női sors

C. W. Gortner: A királynő esküje

Az első történelmi regény, amit C. W. Gortner-től olvastam az „A királynő esküje”. Nagyon megkedveltem a szerző stílusát, és mivel szeretem ezt az irodalmi műfajt, ezért több könyvet is szeretnék Gortner-től olvasni. A legjobban az fogott meg az ő stílusában, hogy korhűen ábrázolja a történelmi eseményeket, alaposan és pontosan meséli el az adott korszakot. Az írói fantáziát leginkább a szereplők kidolgozásában láttam, ami nagyon szimpatikus volt, mert így a száraz történelmi események egyensúlyban maradtak a könyv regényesített részeivel.

Értékes és tartalmas regénynek tartom, mert a könyv nem csak arra összpontosít, hogy bemutassa a 15. századi Spanyolország politikáját, hanem Kasztíliai Izabellát nagyon körülményesen és emberien mutatja be.

Nagyon sok új információt és történelmi adatot tudtam meg a könyv segítségével. Az, hogy ez a könyv egy olyan meghatározó női történelmi személyiséget dolgoz fel, akinek uralkodása, élete hatással volt az Újvilág felfedezésének elindításához, csak még többet hozzáadott a könyv értékéhez.

Kasztíliai Izabellát tíz évesen ismerjük meg, akit fivérével együtt, anyjától elszakítva, Henrik király udvarába küldik. Nehéz élet és sors vár rá, ugyanis a királyi intrikák és cselszövések áldozata lesz, de tizenhét évesen, Kasztília trónörököse lesz. A királyi koronát sok harc és küzdelem árán sikerül megőriznie, de harcos szellemének, katolikus hitének és női bátorságának köszönhetően, sikerül neki egyesíteni egy széthullott országot és előrelátóan uralkodni.

Annak ellenére, hogy Izabella karaktere sokszor ellentmondásos, nehezen követhető, azért mégis kiemelkedő és figyelemre méltó uralkodásának kora. Karaktere izgalmas és feszültséggel teli, bár cselekedetei néha megkérdőjelezhetők.

Történelmi regényként igazán pörgős és szórakoztató, ugyanis korhű, hiteles és könnyed. Sokkal szórakoztatóbb és személyesebb élményt nyújt így megismerni a történelem eme korszakát, mint száraz adatokat olvasni vagy tanulni iskola padokban ülve.

Gortner nagyon ügyesen bánik a szavakkal és a mondatszerkezetekkel, a könyv csak úgy olvastatja magát, miközben egyik fontos esemény követi a másikat. Izabella mellett még sok egyházi és politikai személyiséget ismerhetünk meg, akiknek ugyanúgy betekinthetünk belső vívódásaikba és cselekedeteik indítékaiba.

Olvasóként együtt haladtam és sodródtam én is az eseményekkel és váltam a könyv részévé.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senki sem hitte volna, hogy nagy tettekre születtem.

A királynő esküje Book Cover A királynő esküje
C. W. Gortner
Tericum Kiadó Kft.
2013
Keménytábla, Védőborító
448

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.

Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.

Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.

Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.

Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.

Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.

Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.

Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.

A zsidó menyasszony Book Cover A zsidó menyasszony
Margit Patrícia Eszter
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Cérnafűzött, Keménytáblás
634

Anthony Doerr: A láthatatlan fény

„A láthatatlan fény” messze az egyik legjobb könyv amit eddig olvastam. Irodalmilag egy remekmű, olvasmány szempontból kiváló szórakoztatás és emberileg nézve egy különleges történet.

Két párhuzamos történet áll egymással szembe, két fiatal kamasz sorsának ötvözésén keresztül ismerjük meg a 2. világháború pusztító és kegyetlen körülményeit. A történet egyik főszereplője, Marie-Laure, egy francia vak lány, aki apja által sok időt tölt el a Természettudományi Múzeumban. Miután a nácik megszállják Párizst, Marie és apja arra kényszerülnek, hogy egy tengerparti kisvárosban húzódjanak meg.

