Dombóvári István: Netperces novellák

Dombóvári István könyve sok szempontból okozott számomra meglepetéseket, megkezdve a könyv szerkezetétől, formátumától el egészen a tartalmáig. A digitalizált világ csúcspontján egy olyan könyvet alkotott meg, ami nem csak formátumában és szerkezetében hasonlít egy tabletre vagy egy laptopra, hanem tartalmilag is rövid fejezeteket, kisebb novellákat tartalmaz.

Megbontva a hagyományos könyv szerkezetét, először is a könyv borítójára lettem figyelmes, ami egyfelől visszatükrözi Dombóvári humoros fantáziáját és világát, másfelől pedig olyan mint egy laptop előlapja. Kreatív és humoros megoldásnak tartom ezt a borítót, ami már előre sejteti ennek a könyvnek a hangulatát és a stílusát. Tovább haladva a könyvvel, egyből feltűnt az, hogy ezt a könyvet megfordítva lehet csak elolvasni, vagyis nem a megszokott függőleges változatban, hanem vízszintesen, mintha egy laptopot tartana az olvasó a kezében, és nem egy könyvet. Már maga ez a tény arra sarkall, hogy másképp olvasson az ember, és a rövid kis fejezetek, amelyek egy-egy cikknek felelnek meg, olyanok mintha rövid blogbejegyzések lennének. Ezek a rövid kis novellák ilyen módon bárkire számára lehetővé teszik az olvasást, ugyanis mindenkinek akad napi szinten néhány üres perce, amikor időt szánhat egy-egy novella elolvasására.

Mindazok számára akik még nem egy olyan világba születtek, ahol a digitális kütyük mindennaposak voltak, de azoknak is akik már ebbe a világba születtek bele, hasznos lehet egy-egy netperces novella elolvasása. Ezek a tömör, humoros és lényegre törő történetek pont a mai emberről szólnak, mindazokról akik egyfelől próbálják felvenni a harcot a technológia rohamos fejlődésével, ugyanakkor még mindig igénylik azt a fajta csendet és magányt, ahol a képernyőkön túl is létezik egy világ.

Dombóvári novellái nagyon frappánsan és humorosan vannak megfogalmazva, kiragadva egy-egy élethelyzetet a mindennapokból és ez megfűszerezve rengeteg humorral, szarkazmussal és öniróniával, a végén egy élvezetes és szórakoztató olvasmányt eredményez. Az a jó ezekben a rövid kis történetekben, hogy kevés bennük a szereplő, maximum egy-két szereplőről szólnak és nem azon van a hangsúly, hogy a világot úgy ábrázolják ahogy van, hanem kicsit felnagyítva, eltúlozva és letömörítve, olyan igazságokat megfogalmazva, amelyek elsőre humorosnak tűnnek, de ha jobban belegondol az ember, akkor már nem is annyira viccesek. Humorosnak és viccesnek tűnhetnek elsőre ezek a kis történetek, de sajnos a kőkemény (magyar) valóságot mutatják be.

Szerkezetileg ezek a novellák alig néhány oldalasak, egy előre behatárolt eseményre fókuszálnak és a sorok között olyan csattanókat rejtegetnek, amelyek egy felszínes olvasás során fel se tűnnek, de ha mélyebben belegondol az ember, akkor bizony fontos üzeneteket tartalmaznak. Nem mindegyik novellával tudtam azonosulni, de nagyon sok volt köztük, ami azt a világot, társadalmat és köztük a magyar ember életét tükrözte vissza, ami így felnagyítva és górcső alá helyezve, bizony elég siralmasnak és szánalmasnak tűnik.

Dombóvárit ismerve, én egy vicces és humoros könyvre számítottam, de szerintem ez sokkal komolyabb mint azt elsőre gondolná az ember. Gyakran éreztem azt a köteten, hogy ez egy társadalmi paródia vagy karikatúra, ami a jól odamondós stílus nélkül is tud olyan üzeneteket megfogalmazni, amelyek ütősek és elgondolkodtatóak. Minden egyes fordulat ami ezekre a rövid terjedelmű történetekre vall, olyan élethelyzeteket ábrázol, amivel bármelyikünk könnyedén azonosulni tud. Ezek a rövid kis metszetek csak épp egy-egy szösszenetet mutatnak be egy szereplő életéből, de gyakran a humoros csattanó mellett, egyfajta lélektani vetülete is van ezeknek a történeteknek. Mivel egy narrátor szemén keresztül objektíven tudunk rátekinteni egy-egy eseményre vagy szereplő, ezért a szereplők karakterábrázolása vagy egy adott esemény, ilyen formában talán még élesebbnek tűnik. Épp ezért nagyon hatásosak és elgondolkodtatóak ezek a novellák, amelyek valójában saját életünk mindennapjait mesélik el.

A rövid novellákhoz helyenként párosul egy-egy vicces grafika is, ami csak még jobban kihangsúlyozza egy-egy történet mondanivalóját.

Nekem tetszésemre volt ez a novellás kötet, gyakran szórakoztatónak tartottam és egy igazi kikapcsolódást nyújtott. Tetszettek a rövid kis történetek, amelyeket a mindennapok helyzetei és eseményei szültek. Ilyen távlatból olvasva őket, az apró dolgok valahogy még nagyobb problémáknak tűnnek, sok eltúlzot tés jelentéktelen emberi dolog pedig a semmi vész, ha jobban belegondol az ember.

Érdemes elolvasni, akár folyamatos olvasmányként vagy csak novellákra bontva, mindenképp tud valami újat mutatni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Kezdesz felnőni, kicsim! Amit érzel az az öntudat és az igazságérzet. Ez mindannyiunkban megvan, csak nálatok, fiataloknál még jóval erősebb. Ne aggódj emiatt, szép lassan el fog múlni. Fontosabb dolgok fogják átvenni a helyüket.