női sors

Sarah Pinborough: 13 perc

Számomra ez a könyv nem hozta azt a várt hatást és olvasási élményt, amire számítottam. Ez egy átlagos krimi vagy thriller, de semmiképp nem egy izgalmas olvasmány. Érdekes az alaptörténete, de szerintem kiszámítható volt a cselekmény alakulása és főleg a rejtély megoldása. Számomra hiányzott belőle a meglepetés és a váratlan fordulat, ezért is kicsit laposnak és egyhangúnak tartottam. A szereplőkkel sehogy se tudtam megbarátkozni, ezen a téren is hiányérzetem volt. Egy ideig még izgalmasnak tűnt a rejtély felderítése és a tettes gyanúsítgatása, de hamar átláthatóvá vált a cselekmény kimenetele.

Mivel tinikről szól a könyv, ezért nehezen tudtam ráhangolódni, túldramatizáltnak tartottam benne nagyon sok mindent. A szereplők érzelmi világa már egyenesen untató volt számomra, a thriller jelenetek érdektelenek voltak és még a vége is olyan összecsapottnak tűnt. Túl hosszúnak és vontatottnak tartottam ezt a könyvet, mert alig szólt valamiről. Csak a könyv vége fele lett valamivel pörgősebb a regény, de itt már sajnos nagyon lelankadt a könyv iránti érdeklődésem.

Mikor egy ilyen könyvet olvasok, ami számomra semmi újat vagy eredetit nem tartalmaz, nehezen tudom megérteni, hogy miért kap olyan ajánlókat híres szerzőktől, amelyek mint „megrendítő” és „lebilincselő” történet emlegetik. Én nem tartottam olyan különlegesnek ezt a történetet, nehezen is kötötte le a figyelmemet.

Nekem nem jött be ez az ifjúsági pszichothriller, ez valahogy nem az én világom. Adott három fiatal gimis barátnő, egyikükkel egy tragikus baleset történik és az egész regény arról szól, hogy ez valójában baleset volt-e vagy sem. Unalmas és egyenesen idegesítő volt számomra végigolvasni azt a sok konfliktust és drámát ami a fiatal lányok között zajlott. Abban reménykedtem, hogy legalább a nyomozási részek valamivel érdekesebbek lesznek, de ebben is csalódtam.

Az a borzongás és feszültség, ami egy jól megírt thrillerrel jár, itt teljesen elmaradt. Csak a sok kesergés, panaszkodás és értelmetlen harcoskodás az, ami ezt a könyvet leginkább jellemzi.

Lehet, hogy én nőttem ki ezekből a könyvekből és ezért nem tudom kellően értékelni, de sehogy sem tudtam megbarátkozni vele. A manipuláció, a népszerűség, a hierarchia témái megfogtak és érdekeltek, csak épp az nem tetszett, hogy ezek el voltak túlozva és mint minden kiskamasz esetén, itt is óriásinak tűnt minden apró kis dolog.

Fiatal lányoknak és kamaszoknak mindenképp ajánlom ezt a könyvet. Irodalmi szempontból vagy az olvasási élmény szempontjából nekem személy szerint nem sokat adott ez a könyv. Úgy olvastam végig, hogy előre láttam már a könyv befejezését és semmi izgalmasat nem találtam benne.

Csalódtam ebben a könyvben, jó sok minden a semmiről. Egy teljes káosz ez az egész könyv, van benne gyilkosság, nyomozás, rejtély, szerelem, féltékenység, pszichés betegség, vagyis minden, csak épp nem olyan formában, hogy az élvezetes is tudjon lenni.

Ami viszont tetszett a regény szerkezetében, az a különböző szemelvények, amelyek az elbeszélést valamivel lendületesebbé tették. A naplóbejegyzések, a telefonos üzenetetek, a felügyelői bejegyzések, a terapeuta jegyzetei, az újságcikkek, mind olyan dolgok, amelyek számomra megnyerőek voltak ebben a regényben. A több váltószemszögből elmesélt történet tetszett és az is, hogy különböző megvilágításból mutatja be a könyv a fiatalokat érintő komoly és fájdalmas problémákat, mint a kiközösítés, a családi kötődés hiánya és a barátok befolyásának fontossága.

Azt még mindenképp kiemelném, hogy azok a részek elgondolkodtatóak voltak számomra, amelyek arról szóltak, hogy milyen nagy hatása van a közösségi médiának a mai fiatalokra és hogy ezek a fiatalok milyen brutális módon építenek vagy épp rombolnak le kapcsolatokat. És talán az a legszomorúbb ebben az egészben, hogy mindez nem csak fikció, hanem valóság is. A manipuláció, a mérgező barátságok, a klikkesedés és a serdülőkör nehézségei mai napig is aktuális témák.

Egy könnyed kikapcsolódásnak megfelel, de nem az a fajta könyv, ami mély nyomokat hagyna az olvasóban.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mindig van egy gyermek mindannyiunkban.

13 perc Book Cover 13 perc
Sarah Pinborough
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
431

Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

Ez a kis lilás-rózsaszínes könyv, nagyon érdekes címével és fülszövegével, első perctől kezdve felkeltette a figyelmemet. Már csak a fülszövege alapján is úgy gondoltam, hogy ez bizonyára nem egy szokványos tucatkönyv, hanem valami egészen más. És akkor még csak nem is sejtettem, hogy mennyire más is ez a könyv. A könyv borítójából kiindulva egy könnyed és szórakoztató regényre gondoltam, de megtévesztett a borítója, mert ez a könyv távol áll a kikapcsolódástól.