A másik főszereplő, Werner, egy német árva fiú, aki egy matematikai zseni és mindenféle rádiókhoz ért. Különleges képességének köszönhetően egy német náci iskolába kerül, ahol kénytelen lesz megismerkedni a 2. világháború embertelen oldalával.

Két fiatal kamasz életét követhetjük nyomon 4 éven keresztül. Sorsuk különböző módon alakul, az egyik menekülni kényszerül, a másik egy tőle idegen idealizmust kényszerül követni.

Ebben a csodás és egyedi lírai remekműben, a 2. világháború komor és pusztító sötétsége, utat tör magának a láthatatlan fény által, ami nem más mint az emberiség értéke. Családokat, gyerekeket ismerünk meg, akik a sok borzalom ellenére is küzdenek azért, hogy emberek maradjanak. Miközben a helyszínek és idősíkok változnak, a regény egyre izgalmasabbá és letehetetlenné válik.

Szerintem ez a regény zseniálisra sikeredett. A drámai hatás minden egyes fejezetben egyre csak nő, a történetek és a szereplők nemes és értékes emberi érzéseket váltanak ki az olvasóból, ami által katartikus élménnyé válik az olvasás.

Amellett hogy szépirodalmi szempontból kiváló és csodás, mivel minden egyes szófordulat és mondat hatásos, nagyon letisztult és egyedi. Persze mint minden világháborús könyvben, ebben is benne van a sok borzalom és kilátástalanság, de a szerzőnek sikerül valahogy egészen emberi szemszögből megvilágítani mindezt. A humánumba vetett hit és bizalom minden egyes mondatból kiolvasható.

Én személy szerint nagy híve vagyok a rövid és hatásos fejezeteknek, ezért ez még többet hozzáadott a könyv értékéhez. Jogos a Pulitzer-díj, ugyanis ez a könnyed stílus, bájosan megfogalmazott cselekmény, a két szerethető főszereplő, teljesen magával ragad és egyedivé teszi a könyvet.

Ez a szívszorító és gyönyörű szépirodalmi remekmű minden dicséretet megérdemel. A leírások, a tájképek, a nyomasztó hangulat, a váltott szemszög mind-mind arra szolgál, hogy a háborút civilek szempontjából ismerjük meg. Nem csak a két főszereplő által ismerjük meg a 2. világháború kegyetlenségeit, hanem több megszállt területek emberein keresztül, akik önzetlenséget, jóságot és megbocsátást tanúsítanak tetteikkel és szavaikkal.

Aki menthetetlen kedvelője a világháborús könyveknek, akárcsak én, annak ez a könyv garantált olvasásélményt fog nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Tudod, mi a történelem legnagyobb tanulsága? Az, hogy a történelem az, aminek a győztesek mondják.

A láthatatlan fény Book Cover A láthatatlan fény
Anthony Doerr
Alexandra Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
544

Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

frances-mayes-napsutotte-toszkana

Úgy terveztem, hogy a „Napsütötte Toszkána” című könyvet egy napsütéses nyaraláson fogom elolvasni, de sajnos más könyvek megelőzték, ezért őszi bekuckózós délutánokon olvastam el, ami nem hogy elvett volna a könyv hangulatából, hanem még kellemesebbé tette az olvasmányt.

Kicsit meglepődtem az oldalak olvasása közben, mert nem erre számítottam. Imádom Olaszországot, az olasz ételeket, az olasz életstílust és az olasz tájakat, ezért is már jó előre tudtam, hogy kedvelni fogom a könyvet. Ez így is volt, de nekem kicsit hiányzott az igazi cselekmény a könyvből, mert ez végig „csak” egy élménybeszámoló volt.

Tetszett az, hogy a szerző saját élettapasztalatát és olasz életérzését adta vissza könyvében, de szerintem ez kicsit kaotikusra sikeredett, ugyanis nagyon éles a váltás a különböző témák között. Mivel konkrét cselekménye nincs a könyvnek, ezért akár szakácskönyv, útikönyv vagy dokumentumregény is lehetne.

