Hányszor tesszük fel magunknak egy-egy krízis vagy válság közepette a kérdést: miért pont én? Amikor egyik pillanatról a másikra minden bizonytalanná válik, amikor veszteség, betegség, kudarc vagy gyász szakítja meg az addig ismert életünket, ez a kérdés szinte ösztönösen tör fel bennünk. Al Ghaoui Hesna könyve éppen innen indul: ebből a tehetetlen, fájdalmas állapotból, amikor úgy érezzük, hogy a sors igazságtalanul sújt le ránk.
A történetek, amelyeket ez a könyv bemutat, nem adnak egyszerű válaszokat erre a kérdésre – nem magyarázzák meg, miért történik meg velünk a rossz –, de segítenek másképp megközelíteni: nem azt kérdezni, miért pont én, hanem azt, mit kezdhetek mindezzel most? A megszólalók sorsán keresztül kirajzolódik, hogy a legnagyobb törések nemcsak elvehetnek, hanem át is formálhatnak: új értelmet adhatnak az életnek, elmélyíthetik az együttérzést, és megnyithatják az utat a belső megerősödés felé.
Ez a mélyen emberi és gondolatébresztő könyv nem pusztán a szenvedésről beszél, hanem arról az összetett, sokszor kanyargós belső útról, amely a traumától a belső megerősödésig vezet. Nem ígér könnyű válaszokat, és nem egyszerűsíti le a fájdalom tapasztalatát, hanem őszintén mutatja meg annak rétegeit: a sokkot, a veszteséget, a tehetetlenséget, majd azt a lassú, gyakran láthatatlan folyamatot, amely során az ember újra elkezd kapcsolatba lépni önmagával és a világgal.
Al Ghaoui Hesna személyes tapasztalatait és háborús tudósítói múltját olyan emberek történeteivel ötvözi, akik elképzelhetetlen veszteségeken mentek keresztül, mégis képesek voltak új értelmet adni az életüknek. A szerző érzékenyen kapcsolja össze saját sebeit a megszólalók sorsával, így a könyv egyszerre személyes vallomás és szélesebb emberi tapasztalatokat feltáró élménybeszámoló. A történetek nem csupán elmesélnek egy-egy tragédiát, hanem megmutatják a megküzdés belső dinamikáját: azt, hogyan lehet a fájdalmat nem tagadni, hanem lassan átalakítani.
A megszólaló sorsok – a halálsorról szabadult fogoly, a holokauszttúlélő, a baleset után újrakezdő fiatal nő – nem hatásvadász példák, hanem mélyen hiteles bizonyítékai annak, hogy a fájdalom nem szükségszerűen romboló erő. A könyv azt tárja fel, miként válhat a trauma egy olyan belső folyamattá, amely nem eltörli a veszteséget, hanem új perspektívát ad: megváltoztatja az értékrendet, elmélyíti az együttérzést, és sok esetben a mások felé fordulás forrásává válik. Ez a szemlélet teszi a kötetet nemcsak megrendítővé, hanem valóban felemelővé is.
A szakértői megszólalások és a személyes történetekből leszűrt gyakorlati iránymutatások révén a könyv nemcsak érzelmileg hat az olvasóra, hanem valódi kapaszkodókat is kínál ahhoz, hogy más nézőpontból tekinthessünk saját veszteségeinkre, kríziseinkre és kudarcainkra. Nem elvont elméletekkel dolgozik, hanem emberi sorsokon, tapasztalatokon és kipróbált módszereken keresztül mutatja meg, miként lehet a fájdalmat nem elfojtani, hanem feldolgozni, és hogyan válhat a trauma a belső erő forrásává.
Őszinte, együttérző és mélyen inspiráló olvasmány, amely nem kínál gyors, felszínes megoldásokat, és nem ígéri, hogy a sebek egyik napról a másikra begyógyulnak. Ehelyett türelmet, önreflexiót és bátorságot kér az olvasótól, miközben finoman arra hív, hogy merjünk szembenézni a saját történetünkkel. A könyv legnagyobb értéke abban rejlik, hogy nem bagatellizálja a szenvedést, mégis megmutatja: a legmélyebb veszteségek közepette is ott rejlik a változás, az értelem és a belső növekedés lehetősége.
Ajánlom mindazoknak, akik életükben épp nehéz időszakon mennek keresztül, vagy akik szeretnék megérteni, miként lehet a traumát nem csupán túlélni, hanem átalakítani. Ha olyan könyvet keresel, amely egyszerre személyes, szakmailag megalapozott és valódi kapaszkodókat nyújt a mindennapokhoz, ez az olvasmány segíthet új perspektívát találni a veszteségek, kudarcok és fájdalmak mögött, miközben megmutatja, hogy a legnagyobb törésekből is születhet erő, együttérzés és újrakezdés.
Ez a könyv nem a fájdalom megszüntetését ígéri, hanem annak átalakulását. Azt mutatja meg, hogy a veszteségek közepette is létezhet növekedés, és hogy a „miért pont én?” kérdése idővel átválthat egy másik, csendesebb felismeréssé: hogyan tudok mindezek után tovább élni, és talán másoknak is erőt adni?
Kedvenc idézetem a könyvből:
Egy komoly krízis után soha nem fogunk tudni ugyanahhoz a startvonalhoz visszatérni, ahonnan elindultunk, soha nem leszünk már pont azok az emberek, akik korábban voltunk.
Miért pont én
Open Books
2025
Füles, Kartonált
340
