Nagyon megszerettem Náray Tamás műveit, ez alól „Az utolsó reggel Párizsban I-II.” sem volt kivétel.
A kétkötetes regény, első felében megismerjük Dárnay Dávid családi történetét, a második kötetben pedig a divatvilág szépségeivel és nehézségeivel kerülünk szembe.
Dárnay Dávid, egy öntörvényű fiatalember, aki a 80-as években a szocialista Magyarországról, a divatvilág fővárosába, Párizsba kerül. Elnyeri egy párizsi divatház egyéves ösztöndíját és ezáltal bekerül a divatvilág oly kemény és kíméletlen mindennapjaiba. Mindent feláldoz álma megvalósításáért, nagyon határozottan és elszántan dolgozik azért, hogy nevet szerezzen magának a divat világában. Bekerül a párizsi divatakadémiára, versenyzik a divatszakma legjobbjaival, és közben szakmailag egyre feljebb és feljebb kerül a divatvilág ranglétráján.
Szakmai sikere csúcspontján, a rendszerváltás éveiben úgy dönt, hogy visszatér hazájába, Magyarországra. Itt azonban hamar rájön arra, hogy nem elég csak a szakmai tudása, ahhoz, hogy Magyarországon is sikeres tudjon lenni, szembe kell néznie az otthoni viszonyokkal és saját útját kell kitaposnia. Dárnay Dávid mindent megtesz karrierje érdekében, ami úgy tűnik egyedüli boldogsága. De vajon meddig érdemes küzdeni a karrier érdekében? Lehet a karrier egyben a boldogság forrása? Mi szükséges a sikeres élethez? Ezek mind olyan kérdések, melyeket Náray Tamás Dávid életén keresztül próbál megválaszolni.
Számomra érdekes volt olvasni a divatvilág szépségeiről, olyan ruhákról, ékszerekről és kiegészítőkről, melyek minden nőt el tudnak varázsolni. Figyelemreméltó volt Dárnay Dávid elszántsága, ambíciója és kitartása, melyek minden mást háttérbe szorítottak. Szerintem sokszor a karrier valami negatív fogalomként van használva, de a karrier lehet szenvedély is, ami nélkül nem tud az egyén létezni. És Dávid története számomra erre a legjobb példa, igenis vannak olyan dolgok, eszmények, melyekért a végsőkig érdemes küzdeni és mindent erre tenni. Mert szerintem, az amit szenvedéllyel csinálunk, az már nem is munka, az már életstílus.
Kedvenc idézetem a könyvből:
Az emberek meglehetősen furcsán gondolkodnak. Mindig az kell, ami a másiknak van. Készen. Tenni a lehető legkevesebbet kelljen érte.
Az utolsó reggel Párizsban I-II.
Libri Könyvkiadó Kft.
2018
Keménytábla, Védőborító
789