Persze imádtam a hangulatát és teljesen bele tudtam magamat képzelni abba a környezetbe, de a kevesebb néha több elv szerint, itt is jobb lett volna egy kicsivel kevesebb élménybeszámoló, és valamivel több konkrét cselekmény.

Az amerikai írónő arról számol be könyvében, hogy megvásárol egy régi házat egy hozzátartozó olajfaligettel Toszkánában, ami életének egy új fejezetét szimbolizálja. Ezt az új életfejezetet meséli el a szerző nagyon részletesen és pontosan, sok érzelemmel, humorral és életkedvvel. A sok elbeszélés során betekintést nyerünk egy ház megvásárlásának a bonyodalmaiba, a felújítás nehézségeibe, a vidék múltjába, valamint a tipikus olasz dolce far nienté-be, vagyis az édes semmittevésbe. Több száz oldalon keresztül piaci bevásárlások, olasz receptek, baráti vacsorák és romantikus esték elevenednek fel a könyv lapjain.

Frances Mayes nagyon szépen és érzékien fogalmazza meg az olasz életstílust, úgy hogy közben magával ragadja az olvasó fantáziáját és hatással van az érzékszerveire is.

Én teljesen át tudtam magam adni ennek az érzésnek, éreztem a friss fűszernövények illatát, a gyümölcsök édes aromáját, az ételek ínycsiklandó ízét, valamint az olasz táj elbűvölő, hangulatos és csodaszép helyeit.

Én túl soknak találtam a részletes beszámolókat, ez helyenként nyomasztó és már-már unalmas is volt. Nagyon hullámzónak tartottam az egész könyvet, voltak olyan részek amelyekben teljesen el tudtam merülni, de olyan leírások is, amelyeket teljesen feleslegnek tartottam.

Talán önéletrajzi vagy gasztro regényként állja meg a legjobban a helyét ez a könyv. Én jobban örültem volna annak, ha többet megtudok az írónő magánéletéről, férjéről és gyerekéről, bármi ami kicsit személyesebb, és amitől, én mint olvasó, közelebb érzem magamhoz a könyvet.

Ami viszont nagyon is átjött ebből a könyvből az az életigenlés és a derűs jókedv. Minden egyes oldal áradozik erről az érzésről, amit legjobban az olaszok tudnak megélni, és amit nekünk is jó lenne megtanulni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ahol vagy, az vagy. Minél közelebb áll a szívedhez egy hely, minél mélyebben van benned, annál jobban összefonódik vele az identitásod, az egész lényed. Az ember sohasem véletlenszerűen választ ki egy helyet – a hely, amelyet választ magának, elárulja, mi az, amire valóban vágyik.

Napsütötte Toszkána Book Cover Napsütötte Toszkána
Frances Mayes
Tericum Kiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
373

Diney Costeloe: Eldobott gyerekek

Egy újabb remekmű, egy zseniálisan jól megírt regény, imádtam minden egyes lapját. Az „Eldobott gyerekek” a 2. világháború utáni időt dolgozza fel, szívszorítóan őszintén és érzelemdúsan.

Témája nagyon emlékeztet egy másik könyvre, az “Elrabolt életek“-re, de ezt a könyvet még annál is jobban élveztem. Nem teljesen helyénvaló az, ha azt mondom, hogy élveztem ezt az olvasmányt, figyelembe véve a könyv nagyon komor és komoly témáját és hangulatát, de irodalmi szempontból szerintem ez tényleg nagyon jó könyv.

Szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek több száz oldalon mesélnek el egy történet, főleg ha ez a történet szórakoztatón, ízlésesen és különlegesen van előadva. Ennél a könyvnél észre se vettem a sok száz oldalt, mivel annyira olvastatta magát és annyira feszegette a határokat, hogy nehéz volt abba hagyni, mivel nem is annyira a történet, mint inkább a sok érzelem volt az ami magával ragadott.

Diney Costeloe lépésről lépésre építi fel a regény izgalmas cselekményét, de már az elején egyből belevág a történet fájdalmas részébe, amivel felkelti az olvasó érdeklődését.

