Ez az elbeszéléskötet nyolc olyan szívszorító és gyomorforgató történetet tartalmaz, amelyek sokkolóan hatnak az olvasóra. És nem csak azért, mert a nők ellen elkövetett erőszakról nehéz olvasni, hanem pont azért, mert azt a valóságot adják vissza, amiben napjainkban sok gyerek, lány vagy nő él. Ez a könyv egy olyan valósággal szembesít, ami mellett nem lehet és nem is kellene tétlenül elmennünk, bár nehéz arra a kérdésre választ találni, hogy hogyan tudunk segíteni azokon a lányokon vagy nőkön, akik a szerelem és a szeretet nevében fizikailag és pszichikailag is bántalmazva vannak. Mert ez a fajta rabolt szerelem, minden csak szeretet nem, bár a bántalmazás elkövetői mindig e mögé bújnak és ezzel mentik fel magukat a felelősség súlya alól.
Nagyon nehéz, fájdalmas és felkavaró ez az olvasmány, annak ellenére, hogy minden kis történetből csak egy kis részletet kapunk. Ezek a néhány oldalas kis történetek csak apró kis szösszeneteket ragadnak ki az élet sötétebb oldalairól és női sorsokon keresztül mutatják meg azt, hogy mennyire nehéz vagy gyakran lehetetlen, kiszállni egy bántalmazó kapcsolatból.
Ezek a nők elszenvedői az erőszak szinte minden formájának, mégis áldozatként kitartanak és megmaradnak elkövetőik mellett. Ez a nyolc történet erős kontrasztba állítja az elkövetőt az áldozattal, mégis úgy érzem, hogy ez ilyen formában nekem túl kevés, mert olyan mintha egy kulcslyukon keresztül lennék szemtanúja valami borzalomnak, de se a történet elejét vagy végét nem ismerem, csak épphogy belelestem a történet közepébe.
Ha az a célja a könyvnek, hogy felhívja a figyelmet a nők elleni bántalmazás, erőszak és alsóbbrendűség égetően súlyos kérdésére, akkor az teljesen megvalósul ebben a kötetben. De mivel semmi felvezetője vagy lezárása nincs a könyvnek, ezért olvasás után bennem maradt egy kis hiányérzet. Nem kaptam meg a válaszokat a kérdéseimre, és úgy érzem elmaradt a könyv lényeges üzenete. Tényfeltáró adatok összessége valósul meg ebben a könyvben, de nincs feloldozás vagy előrelépés.
Nekem túl rövidek voltak ezek a kis történetek, alig éltem bele magam az egyikbe, már véget is ért. Minden történet továbbgondolása teljesen az olvasóra van bízva ebben a kötetben, ami azért jó sok munkát megkövetel az embertől. És ez így rendben is lenne, de én nagyon hiányoltam a szerző véleményét vagy valamilyen statisztikai adatot, ami segít továbbgondolni ezeket a szörnyűséges emberi sorsokat.
A szereplők lelki világába szinte egyáltalán nem láttam bele, mert minden csak a tényeken alapul ebben a könyvben, és nincs meg benne az a mélység, amire én annyira vágytam.
Nehéz szívvel olvastam végig ezeknek a lányoknak és nőknek a kiszolgáltatott helyzetét. Bárcsak több szó esett volna arról, hogy milyen gondolatok, érzelmek vagy indulatok uralkodnak el egy-egy elkövetőben, mikor bántalmazóan és erőszakosan bánik el egy nővel.
Ez a könyv mindenképp figyelemfelkeltő és figyelmeztető, mert arra bátorít, hogy egyénileg és kollektíven is vállaljunk álláspontot a nők védelme érdekében.
A könyv aktualitása és létjogosultsága mindenképp megnyerő, mert talán napjainkban lett a bántalmazott nők kérdése a legégetőbb. Témáját illetve nagyon is aktuális, ugyanis a nők ellen elkövetett erőszak sajnos sosem veszti érvényességét.
Amiben ez a könyv nagy segítséget nyújt az az, hogy empatikusabbá és nyitottabbá tesz az áldozatok felé. Felnyitja a szemünket és arra ösztönöz, hogy legyünk sokkal türelmesebbek, nyitottabbak és megértőek azokkal az áldozatokkal, akik saját erejükből képtelenek kilépni egy bántalmazó kapcsolatból.
Talán a legnagyobb erőssége ennek a könyvnek az, hogy ítéletmentességre, empátiára és segítőkészségre hívja fel a figyelmet. Bármennyire is kívülről úgy tűnik, hogy az áldozatok önkéntesen maradnak egy ilyen diszfunkcionális és bántalmazó kapcsolatban, gyakran ezt azért teszik, mert a tehetetlenség, a szégyenérzet vagy épp az önvádaskodás útjukban áll.
Dacia Maraini ezzel a kötettel egy roppant érzékeny és fájdalmas, ugyanakkor fontos és aktuális témára tapint rá. Bár ő csak a történeteteket meséli el, és a következtetéseket már az olvasóra bízza, valahogy mégis ott van a sorok között az a segélykiáltás, amire az áldozatok gyakran képtelenek.
Bármennyire is megrendít és elborzaszt az, amit ebben a könyvben olvasunk, ez még csak az első lépés egy nagyon hosszú és fájdalmas úton. Egy még mindig férfiak által uralt világban, egyre sürgetőbbé válik az, hogy a nők szavának is súlya legyen. Dacia Maraini ezzel a könyvvel úgy érzem hallhatóvá tette milliók hangját.
Kedvenc idézetem a könyvből:
De vajon meg lehet menteni valakit, ha ő maga nem akarja, sőt ha minden erejével ellenszegül? Ez az, ami nem hagy nyugodni. Miért válik egy okos, szép, büszke fiatal nő saját hóhérja cinkosává? Nem tudom, és soha nem is fogom megtudni.
Rabolt szerelem
Jaffa Kiadó és Kereskedelmi Kft.
2020
Keménytábla, Védőborító
212
