Finy Petra novelláskötete nem sorolható be a szokványos műfaji polcokra. Ez a könyv egyszerre szürreális, mágikus és fájdalmas, miközben a legmélyebb emberi érzésekről beszél. Mintha a valóság és képzelet határai elmosódnának, és a mindennapi eseményekből varázslatos, mégis nagyon ismerős lények és történetek nőnének ki.
A kötet legnagyobb ereje az, hogy a hétköznapi élet legapróbb részleteiből épít fel mágikus világokat.
Vízibicikli, onkológia, Balaton, szurkolók, hullócsillagok, krokodilok – elsőre talán értelmetlennek tűnnek, de Finy Petra kezében mind ugyanarra mutatnak: az emberi lélek szeszélyes, törékeny és elképesztően kreatív módjaira, ahogyan túlélni próbál.
A történetekben a humor gyakran csak álcája a szomorúságnak, a fantázia menekülési útvonal, a szeretet pedig néha pont annyira félelmetes, mint a magány.
Ez a kettősség teszi a kötetet igazán különlegessé.
A szerző nem fél megmutatni, hogy a boldogság nem mindig rózsaszín, néha saját démonokat hord magában. De ahogy a gyász belül szörnyeket teremthet, úgy a szeretet is képes varázslatos lényeket szülni: reményt, újrakezdést, gyógyulást.
Finy Petra novellái olyanok, mint egy érzelmi állatkert, ahol minden szörnyeteg mi magunk vagyunk, csak más-más alakban. Néha krokodil a Balatonban, néha egy sírni nem tudó elefánt, néha pedig a szeretet vértezett anyatigrise. Abszurd, gyönyörű, fájdalmas, játékos – pont mint az élet.
A novellák rövidek, mégis telítettek: minden mondatnak súlya van, minden kép mögött ott a metafora. A stílus poétikus, ironikus és játékos, olyan, mint egy felnőtteknek írt mesekönyv, amely nem kínál könnyű tanulságokat, csak tükröket.
Finy Petra nem pusztán történeteket mesél, hanem érzelmeket formál alakokká.
A novellákban feltűnő szimbolikus, abszurd vagy éppen groteszk alakok mögött ott rejtőzik valami nagyon is emberi és hétköznapi: azok az érzések, amelyeket mindannyian ismerünk, még ha sosem találtunk is rá megfelelő szavakat.
Minden figurája egy lelki tájkép kivetülése.
A szeretet, a szerelem, a család, a veszteség, a félelem vagy a boldogság testet ölt, mintha élőlényekké válnának: szelíd és veszélyes, vicces és ijesztő, törékeny és erős teremtményekké.
Ezek a karakterek néha hétköznapi tárgyakból, máskor helyzetekből, olykor pedig képzeletbeli lényekből sarjadnak ki, és pontosan úgy viselkednek, ahogyan az érzéseink: kiszámíthatatlanul.
A kötet legnagyobb ereje, hogy megmutatja: a szívünk sokkal több világot hordoz, mint amit magunknak bevallunk. A belső félelmek néha szörnyetegek formájában jelennek meg, a magány néha ormótlan testet növeszt, a vágy tengeri állattá alakul, a remény óvatos, repkedő, szelíd lénnyé válik. A boldogság sem mindig ártatlan – olykor éppoly félelmetes, mint a gyász.
A történetek mögött ott áll az a csendes felismerés: nemcsak a világ teremt bennünk félelmet és szépséget, mi is teremtünk saját magunknak szörnyeket és csodákat.
Ezért a kötet nem csak olvasmány, hanem tükrök sora is. Hol nevetünk, hol meghökkenünk, hol magunkra ismerünk. Mert a könyv minden abszurditása mögött az a nagyon egyszerű igazság lüktet: minden, amit érzünk, él.
Finy Petra szövegei tele vannak humorral, fájdalommal, gyengédséggel és ravasz iróniával. Egyszerre nevetünk és elcsendesedünk olvasás közben. Mert bármennyire abszurd a díszlet, valahol minden sor mögött ott lüktet a felismerés: ez rólunk szól.
Azoknak ajánlom ezt a novelláskötetet, akik szeretik a mágikus realizmust, akik élvezik, ha a valóság és a képzelet összeér, akik szeretik a lélek mélyére fókuszáló, mégis könnyed, humorral teli prózát, akik nyitottak a rövid, de nagyon erős novellákra és akik szeretnek elgondolkodni az emberi érzések furcsaságain.
Ez a könyv nem a klasszikus „megható történet”, sokkal több annál.
Ez a könyv megdolgoztatja az olvasót: érzelmileg, gondolatban, lélekben.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) az olyan írókat szerette, akik kitépik az olvasók szívét, és megtartják egy darabját. Hogy aztán az szöveg éjszakáról éjszakára magával ragadhassa az embert, fel, a legnagyobb magaslatokra.
Kistigris
21. Század Kiadó
2025
Keménytábla, Védőborító
302
