női sors

Susan Wiggs: A szív térképe

A romantikus regények nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, ez a könyv azonban izgalmas női olvasmánynak és szórakoztató kikapcsolódásnak bizonyult.

Lágy, könnyed, játékos, ugyanakkor egészen érdekes a témája és tetsző a felépítése. Igazi csajos könyv, tele romantikus jelenetekkel, helyenként kicsit túlcsordulnak az érzelmek, de szerintem egy laza kikapcsolódási olvasmánynak tökéletesen megfelel, hiszen van benne szerelem, romantika, háború, barátság, titok és rejtély. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy az olvasás élvezetes és örömteli legyen.

A regény cselekménye több szálon és váltakozó idősíkokban történik, a jelen és a múlt váltakozása harmonikusan összeillik. A jelenben egy megözvegyült fiatal anyának és kamasz lányának az életét ismerjük meg, míg a múltban az özvegyasszony édesapjának múltjára derül fény. A rejtély és a titokzatosság váltakozásával egyre jobban összefonódnak a szálak, míg végén ott van a várható boldog és örömteli befejezés.

Nagyon megnyerő a regényben a különböző helyszínek váltakozása, valamint a karakterek ábrazolása. A szereplők szenvedélyes és erős karaktere tipikus jellemzői ennek a műfajnak.

Nagyon erősen van jelen az álomszerűség és a szenvedélyes szerelem ebben a regényben. Ezek is többféleképpen jelennek meg a regényben, mintha egyfajta dicshimnusz lenne az egész könyv, dicshimnusz a szerelemről. A szerelem és a romantika sokszínűsége jellemzi a legjobban ezt a könyvet, ahol végül is mindenkire rátalál a szerelem, különböző korban és különböző formákban.

A könyv tele van nosztalgikus gondolatokkal és túlfokozott érzelmekkel. Mivel a regény cselekménye változatos, kalandos és izgalmas, ezért a túl érzelmes és szenvedélyes részek sem annyira zavaróak. Attól válik igazán érdekessé a regény cselekménye, hogy izgalmas helyszíneken történik mindez, valamint a váratlan fordulatoktól. A váratlan fordulatok és a kiszámíthatatlan csavarok lebilincselően hatnak az olvasóra. Erősen jelen vannak a kontrasztok a regény szereplői között, valamint nagyon éles határvonal választja el a rosszat a jótól, a szépet a csúftól.

A líraiság, a csodásan formált mondatok, az emelkedett hangulat nagyon szépen körbeölelik ezt a regényt.

Az egyéni boldogság és szerelem keresés útján, csodás történetek, humoros jelentek és érzelemdús vallomások kapnak fontos szerepet ebben a romantikus regényben. A szerteágazó, ugyanakkor egységes cselekmény nagyon szépen bontakozik ki, míg végül a tetőponton érik be igazán.

A romantikus műfaj kedvelői számára ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató könyv, ami igazi olvasási élményt tud nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senkinek az élete sem lehet teljes, amíg nem látta Dél-Franciaországot.

A szív térképe Book Cover A szív térképe
Susan Wiggs
HarperCollins Magyarország Kft.
2019
Puhatáblás
431

Katherine Webb: A rejtekhely

Sokszor beleesem abba a csapdába, hogy annyira megfog a könyv fülszövege, hogy nagy elvárásokkal kezdek neki, de sajnos néha csalódnom kell, főleg olyankor, mikor a könyv fülszövege többet ígér, mint amit valójában a könyv adni tud.

Ebben az esetben, számomra ez a könyv, nem igazán hozta el azt a beígért briliáns és érdekfeszítő drámát. Sajnos én gyakran laposnak, unalmasnak és egyhangúnak éltem meg ezt a könyvet, és így csak egy átlagos regény maradt.

Én ezt a könyvet semmiképp nem nevezném történelmi regénynek, sokkal inkább egy átlagos kriminek, ami épp a 20. század elején, az első világháborút követő években zajlik.

A gyilkosság helyszíne egy idillikus angol kisfalu, ahol egy jómódú és sokak által kedvelt malomtulajdonos, rejtélyes módon életét veszti. Téves módon, egy magába zárkózott háborút túlélő fiatal fiút vádolnak meg a bűntettel, ami egy nyomozást indít el. A nyomozást a fiú húgának és az áldozat feleségének a kezébe kerül, akik szerintem elég bugyuta módon kezdenek bele a nyomozásba. A végén nem csak a jelenbeli gyilkosság felderítésére kerül sor, hanem egy múltbeli rejtély is megoldódik, ami egy játékbabához kötődik.

