A szerző harmadik könyvét olvasom már, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy szeretem írói stílusát vagy sem. Az biztos, hogy van egy teljesen egyedi hangulata és stílusa könyveinek, arról nem is beszélve, hogy sokszor csak a könyv végén veszem észre azt, hogy mindaz amit olvastam ebben a könyvben, a végén üt be úgy igazán.
Ebben a könyvben is, akárcsak a szerző előbbi könyveiben, átlagos hétköznapi emberi sorsokon kersztül a mai modernkori ember problémáiról, szorongásairól és drámájáról lehet olvasni.
Alig van néhány szereplője a könyvnek, a cselekménye is nagyon egyszerű, a párbeszédek teljesen hiányoznak belőle. Mint egy hosszú elbeszélés olyan ez a történet, ahol valódi és esetlen emberek életén keresztül, családi problémákról, szerelmi csalódásokról és felnőttkori álmokról lehet olvasni.
Ebben a könyvben a párbeszédek nincsenek megjelölve, a gondolatfoszlányok összefolynak, csak hangulatok és benyomások jönnek át első olvasásra, ezért eleinte kissé kaotikusnak tűnhet az egész könyv.
De Sally Rooney-nak szerintem pont ez az erőssége. Nem beszéli túl a dolgokat, nem bonyolítja túl az eseményeket, elég néhány szereplő és néhány jól megfogalmazott mondat ahhoz, hogy a leírtak elgondolkodtassanak.
A könyv két főszerplője, Alice és Eileen, akik a húszas éveik végén, levelezéseken keresztül elkezdenek elgondolkodni azon, hogy hova tart életük, mit értek el eddig, mi határozza meg barátságukat, valamint milyen álmaik és vágyaik vannak.
Levelezésük során párkapcsolati, szerelmi és életmódbeli dolgokról beszélgetnek, miközben mindkettejükben közös a szerelem és a boldogság utáni vágyakozás.
Fura beszélgetések, életszerű történetek és olyan pillanaképek kerülnek elő, amelyekkel mindannyian azonosulni tudunk.
A két női főszereplő mellett két férfi is feltűnik a könyvben, akik a lányokkal együtt, közösen filozofálgatnak arról, hogy merre tart életük.
Rooney nagyon intelligensen építi fel könyvét, nem ad kész megoldásokat és életbölcsességeket az olvasó szájába, nincsenek kész megoldások az emberi problémákra, csupán elmélkedések és gondolatfoszlányok.
Rooney ezzel a könyvével nagyon jól ráérzett arra, hogy melyek azok a problémák és drámák, amelyek a mai fiatal felnőtteket foglalkoztatja. A könyv szereplőiben közös az identitás- és boldogságkeresés, amivel olvasóként is könnyedén azonosulni tudunk.
A szerelmi szál ebben a könyvben is fontos szerepet kap, de szerintem a barátság, a digitalizált világ előnyei és hátrányai, a boldogulás kérdése sokkal hangsúlyosabbak ebben a könyvben.
A baráti beszélgetések során fontos társadalmi, eikai, vallási és párkapcsolati kérdések kerülnek középpontba.
Rooney vitathatatlanul tud valamit, ugyanis könyvei egyediek és sajátos stílusjegyeinek köszönetően, valamiért különlegesek.
Helyenként túl nyersnek és direktnek tűnik mondanivalója, máskor kissé kaotikus hatást vált ki ez a könyv, de az vitathatatlan, hogy Rooney egy megosztó író, akit lehet szeretni vagy nem szeretni, de szerintem mindenképp tehetséges.
Ebbe a könyvbe nagyon érdekes eszmecserék kerültek be, érdekes karaktereken keresztül út- és identitáskeresésről lehet olvasni.
Izgalmas végigolvasni a két női főszereplő filozofálgatását, akik a modern technológiának köszönhetően olyan üzeneteket váltanak egymással, ahol az élet nagy kérdéseit úgy vitatják meg, hogy nem foglalnak egy adott álláspontot, hanem különböző alternatívákban gondolkodnak.
Érdemes elmerülni ebben a nagyon személyes és őszinte könyvben, ugyanis nagyon élethűn adja vissza a mai későn érő generáció nehézségeit, elakadásait és kudarcait.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Amikor megpróbálom elképzelni, milyen lehet a boldog élet, gyerekkorom óta nagyjából ugyanaz a kép jelenik meg előttem: egy virágokkal és fákkal körülvett ház, közelben egy folyó, egy könyvekkel teli szoba, és valaki, aki szeret, ennyi.
Hová lettél, szép világ
21. Század Kiadó
2021
Keménytábla, Védőborító
318
