Kilián Sanna regénye egy rendkívül erőteljes és megrázó történet, amely őszintén és bátor módon mutatja be egy fiatal lány öngyilkossági kísérletének történetét. A könyv nemcsak a végső döntésre fókuszál, hanem arra is, hogy mi vezetett a tragédiához, és hogyan formálódnak a körülötte lévő szereplők életei ennek hatására.
A történet középpontjában három nő áll: a kamasz lány, a lány édesanyja, aki egyedül küzd a rokkant, kerekesszékben lévő lánya nevelésével, a munkájában sikeres, de magányos szomszédasszony, akinek a pénze nem tudja betölteni a magány űrét. A három nő kapcsolata, ahogyan fokozatosan megismerik egymást és végül szembesülnek a közös fájdalmukkal, az egész regény egyik legfontosabb érzelmi szála.
Élet és halál között lebeg folyamatosan ez a történet. Mi számít életnek? Élet az, ha valaki mindennap csak szenved a fájdalomtól, a magánytól és a múlt terheitől? Kinek áll jogában eldönteni, ki mennyit bír el?
A könyv mély filozófiai kérdéseket feszeget, miközben egy-egy szereplő életének legnagyobb dilemmáját tárja elénk. A fájdalom, a veszteség és a magány árnyékában a történet hősei a saját határaikat keresik, miközben egyre inkább szembesülnek a saját törékenységükkel. A kérdés mindvégig ott lóg a levegőben: vajon mikor ér véget az élet, és mikor kezdődik a valódi halál, ami nem mindig testi, hanem néha lelki állapot?
A regényben a szereplők nemcsak a fizikai fájdalommal küzdenek, hanem a saját érzelmeikkel, belső harcaikkal, és azzal, hogyan élhetik meg újra a reményt, miután mindent elveszítettek. A történet folyamán egy olyan belső utazás tanúi vagyunk, amely a legmélyebb emberi érzelmeket feszegeti. Az olvasó számára egy rendkívül érzékeny, és egyben erőteljes élményt ad, miközben a legtöbb kérdésre nincs is egyszerű válasz.
A könyv erőteljes üzenetet közvetít: minden döntés, amit hozunk, nemcsak ránk, hanem másokra is hatással van. Kilián Sanna mesterien ábrázolja az élet különböző árnyalatait, a személyes tragédiákat, és azt, hogy a magány, a szenvedés és a nehézségek mennyire képesek összekapcsolni az embereket.
Három lelkileg sérült nő, három élettörténet, három döntés… mindegyikben közös a fájdalom, amely mély nyomot hagyott bennük, és a vágy, hogy újra megtalálják a reményt. Az ő történeteik nemcsak a túlélésről szólnak, hanem arról a belső erőről is, amely segít nekik felállni a legnehezebb pillanatokban. Mindhárom nő sorsa összefonódik, miközben egy-egy döntésük új irányt ad életüknek, és előre viszi őket az önismeret és a gyógyulás felé. A könyv azt a kérdést feszegeti, hogy vajon a múlt fájdalmait meg lehet-e gyógyítani, és hogy egy-egy új kezdet képes-e valóban elindítani a belső átalakulást. A történet során az olvasó szemtanúja lesz annak, hogy hogyan találják meg a hősnők a saját szabadságukat, miközben a múlt árnyai folyamatosan ott lebegnek felettük.
Tragikus sorsok fájdalma mutatkozik meg ebben a regényben, aminek minden egyes mondata szívszorító és megható. Ez a három női sors egymásba fonódik, megváltoztatva a jövőt, amiben még helye lehet a gyógyulásnak, a megbocsátásnak és az újrakezdésnek.
A könyv utolsó lapjai tartogatják a legnagyobb meglepetéseket, ott minden múltbeli eseményre és titokra fény derül.
Az utolsó mondatok fényében megvilágosodik az is, hogy minden élet más, mégis mindegyikünkben ott rejlik a lehetőség, hogy megértsük és elfogadjuk a saját történetünket. Az egyes karakterek útja, küzdelmeik és döntéseik nem csupán saját maguk számára fontosak, hanem mindannyiunk számára tanulságosak. Minden fájdalom, minden boldog pillanat és minden veszteség egy-egy újabb lépés a személyes fejlődés felé. Ahogy a történet utolsó szavai az olvasó előtt megjelennek, ráébredünk, hogy minden élet értékes és különleges, még akkor is, ha a történet nem mindig a vártak szerint alakul. A könyv végső üzenete az, hogy a legnagyobb erő nem a tökéletességben rejlik, hanem abban, hogy képesek vagyunk megbocsátani önmagunknak és másoknak, és hogy minden döntésünk, bár szövevényes és fájdalmas, végül hozzájárul a személyes szabadságunkhoz és boldogságunkhoz.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Nem lehetünk a férjünké, sem az anyánké, csak a saját magunké.
Az élet nélkülem is ment tovább
Felhő CafÉ Könyvek
2025
Cérnafűzött, Keménytáblás
214
