magyar

Margit Patrícia Eszter: A zsidó menyasszony

„A zsidó menyasszony” nem volt egy könnyű olvasmány, hiszen tele volt olyan misztikus és kabbalisztikus elemekkel, amelyeket nehezen tudtam megérteni. Ennek ellenére tetszett a regény cselekménye, főleg a főhősnő megtett önismereti útja.

Saci, a regény főszereplője, egy átlagos hétköznapi lánynak tűnik, aki pszichológiát tanul és közben próbálja önmagát megtalálni a zene, a szórakozás, a szerelem által. Az élet azonban egyáltalán nem könnyíti meg sorsát, ugyanis egyik fájdalmas esemény követi a másikat: szülei elválnak, véget ér egy szerelmi kapcsolata és kudarcba fullad öngyilkossági kísérlete.

Egy újabb ismerkedés során, egy olyan zsidó férfival ismerkedik meg, aki megbabonázza és elvarázsolja őt, zenei és vallási karizmatikus elveivel és életstílusával. Ekkor dönti el Saci, hogy Izraelbe utazik, felkutatja családja zsidó gyökereit, és megpróbálja megtalálni önmagát.

Saci Izraelbe való utazása, sok új élményt és tapasztalatot hoz magával, ez nem csak egy spirituális utazás kezdete, hanem egy önismereti folyamat is.

Engem megfogott és érdekelt ez a folyamat és útkeresés, azonban az ahogyan mindez le lett írva a könyvben unalmasnak tűnt. Csak azért olvastam végig, mert utálok félbehagyni könyveket, de amúgy a könyv stílusa egyáltalán nem megnyerő. Túl sok benne a vallásos rész, nagyon alapos és szájbarágós, ami kicsit sem szórakoztató. Ami élvezetes és szórakoztató a könyvben, a nagy kontraszt egy budapesti elveszett és bizonytalan lány, és egy önmagát, a szerelmet és zsidó gyökereit kereső nő között.

Azok a részek, ahol betekintést nyerünk az izraeli életbe, valamint a zsidó kultúrába, szokásokba és hagyományokba, érdekesnek tűntek.

Ez a könyv azonban számomra nem sok újat mutatott. Teljesen ismerős a felállított alaphelyzet: adott egy lelki szegény és sérült fiatal lány, aki csalódottságában elindul szerencsét próbálni a nagy világban. Azt is meg tudom érteni, hogy mindent hátrahagyva menekül egy új világba. Számomra ez egyáltalán nem vakmerőség vagy butaság, inkább bátorság és tudatosság. Ami azonban érthetetlen számomra az a férfiakhoz való viszonya. Naivnak és butának éreztem sokszor a főhősnőt, aki vakon megbízik egy olyan férfiban, akit alig ismer.

Identitáskereső, útmutató könyvként elég jó, de irodalmi szempontból szerintem középszerű és helyenként még unalmas is. Egyedül az útkeresés és a lelki fejlődés volt megnyerő ebben a könyvben: az ahogyan egy elveszett, boldogtalan lány megtalálja gyökereit és önmagát.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Két ember akkor szereti igazán egymást, ha fel tudnak magukból adni valamit, és a változás során valami újat, egy közös valóságot hoznak létre együtt.

A zsidó menyasszony Book Cover A zsidó menyasszony
Margit Patrícia Eszter
Libri Könyvkiadó Kft.
2016
Cérnafűzött, Keménytáblás
634

Csepelyi Adrienn: Belemenés

Életem első focis könyve amit olvastam, Csepelyi Adrienntől a „Belemenés”. Nőként elég nagy kételyekkel és bizonytalansággal kezdtem neki, főleg úgy, hogy nem is vagyok egy foci szakértő, de még rajongó se. Nagy falatnak éreztem ezt a könyvet, hiszen semmilyen viszonyítási alapom nincs hozzá, ezzel a könyvvel tényleg a sötétben tapogatóztam.

Eleinte nagy lendülettel vetettem bele magam és érdeklődéssel kezdtem el olvasni egy női szurkoló életét. Személyesen, egy női foci rajongót se ismerek, legalábbis nem ilyen fanatikusan szenvedélyeset mint maga a szerző.

Teljes nyitottsággal közelítettem meg ezt a könyvet, mert meg tudom érteni, mit jelenthet valakinek egy olyan szenvedély, ami az egész életére hatással van. Ezért is tetszett minden olyan rész, amiben a szerző a fociról már nem is úgy ír, mint egy eszköz vagy tárgy, hanem mint egy megtestesült élőlény. Számomra teljes mértékben érthető, sőt valahol szerintem minden ember életében szükséges lenne egy ilyen fajta rajongás, szenvedély valami iránt.

Miután átverekedtem magam nagy nehezen a sok focis információn, inkább arra koncentráltam, hogy megértsem és megfejtsem, hogy mi késztethette a szerzőt arra, hogy a fociról írjon egy könyvet.