Bár maga a nyomozás és a gyilkosság nem sok feszültséget vagy izgalmat rejteget, a szerző leírásai és a mondatok szerkezete számomra mégis megnyerő volt. Kevesebb benne a párbeszéd, sokkal több benne a leírás, ami egyfajta könnyedséget és melankolikus hangulatot kölcsönöz a könyvnek. Ez a hangulat végigkíséri az egész könyvet, lassan andalogva folynak az események, szinte alig történik valami.

A szereplők karakterkidolgozása nekem gyengének és érdektelennek tűnt, egyik szereplő sem emelkedik ki a többiek közül különleges módon.

Számomra csak a regény végén derült ki, hogy két különböző idősíkban folynak az események, addig lineárisnak tűnt a cselekmény szövése. Mivel a végkifejlet összeköti a múltat a jelennel, így már az előző részek is jobban érthetők.

Maga a gyilkosság és a nyomozás nem sok meglepetést rejteget, valahogy minden kiszámítható, ezért el is marad a katartikus élmény.

Helyenként szerepet kap az emberi lélek elemzése is, de ez is inkább csak felszínesen.

Én ennél több drámai és krimi elemet vártam volna tőle, ezért is van olyan hiányérzetem a könyv befejezése után. Bár a végkifejlet tartogat egy fordulatot, de szerintem ettől sem lesz ez egy remek olvasmány.

Ami igazán tetszett a könyvben, az a párhuzam a három női főszereplő között, akik különböző módon élték meg női sorsukat. Egyfelől ott van a naiv, tisztalelkű és félénk néma lány, aztán ott van a bátor, szókimondó és vakmerő lovaslány és végül a bizonytalan, szerelem csalódott és elveszett fiatal feleség. Ők hárman egyfajta egységet alkotnak számomra, ami nagyon is jól szimbolizálja a nőiség sokoldalúságát. Ez a női vonal amúgy is nagy hangsúlyt kap a regényben, erős női karakterek kapnak fontos szerepet a regényben.

A könyv címe is egy telitalálat, ami rejtekhelyet nyújt egy fiatal szerelem csalódott feleségnek, egy háborúból menekült férfinak, egy megkeseredett idős vénlánynak. Ez az idillikus hely egy ideig megvédi őket a külvilágtól, de egy idő után mindannyian szembe kell, hogy nézzenek tetteik következményeivel és az élet zord oldalaival. Ezt csodaszépen ábrázolja a könyv borítója, ami igazán megnyerő.

Könnyed, laza, egyszerű olvasmány ez, ami kikapcsolódásnak megfelel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyébként pedig féleszű az a hajótörött, aki a … hányódó deszkába kapaszkodik, amikor egy nagy, erős mentőcsónak úszik el mellette.

A rejtekhely Book Cover A rejtekhely
Katherine Webb
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
403

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Kis tüzek mindenütt Book Cover Kis tüzek mindenütt
Celeste Ng
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
384

Cristina Alger: A bankár felesége

Nagyon szeretem a krimi könyveket, azon is belül az izgalmas és csavaros thrillereket. „A bankár felesége” elég nagy reklámot kapott és a fülszöveg alapján, egy csavaros és feszültséggel teli olvasmánynak ígérkezik. Számomra ez inkább volt egy szórakoztató olvasmány, mint egy fordulatos vagy lélegzetelállító thriller. Krimiként még nehezebben tudok rágondolni, mivel ahhoz, túl sok a romantikus szál benne, na meg persze a „happy end”, ami csak még inkább rontott a könyv hangulatán.

Maga a könyv témája nagyon is érdekes és aktuális, részletesen és figyelemfelkeltően ábrázolja a bankárok és befolyásos emberek luxus és nagyvonalú életét. A regény kezdete mindenképp megnyerő és feszültséggel teli, ami egy izgalmas kibontakozást és csavaros végkifejletet sejtet. Ez azonban, szerintem nem teljesül be a könyvben, kevés benne a fordulat és nagyon sok csavar előre kiszámítható.

Annabel és Matthew története idillikusan indul, boldog és sikeres házaspár, akik életét a férj hirtelen és tragikus halála, megváltoztatja és nem várt események elé állítja. Annabel, férje halálának rejtélyes körülményei után kezd el nyomozni, miközben egy másik szálon Marina, egy sikeres újságíró pont a banki visszaélés törvénytelen titkairól ír tudósítást. A cselekmény két külön szálon fut, mindkét szál egy nyomozati szál, ami lassan-lassan összekapcsolódik. Ez a két szál, két női sors alakulásával is foglalkozik, mindkettőben közös a romantika és a szerelem, ami meghatározza a cselekmény alakulását.

