Év végére, egy olyan listát készítettem, amiben felsorolom azokat a könyveket, amelyek a legjobban tetszettek nekem, amelyek mély nyomokat hagytak bennem és amelyek mondanivalója még most is bennem él. Ez a lista személyes tapasztalataimra, preferenciáimra és olvasás élményeimre épül, ezért különböző műfajú könyveket lehet benne megtalálni. Személyes toplistámban megtalálható a világirodalom néhány kiemelkedő regénye, valamint a szépirodalom egy-egy romantikus vagy kalandos regénye.
Ez egy olyan toplista, amiből bárki kedvére válogathat, hiszen különböző műfajú és stílusú a felhozatal, ugyanakkor mindegyik regény egészen különleges, mélyértelmű és színvonalas irodalmi olvasmány.
A regény narrátora, a jelenben élő ötvenéves iráni Nahid, rákbetegséggel küzd és ezáltal arra kényszerül, hogy számot vessen eddigi életével. Halálos betegsége és az a kevés ideje ami még hátra maradt, dühöt, haragot és tehetetlenséget vált ki belőle. Miközben kezelésekre jár és a végsőkig próbál a gyógyulás reményébe kapaszkodni, visszatekint elmúlt életére és azokra a hibákra, döntésekre és mulasztásokra, amelyek idáig vezették őt.
Az, hogy ebben a regényben a fikció találkozik a valósággal, a történelem az írói fantáziával, a humor a drámával, csak még különlegesebbé teszi a regényt.
Franz, a regény főszereplője, egy fiktív karakter, aki tizenhét évesen otthagyja osztrák szülőfaluját és édesanyját, hogy Bécsben, egy trafikos tanoncaként próbáljon szerencsét. Naiv, egyszerű, tudatlan fiatal fiúként érkezik Bécsbe, de csupán egy év alatt olyan élményekben lesz része, ami által a tizenhét éves fiúból érett férfi lesz.
Az auschwitzi halálgyárról már sok borzalmas történetet hallottunk és olvastunk, de ez a történet egy „túlélésre kiválasztott” ember sorsa, akit arra ítéltek, hogy sorsokat és emberi életeket bélyegezzen meg, egy karra tetovált sorszámmal. És pont ez a borzalmas feladat volt az, ami megmentette életét, és ezáltal ő is sokak életét mentette meg.
Ez a történelmi regény, egy memoár, az élet ünneplése. Nem a halálról és a reményvesztettségről szól, hanem két ember szerelméről. Ez Lale és Gita szerelmi története, akik túlélték az auschwitzi haláltábort és utána új életet kezdtek.
Dárnay Dávid, egy öntörvényű fiatalember, aki a 80-as években a szocialista Magyarországról, a divatvilág fővárosába, Párizsba kerül. Elnyeri egy párizsi divatház egyéves ösztöndíját és ezáltal bekerül a divatvilág kemény és kíméletlen mindennapjaiba. Mindent feláldoz álma megvalósításáért, nagyon határozottan és elszántan dolgozik azért, hogy nevet szerezzen magának a divat világában. Bekerül a párizsi divatakadémiára, versenyzik a divatszakma legjobbjaival, és közben szakmailag egyre feljebb és feljebb kerül a divatvilág ranglétráján.
A történet két idősíkban kerül elmesélésre. A jelenben Avery nyomozása kerül előtérbe, a múltban May keserű sorsú gyermekkorát ismerjük meg.
A jelenbeli nyomozati események, váltakoznak a múltbeli örökbefogadási időszak eseményeivel, a végére azonban összeáll a kép. Nem könnyű megemészteni az örökbefogadott gyerekek történeteit, a gyerekereskedelem szörnyű titkait, valamint a befolyásos emberek megrázó tetteit.