Az első dolog amit kiemelnék az az önéletrajzi indíttatás. Szerintem a foci, egy fajta kapaszkodót és kiutat jelképez a szürke és monoton mindennapokból. A rajongás, a szurkolás, eleinte csak egy hobbi, ami idővel az ember mozgató erejévé válik. Nézni mások sikerét, együtt örülni a focisták eredményeinek, együtt szenvedni velük, talán elviselhetőbbé teszi a mindennapok nehézségeivel való szembenézést.

A másik fontos dolog, az az atipikus jellege a könyvek. Mintha egy provokáció lenne, egy szembemenés a társadalmi elvárásokkal és egyben a jól beidegződött előítéletek lerombolását is jelképezi. Csepelyi Adrienn úgy ír a fociról, hogy az ember, az ő könyvét olvasva sokszor megkérdőjelezi azt, hogy ez tényleg egy nő szájából hangzik el. Mert nem ezzel vagyunk megszokva, mert nem ezzel szocializálódtunk. Az ilyen jellegű sztereotípiák lerombolását nagyon is díjazom, ezért külön pont jár a könyvnek. Mert a szerző olyan tudással és szenvedéllyel rendelkezik, ami sok más férfi rajongót megszégyeníthet.

Az írónő kapcsolata és kötődése ehhez a sportághoz megint csak figyelemre méltó. Én sokszor éreztem azt, hogy a foci már-már megszemélyesül könyvében, mintha egy titkolt szerető helyét venné át. Ez a kapcsolat tele van szenvedéllyel, elkötelezettséggel, kitartással, hűséggel, vagyis mind olyan nemesi érzésekkel, melyek egy valódi kapcsolatban jelen vannak.

A könyv tele van érzelmi átélésekkel és mély lelki töltésekkel, melyek kicsit enyhítenek az információáradatokon. Az első fele szerintem érdekesebb és jobban ki van dolgozva, mert itt azért még meg van a katartikus élmény, következetesen végig kísérhetjük az írónő útját. Ez azonban valahogy megbomlik a könyv második felében, ott már kicsit kaotikusanak tűnik a sok szöveg és alig lehet valamit a szerző magánéletéről megtudni. Számomra zavaró volt ez a szakadék a könyv két része között.

A könyv azonban mindenképp egyedi, és nem csak azért mert női szerző ír a fociról, hanem azért is, mert a női focit és foci rajongást egészen más megvilágításba helyezi. Annak ellenére, hogy ez a könyv ízig-vérig foci, azért van benne néhány bölcs lélektani gondolat is. A rövid kis anekdotikus történetek, valamint a gyerekkori visszaemlékezések megtörték egy kicsit a foci vonalát, de ez csak még többet hozzáadott a könyvhöz.

Nem szeretem ha egy könyvnek van alcíme is, de ebben az esetben szerintem ez nagyon is helyénvaló. „Futball és egyéb társművészetek”, én ezt úgy értelmeztem, hogy van a foci és minden más mellette. Vagyis a foci mellett semmi más nem lehet már olyan fontos és szenvedéllyel teli. Csak a foci tudja megadni azt a mámort, katarzist, beteljesülést, amit semmi más.

Én ezt a könyvet így foglalnám össze: A kilátástalanságtól a beteljesülésig.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A győzelemmel egy nagy baj van csupán: mindent megváltoztat. Mert ha egyszer már elhitted, többé nem tudod nem elhinni, hogy lehetséges.

Belemenés Book Cover Belemenés
Csepelyi Adrienn
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Kötve, Védővel
306

Szöllősi Mátyás: Simon Péter

Nagyon nehezen kezdtem neki könyvrecenziót írni, Szöllősi Mátyás „Simon Péter” című szépirodalmi művéről, hiszen egyfelől még mindig a könyv hatása alatt vagyok, másfelől pedig még mindig nem tudom, hogyan fogalmazzam meg azt amit én „megértettem” a könyvből és ami számomra fontos vagy értékes volt benne.

Bevallom, nagyon tetszett a könyv és hamar kiolvastam, csakhogy miután elolvastam az utolsó oldalát is, valahogy úgy éreztem, hogy itt még nem érhet véget a „történet”. Hiányérzetem volt, hiszen végig azt reméltem, hogy a regény végére össze fognak állni a különböző történetek és egy kerek egészet fognak alkotni. Hát ez nem így történt.

Azonban mielőtt egyáltalán neki kezdtem volna az olvasásnak, sokáig nézegettem a könyv borítóját és címét. Én a címe alapján egyből a bibliai Simon Péterre gondoltam, akit Jézus elhívott tanítványának, aki őt a kereszthalál előtt háromszor is megtagadta, Jézus azonban feltámadása után neki jelent meg és bízta rá a pásztori tisztet. Nehezen tudtam elvonatkoztatni ettől az asszociációtól, végig kerestem a párhuzat a bibliai Simon Péter és a regényi Simon Péter között. De sajnos alig találtam párhuzamot köztük. Mégis, a legfontosabb párhuzam, amit én kettőjük között találtam, az a csüggedés, a gyermeki kíváncsiság és a szeretetreméltó emberi esendőség.

