iszlám

Parinoush Saniee: A megbocsátás könyve

Mikor kezembe vettem ezt a könyvet, egyáltalán nem számítottam arra, hogy ennyire a hatása alá fogok kerülni. Mély lélektani könyvnek és felnőtt tanmesének tartom. Ugyanakkor szülőként olvasva ezt a könyvet, akár gyereknevelési könyvként is megállja a helyét, hiszen nagyon sok pszichológiai és életmódbeli igazság van benne megfogalmazva.

Minél több idő telik el a könyv olvasása óta, annál jobban érlelődik bennem a könyv mondanivalója és mély üzenete.

Ez az első könyvem amit az iráni írónőtől olvasok, de biztos, hogy nem az utolsó. Nagyon sokat hozzátett a könyv hangulatához és értékéhez az a dolog, hogy egy ilyen mély értelmű könyvet egy iráni nő írt meg, tudván azt, hogy milyen szerepet töltenek be a nők Iránban.

Mielőtt elkezdtem volna olvasni a könyvet, sokáig néztem a könyv borítóját, ami annyira megnyerő és szép. Csodálatosan ábrázolja a könyv borítója azt az ártatlan, tiszta lelkű és okos kisfiút, aki a könyv főszereplője.

A könyv cselekménye két szemszögből van elmesélve. Az egyik hang, az ötéves Saháb hangja, aki lázadásból nem beszél, így próbálja büntetni szüleit és azokat, akik ez miatt fogyatékosnak gondolják és kigúnyolják. A másik hang, Saháb édesanyjáé, aki férje és gyereke között próbál igazságot tenni, miközben nagyon szenved gyereke némasága, valamint férje nemtörődömsége miatt.

A kerettörténet által nem csak Saháb családját, rokonait és az iráni kisvárosi lakóközösséget ismerhetjük meg, hanem az iráni kultúrát, szokást és a családban betöltött szerepek fontosságát is.

Saháb, az ártatlan és naiv kisfiú, azért menekül a némaság világába, mert úgy érzi, hogy családja nem törődik vele, a felnőttek nem értik meg őt, a gyerekek pedig csak kigúnyolják és kihasználják. Egy fantáziavilágot alakít ki magát, benne két elképzelt kis baráttal, akik valójában lelki világának két különböző vetületét ábrázolják. Saháb, bátyja és kishúga mellett, nehezen tud érvényesülni, nem érti a felnőttek világát, és csak arra vágyik, hogy édesapja elfogadja őt olyannak, amilyen, és szeresse.

Egyszerre csodás és megdöbbentő végigkísérni Saháb lelki válságát, miközben a kisgyerekből egyszercsak felnőtt lesz, aki mindvégig egyedül magára számíthatott.

Az, hogy egy ötéves kisfiú a némaságot választja, valójában egy égbekiáltó lázadás, ellenkezés és segélyhívás. De a körülötte lévő felnőttek annyira elvannak a saját életük nehézségeivel és problémáival, hogy nincs idejük és energiájuk arra, hogy segítsenek ennek a gyereknek megérteni a világot és megadni neki azt a feltétel nélküli szeretetet, ami alapból minden gyereknek jár(na).

Fájdalmas, megható és szívszorító olvasni ennek az elveszett, magára hagyott és védtelen gyereknek a történetét, akire senki sem figyel fel, mindenki megbélyegzi őt fogyatékosnak, miközben benne egy okos, ügyes és jóhiszemű gyerek lakozik.

A kiszolgáltatott és védtelen gyerek mellett, az édesanya is jelentős meghatározója a regény cselekményének. Az ő helyzete se egyszerű, ugyanis álmait, vágyait, munkáját áldozza fel a család érdekében, mindazért hogy meglegyen a látszata annak, hogy ők egy boldog és harmonikus családban élnek. De az igazság az, hogy ő is szenved. Szenved férje nemtörődömsége, ridegsége és felülrendeltsége miatt. Iráni nőként nem sok joga van, számára az egyetlen beteljesülést az anyaság és a háztartás vezetése jelentheti.

