német

Bernard Schlink: Olga

Mennyi mindent el tud árulni csupán egy név, egy egész emberi sors, tele álmokkal, vágyakkal és kudarcokkal rejtőzik mögötte.

Bernard Schlink könyve egy életnyi női sorsot foglal magába, kezdve egy árva lánnyal akiből egy bölcs és szeretettel teli érett nő lesz. Szívszorító és szívet melengető végigolvasni Olga történetét, miközben sok minden nem történik vele, mégis olyan jó érzés végigolvasni ezt a lírikus, lassan folydogáló és elbeszélő könyvet. És pont ebben rejlik ennek a könyvnek az egyedisége, hogy sokszor nem is kellenek a nagy csattanók, a csavaros fordulatok vagy a bölcs mondatok, elég az egyszerű, szép és lírai leírás.

Bár kevés benne a konkrét esemény vagy cselekmény, azért a sorok között mégis ki lehet olvasni a történelem egy-egy fontos pillanatát, ami meghatározó volt az emberiség számára.

Egyszerűnek tűnik a regény, de nem az. Sokkal inkább az érzelmek, a gondolatok és a leírások uralják a könyvet, mint a jól megszerkesztett cselekményvezetés. Mégis minden benne van, ami szükséges egy jól kidolgozott szépirodalmi műhöz.

Egy erős, ugyanakkor nagyon törékeny nő története ez, aki tele van érzelmekkel, vágyakkal, álmokkal és szeretettel. Életét a szerelem, a barátság és az emberi kapcsolatok határozzák meg. Kicsit sem szokványos vagy mindennapi az ő története, hiszen egy olyan szerelmi történetet mutat be, ami fájdalmas, akadályokkal teli és drámai. Olga kitartása, lelki ereje és elszántsága azonban felülírja az élet összes megpróbáltatását. És ezt a könyv három fontos része tükrözi vissza a legjobban.

Az első részben még csak felületesen ismerjük meg az elárvult és magára hagyott Olgát, aki magán kívül nem sok emberre számíthat. Kitartásának köszönhetően tanítónővé válik és megismerkedik élete szerelmével, aki szintén nem elég bátor ahhoz, hogy kiálljon mellette, inkább elmenekül egy utópikus világba. Olga így megint egyedül marad, és egy betegség során egy családhoz szegődik, ahol varrónőként dolgozik és egy igazán különleges barátságot alakít ki a család legkisebb fiával. Ezt követi a könyv harmadik része, ami Olga Herberthez, szerelméhez írott leveleit tárja fel.

Ezek a szerelmes levelek, amiket Olga egykori barátja talál meg, aki egyben az elbeszélő is, a könyv legszebb részeit képezik. Ezeken a leveleken kersztül jön át a legjobban Olga magányossága, fájdalma, keserűsége. Nehéz Olga világába belátni és megérteni mindazt amit érez vagy gondol, szinte áthatolhatatlan, ahogy maga a könyv is. Miközben teljesen magával ragad és beszippant, ugyanakkor egy fajta távolságot is megkövetel. Nehéz ezt szavakba önteni, ez az érzés csak az olvasás során jön át.

„A felolvasó” után ez megint csak egy zseniális és briliáns könyv, csodálatos könyvborítóval és elbűvölő irodalmi mélységgel. Történetileg és irodalmilag ez megint csak egy remekmű.

Bár a hangsúly Olga életén van, azért a szerző a 20. század történelmi hátterét is nagyon jól visszaadja, ami főleg Olga gondolatain tükröződik vissza. Egészen más megvilágításba kerül az első és második világháború és az azokhoz vezetett körülmények, miközben a történelem „érthetőbbé” válik.

Ebben a regényben nincsenek mellébeszélések vagy túlgondolt értelmezések, itt minden az érzelmek köré összpontosul. Gyönyörű végigolvasni azt az érzelmi hullámvasutat, amin Olga keresztül megy. Van benne szerelem, aggodalom, féltés, szemrehányás, remény, csalódás, elengedés és megbékélés. Olga összes emberi kapcsolatára ez jellemző, bármennyi is bennük a fájdalom vagy keserűség, ő akkor is hű és kitartó marad.

Egyszerű és mégis egy életre szóló olvasmány. Hatásos, mélyértelmű és egyedi. Egyszerűen egyedi!

Kedvenc idézetem a könyvből:

A szerelemben soha nem lehet rendelkezni a másikkal.

Olga Book Cover Olga
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
288

Bernard Schlink: A felolvasó

Ha egy könyv lélegzetelállító, lírai, hatásos és egyedi, akkor számomra az a tökéletes könyv. Szerintem Bernard Schlink „A felolvasó” című könyve mindezt adja és még ennél is többet. Leírhatatlan mennyire katartikus, elbűvölő és magas színvonalú ez a könyv.

