Jóval a könyv befejezése után is, ambivalens érzések vannak bennem, még most sem tudom eldönteni, hogy szerettem ezt a könyvet vagy sem. Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de valahogy sehogy sem sikerült a felszín alá mélyebbre látnom és megértenem a bonyolultabb összefüggéseket, emiatt nem sok érzelmet tudott kiváltani belőlem ez a könyv.
Három magyar házaspár kapuzárási pánik előtt lévő életébe tekinthetünk bele, ahol egy több napos svájci üdülés során, múltjuk és jelenük története elevenedik meg. Három házaspár, három nő és férfi osztja meg beszélgetéseik során erkölcsi, társadalmi és politikai véleményét, ami számomra nem sok bölcsességet vagy mélyebb gondolatot tartalmazott.
Kissé sablonosnak éreztem ezeket a szereplőket, semmi mélyebb drámai sorsot nem véltem felfedezni ezekben a történetekben. Barátságról, házasságról, üzleti életről, emberi érdekekről, emberségről olvastam ezekben a történetekben, de nem éreztem azt, hogy mindez vezetne is valahova.
Mintha egy hosszú elbeszélés lenne az egész, ahol semmilyen komolyabb akció nem történik. A mai ember problémájáról szól ez a könyv, a pénzről, a hatalomvágyról, a felszínességről és magamutogatásról, amiben egyes emberek egyenesen isteneknek képzelik magukat. A svájci villa kényelme és luxus körülményei között megy a nagyzolás és a dicsekvés, miközben a felszín alatt mindegyik szereplő boldogtalan és elégtelen nem csak önmagával, de életével is. Amint rosszra fordulnak a dolgok és a villa lakói egy hólavina miatt kikerülnek a zord külvilágba, egyből más értelmet nyer minden. De sajnos mindez csak ideig-óráig tart, mert hamar megmutatkozik az, hogy kik az istenek és ki az, aki igazán ember.
Addig míg a történet legtöbb szereplője egy álarc mögé bújik és éli a fényűző, pompás életét, akad egyetlen szereplő, akit nem a pénz és a hatalom éltet, hanem erkölcsi értékei és becsületes szíve.
Ezek a gondolatok mind átjöttek és nagyon tetszettek, de valahogy a kivitelezéssel voltak gondjaim. Tetszettek a metaforák és a szimbolikák, amiben a mai modern kori ember önmagára ismer. Benne van ebben a történetben a rohanó életmód, amiben taposunk, küzdünk, harcolunk és néha elsüllyedünk ebben az embertelen világban. Addig míg egyesek csak hazugsággal, csalással, becstelenséggel és erkölcstelen módszerekkel tudnak érvényesülni, szerencsére akadnak olyan tisztességes és becsületes emberek is, akik bármilyen zord körülmény között emberek maradnak és emberségről tesznek bizonyságot.
A történet végén derül ki, ki az igazán isten: az, aki akár élete árán is kiáll a jóság, a hit és a szeretet mellett, vagy az aki, csak istennek akar mutatkozni, de belül valójában csak egy szerencsétlen halandó.
Nagyon élesen van ábrázolva a különböző társadalmi rétegek közötti különbség ebben a regényben, ezért elég erős tükröt tart a mai ember elé.
Üzenete és mondanivalója átjött, annak ellenére, hogy nekem személy szerint a kivitelezéssel voltak gondjaim, mert a könyv olvasását nem éreztem gördülékenynek és élvezhetőnek. Ennek ellenére a szerző több mondatával is azonosulni tudtam és tetszett az a kép, amit a szerző a mai 21. századi ember csúf valóságáról alkotott.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) mennyire ijesztőbb a jajszónál a csönd rettenete.
Istenek és emberek
Open Books
2022
Füles, Kartonált
227