Már a legelső oldalak elolvasása után éreztem ezt a másságot, amihez azért hozzá kellett szokni és rá kellett hangolódni. Mert hogy ez a könyv minden, csak épp hétköznapi nem. Eleinte nehezen igazodtam el a könyv cselekményén és a szereplőket is nehezen kötöttem össze, de ahogy haladtam a könyv olvasásával, egyre jobban és jobban letisztult ez a kép.

Ez a könyv egy keserédes könyv, ami alapvetően egy anya küzdelmeit és bizonytalanságait boncolgatja, miközben olyan mélyértelmű és elgondolkodtató bölcsességek fogalmazódnak meg benne, amihez szerintem egy bizonyos életkor és élettapasztalat szükséges, ahhoz hogy érthető legyen.

Ezt a könyvet szeretni vagy utálni lehet, de az biztos, hogy annak ellenére, hogy elsőre kicsit megfoghatatlannak és csapongónak tűnik az egész könyv, mégis van benne valami különleges és érdekes.

Fura a regény cselekménye, ennél már csak a szereplők karaktere az ami még furább, de összességében egy nagyon jól felépített és megszerkesztett regény.

Nem valami izgalmas és feszültséggel teli cselekményre kell számítani ebben a könyvben, hanem egy olyan elbeszélésre ami szinte már-már túl intimnek, személyesnek és zavarba hozónak tűnik, de pont ez az erőssége ennek a könyvnek.

A regény főszereplője és egyben elbeszélője is, egy két gyerekes, férjezett és dolgozó anya. A szerepek, anyaság, feleség és dolgozó nő egyfajta válsághelyzetet indítanak el benne, ami által szinte újra gondolja az egész életét, főleg a gyerekkori traumáit, amelyek mostani felnőtt szerepeit is befolyásolják. Az ő történetét követhetjük végig, ami csupán négy napot mutat be az életéből, de ez bőven elegendő ahhoz, hogy az olvasó megismerje az ő gondolatvilágát és lelki válságát.

Engem magával ragadott és beszippantott ez a folyamat és válsághelyzet, amivel szerintem minden nő és anya, legalább egyszer szembesül élete folyamán.

Soha egy könyvnél sem éreztem még ennyire helyénvalónak és találónak a könyv címét, mint ebben az esetben. Remek címválasztásnak bizonyult ez a kis szójáték, ugyanis három rövidke kis szócska szinte már össze is foglalja mindazt amiről ez a könyv szól. Azt a bizonytalanságot, kételyt és határozatlanságot, amivel gyakran szembesülnek az anyák.

Egészen elképesztő az az érzelmi hullámvasút amit a könyv főszereplője, egy harmincas évei vége felé járó holland anya él meg. Bizonytalansága megmutatkozik az anyaság kérdéseiben, kételyei merülnek fel a házasságával kapcsolatban és gyerekkori traumáinak fel nem dolgozása bizony mély nyomokat hagy benne. Felszínesen olvasva úgy tűnik, hogy ez a könyv csak egy női sors alakulását mutatja be, de ennél sokkal több van benne.

Miközben egy anya életén keresztül kísérhetjük végig mindezeket, a háttérben olyan morális és társadalmi kérdések merülnek fel, amelyekre nem egyszerű a válasz. A női emancipáció, a nő és férfi közti egyenlőség, a szerepek közti különbségek, a közösségi média hatásai mind olyan dolgok amik ebben a könyvben jelen vannak.

És mindezt tetőzi a főszereplő lelki problémája és válsága, ami saját gyerekkorához fűződik. A szülői minta tovább öröklődése, a gyerekkori traumák következményei és a felnőtté válás nehézségei, azok a dolgok, amik igazán foglalkoztatják a könyv hősnőjét. Mindezt csupán az ő szemszögén keresztül lehet megfigyelni. Eleinte még szimpatikusnak tűnik ez az anya, és én mint olvasó a könyv vége fele se undorodtam meg tőle, sőt akkor értettem meg igazán az ő személyiségét és életét. Nem szánalmat vagy sajnálatot ébresztett bennem, sokkal inkább megértést és elfogadást. Mert ez a könyv megint csak felhívta a figyelmemet arra, hogy a gyerekkori traumák és élmények bizony minden esetben kihatnak a felnőttkorra. Nem lehet ezeket csak úgy szőnyeg alá seperni vagy félvállról venni, mert előbb vagy utóbb szembesülni kell velük.

Szerintem ez a könyv pont ott ér véget, mikor ez a szembesülés és feldolgozás elkezdődik. Talán a könyv hősnőjének is megadatik még egy esély arra, hogy feldolgozza gyerekkori traumáit és tanulva belőlük, ne ugyanazokat a hibákat kövesse el.

Nagyon érdekes könyv, a kortárs világirodalom egyik kiemelkedő darabja. Szerintem több figyelmet is megérdemelne, mert irodalmi szempontból egy értékes könyv. A főhősnő történetén keresztül olyan perspektívák kerülnek előtérbe, amelyekre első olvasásra nem is gondolna az ember. Érdemes elgondolkodni a könyv üzenetein, főleg azon, hogy hova is tart az emberiség a 21. században és milyen reális vagy épp nem reális problémákkal küzd. A könyv csak egy nő néhány napját mutatja be, de hány ilyen nő és férfi él ma közöttünk, akik ugyanazokkal a problémákkal küzdenek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…felelős vagyok a két fiamért, ezért a két kis élőlényért, akiknek szükségük van rám. Utat kell mutatnom nekik, nem számít, hogy még magam is csak keresem a helyem.

