Ez a történet közelebb hozza hozzánk a történelmet: arcot ad azoknak, akiknek az életét egyetlen ősz örökre megváltoztatta. Fábián Janka kisregényének középpontjában egy fiatal lány áll, aki 1956 szeptemberében még szerelemmel, reményekkel és az új élet bizonytalanságával érkezik Veszprémbe.
Eckert Andrea a gimnáziumi szerelmét követve kezdi meg tanulmányait a Nehézvegyipari Egyetemen. Miközben próbál beilleszkedni, barátságokat kötni és helytállni az egyetemen, azzal is szembesülnie kell, hogy a fiú, akiért ideköltözött, csupán jó barátként tekint rá. Már ez az alaphelyzet is sok érzelmi lehetőséget rejt: milyen nehéz megtalálni a saját helyünket, amikor a jövőnket valaki más közelségére építettük.
Andrea helyzetében ott van a viszonzatlan szerelem fájdalmas bizonytalansága: közel lenni valakihez, miközben tudjuk, hogy számára mást jelent ez a közelség. Egy új városban, ismeretlen emberek között különösen nehéz elengedni ezt a reményt. Közben pedig lassan meg kell találnia, mi az, amiért önmagáért is érdemes küzdenie, és milyen jövőt szeretne akkor, ha azt már a saját vágyai szerint alakítja.
A történetben számomra az a legérdekesebb, ahogyan ez a személyes bizonytalanság összekapcsolódik az ország sorsával. Andrea alig kezdi megismerni az új környezetét, amikor a Budapestről érkező hírek egyre nagyobb hullámokat vetnek a veszprémi diákság körében. A kezdeti lelkesedést fokozatosan felváltja a feszültség, a békés megmozdulások mellett pedig megjelenik a fegyveres fellépés követelése is. Ennek egyik legfőbb szószólója éppen az a fiú, akihez Andrea érzelmileg kötődik.
Ettől az események Andrea számára még személyesebbé válnak: a fiúért érzett aggodalom összefonódik azzal a bizonytalansággal, amely az egész közösséget átjárja. Különösen elgondolkodtató, milyen gyorsan megváltozhat egy fiatal életében az, hogy mi számít igazán fontosnak. Az egyetemi helykeresés és a szerelmi csalódás mellé hirtelen odakerül a félelem, hogy elveszítheti azt, akihez annyi reményt fűzött. Ebben a helyzetben a szabadság iránti vágy és a szeretteink féltése fájdalmasan közel kerül egymáshoz.
Ez a helyzet különösen izgalmas kérdéseket vet fel a szeretetről, a féltésről és a meggyőződésről. Hogyan viszonyulunk ahhoz, akit szeretünk, amikor olyan veszélyt vállal, amelytől legszívesebben megóvnánk? És hogyan találjuk meg a saját hangunkat, amikor körülöttünk mindenki egyre határozottabban beszél?
A kisregény fontos vállalása, hogy a forradalom veszprémi eseményeire és hely szereplőire irányítja a figyelmet. A diákok és a város lakóinak helytállásán keresztül olyan embereknek állít emléket, akiknek a döntései a közösségük sorsát is alakították. Ez a könyv emlékeztet arra, hogy 1956 történetéhez Veszprém reményei, küzdelmei és hősei is hozzátartoznak.
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretik, amikor a történelmi események személyes sorsokon keresztül kerülnek közel hozzájuk. Akiket érdekel egy fiatal lány helykeresése, a viszonzatlan szerelem bizonytalansága és az a pillanat, amikor a hétköznapi tervek helyét váratlanul súlyos döntések veszik át.
A forradalom hetvenedik évfordulóján ez a történet arra is alkalmat adhat, hogy elgondolkodjunk: mit jelent kiállni valamiért akkor, amikor még senki sem tudja, milyen árat kell majd fizetnie érte.
Veszprémi ősz
Libri Könyvkiadó
2026
Keménytábla
242