Az édesapa karaktere a legtaszítóbb a regényben, akitől mindegyik családtag tart és fél. Az ő szemszögét nem is igazán ismerjük meg, hiszen ő nem szólal meg, csak a regény utolsó részében, egy pár rövid mondat erejéig. Családapaként úgy gondolja, hogy egyetlen feladata a család megélhetésének a biztosítása. Nem érti meg fiát, nem lát bele gyermeke lelkébe és nem tudja támogatni és segíteni feleségét. Nemcsak ötéves fia ellen vét, hanem egész családja ellen, mikor megvonja tőlük szeretetét, gondoskodását és idejét.

És ekkor tevődik fel a kérdés: Meg lehet-e bocsátani egy olyan gyermekkort, ami tele volt sérelmekkel, mulasztásokkal és bántalmazásokkal? Erre a kérdésre a regény utolsó mondatában kapunk választ.

Édesanyaként, nekem nagyon sokat adott ez a könyv. Megint rávilágított arra a tényre, hogy milyen törékeny és egyedi is a gyermekek ártatlan lelki világa és mennyire fontos erre kellőképpen odafigyelni. A regény olvasása közben újra és újra rádöbbentem arra, hogy milyen hatalmas felelősséggel is jár a gyereknevelés, milyen könnyen és hamar el lehet rontani dolgokat. De ha az ember időben észreveszi, mindig javíthat rajta, mert a gyerekek csodás világa mindig mindenre nyitott, ami szép és nemes.

Legfontosabb üzenete a könyvnek, hogy gyereket könyvből nem lehet nevelni, csak szívből és szeretettel. Egy gyereknek, mindössze csak ennyire van szüksége.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szavaknak ereje van. Ha a megfelelő kifejezéseket a megfelelő időben alkalmazod, mások csak úgy füstölögnek a méregtől, anélkül hogy bármilyen testi erőszakot alkalmaznál.

A megbocsátás könyve Book Cover A megbocsátás könyve
Parinoush Saniee
Tericum Kiadó Kft.
2016
Keménytábla, Védőborító
264

Anna Erelle: A dzsihád jegyese

Ritkán fordul elő velem, hogy egy könyv jobb legyen mint amire számítottam, ez legtöbbször fordítva szokott lenni. „A dzsihád jegyese” ennek tipikus példája, ugyanis úgy gondoltam, hogy már semmi újat nem tud leírni az iszlámról, hiszen ma már egyre több könyv foglalkozik ezzel a témával és már mindent kiaknáztak ezzel kapcsolatban. Ez a könyv azonban egyszerre volt sokkoló, megdöbbentő és elgondolkodtató. Még egy bizonyíték arra, hogy az Iszlám Állam mennyire ki tudja használni az emberek tudatlanságát, valamint a saját javára tudja fordítani a modern technológia kínálta lehetőségeket.

Ez a történet nem csak azért izgalmas, mert igaz történet alapján íródott meg, hanem azért is, mert egy olyan intim és személyes megvilágításból mutatja meg az iszlám szervezetek működését, amit eddig kevesen írtak így meg.

A könyv szerzője, Anna Erelle, aki álnév alatt írta meg könyvét, sok embert megdöbbentett és elrémisztett személyes történetével. Az álnéven publikáló fiatal francia újságírónő, több hónapos oknyomozó munkája során, feltárja olvasóinak azt, hogy hogyan is működnek ezek a terrorszervezetek, miként csábítanak magukhoz és manipulálnak egyre több európai nőt, valamint hogyan használják ki a közösségi felületeket, terrorcselekmények szervezéséhez. A könyv szerzője saját történetét, egyfajta krónikát ír le, melyben egy terroristavezér jegyeseként sikerül neki, az iszlám állam belső köreihez eljutni és hasznos információkat megszerezni. Kutató munkája során betekintést nyerünk az iszlám szervezetek működésébe, a virtuális tér veszélyeibe, valamint az iszlám szervezetek politikai és vallási meggyőződéseibe.

A könyv cselekménye és története nagyon izgalmas és eredeti, ezért jó sok gondolkodni valót adott nekem mint olvasó. Először is egyre jobban kezdtem megérteni azokat a nőket, fiatal lányokat, akiket ezek a szervezetek megszereznek maguknak, ugyanis nagyon ügyesen kihasználják a fiatal lányok, nők bizonytalanságát, tudatlanságát, céltalanságát és csalódottságát.