Talán bizony mégsem Book Cover Talán bizony mégsem
Jannah Loontjens
Typotex Kiadó Kft.
2016
Füles, Kartonált
232

Alice Walker: Az öröm titkának őrzői

A „Bíborszín” elolvasása után egyértelmű volt számomra, hogy még szeretnék könyveket olvasni a szerzőtől. Nem elég az a tény, hogy már a „Bíborszín” is szavak nélkül hagyott, de ez a könyv szó szerint ledöbbentett.

Nem tudom mikor érik meg rá az ember egy ilyen könyv olvasására, de az biztos, hogy bizony nehéz egy ilyen könyv feldolgozása, mert egy olyan érzelmi láncreakciót indít be az olvasóban, amivel nehéz megküzdeni.

A médián keresztül sokunkhoz eljutnak azok a szörnyűséges hírek és történetek, amelyek a „női körülmetélésről” számolnak be, de mindezt egy könyvben olvasni valahogy másképp hat. Hihetetlen az, hogy a női nemiszervek megcsonkításáról Alice Walker olyan könyvet tudott írni, ami tartalmilag bátorságot és kellő tapintatosságot tanúsít, irodalmilag pedig egy értékes olvasmány.

Ez a könyv sok kapcsolódási pontot mutat az előző könyvvel, de mégsem kimondottan annak a folytatása. Ez a könyv csupán apró részleteiben tér vissza a Bíborszín világába, de a hangsúly egy olyan női szereplőn van, aki az előző könyvben csak mint háttérszereplő tűnt fel. Ebben a könyvben Tashi története kerül a középpontba, akiről előzőleg csak annyi derült ki, hogy egy rituális szertartás keretén belül, egy női beavatási hagyományon vesz részt.

Tashi, egy fiatal olinka lány, tudatlanságból, hűségből és félelemből önként veti magát alá ennek a testi megcsonkításnak, mit sem sejtve ennek borzasztó következményeiről. Később férjével és sógornőjével Afrikából Amerikába kerül, de a csonkítás testi és lelki fájdalmaiba beleőrül. A könyv főleg az ő szemléleten keresztül adja vissza ennek a fájdalmas és kínzó folyamatnak a testi-lelki vetületeit, de mellette megszólalnak a könyvben más szereplők is, a férje, fia, férje szeretője, közös gyerekük, sógornője és egy analitikus pszichológus.

Nem egy könnyű olvasmány, főleg azokat a részeket nehéz elolvasni és feldolgozni, amelyek a női nemi szervek csonkításáról szólnak. Ezek a gyomorforgató mondatok és mély érzelmek, letaglóznak, elrémítenek és szavak nélkül hagynak.

A női elnyomás, a tudatlanság, a hagyomány iránti hűség olyan dolgok amelyek létfontosságúak ebben a könyvben.

Olvasóként lehetetlennek tűnik számomra bármit is megfogalmazni erről a könyvről. Brutális, ijesztő, félelmetes, ugyanakkor olyan erő van benne, ami mellett gyakorlott olvasóként nem tudok elmenni. Most is küzdök a szavaimmal és az érzelmeimmel, mert ez a könyv is újból ráébresztett arra, hogy a valóság gyakran a fikciónál is szörnyűbb tud lenni. Olyan kőkemény igazságok vannak ebben a könyvben, ami mellett nem lehet és nem is kell csak úgy elmenni. A női nemiszerv-csonkítás mai napig is sok országban egy gyakorolt hagyomány, amiről nem csak beszélni kell, de tenni is ellene.

Úgy érzem Alice Walker már könyvével is nagyon sokat tett ez ellen. Nehéz felkészülni vagy megérni ennek a könyvnek az olvasására, de az igazán fontos és nehéz témákról csak olyanok tudnak írni, akik kellő érzékenységgel, bátorsággal és szakmai profizmussal rendelkeznek.

„Az öröm titkának őrzői” egy borzalmasan nehéz, fájdalmas és szívszorító könyv. Szerintem ezt a könyvet gyakran és többször kellene elolvasni, ahhoz, hogy egyre többet és többet értsünk meg belőle. Felfogni sem tudom, ezeknek a nőknek a testi-lelki gyötrelmeit, még abban sem vagyok biztos, hogy ki lehet ebből gyógyulni. Az egyszer már tuti, hogy ez a könyv mindenben elbizonytalanított. Ott a rossz, a gonosz, a fájdalom, a tudatlanság, a félelem a világban, ki minek nevezi, miközben egyre kevesebben és kevesebben vannak azok, akik még őrzik az öröm titkait.

Nehéznek, sőt egyenesen lehetetlennek tűnik ennek a könyvnek az értelmezése, elemzése vagy bírálása. Szerintem ebben az esetben a könyv beszél magáért, nem is igazán kellenek e mellé még szavak.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Elviselhetetlen számomra a hit nélkül leélt élet. De egy dolgot tudok: nincs félelmetesebb pokol az ember számára, mint az, amit a földön él.

Az öröm titkának őrzői Book Cover Az öröm titkának őrzői
Alice Walker
Európa Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
355

Susan Wiggs: A szív térképe

A romantikus regények nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, ez a könyv azonban izgalmas női olvasmánynak és szórakoztató kikapcsolódásnak bizonyult.