A történet a 2. világháború után, az 1948-as Angliájában indul. Egy olyan országban, ahol a háborúnak még mindig lehet érezni keserű nyomait. Utcák és házak tűntek el a bombázások alatt, családok szakadtak szét, gyerekek maradtak árván, feleségek pedig özvegyen.

Rita és Rosie, alig kilenc és ötévesek, mikor özvegy édesanyjuk újra férjhez megy egy erőszakos és durva férfihoz. Ezáltal a két kislány élete örökre megváltozik. Eleinte nagyanyjukhoz kerülnek, aki gondozásába veszi a két kis unokát, de egy váratlan esemény, újból elszakítja a két testvért családjától.

Édesanyjuk új férje, ravaszságával és gonoszságával ráveszi a lányok anyját, hogy adja be őket egy intézménybe. Rita és Rosie így egy árvaházba kerülnek, ami életük legszörnyűbb élményévé válik.

Ez a szörnyű élmény egy másik színhelyen folytatódik, amikor az árvaház vezetősége, egy csapat árvát áttelepít Angliából Ausztráliába. Rita és Rosie, egy hajón utazik, a többi másik eldobott árvával, egy olyan országba ami örökre megpecsételi sorsukat.

Erős gyomor kell a könyv elolvasásához, hiszen borzalmas dolgok kerülnek elmesélésre. Szörnyülködéssel olvastam az árvaházi körülményeket, azt a brutalitást és embertelen bánásmódot, amit ott átéltek ezek az eldobott gyerekek. Teljesen kilátástalan és reménytelen a helyzetük, senkire sem számíthattak, csak önmagukra.

Számomra nagyon sok témát feszegetett ez a könyv.

Az egyik ilyen téma a háború borzalmas következményei, amelyek életeket, családokat és közösségeket romboltak le. Családok kerültek teljesen kiszolgáltatott és reménytelen helyzetbe, szinte semmilyen eséllyel az újrakezdéssel.

A másik téma az özvegy nők, édesanyák kilátástalan és korlátozott esélye a háború utáni élethez. Munka, férfi nélkül, szinte lehetetlen volt a mindennapi megélhetésük megteremtése.

Rita és Rosie édesanyja összeroskadt ennek terhe alatt, ezért lemondott gyerekeiről, bár ő úgy gondolta, ez csak egy átmeneti megoldás.

Ez pedig a könyv legégetőbb kérdéséhez vezet: Hogyan mondhat le egy anya a gyerekéről? Végig olvastam a könyvet, forgattam a kérdést jobbról balról, mégsem találtam rá magyarázatot. Mert szerintem erre nincs magyarázat, kifogás vagy elfogadható érv.

Anya és gyereke örökre összetartoznak. Ezt senki és semmi, soha nem kellene, hogy elválassza.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem az a legfontosabb, mit olvas az ember, hanem hogy mindig olvasson. Az olvasás lényege, hogy élvezzük, úgyhogy ha tetszik egy könyv, mélyedj csak el benne bátran.

Eldobott gyerekek Book Cover Eldobott gyerekek
Diney Costeloe
Alexandra Könyvesház Kft.
2018
Kartonált
576

Kristen Harnisch: A borász lánya

Ha egy kedves kis történetre vágyik az ember, amit egy bekuckózó délutánon olvashat, akár egy jó pohár bor mellett, akkor „A borász lánya” mindenképp egy jó választás.

Sara Thibault, szüleivel él együtt egy szőlőbirtokon, és arról álmodozik, hogy egy napon majd ő veszi át apjától ezt az örökséget, és tovább viszi a családi hagyományt. A szőlőbirtokot azonban egy tragikus esemény folytán, anyja eladásra kínálja egy rivális családnak, A Lemieux családnak, akinek fia feleségül veszi Sara nővérét, Lydiát. Sara alig tudja feldolgozni apja halálát, máris ott van az újabb csapás, a szőlőbirtok elvesztése, ami számára az egész világot jelenti.

