Ha egy szerzőtől kezembe kerül egy könyv, és az megtetszik nekem, akkor hajlamos vagyok arra, hogy a többi könyvét is elolvasom. Ezúttal sem volt ez másképp. Claire Douglas „Ikrek” című könyvéről már írtam véleményt, most a „Lány a mólón” könyvét szeretném bemutatni.
Húsz évvel ezelőtt indul a történet, az akkor huszonegy éves Sophie rejtelmes körülmények között eltűnik, és nem marad utána semmi más csak egy edzőcipő egy régi mólón. Legjobb barátnője, Frankie, egyedül marad barátnője vesztesége után. Húsz év múlva egy emberi holttestre találnak rá a tengerparton, mely újabb kérdéseket vet fel. Frankie, ekkor úgy dönt, hogy visszamegy a kisvárosba, és kideríti mi történt azon a szörnyű éjszakán, amikor barátnője eltűnt. Nem igazán tudja barátnője, Sophie, tragikus eltűnését elfelejteni, hiszen ugyanazon a mólón, ahol barátnője eltűnt, ők is bűncselekményt követtek el. A múlt kiderítése és ugyanakkor a múltbeli titkok rejtegetése, egymással ütköznek.
A történet két időben, két szemszögből van elmesélve. A naplóbejegyzésekből megismerjük a múltbeli eseményeket, a két barátnő titkát. A feszültség kellő adagolása és a fordulatos csavarok épp elegendőek ahhoz, hogy rájöjjünk a gyilkos ki voltára.
Könnyed olvasmány, érdekes befejezéssel.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Senkit sem ismerünk igazán. Még azokat sem, akik közel állnak hozzánk. Pedig ők bánthatnak minket a leginkább.
Lány a mólón
Tericum Kiadó Kft.
2017
Füles, Kartonált
314
