értelmet nyer a szenvedés és a halál.
Az, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek a lelkükbe, a gondolkodásukba, a vágyaikba, megint csak hozzáértéséről és zsenialitásáról árulkodik.
Ez a nagyon különleges és egyedi könyv egyszerre szól a gyászról, az anyaságról, a szülői szerepről, valamint a nagybetűs élet kiszámíthatatlanságáról.
Eleinte nehéznek tűnhet megszokni a könyv stílusát és ráhangolódni erre a könyvre, amiben egyáltalán nincsenek párbeszédek, nagyon kevés benne a szereplő, sőt az egész könyv valójában egy női főszereplő köré épül.
Kicsit olyan mintha egy memoárt olvasna az ember, mintha egy átlagos nő és anya mesélné el mindennapjait, ami elsőre hétköznapinak tűnik, az azonban, hogy alig pár hónapos gyerekével magára marad, miután elveszíti gyereke édesapját, már kicsit sem hétköznapi.
Azt nehezen tudtam eldönteni a könyv alapján, hogy ez egy igaz történet, amit a szerző élete ihletett vagy csupán egy fikció, de ez mit sem változtatott azon a tényen, hogy én ezt a könyvet főleg líraisága és melankolikus, lassan folydogáló stílusa miatt szerettem meg.
Valójában a gyász és a gyászfolyamat a központi témája ennek a könyvnek, de én személy szerint az anyaság témáját is ugyanolyan fontosnak tartottam ebben a könyvben.
Mivel ebben a könyvben a pszichológiai és az irodalmi elemek keverednek, ezért gyakran olyan érzése van az embernek, mintha egy belsőleges és meghitt terápia részese lenne, persze csak mint harmadik, kívülálló személy.
Ez a nyomasztó, megindító, ugyanakkor kíméletlenül őszinte könyv a bűntudat szemüvegén keresztül vizsgálja meg a gyász és az anyaság bonyolult és gyakran megválaszolatlan kérdéseit.
Érdemes elolvasni!
A könyv cselekménye két szemszögből van elmesélve. Az egyik hang, az ötéves Saháb hangja, aki lázadásból nem beszél, így próbálja büntetni szüleit és azokat, akik emiatt fogyatékosnak gondolják és kigúnyolják.
A másik hang Saháb édesanyjáé, aki férje és gyereke között próbál igazságot tenni, miközben nagyon szenved gyereke némasága, valamint férje nemtörődömsége miatt.
A kerettörténet által nem csak Saháb családját, rokonait és az iráni kisvárosi lakóközösséget ismerhetjük meg, hanem az iráni kultúrát, szokást és a családban betöltött szerepek fontosságát is.
Saháb, az ártatlan és naiv kisfiú, azért menekül a némaság világába, mert úgy érzi, hogy családja nem törődik vele, a felnőttek nem értik meg őt, a gyerekek pedig csak kigúnyolják és kihasználják. Egy fantáziavilágot alakít ki magát, benne két elképzelt kis baráttal, akik valójában lelki világának két különböző vetületét ábrázolják.
Saháb, bátyja és kishúga mellett, nehezen tud érvényesülni, nem érti a felnőttek világát, és csak arra vágyik, hogy édesapja elfogadja őt olyannak, amilyen, és szeresse.
Egyszerre csodás és megdöbbentő végigkísérni Saháb lelki válságát, miközben a kisgyerekből egyszer csak felnőtt lesz, aki mindvégig egyedül magára számíthatott.
Az, hogy egy ötéves kisfiú a némaságot választja, valójában egy égbekiáltó lázadás, ellenkezés és segélyhívás. De a körülötte lévő felnőttek annyira elvannak a saját életük nehézségeivel és problémáival, hogy nincs idejük és energiájuk arra, hogy segítsenek ennek a gyereknek megérteni a világot és megadni neki azt a feltétel nélküli szeretetet, ami alapból minden gyereknek jár(na).
Fájdalmas, megható és szívszorító olvasni ennek az elveszett, magára hagyott és védtelen gyereknek a történetét, akire senki sem figyel fel, mindenki megbélyegzi őt fogyatékosnak, miközben benne egy okos, ügyes és jóhiszemű gyerek lakozik.
A kiszolgáltatott és védtelen gyerek mellett, az édesanya is jelentős meghatározója a regény cselekményének. Az ő helyzete se egyszerű, ugyanis álmait, vágyait, munkáját áldozza fel a család érdekében, mindazért hogy meglegyen a látszata annak, hogy ők egy boldog és harmonikus családban élnek. De az igazság az, hogy ő is szenved. Szenved férje nemtörődömsége, ridegsége és felülrendeltsége miatt. Iráni nőként nem sok joga van, számára az egyetlen beteljesülést az anyaság és a háztartás vezetése jelentheti.
Ebben a regényben négy generációt ismerhetünk meg, négy koreai családot, akik Japánba menekülnek és ott próbálnak boldogulni. Keményen dolgoznak a megélhetőségükért és erősen kitartanak az emberi nemes értékek mellett, mint a család, a becsület és a szeretet. Mindez azonban hiábavalónak tűnik, ugyanis a japán emberek csak megvetéssel, gúnnyal és kiközösítéssel fordulnak feléjük. Komoly identitás keresés és megtalálás ez az egész család számára, akiknek szívük mindig is az otthon felé húz, megélhetőségük és életben maradásuk azonban csak Japánban remélhető.