Lydia házassága az idősebb Lemieux fiúval, azonban egy újabb tragikus eseményt hoz magával, aminek következtében a Thibault lányok Amerikába menekülnek. Sarat itt újra össze hozza a sors a rivális család fiatalabb fiával, és ekkor dönti el, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy visszaszerezze apja franciaországi szőlőbirtokát, ezzel váltva valóra régi álmát, hogy a gazdaságot felvirágoztatja és kiváló borásszá válik.

Sara és Philippe találkozása sorszerű, hiszen mindketten meg akarják bosszulni a múlt sérelmeit. Philippe elégtételt szeretne venni bátyja halála miatt, Sara pedig az elveszített szőlőbirtokért.

Kristen Harnisch romantikus regénye a 19. század végét eleveníti fel történetében, ahol a szerelem, a bosszúvágy és az árulás ötvözik egymást. Két család történetén keresztül közelebbről is megismerjük a borászat világát, a szőlőtermesztés kihívásait, valamint a borkészítés csodás szakaszait.

A regény legfontosabb karaktere, Sara, aki bátorságának és kitartásának köszönhetően, elindul az önmagára való találás saját útján.

A regény első fele kicsit nehézkesen indul, a cselekmény kissé vontatott és unalmas, aztán a második felénél már sokkal izgalmasabb, ugyanis ez a rész Sara életútvonalát és küzdelmét mutatja be, amikor megérkezik a Napa völgybe és ott próbál szerencsét.

Két fiatal története ez, egy fiatal lány és egy fiatal fiú elindulnak az Újvilágba, hogy szerencsét próbáljanak. Még él bennük az Óvilág hagyománya és emléke, de egy múltbéli gyilkosság úgy tűnik örökre szétválasztja őket. A borászat iránti nagy szenvedélyük az, ami közelebb hozza őket egymáshoz, és elindít egy szerelmi szálat köztük.

Kellemes, könnyed kis történet, érzelemdús, de ugyanakkor semmi extrával.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sarának eszébe jutott, hogy ő maga olyan, mint a gyertya fényéhez vonzódó molylepke. Naiv és ösztönös, magával ragadta a hely szépsége és a kecsegtető lehetőség, hogy végre elérje célját. Lehet, hogy egy ostoba, nyughatatlan lány, de hogy eltökélt, az biztos.

A borász lánya Book Cover A borász lánya
Kristen Harnisch
Lazi Könyvkiadó Kft.
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
304

Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok

A könyv címe és borítója alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz a következő könyv. Nem épp hétköznapi a témája, komoly a hangneme, és mély emberi érzelmeket dolgoz fel.

A „Törött szárnyú angyalok” egy visszatekintés a múltba, fájdalmas és embert próbáló visszaemlékezése három lánytestvérnek.

A három, Indiából Amerikába kivándorolt, lánytestvér hazatér, hogy apjuk mellett legyen, egy őt ért váratlan nehézség után. A három lány nem is lehetne különbözőbb, mindannyiuk életében ott van az otthonról való elmenekülés nyoma.

A történet az indiai család beilleszkedését, a családon belüli erőszakot és elnyomást dolgozza fel.

Szónijá fotósként, Trisá feleségként, Marin pedig üzletasszonyként próbál elmenekülni a gyermekkor fájdalmas és sötét emlékei elől. Édesanyjuk hallgatása és visszavonulása csak még jobban fokozza, a sötét csendben megbújó fájdalmat és szenvedést.

Anya és három lánya, négy nő, akik különböző módon próbálnak megbirkózni a múlt sérelmeivel, miközben egyre több múltbéli emlék kerül napvilágra. Mindeközben az édesapa mindvégig élet és halál között lebeg, felesége és lányai pedig, hol az életéért, hol a haláláért esedeznek.

Négy női sorsot ismerhetünk meg a regényben, akik mindannyian magukkal cipelik a múlt fájdalmas emlékeit. Ők azok, akik a családfő prioritása alatt, elnyomva és testileg-lelkileg megalázva próbálnak boldogulni egy idegen országban. Egy darabig tűrnek és elszenvedik a családfő brutalitását és autoritását, de végül saját kezük irányításába veszik sorsukat, szembe menve az indiai és családi hagyományokkal.