Mivel a bank és pénzügy világa nagyon messze áll tőlem, ezért számomra túl részletes volt ez a rész és helyenként unalmas is. Annyira kiszámítható és előre látható volt a főhős körüli rejtély, hogy ez sokat elvett a regény élvezetéből. Kevés volt benne az intrika, a csavar, az izgalom, a könyv csattanója pedig igazi csalódás. Mivel egy thrillerről vagy krimiről van szó, ezért szerintem ez a fajta befejezés semmikép nem illik ehhez a műfajhoz, meg amúgy is végig az az érzésem volt, hogy egy könnyed kis romantikus regényt olvasok, apró kis ötletes csavarokkal.

Nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a könyv, lapos és egyhangú volt. A regény cselekménye nem épült fokozatosan és nem érte el a kívánt csattanót, hanem végig megmaradt ugyanazon a szinten. Csupán annyi változott, hogy folyamatosan bekerült egy-egy újabb szereplő a képbe, aki sokat nem tett hozzá a cselekmény fokozásához.

Kicsit csalódtam ebben az olvasmányban, túl gyenge ahhoz, hogy egy fordulatos és izgalmas thrillerként megállja a helyét. Könnyed, laza, szórakoztató és kikapcsoló olvasmány, de semmi észbontó vagy eget rengető dolog nem történik benne.

Egyszerű, kiszámítható és átlagos szórakoztató olvasmány.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem engedheti meg magának a luxust, hogy a rövid távú döntéseinek a hosszabb távú következményein gondolkodjon.

A bankár felesége Book Cover A bankár felesége
Cristina Alger
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
351

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, aki ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Lucinda Riley: Holdnővér (A hét nővér 5.)


Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Holdnővér Book Cover Holdnővér
Lucinda Riley
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
592

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

Egy olyan könyvről nehéz azt mondani, hogy jó volt, ami tele van szörnyű dolgokkal és fájdalmas igazságokkal. De ez a könyv szerintem zseniális, és csak egy briliáns elme mint Ruta Sepetys tud a mocsokból és kilátástalanságból, reményt és jóságot kovácsolni.

Több könyvet is olvastam már a szerzőtől és mindegyikről állíthatom, hogy egyedi a stílusa, a története, a karakterábrázolása és a cselekmény felépítése.

Megrázó, kétségbeejtő és szívszorító Lina története, aki a legnagyobb nyomorúság, éhség, fájdalom és kiszolgáltatottság közepette is harcol az életben maradásért, úgy hogy közben megannyi veszteség éri.

A történet az 1941-ben indul egy nyári éjszakán, mikor Linát öccsével és anyjával együtt Szibériába telepítenek a szovjetek. A család embertelen körülmények között próbál életben maradni és másokon is segíteni. Lina szemszögén keresztül ismerjük meg azt a sok borzalmat és poklot, aminek ő és családja elszenvedői. Lina, írásai és rajzai segítségével, egy másik világba menekül, ahol a művészet segít neki feldolgozni a kimondhatatlant és megőrizni az utókornak mindazt, amiről sokat mit sem tudtak. Hasonlóan a koncentrációs táborokhoz, ezek a munkatáborok is haláltáborok voltak, ahol nem emberi, hanem állati törvények uraltak.

Egészen elképesztő és mélyértelmű az, ahogyan egy tizenéves fiatal kamasz lány meséli el a 2. világháború borzalmait, annak a sok százezer embernek a történetét, akik Sztálin kegyetlenségének az áldozataivá váltak.

A valós alapokon rendelkező regény egy olyan felejthetetlen élményt biztosít, amely az emberi lélek és elme legmélyebb titkaiba ad betekintést. Egyedül az emberi szeretet, a remény és a hit képes arra, hogy túléljen ilyen borzalmakat.

A regény mindenképp egy nagyon alapos kutatási munkának az eredménye, mesteri és élethű benne minden egyes kép, mozzanat és lélektani elemzés.

Alapos, informatív és nagyon jól megírt regény. Felnőtt, történelmi regénynek tartom, azzal kicsit nehezen tudok kibékülni, hogy ez egy ifjúsági regény lenne. Nem azzal van a gond, hogy túl sok benne a borzalom és ezt tiltani kellene egy fiataltól, hanem szerintem a lélektani és mélyértelmű mondanivalók azok, amelyek talán sok fiatal számára még érthetetlenek vagy megfoghatatlanok.