Sokan írtak és még mindig írnak a holokausztról, a 2. világháború szörnyű eseményeiről és a sok embertelen tettről. De Bernarad Schlink egészen más szemszögből közelíti meg mindezt. Félretéve a borzalmas történeteket, inkább az emberi elmére, annak mélységeire koncentrál. Nem a tetteket teszi könyve középpontjává, hanem magát az embert. Nem azon van a hangsúly, hogy mit követtek el az emberek, hanem mi motiválta, esetleg akadályozta vagy épp visszatartotta őket. Neki sikerül a miérteket úgy megközelíteni, hogy az semmiképp se vegyen el a tettek súlyosságából, de ugyanakkor ne ítélkező hangnemű legyen, hanem emberi. Emberek milliói haltak meg koncentrációs táborokban, de azok elkövetői is emberek voltak.

Számomra ez a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek, hogy az emberre mint egyedi humánra tekintsünk, és nem pedig mint ösztönös állatra. Annyira összetett és bonyolult, ugyanakkor elképesztően egyedi és megismételhetetlen az ember, hogy azt képtelen lenne, egy szörnyű történelmi tragédia alapján megítélni és megmagyarázni.

Az elszenvedő és a tettes között éles a határvonal. A tudatlanság, a beszűkült látókör, az ismeretek hiánya olyan cselekedetekhez vezetik a könyv szereplőit, amelyeknek következményei visszafordíthatatlanok.

Hanna analfabétán, tudás és ismeret nélkül, kerül bele egy olyan helyzetbe, aminek súlyosságát akkor fel sem tudja mérni, sőt akkori erőforrásai alapján talán még jogosultnak is véli döntéseit. Megismerkedése egy nála jóval fiatalabb kamasz fiúval, a náci múlttal való szembenézést követeli meg mindkettőjüktől. A köztük kialakult testi-lelki-szellemi kapcsolat filozófiai és erkölcsi kérdéseket vet fel. A bűn, bűnösség, bűnrészesedés és bűnhődés kérdése itatja át kapcsolatukat. Nem a szerelmi kapcsolatukon van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy a múlt milyen hatással tud lenni a jelenre és az elkövetett bűnt hogyan lehet feldolgozni vagy megérteni.

Bernarad Schlink filozófiai elmélkedései által próbálja ezt a témát körüljárni könyvében, amelyek nagyon hatásosak és szépségük líraiságukban rejlik. A szerző nem vállal álláspontot, csupán érvelve, magyarázva, kérdezve közelíti meg a koncentrációs táborokban elkövetett bűnök megosztó témáját. Szerintem ezen van a hangsúly ebben a könyvben, nem a szerelmi kapcsolaton, még csak nem is egy kamasz fiú és egy felnőtt nő közötti kapcsolaton, hanem az ebből eredő és az ezt megelőző bűntett súlyosságán. Én nem találtam fontosnak a kettőjük közötti kapcsolat létjogosultságával foglalkozó részeket, szerintem ez csak egy mellékszál ebben a könyvben, még akkor is ha ez nyilván sok ellenszenves és erkölcsi kérdést von maga után. A hangsúly itt is a tettek következményein van, ugyanis Hannának szembe kell néznie náci múltjával, Michaelnek pedig eme szerelmi kapcsolat következményeivel.

A ki nem hevert szerelem és az elkövetett bűn dacolva találkozik ebben a regényben. Egyik részről ott van a fájdalom, az elárulás, a titkolózás, a csalódás, másik részről pedig a bűnhődés, a bánat, a kilátástalanság és a lélek halála.

Nem könnyű mindet megemészteni, feldolgozni vagy akár magyarázatot is találni rá. Mert az élet sosem csak fekete vagy csak fehér, ahogy emberi tetteink is időtől, kortól, erőforrásainktól, lelki-szellemi állapotunktól függenek.

Ezt a könyvet csak nyitott lélekkel és befogadóan lehet olvasni. Remek és kitűnő olvasási élményt nyújt, az ember szinte már-már meg is szédül a lírai leírások és a filozofikus kérdések között, miközben az élet és az emberiség sokszínűsége újabb színvonalra kerül.

A könyv mélysége magával ragadó és elbűvölően csodálatos. A retorikus kérdések nem adnak egyértelmű választ a bűnösség és a bűn alól való feloldozás kérdésére, és pont ezzel érnek el olyan nagy hatást. Nincs mellébeszélés, nincs szépítés ez körül, csupán tárgyilagos, rövid és tömör mondatok. Mert vannak dolgok amikre nincsenek egyértelmű válaszok, sőt gyakran kérdésekre is csak kérdéssel tud felelni az ember, úgy ahogy Hanna is tette:

– De hát, Ön mit tett volna a mi helyünkben?

