Vannak könyvek, melyeknek története annyira magával ragad, hogy olvasás közben teljesen megfeledkezem a külvilágról. Számomra ilyen volt az „Elrabolt életek”. Nem könnyű megemészteni a regény történetét, főleg úgy, bár a könyv szereplői fiktívek, maga a történet azonban valós tényezőkre épül.
A történet két idősíkban kerül elmesélésre. A jelenben Avery nyomozása kerül előtérbe, a múltban May keserű sorsú gyermekkorát ismerjük meg.
Az 1939-es események elmesélése, az idős May szájából hangzanak el. May, az egykori Rill Foss, szegénységben, de annál nagyobb szeretetben élt négy kistestvérével és szüleivel a Mississippi folyó egyik lakóhajóján. Szülei távolléte alatt, Rillre maradt az a feladat, hogy vigyázzon testvéreire. Egy napon azonban idegen férfiak jelentek meg a lakóhajón és elrabolták őket. A Tennessee-i Árvaházba kerültek, ahol azzal hitegették őket, hogy hamarosan visszatérhetnek szüleikhez. Ez a terv azonban hamar meghiúsulni tűnt, hiszen a gyerekekre egészen más jövő várt.
A jelenben, Avery, egy gazdag és kiváltságos, szövetségi ügyésznőt ismerünk meg. Egy intelligens és törekvő karrierista nőt, aki már megszokta azt, hogy mindent megkap az élettől. Apja súlyos betegsége miatt, visszatér a szülői házba. Egy véletlen találkozás alkalmával, megismerkedik az idős May-el, aki elmeséli neki élete történetét. Avery elindul ezeken a nyomozati szálakon, és hamar rájön arra, hogy családja nagy titkokat rejteget, melyek nagyanyjához, Judy Staffordhoz szorosan kötődnek. Averynek sikerül feltárni a múlt sötét és fájdalmas titkait, valamint azt a rejtélyt is, hogy milyen szálak fűzik May-t az ő nagyanyjához, Judyhoz.
A jelenbeli nyomozati események, váltakoznak a múltbeli örökbefogadási időszak eseményeivel, a végére azonban összeáll a kép. Nem könnyű megemészteni az örökbefogadott gyerekek történeteit, a gyerekereskedelem szörnyű titkait, valamint a befolyásos emberek megrázó tetteit.
Jogosan nyerte el ez a könyv a 2017-es év legjobb történelmi regényét, hiszen Lisa Wingate valós eseményeken alapuló története megrendítő, elgondolkodtató és megrázó olvasmány.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Bármennyire szeretjük is a régmúlt melódiáját, bármilyennek is képzeljük a jövő dallamát, mindig a jelen dallamára kell táncolnunk, különben kiesünk a ritmusból, és elvétjük a lépést. Ha olyan zenére akarunk táncolni, ami nem ahhoz a jelenethez tartozik, csak botladozni fogunk.
Elrabolt életek
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
454
