chick lit

Jill Santopolo: A fény, amit elvesztettünk

A következő könyv, ambivalens érzéseket váltott ki belőlem, és sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy nem igazán tetszett. Persze végigolvastam, mert vártam arra a nagy katartikus élményre a könyv végén, de sajnos számomra ez nem történt meg.

Azért érdekelt az a könyv, mert a fülszövege alapján, a regény cselekményének egy olyan meghatározó történelmi eseményhez van köze, ami számomra érdekes. Azt gondoltam, hogy ebben a könyvben a 2001. szeptember 11-dikei eseményekről is szó lesz, de ez alig jött elő a könyvben, sőt úgy éreztem, hogy csak erőltetve volt ez a szál. Az, hogy a könyv két főszereplője ezen a napon ismerkedik meg, szerintem abszolute semmit nem tesz hozzá a kapcsolatuk és az életük alakulásához.

Azzal semmi bajom, hogy ez egy szerelmi történet, viszont az, hogy mennyire nyálas-csöpögős, az már egyszerűen elviselhetetlen. Számomra ez már nem a romantikus regények kategóriájába tartozik, sokkal inkább felel meg, valamilyen tini lánysztorinak, mert semmi tartalom nincs a sok édes-mázas szöveg mögött.

Nagyon egyszerű a regény kerettörténete. Két fiatal egyetemista, Lucy és Gabe, pont az ikertornyok tragédiájának napján ismerkednek meg. Ettől a naptól kezdve elkezdődik viharos, kalandos, szenvedélyes és kiszámíthatatlan szerelmi történetük.

Lucy az, aki elmeséli közös szerelmi történetüket, ahhoz, hogy a végén megértsük, döntésének helyességét. A sors vagy saját döntésük, ezt ki-ki maga dönti el, úgy hozza, hogy útjaik elválnak, egy rövid szerelmi kapcsolat után. Lucy New Yorkban marad és ott alapít családot, Gabe pedig Közép-Keleten ér el nagy sikereket fotós-újságíróként. Több kontinens és több év is elválasztja őket egymástól, de ők valahogy mindig visszatalálnak egymáshoz. Tizenhárom éven át féltékenykedés, megcsalás, álmok, célok, határozzák meg viharos kapcsolatukat, míg végül az élet egy fontos döntés elé állítja őket.

Keserédes, szomorú és érzelmi káosz az egész regény. Én semmi érdekeset vagy szépet nem találtam Lucy és Gabe kapcsolatában, szerintem a szerelmük inkább volt egy fellángolás, mint egy igazi érett felnőtt szerelem. Fiatal egyetemistaként ismerték meg egymást, csak a szenvedély vezette őket, és az évek során a szerelmük semmit nem változott, és nem fejlődött. Lucy karaktere egyenesen idegegesítő és frusztráló, egy kis buta, naiv, tudatlan kislánynak tűnik, aki folyton a fehér lovon ülő hercegét várja.

Csöpög a könyv a sok szenvedéstől és világfájdalomtól, semmi értelmes dolog nincs benne. Persze érdekes lehetne elmerengeni azon, hogy az életünket saját döntéseink vagy egyéb kívülálló dolgok határozzák meg, de ez sajnos nem valósul meg, mert a szerelmi szál túl nyomasztó és erőltetett a regényben, így mellette minden háttérbe szorul.

Próbáltam megtalálni benne, azt a sok gyönyörű, könnyfakasztó és csodás érzést, de sehogy sem sikerült. Végigolvastam, mert nagyon reméltem egy igazi csattanós véget, mert azt meg kell, hogy mondjam, hogy a szerző kellően fokozta a feszültséget a könyvében, és épp ezért lettem és is kíváncsi a végkifejletre. De bizony a nagy elvárások kudarcba fulladtak, mert középszerűnek éltem meg az egészet. Sőt gyakran éreztem azt, hogy olyan szürkeárnyalatos a könyv, mintha ahhoz hasonlítana.

Hiába próbálkozott az írónő a mélyértelmű és filozófiai kérdésekkel, ez szerintem nem jött össze. A két főszereplő számomra elhomályosította ezt az egészet, mert kapcsolatukban szó sincs az igazi szerelemről, ez csak egy átlagos szerelmi történet, semmi különleges nincs benne.

Ami pozitív a könyvben, az a sok könyv, művészet és színdarab ami a sorok között megtalálható. Kár, hogy a sok pozitív és értelmes életbölcsesség nem kapott elég figyelmet, mert így értékesebb lenne, nem csak egy átlagos szerelmi történet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

…ha az élet valamilyen sport lenne, felállnék, és azt kiabálnám: Szabálytalanság! vagy Ismétlés!

A fény, amit elvesztettünk Book Cover A fény, amit elvesztettünk
Jill Santopolo
21. Század Kiadó
2018
Puhatáblás
335

J. Courtney Sullivan: Eljegyezve

Szeretem az úgy nevezett téglaméretű könyveket, nem riaszt el a sok oldal, főleg akkor nem, ha érdekes a könyv cselekménye. És J. Courtney Sullivan regényével pont így éreztem.

Az „Eljegyezve” című sikerkönyvet több nyelvre is lefordították már, sikerét életszerű és romantikus stílusának köszönheti.

A történet öt különböző történetet dolgoz fel, öt különböző idősíkban. Egy független nő, aki elutasítja az elköteleződést és a házasságot. Egy párizsi nő, akire New Yorkban talál rá a szerelem. Egy kétségbeesett, családi problémákkal küzdő háziasszony. Egy mentős, akinek nem sikerül elérni álmait. És végül egy meleg pár, akik a házasságra készülnek. Az öt különböző élettörténetben közös a gyémántgyűrű, ami egészen váratlan helyzetekben és más-más jelentőséggel bukkan fel a szereplők életében. A gyűrű hol összehoz embereket, hol ajándékként okoz örömöt, hol pedig életet jelképez.

Ez a regény, a kapcsolatokat helyezi középpontba. Szerelmeket, szakításokat, kibékülésüket és válásokat mutat be, öt különböző történeten keresztül.

Kicsit nehézkes a több szálon futó történet a sok szereplővel, de ezek a történetek valamilyen úton-módon a végén összeforrnak. Lassan indul be a történet, mivel időben ugrál a cselekmény, de megéri végigolvasni, mert ezek a szálak nagyon szépen összefonódnak. Érdekes történet alakul ki, tele érzelmekkel és romantikával. Több generáció életébe nyerünk betekintést, és mindenütt felbukkan a titokzatos sokat jelentő gyémántgyűrű.

Nem egyszerű végig követni ezeket a történeteket, különböző mesélő, különböző helyszín. De ez még különlegesebbé teszi a cselekmények alakulását, hiszen így fokozatosan nő a cselekmény körüli feszültség. Ezáltal sikerül a szereplők érzelmi világát is megismerni.

A könyv borítója nagyon lányos, romantikus és letisztult. Sokat sejtet a könyv cselekményéből, de ugyanakkor valamilyen titokzatosság is van benne. És nem mellesleg nagyon sok új információt és fontos adatot tudhatunk meg a gyűrűkről és a gyémántokról.

Szerintem a könyv sokkal jobb, mint ahogy az, első látásra tűnik. Több mint egy egyszerű romantikus regény, szépirodalmi szempontból is értékesre sikeredett.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Időnként az az érzésem, hogy addig nem látjuk tisztán, miről is mondunk le, amíg túl késő nem lesz.

Eljegyezve Book Cover Eljegyezve
J. Courtney Sullivan
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Kartonált
600