Lágy, könnyed, játékos, ugyanakkor egészen érdekes a témája és tetsző a felépítése. Igazi csajos könyv, tele romantikus jelenetekkel, helyenként kicsit túlcsordulnak az érzelmek, de szerintem egy laza kikapcsolódási olvasmánynak tökéletesen megfelel, hiszen van benne szerelem, romantika, háború, barátság, titok és rejtély. Egyszóval minden adott ahhoz, hogy az olvasás élvezetes és örömteli legyen.

A regény cselekménye több szálon és váltakozó idősíkokban történik, a jelen és a múlt váltakozása harmonikusan összeillik. A jelenben egy megözvegyült fiatal anyának és kamasz lányának az életét ismerjük meg, míg a múltban az özvegyasszony édesapjának múltjára derül fény. A rejtély és a titokzatosság váltakozásával egyre jobban összefonódnak a szálak, míg végén ott van a várható boldog és örömteli befejezés.

Nagyon megnyerő a regényben a különböző helyszínek váltakozása, valamint a karakterek ábrazolása. A szereplők szenvedélyes és erős karaktere tipikus jellemzői ennek a műfajnak.

Nagyon erősen van jelen az álomszerűség és a szenvedélyes szerelem ebben a regényben. Ezek is többféleképpen jelennek meg a regényben, mintha egyfajta dicshimnusz lenne az egész könyv, dicshimnusz a szerelemről. A szerelem és a romantika sokszínűsége jellemzi a legjobban ezt a könyvet, ahol végül is mindenkire rátalál a szerelem, különböző korban és különböző formákban.

A könyv tele van nosztalgikus gondolatokkal és túlfokozott érzelmekkel. Mivel a regény cselekménye változatos, kalandos és izgalmas, ezért a túl érzelmes és szenvedélyes részek sem annyira zavaróak. Attól válik igazán érdekessé a regény cselekménye, hogy izgalmas helyszíneken történik mindez, valamint a váratlan fordulatoktól. A váratlan fordulatok és a kiszámíthatatlan csavarok lebilincselően hatnak az olvasóra. Erősen jelen vannak a kontrasztok a regény szereplői között, valamint nagyon éles határvonal választja el a rosszat a jótól, a szépet a csúftól.

A líraiság, a csodásan formált mondatok, az emelkedett hangulat nagyon szépen körbeölelik ezt a regényt.

Az egyéni boldogság és szerelem keresés útján, csodás történetek, humoros jelentek és érzelemdús vallomások kapnak fontos szerepet ebben a romantikus regényben. A szerteágazó, ugyanakkor egységes cselekmény nagyon szépen bontakozik ki, míg végül a tetőponton érik be igazán.

A romantikus műfaj kedvelői számára ez egy nagyon élvezetes és szórakoztató könyv, ami igazi olvasási élményt tud nyújtani.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Senkinek az élete sem lehet teljes, amíg nem látta Dél-Franciaországot.

A szív térképe Book Cover A szív térképe
Susan Wiggs
HarperCollins Magyarország Kft.
2019
Puhatáblás
431

Katherine Webb: A rejtekhely

Sokszor beleesem abba a csapdába, hogy annyira megfog a könyv fülszövege, hogy nagy elvárásokkal kezdek neki, de sajnos néha csalódnom kell, főleg olyankor, mikor a könyv fülszövege többet ígér, mint amit valójában a könyv adni tud.

Ebben az esetben, számomra ez a könyv, nem igazán hozta el azt a beígért briliáns és érdekfeszítő drámát. Sajnos én gyakran laposnak, unalmasnak és egyhangúnak éltem meg ezt a könyvet, és így csak egy átlagos regény maradt.

Én ezt a könyvet semmiképp nem nevezném történelmi regénynek, sokkal inkább egy átlagos kriminek, ami épp a 20. század elején, az első világháborút követő években zajlik.

A gyilkosság helyszíne egy idillikus angol kisfalu, ahol egy jómódú és sokak által kedvelt malomtulajdonos, rejtélyes módon életét veszti. Téves módon, egy magába zárkózott háborút túlélő fiatal fiút vádolnak meg a bűntettel, ami egy nyomozást indít el. A nyomozást a fiú húgának és az áldozat feleségének a kezébe kerül, akik szerintem elég bugyuta módon kezdenek bele a nyomozásba. A végén nem csak a jelenbeli gyilkosság felderítésére kerül sor, hanem egy múltbeli rejtély is megoldódik, ami egy játékbabához kötődik.

Bár maga a nyomozás és a gyilkosság nem sok feszültséget vagy izgalmat rejteget, a szerző leírásai és a mondatok szerkezete számomra mégis megnyerő volt. Kevesebb benne a párbeszéd, sokkal több benne a leírás, ami egyfajta könnyedséget és melankolikus hangulatot kölcsönöz a könyvnek. Ez a hangulat végigkíséri az egész könyvet, lassan andalogva folynak az események, szinte alig történik valami.

A szereplők karakterkidolgozása nekem gyengének és érdektelennek tűnt, egyik szereplő sem emelkedik ki a többiek közül különleges módon.

Számomra csak a regény végén derült ki, hogy két különböző idősíkban folynak az események, addig lineárisnak tűnt a cselekmény szövése. Mivel a végkifejlet összeköti a múltat a jelennel, így már az előző részek is jobban érthetők.

Maga a gyilkosság és a nyomozás nem sok meglepetést rejteget, valahogy minden kiszámítható, ezért el is marad a katartikus élmény.

Helyenként szerepet kap az emberi lélek elemzése is, de ez is inkább csak felszínesen.

