Légrádi Gergely bármit írhat, én akkor is szeretni fogom azt a könyvet, mert az ő olvasmányai bizonyítják számomra a leginkább azt, hogy az olvasásnak és az írásnak, terápiás hatása van.
Ebben a mélyen megható, felkavaró és zavarba hozó lélektani könyvben egy csonka és diszfunkcionális családot ismerünk meg. Eleinte még nehezen érthető az, hogy a könyv teljes szövege szinte egybefolyik, ugyanis nincsenek nevek, párbeszédek vagy fejezetek benne, de elegendő néhány oldal elolvasása és utána minden szépen kisimul és a helyére kerül.
Anya és fia névtelenül jelennek meg ebben a könyvben. Első szám első személyben olvashatunk az ő gondolataikról és érzéseikről. Nincsenek párbeszédek, minden egymásba folyik, közben mégis nagyon egyértelmű, hogy mikor szólal meg a gyerek és mikor szólal meg az anya.
Ketten élnek egy háztartásban, apa nélkül, aki kilépett közös életükből és magukra hagyta őket. Az anya küzd saját démonaival, bizonytalanságaival, veszteségeivel, kétségbeesésével és közben mindvégig abba a reménybe kapaszkodik, hogy a férje visszajön hozzájuk.
Fia magányosan és összezavarodva próbálja saját szintjén megérteni a történteket, de mindez nehezen megy neki egy olyan édesanya mellett, aki érzelmileg nincs jelen.
Anya és fia egymás mellett elbeszélnek, mindketten rövid tőmondatokban és közben szavak mögé bújva próbálnak érzéseket és gondolatokat közvetíteni egymás felé.
Legtöbbször szavak nélkül kommunikálnak egymással, máskor pedig a csend beszél helyettük. Egy csonka és diszfunkcionális családban nehéz újradefiniálniuk magunkat, miközben mindketten annak a terhével és bűntudatával élnek, hogy miattuk hagyta el őket a család feje. Szeretetéhségük nem ismer határokat, már húsba vágóan fájdalmas és gyötrelmes az, ahogyan küzdenek egymás ellen és egymás mellett.
Anya nem tudja érzelmileg megtámogatni és megérteni fiát, azt a fiút, akiről nem derül ki a könyv végéig sem, hogy milyen betegségben szenved, de az mindvégig egyértelmű, hogy egy sajátos világban él, amihez anyja nehezen tud kapcsolódni.
Ebben a sebzett és magányos szülő-gyermek kapcsolatban mindketten szenvednek és emiatt gyakran felcserélődnek a szerepek. A gyerekből felnőtt lesz, aki egy életkrízis során parentifikálódik. Szörnyű érzés belelátni ennek a védtelen és magányos gyereknek a fejébe, egy olyan különleges gyermek fejébe, aki a maga szintjén sajátos módszereivel próbálja megtartani az anyát és közben elérni azt, hogy visszajöjjön az apja.
Ez az egyik legfájdalmasabb történet, amit szülő-gyermeke kapcsolatáról olvastam az utóbbi időkben. A belső feszültségek, a ki nem mondott szavak, a traumák, a szeretetéhség, a kötődés és a biztonság iránti vágy egy egészen különleges történetet szül. Egy olyan történetet, amiben nem az a lényeg, hogy ki a bűnös, ki mit tévedett, hanem az, hogy hogyan lehet rálépni a gyógyulás és az újrakezdés útjára.
Az olvasó lelkének legmélyéig hatol ez a könyv, ahol egy beteg kisfiú apahiányáról lehet olvasni, egy olyan űrről, amit senki és semmi nem tud pótolni. Érzelmek és gondolatok káosza, falak sorozata, amelyek nem csak fizikálisan, de mentálisan is blokkolják anyát és fiát abban, hogy megszabaduljanak a hamis bűntudattól és a magány érzésétől.
Anya és fia kálváriáján keresztül arról lehet olvasni ebben a könyvben, hogy a ki nem mondott szavak gyakran sokkal nagyobb kárt tudnak okozni, mint a kimondott szavak.
A fizikai és mentális falak elválasztják egymástól anyát és fiát, akik amiatt szenvednek a legtöbbet, hogy nem beszélnek egymással, nem mernek megnyílni egymás előtt. A belső falak lebontásával a külső falak is elkezdenek leomlani és talán akkor anya és fia is lehetőséget kapnak arra, hogy együtt gyógyuljanak és nyílt kommunikációval jobban megértsék egymást.
Nagyon nehéz olvasmány ez a könyv, de talán pont emiatt is olyan értékes és különleges, mert úgy közvetít érzelmeket és értékes gondolatokat, hogy mindezt sorok közé bújtatja.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Utálom azt, hogy muszáj. Nem jelent semmit. A felnőttek mondják, amikor nagyon akarnak valamit. Akarják, de nincs igazuk, és nem kíváncsiak másra. Akkor jön a muszáj.
Falaink
Pesti Kalligram
2024
Füles, Kartonált
214