A bibliai Simon Péter csak Jézus elhívása után válik „kősziklává” (Péter nevének jelentése), előtte folyamatosan kételkedik, tagad, fellelkesedik utána elcsügged, míg végül felismeri igazi küldetését és Jézus nyomdokai lép.

A regényben szereplő Simon Péter végig egy válságon megy keresztül, ami által ő mindent megkérdőjelez, amiben eddig hitt és amit eddig a világról gondolt. Válságának oka mindvégig megfejthetetlennek tűnik, és az eseményekkel való sodródás csak még jobban a mélybe rántja, amúgy is zaklatott elméjét.

Annak ellenére, hogy nehezen fejtettem meg a regény „mondanivalóját”, rengeteg érdekes és figyelemre méltó gondolatra találtam benne.

A könyv több egymástól teljesen független kis történetből és eseményből áll, amelyek a regény végére sem állnak össze, ezért is olyan érdekes és feszültséggel teli minden egyes mozzanat és esemény, aminek Simon Péter tanúja.

A könyvben nem is azon van a hangsúly, hogy a különböző történeteknek mi a cselekménye, vagy kik a szereplői, inkább az a fontos, hogy milyen világnézetek, hitbéli kérdések, emberi eszmék és értékek ütköznek egymással. A sok különböző szösszenet, olyan elementáris és központi kérdéseket vet fel, ami elgondolkodtatja nem csak Simon Pétert, hanem az olvasót is: Mit jelent hinni? Mennyire kell nyitottnak és együtt érzőknek lennünk másokkal? Mennyit vagyunk hajlandóak mások terhéből magunkra vállalni? Mi a helyes emberi cselekedet? Mi határozza meg cselekedeteinket?

A könyv lapjait olvasva egyre csak nő a feszültség és a homály, hiszen minden esemény, párbeszéd vagy szereplő, csak egyre több és több kérdést vet fel. És így valójában soha nem ér véget a regény, ezért is volt nekem olyan hiányérzetem a végén, de rájöttem, hogy az emberi lét nagy kérdéseire sosem tudunk a végére járni.

Szöllősi Mátyás regénye ezt remekül ábrázolja. Az emberi lét megfejthetetlen, ember és Isten közötti kapcsolat tele van rejtélyekkel, az emberi cselekvés pedig mindig megkérdőjelezhető, hiszen szubjektív.

Egyedi és bravúros műnek tartom, hiszen a könyv mindenkinek mást ás mást üzen, attól függően, hogy ki és milyen életkörülmények között olvassa.

Sok ideig sokkolt ez a regény, dühös voltam mert nem értettem az eseményeket és nem tudtam megfejteni a sorok mögött rejtőző üzeneteket. A könyvben alig történik valami, én mégse tudtam letenni, mert folyton hajtott a vágy, hogy megtaláljam azt a mozzanatot, ami mindent megmagyaráz. Nem találtam meg, de szerintem ez nem véletlen. Arra viszont rájöttem, hogy ahogyan Simon Péter keresi a válaszokat, az önigazolást, az elfogadást és magyarázatot tetteire, úgy én is mint olvasó, minden egyes történetből tanultam valamit, ami hozzátett emberi mivoltomhoz.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az ember mindig éppen olyan, amilyen. A többi csupán feltételezés.

Simon Péter Book Cover Simon Péter
Szöllősi Mátyás
Európa Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
256

Révész Szilvia: Keserűből édeset

Bevallom nehezen vettem kezembe a következő könyvet, kicsit féltem a témától és tartottam attól, hogy túl elméleti lesz minden, amit a könyvben olvasni fogok.

Tetszett a könyv címe, „Keserűből édeset”, egyértelmű volt hogy miről fog szólni a könyv. Gyanakvóan forgattam kezemben a könyvet, és mindvégig arra gondoltam, hogyan is lehet egy krízishelyzetből, a keserűből, úgy kijönni, hogy a végén az ember már ne a keserűségre tudjon gondolni, hanem az édességre.

Révész Szilvia átfogó könyvet írt arról, hogy a krízishelyzetek milyen lehetőségeket rejtenek magukban, mit lehet tanulni belőlük és hogyan lehet átvészelni a mélységeket. Mindezt a hit és Biblia szemszögén keresztül közelíti meg, élettapasztalatát, mások történeteit, egyéni és szakmai tudását, alátámasztja a Szentírás szavaival és igeverseivel.

A könyv egyből belevág a témába, miszerint senki sem mentesített a krízisek, rossz dolgok, nehézségek alól. Még a jó emberekkel, az Istenben hívőkkel is megtörténnek ezek a dolgok.

