Jómagam is túrázom egy ideje, ezért ez a könyv címével és fülszövegével mondhatni elég hamar megszólított. Évek óta sokat hallottam már erről a híres zarándokútról, de még sosem olvastam könyvet ebben a témában.
Sándor Anikó könyve hamar a szívemhez nőtt, mert egyszerű, hétköznapi, ugyanakkor lelkes és motiváló hangneme miatt könnyen haladtam az olvasással és a könyv mondanivalója is lekötött.
A szerző negyvennapos túráját követhetjük végig ebben a könyvben, aki nem csak kalandjait, élményeit és az út nehézségeit osztja meg olvasóival, hanem arra is kitér, hogy a fizikai utazás mellett milyen jellegű lelki utazást is jelentett neki az El Camino. Olvasás közben szinte mi is végigjárjuk ezt az utat, megismerve a spanyol városokat és falvakat, az ott élő embereket, valamint azokat az útitársakat, akik valamilyen fontos oknál fogva, keresztezték az írónő életét.
Visszaemlékezések során elevenednek fel a fontosabb mérföldkövek és megállók ezen az úton, valamint azok az emberek, akik fontos üzenethordozók lettek az írónő számára.
Egyfajta információátadás és tudás is megtörténik ebben a könyvben, ami kezdő túrázóknak vagy azoknak, akik szintén gondolkodnak azon, hogy elinduljanak ezen a zarándokúton, nagy segítség lehet.
Rövid, frappáns és lényegre törő fejezetek követik egymást ebben a kötetben. Minden elbeszélés egyes szám első személyben történik meg, ami miatt ez a könyv egy meghitt és bensőséges vallomásnak tűnik.
Könnyed stílusa miatt hamar el lehet olvasni ezt a kötetet, ami már kicsivel megterhelőbb az a néhány személyes vallomás, ami már nehezebb témákat is felölel.
Ebben a könyvben a kaland, az izgalom, a szórakozás váltakozik a fájdalommal, az elengedéssel és a megbékéléssel.
Ahogyan lépésről lépésre együtt haladunk az írónővel ezen az úton, a kilométerek fogynak, egyre kevesebb az erő és a motiváció, viszont annál több a felismerés és a tanulság.
Az úton, hol magányos csendben, hol baráti beszélgetés során újabb és újabb múltbeli események és emlékek kerülnek felszínre, amelyeknek célja a megválaszolatlan kérdések feloldozása.
Van egy erősen misztikus és spirituális jellege ennek az útikönyvnek és élménybeszámolónak, ami egy nő útkereséséről, gyógyulásáról és újjászületéséről szól.
Számomra az El Camino egy szimbolikus úttá vált a könyv elolvasása után, azzal együtt, hogy egy nagyon nagy erőbefektetést, kitartást és lelki terhelést igényel egy ilyen út megtétele.
De azt hiszem nem mindenkinek kell elmennie egy ilyen útra, ahhoz, hogy megtalálja önmagát és válaszokat kapjon kérdéseire.
Ez a fizikai út lehet egy lelki út is, amit kellő tudatossággal és éberséggel, az ösztöneinkre hagyatkozva, bárki átélhet, aki nyitott az önismeretre és az önfejlesztésre. Ilyen megvilágításban az egész életünk egy zarándokút, aminek minden egyes mérföldköve felér egy tanítással, intéssel, felismeréssel, tanáccsal vagy épp feloldozással. Minden csak rajtunk múlik, azon, hogy mennyire ismerjük önmagunkat, mennyire tudunk szabadon élni és megragadni a jót és a rosszat egyaránt, tudván azt, hogy minden, a mi fejlődésünket és gyarapodásunkat szolgálja.
Kedvenc idézetem a könyvből:
(…) több kudarcos kísérlet után, hogy tartsam a lépést valakivel – megértettem már, hogy mindenki csak a saját tempójában haladhat a célja felé.
El Camino
Jaffa Kiadó
2024
Füles, Kartonált
256