A regény egy valós történelmi személy, John Franklin életét dolgozza fel. John gyerekkori álma, hogy tengerész legyen, bár lassúsága, szaggatott beszéde, nehézkes járása miatt ez szinte lehetetlennek tűnik. A regény elején úgy tűnik mindenki félkegyelműnek tartja, mintha visszamaradt volna a fejlődésben. Ő azonban mit sem törődik mindezzel és hátrányából előnyt kovácsol. Jelentkezik a haditengerészethez, több csatában is részt vesz, harcol, tanul és szerelmes lesz. Rendkívüli adottságának köszönhetően mindent könnyen megtanul és megjegyez, odafigyel a részletekre és képes felülkerekedni a dolgokon. Több felfedezőútra is elindul, azért hogy valóra váltsa álmát és megtalálja az Északnyugati átjárót.
Juliet Ashton, fiatal Londonban élő írónő, aki 1946 elején levelet kap egy ismeretlen férfitől, aki elmeséli neki, hogyan és miért alakult meg a Krumplihéjpite Irodalmi Társaság a 2. világháború idején. A levelezések során Juliet egyre több olyan emberrel veszi fel a kapcsolatot, akik tagjai ennek az irodalmi körnek és szívesen mesélik el történetüket. Bájos, kedves, humoros, fájdalmas és őszinte levelezések sorozata veszi kezdetét a fiatal Juliet és a Guernsey-en lakók között. Juliet annyira megkedveli ezt a kis társaságot, hogy odautazik és személyesen is megismeri azok történetét, akik a 2. világháborút könyvekkel és olvasással vészelték át.
A történet főhőse, egy afroamerikai csúnyának és butának vélt fiatal lány, Celie, aki egy férfiak által uralt gettó környezetben él. Élete teljesen kilátástalan és kiszolgáltatott. Fekete emberként és nőként a hierarchia legalján áll. Egyetlen feladata a férfiak minden testi-lelki vágyának kielégítése és kiszolgálása. Magányos, szeretetlen és kiúttalan életéből a spiritualitás felé fordul. Istenhez beszél, rávetítve az egyetlen olyan férfi szerepet, amit ismer. Még az Istennel való kapcsolatában is alárendeli magát egy felsőbb hatalomnak, azt remélve, hogy minden szenvedése egyszer majd örömre talál a túlvilágban.
Rita és Rosie, alig kilenc és ötévesek, mikor özvegy édesanyjuk újra férjhez megy egy erőszakos és durva férfihoz. Ezáltal a két kislány élete örökre megváltozik. Eleinte nagyanyjukhoz kerülnek, aki gondozásába veszi a két kis unokát, de egy váratlan esemény, újból elszakítja a két testvért családjától.
Édesanyjuk új férje, ravaszságával és gonoszságával ráveszi a lányok anyját, hogy adja be őket egy intézménybe. Rita és Rosie így egy árvaházba kerülnek, ami életük legszörnyűbb élményévé válik.
Ez a szörnyű élmény egy másik színhelyen folytatódik, amikor az árvaház vezetősége, egy csapat árvát áttelepít Angliából Ausztráliába. Rita és Rosie, egy hajón utazik, a többi másik eldobott árvával, egy olyan országba ami örökre megpecsételi sorsukat.
A regény olyan mint egy felnőtt tanmese. Könnyed, lágy, hangulatos és tanító jellegű. A regény cselekménye egy kis német falucskában játszódik, ahol úgy tűnik, hogy az élet egyhangúan és monoton hangnemben folydogál. De ha górcső alá vesszük a falucska szereplőit, akkor egyből vibráló személyekké válnak, akik mindannyian próbálnak több-kevesebb sikerrel megküzdeni az élet különböző oldalaival és feladataival. Selma, a hetven éves idős asszony, aki meghatározó szerepet tölt be a falu életének alakulásában, a regény központi szereplője. Sokan félnek és tartanak tőle, ugyanis valahányszor Selma egy okapival álmodik, az mindig azt jelenti, hogy valaki 24 órán belül meg fog halni a faluban. Legtöbben a faluban azt se tudják, hogy néz ki egy okapi, de egy biztos, hogy mindannyian hisznek Selma álmában és abban, hogy ő a halál hírnöke.