Ugyanakkor végig azon gondolkodtam, hogy hogyan tudott az írónő ennyire bátor lenni, hogy önkényesen belevetette magát egy ilyen szélsőséges és veszélyes helyzetbe. Ezért is tartom ezt jó könyvnek, ugyanis a szerzőnek egy olyan karaktert és személyiséget kellett magára öltenie, amit valahogy össze kellett egyeztetni a valódi személyiségével. Külön dicséret és plussz pont ezért.

Nehezen tudtam úgy elolvasni ezt a könyvet, hogy ne hagyjon bennem mély nyomokat. Ugyanis elképesztő az a bátorság és elszántság, ahogyan Anna nap mint nap kapcsolatban van egy hidegvérű gyilkossal, még akkor is ha mindez „csak” virtuálisan valósul meg.

Nem azért lett különleges ez a könyv, mert annyira eseménydús, hanem azért mert teljesen realista és őszinte. Őszinte vallomás az iszlám állam toborzási műveleteiről és megható történet, ugyanis nap mint nap egyre több kiszolgáltatott és sebezhető lány, nő kerül be ezekbe a szervezetekbe.

Mivel a könyv esemény vezetése nagyon lebilincselő, ezért könnyen és gyorsan lehet haladni vele. A könyv személyes jellege, valamint a kettős identitás megélése volt számomra a legérdekesebb az egész könyvben.

Az egyre aktuálisabbá vált kérdések a terrorizmussal kapcsolatban, mai napig égető témákat feszegetnek. A legelszomorítóbb az egészben, hogy mindaz ami leírásra került ebben a könyvben nem fikció, hanem brutális valóság. Ez a jelenünk amiben élünk. De akkor mi is a feladatunk nekünk, akik ebben a jelenben élünk? Hol a határ? Hogyan lehet ezt megakadályozni? Ki a felelős?

Nehéz és égető kérdések ezek, amelyek nyitva maradnak a könyv elolvasása után.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) az ember általában nem egyedül hozza meg a döntést: mindig van valaki a környezetünkben, aki átformál és buzdít abban, hogy a tettek mezejére lépjünk.

A dzsihád jegyese Book Cover A dzsihád jegyese
Anna Erelle
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Puhatáblás, Ragasztókötött
272

Nudzsúd Ali – Delphine Minoui: Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony

Az utóbbi időben egyre több könyvet olvastam az iszlám témával kapcsolatban. Legtöbbjük önéletrajzi könyv, legtöbbször egy fiatal lány szájából hangzanak el a megbotránkoztató történetek, ezért sok a közös ezekben a könyvekben és elég nehéz valami újat mutatni.

Nudzsúd története se hoz valami igazán újat, inkább csak kiegészíti mindazt amit már eddig is olvastam az arab és iszlám kultúráról és vallásról, de mégis tetszett.

A könyv egy falusi tíz éves jemeni kislány történetét meséli el, akit tíz éves korában egy nála húsz évvel idősebb férfihoz adnak feleségül. Az idős férj lelkileg és testileg bántalmazza őt, mindaddig míg Nudzsúd el nem menekül a bíróságra és házasságának felbontását kérvényezi. Ez a gyermeklány, bátorságának és lelki erejének köszönhetően, szembe szál országa hagyományaival és törvényeivel, hogy férjétől elválva szabadon élhessen. Kitartása és bátorsága meghozza a gyümölcsöt, sikerül elválnia, példát mutatva a vele egykorú hasonló sorsú lányoknak.

Az ő esete és története nem merül feledésbe, hiszen bebizonyítja azt, hogy fiatal, arab lányként is vannak jogai, amiért ő a végsőkig harcol.

Nudzsúd Alinak sikerült az, ami a legtöbb arab országokban élő lánynak nem sikerül: kiemelkedni és kiszabadulni egy ősi hagyományok és férfiak által vezérelt világból. Nudzsúd nem egy áldozat, hanem egy hősnő, akinek története véget vethet a kényszerű hallgatásnak.