Kedvenc idézetem a könyvből:

Mitől van, hogy visszatekintve a múltba, azáltal válik töredezetté az is, ami szép volt, hogy csúnya tények takarják el?

A felolvasó Book Cover A felolvasó
Bernard Schlink
21. Század Kiadó
2018
Keménytábla, Védőborító
254

Nina Willner: 40 ősz

A kortárs német irodalom kedvenceim közé tartozik. Mivel több évig is éltem Németországban, ezért különlegesen érdekel a német irodalom és történelem.

A “40 ősz” számomra egy nagyon megnyerő könyv. Nagyon tetszik a könyv címe, borítója és főleg a cselekménye.

A könyv középpontjában egy kelet német többgyerekes pedagóguscsalád élete áll. Nina Willner, a könyv szerzője nagyon nagy pontossággal és részletességgel mutatja be a regény két szálon futó cselekményét. Az egyik szálon a népes kelet német család nehézségekkel, megpróbáltatásokkal és kudarcokkal teli életét ismerhetjük meg. A másik szál, A Német Demokratikus Köztársaság kegyetlen börtönként működő mindennapjait mutatja be. Annak ellenére, hogy az NDK, mint rendszer, tele van terrorral, bizonytalansággal, nélkülözéssel, megalkuvással és küzdelemmel, mégsem sikerül teljesen elnyomni és elhallgattatni az embereket. Az NDK kegyetlensége és szürkesége, szöges ellentétben áll a kelet német család szeretetével, mely még mindig őrzi a régi idők értékeit, és optimizmusuknak és becsületességüknek köszönhetően lázadnak a beteges rendszer ellen.

Szerintem ez egy izgalmas történelmi olvasmány, ugyanakkor komoly témája ellenére is, egy szórakoztató irodalom is, mivel egy család történetét kísérhetjük végig a 2. világháborútól egészen a berlini fal leomlásáig. A sok személyes beszámolóra és dokumentumra alapozó történet, hitelessé teszi a történelmi szálat. A 40 ősz, vagyis a 4 évtized, a kommunista Kelet-Németország kiszámíthatatlan történelmét mutatja be, melyben a szocialista diktatúra kiszámíthatatlan lépései, családok sorsának alakulását befolyásolta.

A regény egy izgalmas visszaemlékezés, többgenerációs élettörténet, hátborzongató háttérrel és szívszorító történetekkel. Hétköznapi emberek bátorsága és akaratereje kerül előtérbe, miközben a hidegháború teljes mértékben meghatározza a berlini két fal oldalán élők mindennapjait. Igazi családregény, kiemelkedő karakterekkel és emberi értékekkel.

A sok részletes elbeszélés és dokumentáció ellenére sem sikeredett száraznak vagy túl tudományosnak a könyv, szerintem könnyen olvastatta magát és mindvégig izgalmas volt. Relatív kevés párbeszéd van a könyvben, ennél több a részletes leírás, de ez egyáltalán nem válik a könyv rovására. A történet szépen halad, végig lekötve az olvasó figyelmét. Annak ellenére, hogy egy család történetét ismerjük meg, betekintést nyerünk a német kül- és belpolitikai eseményeibe, amelyek csak még több együttérzést váltanak ki az olvasóból.

Zseniális könyv, hiteles bemutatása az NDK-nak és izgalmas családregény.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Azok a keletnémetek, akik az építkezés idején éppen odaát voltak, ott is ragadtak: elszakították őket szeretteiktől. Családok szakadtak így szét pillanatok alatt.

40 ősz Book Cover 40 ősz
Nina Willner
Maxim Könyvkiadó Kft.
2017
Füles, Kartonált
400

Kateřina Tučková: Gerta ​Schnirch meghurcoltatása

„Gerta Schnirch meghurcoltatása” számomra egy olyan könyv volt, amit azért olvastam el, mert valaki ajánlotta nekem, mivel nagyon szeretem a 2. világháborúról szóló regényeket. Maga a könyv borítója is ijesztő és hátborzongató, de a benne elmesélt történet még inkább megérinti az olvasót.

Ez a könyv a történelem egy olyan korszakát mutatja be, amit már oly sokan írtak meg regényeikben, és ami mai napig is egy meg nem fejtett és oldott fekete pontja a rég múlt történelemnek. A 2. világháborúról szóló történetek mind hátborzongatóak, ez a regény azonban a maga egyszerűségével és őszinteségével remekel.