A könyv szerzője szerintem valami egészen különlegeset alkotott ezzel a könyvével (is), ami egyfajta méltó megemlékezés arról a sok millió emberről, akik halálukat lelték ezekben a munkatáborokban.

Megannyi emberi sorson keresztül átjön az emberi gonoszság és gyűlölet határtalan és végtelen ereje, de a legjobb az egészben az, hogy mindezt le tudja győzni az emberi szeretet és jóság. Ettől még egyáltalán nem válik meseszerűvé a történet, csupán mélyebb értelmet nyer a szenvedés és a halál. Az, ahogyan a szerző belelát ezeknek az embereknek a lelkükbe, a gondolkodásukba, a vágyaikba, megint csak hozzáértéséről és zsenialitásáról árulkodik.

Szerintem ez egy nagyon jó regény, olvasmányos, magával sodró és mélyértelmű.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az óceán fenekéről próbáltuk elérni az eget. Rájöttem, ha felemeljük egymást, talán kicsit közelebb érünk hozzá.

Árnyalatnyi remény Book Cover Árnyalatnyi remény
Ruta Sepetys
Maxim Könyvkiadó Kft.
2012
Keménytábla, Védőborító
351

Andrew Morton: Diana igaz története – saját szavaival

Második könyvem, amit Andrew Morton-tól olvasok, és sajnos még mindig nem tudtam megszeretni a szerző stílusát. Annak ellenére, hogy nagy előszeretettel olvasok el minden olyan könyvet, ami Diana életéről szól, ez a könyv semmiképp nem lett a kedvencem. Unalmasnak tartottam, nagyon sok volt benne a mellébeszélés, és rengeteg az ismétlődés. Amilyen izgalmas és kalandos volt Diana élete, a róla szóló könyv pont annyira lett lapos és érdektelen.

Nem olvastam a könyv első változatát ami 1992-ben jelent meg, viszont ez az újra feldolgozott kiadás szerintem egyáltalán nem lett egy szórakoztató vagy kikapcsoló olvasmány.

A könyv 3 nagy részből áll: az első Diana saját szavait adja vissza szerkesztett formában, a második rész ezeket az interjúkat használja fel a tényleges önéletrajz megírására, harmadik rész pedig a könyv megjelenése és halála közti időszakot fedi le.

Az első rész bevezetőnek megfelel, bár itt is nagyon sok a homályos információ és nagy ugrások vannak az események között. A második részt én személy szerint teljesen feleslegesnek tartom, mert tartalmában ugyanazt adja vissza mint az első rész, annyi eltéréssel, hogy itt nem első szám egyes személyben, hanem első szám harmadik személyben kerül elmesélésre Diana története.

Nekem a könyv utolsó része tűnt a legizgalmasabbnak, ami már a könyv megjelenésének utóhatásait és következményeit ecseteli. Ez a rész tényleg izgalmas, itt lehet érezni a legjobban azt a feszültséget, drámát és titokzatosságot, ami mindig is végig kísérte Diana életét.

Az igaz, hogy Diana története megrázó, de a könyv szerintem korántsem egyedülálló. Annak ellenére, hogy a könyv és a napvilágra került interjúk Dianaval nagy port kavartak, szerintem ezt nem igazán sikerült elég élethűn visszaadni és megírni.

Nem szoktam megnézni és nem szeretem a könyvek alapján készült filmeket, de ebben az esetben szerintem a filmes változat sokkal jobb lett, mint maga a könyv. Ennek az az oka, hogy Diana szavai helyett túl sok a mellékhang ami megszólal a könyvben, ettől csak még homályosabb lesz az ő története, ami amúgy sem egy egyszerű történet. Szerintem ez a könyv kaotikus és rendszertelen, sok benne a homály és feltételezés.

Vannak benne értékes és hitelesnek tűnő részek, de szerintem nehéz eldönteni, hogy mi az ami a valóságot adja vissza és mi az ami szerkesztett.

A könyv elolvasása után mindenképp más szemszögből és tágabb látókörből tudom megítélni Diana igaz történetét.

Azt mindenképp merésznek és bátornak tartom, hogy valaki mert ilyen nyíltan és őszintén beszélni a királyi család sötét titkairól, ami azóta teljes fordulatot vett, elég csak Vilmos és Harry herceg történetét végig olvasni.

Diana története mindenképp lenyűgöző és eredeti, felejthetetlen az utókor számára.