Ericson szerint minden életkornak, életszakasznak megvannak a tipikus, természetes krízisei. Gyerekkor, kamaszkor, felnőttkor, öregkor, ezek mind természetes krízisei az emberi életnek. De sokszor ezekhez még párosulnak olyan fájdalmas és érthetetlen krízishelyzetek, amelyekben „jogos szükségleteink hiányától szenvedünk”. Vagyis ha szeretet, gondoskodás, bátorítás, támogatás helyett mást kapunk családunktól, barátainktól, szeretteinktől, akkor az megint csak krízishelyzetbe tud minket taszítani.

Egy szerettünk elvesztése, egy álom be nem teljesülése, egy cél elvétése, és még sorolhatnám, mind olyan rendkívüli krízisek, melyekre nincs azonnali megoldás. Révész Szilvia szerint az emberiség egyik legnagyobb krízisélménye a céltalan, bizonytalan emberi létezés.

De akkor mi is valójában a krízis?

A krízis, több mint egy nehézség vagy probléma, mert a krízis egy időre leállít, megfékez, cselekvőképtelenné tesz. Krízishelyzetben ébredünk rá arra, hogy egy olyan helyzetbe kerültünk, amihez nincs meg a kellő tudásunk eszköztárunk, tapasztalatunk, ahhoz hogy megszüntessük ezt az állapotot. Vagyis a krízis válság és fordulat. A krízisben minden megváltozik, megrendül az ember önbizalma, változik az énképe és bizonytalanná válik életkörülménye. Persze a krízisre mindannyian személyiségünktől függően másképp reagálunk, de mindannyiunkban közös a biztos talaj elvesztésének érzése.

Akármennyire is arra törekszünk, hogy minél hamarabb megszüntessük ezt az állapotot és újból helyre állítsuk az egyensúlyt, nem ez a krízis célja. A krízis célja az, hogy valami megváltozzon, valami új jöjjön létre. A krízisnek többféle kimenetele lehet: összeomlás, sikertelen megoldás, kompromisszum vagy jó megoldás. Az, hogy hogyan reagálunk rá, csak tőlünk függ. Ha sikerül ebből a krízishelyzetből kiemelkedni, akkor a krízisre mint lehetőségre, fejlődésre, változásra tudunk majd tekinteni. A krízissel valami végérvényesen megváltozik, véget ér, de ugyanakkor ez valami újnak is a kezdetét jelenti.

Révész Szilvia könyve arra bátorít, hogy merjünk szembe nézni krízishelyzeteinkkel, vállaljuk fel a fájdalmat, mert a végén a fájdalomból gyémánt lesz. Persze egyedül is megpróbálhatunk kievezni a krízishelyzetekből, de Isten segítségével és Igéjével, sokkal könnyebb. Ez is egy olyan folyamat ami által épülhetünk, tanulhatunk, gazdagodhatunk, változhatunk és fejlődhetünk.

Tetszett a könyv témája, de sok volt benne az elmélet. Én jobban örültem volna néhány konkrét tanácsnak vagy tippnek, ami átsegíthet a krízishelyzeteken. Hiányoltam a szerző személyes krízishelyzeteinek az elmesélését, ezek csak felületesen voltak megemlítve.

Sokat tanultam belőle, elgondolkodtatott, de nem tudott teljesen megérinteni, mert nem tűnt elég személyesnek.

Kedvenc idézetem a könyvből:

A passzivitás veszélyesebb a tévedésnél, mert megállítja a növekedést, a változást, lehetetlenné teszi a fejlődést, és észrevétlen leépüléshez, sorvadáshoz vezet. Amikor mozdulunk, az életünk új lendületet kap, és ez regeneráló hatással lesz ránk.

Keserűből édeset Book Cover Keserűből édeset
Révész Szilvia
Harmat Kiadó
2018
Kartonált
136

Tapolyai Emőke: Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel

Mikor a Harmat Kiadó figyelmembe ajánlotta Tapolyai Emőke „Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel” című könyvüket, beismerem teljesen a sötétben tapogatóztam, ugyanis most hallottam először a szerzőről és könyvéről.

Ahogy megkaptam a könyvet, azonnali olvasásba kezdtem. Csak pár oldalt terveztem olvasni, de a könyv tömörsége, szellemisége, mondanivalója és stílusa annyira magával ragadott, hogy csak akkor vettem észre, hogy már mennyi idő eltelt, miután már a könyv utolsó oldalához értem.

Nagyon mélyreható, közvetlen és tanulságos a könyv. Szerintem ebben a könyvben mindenki önmagára találhat, amennyiben eléggé nyitott az élet nagy kérdéseinek megválaszolására.

Tapolyai Emőke nagyon lényegre törően, nagy mértékű ember ismerettel és keresztyéni hittel tárja fel az olvasó előtt, a nagy lélektani igazságokat, amelyek minden ember életében jelen vannak.

Nem titok, hogy engem teljesen magával ragadott a könyv, újra és újra elolvasnám, és biztos minden alkalommal találnék benne valami újat és meglepőt.