Én ennél több drámai és krimi elemet vártam volna tőle, ezért is van olyan hiányérzetem a könyv befejezése után. Bár a végkifejlet tartogat egy fordulatot, de szerintem ettől sem lesz ez egy remek olvasmány.

Ami igazán tetszett a könyvben, az a párhuzam a három női főszereplő között, akik különböző módon élték meg női sorsukat. Egyfelől ott van a naiv, tisztalelkű és félénk néma lány, aztán ott van a bátor, szókimondó és vakmerő lovaslány és végül a bizonytalan, szerelem csalódott és elveszett fiatal feleség. Ők hárman egyfajta egységet alkotnak számomra, ami nagyon is jól szimbolizálja a nőiség sokoldalúságát. Ez a női vonal amúgy is nagy hangsúlyt kap a regényben, erős női karakterek kapnak fontos szerepet a regényben.

A könyv címe is egy telitalálat, ami rejtekhelyet nyújt egy fiatal szerelem csalódott feleségnek, egy háborúból menekült férfinak, egy megkeseredett idős vénlánynak. Ez az idillikus hely egy ideig megvédi őket a külvilágtól, de egy idő után mindannyian szembe kell, hogy nézzenek tetteik következményeivel és az élet zord oldalaival. Ezt csodaszépen ábrázolja a könyv borítója, ami igazán megnyerő.

Könnyed, laza, egyszerű olvasmány ez, ami kikapcsolódásnak megfelel.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Egyébként pedig féleszű az a hajótörött, aki a … hányódó deszkába kapaszkodik, amikor egy nagy, erős mentőcsónak úszik el mellette.

A rejtekhely Book Cover A rejtekhely
Katherine Webb
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
403

Amy Bloom: Közös titkaink

Nehezen tudom megérteni, hogy ezt a könyvet miért nevezték el az év egyik legjobb könyvének, mert nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Se a könyv témája, se a felépítése, se a nyelvezte nem tetszett. A karakterek ábrázolása egyenesen idegesítő volt, a cselekménye szerteágazó és unalmas, helyenként nagyon sok hiányos történelmi háttérrel. Egyedül a könyv utolsó mondatai azok, amik igazán megfogtak, szép és megható megfogalmazása az igaz szerelemnek.

A regény középpontjában a Roosevelt elnöki házaspár áll, de ez a könyv nem az amerikai elnökről, sokkal inkább annak feleségéről és szeretőjéről szól. A történelem egyik ismeretlen és titkos oldalát mutatja be a szerző, mikor az elnöknő szerelmi életéről ír. Eleinte barátságként indul kapcsolatuk, de a két nő hamar ráébred arra, hogy ők több mint szerelmesek, szeretők vagy barátok, ők rokon lelkek.

A látszat kedvéért az elnöki házaspár együtt marad, de közben mindketten hűtlenek egymáshoz. Ez nem csak számukra, hanem sok más ember számára is, nyílt titok, mégis mindenki játssza a neki osztott szerepet.

Én azt gondoltam, mikor kezembe vettem ezt a regényt, könyv egy történelmi könyvet fogok olvasni Amerika egyik híres elnökéről. Hát ez messziről sem lett az aminek ígérkezett, még csak ismeretterjesztő könyvként sem állja meg a helyét.

Kicsit valószerűtlennek tűnik nekem ennek a két nőnek a szerelmi története, én őszintén semmi szépet és értékeset nem láttam be. A köztük lévő bensőséges kapcsolat nekem nagyon kaotikusnak és szerteágazónak tűnt, nehezen tudtam követni az eseményeket.

Az a rész, ami a szerető, Lorena előéletét mutatja be, egészen érdekesnek tűnt, sok hasznos információval, ami némiképp magyarázatot adott későbbi élete alakulásáért. De ezt a szálat hirtelen váltják fel a különböző idősíkok, amelyek között én szó szerint elvesztem. Sehogy sem tudtam követni a cselekményt, azt se értem milyen szerepük volt a mellékszereplőknek és sehogy sem állt össze az összkép. A szerző helyenként elejt egy-egy morzsát az elnöknő életéről, házasságáról és gyerekeiről, de anélkül, hogy ennek bármilyen fontosságot is tulajdonítana.

Míg Lorena karaktere eléggé letisztultnak tűnt, Eleanor Roosevelt személyisége számomra megfejthetetlen maradt. Egyszerre volt szenvedélyes leszbikus, férje lojális partnere és gyerekei szerető anyja. Bevallom mindez összezavart engem, semmit nem értem már a könyv vége fele.

Ez semmiképp nem egy olyan könyv, amit szívesen még egyszer végig olvasnék. Döcögősen indul be, unalmas a cselekmény felépítése és szinte semmitmondó a története. Nem tudtam megkülönböztetni benne a valósat a fantáziától, lapos és egyoldalú maradt mindvégig. Nekem személy szerint nagyon is hiányzott belőle a történelmi háttér, talán így jobban össze tudtam volna rakni az eseményeket.

Szerelmi történetként talán megállja a helyét, de még így is sok a hiányosság benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Amíg van tea, van remény.

Közös titkaink Book Cover Közös titkaink
Amy Bloom
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Keménytábla, Védőborító
247

Celeste Ng: Kis tüzek mindenütt

Az év legjobb könyvének titulálnám a „Kis tüzek mindenütt” könyvet. Annyira magas színvonalú, mélyértelmű, sokoldalú és filozofikus, hogy azonnal rabul ejti az olvasót.