Tömény a könyv tartalma, erős érzelmeket és indulatokat válthat ki az olvasóból. A legtragikusabb benne az, hogy szerintem ilyen történetek nem csak fikcióban, hanem a valóságban is léteznek. Szerintem nagyon jóra sikeredett a könyv, elgondolkodtató, érzelmes és tanulságos.

A regény középpontjában álló apa-lánya(i) kapcsolat nehezen emészthető meg, nagyon sok a benne rejlő sérelem, fájdalom és keserűség. És ott van az anya szerepe, aki úgy tűnik, hogy férje és lányai között vívódik. Több kapcsolat feltárása is hangsúlyt kap a regényben: apa-gyermek, nő-férfi, testvér-testvér, illetve nő-nő közötti viszonyok, amelyek nagyon összetettek és érdekfeszítőek. Ezeket a, amúgy is bonyolult kapcsolatokat, csak még jobban nehezíti, a hagyományokkal teli indiai kultúra integrációja egy teljesen más világba.

Belőlem mindenképp katarzis élményt váltott ki a könyv olvasása. Nem is pont a regény tartalma és cselekménye miatt, hanem az elolvasása utáni napokban rám gyakorolt és kiváltott érzelmek miatt.

Nagyon erős a mondanivalója, miszerint a menekülés vagy a szőnyeg alá valós seprés, sosem jelentenek igazi megoldást. A családon belüli fizikai és lelki terror semmilyen körülmények között sem elfogadható, az áldozatok nem hibáztathatóak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

… a mát nem a tegnap határozza meg, és holnap valóban új nap lesz.

Törött szárnyú angyalok Book Cover Törött szárnyú angyalok
Sejal Badani
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Kartonált
510

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Az utóbbi időben egyre több könyvet olvastam az iszlám témával kapcsolatban. Legtöbbjük önéletrajzi könyv, legtöbbször egy fiatal lány szájából hangzanak el a megbotránkoztató történetek, ezért sok a közös ezekben a könyvekben és elég nehéz valami újat mutatni.

Nudzsúd története se hoz valami igazán újat, inkább csak kiegészíti mindazt amit már eddig is olvastam az arab és iszlám kultúráról és vallásról, de mégis tetszett.

A könyv egy falusi tíz éves jemeni kislány történetét meséli el, akit tíz éves korában egy nála húsz évvel idősebb férfihoz adnak feleségül. Az idős férj lelkileg és testileg bántalmazza őt, mindaddig míg Nudzsúd el nem menekül a bíróságra és házasságának felbontását kérvényezi. Ez a gyermeklány, bátorságának és lelki erejének köszönhetően, szembe szál országa hagyományaival és törvényeivel, hogy férjétől elválva szabadon élhessen. Kitartása és bátorsága meghozza a gyümölcsöt, sikerül elválnia, példát mutatva a vele egykorú hasonló sorsú lányoknak.

Az ő esete és története nem merül feledésbe, hiszen bebizonyítja azt, hogy fiatal, arab lányként is vannak jogai, amiért ő a végsőkig harcol.

Nudzsúd Alinak sikerült az, ami a legtöbb arab országokban élő lánynak nem sikerül: kiemelkedni és kiszabadulni egy ősi hagyományok és férfiak által vezérelt világból. Nudzsúd nem egy áldozat, hanem egy hősnő, akinek története véget vethet a kényszerű hallgatásnak.

Én megdöbbentő, szívszorongató és felkavaró olvasmányként tudtam elkönyvelni. És ezt a hatást az érte el, hogy maga Nudzsúd, egyes szám első személyben meséli el a megbotránkoztató történetét. Még akkor is, ha az ő gyermeki gondolatai át lettek dolgozva, azért a keserűség és kétségbeesés mégis kiolvasható a sorok között. Lehet, hogy ő nem épp így fogalmazott volna, de ezeknek a szavaknak sikerült átadni Nudzsúd érzelmeit. Ezért hiteles a könyv, mert olyan stílusban van elmesélve, ahogy azt csak egy gyerek tudja, de mégis olyan mélyreható az üzenete, hogy az minden felnőttet megérint.