Női sors elevenedik fel a könyv lapjain, a híres „brünni halálmenet” egyik női túlélője szemszögéből ismerjük meg a 2. világháború utáni németeket, akiket kiűztek otthonaikból. Ez a halálmenet sok életet követelt, asszonyok, férfiak és gyerekek vesztek oda. Gerta Schnirch egyike azoknak a túlélőknek, aki csecsemőjével együtt megteszi ezt a menetet és eljut a végcélhoz. Ezután, Gerta néhány asszonytársával együtt egy dél-morvaországi kis faluba kerül kitelepítésre, ahol lányával együtt éveket tölt el egy gazdaságban. Több évnyi kényszermunka után, visszatér lányával együtt Brünnbe, ahol az élet és a történelem újabb megpróbáltatások elé állítja őket.

A regény nagyon őszintén és egyszerűen mesél a kettős identitásról, a bűnösségről, a bosszúról és a megbocsátásról. Gerta mellett, más mellékszereplők szemszögéből is betekintést kapunk a történelem eme oly borús időszakába.

Anya és lánya kapcsolata bontakozik ki a könyvben, a két generáció közötti különbség, valamint megannyi női sors alakulása a 2. világháború utáni években.

Nehéz olvasmánynak találtam, mert súlyos a benne leírt cselekmény, ami elég nyomasztóan hatott rám. Nehezen haladtam vele, és sokszor nehezen tudtam követni a sok narrációt, ami kicsit nyomasztóan hatott a cselekményre.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Ugyanúgy volt vele, mint a testvérek, akik hosszú évek óta nem látták egymást. A tudati kötődés megmaradt, de a megértés elmúlt.

Gerta ​Schnirch meghurcoltatása Book Cover Gerta ​Schnirch meghurcoltatása
Kateřina Tučková
Kalligram Könyvkiadó
2012
Keménytábla, Védőborító
388

Evelin Senarclens de Grancy: Mezítláb a parázson

Nagyon közel áll hozzám Németország, ezért egyértelmű, hogy minden olyan könyvet szívesen olvasok, ami erről az országról szól. Egyből megfogott a könyv borítója, mivel a rajta látható berlini műemlék sok évnyi személyes élményem fontos része volt.

Nagyon sok könyvet olvastam már a 2. világháború Németországáról, de annál kevesebbet, az utána való korszakról.

„Mezítláb a parázson”, a szerző személyes élettapasztalatait adja vissza, izgalmas és olvasmányos regény formájában.

Kristina, egy fiatal egyetemista lány, aki az 1960-as években, a berlini fal felépítése idején kezdi el tanulmányait. Tele van álmokkal és tervekkel, tanulni, dolgozni, boldogan élni és családot alapítani szeretne. Mindez azonban nem adatik meg neki a Kelet-Németországban, hiszen a Stasi minden lépését nyomon követi. Szerelme eltűnik, ezért egy újabb férfi oldalán arra a következtetésre jut, hogy az NDK-ból átszökik Nyugat-Németországba. Boldogságára és szabadságára Kristina azonban itt sem talál rá, hiszen a Stasi, a kém-csoportok, a titkosszolgálatok itt is hamar bedarálják és kihasználják. A hidegháború csúcspontján újra menekülni kényszerül, mikor kiderül, hogy második férje kettős ügynök. Élete és házassága megint veszélyben, így csak a berlini fal leomlása után sikerül neki, az igazi boldogságra és szabadságra rátalálni.

Ebben a borús és brutális rendszerben, Kristina egy hősnővé válik, akik küzd a rendszer ellen, és harcol a szabadságért és szerelemért.

Szerintem kicsit túlzás a könyv alcíme „Egy hazaáruló története”, én inkább bátorságot, elszántságot és kitartást láttam Kristina életében, nem pedig hazaárulást. Kénytelen volt menekülni, bujdosni és szembe szállni a veszélyekkel, hiszen csak így tudott megszabadulni egy kommunista rendszerből, ahol az elnyomás súlya alatt, semmi esélye nem volt igazi életre.

Szerintem hátborzongató és rendkívül kalandos az az út amit Kristina választ, élete árán is harcol azért amiben hisz, és így válik idealistából „hazaárulóvá”.

Ez az önéletrajzi ihletésű regény remek példája annak, hogy a hidegháború, a Stasi és a rendszer milyen mély nyomokat hagyott megannyi emberi generáció életében.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Számítok rá, hogy válságok jönnek majd, a válság azonban egyúttal lehetőség is, új szemléletmódra ösztönöz.

Mezítláb a parázson Book Cover Mezítláb a parázson
Evelin Senarclens de Grancy
Fekete Sas Könyvkiadó Bt.
2017
Puhatáblás, Ragasztókötött
386