A történet fokozatosan épül fel, minden egyes fordulópont izgalmas és feszültséggel teli, a karakterek gyönyörűen bontakoznak ki és miközben a cselekmény szálai egyre jobban és jobban összefonódnak, a regény vége egy katartikus csattanót rejteget.

Több szálon is fut a regény cselekménye, a múlt eseményei kellemesen és harmonikusan váltakoznak a jelen történéseivel, miközben életbevágó kérdések kerülnek az olvasó elé. A könyv egyszerre foglalkozik az anyaság, a béranyaság, az abortusz, a meddőség, az örökbefogadás, a kamaszkor kényes témáival. Ezeken belül kapnak nagy szerepet a hazugságok, árulások, titkok és döntések következményei.

A regény egy tipikus amerikai kertvárosi történetet mutat be: gazdag, sikeres és többgyerekes amerikai család, akiknek fényűző élete hamar tragikus fordulatot vesz, döntéseik és titkaik következményeképpen. Az ő életük mindennapjaiba kap az olvasó betekintést, ami tele van hazugságokkal, álszentséggel, megjátszással és rengeteg mű dologgal. Az ő életük változik meg drasztikusan és visszafordíthatatlanul, mikor egy egyedülálló édesanya, tini lányával a közelükbe költözik. A két család és a kamasz gyerekek között olyan események sorozata gyűl fel, ami a végén több tragédiához is vezet. Ez a tragédia már a könyv elején említésre kerül, egy apró kis betekintés a végkifejletre, amit az egy évvel azelőtti események elmesélése követ.

Számomra nem is az volt annyira megnyerő ebben a könyvben, hogy az események hogyan alakulnak, hanem az, ahogyan a különböző karakterek reagálnak rájuk. Az anyaság köré tekeredik minden szál a regényben, ami több szemszögből kerül megvilágításra.

Ott van egyfelől a sikeres és gazdag többgyerekes anya, a magányos és zárkózott egyedülálló anya, a bizonytalan és elveszett kínai anya és a megszállottan és kétségbeesetten gyerekre vágyó meddő anya. Mindannyiuk sorsa tele van keserű és nehéz döntésekkel és titkokkal, amelyeknek következményei egész életüket meghatározza. De mindannyiukban közös az anyaságot jellemző határtalan és feltétel nélküli szeretet. Mindegyik anya másképp éli meg az anyaságot és ez határozza meg döntéseiket, de amilyen összetett és kiszámíthatatlan az anyasággal járó élet, olyan sokszínű is.

És nekem pont ez tetszett a legjobban a regényben, a karakterek jellemábrázolása. Celeste Ng közösségében minden karakternek megvan a sajátos személyiségvonása, amivel könnyen tud az olvasó is azonosulni. Miközben az olvasó szemei előtt bontakoznak ki ezek a személyiségvonások, egyre jobban bele lehet látni lelki világukba, ami teljesen magával ragadó.

Szerintem ez egy nagyon jól kidolgozott és igényes regény, az első mondattól az utolsóig fenntartja az olvasó figyelmét. A több nézőpont váltakozása teret ad a merengésre és elgondolkodásra. Sok benne a fordulatos csavar, fokozatosan van adagolva a feszültség és kiváló a befejezés.

Megrázó, elgondolkodtató és izgalmas regény. Annak ellenére hogy maga a történet szinte mindennapi eseményeket mutat be, mégis izgalmas és érdekes, mert rengeteg etikai és erkölcsi kérdést von maga után. A fő szál az anyaság, de ehhez szorosan kapcsolódik a különböző női sorsok alakulása, ami ugyanolyan érdekes.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Gyakran nem a szülők látják legtisztábban a saját gyerekeiket.

Kis tüzek mindenütt Book Cover Kis tüzek mindenütt
Celeste Ng
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
384

Cristina Alger: A bankár felesége

Nagyon szeretem a krimi könyveket, azon is belül az izgalmas és csavaros thrillereket. „A bankár felesége” elég nagy reklámot kapott és a fülszöveg alapján, egy csavaros és feszültséggel teli olvasmánynak ígérkezik. Számomra ez inkább volt egy szórakoztató olvasmány, mint egy fordulatos vagy lélegzetelállító thriller. Krimiként még nehezebben tudok rágondolni, mivel ahhoz, túl sok a romantikus szál benne, na meg persze a „happy end”, ami csak még inkább rontott a könyv hangulatán.

Maga a könyv témája nagyon is érdekes és aktuális, részletesen és figyelemfelkeltően ábrázolja a bankárok és befolyásos emberek luxus és nagyvonalú életét. A regény kezdete mindenképp megnyerő és feszültséggel teli, ami egy izgalmas kibontakozást és csavaros végkifejletet sejtet. Ez azonban, szerintem nem teljesül be a könyvben, kevés benne a fordulat és nagyon sok csavar előre kiszámítható.

Annabel és Matthew története idillikusan indul, boldog és sikeres házaspár, akik életét a férj hirtelen és tragikus halála, megváltoztatja és nem várt események elé állítja. Annabel, férje halálának rejtélyes körülményei után kezd el nyomozni, miközben egy másik szálon Marina, egy sikeres újságíró pont a banki visszaélés törvénytelen titkairól ír tudósítást. A cselekmény két külön szálon fut, mindkét szál egy nyomozati szál, ami lassan-lassan összekapcsolódik. Ez a két szál, két női sors alakulásával is foglalkozik, mindkettőben közös a romantika és a szerelem, ami meghatározza a cselekmény alakulását.