Én megdöbbentő, szívszorongató és felkavaró olvasmányként tudtam elkönyvelni. És ezt a hatást az érte el, hogy maga Nudzsúd, egyes szám első személyben meséli el a megbotránkoztató történetét. Még akkor is, ha az ő gyermeki gondolatai át lettek dolgozva, azért a keserűség és kétségbeesés mégis kiolvasható a sorok között. Lehet, hogy ő nem épp így fogalmazott volna, de ezeknek a szavaknak sikerült átadni Nudzsúd érzelmeit. Ezért hiteles a könyv, mert olyan stílusban van elmesélve, ahogy azt csak egy gyerek tudja, de mégis olyan mélyreható az üzenete, hogy az minden felnőttet megérint.

Ez nem egy dokumentumkönyv, a hangsúly nem a pontos antropológiai és politikai szakkifejezéseken van, hanem egy gyermek ellen elkövetett szexuális bántalmazáson. Ami sajnos nem csak az arab világban aktuális. És mivel soha nem volt aktuálisabb ez a téma, ezért nagyon fontosnak tartom az ilyen jellegű könyveket, mert csak úgy tudunk ezen változtatni, ha tudunk és olvasunk róla.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen egyszerű boldognak lenni, ha jó emberek vesznek körül!

Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony Book Cover Nudzsúd vagyok, 10 éves elvált asszony
Nudzsúd Ali - Delphine Minoui
Nyitott Könyvműhely Kiadó Kft.
2013
Puhatáblás, Ragasztókötött
198

Dina Nayeri: Közöttünk a tenger

Nagyon szeretek olyan könyveket olvasni, amelyek az iszlám kultúrát és vallást mutatják be, számomra van ebben valami egzotikus és vonzó, ami mindig el tud varázsolni. A következő könyv olvasása, „Közöttünk a tenger”, számomra egy rendkívüli élményt okozott, imádtam a könyv minden egyes oldalát, annyira elvarázsolt. Talán pont ezért nem is olyan meglepő, hogy a könyv olyan nagy sikert aratott, hogy világszerte már 14 nyelven jelent meg.

A történet az iszlám forradalom utáni időben játszódik, egy iráni kis faluban, ahol a nők életét szigorú szabályok korlátozzák. Itt nevelkedik egy ikertestvérpár Szába és Mahtab. Az 1980-as évekbeli Iránban, egy édesanya elszántan küzd azért, hogy lányai tanulhassanak és szabadságban éljenek. A két kislány élete az angol nyelv tanulásával, az amerikai tiltott magazinok olvasásával, valamint az amerikai zene hallgatásával telik. Pont ezért nem olyan meglepő, hogy Szába élete teljesen megváltozik, mikor anyja és testvére, hirtelen eltűnnek, hiszen ő meg van róla győződve, hogy Amerikába emigráltak, és őt hátra hagyták apjával együtt. Szába ebben a szeretetteljes faluközösségben nő fel, de hamar rájön arra, hogy ő mint nő, csak sokadrendű egy férfiak által uralt világban, és életét nagyban a merev vallásos korlátok határozzák meg. De hisz abban amit szüleitől tanult, hogy az ember sorsa előre meg van írva, és azt nem lehet elkerülni, az ikertestvérek lelkét pedig még egy tenger sem tudja szétválasztani.

Nekem tetszett a könyvben leírt egzotikus környezet, valamint a könyv cselekménye. Ugyanakkor mivel a történetet nem csak Szába szemszögéből ismerjük meg, hanem több szereplő szempontjából is, ezért szerintem ez sokat hozzá tett a történet megértéséhez. A könyv első fejezeteiben rejtelmesnek tűnik az édesanya és az egyik ikertestvér „emigrálása”, de a történet haladtával hamar kiderül, mi is történt valójában.

Nagyon erős és hatásos a történet, főleg mivel egy olyan világot mutat be, mely messze áll egy európai embertől, de azért érdemes és érdekes megismerni a világnak ezt az arcát is. És erre nagyon jó példa volt a könyvben leírt testvérpár története, mivel ezáltal betekintést nyerünk a több ezer éves iráni kultúrába, valamint egy fiatal lány lelki világába.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az élet nem más, mint sok-sok pillanat öröme, ami összeadódik, mint az apró pénzérmék a csador bugyraiban.

Közöttünk a tenger Book Cover Közöttünk a tenger
Dina Nayeri
Tericum Kiadó Kft.
2014
Cérnafűzött, Keménytáblás
456