Rengeteg dolog tetszett ebben a könyvben.

Az első a címválasztás, ami szerintem a legfontosabb egy könyvnél, hiszen én mint olvasó, először a könyv címével tudok azonosulni és ennek függvényében alakul ki bennem egy elképzelt történet vagy kép a könyvről. Ebben az esetben mély pszichológiai és tudományos elméletekre vártam. Pszichológia és lélektan volt benne, tudományos elméletek alig, de én ezt egyáltalán nem hiányoltam. De a pszichológiához párosult a hitbéli dolog, ami csak emelte a könyv hangulatát. Nem mondanám azt, hogy „túl vallásos” lett, ha van-e egyáltalán ilyesmi, inkább azt mondanám, hogy életszerű és igazi. Ugyanis Tapolyai Emőke, mint klinikai és pasztorál pszichológus a Biblia tanításait is beleszövi könyvébe, és ez egy plusz pontot és hitelességet kölcsönöz könyvének.

A másik fontos elem a könyv borítója, ami tökéletesen illik a könyv témájához és címéhez. Annyira egyszerű, letisztult és harmonikus, akárcsak maga a teljes könyv.

A harmadik dolog, ami az első kettőt is felülmúlja, a könyv témája. Zseniálisan, frappánsan és szókimondóan van minden egyes mondat és üzenet megfogalmazva.

A könyv három fontos részből áll: múlt, jelen és jövő.

Mindannyiunknak vannak múltban kialakult veszteségei, kudarcai és sérelmei. De ha a múltban ragadunk, akkor az meghatározza jelen életünket, jelen életünkhöz való viszonyulásunk pedig befolyásolja jövőnket. A mai, negatív jövőképre állított társadalom és az „azonnalok” világa, egyre csak azt hitegeti az emberekkel, hogy jobb felkészülni a rosszra, hiszen félelmeink a múlt tapasztalatain alapszanak, ezért nagy valószínűséggel újra be fognak következni. Vagyis a szenvedés megismétlődik, a reménység meghiúsul. De van ebből kiút.

A kiút három lépésből áll.

Az első lépés: megbékélés a múlttal és hálaadás azért, ami megtörtént, amin már úgysem tudunk változtatni, csupán elfogadni és tovább lépni. Teljesen értelmetlen, értelmezni, logikus érvekkel magyarázni a múltat, ez csak „egy torzított, részleges, szubjektív értelmezés” lenne. Szembe kell nézni a múlt fájdalmaival és sebeivel, alázattal kell elfogadni azt ami történt, elmerülni a szenvedésben, de utána hálával gondolni arra, ami mégis csak megtartott ezekben a nehéz időkben. Ha elfogadjuk tehetetlenségünket, hogy nem mindent mi irányítunk, akkor képesek leszünk hálával visszatekinteni a múltra, és ezáltal csökken fájdalmunk, oldódik szorongásunk és enyhül szenvedésünk.

A második lépés: megelégedés a jelennel, az egyéni vágyakon és álmokon túllátni, szabadnak lenni, hinni és bízni abban, hogy minden a mi javunkat szolgálja.

Mindannyian a boldogságot hajszoljuk és úgy gondoljuk, hogy szükségleteink kielégítése majd elvezet minket az áhított boldogsághoz. De identitásunkban akkor leszünk igazán szabadok és boldogak, ha lemondunk az irányításhoz való ragaszkodásunkról és el kezdünk arra koncentrálni amink van.

A harmadik lépés: türelem megtanulása, valamint a jövőbe vetett hit, remény és bizalom. Ne keverjük össze a boldogságot a kényelemmel, az élethez hozzá tartozik a szenvedés és a fájdalom is. Ezért annyira fontos, hogy ne csak testi szükségleteinkre figyeljünk oda, hanem lelki szükségleteinkre is.

Ha sikerül nem megrekedni a múlt önsajnálatában, ha sikerül a biztonságot ígérő kontrollt kiengedni kezünkből, és a jövőtől való félelmünk nem árnyékolja be jelenünket, akkor igazi harmóniában élhetünk önmagunkkal, a világgal és Istennel is.

Ha sikerül a nagy képet nézni, akkor a történet itt még nem ér véget. Van valami, ami túl mutat múltbéli veszteségeinken, jelenbeli félelmeinkben és jövőbeli bizonytalanságunkon…még hátra van egy nagy lépés.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, amennyire gyorsan ki lehet olvasni, annyira nehéz elfeledni, mert még napokig dolgozik az emberben, mindaz amit a könyvben olvasott.

Örülök, hogy megismertem Tapolyai Emőke nevét, könyvét, a jövőben még több ilyen jellegű könyvet szeretnék tőle olvasni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az életünk sokszor nem is csak a mi életünk, hanem a szüleink és a nagyszüleink élete is.

Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel Book Cover Harmóniában múltunkkal, jelenünkkel és jövőnkkel
Tapolyai Emőke
Harmat Kiadó
2017
Puhatáblás, Ragasztókötött
93

Fábián Janka: Rose regénye

Fábián Jankától már megszoktam a több szálon futó családregényeket, melyek mindig izgalmasak és szórakoztatóak. „Rose regénye” sem volt ez alól kivétel, hiszen első perctől kezdve beleszerettem a könyv borítójába, később pedig Rose történetébe.

Fábián Jankával amúgy is elfogult vagyok, mert miután már minden regényét elolvastam, ki tudom jelenteni, hogy kedvenc magyar szerzőim közé tartozik. Fábián Janka regényeinek stílusa, nyelvezete történelmi hitelessége számomra nagyon megnyerőek.

„Rose regénye” egy fordulatos és izgalmas családregény, mely a 2. világháború idejét és az azt követő Europát idézi fel, tele karakteres szereplőkkel és szívszorító történetekkel.

A regény főszereplője Rose, akit édesanyja megtagad, de anyja egykori szerelme, a kedves és becsületes, Sepp Weinbach, vagyis Borpataky Jóska, örökbe fogad.

Rose édesanyja, Cecile és nevelőapja, Sepp, a 2. világháború ideje alatt ismerkedtek meg. Szerelmük azonban nem tudott beteljesedni, mivel Sepp a keleti frontvonalra került. A háború után, testi és lelki sérelmekkel, már képtelen volt visszatérni egykori szerelméhez, így Cecile magára maradt. Megszülte gyermekét, Rose-t, akit nagyapja Sepp-re bízott, mivel Cecile hallani sem akart, az erőszak következtében született lányáról. Sepp gondját viseli Rose-nak, felneveli és mindenből a legjobbat nyújtja neki.

Rose, apja halála után, arra kényszerül, hogy egyedül boldoguljon az életben és megtalálja saját útját. Kalandosra és izgalmasra sikeredik élete: zenét tanul, többször is szerelmes lesz, beutazza Európát, férjhez megy, elveszít egy gyereket és végül rátalál a boldogságra. Az egykori fiatal német lányból, érett felnőtt francia nő lesz.

Aprólékossággal és részletesen van leírva a 2. világháború korának szelleme és történelmi háttere. Ebbe a történelmi kontextusba kerülnek bele a regény szereplői, akiknek múltjukat és jövőjük alakulását olvashatjuk a regényben. Miközben végig követjük életüket, kronológiai sorrendben olvashatjuk Franciaország, Magyarország és Németország történelmét.

A regény két részből áll: A német lány és A francia nő. Annak ellenére, hogy én nem igazán tudtam kibékülni Rose karakterével, aki számomra túl kiszámíthatatlan, kicsit naiv és butácska, hisztis és elkényeztetett; a könyv első része mégis jobban tetszett. Rose, mint a német lány, közelebb állt hozzám, ezekben a fejezetekben még láttam reményt Rose fejlődésében. A francia nő, Rose, már nem tűnt olyan izgalmasnak, néhol kicsit unalmas és taszító volt a karaktere. De Fábián Jankára jellemzően, most is sikerült a regény érzelmi színvonalát folyamatosan emelni, ami egy kellemes és könnyed olvasmánnyá tette a könyvet.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Milyen jó lehet annak, akit nem gyötörnek kétségek az élete folyásával, értelmével és céljával kapcsolatban…

Rose regénye Book Cover Rose regénye
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Keménytábla
556

Singer Magdolna: Mindhalálig

Vannak könyvek, amelyekre már nem is emlékszem pontosan, hogy miért vettem meg őket. Talán a borítója miatt, vagy valaki ajánlotta nekem, vagy csak épp érdekesnek tűnt a fülszövege. Erre a könyvre, szerintem valamilyen szinten mindegyik állítás vonatkozik.

A könyv témája, a hospice, nagyon is érdekel, épp ezért türelmetlenül vágtam neki az olvasásnak. Megfogott a sok érdekes gondolat és elmélkedés a halálról, gyászról és veszteségről, főleg mivel egy szakember szájából hangzott el mindez. De a könyv inkább mint szaktanácsadás fogott meg, és nem mint irodalmi mű, amit hiányoltam a könyv olvasása során. Talán pont ezért sem volt annyira nagy hatással rám ez a könyv.

A könyv tömören egy sikeres férfiről, Istvánról szól, aki annak ellenére hogy mindene megvan, elégedetlen életével. Vállalkozása, felesége, gyereke mellett is üresnek érzi magát, mindaddig még el nem kezd önkénteskedni egy hospice intézményben. Innentől kezdve élete kivirul, hiszen olyan emberek osztják meg vele életük élményeit, akiktől ő is tanulni tud. Mások történeteit hallgatva, akik oly közel vannak már a halálhoz, rájön, hogy saját életét is újra kell gondolja. A megoldatlan családi konfliktusok és az eltitkolt fájdalmak elől már nem tud menekülni, egyetlen esélye az, hogy szembenéz velük.