Mivel a bank és pénzügy világa nagyon messze áll tőlem, ezért számomra túl részletes volt ez a rész és helyenként unalmas is. Annyira kiszámítható és előre látható volt a főhős körüli rejtély, hogy ez sokat elvett a regény élvezetéből. Kevés volt benne az intrika, a csavar, az izgalom, a könyv csattanója pedig igazi csalódás. Mivel egy thrillerről vagy krimiről van szó, ezért szerintem ez a fajta befejezés semmikép nem illik ehhez a műfajhoz, meg amúgy is végig az az érzésem volt, hogy egy könnyed kis romantikus regényt olvasok, apró kis ötletes csavarokkal.

Nem igazán nyerte el a tetszésemet ez a könyv, lapos és egyhangú volt. A regény cselekménye nem épült fokozatosan és nem érte el a kívánt csattanót, hanem végig megmaradt ugyanazon a szinten. Csupán annyi változott, hogy folyamatosan bekerült egy-egy újabb szereplő a képbe, aki sokat nem tett hozzá a cselekmény fokozásához.

Kicsit csalódtam ebben az olvasmányban, túl gyenge ahhoz, hogy egy fordulatos és izgalmas thrillerként megállja a helyét. Könnyed, laza, szórakoztató és kikapcsoló olvasmány, de semmi észbontó vagy eget rengető dolog nem történik benne.

Egyszerű, kiszámítható és átlagos szórakoztató olvasmány.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Nem engedheti meg magának a luxust, hogy a rövid távú döntéseinek a hosszabb távú következményein gondolkodjon.

A bankár felesége Book Cover A bankár felesége
Cristina Alger
21. Század Kiadó
2019
Puhatáblás
351

Amy Harmon: Homokból és hamuból

A történelmi romantikus regények a kedvenceim közé tartoznak, főleg a 2. világháborúról szóló könyvek. Ez a könyv is ebbe a kategóriába sorolható, azzal a különbséggel, hogy a cselekmény helyszíne ezúttal nem Németország, hanem Olaszország, ahol számos zsidó vesztette életét.

Ez a könyv bravúrosan, érzelemdúsan és tapintatosan adja vissza a történelem egyik olyan korszakát, ahol az embertelenség és a kegyetlenség legrémisztőbb oldalait mutatta meg a világ.

Én teljesen szavak nélkül maradtam a könyv elolvasása után, mivel nem csak hogy egy megrázó történetet ad vissza, hanem mindezt alátámasztja a valós történelmi háttér, amely még elevenebbé teszi a regény cselekményét.

Ha lehet olyat mondani, akkor ez a könyv kívülről-belülről szép, egyedi, érzelmes és mélyértelmű.

Eva és Angelo története nem csak azért különleges, mert romantikus és idillikus, hanem azért is, mert a romantikus vonalon túl, ott a kegyetlen valóság olyan történelmi adatokkal, amelyek nem a fantázia szülöttjei, hanem megtörtént dolgok. Bár a regény cselekménye az ő szerelmük, küzdésük és megpróbáltatásaik körül forog, a hangsúly azonban mégis a katolikus egyházon van. Hihetetlen mennyi zsidó életet és milyen áron sikerült a katolikus egyháznak megmenekíteni a 2. világháború ideje alatt.

Már maga az a tény, hogy ennek a regénynek is a 2. világháború a témája, elég kényes és fájdalmas pont az emberiség történelmében, a szerzőnek mégis sikerült mindezt úgy visszaadni az olvasónak, hogy a sok kegyetlenségen és szörnyűségen túl, reménység, emberség és hit áradjon át.

A történet nagyon gördülékeny, könnyen olvastatja magát, a szereplők ábrázolása is kitűnő, a regény oldalait olvasva azonban nagyon is átjön az akkori emberek keseredettsége, reményvesztettsége és fájdalma. Megannyi oldalon át kegyetlen és szörnyű emberi tettek kerülnek napvilágra, az igazságtalanság, a faji gyűlölet és vallási hovatartozás miatt.

A regény vége azonban szerintem kicsit túl rövidre és összecsapottra sikeredett, ami miatt hiányérzetem támadt a könyv elolvasása után. Túl hirtelen ér véget a történet, semmi különlegesebb magyarázat vagy kitérés nélkül. Szerintem ez a rész kicsivel több figyelmet igényelt volna. Túl egyszerűnek és hihetetlennek tűnik, ilyen módon lezárni egy ilyen hatásos történetet.

Az egész történetben a legmeghatóbb a katolikus egyházi személyek elszántsága és bátorsága, amivel megannyi zsidó embert bujtattak kolostorokban és templomokban. Ezek a papok, egyházi személyek a 2. világháború ellenére is, emberségről és szeretetről tesznek tanúbizonyságot, mikor vallási vagy származási megkülönböztetés nélkül, akár az életük árán is, próbálnak minél több zsidót megmenteni a koncentrációs táboroktól.

A regény végig izgalmas és feszültséggel teli. Helyenként részletgazdag, főleg mikor a két vallás és a történelmi háttér ismertetéséről van szó, máskor pedig egészen könnyed és lágy. Végig leköti az olvasó figyelmét, tartalmas és érzelemdús.

Fantasztikusak a megfogalmazások és a leírások, főleg a naplóbejegyzések sikerültek egészen különlegesre, amelyek az emberi lélek mélységeit tárják fel olyan csodásan.