Ez nem egy dokumentumkönyv, a hangsúly nem a pontos antropológiai és politikai szakkifejezéseken van, hanem egy gyermek ellen elkövetett szexuális bántalmazáson. Ami sajnos nem csak az arab világban aktuális. És mivel soha nem volt aktuálisabb ez a téma, ezért nagyon fontosnak tartom az ilyen jellegű könyveket, mert csak úgy tudunk ezen változtatni, ha tudunk és olvasunk róla.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen egyszerű boldognak lenni, ha jó emberek vesznek körül!

Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony Book Cover Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
Nudzsúd Ali - Delphine Minoui
Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
198

Alice Walker: Bíborszín

Kevés olyan könyv van, ami akkora hatást gyakorolt volna rám, mint Alice Walker „Bíborszín” című könyve. Egyfelől úgy érzem, hogy a könyv elolvasása után szó szerint szavak nélkül maradtam. Egyszerűen képtelenség szavakba önteni azt, ami ebben a regényben ott lapul a nehéz nyelvezet, és a kiszolgáltatott sorsú emberek élete mögött. Másrészről pedig úgy érzem, hogy erről a „csodák könyvéről” nagyon sokat lehetne írni, mert üzenete kortalan és határtalan. A regény főszereplőjének szavaival élve: lehet az ember csúnya, fekete, buta, alárendelt vagy bármi más, de mégis itt van a Földön, mert az élethez mindenkinek joga van. Ezt a jogot nem mástól kapjuk meg, nem más minősítése tesz minket erre érdemesnek, nem kiharcoljuk magunknak, hanem vele születünk.

A történet főhőse, egy afroamerikai csúnyának és butának vélt fiatal lány, Celie, aki egy férfiak által uralt gettó környezetben él. Élete teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott. Fekete emberként és nőként a hierarchia legalján áll. Egyetlen feladata a férfiak minden testi-lelki vágyának kielégítése és kiszolgálása. Magányos, szeretetlen és kiúttalan életéből a spiritualitás felé fordul. Istenhez beszél, rávetítve az egyetlen olyan férfi szerepet, amit ismer. Még az Istennel való kapcsolatában is alárendeli magát egy felsőbb hatalomnak, azt remélve, hogy minden szenvedése egyszer majd örömre talál a túlvilágban.

Ebből a kiúttalan helyzetből, két nő segítségével sikerül Celie-nek kiemelkedni. Az egyik, szeretett nővére, Nettie, akinek levelezései életben tartják és reményt keltenek benne. A másik, imádott barátnője, Shug, akitől megtanul szeretni. A két szeretett nőhöz fűződő kapcsolata során, Celie ráébred saját öntudatára. A férfiak által uralt álszent világ lassan kezd darabokra hullani, miközben megtanulja felfedezni és szeretni önmagát, testét és a benne rejlő nőiséget.

Megindító, néhol durva, máshol szívszaggató, legtöbbször pedig fájdalmas és szomorú a könyv.

Celie története nekem több szempontból is volt egészen különleges.

Először is mindannyiunknak szükségünk van a hitre. Egy olyan hitre, ami kapaszkodót és reménységet nyújt nehéz és kilátástalan helyzetekben.

A másik nagyon fontos elem: a szeretet ereje. A színtiszta, őszinte, önzetlen szeretet, mely összeköti az embereket, és amely nélkül képtelenek vagyunk létezni.

A harmadik a férfi és női egyenlőség, a faji egyenlőség, mind olyan témák, amik mai napig tisztázatlanok. Mai napig nagyon összemosódnak a nemi szerepek, ami rengeteg konfliktushoz és egyenlőtlenséghez vezet.

Na és akkor ott van még a szexualitás kérdése. Ezzel se állunk jobban. Az a fajta női alávetettség és alárendeltség, amit Celie megél, bizony sok mai kapcsolatban még mindig jelen van.