A könyv elolvasása nem váltott ki belőlem katartikus élményt, de mégis jó volt egy olyan témáról olvasni, ami sokak által még mindig tabuként van kezelve, pedig a halál az élet része. Szerintem ennek a regénynek pont ez a célja, hogy tágítsa látókörünket és falakat döntsön le a témával kapcsolatban. Mert könnyű lehet ám beszélni a halálról, de olyan emberek közelében lenni és meghallgatni gondolataikat és érzéseiket, akik oly közel vannak már a véghez, egészen más megvilágításba helyezi a halálról és az életről való gondolkodásunkat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

(…) Azt is nagyon bírtam, hogy az idő mindent begyógyít. Igazán? És hogy csinálja? Nem, nem az idő gyógyít meg, hanem a küzdelem, amivel átverekszed magad a szenvedésen. Közben telik az idő is, ez kétségtelen. De semmiféle eszköze nincs a sebek begyógyítására.

Mindhalálig Book Cover Mindhalálig
Singer Magdolna
Libri Könyvkiadó Kft.
2014
Cérnafűzött, Keménytáblás
426

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány lánya

Fábián Janka boszorkány sorozatának harmadik könyve „Az utolsó boszorkány lánya”. A sorozat első és második könyvében Sárosi Felíciát ismerhettük meg, aki kuruzsló tudásának köszönhetően Mária Terézia bizalmasává válik.

A sorozat harmadik könyve, Felícia lányával, Zsófiával indul. A történet 1760-ban indul, a Habsburg-trónörökös, József főherceg közelgő házasságával. Zsófia titokban már évek óta szerelmes Mária Terézia elsőszülött fiába. A főherceg esküvője napján, próbálja magára hívni József főherceg figyelmét, de közben egy másik férfi tekintetét sikerül bevonzani, az ifjú Kolosy Károlyét, a királynő magyar testőrségének egyik tagját.

Zsófia szerelmi története drámaian végződik, ezért családjával Párizsba kerül, ahol életük megint összekapcsolódik a Habsburg család tagjaival, ezúttal Marie Antoinette-el. A francia forradalom előtti éveket kísérhetjük végig, a királyi család titkait ismerjük meg, valamint Zsófia szerepét ezekben a látszólag fényűző forradalmi években. Akarva-akaratlanul Zsófia és családja is belekeverednek ezekbe az eseményekbe, és hamarosan már saját életükért küzdenek.

Ez a könyv is egy könnyed olvasmány, tele szerelemmel, nemes érzelmekkel és női sorsokkal. A történelmi időszak ezúttal is hűen ábrázolja a 18. század fényűző eseményeit és súlyos következményekkel járó tragédiáit. Felícia és családja történetén keresztül Bécstől Párizsig, Mária Teréziától egészen Marie Antoinette udvaráig kísérhetjük végig a boszorkányság és népi hiedelem ismereteit.

Nagyon könnyű elmerülni a könyv történetében, hiszen tele van történelmi utalásokkal, valamint szerelmi szálakkal. Nekem különlegesen tetszettek a királyi és császári családok életének leírásai, valamint az 1700-as évek második felének hangulata.

Fábián Janka könyve most is elnyerte tetszésemet, fantáziadús írásmódja, valamint mesterien kidolgozott történelmi korszaka, nagyon megkedveltették velem a történelmi regényeket.

Minőségi olvasmányról, bájos történetről és ingerekben gazdag történelmi regényről beszélhetünk Fábián Janka műve kapcsán. Ez is egy jól sikerült családregény, szerelmi drámával és élettörténetekkel. A hétköznapi élettörténetekbe beleolvadnak a történelmi események. A női sorsokon keresztül olyan céltudatos és nagy akaraterővel bíró nőket ismerünk meg, akik generációk sorsára befolyással vannak, és közben a történelem alakulásától függően alakítják boldogulásukat.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Vannak olyan dolgok az ember életében, amelyeket jobb nem bolygatni, jobb nem feltépni a régi sebeket.

Az utolsó boszorkány lánya Book Cover Az utolsó boszorkány lánya
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Cérnafűzött, Keménytáblás
467

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei – Második könyv

Fábián Janka regényeinek mesélő stílusa magával ragadó, ezért olyan kellemes és szórakoztató olvasmány minden tőle olvasott könyv. A történetek cselekménye nem valami bonyolult, de annál érdekesebb és élvezetes a stílusuk. Fábián Janka újabb regényében folytatódik a bécsi boszorkány, Felícia története.

A vörös hajú Felícia néhány évnyi kegyvesztettség után, újra bekerül a királynő udvarába. Felícia, Mária Terézia, javasasszonyává válik, aki a királynőnek testi-lelki gondjaira gyógyírral szolgál. Felícia királyi udvarbeli látogatásai során megismerjük a 18. századi Bécs titkait, a császári pár életét, valamint az akkori Magyarország történelmi hátterét.