Mivel a regénynek nagy része valós vonalon mozog, ezért még érdekesebb és értékesebb. Annak ellenére, hogy az olasz zsidók a többi európai zsidóval szemben még mindig nagyobb arányban élték túl a 2. világháborút, ez mit sem változtat a 2. világháború értelmetlenségén és szörnyűségén.

Csodálatosan különleges és félelmetesen őszinte ez a könyv. A legjobbak közé tartozik.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ha egy csecsemőt elutasít az anyja, a gyermek sokszor akkor is meghal, ha egyébként az alapvető szükségleteiről gondoskodnak.

Homokból és hamuból Book Cover Homokból és hamuból
Amy Harmon:
Libri Könyvkiadó Kft.
2019
Füles, Kartonált
520

Lucinda Riley: Holdnővér (A hét nővér 5.)


Lucinda Riley kedvenc szerzőim közé tartozik. A „Holdnővér” a hét nővér sorozat ötödik könyve. Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, az egyik nővér származásának a felderítésével és kutatásával foglalkozik.

Minden nővérben van valami közös, mindannyian örökbe fogadott gyermekek, egy gazdag svájci üzletember által. A nővérek, annak ellenére, hogy árvák, jólétben és szeretetben nőnek fel, gyámjuk és nevelőapjuk mellett. Apjuk halála után, mindegyik nővér elindul felkeresni őseit és ezáltal egy önfejlesztési utat járnak be, amelyen választ kapnak múltjuk alakulásáért és közben önmagukra találnak.

Az ötödik nővér története Spanyolországba kalauzolja el az olvasót, ahol a hangsúly a zenén, a táncon, és főleg a spiritualitáson van.

A hét nővér közül mindegyik rendelkezik egy különleges képességgel vagy adottsággal, amire valójában csak akkor jönnek rá, mikor elindulnak felkeresni őseiket.

Tiggy különleges képessége abban rejlik, hogy nagyon erősek a megérzései, kommunikálni tud elhunyt lelkekkel. Mint kiderül, mindezt őseitől örökölte, akik ugyanúgy spirituálisok voltak. De nem ez volt az egyetlen dolog, amiben nagyon jók voltak, hanem a flamencotánc iránt érzett szenvedélyük is meghatározta életüket.

Tiggy, a vadvédelmi tanácsadó és nagy állatkedvelő, Skóciából indul el Spanyolországba, ahol származásának gyökereit keresi fel.

Az a különleges ebben a sorozatban, hogy a kerettörténet a görög mitológiára épül, ahol szó esik a Plejádokról, a csillaghalmazról és az armilláris gömbökről. A nővérek nevei és életüknek alakulása szorosan összefügg a csillagok állásával.

Ahogy a sorozat lassan a végéhez közeledik, egyre jobban összefonódnak a szálak és egyre többet tudunk meg a nővérekről.

Ebben a regényben, a történelmi keret háttérbe került, itt inkább az ötödik nővér jelenbeli sorsának az alakulásán volt a hangsúly.

Azt azért lehet érezni, hogy a sorozat vége már kezd kicsit lapossá válni. Még mindig érdekes a nővérek sorsának alakulása, de valahogy az izgalmas faktor már nem annyira van jelen, mint az előző könyvekben. Ez sokkal inkább egy lassan folydogáló és misztikus könyv, kevés feszültséggel és váratlan csavarral. Itt nem igazán a múlton van a hangsúly, hanem a jelenen.

Az azonban mindenképp lenyűgöző, hogyan mennyire különböző a nővérek személyisége. A rejtély, ami Pa Saltot, a lányok nevelőapját körülveszi még mindig titokban marad, de minden egyes könyv elhint egy-egy morzsát, ami közelebb visz a rejtély megoldásához.

Sajnos kicsit csalódtam ebben a könyvben, mert a többihez képest alulmaradt. Ez nekem túl egyszerű és monoton, a cselekmény végig lineáris volt és maguk a szereplők se voltak valami izgalmasak. Maga a főszereplő, Tiggy se volt valami szerethető karakter, ebben az esetben szerintem a mellékszereplők gyakran érdekesebbek voltak.

Hiányzott a tűz, a szenvedély, a feszültség, a pörgés ebből a könyvből, pedig a sorozat eddig pont erről volt híres és szerethető.

Lucinda Riley azonban most is profizmussal és hozzáértéssel vázolta egy olyan kultúra történetét, ami talán sokak számára ismeretlen. A spanyol gitánák élete eddig számomra is ismeretlen terület volt, de a szerzőnek sikerült ügyesen és érzelmesen közelebb hozni az olvasóhoz ezt a részt is.

Ez a könyv is, hasonlóan az előzőekhez, akár önálló történetként is olvasható, nem feltétlenül szükséges az előző történetek ismerete, ugyanis elegendő a benne leírt előzmény történet ahhoz, hogy érthető és nyomon követhető legyen az ötödik nővér története.

A történet megint úgy ér véget, hogy felvezeti a soron következő nővér történetét, aki nem más mint Electra, a híres modell.

Bár maga a könyv nem lett valami izgalmas olvasmány, a szerzőnek még mindig sikerült fenntartani az olvasó érdeklődését azzal, hogy még mindig nem derült fény a milliárdos és titokzatos Pa Salt rejtélyes halálának körülményeire. Már csak ezért is megérti tovább olvasni a sorozatot, mert szerintem még sok meglepetés és váratlan fordulat lesz benne.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján. Egy színtelen földkupac a legnemesebb ékszert rejtheti magában…

Holdnővér Book Cover Holdnővér
Lucinda Riley
General Press Kiadó
2019
Füles, Kartonált
592