Lontai Léna korábbi könyvét is olvastam már, ezért már sejtettem azt, hogy ebben a könyvben is mély lélektani utazásokra és megható történetekre lehet számítani.
Személy szerint nekem sokkal jobban tetszett az előző könyv, valamiért jobban megérintett és magával ragadott, de ebben a könyvben is találtam olyan részeket, amelyek megérintettek és elgondolkodtattak.
Megható és gyakran nagyon drámai az a sok fájdalom és szenvedés, ami ebben a könyvben jelen van. Egy olyan témát ölel fel, ami a nélkülözésről, a kisebbségről, a periférián élő emberek sorsáról szól.
Nagyon szomorú végigolvasni ezt a női sorsról szóló történetet, ami a teljes kétségbeesésről, a veszteségről, a kilátástalanságról, a küzdésről és az újrakezdésről szól.
Evelin, a félig magyar, félig roma lány, egy olyan családba születik bele, ahol édesapját egyáltalán nem ismeri, és mindennapi nélkülözésben él édesanyjával.
Evelin mély szegénységben él beteg édesanyjával, ezért a szebb és jobb jövő érdekében, és a kilátástalanság miatt, sajnos tévutakra kerül, olyan döntések elé helyezi őt az élet, amiknek következményei még ennél is súlyosabbak.
Innentől kezdve Evelin élete számos megpróbáltatás és akadály elé kerül. Addig míg a könyv első fele arról szól, hogy hogyan jut el Evelin eddig a mélypontig, a második fele már a megoldásokkal és a kiúthoz vezető folyamattal foglalkozik.
Ez a valós eseményeken alapuló regény egy olyan témához nyúl, amiről nem csak írni, de még olvasni is nehéz. Kegyetlenül realista és kitárulkozóan őszinte hangvételének köszönhetően egy olyan hangulat jön létre a könyvben, ami mélyen megérinti az olvasót.
A jó és a rossz kegyetlen harca jelenik meg ebben a könyvben, egy olyan realista ábrázolásmódban, amiben szinte lehetetlennek tűnik kitörni egy olyan világból, ami alig ad esélyt a túlélésre.
Az emberi értékeket, mint a becsületesség, a jó szándék és a tenni akarás néha kevésnek bizonyulnak egy olyan világban, ami előre ítélkezik, megbélyegez és túl könnyen formál véleményt emberi sorsokról.
Evelint élete is ezeken a szakaszokon megy keresztül, mindaddig míg megtalálja a kiutat ebből a labirintusból, aminem kimenetele csakis drámai lehet.
Érdekes ez a regény, mert több izgalmas elem is keveredik benne. Előszőr is van egy romantikus oldala is, ugyanis olyan szerelmi történetek kapnak benne helyet, amelyek tele vannak érzelmekkel és megható pillanatokkal.
A másik fontos eleme a regénynek az a sokkal dinamikusabb és pörgősebb rész, amiben az alvilággal és annak megannyi sötét oldalaival lehet megismerkedni.
Ezt a két fontosabb részt átszövi egyfajta thrillerhez vagy krimihez hasonlító harmadik elem, amiben már több izgalom, feszültséggel teli pillanat és akció kap helyet.
Mindezek mellett szerintem a magyar társadalom és mentalitás szomorú és valósághű korrajza volt a leginkább hatásos ebben a regényben, ami nagyon reálisan adja vissza azt, hogy milyen hátránnyal és kirekesztettséggel indulnak mindazok, akik egy kisebbségből vagy a társadalom perifériájáról jönnek.
Lontai Léna rendkívül érzékenyen és tapintatosan nyúl ezekhez a témákhoz, ugyanakkor nyíltan és őszintén beszél mindazok fájdalmáról és nehézségéről, akik útjuk során származásuk, bőrszínük, vallásuk vagy bármilyen más jellegzetességük miatt érezték már a megkülönböztetést és a kirekesztést.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az élet olyan, mint az óriáskerék, szép lassan felvisz minket a legmagasabb pontra, aztán minden hanyatlik, és a végén kiszállunk.
Sebzett pillangó
Álomgyár Kiadó
2022
Keménytábla
346