Maga a könyv egy meséhez hasonlítható, melyben Felícia a főszereplő, ugyanakkor nagy hangsúlyt kap különleges kapcsolata Mária Teréziával. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően betekinthetünk a hofburgi-, schönbrunni és gödöllői kastélyokba, és az ott élő emberek életébe. A könyv háromnegyed részében Felícia áll a középpontban, egyedül a vége fele bukkan fel Felícia unokája, aki úgy tűnik tovább viszi a boszorkányság „tudományát”.

A könyv szereplői szerethető karakterek, akiknek hétköznapi életén keresztül ismerhetjük meg a fontosabb történelmi személyiségeket és eseményeket. Ezért is olyan különleges élmény Fábián Janka könyveit olvasni, hiszen az olvasó azonosulni tud a szereplők életével, miközben betekintést nyer a kor hangulatába és szokásaiba. A különálló kis történetek mind Felíciához kapcsolódnak, amelyek ha nem is sorsfordító, de érdekes helyzeteket mesélnek el. Az utolsó történet meg valamiképpen betekintést nyújt a sorozat következő könyvébe, „Az utolsó boszorkány lánya” című könyvbe. „Az utolsó boszorkány történetei” második könyvben nincs olyan sok izgalom és kaland mint az első könyvben, a novellák azonban egy kerek egész történetet alkotnak a könyv végére.

Igazi családregény Fábián Janka boszorkányos sorozata, amelyben nem csak egy szereplő életét olvashatjuk, hanem egy egész nemzedék családtagjai kapnak szerepet a regényben. És ilyenfajta családregényeket csak Fábián Janka tud igazán jól megírni.

Kedvenc idézetem a könyvből:

– Kegyed mégiscsak boszorkány! – rebegte halkan.

– Talán az vagyok, talán nem – megvontam a vállam. – Szavamra, néha magam sem tudom.

Az utolsó boszorkány történetei - Második könyv Book Cover Az utolsó boszorkány történetei - Második könyv
Fábián Janka
Libri Könyvkiadó Kft.
2017
Cérnafűzött, Keménytáblás
299

Vida Ágnes: Anyapszichológia

Amikor megszületik egy gyerek, megszületik az anya is. Nagyon szép és felemelő érzés anyának lenni, de legalább ugyanolyan nehéz is. A kérdések, a kételyek, a bizonytalanság folyamatosan ott cikáznak az ember fejében. Sokan, sokféleképpen éljük meg az anyaságot, de azért legtöbbünkben ott van a vágy az iránt, hogy „elég jó anyák” legyünk.

Vida Ágnes „Anyapszichológia” könyve, élethűen, őszintén és közvetlen módon érinti ezt a témát.

Mai világunkban egyre bizonytalanabbak az édesanyák, miközben egyre több kérdés merül fel bennük: Jó anya vagyok? Jól nevelem gyerekem? Vajon mások is így csinálják? Szüntelenül hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, miközben neurotikus, túl aggódó anyákká válunk. Anyaként, társként, munkaerőként folyamatosan úgy érezzük, hogy bizonyítanunk kell és helyt kell álljunk szerepeinkben.

Vida Ágnes az anyaság lélektanával foglalkozik ebben a könyvben, végig kíséri azt az utat, amit egy anya tesz meg, mikor kislányból nővé, nőből pedig anyává válik. Az anyák belső világával és utazásával foglakozik a könyv, miközben próbálja megmagyarázni és feloldani az anyák félelmét, bűntudatát, lelkiismeret furdalását és bizonytalanságát.

Boldog és kiegyensúlyozott gyereket csak az tud felnevelni, aki maga is boldog és kiegyensúlyozott. Ezért annyira fontos az anyák lélektanával is foglalkozni. Mert nem minden édesanya számára felhőtlen az anyaság, nem mindenkinél jönnek könnyen az anyai ösztönök, és nem mindenki tudja egyből beleélni magát az új szerepbe.

Vida Ágnes üzenete bátorító, lelkesítő és motiváló. Arra ösztönzi az anyákat, hogy befele forduljanak, találják meg önmagukat és lelki egyensúlyukat, ahhoz hogy a legjobbat tudják nyújtani gyerekeiknek.

Anyaként nem az a cél, hogy másoknak megfeleljünk, vagy mindig a végkimerülésig teljesítsünk, hanem az hogy az anyaságot és a gyereknevelést, az élet természetes velejárójaként éljük meg.

Az anyaság egy élethosszig tartó folyamat, miközben folyamatosan új dolgokat tanulunk meg és sajátítunk el.

A leendő, első gyermeküket váró édesanyáknak nagy segítség lehet ez a könyv, sok hasznos tanáccsal.

Kedvenc idézetem a könyvből:

Az anyaság nem állapot, hanem utazás.

Anyapszichológia Book Cover Anyapszichológia
Vida Ágnes
Kismamablog Kiadó
2014
Puhatáblás, Ragasztókötött
245