És akkor ott van még Celie egyszerű tőmondatokból álló monológja. Az egyszerű, néhol durva, máshol érthetetlen szavak, de így próbál felszínre törni mindaz a sok érzelem és átélt dolog, amit Celie egyszerűségében képtelen megfogalmazni. Itt ébredünk rá arra, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a szavak és mondatok, amiket kimondunk. A szavak teremteni és rombolni tudnak.

És a legvégén ott van a bíborszín. A királyi, pompás, örömteli szín, amit minden ember fel kell tudjon fedezni saját életében. A bíborszín a szépség, öröm, teljesség és elfogadás színe. Mert minden durvaság és erőszak ellenére, pont ez a könyv üzenete: Az örömteli, szabad és teljes életre mindenkinek joga van!

Kedvenc idézetem a könyvből:

De én nem tudom hogyan kűzgyek. Örülök ha aszt tudom, hogyan maraggyak életbe.

Bíborszín Book Cover Bíborszín
Alice Walker
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
344

Emma Donoghue: Hétpecsétes titok

Emma Donoghue neve „A szoba” elolvasása után számomra mélyen elraktározódott. Mivel annyira tetszett az írónő stílusa, ezért egy újabb könyvvel próbálkoztam, aminek elsősorban a titokzatos és sokatmondó borítója fogott meg.

A „Hétpecsétes titok” egy nagyon átfogó képet mutat be az angol társaság megtévesztő világáról, a női sorsok drámájáról és a szerelem erejéről.

A történet a 19. század Londonában indul, két meghatározó nővel, akik egy megtörtént esemény főszereplői. Emily, a nőmozgalmak élharcosa, Helen, a jómódú házas asszony. A két nő élete teljesen különbözik, más életutat élnek és más nézeteket vallanak. Emily, a lázadó és harcos, Helen pedig a boldogtalan házasságába belefásult asszony.

Jó pár év elteltével találkoznak újra, amikor Emily váratlanul, Helen házassági válságainak közepébe kerül. Helen házassága válással zárul, ami a két nő hírnevét megkockáztatja.

Az akkori Angliában egyikőjükre se néztek jó szemmel. Emily-t megvetették feminista nézetei miatt, Helen-t pedig házasságtörése miatt. Mintha mindezek a vádak nem lennének már így is elég megterhelőek, a két asszony egymáshoz fűződő különleges kapcsolatát is megkérdőjelezik. Emily-t súlyos társadalmi vádak és előítéletek érik, miközben meg kell küzdenie saját nézeteivel és mindazzal, amit független nőként képvisel.

Valóság és fikció találkozik ebben a regényben. Valóság az a történelmi és társadalmi háttér, amit a könyv ábrázol, fikció a kitalált történet egy-egy része, még akkor is ha egy rég történt esemény mozzanatai lettek újra feldolgozva.

Nagyon érdekes volt a viktoriánus Angliáról olvasni, ami egy különleges hangulatot adott a könyvnek. Kőkemény valóság, kőkemény hiedelmek és előítéletek, kevés romantikával. Főleg a válásról alkotott korhű kép az, ami leginkább visszaadta a könyvben, azt a komor és cseppet sem igazságos korrajzot, amiben az akkori emberek éltek. Jó a korrajz, csak kicsit unalmas.

Megnyerő a különböző szereplők karaktere, akik mind tele vannak hibákkal és tökéletlenségekkel, ezt mégis könnyebben tudják elviselni, ha közben mások hibáira koncentrálnak.

Nem mondom azt, hogy egy könnyű olvasmány volt, kevés benne a cselekmény, helyenként kicsit vontatott és nehezen lehet vele haladni.

Akik szeretik a viktoriánus Angliáról szóló történeteket, lassan folydogáló eseményekkel, azoknak azonban mindenképp ajánlom a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egy úriember mindig úriember marad, kivéve, ha egy úrinő megfeledkezik az úrinői mivoltáról.

Hétpecsétes titok Book Cover Hétpecsétes titok
Emma Donoghue
Alexandra Kiadó
2013
Keménytábla, Védőborító
456