Nehezen tudom értékelni ezt a könyvet, mert mint életrajzi könyv szerintem túlgondolt és túl szerkesztett, mint életregény azonban nagyon is komplex.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindenki azt hiszi pompásan érzem magam, csak mert mosolygok. Persze nekik is könnyebb és kényelmesebb így.

Diana igaz története - saját szavaival Book Cover Diana igaz története - saját szavaival
Andrew Morton
Gabo Kiadó
2017
Puhatáblás
408

Juliet Grey: Királyné lettem

Egy trilógia első részét vettem kezembe a napokban, hiszen nagy rajongója vagyok a történelmi romantikus regényeknek. Először olvastam Juliet Greytől egy könyvet, de szerintem méltó vetélytársa C.W. Gortner-nek, aki szintén ebben a kategóriában remekel történelmi regényeivel.

Annak ellenére, hogy még csak az első részét sikerült elolvasni a regénynek, már most tetszik a szerző stílusa, a részletes, körülíró és lassan kibontakozó vonal, ami által egy mindent átfogó, teljes képet kapunk Marie Antoinette életéről. Amúgy is nagy rajongója vagyok ennek a történelmi kornak, főleg Mária Terézia életéről olvastam eddig többet, de legfiatalabb lányának élete, legalább olyan izgalmas és intrikákkal teli, mint az édesanyjáé. Nagy öröm volt számomra a Habsburg uralkodói udvar mellett a francia udvart is megismerni, amelyek között nagy különbségeket fedeztem fel.

Mint minden történelmi regénynek, ennek is lassan folydogáló és vontatott a stílusa, de aki szeret részletesen belemenni egy adott történelmi korszak politikai, társadalmi és kulturális viszontagságaiba, annak ez nem jelent gondot. Az eseményekkel együtt fejlődik az olvasó is, aki teljesen bele tudja magát képzelni ebbe a korba, hiszen a részletes leírás pont ezt a célt szolgálja.

A trilógia első könyvében, a „Királyné lettem” című regényben, a fiatal Marie Antoinette ifjúkorát ismerjük meg, aki politikai célokat és érdekeket követve, feleségül megy a szintén kamasz, leendő francia királyhoz, XVI. Lajoshoz.

A könyv első felében még csak ismerkedünk az alig 11-12 éves Marie Antoinette-tel, akit maga az osztrák császárné, Mária Terézia, készít fel arra, hogy belőle egy napon francia királynő váljon. Ez a rész a naiv, gyerekes és tudatlan hercegnőt mutatja be, aki még tudatában sincs feladatának felelősségével, mégis alázatosan és méltóságteljesen veti alá magát sorsának.

A regény második fele a 14 éves fiatal francia feleséget mutatja be, aki egyre jobban ráébred nemesi származásának erejére és hatalmára, és ezt megpróbálja előnyére kovácsolni. Házassága első évei azonban magányosan, elszigetelten és unalmasan telnek, napjait csak az intrika és ármány keresztezi. Hiába a királyi udvar és pompa, ha nem tudja férje szeretetét és vonzódását magáénak tudni.

A cselekmények fokozatosan épülnek egymásra, a sorok között azonban már kiolvasható a forradalmi feszültség, ami ott várakozik. Egészen élethű képet kapunk a francia uralkodásról, mindezt fűszerezi az írói fantázia, ami által gördülékenyebben olvashatóak a történelmi adatok és információk.

Marie Antoinette gyerekkorát és házas életének első éveit öleli fel ez a regény, együtt a 18. század uralkodói és királyi udvarok történeteivel.

Most sem tudtam elmenni amellett, hogy milyen különlegesre sikeredett a könyv borítója, ami külön pontot érdemel. Szépen felépített regény ez, a naiv és játékos kislány szemszögéből indul a történet, és ott fejeződik be, ahol már egy érett és talpraesett királynőt ismerhetünk meg.

Ez mindenképp egy izgalmas és fordulatos történelmi könyv, színes és szórakoztató. A királyi udvar és fényűzés megannyi titkaiba nyerünk betekintést, ahol az etikett, a hagyomány és a látszat mindennél fontosabb. Az intrika, a cselszövés, a ridegség és a pletyka világában nehezen áll helyet Marie Antoinette is, és az elhúzódó részek már jó előre kivetítik azt az unalmas, magányos és egyhangú életet, ami rá vár.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A saját nyájában a fekete bárány sem tudhatja, hogy ő az egyetlen, aki nem olyan, mint a többi.

Királyné lettem Book Cover Királyné lettem
Juliet Grey
Tericum Kiadó Kft.
2012
Keménytábla, Védőborító
458