Épp ezért a könyvet végig kíséri egy fajta letargikus, melankolikus és feszültséggel teli hangulat, miközben emberi sorsok bontakoznak ki a könyv lapjain. Ezek az emberek mind élnek az élet adta lehetőséggel és próbálnak kitörni abból a szegénységből és szociális hátráltatásból, amit a sors rájuk mért, de oly kevés sikerrel járnak.
A regény fő motívuma a család és azok az értékek, amelyek képesek egy családot több generáción át is összetartani. Izgalmas családtörténeteken keresztül ismerjük meg a szerelem erejét, a döntések következményeit és a család biztonságot adó fészkét.
Drámai és tragikus történetek ezek, amelyek mindvégig lebilincselik az olvasó figyelmét. Olyan emberi sorsokat ismerünk meg, akik sodródva a történelem eseményeivel, saját boldogságukat és helyüket a világban próbálják megtalálni.
A könyv tele van olyan anyai példákkal, akik áldozatkészen és hűségesen gondoskodnak férjeikről és gyerekeikről. Ők az igazi hősök, akik mernek dacolni és szembe menni a sorssal, azért hogy családjuknak a legjobbat tudják biztosítani. Ezek az anyák nem ismernek határokat és akadályokat, keményen harcolnak és kitartanak családjuk mellett.
Az apák szerepe is nagyon fontos ebben a regényben, ugyanis ők azok akik hol intellektuális, holt kétkezi, hol szellemi munkával próbálják a családot fenntartartani.
Ez a kis könyvecske fájdalmas őszinteséggel és kendőzetlen kitárulkozással mesél arról, hogy milyen károkat, traumákat és hiányosságokat tud okozni a szeretetlenség, a szeretet hiánya és a szeret után való sóvárgás egy olyan gyerekben, akit senki sem akar.
Ez a regény egy tizenhárom éves kislány történetét meséli el, akit nevelőanyja visszaküld biológiai szüleihez, és ő csak ekkor döbben rá arra, hogy neki két anyja van. Összezavarva és kiszolgáltatva tapasztalja meg ez az ártatlan gyermek, hogy új családja az igazi családja, bár ő folyamatosan visszavágyódik a másik anyához.
Kérdésekkel, félelmekel és bizonytalanságokkal telve próbálja megtalálni helyét ebben az új családban, ahol a mindennapok szegénységben, szomorúsággal és szeretetlenséggel telnek.
Szó szerint két világ között telnek napjai ennek a kislánynak, aki érzelmek lavinájával küzd meg napi szinten, hol háborodik, hol lázad, hol vágyakozik, hol pedig beletörődik abba, hogy őt úgy cserélgetik a felnőttek, mintha egy tárgy lenne.
A visszaadott lány, húgával alakít ki egy olyan kapcsolatot, ahol megtapasztalja a törődést, a gondoskodást, a szeretetet, vagyis mindazt amit a felnőttektől nem kap meg.
Ez a két gyermek példát mutat a felnőtteknek, lelki világuk és őszinte érzéseik, megszégyenítőek a könyvben megjelenő felnőttekre nézve, akik saját önző érdekeiket és boldogulásukat nézve, teljesen megfeledkeznek azokról, akikről gondoskodniuk kellene, akikért felelősek.
Belelátni ennek a kislánynak a lelkébe, a vívódásaiba és a szeretet utáni való sóvárgásába, nagyon megterhelő és szomorú.
Ez a kamasz kislány, történetével és élményeivel, több fontosabb társadalmi problémára is rávilágít. Az ő története meséli el azoknak a gyerekeknek a történetét, akik mély szegénységben nőnek fel, akik semmilyen érzelmi biztonságot nem kapnak, akik magukra vannak hagyva, akik ölelés, simogatás és szeretet nélkül tapasztalják meg a világot.
A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál.
De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival.
Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.
„Az okapi egy fura állat, ami az őserdőben él…ő a legnagyobb testű utoljára felfedezett emlős. Olyan mintha egy zebra, egy tapír, egy őz, egy egér és egy zsiráf keveréke lenne.”
Eleinte viccesnek és hihetetlennek tűnt ez a megfogalmazás, de utána néztem és tényleg létezik ilyen állat, és valóban úgy néz ki, mint ahogy azt a könyvben olvashatjuk.
A könyv onnantól kezd igazán érdekessé válni, mikor is a falu lakói értesülnek Selma álmáról, és ez az álom elkezdi befolyásolni életüket és cselekedeteiket. Egyesek egyenesen vágynak a halálra és mindent szépen elkészítenek, hogy kellően tudjanak találkozni a halállal. Mások állandó készenléti állapotban vannak és valósággal rettegnek ennek bekövetkeztétől.
Érdekes megfigyelni azt, hogy a falu lakói csak akkor kezdenek el cselekedni, mikor szembesülnek azzal, hogy milyen törékeny és véges is az élet. Addig hiába van előttük mindaz, ami esetleg a boldogulásukat, a szabadságukat vagy épp a szerelmüket jelentené, mindaddig nem veszik ezt észre, míg a halál a küszöbükön nem áll.
Ettől hirtelen felélednek a falu lakói, ugyanis egyébként monoton és egyhangú életük, hirtelen varázslatossá és dinamikussá válik. Titkok kerülnek felszínre, régi álmok és tervek válnak valóvá, valamint titkolt érzelmek utat törnek maguknak.
Egészen lenyűgöző belelátni ezeknek az embereknek a lelki világukba, mély emberi érzelmeket megismerni, valamint velük együtt ünnepelni a barátságot, a szeretetet és a szerelmet.
